Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

1976. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Nyolc hónap az építőiparban Az előirányzatnak megfelelően bővült a termelés Az idei népgazdasági terv az országos építés-sze­relés 5—6 százalékos növekedését irányozza elő. Az év első nyolc hónapjában — az ÉVM gyors- jelentése szerint — az előirányzattal összhangban 5,9 százalékkal bővítették termelésüket a kivitelező szervezetek. A foglalkoztatottak száma némileg csökkent, a termelékenység pedig a termelés bőví­tésének üteménél is nagyobb arányban, 6,6 száza­lékkal növekedett, sőt az ÉVM-vállalatoknál a termelés és a termelékenység emelkedése is meg­haladta a hét százalékot. Tíz százaléknál is na­gyobb mértékben bővítette termelését 17 ÉVM-vál. lalat, elsősorban a nagyberuházások építésénél. Az orenburgi földgázvezeték magyar szakaszának kompresszorállomásainál dolgozó kilenc ÉVM-vál- lalat például az év első nyolc hónapjában több mint félmilliárd forint értékű munkát végzett el. A minisztériumi és a tanácsi vállalatok, az épí­tőipari szövetkezetek és a termelőszövetkezetek kö­zös építőipari vállalkozásai együttvéve szeptembe­rig 20 697 új lakást adtak át az országban, de az idei feladat mintegy 60 százaléka még hátra van, az utolsó négy hónapra maradt. A budapesti ÉVM­vállalatok nyolc hónap alatt csaknem 5500 új ott­hon építését fejezték be, de az év végéig még több mint 6900-at kell átadni. Az év utolsó hónapjai­ban tehát torlódásra kell számítani. Sokkal kedve­zőbb a helyzet abban a nyolc megyében, ahol a la. kásberuházások körültekintő előkészítése és meg­szervezése lehetővé tette, hogy az idei átadási elő­irányzatnak már több mint a felét teljesítették. Így a Fejér, a Győr, a Hajdú, a Komárom, a Somogy, a Szabolcs, a Vas és Zala megyei állami építőipari vállalatok már nyugodtabb ütemben, hajrá nélkül teljesíthetik idei átadási kötelezettségeiket. Az építőpar a népgazdasági tervben számítottnál mérsékeltebben, 3,9 százalékkal bővítette termelé­sét az év első nyolc hónapjában. A tízszázalékos fejlődést is meghaladta azonban a mész-, cement- és azbesztcementipar, valamint a kő- és kavicsbá­nyászat. Cementből 20 százalékkal növekedett a ter­melés, az azbesztcement hullámlemezből pedig lénye­gében kétszer annyit termeltek, mint a múlt év azonos időszakában, húzott síküvegből és lágyvasas vasbeton-födémgerendából pedig 30 százalékot is meghaladta a termelés bővítése. (MTI) yj’rs:-: A bölcsődei elhelyezés feszítő gonddá lépett elő Együtt ­Pillanatképek a kiskunhalasi városi népfronttitkárság hétköz­napi délelőttjéből. Az újságíró e percekben a má­sodik vendég. Tóth Ferenc nép­fronttitkár Gál Józseffel, a párt- bizottság munkatársával a soron- Jevö tennivalókat tekinti át. — A kongresszusi felkészülés jegyében? — Meg már a későbbi időkre is — toldja meg Tóth Ferenc. Barátságosan bevontak a be­szélgetésbe. Irományokra pillan­tok. Munkatervek. — Ami papíron van, — igyek­szünk társadalmasítani —f céloz a feladatokra Gál elvtárs. Tud­nunk kell, milyen erőkkel számol­hatunk, — konkrét tennivalókat csak azután tűzhetünk ki. — örvendetesen bővül aktíva­hálózatunk. — Az emberek egyre jobban belátják, hogy a nyolc óra mun­kaidő után is közös az érdekük az élet minden területén. A szép park, fasor, a jó járda nemcsak a nyugdíjasé, téesz-tagé, fiatalé vagy értelmiségié, — hanem mindnyájunké. — Meg a város fejlesztésének ötéves terve is közügy. Egymástól veszi át a szót a két lelkes ember, s nem győzi példák­kal alátámasztani, milyen élénk a népfronttevékenység városszer­te. A három városi és egy tanyai körzeti népfrontbizottság már is serénykedik. Jó összhangban a lakó- és utcabizottságokkal, ta­nácstagokkal, s a pártalapszerve- zetekkel. önállóak, holott alig pár hónap telt el megválasztásuk óta. Szinte végszóra újabb vendég köszön ránk. Modok Gáspár, a felsővárosi körzeti bizottság elnö­ke. Leül, s még ki se fújta ma­gát, már újságolja. — Meglátjátok, nevéhez mél­tóan csinosítjuk, hozzuk rendbe a Marx teret... Abban is megál­lapodtunk a bizottsági tagokkal, aktivistákkal, hogy legközelebbi összejövetelünkre mindenki öt­lettel, javaslattal jön. Fásítunk Felsővároson. — Arra ügyeljetek, hova mi­lyen fa felel meg, s idejében ír­játok össze, miből mennyi kell. — Egy biztos: a Jókai utcában diófa kell... Alig távozik Modok Gáspár, újabb két látogató tér be szíves szóval. Jánoshalmi népfrontosok. — Erre jártunk, gondoltuk, be­nézünk hozzátok pár percre. Ré­gen láttunk minálunk, — Tóth elvtárs... Új önkéntesek Persze, mindannyian tudjuk; a járási népfronttitkárból városi lett azóta. A kedves vendégek hamar útrakelnek. Nem akarják feltartani a munkát. Mi meg más témákba kapunk. Hogy például munkásokon, csoportvezetőkön, brigádvezetőkön kívül szívesen kérnek népfront-feladatot eddig (III.) Győr is, Sopron is ezerféle érdekes látnivalót kínál. Ám, mi­vel e két városról ugyancsak so­kat tudnak olvasóink, hisz mind­két helyen az átlagosnál többen megfordulnak, e riportunkban átsiklunk felettünk. Hangsúlyoz­va, hogy most is — mint eddig többször — maradandó élménye­ket adtak nekünk. Ez alkalom­mal inkább a két város közé eső területre hívjuk olvasóinkat. A nagycenki hársfasoron Esőre fordul az idő. Előke­rülnek a bőröndök mélyéről a melegebb ruhadarabok. A nagy­cenki sétánk alatt összeborzol bennünket a szél. Nézzük a ki­csi templomot, melyet élete vé­gén a nagybeteg Széchenyi Ist­ván hozatott rendbe, szeretett faluja kívánságára. A múzeum egymásba nyíló termeiben — ez volt a Széche­nyiek kastélya egykor — a „leg­nagyobb magyar” gazdag életé­nek dokumentumai. Csak ámul- ni tud a figyelmes látogató, ha látja: mi-mindent alkotott életé­ben a múlt század — és törté­nelmünk — egyik leghatalma­sabb alakja. Amint elmerülünk a múlt em­lékei között, egyszerre egy kecs­keméti vonatkozású dologba üt­közünk. Az egyik vitrinben, üveg alatt egy korabeli nyomta­tott felhívás olvasható. Íme, a pontos szövege: „A kecskeméti görög óhitű község a halhatatlan érdemű nagy hazafi, Nagyméltóságú Sár­vári Felsővidéki gróf Széchényi István emlékezetét folyó 1860- dik évi május 24-kén délelőtt 10 órakor a templomában gyász-is­a városért, kevésbé aktivizált rétegek. Gál elvtárs mondja. — Eddig — ha értelmiséget mondtunk — úgyszólván csak pedagógusokra gondoltunk. Ho­lott sok tevékeny, készséges mű­szaki ember dolgozik a városban: csupán az építőiparban huszon­nyolc—harminc. S mennyi, főis­kolát, egyetemet végzett van még ... Jönnek, csak biztatást kapjanak... — Hogy milyen szívesen, itt a tegnapi példa. Judák elvtársék- tól — a Fémmunkásból — két műszaki közreműködését kértem. Több más szakemberrel mondja­nak majd ők is véleményt a va­ros V. ötéves fejlesztési tervé­ről... Kettő helyett négy vállal­ta. Eleven a mozgás a tanyavilág­ban is, nem hiába mozgékony, Veres Péter szavával élve „köz­életi indulatú” fiatal agrárembe­rek a tanyabizottság vezetői. — Bizonyára érdekes képet villant fel erről Huri Béláné vá­rosi tanácsos, népfront-kongresz- szusi küldött is — veti fel Tóth Ferenc. Vele együtt kerestük fel őt. Huri Béláné 1962 óta népfrontos. Hetvenkettőtől társadalmi titkár, előtte elnökségi tag. A nőbizott­ság elnöke. — Hogy kapcsolódott a mozga­lomba? — Amikor