Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 3. • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • Két város peremén... Gátér, lélekszámát, települési viszonyait, közigazgatási helyzetét tekintve egy a megyében található sok, barátságos nyugalmú kisközség közül. Azonban, ha jobban megvizsgál­juk belső szerkezetét, valamint a lakosság érdekeit, sokfelé elágaztató földrajzi fekvését, kiderül, hogy jobban illene rá a megállóhely, vagy a peremváros elnevezés. Alig egy ug- rásnyira esik Kiskunfélegyházától és nem nagy távolság vá­lasztja el, ahogy itt mondják „Csongorádtól”. Mit jelent ez gyakorlatilag? Bá­lint Mihály tanácselnök, éppen negyedszázada tölti be fontos tisztségét, idevalósi, nem . száraz, hivatalos ember., Ismeri, szereti a faluját, pontosan tudja, mi megy végbe a látszólag álmosí­tóan csendes kia falu valójában mozgalmasan átrendeződő életé­ben. — Községünk múlt évben ünne­pelte 50. születésnapját, 1924. má­jus elsején alapították. Lakóinak száma 1400, éa ehhez tegye hoz­zá, hogy 22 vállalattal állunk kapcsolatban. A tavaly januárban egyesített gátéri és pálmonostori tsz-ben mindössze 120-an dolgoz­nák, a kereső lakosság nagyobbik része Kiskunfélegyháza és Csöng- rád ipari üzemeiben keres meg­élhetést. Elég sokan járnak Kecs­kemétre is, az Építőipari Vállalat­hoz, ezenkívül még a budapesti Gázmüvekhez is jut gátéri dol­gozó. Reggelenként autóbuszra száll a fél falu, elnéptelenednek a por­ták. A szépen megművelt kertek, a szemlátomást gyarapodó új csa­ládi házak mégis azt sejtetik, hogy az elvándorlás nem megy a köz­ség fejlődésének a rovására? Az elnök szavai is ezt bizonyítják. tünk, ezt a hálózatot elbírja so­káig. Eddig 5000 méteren vezet­tük be a vizet, hogy tudjanak lo­csolni és a fürdőszobák se hiá­nyozzanak a házakból. Az idén egy utca kivételével áz egész falu el lesz látva vízzel. A gyalogjár­da is alakulgat, ebben az évben ezer négyzetméternyit építünk, to­vábbá egy kis buszvárótermet is. Nagyon elkel a községben egy • Ez a kép akár jelképe lehetne annak, hogy hányfelé visz el az út a magányos, néptelen művelődési ház előtt!... (Radó Gyula felvételei.) • Megjött Csongrádról a friss kenyér. • Egy új ház a sok közül... — Korábban, jobban megérez- tük a városok elszívó hatását, mindössze 3—4 ház épült a 'fa­luban évente, most legalább 10— 12. Épülne több is, de az anyag­hiány miatt igen körülményes. Akik nem tudnak megmaradni a kiskunfélegyházi tízemeletes to- ronyházakbah —, s számuk egyre több, — itt vesznek telket. A tá­volság nem nagy, a közlekedés elég jó és mégis más kertes csa­ládi házban élni. Az elmúlt év­ben 60 telket bocsátottunk áruba, és ennek mintegy 30 százalékát a városnak vették meg. Ebből is látszik, hogy lassacskán valóban peremvárosnak számítunk. Ennek természetesen vannak előnyei és hátrányai. Igen ke­lendőek a gazdatelkes házhelyek. A városi üzemekből hazatérők szí­vesen kertészkednek szabad ide­jükben, s ami nekik kifizetődő és egészséges elfoglaltság, az má­sok jobb ellátását is szolgálja. He­tenként kétszer jön a MEZÖTER- MÉK Vállalat felvásárlója és át­veszi a kertekben termett zöld­séget, a Juliskaí-babtól az üveg- meggyig. A tanácsi vezetők elha­tározták, hogy mivel a tsz nem foglalkozik nagyüzemi szinten zöldségtermesztéssel, még szer­vezettebben vonják be a lakos­ságot. Már a palántá-előnevelése- ket úgy szeretnék irányítani, hogy kukorica helyett más, a fogyasz­tók ellátásában fontosabb növé­nyeket ültessenek. Amennyiben a kert nem elég, a jövőben 200 négyszögöles hobbykerteket is adnak. A tanácselnök jól látja, hogy a városiasodással, a bérházak nö­vekedésével és a tanyák számá­nak csökkenésével — évente 15— 20 tanyá üresedik meg a környé­kükön —, mind több lesz a fo­gyasztó, a termelő meg egyre ke­vesebb. A gátéri adottságok lehe­tővé teszik, hogy nemcsak mun­kavállalókkal, de zöldség-gyü­mölcsfélékkel is segítsék a' várost. Az itt élőknek azonban nem kö­zömbös, hogyan gondoskodik a tanács róluk? — A mi szerepünk az alapel­látás és ebben nem állunk na­gyon rosszul. Üj vízmüvet építet­korszerű ABC-áruház, jövőre az is elkészül. Jelenleg a vegyesbolt látja el a gátérieket. Épp akkor érkezett a friss kenyér Csongrádról, ebből nincs hiány és a minőségre sem lehet pana!sz. Gémes Mihályné he. lyettes vezető tájékoztatása sze­rint 500 kiló kenyér, 120 liter tej, 250 pohár tejföl és rengeteg sajt, vaj fogy naponta Havonta elad­nak 3—5 darab mosógépet, hűtő- szekrényt, porszívót, gáztűzhelyet. Gyermekholmikból sajnos, nincs teljes készletük, csak a legszüksé­gesebbeket tudják tárolni. Kicsi a helyük. A vevőkkel együtt . mór alig várják a korszerű áruházat, — Kinőttük az üzletet — szól közbe az egyik vevő is, Bobor Istvánná, a bábolnai keltetőüzem dolgozója, aki a gyermekgondozá­si segély három évét tölti itthon. — Az ellátás igázán kifogástalan, naponta kapunk friss kenyeret, tej is van, talán csak a sör ke­vés és a választék lehetne na­gyobb, de itt többféle árunak már nem tudnak helyet szorítani. Igény lenne rá, hiszen nagyon sok kismama js vain a faluban. — Mivel töltik az idejüket? — Mivel tölthetnénk? Megyünk egyik szomszédból a másikba, meg kézimunkázunk... A művelődési ház olyan szép, hogy bárhol megirigyelhetnék. A fiatalok úgy látják, hogy nincs kihasználva. Nincs bent élet. A helyi vezetők pedig arra hivat­koznak, hogy nincs érdeklődés. Valami igazsága van mindegyik véleményezőnek. A kétlaki élet­mód ugyanis annyira leköti a la­kosság zömét, hogy nincs idejük rendezvényekre járni. Ha ők be­ülnek a kultúrházba, akkor ki ássa, veteményezi, gyomlálja, lo­csolja a kiskerteket? Utána fá-. radtak, és gondolni kell a más­napi korai felkelésre is. Az autó­buszok hajnalban indulnak, nem várnák meg senkit és az üzemek­ben is pontosan kezdődik a mű­szak. • Viglási István juhász, saját­kezűig hímzett, ezüstgombos mellényében. Mellette Kurgyis Mátyás bácsi, szintén juhász, ráadásul rokonok is. Jelenleg ez a legnagyobb hát­ránya a gazdaságilag, mondhat­nánk úgy is, népgazdaSágilag elő­nyös bejáró-kertgazdálkodó lét­formának. Volna egy áthidaló megoldás, például, ha itt helyben kínálkozna megfelelő munkaalka­lom a lányoknak, fiatalasszonyok­nak? Hely éppen van. Itt van a kiskunfélegyházi ruhagyár egyik kihelyezett telepe, amely július elsejével szintén Habselyem-érde­keltség lett. — Üzemünk 30 Asszonyt foglal­koztat — mondja Kirí Erzsébet szalagvezető. — A kapacitásunk háromszor ekkora létszámot is el­bírna. Sajnos, nincs több jelent­kező. Kicsi a község és a fiatalok inkább eljárnak máshova. Az ifjúságnak vonzóbb a vá­ros. Az általános iskolát végzet­tek 95 százaléka tovább tanul, zömmel szakmát. „A festőktől a hegesztőkig minden foglalkozást megtalálni a fiaink között — di­csekedtek az asszonyok, — a vá­rosban nincs olyan üzlet, ahol ne találnánk gátérit.” A fiatalok nem is tagadják, hogy a város érdeke­sebb, változatosabb, és amíg utaz­nak, addig is lehet „nézgelődni”. A férjhezmenés, családalapítás ezen á felfogáson is változtat, de a fiatalasszonyoknak csak akkor éri meg otthon elhelyezkedni, amennyiben anyagilag sem fizet­nek rá. — Mióta a Habselyem átvett bennünket — közli borongós han­gulatban az egyik varrónő, Bánfi Jánosné —, még annyit sem kere­sünk, mint azelőtt. Ez a bársony­mellény, amit kiadtak, nem sok pénzt hoz nekünk. Naponta 70 darabot kellene megvarrnunk, hogy 70 forintot keresisiünk és jó, ha 35—40 darabot kiadunk a ke­zünkből. ' Export-megrendelés, nagy tétel, hosszú időre el va­gyunk látva munkával, csak a pénzünk nem lesz meg benne. Nekünk nem a Habselyem ellen van kifogásunk, csak más anyag­gal dolgozunk, mint eddig, kap­nánk rá valamivel tötib időt. A hangulat nem a legrózsásabb. Az asszonyok keveslik a kerese­tet, hiányolják az óvodát. A mun­kaerőhiány egyik fő oka, hogy sok kismama azért sem tud dolgozni, mert nincs kire hagyja a gyere­két. Se óvodái, se napközi, most ráadásul itt ez a nagyon alacso­nyan ingadozó kereset, nem cso­da, ha nyugtalanok. A tanácsi ke­retből nem futja óvodára is. Na­gyút emelne a közhangulaton, amennyiben azok az üzemek, ahol a legtöbb gátérit foglalkoztatják, találnának módot az óvodaépítés anyagi támogatására. Ez is egy módja a dolgozókról történő gon­doskodásnak, s ráadásul nekik is érdekük, ha azt akarják, hogy kevesebb legyen a 2—3 évre ki­esők száma. Ilyen nagy gondok foglalkoz­tatják egy aránylag csendes, bé­kés kisközség lakóit. Hadd te­gyem hozzá: nem megoldhatatla- nok. Szervezés, összefogás, jó­akarat kérdése az egész. Az el­mondott panaszokat leszámítva Gátér igazán alkalmas arra, hogy jól érezzék magukat benne az emberek. Szép, rendezett, takaros falu. Ezért is jönnek vissza szí­vesen azok közül is, akik pár éve elköltöztek és olyaín is akad szép számmal, aki itt érez kedveit a le­telepedéshez. Viglási István, a szövetkezet juhásza Csongrádon született, Csurgón végezte a szak­iskolát és kilencedik éve terel­geti a nyájat a gátéri határban. Az ügyes kezű fiatalember a szakmáján kívül a hímzéshez is kiválóan ért, bal kézzel öltögetve ballag a nyáj mellett. Mások sem töltik tétlenül az idejüket. Erről tanúskodik az is, hogy 23 gépkocsit és 62 motor- kerékpárt tartanak nyilván a köz­ségben, minden harmadik házban van televízió, mintegy ezerre te­hető a rádió-előfizetők száma és a faluhoz tartozó 170 tanya közül 42-be már bevezették a villanyt. Tennivaló, még akad bőven. Főként annak érdekében, hogy a két város között meghúzódó kis­község megtalálja és megszilár­dítsa a saját helyét. Vadas Zsuzsa (I.) Az V. ötéves terv előirányzataihoz, magasabb köve­telményeihez való igazodás elengedhetetlenül igényli minden szövetkezeti gazdaságban valamennyi ágazat elemzését és ennek alapján a szükséges intézkedések megtételét. Figye­lemmel kell lenni a módosult szabályzókra és összefüggés­ben valamennyi termelési, közgazdasági tényezővel szüksé­ges meghatározni a fejlesztési célokat. Több megbecsülést érdemel A megye változatos adottságai a mezőgazdasági termelés szer­kezetének sokrétűségét alakítot­ták ki. A gyümölcstermesztés te­rületi arányait, termesztési szín­vonalát, jövedelmezőségét tekint­ve lényegesen kisebb szerepet tölt be a szövetkezetek gazdálko­dásában, mint amit a lehetőségek kínálnak. Pedig népgazdasági fontosságból — belföldi ellátás, export — az ültetvényekben rej­lő potenciális képességekből, ez­zel összefüggésben a jövedelme­zőségből adódóan előnyösebb rangsorolást érdemelne. A gyümölcstermesztés háttérbe szorulásának több oka van. A gazdaságosságban közrejátszik az az előnytelen helyzet, amely az ágazat alacsony koncentrációjából fakad. A megye szövetkezeteinek 72 százaléka foglalkozik gyü­mölcstermeléssel, a gazdaságok­nak körülbelül 30 százalékában haladta meg az összes gyümöl­csös területe a 100 hektárt, és 50 százalékában az 50 hektárt sem éri el. Mindezt tovább rontja a gyümölcsös üzemen belüli tagolt­sága. Elmaradt a jól képzett szakemberek utánpótlása, az anyagi-műszáki feltételek nem érik el a kívánt színvonalat. Számos gondról lehetne itt, még szólni. Jellemző, hogy szór­vány-gyümölcsösök külterjes ter­mesztéstechnikáját nagyrészt át­mentették az újonnan létesített üzemi gyümölcsösökbe. összegezve megállapíthatjuk, hogy a gyümölcságazat azért maradt le, mert a műszaki-tech­nikai, valamint a személyi felté­teleket nem tudtik, vagy nem tudják megteremteni ahhoz az üzemek, hogy előre tudjanak lép­ni. Megkétszerezhető k a hozamok Annyit mindenképpen figye­lembe kell venni, hogy az emlí­tettek ellenére a gyümölcster­mesztésben megélénkült ütemű fejlesztés előtt állunk. A tovább­képzéshez kapcsolódó elképzelé­seket a jelenlegi helyzetből, a várható igényekből, az üzemi és gazdasági adottságokból kiindul­va körvonalazhatjuk. A gyü­mölcsültetvények igen nagy esz­közértékét képviselnek, ezek ha­tékonyabb kihasználása aligha nélkülözhető a jobb üzemi ered­mény érdekében. A szövetkezeteknek azt kell mérlegelniök, hogy milyen mér­tékben felel meg az ágazat je­lenlegi termelési színvonala a népgazdasági igényeknek, a kör­nyezeti és közgazdasági lehetősé- ségeknek. Ezzel összefüggésben milyen igény várható a belső fo­gyasztásban, az exportban. A jövedelmezőség vizsgálata is fon­tos, ezzel összefüggésben a gyü­mölcsök termesztésének intenzí­vebb alapokra helyezése fontos feladat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nem teljesen- korszerű ül­tetvényeket elhanyagoljuk, és inkább újakat hozzunk létre. Pe­dig a régi gyümölcsösök jórésze még 10—15 évig hatékonyabban szolgálhatná a célt, ha a terme­lési lehetőségeket némi többlet­ráfordítással, okosan kihasznál­nánk. A szövetkezeti gyümölcster­mesztés jelenlegi hozamai rövid idő alatt megkétszerezhetők, vi­szonylag kevés költséggel. Erről nem szabad lemondani, mert népgazdasági és Szövetkezeti ér­dek egyaránt. A termelési költsé­gek emelkedését a termésátlagok növelésével lehet ellensúlyozni. A termelési színvonalat befo­lyásoló sok tényező közül csak egyet említek meg, ez a táp­anyag-visszapótlás. Azonos talaj- viszonyok közötti állami gazdasá­gi ültetvények 95 százaléka már 1968-ban is rendszeresen műtrá­gyázásban részesült, 26 százaléka pedig szervestrágyát kapott. Ez­zel szemben a szövetkezeti gyü­mölcsösöknek mindössze 50 szá­zaléka kapott ebben az évben műtrágyát. Még 1974-ben is csak 64 százaléka részesült műtrágyá­zásban, szervestrágyát pedig csak 17 százalékának juttattak. Ha­sonlóan nagy különbségek van­nak á hatóanyag tekintetében. Az idén az állami gazdaságok 6,1 mázsa hektáronkénti hatóanyagot juttattak az ültetvényekre a szö­vetkezetek 3,4 mázsa hektáron­kénti mennyiségével szemben. Az almából — 1972—74 évek átlagában — a szövetkezeti szek­tor 9 ezer forint hektáronkénti tiszta jövedelmet ért el, addig az állami gazdaságoknál ugyan­ekkora területről csaknem 30 ezer forint a jövedelem. Ez a két szám is bizonyítja, hogy a szövetkezeti vezetőknek mielőbb napirendre kell tűzni a termesztés korszerűsítését. Gépesítési lehetőségek Igaz, a) meglevő ültetvényeknél a területkiválasztás, a fajta, a ko- ronatformá, mint elsődleges té­nyező, már adottak. A növény- védelemnél, a tápanyag-vissza­pótlásnál, s a betakarításnál azonban az eddiginél lényegesen szakszerűbb, szakmailag is felké­szültebb beavatkozásokkal je­lentős termésemelkedés érhető el. A legnagyobb gondot a ter­més betakarítása jelenti. Az ösz- szes élőmunka-szükséglet 40—80 százalékát az ezzel kapcsolatos tennivalók kötik le. Itt a gé­pesítés segíthet. Speciális sze­dőedényekre, szedőzsamolyokra van szükség, szállítóeszközökre, gépi rakodásra. Nélkülözhetetle­nek á válogató gépsorok, a rázó­gépek. Fontos a nagyobb befo­gadóképességű hűtőtároló létesí­tése. A betakarítás tehát lényegesen kevesebb munkaerővel is megold­ható. Egyes gazdaságokban az agrotechnika már technológiává fejlődött. Ezek alkalmazása, ter­jesztése elősegítheti a hozamok növelését. (Folytatjuk.) Huszta János a kiskunsági TESZÖV kertészmérnöke • öntözött almáskert a Hosszúhegy! Állami Gazdaságban. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom