Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

1916. augusztus 1. 9 PETŐFI NfiPE • 1 Helsinkiről - egy év múltán írta: Púja Frigyes külügyminiszter dejé annak, hogy az eu­rópai és _ az észak-amerikai ©rszágok veze. tői Helsinki­ben. a bizton­sági és együtt­működési érte­kezleten aláír­ták a konteren. tia két és tél esztendő meg­feszített mun­kájával kidolr gozott záróok­mányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán ne­vezte történel­mi jelentőségű­nek ezt az ak­tust. A napó­leoni háborúkat .követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Eu­rópa vezetői értekezletre ültek össze a konti­nens problémáinak megbeszélése céliából. A történelemben pedig először fordult, elő. hogy az euró­pai szocialista és tőkés országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nem­zetközi életben megkezdődött po­zitív fordulat a hidegháborútól a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkés országok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, ha­nem sokkal több ennél: maga is visszahatott a nemzetközi lég­körre, javította azt. újabb felté­teleket teremtve ezzel az enyhü­lés folyamatának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok ve- íető államférfi nyilatkozott po­zitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden résztvevő állam kormánya elkötelezte magát an- végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradékta­lan megvalósításáért pártunk és k9páPy.up.k és A7- országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján or­szágunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtá­sa érdekében. A Helsinkiben kidolgozott meg­állapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyel­met szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyó­iratban publikálták a záróok­mány teljes szövegét, s könyv- alakban is kiadták. nagy pél­dányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az érte­kezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záró­okmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntse után megkezdődött orszá­gunkban a záróokmány végrehaj­tásának megszervezése. Megálla­pítottuk, hogy melyek azok a te­rületek, amelyeken egyoldalú in­tézkedésekre van szükség, s me­lyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nem­zetközi értekezleteken, a nemzet­közi szervezetekben. Tp nnek alapján foglaltunk ál- lást a már előterjesztett javaslatok ügyében. Így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezet. vedelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak össz­európai méretű megoldására lett .javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javas­latokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkés­országok kormányainak. ovid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. — Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát fel­tételez. Nincs tehát igazuk azok­nak a nyugati propagandisták­nak. akik szüntelenül a záróok­mány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tar­tanak ebben a kérdésben, mint a tőkésországok. — A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont el­hanyagolni, vagy feledésbe ^borí­tani. Nem érthetünk egyet azok­kal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara”, ezen belül is csupán néhány pont iránt tanú­sítanak érdeklődést, ezek megva­lósítását mintegy próbakőnek te­kintik. miközben „nagyvonalúan” elfeledkeznek a záróokmány töb­bi. nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttmű­ködésének elveit, vagy a máso­dik „kosarat”, azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését. — Meggyőződésünk, hogy a zá­róokmány végrehajtásában mesz- sztmenően figyelembe kell ven­ni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. En­nek kapcsán meg kell említeni, hegy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat-Európában is meg kelle­ne érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalko­zásnak, az európai országok kul­turális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatot is kell hozni, ahogyan azt a szocia­lista országok teszik. — Helsinki szellemével össze­egyeztethetetlen, hogy a tőkésor- szágok szélsőséges körei, de oly­kor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatko­zást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttmű­ködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. — Végül az eddigi munka fon­tos tapasztalata, hogy a tőkésor- szagok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szüntetheti meg az. ideológiai harcot a két kibékíthetetlenü! el­lentétes társadalmi rendszer kö­zött. Márpedig egyes tőkés poli­tikusok nem kevesebbet