Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 3. • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • Két város peremén... Gátér, lélekszámát, települési viszonyait, közigazgatási helyzetét tekintve egy a megyében található sok, barátságos nyugalmú kisközség közül. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk belső szerkezetét, valamint a lakosság érdekeit, sokfelé elágaztató földrajzi fekvését, kiderül, hogy jobban illene rá a megállóhely, vagy a peremváros elnevezés. Alig egy ug- rásnyira esik Kiskunfélegyházától és nem nagy távolság választja el, ahogy itt mondják „Csongorádtól”. Mit jelent ez gyakorlatilag? Bálint Mihály tanácselnök, éppen negyedszázada tölti be fontos tisztségét, idevalósi, nem . száraz, hivatalos ember., Ismeri, szereti a faluját, pontosan tudja, mi megy végbe a látszólag álmosítóan csendes kia falu valójában mozgalmasan átrendeződő életében. — Községünk múlt évben ünnepelte 50. születésnapját, 1924. május elsején alapították. Lakóinak száma 1400, éa ehhez tegye hozzá, hogy 22 vállalattal állunk kapcsolatban. A tavaly januárban egyesített gátéri és pálmonostori tsz-ben mindössze 120-an dolgoznák, a kereső lakosság nagyobbik része Kiskunfélegyháza és Csöng- rád ipari üzemeiben keres megélhetést. Elég sokan járnak Kecskemétre is, az Építőipari Vállalathoz, ezenkívül még a budapesti Gázmüvekhez is jut gátéri dolgozó. Reggelenként autóbuszra száll a fél falu, elnéptelenednek a porták. A szépen megművelt kertek, a szemlátomást gyarapodó új családi házak mégis azt sejtetik, hogy az elvándorlás nem megy a község fejlődésének a rovására? Az elnök szavai is ezt bizonyítják. tünk, ezt a hálózatot elbírja sokáig. Eddig 5000 méteren vezettük be a vizet, hogy tudjanak locsolni és a fürdőszobák se hiányozzanak a házakból. Az idén egy utca kivételével áz egész falu el lesz látva vízzel. A gyalogjárda is alakulgat, ebben az évben ezer négyzetméternyit építünk, továbbá egy kis buszvárótermet is. Nagyon elkel a községben egy • Ez a kép akár jelképe lehetne annak, hogy hányfelé visz el az út a magányos, néptelen művelődési ház előtt!... (Radó Gyula felvételei.) • Megjött Csongrádról a friss kenyér. • Egy új ház a sok közül... — Korábban, jobban megérez- tük a városok elszívó hatását, mindössze 3—4 ház épült a 'faluban évente, most legalább 10— 12. Épülne több is, de az anyaghiány miatt igen körülményes. Akik nem tudnak megmaradni a kiskunfélegyházi tízemeletes to- ronyházakbah —, s számuk egyre több, — itt vesznek telket. A távolság nem nagy, a közlekedés elég jó és mégis más kertes családi házban élni. Az elmúlt évben 60 telket bocsátottunk áruba, és ennek mintegy 30 százalékát a városnak vették meg. Ebből is látszik, hogy lassacskán valóban peremvárosnak számítunk. Ennek természetesen vannak előnyei és hátrányai. Igen kelendőek a gazdatelkes házhelyek. A városi üzemekből hazatérők szívesen kertészkednek szabad idejükben, s ami nekik kifizetődő és egészséges elfoglaltság, az mások jobb ellátását is szolgálja. Hetenként kétszer jön a MEZÖTER- MÉK Vállalat felvásárlója és átveszi a kertekben termett zöldséget, a Juliskaí-babtól az üveg- meggyig. A tanácsi vezetők elhatározták, hogy mivel a tsz nem foglalkozik nagyüzemi szinten zöldségtermesztéssel, még szervezettebben vonják be a lakosságot. Már a palántá-előnevelése- ket úgy szeretnék irányítani, hogy kukorica helyett más, a fogyasztók ellátásában fontosabb növényeket ültessenek. Amennyiben a kert nem elég, a jövőben 200 négyszögöles hobbykerteket is adnak. A tanácselnök jól látja, hogy a városiasodással, a bérházak növekedésével és a tanyák számának csökkenésével — évente 15— 20 tanyá üresedik meg a környékükön —, mind több lesz a fogyasztó, a termelő meg egyre kevesebb. A gátéri adottságok lehetővé teszik, hogy nemcsak munkavállalókkal, de zöldség-gyümölcsfélékkel is segítsék a' várost. Az itt élőknek azonban nem közömbös, hogyan gondoskodik a tanács róluk? — A mi szerepünk az alapellátás és ebben nem állunk nagyon rosszul. Üj vízmüvet építetkorszerű ABC-áruház, jövőre az is elkészül. Jelenleg a vegyesbolt látja el a gátérieket. Épp akkor érkezett a friss kenyér Csongrádról, ebből nincs hiány és a minőségre sem lehet pana!sz. Gémes Mihályné he. lyettes vezető tájékoztatása szerint 500 kiló kenyér, 120 liter tej, 250 pohár tejföl és rengeteg sajt, vaj fogy naponta Havonta eladnak 3—5 darab mosógépet, hűtő- szekrényt, porszívót, gáztűzhelyet. Gyermekholmikból sajnos, nincs teljes készletük, csak a legszükségesebbeket tudják tárolni. Kicsi a helyük. A vevőkkel együtt . mór alig várják a korszerű áruházat, — Kinőttük az üzletet — szól közbe az egyik vevő is, Bobor Istvánná, a bábolnai keltetőüzem dolgozója, aki a gyermekgondozási segély három évét tölti itthon. — Az ellátás igázán kifogástalan, naponta kapunk friss kenyeret, tej is van, talán csak a sör kevés és a választék lehetne nagyobb, de itt többféle árunak már nem tudnak helyet szorítani. Igény lenne rá, hiszen nagyon sok kismama js vain a faluban. — Mivel töltik az idejüket? — Mivel tölthetnénk? Megyünk egyik szomszédból a másikba, meg kézimunkázunk... A művelődési ház olyan szép, hogy bárhol megirigyelhetnék. A fiatalok úgy látják, hogy nincs kihasználva. Nincs bent élet. A helyi vezetők pedig arra hivatkoznak, hogy nincs érdeklődés. Valami igazsága van mindegyik véleményezőnek. A kétlaki életmód ugyanis annyira leköti a lakosság zömét, hogy nincs idejük rendezvényekre járni. Ha ők beülnek a kultúrházba, akkor ki ássa, veteményezi, gyomlálja, locsolja a kiskerteket? Utána fá-. radtak, és gondolni kell a másnapi korai felkelésre is. Az autóbuszok hajnalban indulnak, nem várnák meg senkit és az üzemekben is pontosan kezdődik a műszak. • Viglási István juhász, sajátkezűig hímzett, ezüstgombos mellényében. Mellette Kurgyis Mátyás bácsi, szintén juhász, ráadásul rokonok is. Jelenleg ez a legnagyobb hátránya a gazdaságilag, mondhatnánk úgy is, népgazdaSágilag előnyös bejáró-kertgazdálkodó létformának. Volna egy áthidaló megoldás, például, ha itt helyben kínálkozna megfelelő munkaalkalom a lányoknak, fiatalasszonyoknak? Hely éppen van. Itt van a kiskunfélegyházi ruhagyár egyik kihelyezett telepe, amely július elsejével szintén Habselyem-érdekeltség lett. — Üzemünk 30 Asszonyt foglalkoztat — mondja Kirí Erzsébet szalagvezető. — A kapacitásunk háromszor ekkora létszámot is elbírna. Sajnos, nincs több jelentkező. Kicsi a község és a fiatalok inkább eljárnak máshova. Az ifjúságnak vonzóbb a város. Az általános iskolát végzettek 95 százaléka tovább tanul, zömmel szakmát. „A festőktől a hegesztőkig minden foglalkozást megtalálni a fiaink között — dicsekedtek az asszonyok, — a városban nincs olyan üzlet, ahol ne találnánk gátérit.” A fiatalok nem is tagadják, hogy a város érdekesebb, változatosabb, és amíg utaznak, addig is lehet „nézgelődni”. A férjhezmenés, családalapítás ezen á felfogáson is változtat, de a fiatalasszonyoknak csak akkor éri meg otthon elhelyezkedni, amennyiben anyagilag sem fizetnek rá. — Mióta a Habselyem átvett bennünket — közli borongós hangulatban az egyik varrónő, Bánfi Jánosné —, még annyit sem keresünk, mint azelőtt. Ez a bársonymellény, amit kiadtak, nem sok pénzt hoz nekünk. Naponta 70 darabot kellene megvarrnunk, hogy 70 forintot keresisiünk és jó, ha 35—40 darabot kiadunk a kezünkből. ' Export-megrendelés, nagy tétel, hosszú időre el vagyunk látva munkával, csak a pénzünk nem lesz meg benne. Nekünk nem a Habselyem ellen van kifogásunk, csak más anyaggal dolgozunk, mint eddig, kapnánk rá valamivel tötib időt. A hangulat nem a legrózsásabb. Az asszonyok keveslik a keresetet, hiányolják az óvodát. A munkaerőhiány egyik fő oka, hogy sok kismama azért sem tud dolgozni, mert nincs kire hagyja a gyerekét. Se óvodái, se napközi, most ráadásul itt ez a nagyon alacsonyan ingadozó kereset, nem csoda, ha nyugtalanok. A tanácsi keretből nem futja óvodára is. Nagyút emelne a közhangulaton, amennyiben azok az üzemek, ahol a legtöbb gátérit foglalkoztatják, találnának módot az óvodaépítés anyagi támogatására. Ez is egy módja a dolgozókról történő gondoskodásnak, s ráadásul nekik is érdekük, ha azt akarják, hogy kevesebb legyen a 2—3 évre kiesők száma. Ilyen nagy gondok foglalkoztatják egy aránylag csendes, békés kisközség lakóit. Hadd tegyem hozzá: nem megoldhatatla- nok. Szervezés, összefogás, jóakarat kérdése az egész. Az elmondott panaszokat leszámítva Gátér igazán alkalmas arra, hogy jól érezzék magukat benne az emberek. Szép, rendezett, takaros falu. Ezért is jönnek vissza szívesen azok közül is, akik pár éve elköltöztek és olyaín is akad szép számmal, aki itt érez kedveit a letelepedéshez. Viglási István, a szövetkezet juhásza Csongrádon született, Csurgón végezte a szakiskolát és kilencedik éve terelgeti a nyájat a gátéri határban. Az ügyes kezű fiatalember a szakmáján kívül a hímzéshez is kiválóan ért, bal kézzel öltögetve ballag a nyáj mellett. Mások sem töltik tétlenül az idejüket. Erről tanúskodik az is, hogy 23 gépkocsit és 62 motor- kerékpárt tartanak nyilván a községben, minden harmadik házban van televízió, mintegy ezerre tehető a rádió-előfizetők száma és a faluhoz tartozó 170 tanya közül 42-be már bevezették a villanyt. Tennivaló, még akad bőven. Főként annak érdekében, hogy a két város között meghúzódó kisközség megtalálja és megszilárdítsa a saját helyét. Vadas Zsuzsa (I.) Az V. ötéves terv előirányzataihoz, magasabb követelményeihez való igazodás elengedhetetlenül igényli minden szövetkezeti gazdaságban valamennyi ágazat elemzését és ennek alapján a szükséges intézkedések megtételét. Figyelemmel kell lenni a módosult szabályzókra és összefüggésben valamennyi termelési, közgazdasági tényezővel szükséges meghatározni a fejlesztési célokat. Több megbecsülést érdemel A megye változatos adottságai a mezőgazdasági termelés szerkezetének sokrétűségét alakították ki. A gyümölcstermesztés területi arányait, termesztési színvonalát, jövedelmezőségét tekintve lényegesen kisebb szerepet tölt be a szövetkezetek gazdálkodásában, mint amit a lehetőségek kínálnak. Pedig népgazdasági fontosságból — belföldi ellátás, export — az ültetvényekben rejlő potenciális képességekből, ezzel összefüggésben a jövedelmezőségből adódóan előnyösebb rangsorolást érdemelne. A gyümölcstermesztés háttérbe szorulásának több oka van. A gazdaságosságban közrejátszik az az előnytelen helyzet, amely az ágazat alacsony koncentrációjából fakad. A megye szövetkezeteinek 72 százaléka foglalkozik gyümölcstermeléssel, a gazdaságoknak körülbelül 30 százalékában haladta meg az összes gyümölcsös területe a 100 hektárt, és 50 százalékában az 50 hektárt sem éri el. Mindezt tovább rontja a gyümölcsös üzemen belüli tagoltsága. Elmaradt a jól képzett szakemberek utánpótlása, az anyagi-műszáki feltételek nem érik el a kívánt színvonalat. Számos gondról lehetne itt, még szólni. Jellemző, hogy szórvány-gyümölcsösök külterjes termesztéstechnikáját nagyrészt átmentették az újonnan létesített üzemi gyümölcsösökbe. összegezve megállapíthatjuk, hogy a gyümölcságazat azért maradt le, mert a műszaki-technikai, valamint a személyi feltételeket nem tudtik, vagy nem tudják megteremteni ahhoz az üzemek, hogy előre tudjanak lépni. Megkétszerezhető k a hozamok Annyit mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az említettek ellenére a gyümölcstermesztésben megélénkült ütemű fejlesztés előtt állunk. A továbbképzéshez kapcsolódó elképzeléseket a jelenlegi helyzetből, a várható igényekből, az üzemi és gazdasági adottságokból kiindulva körvonalazhatjuk. A gyümölcsültetvények igen nagy eszközértékét képviselnek, ezek hatékonyabb kihasználása aligha nélkülözhető a jobb üzemi eredmény érdekében. A szövetkezeteknek azt kell mérlegelniök, hogy milyen mértékben felel meg az ágazat jelenlegi termelési színvonala a népgazdasági igényeknek, a környezeti és közgazdasági lehetősé- ségeknek. Ezzel összefüggésben milyen igény várható a belső fogyasztásban, az exportban. A jövedelmezőség vizsgálata is fontos, ezzel összefüggésben a gyümölcsök termesztésének intenzívebb alapokra helyezése fontos feladat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nem teljesen- korszerű ültetvényeket elhanyagoljuk, és inkább újakat hozzunk létre. Pedig a régi gyümölcsösök jórésze még 10—15 évig hatékonyabban szolgálhatná a célt, ha a termelési lehetőségeket némi többletráfordítással, okosan kihasználnánk. A szövetkezeti gyümölcstermesztés jelenlegi hozamai rövid idő alatt megkétszerezhetők, viszonylag kevés költséggel. Erről nem szabad lemondani, mert népgazdasági és Szövetkezeti érdek egyaránt. A termelési költségek emelkedését a termésátlagok növelésével lehet ellensúlyozni. A termelési színvonalat befolyásoló sok tényező közül csak egyet említek meg, ez a tápanyag-visszapótlás. Azonos talaj- viszonyok közötti állami gazdasági ültetvények 95 százaléka már 1968-ban is rendszeresen műtrágyázásban részesült, 26 százaléka pedig szervestrágyát kapott. Ezzel szemben a szövetkezeti gyümölcsösöknek mindössze 50 százaléka kapott ebben az évben műtrágyát. Még 1974-ben is csak 64 százaléka részesült műtrágyázásban, szervestrágyát pedig csak 17 százalékának juttattak. Hasonlóan nagy különbségek vannak á hatóanyag tekintetében. Az idén az állami gazdaságok 6,1 mázsa hektáronkénti hatóanyagot juttattak az ültetvényekre a szövetkezetek 3,4 mázsa hektáronkénti mennyiségével szemben. Az almából — 1972—74 évek átlagában — a szövetkezeti szektor 9 ezer forint hektáronkénti tiszta jövedelmet ért el, addig az állami gazdaságoknál ugyanekkora területről csaknem 30 ezer forint a jövedelem. Ez a két szám is bizonyítja, hogy a szövetkezeti vezetőknek mielőbb napirendre kell tűzni a termesztés korszerűsítését. Gépesítési lehetőségek Igaz, a) meglevő ültetvényeknél a területkiválasztás, a fajta, a ko- ronatformá, mint elsődleges tényező, már adottak. A növény- védelemnél, a tápanyag-visszapótlásnál, s a betakarításnál azonban az eddiginél lényegesen szakszerűbb, szakmailag is felkészültebb beavatkozásokkal jelentős termésemelkedés érhető el. A legnagyobb gondot a termés betakarítása jelenti. Az ösz- szes élőmunka-szükséglet 40—80 százalékát az ezzel kapcsolatos tennivalók kötik le. Itt a gépesítés segíthet. Speciális szedőedényekre, szedőzsamolyokra van szükség, szállítóeszközökre, gépi rakodásra. Nélkülözhetetlenek á válogató gépsorok, a rázógépek. Fontos a nagyobb befogadóképességű hűtőtároló létesítése. A betakarítás tehát lényegesen kevesebb munkaerővel is megoldható. Egyes gazdaságokban az agrotechnika már technológiává fejlődött. Ezek alkalmazása, terjesztése elősegítheti a hozamok növelését. (Folytatjuk.) Huszta János a kiskunsági TESZÖV kertészmérnöke • öntözött almáskert a Hosszúhegy! Állami Gazdaságban. »