a halasi monográ­fia készült — 1962-ben — a me­zőgazdasági rész egyik feldolgo­zója voltam. Már akkor sokat bú­várkodtam a tanyavilág történe­tében, érdekelt az ottani embe­rek sorsa. Mégiscsak „lát belőle” a tanya Azóta sem csökkent ez a segítő­tevőleges érdeklődés. Legfrissebb, tapasztalata, hogy most már a várospolitika is egyre inkább ér­dekli a tanyai embereket. Szem­ben a tegnappal, amire például ilyen nézet is jellemző volt: „Mi­nek fizessünk városfejlesztési hozzájárulást? Mit lát abból a puszta népe...” — A háztáji gaz­dálkodáshoz, zöldség- s gyü­mölcstermesztéshez, állattartás­hoz nyújtott sok segítség — vil­lany, kisgépek, fólia, utak rend­behozása, bolt stb. — kézzelfog­ható bizonyíték arra, mit tud nyújtani a város. — Közös érdek is — hangsú­lyozza Huri Béláné a népes kül­területről szólva —, hiszen ez a város gyümölcsöskertje. Kiskert­szövetkezet, közös gyümölcstele­pítés, zöldségtermelés még jöve­delmezőbbé teheti gazdálkodásu­kat. — Legújabban mit várhat a tanyavilág? — Most van szőnyegen, hogy a háztáji állattartás segítésére Bel­ső-Rekettyén apaállatról gondos­kodjunk. Mesterséges megtermé­kenyítéssel pedig a szarvasmar­ha-állományt növeljük, frissít­tentisztelettel ünnepli meg, mely­re az egyházközség tagjait, s a szeretett hazának javára élt nagy hazafi minden tisztelőjét rokon érzettel meghívja.” — Lám, lám — gondolom, míg a régies írású szöveget nézege­tem —, mennyi szeretet, elisme­rés van a nagy hazafi iránt e papíron. Abban az időben vajon hány helyen igyekeztek a nem­zet, s önmaga tragédiájába be­leőrült grófra irányítani a fi­gyelmet? Később is ez jár az eszem­be, amikor a családi sírbolthoz vezető széles úton, a hársfasor végénél megállók, hogy kicsit él­vezzem a hűvös csendet, mely­ben hallani vélem a tegnapok árnyainak szárnysuhogását. Közben a park melletti úton egymást érik a buszok, személy- kocsik, motorkerékpárok. Nagy- cenket nem kerüli el a Fertő-tó környékén utazgató turisták. A fertődi látomás A sokak által megcsodált fer­tődi Eszterházy-kastély. A híres és monumentális kovácsoltvas főbejárati kapu. A romjaiban is impozáns park. „Milyen lehetett akkor, te jó úristen!” Az U-alakú barokk-remekmű, a maga száz­huszonhat szobájával. A csillo­gó, fénylő, pompázó, ékes-ragyo- gású, szín-gazdag termek! A művészi bútorok, freskók, tük­rök, szobrok, díszítések! Az ide­genvezető magyaráz, én meg ki­repülök gondolatban a parkba, visszaugrok jó kétszáz évet az időben: Halványkék napernyővel lép­ked a frissen öntözött tündéri bokrok, virágok között egy bájos mosolyú hercegkisasszony. A ka­tanyáért sük ... Egészségügyi vonatkozás­ban pedig most született olyan döntés, hogy Belső-Rekettyén és Alsószálláson külterületi rendelőt nyitnak — felszabadult iskolahe­lyiségben. Hogy gyakrabban nyissanak ajtót rájuk... — Szívügye szüntelen az öre­gek, egyedülállók helyzetének könnyítése — emlékezteti a kül­döttet Tóth Ferenc. — Azt is csak összefogással végezhetjük sikeresen. A nép­front — együtt a szakmaközi bi­zottsággal, s a városi tanács szo­ciálpolitikai előadójával irányít­ja azt a vizsgálódást, amit a 60 éven felüliek életkörülményeiről — városban, tanyán — tanácsta­gok, népfront-aktivisták, nőbizott- sagiak közreműködésével végzünk. Legutóbb 1974-ben történt ilyen. Most — és a jövőben is — meg­ismételjük ezt. öregekről van szó. mindig változik a helyzet. — Milyen szempontok szerint vizsgálódnak? Csak kérdőíveket töltenek ki ? — Itt aztán lelketlenség volna a papírmunka. Személyes látoga­tás során beszélgetünk az öregek­kel, közvetlenül győződünk meg arról, milyen viszonyok között él­nek. Persze, feljegyezzük, ki ho­gyan lakik, van-e gyereke, segí­tik-e őt hozzátartozói, kap-e nyugdíjat, gondozásra, segélyre szorul-e és így tovább ... Akadt szegény öreg szüle, aki — bár saját szemünkkel láttuk, mennyi­re elhagyatott — nem merte „ki­beszélni”, hogy a gyereke rá se néz. — Volt-e valami jellemző a városi, illetve tanyai öregek sor­sára, óhajára? — Legalább hatvan—hetven városi idős ember kívánja már régóta a napközi otthont. Hogy ne lennének úgy kirekesztve az életből... A tanyaiaknál pedig mindenekelőtt azt kell megolda­nunk — magányos, téesz-be se tartozókról van szó —, hogy rend­szeresen meleg ételhez jutassuk őket. Meg tüzelőhöz télen ... Vagy amelyiküknek pénze van, részükre, kívánságukra bevásá­rolni ezt-azt. Autójárattal talán intézhető lenne étkeztetésük... — Hogy valaki hivatalosan is kézben tartsa a tanyaiak ilyen gondozását, — lehetne egy kül­területi felelős a tanácshál — se­gít a töprengésben Tóth Ferenc is. ... A délelőtt már is eltelt. Fél nap a — helyi — népfroritmozga- lamból, természetesen e fél napi népfrontéletnek is csak egy sze­lete. Hány tisztségviselő, aktivista végezte kötelességét — amit ön­ként vállalt — ugyanezekben az órákban Kiskunhalason. Együtt a sok tettrekész patriótával — a városért, tanyáért. Csöndben, zászlólobogtátás nélkül, — egy héttel a kongresszus előtt. cagástól megszelídülnek a ma­darak, leereszkednek a felhők a lába elé. S lassan közeledik egy napbarnította ember. Görnyedt teste egy hatalmas sziklát cipel. Viszi a palota tetejére. A sze­mében a nyomor és az éhség néz rám szánalmas és kényszeredett vigyorgással. — Az Eszterházyak kedvelték a pompát — mondja az idegen- vezetőnk. Nos, nézzük hát a mai mun­kát. Az egyik fényes, tágas te­remben dolgozik Murár Antal restaurátor. Kérésemre egy kéz­fogásra, leballag a létráról. Meg­tudom, hogy eddig Fehérváron, Sárospatakon és Sümegen szépí­tett hasonló műemléki tárgya­kat. Most éppen a tükörkeretet aranyozza. — Mekkorák ezek az aranyla­pocskák? — Nyolcszor nyolc centiméte­resek. — S mekkora a súlyuk? — Ezekből ezer darab a tíz grammot sem éri el. — S az a finom ecset? — Mókusfarokból van. Ezzel dolgozunk. — Nem szédül a sok szépség­től? — Megszoktam. Tudósítások, összefoglalók a Hazafias Népfront kongresszusáról Részletesén foglalkozik a Haza­fias Népfront szombaton kezdő­dő tanácskozásával a rádió és a televízió. A rádióban a Déli Kró­nikában hangzik el első ízben beszámoló a Népfront munká­járól, majd délután a 168 óra ugyancsak foglalkozik az esemé­nyekkel. Az aznapi 22 órás hí­rekben részletes összefoglaló in­formálja a hallgatókat a kong­resszusi beszámolóról, a • hozzá­szólásokról, helyszíni felvételek bejátszásával. Vasárnap a déli hírek tartalmazza az első infor­mációkat a tanácskozás munká­jának folytatásáról, majd 18.30- kor ismét részletesen tájékoztat­ják a riporterek a sokmilliós kö­zönséget. A Hazafias Népfront kongresszusának mérlegét ezen a napon a 22 órás hírekben von­ják meg. Végül a szokásos idő­ben jelentkező Reggeli Krónika is foglalkozik hétfőn, a tanácsko­zással, felidézve néhányat az itt elhangzott gondolatok, vélemé­nyek közül. Ugyancsak ott lesz a Hazafias Népfront képviselőinek országos megbeszélésén a televízió is. A tévések a tanácskozás mindkét munkanapját figyelemmel köve­tik, rögzítik. Szombaton 18.20-kor Tudósítás a Népfront-kongresz- szusról címmel sugároznak fél­órás műsort és ugyancsak fél­órás adással jelentkeznek va­sárnap délután 17.35-kor is. Mindkét alkalommal Vértessy Sándor lesz a riporter. Beszá­mol természetesen a nézőknek a kongresszus megnyitásáról, munkájáról a Tévé-híradó két kiadása is szombaton, valamint — a tervek szerint — 19.00 óra­kor jelentkező A hét is. (MTI) Hány Istók legendája Balf kicsi község; egy apró hegy — inkább nagyobb domb — lábánál, s annak oldalában. A falu szélén, a vidék legmaga­sabb pontján van a temető, s ebben egy öreg rozoga templom. De látható itt más is; egy szo­morú mementó: emlékmű annak a kétezer embernek, aki e kör­nyéken esett áldozatul a fasiz­musnak. Egy nyitott könyv kő­ből, s rajta a szöveg: „A szabad­ság nemcsak egy nemzet magán­ügye, hanem az egész emberisé­gé.” Szerb Antal írta le ezeket a szavakat. Az irodalomtörté­nész, akit puskatussal- vertek agyon ezen a helyen. A zeg-zugos balfi utcákon itt- ott emberek beszélgetnek. Érde­kes dolgot tudunk meg tőlük. Él itt elevenen egy legenda a „hal­emberről”, aki a szülői házat elhagyva a tó nádasába bújt el, s ott élte különös életét. Ennek az embernek a halászok adták a Hány Istók nevet. (Hány annyit jelent: mocsár.) A legendákban romantikus történetet kerekítet­tek róla környékbeliek, mely még Jókai Mórt is megihlette. (Folytatjuk.) — Ugye, jól éreztem? Bölcső­dei felvétel... Az egyik vállalat szb-titkára érdeklődött. Az utób­bi időben így megy ez nap, mint nap — jegyzi meg a telefon- kagylót a helyére téve dr. Fára Zsófia főorvos-asszony, a Kecs­keméti Városi Tanács egészség- ügyi osztályának vezetője. A főorvos-asszony jókora irat­halomra mutat: — Ez itt, mind fellebbezés. Számszerint ötvenvalahány, meg­annyi indokolt. Számosat sajnos, mégis el kell majd utasítani. A rendelkezésre álló 285 tanácsi bölcsődei hely kihasználtsága csaknem kétszáz százalékos volt már tavaly is. Egy éve ilyenkor háromszáz gyermek elhelyezé­séért folyamodtak. Lehetőség ezúttal 115 újabb felvételre van a bölcsődés korból kinőtt em­berkék helyére, az elhelyezést kérők száma viszont 430. A ké­relmek elbírálásakor 155 felvé­telről döntött a 14 tagú társa­dalmi bizottság. S esedékes a végleges döntés, a fellebbezések felülbírálása; október 1-én a bölcsődéknek fogadniuk kell az új csöppségeket- — sorolja gond­terhelten dr. Fára Zsófia. Mi tagadás, kissé meglep, hogy a legkisebb állapolgárok intéz­ményi elhelyezése az óvodai el­látáshoz hasonló gonddá lépett elő. Hiszen a gyermekgondozási segély lehetőségének bevezetése­kor úgy tűnt, hogy ez a legüd- vösebb megoldás. Három évig csak gondozásával- nevelésével törődni, nagy jelentőségű a gyer­mek fejlődésére nézve; nagy könnyebbséget, s egyben életé­nek legszebb élményét nyújtó időszak az édesanya számára; a gyermekintézmények fejlesztése szempontjából pedig nagyobb le­hetőséget kínál a nevelő-oktató feladatot ellátó óvodák gyara­pítására. Vajon veszítettek volna jelen­tőségükből a GYES kínálta elő­nyök? Csökken talán az érdeklő­dés a gondozási segély igénybe­vétele iránt? A főorvos-asszony szerint kis­sé összetettebb a kérdés. Mégpe­dig egyfelől - örvendetes a népe­sedéspolitikai intézkedések ha­tása; évről évre erőteljesen — kb. 30 százalékkal — növekszik Kecskeméten a születések szá­ma. Másfelől: éppen a gyer­mekgondozási segély lehetősége miatt a vállalatok eddig kevéssé érzékelték a gondot, tehát nem is igen törődtek a bölcsődék lét­rehozásával. Ám egyre szorítóbb a munkaerőhiány és közbejött az adminisztratív létszámstop is. Üj munkaerőt nem vehet fel, he­lyettesítése nehézségekbe ütkö­zik, a gyermekgondozási segé­lyen levő dolgozóját hívja visz- sza tehát a vállalat. A bölcsődei elhelyezés elutasí­tása miatti fellebbezések jelen­tős hányada mellé ezért került oda a munkahely érdekeltségét tanúsító nyomaték. Magyarán: a vállalatok társadalmi, gazdasági