követel­nek a szocialista országoktól, mint azt. hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy. hogy azt állítja: a szocia­lista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről, ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propa­ganda. miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szük­ségességét hangsúlyozza, erőtel­jesen fokozza az ideológiai har­cot a szocialista országok, s ál­talában a szocializmus, a kom­munizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista or­szágokra. A tőkés propaganda te­hát szándékosan ködösít. A helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hegy országaik képviselői 1977- ben Belgrádban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi talál­kozó — a záróokmány végrehaj­tásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, ame­lyek ellenkező irányba mutatnak. Á belgrádi találkozónak, vélemé­nyünk szerint, nem lehet más téladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül marad­va. építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalaz­za azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a résztvevők tenni tervez­nek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a zá­róokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdé­sek megtárgyalására ez a találko­zó nem hivatott. Reméljük, hogy a belgrádi ta­lálkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezé­seinek valóra váltása. A záróok­mány végrehajtása egyik fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — foly­tatódjék, hogy a békéért és a biz­tonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utób­bi időben tapasztalható lassító manővereit. P gy év számvetése azt mu- tatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záró­okmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészá­ros módjárp — a szocialista or­szágokat vádolják. Ezeknek a ma­nővereknek meghatározott céljuk van: ez is része az enyhülés elle­ni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkés­országok reálisan gondolkodó ve­zetői együttesen elég erősek ah­hoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záró­okmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában. Hétfőtől augusztus 14-ig nyári szezonvégi ruházati vásár A Belkereskedelmi Minisztérium ruházati kereskedelír főosztályának tájékoztatása szerint a kiskereskedelem az é első felében 15,7 milliárd forintos ruházati forgalmat bonyc lított le, 0,4 százalékkal nagyobbat, mint a múlt év azonc időszakában. A tavaszi—nyári árualap a ta­valyit csaknem 1 milliárd forint­tal haladta meg. A nagyobb mennyiség a tovább korszerűsö­dött választék lehetővé tette, hogy a keresletet megfelelő szinten ki tudták elégíteni, tovább javult a csecsemő- és gyermekruházati el­látás, több volt a divatos ter­mék. A vállalatok az átlagosnál jobb kínálatot teremtettek pamut ruházkodási szövetekből, kötött­hurkolt kelmékből, felső kötött­ruházati cikkekből, férfi és fiú rövidujjú ingekből, lábbelikből, lakástextiliákból. A gazdag kíná­lat nagyobb forgalom lebonyolí­tására is lehetőséget adott volna. Az idő előrehaladásával a ru­házati kereskedelem a második félév színvonalas ellátása érdeké­ben már az őszi-téli szezonra ké­szül. Ennek során — hogy he­lyet nyerjenek a következő sze­zon cikkeihez — a hagyományok­nak megfelelően az idén is meg­rendezik a nyári szezonvégi vá­sárt, amely augusztus 2-től 14-ig tart. A minisztérium előzetes infor­mációja szerint a 20—40 százalé­kos engedményt nyújtó vásár árualapja a tavalyihoz hasonlóan 750—800 millió forint, így az ak­cióba bevont cikkeket összessé­gében 280—290 millió forinttal olcsóbban veheti meg a lakosság. A következő két hétben 20—40 százalékkal olcsóbban kínálnak az üzletek egyebek között köny- nyebb, nyári jellegű gyapjú, vala­mint pamut- és selyemszöveteket, kelméket, különféle háztartási, lakástextil, méter- és darabárut, női és lányka ruhákat, férfi és fiú öltönyöket, farmeröltözékeket. A darab- és divatáruk közül főleg női és bakfis felső kötöttárut, rö­vidujjú gyermekpulóvereket, női fehérneműt, fürdőruhákat és úszó­nadrágokat kínálnak engedmény­nyel az üzletek. Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően területenként, válla­latonként eltérhet egymástól a vásárba bevont cikkek köre és az árengedmény mértéke, hiszen azt a kiskereskedelmi vállalatok és szövetkezetek most is saját hatás­körükben jelölik ki, határozzák meg a vásárban résztvevő üzletek­kel együtt. (MTI) Az Állami Pénzverdében, Hal­mai Győző műszaki igazgató szo­bájában, a jó pénz megteremtői­vel beszélgetünk. Gonda Lajos 1974-ig volt a Fénzverő főmérnöke, s mint ilyen, nagy szerepet játszott abban, h-'gy a jó pénz időben megjelen­hessen. — A pénz értéke napról nap­ra romlott — idézi most fel a há­rom évtized előtti időszakot —, szinte óráról órára változott a munkások, az alkalmazottak bére. s úgyszólván óránként közölték: ennyi meg ennyi százezer pengő, később pedig adópengő az óra­bér. Jól emlékszem: az első ma­gyar—szovjet kereskedelmi tár­gyalások végén. 1945. augusztusá­ban jött létre az a megállapodás, amely révén lehetővé vált, hogy a stabilizáció alapját képező új pénz alapanyagát és egyéb kel­lékeit a Szovjetunió baráti gesz­tussal rendelkezésre bocsássa. Az infláció 1945—46-ban mind félelmetesebb méreteket öltött, és csák a munkásság hitt a kommu­nisták ígéretében: megállítják a a dolgozókat mind kegyetleneb­ből sújtó pénzromlást! Ezt termé­szetesen a Fénzverő dolgozói is a maguk bőrén érezték, s ezért ket­tőzött erővel dolgoztak, hogy a kommunisták által 1946. augusz­tus 1-re meghirdetett új pénz for­galomba hozásához elegendő érme legyen. Mint érdekességet emlí­tem, hogy a forint értékállóságá­nak támogatására a Nyugatról visszahozott ezüstből — ha kis mennyiségben is — ezüst ötforin­tos verését is elrendelték. Ez volt az a bizonyos Kossuth-pénz, melynek szélét „Munka a nemzeti jólét alapja” felirat díszítette. Forgalomba azonban csak töredé­ke került, mert közben a világ­piacon az ezüst ára lényegesen megemelkedett, s az ötforintos értéke hamarosan 8 forint körül alakult ... Mint emlékezetes, az augusztus elsején forgalomba ho­zott pénzrendszer érméit a Kos- suth-címer díszítette, a Magyar Népköztársaság akkori címere. Arra ia jól emlékszem, hogy 1946. július végén jelentős ese­mény színhelye volt a Pénzverő. Augusztus I-én harmincéves a forint. A köztáisasági elnök, a miniszter- elnök. a kormány tágjai, a koalí­cióba tömörült pártok vezetői lá­togattak el hozzánk, hogy meg­tekintsék a forint verését; ez volt az új pénz megjelenésével kap­csolatos egyetlen ünnepélyes ak­tus. Pesti Sándor, 56 éves pénzver­déi munkás 1946-ban is a vésnük- ségen dolgozott, a kétforintost csinálta. — Nekünk is nagyon érdekünk volt. hogy mielőbb kijöjjön a fo­rint — mondja most visszaemlé­kezve. — Csúnya adópengős vi­lág volt, s bizony az a kevéske füstölthús. bab és kukoricakása, amit a stabilizáció előtti hóna­pokban több-kevesebb rendsze­rességgel kaptunk, rendkívül egy­hangúvá tette az étrendünket. Emlékszem, a kukoricakását már annyira untuk, hogy egyszer-egy- szer elkeseredésünkben a konyhá­ról jövet a gyár udvarán „el is ültettük”, egyszerűen kiborítottuk. A véanökség vezetője. Reményi József szobrászművész volt, az egyforintost pedig Iván István tervezte. Az érem- és plakettmű­vészetben egyébként mindketten maradandót alkottak a továbbiak­ban. — Miből csinálták a forintot? — Jó, hogy kérdezi, ez külön kuriózum, s jól jelzi a rendkívü­li állapotokat. Az első kiadású fo­rintok a Mátra-vidéki Centrálé háborúban megrongálódott, lesza­kadt távvezetékének alumínium­huzalából készültek; ezt olvasz­tották be, s ebből lett a forint. Különösen az utolsó két hét telt emberfeletti hajrával, a legutolsó héten pedig szinte haza sem tud­tunk menni a gyárból, összesen tizennégy gép járt állandóan, ket­tő csak azért nem, hogy ha vala­melyik lerobban, rögtön be lehes­sen állítani a tartalékgépet. — Az infláció méreteire em­lékszik? — Ügy hiszem, akik azt az idő­szakot átéltük, ezt egyszerűen nem tudjuk elfelejteni. Az őrüle­te.« tempóban felgyorsult infláció­nak talán csak a dicstelen végét idézem fel: az 1946. augusztus elsején bevezetésre került új fo­rint 400 ezer kvadrillió pengővel (a 4-es szám után 29 nulla követ­kezik) volt egyenlő. Arra is emlékszem, hogy mi, a Fénzverő dolgozói kaptuk meg el­sőként forintban a fizetésünket, úgy érzem, nem érdemtelen ju­talmaként annak a hősies erőfe­szítésnek, amellyel az új pénz megjelenését segítettük. Augusz­tus elsején délután mindenki ott maradt az üzemben — megvár­tuk az első forintfizetést! A ma­gam részéről 40—40 forintot a -bal. illetve a jobb zsebembe sül­lyesztettem. ragyogó fényes egv- és kétforintosokban. Ügy vonul­tunk át a környékbeli vendéglő­be. mint a diadalmas hadvezérek. Ott külön azért fogadlak bennün­ket nagy ovációval, mert a pin­cérek a nap folyamán tízforin­tossal már találkoztak, de váltó­pénzzel nem, s megjelenésünkig egyszerűen nem tudtak vissza­adni a vendégeknek. □ □ □ A műszaki igazgató jóvoltából hozzájutottam annak a huszonhá­rom pénzverdéi dolgozónak a ne­véhez is, akik jelenleg is az üzemben dolgoznak, a vállalati kollektíva- megbecsült, kitüntetett tagjaiként. Állítsunk emléke a három évtized előtti nagyszerű helytállásnak azzal Is, hogy név­soruknak helyt adunk: Babos Imre, Bugyi József, Bu- lát Jánost Csanádi Sándor, Dudás Ferenc, Földvári Antalné. Hargi­tai József, Hrovatin Ernő, Jánosi Dénes. Lesiták Sándor, Lontai Ist­ván, Mülbacher Márton, örtel Andrásné, Pálok Kálmán, Pesti Sándor, Szalay Gyula, Szavcsák Ferencné, Szikszai István, Szirmai Józsefné, Tomcaányi László, Ung­vári László, Werner Vilmos, Wol- czán Ferencné. U. L. ISKOLABÚTOR, TÉRKÉPTÁROLÓ, C1PÖMODELLEK Jit'-i. .+ T-.A to. , .. • . ‘ ' *£& Huszonöt év és a jövő A negyedszázaddal ezelőtt 25 taggal alakult szö­vetkezetben az idén 162-en dolgoznak 18,8 millió forintos termelési terv megvalósításán. A gazdasá­gossági szempontokat figyelembe véve két esztendő­vel ezelőtt megszüntették az építörészleget, s azok­nak a szakmáknak a fejlesztésére fordítottak na­gyobb gondot, amelyek termékei hosszú távon is biztos piaccal rendelkeznek. Az árutermelés mellett természetesen mind az asztalos, mind a lakatos, bádogos és cipész szakmák dolgozói jelentős részt vállalnak a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítéséből. • Az év eleje óta működő cipőalkatrcszK.vártó üzem egyik legjobb dolgozója Kocsis István csákózó, aki gépével cipőtalpakat szab. Idei szolgáltatási tervünk 4,5 millió forint s ebből az év első felében 2,3 millió forint értékűt végeztek el. Áz asztalosok árutermelésének legnagyobb részét képezik a kü­lönböző iskolabútorok és felsze­relések. Hosszú évek óta foglal­koznak például iskolai falitáblák felújításával illetve gyártásával. A Budapesti Műszaki Egyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a Kecskeméti Kerté­szeti Főiskolán és még számos más felsőfokú tanintézetben hasz­nálják az itt készített hidrauli­kus, 3 felületű falitáblákat. A szövetkezet szakemberei különben ezeknél a korábban karral moz­gatott tábláknál egy újítást is be­vezettek s ma már egy gombnyo­mással, sokkal gyorsabban cserél­hetők a táblafelületek. Ugyancsak sok oktatási intézményben — a • Az Eötvös Lóránd tudomány­egyetem részére készülő tér­képtároló szekrény végszere­lésén dolgozik Gyurkovics Ist­ván asztalos. többi között az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen — használ­ják az itt készült térkép és be­épített irattároló szekrényeket, amelyeket a szövetkezet szakem­berei szerelnek be a helyszínen. Egyik legfontosabb munkájuk je­lenleg az apostagi termelőszövet­kezet épülő új irodaházának 270 ezer forint értékű szekrénysora, amelynek elkészítését és beépíté­sét augusztus 20-ra vállalták. Az asztalosok jó ütemben haladnak s ha az építők lehetővé teszik, teljesíteni tudják vállalásukat. A lakatosok tevékenységük mintegy 20—25 százalékával az asztalosokat segítik a termékek vasszerkezeteinek elkészítésével. Részt vállalnak ezen kívül kalo­csai és kiskőrösi társszövetkeze- tek munkájából, az exportra ke­rülő hűtőkocsikhoz gyártanak lépcsőket. szerszámos ládákat, • Prigcr Pál hegesztő a kiskő­rösi szövetkezet részére készülő aknarácsok összeállítását végzi. (Opauszky László felvételei) tűzoltókészülék-tartókat, aknará­csokat és más szükséges termé­keket. Májusban kezdték s már el is készültek a Kandó Kálmán Vil­lamosipari Főiskola balatonsze- pezdi üdülője részére az új 100 adagos konyha és étterem tető- szerkezetének és nyílászáróinak gyártásával. Ugyancsak ennek az oktatási intézménynek a székes- fehérvári kihelyezett tanszéke ré­szére kezdték meg a napokban az asztalosok segítségével padsorok készítését. Minden jel arra mu­tat, hogy szeptember 15-re, a vállalt határidőre elkészülnek ez­zel a munkával. A lakatosok megrendelői közé tartozik a Du­nai Vasmű is, augusztus végéig 100 darab csillevontató kallan- tyút és ugyancsak 100 darab fel­vonóserleget gyártanak a nagy­üzem részére mintegy 170 ezer forint értékben. A bádogosok létszáma mind­össze két fő. jórészt a lakosság részére dolgoznak. A szövetkezet cipőiparosai két helyen, Dunavecsén és Solton találhatók. Az előbbi helyen ko­rábban öten foglalkoztak javító­szolgáltató tevékenységgel, két hónapja azonban egy új munkát is vállaltak. A Dunaújvárosi Ve­gyesipari Vállalat cipőüzeme ré­szére tíz nődolgozó bébicipők összeállítását végzi. A munkát hamar megtanulták s havonta át­lag ezer pár kiscipőt adnak át értékesítésre készen a megren­delőnek. Ugyancsak ennek a vállalatnak dolgozik Solton az év eleje óta egy ötven tagú cipőalkatrész- gyártó műhely. A dunaújvárosiak gépeket adtak, betanították a dolgozókat s minden jel arra mutat, hogy ez a részleg évente 8—10 millió forinttal gyarapítja a szövetkezet bevételét. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom