Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
Í976. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Újabb kedvezmények a szőlő-kistermelés fejlesztésére A szőlőértékesítés növelésére egész sor új kedvezményben részesítik a hazai áruszőlő egyhar- madát adó kistermelőket, a SZÖVOSZ és a boripari vállalatok trösztjének megállapodása alapján. A szövetkezeti kereskedelem és az állami pincészetek olyan érdekeltségi rendszert alakítottak ki, amely lehetővé teszi a kistermelők felkarolását, a kisgazdaságok folyamatos fejlesztését, s egyúttal megteremti a számukra biztonságos értékesítést is. A szerződés alapján a pince- gazdaságok a kistermelőknek termelési előleget nyújthatnak. (Ebből az előlegből a gazdák beszerezhetik a különféle anyagokat; műtrágyát, növényvédő szert, kötözőanyagot stb. A pincegazdaságok ezt a termelési előleget az értékesítésre szerződött mennyiség után utalvány formájában adják át, ezt az utalványt a kistermelők az illetékes ÁFÉSZ-eknél válthatják be. De a termelők kívánságára az előleget készpénzben is folyósíthatják. Ha az ÁFÉSZ-ek az anyagellátáson, tehát a kereskedelmi tevékenységen túlmenően a termelők körében különböző szervezőmunkát is végeznek, ezért a tevékenységért — a pincegazdasággal kötött megállapodás szerint — költségtérítést kapnak. Ilyen szervezőmunkának számít a hosszúlejáratú szerződés megkötésének előmozdítása, a kisgépek beszerzésének és használatának intézése, valamint a szaktanácsadás. A kistermelők körében nagy az érdeklődés a gépek iránt, viszont ezeknek a berendezéseknek elég borsos az ára. Az új megállapodás lehetővé teszi, hogy a kisgépeket a pincegazdaságok vásárolják meg, és mérsékelt használati díj ellenében az ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoportok tagjainak rendelkezésére bocsássák. Lehetséges olyan megoldás is, hogy a szövetkezeti kereskedelem gépbeszerzéséhez nyújt anyagi támogatást a pincegazdaság, mintegy hozzájárulva a költségekhez. A gépkölcsönzésnél elvárja a pincészet, hogy legalább 3—5 éves szerződést kössön szőlő- vagy mustértékesítésre a kistermelő, mégpedig termésének 50 százalékos mértékéig. Az értékesítés biztonságát szintén több évre szóló szerződésekkel — és azokban védőárak alkalmazásával — teremtik meg a pincegazdaságok (MTI) A MÁSODIK ÓRIÁS 0 A Láng Gépgyárban elkészült a Tiszai Hőerőmű részére a második kétszáztizenöt megawattos turbina. Képünkön az óriásturbina hatalmas alkatrészei láthatók. (MTI-fotó — Bara István — KS.) Tápanyag-utánpótlás robbantással Nem az ég dörgött, csak a trágyakupacok repültek a magasba, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet földjén, a borbási kerületben. Tegnap ugyanis itt mutatták be a mezőgazdasági szakembereknek a robbantásos szervestrágya- szórást. Ez új dolog Magyarországon, amit más államokban már régóta alkalmaznak. Például a szomszédos Csehszlovákiában is mintegy nyolc—tíz éve pótolják a talaj tápanyag-tartalmát ezzel a módszerrel. Innét vettük az ötletet és a robbantás technológiáját, ami mindössze annyiból áll, hogy a táblán öt—hat tonnás kupacokba rakják a trágyát, a közepébe pedig beleteszik a robbanótöltetet. Az eljárás gyors, és olcsó is, mivel egy mázsa szervestrágya kijuttatása 1 forint, tál kevesebbe kerül, mint a hagyományos módszerrel. A nagy állattartó telepek létrehozásával csaknem kétmillió tonna szervestrágya halmozódik fel évente Bács-Kiskun megyében, aminek kiszórásához nincs elegendő gép. Ezért sok helyen tönkrement az értékes tápanyag, az egyoldalú műtrágyázással pedig csökkent a talajok humusztartalma. Erre pedig főként a homokos talajokon nagy szükség van, mert a tápanyag-tartalom hiányában nő a növények vízigénye, ami aszályos időjárás esetén ■ jelentős veszteségeket okoz. Eddig csaknem tizenkét év telt el, amíg egy adott területet újból istállótrágyáztak. Ha az új eljárást sikerül bevezetni, akkor gyorsabb lesz az úgynevezett trágyázási forgó is. Máris nagy az érdeklődés _ az új módszer iránt. Egyelőre 48 üzem tervezi az eljárás bevezetését. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben két robbantómestert is kiképeztek, aki adott esetben nemcsak a gazdaságban, hanem más mezőgazdasági üzemben is elvégzi a trágya kiszórását, a robbantásos módszerrel. B. Z. • A szakemberek érdeklődve figyelik a robbanótöltet elhelyezését. • A robbantómester beköti az elektromos gyújtószerkezet vezetékét. Minden rendben, robbantásra felkészülni! • Tűz! (Pásztor Zoltán felvételei.) Bemutató • Meglepetten kaptam föl a fejem egy értekezleten. Országos nagyvállalat műszaki igazgatója fejtegette, milyen lehetőségekkel számolva tartják mégis megvalósíthatónak nagyszabású terveiket. A tények tárgyilagos felsorolása közben azonban egyszercsak félretette jegyzeteit és arról kezdett beszélni, hogy hiába a sok-sok milliós műszaki fejlesztés, ha az embereket nem készítik fel jóelőre az új technika igénybevételére. Náluk ezt is megtervezik, tudatosan építenek a munkások érdeklődésére, újdonságok iránti fogékonyságára, hogy mire felszerelik, már ismerősként kezelhessék az új gépeket, berendezéseket. Nem kell szakembernek lenni hozzá, hogy ember és gép egymásrautaltságát, kölcsönhatását, elválaszthatatlan kapcsolatát megértsük. Az én meglepődésemet sem ez váltotta ki, inkább azon lepődtem meg, hogy a jelenlevő szakemberek mennyire az újdonságnak kijáró érdeklődéssel figyeltek föl. Ha rövid időre is, de hamarosan ez a tulajdonképpen „műsoron kívül” elhangzott megjegyzés került a vita középpontjába. • Mert mint kiderült: megfelelő módszer alkalmazásának szükségességét máshol is érzik, csak éppen nem mindenütt csinálják. Nincs hozzá idejük, erejük, nem tudtak kellő formát találni — az ok többnyire mindenütt ugyanaz. És a következmény: nemcsak az új gépek felszerelése, beállítása telik hónapokba, újabb heteket, hónapokat vesz igénybe, amíg a munkások megbarátkoznak velük, kiismerik őket, „ki tudják hozni” belőlük a várt teljesítményt. Soha nincs annyi várakozás, idegeskedés, izgalom a műhelyekben, üzemrészekben, mint ilyenkor. Aki ismeri a gyárak belső életét, jól tudja ezt. A próbaüzemelésnek nevezett kipróbálási időszakban együtt izgul, lelkesedik és káromkodik a mérnök Ki érti, hogy miért terjednek ennyire gyorsan a köznapi beszédben a hibás, pontatlan, csúnya kifejezések, nyelvi fordulatok. Elszomorító némely divatszó karrierje. A gyom burjánzik ilyen sebesen, mint némely fölkapott nyelvi sablon.' Folytassuk a hasonlítást, érdemes. A nagyüzemek megtalálták a dudva irtásának korszerű módszereit, az értéktelen gaz mind kevesebb táblában szívja el a táplálékot a hasznos növények, töl. Sajnos, a nagy nyilvánosság előtt szólók, megnyilatkozók olykor maguk is a rosszat, a dud- vát terjesztik. A sok sérülés, rongálás miatt tompul az idegen testet kivető nyelvérzék, a védekező ösztön. A fertőzés a lakosság mind több rétegében pusztítja a választékos, szemléletes, önálló gondolkodásra valló kifejezéseket. Ma már falusi brigádvezetők, gyári csoportvezetők is gyakran sablonokba gyömöszölik mondanivalójukat. Ezerszámra hullnak ki szavak tudatunkból. A napokban egy időben és a munkás, mindig kevés a nyolc órai munkaidő, amíg nem működik olajozottan az uj gép, gépsor, senkiben nem oldódik a feszültség. Ilyenkor, az együttes felelősség szorításában mutatkozik meg igazán, mennyire egy- másrautalt a gép és az ember, a munkás és a mérnök. • Azon az értekezleten mindezt abban foglalta össze a jegyzeteit félretevő műszaki igazgató, hogy a munkások fogékonyak az újdonságok irpnt. Bebizonyosodott előttük, hogy nem kell félni tőlük. Nem a kenyerüket veszélyeztetik, hanem könnyítik a munkájukat, megkímélik fizikai erejüket. Ma már idősebb munkásoknak is ritkán jut eszükbe, hogy még tizenöt— húsz éve is gyakran palotáforra- dalom tört ki egy-egy műhely felújításakor. Sistergő indulatok csaptak össze, találgatták hol szorítanak majd a normán, mennyivel lesz kevesebb a borítékban. Következetes bérpolitika, folyamatos technikai megújulás feledtette el a rossz emlékeket. És tette nyilvánvalóvá; az új technika nem azért van, hogy kevesebbet keressenek, hanem hogy ugyanazzal vagy éppen kevesebb erővel, több legyen a termelés. Még az asszonyokat is az újdonságok pártjára sikerült állítani ezzel a következtességgel, pedig sokáig — talán emlékszünk rá —, őket emlegettük a korszerűtlen megbldások legharcosabb védőiként. Náluk persze bizonyára a háztartási gépek térhódítása is hozzájárult az előítéletek feloldódásához, de mindenesetre; ma már segítséget, könnyebbséget várnak ők is a gyárban az új gépektől, akárcsak otthon. • örülni kell ennek a várakozásteli bizalomnak, örülni a szét- íoszlott félelemnek. De meg is kell felelni a bizalomnak. .Mindenütt kell, hogy legyen idő és alkalom az előzetes ismerkedésre; egyetlen új gép megérkezése sem okozhat meglepetést. V. E. idegenforgalmi kiadvány 25 mondatában 23 biztosítani igét számoltam össze. Szállást, ellátást, kirándulást, jó ételeket, színházjegyeket, mindent, mindent biztosítottak. Az üzemel szó is hasonló dicstelen pályafutással dicsekedhet. Manapság a boltok árusítás helyett üzemelnek. Még a kultúra népszerűsítésére hivatott könyvkereskedések egyike- másika is. Hallottam már óvodák, színházak üzemeléséről. Lakásom közelében naponta olvashatom az egyik gyógyszertár üzemelésével kapcsolatos hirdetményt. Távolsági autóbusz-kalauzok mellőzték először az időpont, időtartam közlésekor a tőszámneveket. ..Tartózkodási idő ötös perc”, mondják — például — Dabasra érkezve. Ma reggel tapasztaltam, hogy a rádió is átvette ezt a rossz szokást. Hét óra múlt nyolcas perccel, közölte a bemondó. Hányas osztályzatot érdemelnek az ilyen nyelvrontók? Egyest! H. N. Zsúfolt házak a szegedi játékokon Gazdag programmal várta vendégeit Szeged az elmúlt hét végén. A közművelődésben érdekelt szakemberek a munkásművelődés aktuális kérdéseiről hallgattak referátumokat a művelődéselméleti nyári egyetemen, s az országos ipari tudományos konferencián egyebek között az új köz- igazgatási szabályzók szerepéről, a korszerű mezőgazdasági termelési rendszerekről és a kisáru. termelők segítéséről hangzottak el előadások. Négy napig a fiataloké volt a város, a jubileumi, — tizedik — ifjúsági napokra tízezren érkeztek, hogy gyönyörködjenek a hagyományos karneváli fölvonulásban, a tiszai víziparádéban, s különböző vetélkedőkön, show-műsorokon vegyenek részt, meg persze a szabadtéri játékokon. Az ünnepi heteknek változatlanul a legnagyobb érdeklődést kiváltó rendezvényei a szabadtéri előadások. Ha a háború előtti éveket is beszámítjuk, a 25. nyári évad eseményei zajlanak idén a Dóm téren, minden eddigit fölülmúló népszerűséggel; már 85 ezer jegyet adtak el, ami 90 százalékosnál nagyobb telítettséget jelent a nézőtéren. Elbúcsúzott á Nabucco, s mire megtartják Az ember tragédiájának utolsó előadását, már új bemutatót is láthatott hétközben a közönség: Erkel operáját, a Bánk bánt. Ami lényegében a tavalyi előadás ismétlése, Vámos László rendezésében; egyetlen változással, a megbetegedett Radnai György helyett Melis György vállalta Tiborc szerepét. A karmester Pál Tamás elmondta; „a múlt évi előadásokban kellő feszültséget tudtunk teremteni, viszont a lírai jelenetek elsikkadtak, az a feladatunk tehát; hogy a mű drámaisága közben a finomabb; oldottabb színék is érvényesüljenek.” A főbb szereplők: Simán- dy József, Moldován Stefánia; Komlóssy Erzsébet. Nikolényi István B. STERN: Pszichózis Amint hazaérkeztem a munkából a feleségem így szólt hozzám: — Nálunk a könyvtárban az olvasóközönség valahogy nem nagyon falja a vallásellenes irodalmat. írtam ki belőlük néhányat a nevedre. Ingerülten kérdeztem: — Mi az ördögnek olvassak vallásellenes irodalmat, ha egyszer úgysem vagyok vallásos? — Nem kell olvasnod! Mindössze az történik, hogy én néhány könyvet mindig a nevedre írok. Neked ez természetesen mindegy, a könyvtárnak a statisztika miatt, nekem meg a tervteljesítés miatt fontos. — Érdekes. Nekem természetesen tökéletesen mindegy, ám a feleségemnek a tervteljesítés miatt fontos. Akkor legyen... Ezzel én elintézettnek véltem az ügyet. Erre telefonált a nővérem: — Mondd csak, én már elfelejtettem, hogy milyen is a te iskolai végzettséged? — Milyen, milyen? Hát nem tudod — feleltem dünnyögve —; hogy hat osztályom van, meg szakmunkás - bizonyítványom ? — No, akkor figyelj! Én most a dolgozók esti iskolájában tanítok. Kevés a tanulóm... Így én téged ... szintén... beírlak a névsorba. A hetedik osztályba. Ugye örülsz a nagy lehetőségnek? — Észnél vagy? — kérdeztem. — Hát változtat az valamit a helyzeten, ha beírlak? — kérdezte csodálkozó hangon a nővérem. — Iskolába járnod nem kell, A vizsgáztatást megejtem nélküled, a jegyeket beírom nélküled, még azt sem fogod tudni, hogy mindez mikor történt. Ami igaz, az igaz. A helyzeten nem változtat semmit. Vagy mégis? No, de mindegy, legyen ... Reggel bemegyek a munkahelyemre. Hívat magához az igazgató: — Tudod mit, Szidorov? — mondja. — Te már teljesítetted a saját tervedet. Igaz? Segíteni kell a többieknek, mert másképpen rossz vége lesz a dolognak. Azt feleltem, hogy örömmel. Álljak át egy másik munkafolyamatra? Sajátítsak el egy másik foglalkozást? Adjam át élenjáró-tapasztalataimat? ... A legnagyobb örömmel... — Nem. Itt most a segítség egészen más fajáról van szó. Telefonáltak a színház igazgatóságáról, hogy azonnal kezdődik az előadás, a nézőtér meg szinte teljesen üres. Röviden: már útban is vagyok a színházba. Közben találkozom a barátommal, aki megállít: — Egy lépést se tovább, Válja! A dolog úgy áll... — Mi van? Neked szintén terved van velem? — ördögöd van. Értesz fél szóból is. A dolog úgy áll, hogy... Szóval, mi rosszul harcolunk az alkoholizmus ellen. Téged írunk be a kijózanító állomásra beszállítottak listájára. Majd azt füllentjük, hogy a „Tri topolja” környékén egy kerítés tövében találtunk rád, és úgy be voltál csápolva, hogy az eget nagybőgőnek láttad ... Megígérték, hogy a cégnél mindenről hallgatnak. Így beleegyeztem ... — Téged meg keresett a Petrov ... . Látom, hogy fut a Petrov lé- leksmkadva i.. Együtt nőttünk fel. Belőle újságíró lett. — Válka — kiáltja Petrov. — Nálunk az újságban van egy olyan rovat, hogy Kérdések és feleletek. A te nevedben írtam a rovatban egy levelet és természetesen válaszoltam is rá. Az írás arról szól, hogy te is részt vettél a kiránduláson. Ha valaki érdeklődne, akkor tudjál a kirándulásról ... E kis kitérők után folytattam az utam a színházba. Ám nem sikerült megérkezni. Az egyik árkád alatt betuszkoltak a ruhajavító műhelybe. — Mentsen meg bennünket — mondja bocsánatkerően a ruhajavító műhely vezetője —, úszik a tervünk. Mire magamhoz tértem volna meglepetésemből, és mondhattam volna valamit, már le is vetkeztettek. Le, anyaszült meztelenre. Látom, tisztítják a cipőmet, stoppolják a zoknimat, vasalják a nadrágomat, varrják a gombjaimat, mossák a fehérneműmet. — Két rubel húsz kopejkát kérünk — mondták, amikor felöltöztettek ... Este, megyek hazafelé, egyszer, re csak arra leszek figyelmes, hogy valaki követ. Hátranézek, hát a hátam mögött ott jön egy talpig feketébe öltözött ismeretlen férfi. Sietek, de ő egy lépést sem tágít. Hát ez meg már mit akarhat? Leszállók a villamosról; követ. Mellékutcába térek, az ismeretlen a nyomomban. Ha sietek, siet, ha lassítok, lassít. Trolibuszra szállók, ő is. Leszállók, ö is. Bemegyek a metróba. Az ismeretlen utánam. Feljövök, bevágom magam egy taxiba. Mire indulnánk, már ott ül mellettem. — Bocsásson meg! — mondja. — Könyörüljön meg rajtunk! — Nem értem óhaját! — Pedig egyszerű. A temetkezési vállalat képviselője vagyok. Sehogy sem tudjuk teljesíteni a tervet. Sejti ugye, hogy miképpen lehetne a segítségünkre?... Sigér Imre fordítása Nem nyolcast, egyest!
