Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
1976. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE • 5 9 A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat pinceklubjában. (Fotó: Tóth Sándor.) Klubok-formában Bár rendszerint vita kerekedik házon belül egy-egy klub lehetőségeinek a legjobb hasznosításáról, az nem vitatéma, hogy a klubok korszerű közművelődési alkalmat képesek teremteni. A Művelődésügyi Közlöny legutóbbi, július 22-i száma is ezt tükrözi. Az Állami Ifjúsági Bizottság Titkársága közleményt jelentetett meg, amely az ifjúsági klubok támogatását szolgáló akció meghirdetését tartalmazza. Az elmúlt három évben hasonló formában 929 klub — a pályázóknak több mint egyharmada — részesült összesen 17 millió forintnyi támogatásban. Az újabb akció technikai eszközöket, pénzhelyettesítő utalványokat, műsorösszeállításokat ígér a tagság aktivizálására, a programok tartalmasabbá tételére. Sportkifejezéssel élve, egyre több klub van formában. A Kiskun- halasi Építőipari Vállalat üzemi pinceklubja is ismeretterjesztő, szakmai és vállalati rendezvényeknek ad otthont a megalakulás óta eltelt egy év óta rendszeresen. A helyi művészek kibontakozását elősegítő festőművész, Diószegi Balázs jóvoltából fotó-, festmény- és grafikai kiállítások várják a látogatókat. A bejárattal szembeni vászonra festett panmó — Lázár Kálmán gépészmérnök munkája — sűrített motívumokban idézi fel a város fejlődését. Mindazok, akik itt töltik el mind tartalmasabban a szabad idejüket. nem kis részben letéteményesei a város további átalakulásának. H. F. VÉLEMÉNYEK A NÉPMŰVELŐK TO VÁBBK ÉPZÉSÉRŐL Ketten a sz közül A közelmúltban fejeződött be Baján a megyei főhivatású es tiszteletdíjas művelődési otthon-igazgatók és szakelőadók egyhetes nyári tanfolyama. A megyei művelődési központ által megszervezett, hagyományosnak számító továbbképzésen a közművelődési munka elméleti és gyakorlati, módszertani kérdéseit vitatták meg a résztvevők. Ottjártunk alkalmával két művelődési ház munkatársát kérdeztük meg;* miként Ítéli meg a tanfolyam, illetve a rendszeres továbbképzés hasznosságát. A mindennapi munka Tóth Attilát 1974 novemberében nevezték ki Csengődön a községi intézmény művészeti előadójává. Mint elmondotta; beosztása nagy önállóságot kínál a számára, hiszen a művelődési ház igazgatói teendőit az általános iskola egyik vezetője látja el. Ennek következtében a programok kialakítását, szervezését és rendezései jórészt maga végzi. Idén második alkalommal vesz részt a népművelők megyei, nyári továbbképzésén, amelyet évközi kétnapos tanfolyamok sora előzött meg. — Számomra igen sokat jelent a rendszeres szakmai tájékozódás lehetősége — válaszolta kérdésünkre. — Jelenleg a marxista-leninista esti egyetem harmadéves hallgatója vagyok és tanulmányaim akadályoztak meg abban, hogy a szakjellegű képzésbe is bekapcsolódjak. Ezért a folyóiratokon és a gyakorlati tanácsokon kívül elsősorban az itt hallottak segítenek mindennapi munkámban. Az előadások és a megbeszélések véleményem szerint nem „elméletieskedők”, hanem nagyon is gyakorlati, jól hasznosítható témákat dolgoznak fel. Szívesen emlékszem vissza például László Bencsik Sándor, a munkásművelődés problémáit taglaló tavaly hallott előadására. Ennek alapgondolata az volt, hogy munkánkat; az ismeretterjesztést, a művészeti nevelést, a politikai felvilágosítást azon a szinten kell elkezdeni, amelyet a helyi igények kívánnak meg, és nem „magasabban”. Az érdeklődést csak így lehet felkelsegítése 9 „Az előadások gyakorlati kérdéseket világítanak meg”. teni és csak erre építve haladhatunk tovább. — Megítélése szerint a továbbképzések témái felölelik-e a községi közművelődési munka valamennyi részterületét? — Azt hiszem, igen. Az előadók általában ismerik a kisebb települések gondjait, helyzetét, és ez jól, sokrétűen tükröződik mindabban, amit elmondanak. A jelenlegi tanfolyam programja is gazdag. Talán csak egy kívánságom lehet. Jó lenne, ha az intézmények és a helyi tanácsi szervek kapcsolatairól hallhatnánk. Ez a téma — gondolom — másokat is érdekel. A szabad programok Molnár Józsefet 1963. január 1-én nevezték ki a hercegszántói művelődési ház élére. A népművelők rendszeres továbbképzéseit így a szakmában töltött több mint egy évtizedes tapasztalatával tudja megítélni. — Egyetlen alkalommal hiányoztam — betegség miatt —, a nyári tanfolyamokról, és ez önmagában is elárulja; jó a véleményem — mondta Molnár József. — Szükségesnek és jónak értékelem a továbbképzések jelenlegi rendszerét. Hogy ki mit vár és mit kap az előadásokon, konzultációkon, az persze egyéni felfogás kérdése is —, én mindig sok új ismerettel és tapasztalattal távoztam. Az eltelt 13 év alatt, ha nem is alapvető, de lényeges változások jellemezték munkánkat. Az újdonságokról, aktualitásokról mindig itt értesültem. Elsősorban a továbbképzéseken nyílt módom a részlet- kérdésekben elmélyedni, és megvitatni kollégáimmal munkánk nehézségeit, ötleteinket, eredményeinket. — Hercegszántó nemzetiségi község, és mint ilyen, sajátos köz- művelődési tevékenységet igényel. Kapott-e ehhez segítséget a tanfolyamokon? — Természetesen. A programokból nem hiányoznak a többnyelvű lakosságú településeken dolgozó népművelők problémái sem. Ezt a kérdést nem is kerülhették meg a szervezők, hiszen iónéhányan vagyunk a megyében, akik hasonló adottságok között végzik munkájukat. A vitákon. vagy a szabad estéken azután kicseréljük véleményünket. — Milyenek ezek a szabad esték? — Élénkek, kötetlenek, és csaknem tm'ndig „szakmaiak”. Az a helyzet, hogy sok esetben az előadások közötti szünetek, a szabad délutánok és az esti órák baráti beszélgetései, vitái többet érnek maguknál az egyes előadásoknál is. Ilyenkor ugyanis ki-ki feszéiyezettség nélkül haszna 9 Molnár József 1.1 éve dolgozik Hercegszántón. mondja el a magáét, nem ügyel a szép fogalmazásra, formaságokra. A tanfolyamoknak ezek a kötetlen programjai adják mega továbbképzések sava-borsát. Ilyenkor látjuk, érezzük, hogy Lekiteleken, Géderlakon, Herceg- szántón, vagy Hajóson lényegében ugyanazt a munkát végezzük, egy közösséget alkotunk. — ön is igényelne egy, a községi tanácsok és a művelődési intézmények kapcsolatáról szóló előadást? — Nekem nincsenek problémáim a községi vezetéssel, magam is tanácstag vagyok, ismerem a falu minden gondját, baját, és tudom, hogy milyen sok helyre kellene a pénz a fejlődéshez ... Mert mi népművelők, már csak ilyenek vagyunk, minden Vitánk anyagi kérdésekben végződik ... Pavlovits Miklós Uj dokumentumok a Marx családról A nemzetközi Marx—Engels-ku- tatás új adatokkal gazdagodott a Marx családról. Az eddig ismeretlen, értékes) dokumentumok között van pl. az a nyolc levél is, amelyet Jenny Marx írt 1855- ben, 1865-ben és 1868-ban féltestvérének, Ferdinánd von Westpha- lennek. E levelek nemcsak új részletekkel ismertetnek meg a Marx család életéből, hanem mindenekelőtt bepillantást is engednek Kari és Jenny Marx érzelemvilágába, erkölcsi magatartásába^ Kari Marx 1847. szeptember 27-én Werner von Weltheimnek, írt leveleiből kiderül, hogy tervek voltak egy periodikus publikáció kiadására, a tudományos kommunizmus felismeréseinek propagálására. FILMJEGYZET Amerikai éjszaka „A film csodálatos mesterség, és mi ezt ázzál bizonyítjuk, hogy közülünk senki nem szeretne mást csinálni. Így filmünk a mozi dicsérete is. Lényegében nyomon követi azokat, akik a filmeket közös munkával létrehozzák, felelni próbál azokra a kérdésekre, amelyeket a' közönség a színészeknek és a rendezőknek újra meg újra feltesz: hogyan készül a film?” Francois Truffaut, a neves francia filmrendező idézett nyilatkozata jól rávilágít azokra az alkotói törekvésekre, amelyeket életpályájának jelenlegi szakaszában képvisel. Az ötvenes évek új hullámának eredeti tehetsége a Négyszáz csapás könyörtelen éleslátásával mutatkozott be, és ezt olyan kitűnő alkotások sora követte, mint a Kifulladásig, vagy az emlékezetes Jules és Jim. Műveit a hiteleg lélekrajz és a pontos, kritikus szándékú társadalomábrázolás jellemezte. Az idők folyamán azonban szakmai hozzáértésének növekedésével Truffaut mintha veszített volna a valóság iránti érzékenységéből. Utóbbi alkotásaiban egyre inkább alz egyéni problémák, családi bonyodalmak, érzelmi bel- viszályok megjelenítése foglalkoztatja. Filmjei változatlanul „jól megcsináltak”, szakmaii lag kifogástalan művek, de korai alkotásaihoz képest mégig sekélyesebb- nek, egy kissé érdektelenebbeknek tűnnek. Az amerikai éjszaka jól példázza mindezt. Cselekménye arról szól, miként késizít el egy forgatócsoport egy filmet. A szóban forgó alkotás címe Bemutatom Pamélát, s rövid tartalma is árulkodó. Egy fiatalember megnősül, ám hitvese és apja egymásba szeretnek. Após és menye rövidke vívódás után úgy határoznak: legjobb ha megszöknek, és idegenben újra kezdik az életüket. Tervükbe azonban beleszól Pa- méla autóbalesete, és a fiú végül gyilkos elégtételt vesz apján. A rendezőnek és stábjának ezt a történetet kell hatásosan megörökíteni a filmszalagon. Paméla történetének leíorgalá- sa hatalmas technikai apparátust és számtalan egyéni közreműködőt igényel a' főszereplőktől a kellékesekig. A szakma bemutatásában, a forgatások apróbb-na- gyobb nehézségének életrekelté- sében friss, eredeti és szellemes Truffaut. A cselekményt rendkívül ötletesen, hatásosan bonyolítja. szereplői hitelesek, saját életüket élik, és jól érzékelteti a rendezőnek „mint legfőbb szervezőnek” mindennapos munkáját. Ez utóbbi tartalmi mozzanatból következik viszont a film hiánya is. Az Amerikai éjszdka rendezőrendezője — maga á szerző, Truffaut játssza a figurát — nem a valóság megjelenítésének nehézségeivel küzd, nem a „miről és .miként szólni” gondjai nyomasztják álmait. A Bemutatom Pamélát alkotója független a kortól, a társadalomtól, nehézségei szakmai jellegűek, hiszen szerepe nem más, mint egy bonyolult technikai-műszaki-emberi apparátus mozgatása. Truffaut útvesztője nem hasonlít Kovács András labirintusához. Mvh.dennek ellenére azonban valamennyi mozit szerető nézőnek kitűnő szórakozást és a beavatott- ság érzését kínálja a film. t P. M. • Jelenet a filmben készülő filmből. SZILVASI LAJOS (II.) A lányok iránt már régen elmúltak az illúzióim. Mindegyik ugyanazt a nyomorék teljesítményt nyújtotta. Azok is, akikkel én akartam barátkozni, azok is, akik velem akartalf barátkozni. Mindig a saját életüket ismertették velem* mindig a saját lelki válságaikkal etettek, mindig csak közönségnek kellettem az előadásukhoz. Vagy az örömükhöz, vagy a világfájdalmukhoz. Én pedig eleinte mindig azért nem szövegeltem nekik magamról, mert nem jutottam szóhoz, később pedig már sportszerűen kísérleteztem rajtuk, hogy ugyan mikor robbantja ki belőlük az én zárkó. zott viselkedésém és szófukar stílusom a visszafojthatatlan érdeklődést, aminek a hatására elárasztanak a kérdéseikkel. Nem gerjedt bennük ilyen jellegű inger, nem fűtötte fel bennük a kíváncsiságot a lényegem, de ha mégis, akkor sem volt hosszabb lélegzetű az érdeklődésük néhány percnél, vagy még addig sem tartott, hiszen csak azt lesték, mikor veszek már lélegzetet, hogy a pillanatnyi szünetet kihasználva magukhoz ragadják a szót, és rákezdjék, hogy 1. „Képzeld, Tamara, én pontosan így”, 2. *,Tamara, ez döbbenetes* nálam ugyanilyen volt a helyzet...”, 3. 5,'Tamara, ez nem is lehet igaz, hiszen nekem százszázalékig ilyen esetem .. .”* stb., stb., stb. Visítani kell a gyönyörtől, hogy engem mindig minden lány valósággal lehengerelt a személyem iránt megnyilvánuló érdeklődésével! Itthon pedig? Amilyen túláradóan itthon érdeklődnek irántam, az már egyenesen megható. Nem is gondolok bele, mert mindjárt elérzékenyülök, és akkor reszketni kezd a kezemben a ceruza, kísérő műsorként pedig könnyektől lesznek szétfo- lyóak a rövidítéseim. Tizenkét éves koromban, egy évvel a mama és a papa halála után két tudományos kísérletet végeztem, hogy tárgyilagosan ellenőrizzem, hogy én vagyok-e dilis képzelődő, vagy a bátyám és a neje olyanok-e hozzám igazán, amilyenek. Első kísérlet: kihasználtam az alkalmat, amikor véletlenül kérdeztek valamit tőlem, és nem feleltem a kérdésükre, hanem csak összeszorítottam a fogamat, és hallgattam, türelmesen és kíváncsian, mert ki akartam várni, hogy mikor kérdezik újra. De nem kérdezték újra, mert észre sem vették, hogy nem feleltem. Totál nem hiányzott nekik a válasz. Mert az sem volt nekik érdekes. amit kérdeztek. Második kísérlet: amikor szexmadonna sógornőm, ez a tündér, egy vasárnap délután a tévé elől megkérdezte azon a lágy alt hangján, hogy szedem-e a D-vi- tamint, amit a doktor felírt, értelmes felelet helyett azt mondtam, szintén lágy aít hangon, hogy huszonegy, huszonkettő, huszonöt. Szeme se rebbent, agya sem reagált, egyszerűen fel sem tűnt neki, hogy három kétjegyű számot mondtam. Én pedig nem őrajta csodálkoztam, hanem saját magamon, vagyis azon, hogy miért nem bőgök és kacagok. Egyszerre. A fiúk pedig? Az egyiknek érdekes a testem, mert szexet vált ki belőle. Ilyen már három is volt, Kertész Zsolt, Bodrogi Do- dó, Luxi. Négyen a hiúságuk miatt buktak rám és fűztek, hogy járjunk együtt: Kós Laci, Anriß, Gruber. Hogy felvonuljanak, velem, mint egy május elsejei transzparenssel. Jácint is ezekhez tartozik. A többit már nem is érdemes beosztani. Én voltam a hülye, mert mindegyik után azt képzeltem, hogy majd talán a következő, az majd az igazi lesz. Igazi!?! Ahogy egy naiv kis csaj elképzeli. Egyiket sem érdekeltem. így veszi tudomásul az ember, hegy egyedül van. Aztán kitalálja az ember, hogy naplót1 fog írni. Attila is naplót ír. Mert ugyanolyan totál egyedül van, mint én. Nem mondta, de én tudom. Magamról tudom. Világos, hogy Attilának szüksége van rám. írásbeli elismerésemet fejezem ki magamnak az önuralomért, vagyis azért, hogy volt erőm befogni a számat, volt erőm, hogy ne visítsak fel örömömben, és ne valljam be neki, hogy én is naplót írok. Amíg ő nem tudja, hogy én is egyedül vagyok, addig én vagyok előnyben. Neki is csak a napló maradt. Mert ő is érzékenyebb, mint a népesség többsége. Há nem volna érzékenyebb, még énnálam is érzékenyebb, akkor nem írna naplót, hanem úgy kísérletezne, ahogyan én a saját káromon tanultam meg, hogy a nyilvánosság előtt vag.y a nyilvánosság kizárásával lefolytatott smá- rolások és más szexi játékok közben eldugulhat az ember füle a külső zajok elől, de amikor belül az emberben szünet nélkül ismétlődik egy láthatatlan magnóról a kérdés, hogy ki ez a közömbös idegen, aki dagadtra szívja-marja a számat,' ez ellen nincs füldugó. Volt elég erőm, hogy ne áruljam el neki az én naplómat, pedig délután még nem is tudtam, hogy miért kell hallgatnom róla. Most már tudom, és meg is tudom fogalmazni, amit akkor csak sejtettem. Az a lényeg, hogy ha megmondtam volna neki, az valami protekció lett volna. Olyan jellegű, hogy „Attila, szerelmem, minket a jóisten is egymásnak teremtett!” Szaharin- nal cukrozott méz. Szörnyű! Egyedül van. Otthon is? Valahogyan otthon is. De ez ném konkrét. Inkább csak sejtés. Magától nem beszélt volna a családjáról. De amikor rákérdeztem, nem bújt ki a felelet alól. Három évvel ezelőtt az apját, aki akkor is menő fej volt már, kinevezték vidékre. Innen a budapesti központból vidékre egy nagy autófuvarozó telep vagy vállalat közepébe. Nem császárnak, de elég komoly nagyfőnöknek. Azért küldték le innen a központból, hogy csináljon rendet, mert azon a vidéki telepen már tökéletes volt a káosz, vagyis mindenki ott csalt, ahol tudott. Fábián apuka hagyta magát lekuldeni, és itthagyta a fővárosi kényelmes beosztást. Leköltözött Fábián anyukával és Attilával. Mezítláb a viperák közé. De ez csak később derült ki. A két szülő közül Fábián anyuka volt az élesebb szemű. Mint nő. ö már két-há- rom hónap múlva kiszúrta a lényeget, vagyis azt, hogy Fábián apukának nincsenek esélyei ott vidéken. Attila, ez az aranyos, futball- nyelven adta elő a sztorit, hogy jobban 1 megértsem. Körülbelül így: ahányszor labdához nyúlt Fábián apuka, az ellenfél játékosai betartottak neki, visszahúzták, kirúgták alóla a lábát, ollóba fogták, a saját játékostársai pedig itt a fővárosi központban úgy csináltak, mintha nem értették volna a megmozdulásait, elfutottak a labdái elől, hosszan szöktették, lemaradtak mellőle. De Fábián anyuka hiába figyelmeztette a férjét, hogy értelmetlen erőlködés huszonegy ellenféllel szemben egyedül focizni. Fábián apuka csak azért is be akarta bizonyítani, hogy méltó a bizalomra. Amikor azután Fábián anyuka rájött, hogy hiába beszél, nagyot sóhajtott, és egy évi vendégjáték után megegyezett a férjével, hogy ő a maga részéről feladja, hazajön Budapestre, vissza ide a lakótelepre, a kényelmes lakásukba és vissza a munkahelyére, a kerületi tanácshoz, ahová visz- szavárták. így is történt. A két fiú, Fábián apuka és Attila ott maradt vidéken, Attila ott folytatta a sulit, dacos atyja pedig a szélmalomharcot a disznók ellen, vagyis a korrupció ellen. Még egy évig. Mert még egy év kellett ahhoz, hogy Fábián apukát tökéletesen kikészítse az ellenfél összehangolt csapatjátéka. (Folytatjuk)
