Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-10 / 188. szám
1976. augusztus 10. • PETŐFI NfiPE • 3 KÉPERNYŐ Szombat este „Szeretném besúlykolni honfitársainkba, hogy aki a dolgokat vidáman mondja, nem kevésbé komolyan mondja.” Alfred Kerr intelmét jó ha a sznobok, a mű- vészkedők észben tartják, de azért nem árt, ha a humoros alkotások szerzői, bemutatói is emlékeznek a kritikus megállapítására. Aligha akad a televízió munkatársai között e kívánsággal nyíltan ellenkező. Az igény teljesítése a gond. Ez a fránya szombat este is úgy sejtem, nem szeretem fejtöréseket okoz. Mert kimondatott, hogy esik eső, fúj a szél, nyá- ron-télen mosolyt kell fakasztani kétmillió ember orcájára. 150 percig jó hangulatban illik zson- gítani a tisztelt előfizetőt. Kevergetik hosszú ideje a tömegétkeztetésre legalkalmasabbnak ígérkező főzetet. Kiokoskod- tatott, hogy a műsorelemeket összefogó keretben elsüthetők a gyengébb készítmények. Legutóbb Arkus József kísértette a majdnem lehetetlent: az egymástól különböző anyagok összefércelé- sét. Ritka bravúr, majdnem sikerült. Ez az ember képes bármilyen két pólusból humorszikrákat kicsiholni. Ügy, hogy közben elgondolkoztat valami ha- szontalanságon, fonákságon. Még választott műfaja is illett az összeállítás magvát alkotó Olimpiai zenejátékokhoz: a tévé egyik népszerű sorozatát parodizálta. A kacagások előtt krimit kaptunk. Valamivel jobbat a szokványnál. A hangsúly a valamivel szón! Sajnos, az író—rendező ragaszkodott az efféle játékokban kialakított szerepkörökhöz, noha a valóság többet, mást su- gallt. Szó ami szó, számomra rejtélyesebb az est fénypontjának ígérkező Olimpiai zenejátékok címe. Mi köze volt a látottaknak a világversenyhez. (Tán a szellemi olimpiára szánták?) Az időpont egybeesése irritálta a szerkesztőket, vagy jogcímet kerestek embléma és dobogó alkalmazására? Esetleg itt is többet csalódtunk, mint örvendeztünk. Félve nyilatkozom, mert a műsor első részét nem láttam, a mindent megmagyarázó előzeteseket sem olvastam. Az operett-társulat kapta a legkönnyebb ellenfelet: a közismert operettfordulatok, típusok kifigurázása hálás, hatásos humorforrás. Jókedvűen merítettek belőle, jól szórakoztattak és a kacarászás közben észre sem vettük, hogy olykor milyen ósdi patronokkal bombázták nevetőizmainkat. Méltán állt a dobogó felső fokán Galambos Erzsi, a kapitány. A másik két csapat kevésbé alkalmazkodott a pályához, erőlködtek. A Hozott anyagból... zárta a szombati főműsort. Ismét megerősítette véleményünket. Ebben a formában alkalmatlan a képernyőre. Csak egyéniségek képesek a figyelem lekötésére. Szent- Györgyi Albertet, vagy a világ dolgairól ízesen beszámoló tanyai magyart órákig elhallgatnánk. Ebből az összeállításból a legfontosabb az egyéniség hamva, vonzása, derűje hiányzik. A művelődéspolitikusok azért tartanak egy kissé a televízió elterjedésétől, mert félő — mondják —, hogy sokan kikapcsolják a készüléket, ha valódi művészet következik. Előfordul, de nagyobb baj, ha a műsorkészítők zárkóznak el a művészettől, feledkeznek meg a tömegtájékoztató intézménytől elvárható követelményektől. A vicceket végtére is túléltük; csak az zavart, hogy be-behallat- szott időnként, amikor kikapcsolták azt a bizonyos önkontrollt. Mindent- összegezve: a sikeres részhajrák ellenére ez a Szombat este nem jutott dobogóra. H. N. Kapuzárás a szegedi vásáron A szegedi centenáriumi ipari vásár vasárnap utoljára fogadta vendégeit. Már a délelőtti órákban több ezren keresték fel a 320 hazai és jugoszláv kiállító pavilonjait. Az idén minden korábbi látogatási rekord megdőlt: a jubileumi ipari seregszemle megnyitása — július 23.-a óta — csaknem 150 000 vendéget vonzott. Jó vásár volt Szegeden — ezt állapították meg az ipari s kereskedelmi vállalatok szakemberei akiknek a rendezvény alkalmat nyújtott kapcsolataik bővítésére. Az egyik „százéves” kiállító, a Pécsi Kesztyűgyár a Komplett Ruházati Vállalattal együttműködve több mint 350 000 forint értékű kesztyűt és bőrruházati cikket adott el a kiállításon. A látogatók szavazatai alapján ítélték oda a közönség díjait: 7 kiállító herendi porcelánvázát és oklevelet kapott. A vásárlátogatók több mint 97 000 szavazatot adtak le, a legtöbbet, csaknem 19 000-et a Videoton Rádió- és Televíziógyár termékeire. A második helyet foglalja el a' jugoszláv Standard Konfekcija cég, amely ugyancsak több mint 18 000 szavazatot kapott a közönségtől. ARANYÉRMESEK A Nagykanizsai Üveggyárban a tizfős József Attila aranyérmes üvegfúvó szocialista brigád készíti az üzem legnagyobb termékeit: nagyméretű üvegedényeket, fénymásoló hengereket. Évről évre csökkentik a se- lejtet, így ma már a gyár brigádjai közül nekik a legkisebb a selejtszázalékuk. Nagy erőt és ügyességet igénylő munkájuk mellett kétszáz óra társadalmi munkát is vállaltak, valamint, hogy minden évben betanítanak egy üvegfúvót. (MTI-fotó: Fehér József—KS) Ötven új típusterv a paneles lakások építésére A lakásberuházási költségek stabilizálása érdekében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felülvizsgálta a tömeges állami lakásépítés lakóépületterveit, hogy az új műszaki és gazdasági normatívákkal összevetve kiválassza és típustervi szintre emelje az ötödik ötéves tervben a felhasználható műszaki tervdokumentációkat. Az előző tervidőszakban a tanácsok, a beruházók maguk adtak megbízást a tervező intézeteknek az állami lakóházak műszaki tervdokumentációinak elkészítésére. E tervek egy része már nem felelt meg az időközben megjelent új műszakigazdasági normatíváknak. A minisztérium műszaki-tervezési főosztályának irányításával négy budapesti és hat vidéki regionális tervező intézetben dolgozzák ki az országos érvényű típusterveket, amelyeknek munkálatai már a befejezéshez közelednek. A felülvizsgálatnál vél- tozatlanul maradt és a módosítással együtt felhasználásra elfogadott műszaki dokumentációkon túl több mint 50 új típustervet készítenek. Az új típustervek lehetővé teszik, hogy változatlan felszereltséggel, tehát beépített szekrényekkel, konyhával, hideg-meleg vízzel, központi-; illetve távfűtéssel, s ahol lehet, gázzal ellátott modern állami lakások épüljenek, átlagosan 53 négyzet- méter alapterületen. A gazdaságosság adta lehetőségeken belül az 1-es számú és 3-as számú budapesti, valamint a debreceni házgyár új lakástípusainál a LAKO- TERV az alaprajz nagyon körültekintő kihasználásával, újszerű megoldással változtatott az előszobán. Kissé „kitágította”, s így előszoba helyett több célra alkalmas előteret alakított ki, amely már nemcsak előszobának, hanem kis étkezőnek, esetleg barkácsoló helyiségnek is megfelel. A félszobák kialakítása természetesen növeli a költségeket. Jó néhány típustervnél azonban megtalálták a tervezők azt a lehetőséget, amellyel a költség- norma túllépése nélkül is mód nyílik a félszobákkal kombinált, s így jobban „lakható”, kihasználható lakások építésére. Az állami célcsoportos lakásokra előirányzott beruházási összegek gazdaságos felhasználására sok tartalékot nyújt még a telepítési helyek megfelelő kiválasztása, a jól összehangolt, szervezett építés. Erre ösztönöz az az állami intézkedés is, amely szerint az előírt költségekből elért megtakarítással létesített lakástöbbletből a beruházás közreműködői is részesülhetnek. (MTI) A 263-as és a 270-es megbízólevél tulajdonosai A huszonhárom Uszty-Ilimszk- be induló Bács-Kiskun megyei fiatal közül kettővel sikerült találkoznunk a múlt hét végén. Dobrovszki Miklós, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet KISZ-bizottságának titkára meséli: — Természetesen mi is olvastuk a KISZ KB felhívását és rögtön gondolkozni kezdtünk: nálunk is vannak olyanok, akik megfelelnek a követelményeknek. Aztán már gyorsan peregtek az események. Két dolgozónkkal beszéltünk, mindketten a döntőbe jutottak. , * Nemes Mihály középtermetű, göndörhajú fiatalember. — Apám negyvenötös párttag. Nem ellenezte, hogy menjek, és úgy érzem, hogy büszke is rám. Anyám? Tudom; hogy sír, de nem énelőttem. 1974. március 21-én alakította meg a bankfalui KlSZ-alápszer- vezetet, és alig egy év múlva, 1975. április 4-én már megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét. 1974 óta tagja az ifjúsági szövetségnek, 27 éves. Messzi Mihály. — Nincsen se apám, se anyám. Egyedül vagyok, akár az ujjam. Nekem mindegy, hogy hol dolgozom. Azért inkább jobb_ olyan helyen, ahol új világot, új dolgokat tapasztalhatok. Én ezért jelentkeztem. Tudom, hogy kemény, férfinak való két év elé nézek, de nem bánom. Az embernek önmaga előtt is be kell bizonyítania. hogy mire_ képes. Magas, széles vállú, amolyan díibirkózó külsejű. 24 éves fiatalember. Tagbaszakadt termetéhez mélyről jövő nyugalom, barátkozó természet járul. Felcsillan a szeme, amikor mondja: Ibi. a lánv. akivel j'ár, azt ígérte, hogv megvár ja ... □ □ □ Az ünnepi KISZ-gyűlést Dobrovszki Miklós nyitotta meg. Beszélt az Uszty-Ilimszk-i^ komplexum gazdasági jelentőségéről, fontosságáról, majd befejezésül átnyújtotta a KISZ KB és az alapszervezet megbízóleveleit. A 263-as Nemes Mihályé, a 270-es Messzi Mihályé. A termelőszövetkezet tanácstermében ezután tovább folytatódott a beszélgetés. — Mi lesz a munkátok? — érkezett a kérdés az egyik sarokból. — Betonozó kőművesek leszünk — felelte Nemes Mihály. A másik Mihály, Messzi, még megtoldja: — Mindketten három műszakot vállaltunk, így a férfiasabb ... — Mit visztek magatokkal? — Nagyon sok paprikát, meg más fűszereket. Kell majd a szakácsnak, hogy a szájunk íze szerint tudjon főzni. — Mit tudtok a munkakörülményekről ? — Még nyár lesz, amikor odaérünk, de 9 hónap végére már beköszönt a tél. Szerencsére vastag bundáink vannak. Ha keményen dolgozunk, úgy sem kellenek majd. Már híre jött, hogy a bolgár Dimitrovi Komszomol kint dolgozó brigádjának tagjai kétszáz százalékra teljesítenek. Nagy verseny lesz közöttünk .. □ □ □ Nemes Mihály *a nyilvánosság előtt tett ígéretet: — Megígérhetem mindkettőnk nevében, hogy munkánkra nem lesz panasz, hiszen nemcsak a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, hanem a KISZ-t, így az egész magyar ifjúságot képviseljük. Számunkra is megtiszteltetés, hogy utazhatunk. — És a szabad idő? — kérdezte meg valaki. Szinte egyszerre mondták: — Horgászni fogunk. Mivel búcsúzunk a két Mihály- tól? A már-már csatakiáltássá nemesedett kívánsággal: Jó utat, jó munkát! A magyar önkéntes ifjúsági építőbrigádról, amely tegnap a búcsúztató ünnepségen Kun Béla nevét vette fel, továbbra is tájékoztatjuk olvasóinkat. Nemes Mihály számol majd be lapunkban a Bács-Kiskun megyei fiatalok kinti életéről, munkájáról.-i -t Trgoviste bolgár város megyei kórháza kardiográfiai telemetri- kus központot kapott. A berendezés a szív működésének és funkcionális állapotának adatait hangeffektusokká alakítja át. Ezek a hangjelek telefonon vagy speciális rádióadón továbbíthatók a kórházi központba, ahol a műszerek visszaalakítják őket kar- diogramot rajzoló impulzusokká. Az orvos a beteg lakásáról továbbíthatja — telefonon, vagy rádión — a szívműködés adatait. Pillanatok alatt rendelkezésére állnak a vizsgálati eredmények és az ügyeletes szívspecialisták terápiás javaslatai, utasításai. Az esetek túlnyomó többségében a beteg — kórházbaszállítás nélkül — a gyors orvosi beavatkozás következtében is hamarosan gyógyítható. (BUDAPRESS—SOFIA- PRESS) A ,,köszönöm”-ről se feledkezzünk meg • Tóth Pista: — Éhbe az osztályba fogok járni... A kis foktői iskolára csak az ovális tábláról találtunk rá, túl a templomon. Nagyságára nézve inkább rangosabb falusi lakóház, — kicsit benne már az időben. A bejárata is amolyan kiskapu. Belül lakással kezdődik az épület, majd kis kerítéssel elválasztva üveges, veranda-szerű, öblös kiugróval folytatódik. Ügy, hogy óvatosságból még megkérdezzük az elébünk jövő fiatal- asszonyt. — Itt van az iskola? — Igen. — Ezt alakította át társadalmi munkában a Kalocsai Sütőipari Vállalat építőbrigádja? — Ezt, ezt... Mindjárt meg is mutatom. Addig foglaljanak helyet minálunk — invitál befelé. — Elszaladok a kulcsáért a takarítónőhöz, öt perc az egész. — Itt tanít? — Nem... Óvónő vagyok. Csak itt lakunk. Piros inges, szöszibarna fiúcska cikázik el a lábunk mellett. A nagymama éppen ebéd utáni alvásra ösztökölné. "Alighogy leölünk a nagyszobában, nyikka- nást hallunk. Megmozdul a szép világos szekrény ajtaja. Kitárul, és a csöpp lurkó mint törökbasa csodálkozik ránk a nagy cumikarika mögül. Usgyé, ki! Itt aztán aligha lesz alvás. Az asszonyka, Kárpisz Gáborrá már itt is van a kulccsal. Mire az iskolarészt járjuk, megérkezik a másik nagymama, dr. Búzái Sándomé. Majd a takarítónő, Tóth Jánosné is egy komoly kisfiúval. Az óvónő magyarázza, milyen átalakítás történt itt. — Volt egy keskeny bejárat, abból alakítottak ki egy harmadik tantermet a meglevő kettő mellé. Ügy, hogy amazokból is elvettek egy-egy kicsit. Tehát falat bontottak-húztak. Édesanyja, Buzainé folytatja. — Amiben most állunk, ez a fedett zsibongó. Nyitott, szűk folyosó volt azon a felén, azt bővítették ki ennyire. Azelőtt az utcáról volt a bejárat, csapóajtóval ... Hányszor a gyerekek sarkába vágódott!... Rettentő elavult padlózat helyére parkettát raktak a munkások. Ablakcsere ... Minden megújult itt. — Ilyen pontosan emlékszik? — Itt tanítottam tizennégy évig... Most már nyugdíjas vagyok. Észreveszi, hogy rá és a küszöbön támaszkodó lányára sze- geződik a fényképezőgép lencséje. — Gyere csak ide mellém! — nyúl a takarítónő,keze után. — Te is voltál tanítványom. Eközben a hallgatag fiúcska, oldalán a hosszú válladzós táskával megilletődve lopakodik be a középső osztályterembe. Pillantásával birtokba veszi a csöndes birodalmat, és kézrátétellel mintegy lefoglalja az első padot. — Tóth István vagyok. Ebbe az osztályba fogok járni. Másodikba — hangsúlyozza, hogy félreértés ne legyen, ha netán „újonc”-nak gondolnánk. Kalocsán — a Sütőipari Vállalatnál. — Hogy esett a választás pont a foktői általános iskolára? — érdeklődünk Fekete István alapszervezeti párttitkártól. — Legszorosabb kapcsolatunk ezzel a községgel van — mondja. — Legtöbben, körülbelül harmincán Foktőről járnak be üzemünkbe. Először még Molnár István képviselői fogadóóráján merült fel a helyiek részéről, hogy bővíteni kellene az iskolát. Meg a segítségkérés. Aztán a mi foktői építőmunkásaink fel is ajánlották ezt. Egyszerűen indokolták: „A mi gyermekeink is odajárnak...” — Tehát csupa foktői dolgozott odahaza? — Nemcsak ők — kalocsaiak is velük. — Hogyan köszönték meg a helyiek? Fekete elvtárs ezt közelebbről nem tudja. — Biztosan meg lehetne találni az irattárban a köszönő levelet. Bizonyára küldött a tanács Elő lehet keresni... Ha van, megtalálják. Azért nem kívánjuk feltartani az irodaiakat. A brigád majd megmondja. A vállalat egyik irodaépületét vakolják — közülük hatan. Hogy is történt? Kuti István brigádvezető a szószóló. — Ilyen időszakban kértek bennünket. Valaki elvállalta az átalakítást, aztán visszamondta... Mi is jártunk iskolába, tudjuk, nem mindegy se tanítónak, se gyereknek, milyenek a körülmények. Majd mi megcsináljuk ... Ügy jártunk ki saját motorral, kerékpárral, akik, ká- locsaiak segítettünk. — Hányszor mentek ki, gondolom — szombat-vasárnaponként? — Hányszor? Hány héten át! Várjunk csak. Egy pénteken hurcolkodtunk ki... — Számít- gatják a szaktársak is. Ügy jön ki, hogy bizony két és fél-három hetet megtartott a munka. — Mi volt a köszönöm érte? Pár pillanatra meglepődnek. Aztán fejingatás. — Ilyen nem volt... Lehet, hogy a vállalathoz írtak valamit, de nekünk... Egyszer találkoztam a tanítóval, meg a tanácstól is járt ott valaki. Megnézni, hogy haladunk... — Nem az első eset, hogy ezt elfelejtik. Sőt. volt már olyan hely is, ahol még fegyelmivel is fenyegettek, ha a határidőt nem tartjuk be ... Majdnem hogy ingyen csináltuk pedig ... ... Nem ünneprontásért írtuk meg a brigád véleményét. A köszönöm valamilyen formája, s valakinek — bízvást feltételezzük — esetünkben is elhangzott. A döntő mégis az, hogy arról pont azok nem tudnak, akiknek szólni kellett — volna. Azaz: a társadalmi munkát végzőknek közvetlenül nem köszönték meg önzetlen fáradozásukat. Pedig kérni, igényelni milyen „hatásosan” tudjuk a társadalmi munkát. Tóth István • A társadalmi munkás épi tőbrigádból; Kuti István brigád vezető, Korsós István, Vajda László, Bakos Ferenc, Vajda István, Kiss Ferenc. — A foktői iskolán ott dolgozott Sipos Imre is. (Méhes Éva felvételei) Kardioeram - telefonon