képviselői külön kérik a felleb­bezés kedvező elbírálását. ' Szép számmal akad azonban a fellebbezésekben olyan indokolás is, mint azé a széchenyivárosi fiatalasszonyé, aki ezt írja: két éve OTP-s lakáshoz jutottak, férjének 2300 forintos fizetéséből pedig megélni és a lakást is tör­leszteni — nehéz. Kell a másik kereset is. Vagy az albérletben lakó ifjú anyáé, aki ugyancsak nekikeseredetten indokolt: fér­jének 2600 forintos keresetéből 600 forint albérleti díjat fizetni, megélni és lakásravalót gyűjteni, képtelenség. (Mellesleg ezt a fia­talasszonyt is — az adminisztrá­ciós létszámzárlat miatt — hívja vissza a vállalata.) Sorra vehetnénk így a felleb­bezések mindegyikét. Az indoko­lások az előbb említett két tí­puson túl, eléggé sokszínűek, de kivétel nélkül meggyőzőek; va­lamennyiüknél nagyon isj indo­kolt lenne a bölcsődei elhelyezés. Hogy csak még egy ilyen példát említsünk: az egyik folyamodó anyuka, aki nem élt a GYES le­hetőségével, például ezt írja: ed­dig a házban lakó fiatalasszony felügyelt — a sajátja mellett — a kérelmező gyermekére. Most azonban letelt a gondozási segé­lye, ismét dolgozik, így nincs a kicsit hová elhelyezni... Szó, ami szó, a bölcsődei fel­vételek mostani tapasztalatai, az elhelyezés iránt mondhatni ug­rásszerűen megnőtt igény, a böl­csődefejlesztési ütem erősítésére figyelmeztet. Azt sürgeti a böl­csődék túlzsúfoltsága is. Az el­múlt tervidőszakban célcsoportos beruházásból létrehozott hetven- személyes széchenyivárosi böl­csődében például 124 kisgyermek gondozása-felügyelete -történik. E helyzeten pedig aligha enyhít majd az esztendő végére talán- talán elkészülő, 120 személyes újabb ilyen gyermekintézmény. Ha a zsúfoltságon nem is, a most elutasítottak helyzetén mindenképpen segít majd az imént említett, a jövő év elején működéshez kezdő bölcsőde. Megnyitásakor a széchenyivárosi gyerekek visszakerülnek az in­tézménybe, amelynek ugyancsak mintegy kétszeres kihasználása mellett, helyet szorítanak a fel­lebbezések felülbírálása után is kimaradó, körülbelül száz lakó­telepi kisgyermeknek. S az ily módon a város többi bölcsődéjé­ben felszabaduló helyek pedig újabb felvételeket tesznek majd lehetővé. A bölcsődefejlesztés tervei igencsak ismeretesek a megye- székhely közvéleménye előtt. Em­lékeztetőül: a már említett 120 személyes széchenyivárosi böl­csődén túl, 1978-ban újabb 80 személyes ilyen intézmény elké­szülése várható a lakótelepen. A Hunyadivárosban ugyancsak 1978-ban 60 személyes, az Árpád­városban pedig a tervidőszak utolsó évében 80 személyes böl­csőde megnyitása várható. A szükség — mint azt az idei felvételek tapasztalatai nyomaté­kosan tanúsítják — a tervidő­szakban rendelkezésre álló taná­csi lehetőségnél jóval nagyobb. Miként enyhíthető a gond? A megoldásában érdekelt vállala­tok támogatásával, társadalmi összefogással, épp úgy, mint az óvodai helyek gyarapítása érde­kében történik. Az e célból történt előzetes tárgyalások tapasztalatai biztató­ak. Számos vállalat — így pél­dául a MEZÖBER, a Közúti Épí­tő Vállalat, a BÁÉV, az UNI- VER Szövetkezet, a tervező vál­lalat, a KPM megyei közúti igaz­gatósága — máris jelezte: né­hány bölcsődei hely fedezetének vállalásával segíteni kíván dol­gozóinak gondján, a város böl­csődei ellátásán. Akad olyan pél­da is, mint az Észak Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalaté, amely saját beruházásban 60 személyes bölcsőde létrehozását tervezi. Perny Irén Tóth István Dunántúli barangolások • Íme, a jelképes emlékmű, azon a helyen, ahol kétezer embert öltek meg a fasiszták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom