Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

1916. augusztus 24. • PETŐFI NEPE • 3 hírős napok Kecskeméten Igények és lehetőségek Mérlegre tesszük eddigi munkánkat és erőt merítünk a további feladatokhoz Szeptember 2-tői 5-ig tart- Beszélgetés a megyei tanács elnökével ják Kecskeméten a Hírős ° ° Napokat. A rendezvénysorozat követi a régi hagyományokat, de új tartalommal mutatja be Kecskemét és Bács-Kiskun megye eredményeit. A Hírős Napok jelentőségéről ma sajtó- tájékoztatót tart a Magyar Újságírók Országos Szövetségében dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. A régi rendezvényekről, a tartalmi változásokról, a jelenlegi célokról beszélgettünk a megyei tanács elnökével. — Mikor rendeztek először Hírős Napokat Kecskeméten? — Érdekes megemlíteni azt, hogy bár erre a városra, s álta­lában az Alföldre mindig a föld­művelés volt a jellemző, mégis az első alkalommal, 1934-ben megrendezett ünnepség ötlete a város iparosságától, az akkori ipartestület elöljáróságától eredt. 1933. szeptember 6-án a Kecske­méti Közlönyben napvilágot látott eikkből idézek: „A jövő évi ki­állítások alkalmával mindennel szerepelni kívánunk, amiben megmutatkozhat a kecskeméti nép lelke, kiválósága és szép Iránti fogékonysága. Nemcsak a gazdasági vonatkozások kiemelése a fontoá, a lelki éa szellemi kul­túrának is olyan teljesítményét kell adnunk, amely méltán hívja fel ránk az ország figyelmét.” A korabeli feljegyzésekből, új­ságcikkekből tudjuk, hogy az 1934. július 21-én megnyílt első Híröa Hétét több mint féléves előkészítés előzte meg. Bár az iparosság volt a kezdeményező, a rendezvénysorozat végül is a me. zőgazdaságfltermeltfs, elsősorban a kecskeméti barack jegyében zaj­lott le. Olvashatunk arról, hogy erre az alkalomna Kecskemét nagy fia, Kodály Zoltán három új kórusművet irt, s azokat az ő vezényletével itt mutatták be. Ekkor avatták fel Katona József emlékét őrző, s a városi tanács előtti parkban ma is látható em­lékkövet. A kilenc napig tartó rendezvénysorozat sikerére utal az, hogy a kiállítások látogatói­nak száma elérte a 60 ezret és hozzávetőleges becslések szerint 25 ezer körül lehetett a Kecske­métre eljött idegenek száma. Érdemes kiemelni az ünnepsé­geket méltató egyik újságcikkből a következőket: „Ami különösen tetszett mindenkinek, Kecskemét hamisítatlan természetességgel ki­zárólag csak aizt adta, amit saját népe produkál. Nem ékeskedett idegen toliakkal. Ami a program­ban jelentkezett, annak mindnek kecskeméti gyökere volt, akár Katona' József vagy Kodály Zol­tán, zsenije adott neki csillogó ékességet, akár az itteni föld cso­dálatos ereje, vagy a nép verítéke hívta életre.” Árnyat vet azonban erre az ün­nepi hangulatra: ha az akkori he­lyi újságba belelapozunk, olvas­hatunk arról is, hogy bevezették az ínségadót, gabonagyűjtést szer­veztek a szegénygondozó javára. Az újságok hirdetési rovatai tömve voltak álláskereséssel, de munkalehetőséget sehol sem kí­náltak. Az 1934-et követően talán még három alkalommal került meg­rendezésre a Hírős Hét. A továb­biakban a háborús évek akadá­lyozták ilyen rendezvények meg­valósítását. A felszabadulás után 1958-tól most a hatodik alka­lommal kerül sor ezekre az ese­ményekre. — Miben hasonlít és miben különbözik a mostani rendez­vénysorozat a háború előttitől, illetve a régebbiektől? — A mostani Hírős Napok megegyeznek a régiekkel abban, hogy az embert, annak becsüle­tes helytállását dicséri, szemmel láthatóan is bemutatja eredmé­nyeiket és a vidék ma is fő te­vékenységét, a mezőgazdaságot helyezi az ünnepségek központ­jába. Alapvető tartalmi változás: most szocialista mezőgazdaságunk fejlődését mutatjuk be. Más ab­ban is, hogy már túlnő a megye- székhely, Kecskemét város kere­tein, s az egész Bács-Kiskun me­gyét érinti. Népünk felemelke­déséért folytatott küzdelmünk eredményeit akarjuk bemutatni, s a látványosságra való törekvés mellett, egyre nagyobb gondot fordítunk a szakmai, tudományos szintű tanácskozásokra. A rendezvényeket igazán szo­cialista tartalommal kitöltve, 1958. évtől újították fel. Az] 1972. évi események már túllépték a megye kereteit is. Kecskeméten rendezték meg az országos kerté­szeti napokat. Ez alkalommal ha­sonlóképpen ilyen tudományos ülésszakra kerül sor két napig. Ez aláhúzza a megye kertészeti., termesztésének jelentőségét. Is­meretes, hogy Bács-Kiskun adja az ország szőlőtermesztésének kö­zel egyharmadát, gyümölcs- és zöldségtermesztésének 13—14 szá­zalékát. Ezek a számok bizonyít­ják, hogy a megye előkelő helyet foglal el az ország kertészeti ága­zatában. A szőlőtermelésben pe­dig meghatározó szerepet tölt be. Hasonlóképpen országos tanács­kozáson vitatják meg tudomá­nyos szinten a mezőgazdaságban kialakult, korszerű információs rendszereket. Ez alkalommal ügy­vitel-gépesítéssel kapcsolatos ki­állítást is rendeznek. Az ese­mény nemzetközi jellegét adja meg, hogy NDK-szakemberek is részt vesznek rajta. — Az említetteken kívül még milyen rendezvényekre érde­mes felhívni a megye közvé­leményének figyelmét? — Az országos eseményeken túlmenően az állandó kiállítá­sokról «szólnék. Ezek közül leg­nagyobb a kertészeti, élelmiszer- ipari, gép- és növényvédelmi ki­állítás. Nem elhanyagolható a megyei vadászati, erdészeti és vadgazdálkodási bemutató. A termelésben elért eredményeink mellett külön is büszkék vagyunk arra, hogy az erdőterületeinket at utóbbi 20 év alatt megkétszerez­tük. Ehhez kapcsolódik a termé­szetvédelem is. A megye dicse­kedhet azzal, hogy Hortobágy után itt alakult meg a több mint 30 ezer hektár területű Kiskun­sági Nemzeti Park, amely tudo- .mányos szakemberek tömegének bevonásával vitathatatlan érde­meket szerzett már eddig is a természeti ritkaságok feltárásá­ban és megőrzésében. Szeptem­ber 4-én természetvédelmi napot is rendezünk. Említést érdemel az utolsó na­pon rendezendő szüreti felvonu­lás. Megjegyzem, a szeptember 5-i eseményeken a Külügymi­nisztérium meghívására a diplo­máciai testületek is részt vesz­nek. A Hírős Napok rendezvénysoro­zata alkalom arra, hogy mérleg­re tegyük eddigi eredményeinket, fejlődésünket. Egyúttal segít új erőt meríteni a további feladatok megvalósításához. A kiállításokon — ha csak kis részben is — igyekszünk bemutatni a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek, illetve az itt dolgozó szorgalmas parasztság eredményes munkáját. Bízom abban, hogy elérjük a kívánt célt, s a Hírős Napok résztvevői, kedves vendégeink a látottakból azt állapítják meg, hogy a megye lépést tudott tarta­ni a fejlődéssel, teljesítette a nép- gazdasági tervek megvalósításá­ból reá háruló feladatokat — han­goztatta végezetül a megyei ta­nács elnöke. K. S. A KORMÁNYPROGRAM NYOMÁN: növekvő tejtermelés külföldi fajták segítségével A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére hozott kormányprog­ram megvalósítása valóságos ver. senyt hozott az állattenyésztő te­lepeken. A program, mint isme­retes, intézkedett a tejtermelésre szakosított állomány kialakításá­ról, miután a kettős hasznosítású, a tej mellett húst is termelő ma- gyartarka-állomány tejadó képes­sége elmaradt a követelmények­től. A felváltásukra behozott kül­földi fajták „vizsgáztatása” a gyakorlatban évek óta tartó versengést is jelent, amit időről Időre elemez az Országos Állat- tenyésztési Felügyelőség. Az év első hat hónapjáról el­készült az összesítés, amely ezúttal is arról győzte meg a szakembereket: sikeres a külföl­di fajták meghonosítása, illetve a keresztezéssel megfelelő ter­melési eredmények elérése mel­lett lehet folyamatosan „finomí­tani” az állományt. A külföldiek közül a legna­gyobb számban a világ legismer­tebb tejelő tehenét, a Holstein- frízt tartják a hazai gazdaságok­ban. Kitűnő eredményeket érnek el vele; az első termelési sza­kaszban az ellenőrzött 860 állat átlagos tejtermelése 4800 liter volt, a másodikban — igaz, csak kisebb számú Holstein-frízt tar­tanak még ellenőrzésben — már 6300. A legmagasabb teljesít­ményt a harmadik „laktációban” adja az állat, amikor is 6650 liter tejet fejtek. Négyezer li­ternél nagyobb, átlagosan 4200— 4400 literes teljesítménnyel sze­repel a listán az európai vörös­tarka lapálymarha, amely szin­tén nagy számban gyarapítja a hazai tehenészetek állományát. A keresztezett állománnyal rendelkező tehenészetekben szin­tén növekedett a hozam: az utó­dok az első tejtermelési szakasz­ban máris többet adtak, mint a magyar-tarka, elérik a 3500 li­teres teljesítményt, míg a har­madik laktációban már 5000 li­ter körüli eredményt produkál­nak. (MTI) A gazdasági élet fejlődé­se, a kulturális színvonal növekedése, a városiaso­dás egyre fokozódó igényt támaszt a postaszolgálattal szemben. A kívülálló nem is sejti, milyen hatalmas munka ez, s hogy csupán a posta- forgalomban 1650 fő dolgozik megyénkben a lakosság sza­mára nélkülözhetetlen hivatali és kézbesítői tevékenység el­látásán. A postaszolgáltatással járó műszaki igényeket a táv­közlési üzem, a hálózatépítő üzem, a postai anyag szállítását a szállítási üzem dolgozói látják el. Habár az anyagi meg­becsülés, a gépesítés,! az eszközellátottság folyton javul és növekszik, a nehéz és felelősségteljés postai munka ünnepi és éjszakai szolgálat stb. — ma sem valami vonzó, s az után­pótlás helyzete itt sem könnyű. Amikor türelmetlenek va­gyunk a posta munkájával szemben, ezt is vegyük figye­lembe. A közelmúltban a Szegedi Postaigazgatósag vezetői szá­molták be a megyei tanács végrehajtó bizottságának az el­múlt tervidőszak eredményeiről, a mostani ötévej, terv vár­ható kilátásairól. Az igazgatóság vezetőjének szavaiból is ki­csendült, hogy érzik a rájuk háruló felelősséget, de az anyagi eszközök meglehetősen korlátozottak. Vázlatok a posta ötéves tervéből Postaládák a tanyavilágban Megyénk sajátos települési vi­szonyait is figyelembe véve talán a legnagyobb előrelépést az el­múlt tervidőszakban a külterü­leti ievélszekrényes kézbesítés bevezetésével, illetve folyamatos kiépítésével sikerült elérni. Az első külterületi levélszekrények felszerelésére a kunszentmiklósi tanyavilágban került sor 1971- ben. Azóta Kecskemét, Baja, Kis­kőrös, Kiskunfélegyháza, Kis­kunhalas, Izsák, Jakabszállás, Bugac, Szabadszállás, Bácsalmás, Kiskunmajsa, Soltvadkert, Bal- lószög és Tass körzetében épült ki ez a hálózat, összesen 4756 szekrény felszerelésére került sor, ami lehetővé teszi, hogy gépkocsival szállítsák ki a pos­tai küldeményeket, s a csoporto­san elhelyezett szekrényekben a közelben lakók megtalálják az újságokat, leveleket. Mód nyílik ugyanitt a küldemények feladá­sára is. A kezdeti idegenkedés után mindenki megértette, hogy így sokkal gyorsabb és korsze­rűbb a posta munkája. Lehetővé vált a napilapok kivitele is, ami korábban sokszor késett, mi­vel a postás nem tudta naponta bejárni a területet. A hírlapelő­fizetők száma ezen a vidéken azóta több mint háromezerrel növekedett, ami önmagában is a módszer sikerét bizonyítja. A posta tovább folytatja az új rendszerű hálózat kiépítését. Az idén Kecel, Lajosmizse, János­halma, Petőfiszállás és Zsana, az V. ötéves terv hátralevő évei­ben pedig még harmincnégy helység, illetve postahivatal kör­zetében tervezik levélszekrényes kézbesítés bevezetését. Meggyor­síthatja ezt a folyamatot az ed­digi jó példák nyomán a helyi tanácsok és a lakosság segítsége társadalmi hozzájárulása is. A telefon nem luxus Egyre nagyobb igény van a hírközlést, gyors üzenetváltást, segélykérést lehetővé tevő tele­fonhálózat fejlesztése iránt, ami a legköltségesebb postai beruhá­zások egyike. Nem csoda, hogy Bács-Kiskunban is ez a fejlesz­tés messze elmarad a szükséges­től. Az elmúlt ötéves tervben 47 segélykérő nyilvános távbeszélő állomás létesült, de utcai, nyil­vános távbeszélőhely mindössze 14 van a megyében, ebből Kecs­keméten is csak öt. Egyre na­gyobb gondot jelent az új lakó­telepek bekapcsolása a távbeszé­lő forgalomba, s azoknak az igé­nyeknek a kielégítése, amelyek valóban indokoltak: orvosi ren­delők, iskolák, üzletek, stb. ellá­tása telefonnal. Az V. ötéves tervben tényle­gesen megkezdődik a legnagyobb feszültséget okozó távközlési szolgálat elmaradottságának a felszámolása a kecskeméti és a bajai új telefonközpontok meg­építésével, üzembehelyezésével. A kecskeméti új forgalmi-mű­szaki létesítmény kivitelezésének kezdete 1977. I. negyedév, befe­jezése 1980, IV. negyedév, a várható költség 231 millió forin­tot tesz ki. A bajai központ ki­vitelezését 1978-ban kezdik el, s ugyancsak 1980-ban fejezik be. A kecskeméti kapacitása hétezer, a bajaié háromezer állomás lesz. Az új központok biztosítják a későbbiekben a távválasztó rendszerhez való kapcsolódást is. A meglevő központok bővítésére kerül sor Kiskőrösön. Kunszent- miklóson, Kiskunfélegyházán és Kalocsán, valamint Solt, Solt­vadkert,' Dunavecse, Kecel, Fü- •löpszállás és Szabadszállás pos­táinál. Az új kalocsai postahiva­tal és távbeszélőközpont beruhá­zását a posta az V. ötéves terv időszakában készíti elő úgy, hogy a beruházás a VI. ötéves terv elején indítható legyen. A megyei tanács végrehajtó bizottsága kiemelt feladatnak te­kinti a kiskunhalasi telefonköz­pont bővítését, fejlesztését, s ezt az igényét a Szegedi Postaigaz­gatóságnak is bejelentette. Meg kell gyorsítani a kecskeméti be­ruházás előkészítését is, ahol a munkák jelenlegi állása eléggé aggasztó. Az elmúlt öt esztendőben a telex-előfizetők száma meghá­romszorozódott. A továbbiakban várható évenként mintegy 30—35 telex-előfizető bekapcsolása a jelenlegi 325 előfizető mellé. Épüljön több postaház Az elmúlt tervidőszakban öt postaház épült a megyében, 10,9 millió forint költséggel. A mos­tani ötéves tervben Csikérián, Bácsbokodon, Sükösdön és Har- kakötönyben épül postaház, me­lyekre 6,2 millió forintot irá­nyoz elő a posta. A meglevő pos­taépületek felújítására és kor­szerűsítésére több mint 8 millió forintot költenek. Sajnos, a kis- postaház-építési program elma­rad az igényektől. Több község is tudna még adni támogatást, a tanácsi koordinációs lehetőségek nincsenek kihasználva. A megyei tanács vb legalább 8—10 kis­postaház építését tartja szüksé­gesnek a tervidőszakban. A fenti vázlatos felsorolást is figyelembe véve a posta jelen­legi ötéves terve mindenesetre tartalmasabb az előző időszaké­nál. Ha az igényeket nem is tud­ja kielégíteni, megvalósulása je­lentősen segítheti a megye ilyen jellegű elmaradottságának fel­számolását, az ellátás szintjének az országos átlaghoz való köze­lítését. T. P. KÉPERNYŐ Bács-Kiskun megyei ügyek Kecelen sokan összevonják szemöldöküket a Televízió emle­getésekor. A képernyő tekinteté­vel irányított százezrek csúf dol­gokat láttak a Kék fény legu­tóbbi adásain. Egyesek a falu le­járatásáról beszélnek és még mindig elnéző mosollyal emle­getik a szerzőket, az ügyeskedő­ket. Ezért volt kitűnő a júliusban leleplezett tolvajbandáról tájé­koztató és a tiltott pálinkafőzés elterjedésének okait kutató ri­port. Kimondva-kimondatlanul a fa­lu közvéleményét is elmarasztal­ta a közöny miatt. Másutt is megszegik az írott és íratlan törvényeket, de bújnak, lapulnak vétkükkel. A keceli szembesítés nyilván gyorsítja a tisztulási folyamatot és ösztönzi a köztudat torzulá­sai ellen küzdőket. Elmarasztalás és a jó példa bemutatása egyaránt formálja, állásfoglalásra készteti a néző­ket. A bajai uszodaépítés törté­nete ellenkező előjellel tanúsítja a közhangulat erejét. A hangu­latos városban illetlenségnek mi­nősül, ha valaki kosarat ad az építési hozzájárulásokat gyűjtők­nek. Százegyszer írtunk a tévé gon­dolkodás-, magatartásformáló hatásáról. A világért se kíván­juk, hogy állandóan dicsérő-fed- dő tanító bácsi vagy központi erkölcsi villanyrendőr legyen. Életünkben betöltött különleges szerepéről, a tudatformálásban adódó feladatairól azonban egy pillanatra sem feledkezhet meg. Elnagyoltsága, szerkesztési gyengeségei ellenére tanulságos volt az „Itt keressük kenyerün­ket”. Az Irodagépipari Vállalat bámulatos fejlődéséről készített riport mindenesetre ismét meg­győzött bennünket a vidéki ipar- telepítésben rejlő előnyökről. Az „ezt tudjuk” jogos büszke­sége sajnos kissé elhalványította az új üzemek alapításával járó gondokat, nehézségeket, időnkén­ti megalkuvásokat. Ezek leküz­désében mutatkozik meg valójá­ban az átalakulás nagyszerűsé­ge, az ügyet előrelátóan, körül­tekintően támogató megyei, vá­rosi, járási testületek szerepe. méltánytalanság vádját mégis el­utasítom. Vannak művek, ame­lyeknél a legjobb a mérce. Az Isten malmai ezek közé tartozik, hibái ellenére. Több, más mint irodalom. Egy darab a magyar történelemből, a teg­napból a holnapba forduló világ máig leghitelesebb ábrázolása. Az író sorsonként követte, mu­tatta a szárnyaló szegénység út­ját, emberek színeváltozását, az átalakuló falut. Szabó Pálnál minden mindennel összefügg. A felszabadulás utáni cselekedetek, szavak a múltból következnek és az akkori dolgokat is sok min­den befolyásolta. Ha kimarad egy láncszem, megbomlik a fo­lyamat. Viszolyogva és értetlenül figyeltük a második folytatásban fölbukkanó orvos gátlástalan ügyeskedését. Mit csinált, hogy viselkedett azelőtt? A filmben szó se esik róla, a regényben annál több. Napestig sorolhatnám mi ma­radt ki a televíziós változatból. Inkább azt kérdezem, hogy miért nem kaphatott hosszabb műsor­időt ez a vállalkozás? Vitatható értékű kalandfilmeknél jobban megérdemelte volna ez a mű a több-folytatásos formát. A sze- gényítő, a tartalom vázlatos föl­mondására szorítkozó képsorok helyett valódi életízeket kaphat­tunk volna, éreznénk az író lo­bogó hitét. A különbség érzékeltetésére néhány mondatot idézek a könyvből: „Ady Endre” vers- és prózamondó verseny, irodalmi pályázat Jövőre emlékezünk meg Ady Endre születésének 100. évfor­dulójáról. Ebből az alkalomból országos vers- és prózamondó versenyt hirdetett — az Oktatá­si Minisztérium és a KISZ KB egyetértésével, támogatásával — a Békés megyei Tanács művelő­dési osztálya, a KISZ Békés me­gyei Bizottsága, a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postafor­galmi Szakközépiskola. Az orszá­gos döntőt, amelyet 1977. már- eius 18—21 között tartanak Sar­kadon, január 30-ig iskolai ver­senyek, megyei és fővárosi elő­döntők előzik meg. Az országos taláíFozón a megyéket két-két, a fővárost tizenkét versenyző kép­viseli és külön indulhatnak egy- egy versenyzővel az Ady Endre nevét viselő iskolák. A verseny­zőknek egy Ady-vers vagy pró-' zarészlet és egy mai magyar köl­tő versének elmondása kötelező. A versenyen a középiskolák és a szakmunkástanuló intézetek fia­taljai vehetnek részt. Ugyancsak részükre hirdették meg az országos „Ady Endre” irodalmi pályázatot. A pálya­munkákat november 30-ig kell megküldeni a megyei, illetve Fővárosi Tanács művelődésügyi osztályára. Egy harmadik pályázatot is meghirdettek a rendező szervek: a magyar irodalmat tanító kö­zépiskolai pedagógusoknak. Az Ady Endre tanításának módszer­tani pályázatára beküldendő pá­lyamunkákat — szintén jeligével — két példányban 1977. január 10-ig kell az Oktatási Miniszté­riumnak megküldeni. A vers- és prózamondó ver­seny, valamint az ifjúsági irodal­mi pályázat győztesei az Oktatási Minisztérium és a KISZ KB kö­zös díjait nyerik el; a módszer­tani pályázat első helyezettje 4000, második helyezettje 3000, két harmadik helyezettje 1500— 15'00 forint jutalomban részesül. Különdíjakat ajánlottak fel ezen­kívül a helyi szervek. (MTI) Isten malmai A regény megjelenésétől ne­gyedszázad telt el, míg valaki vállalkozott Szabó Pál Isten malmai helyenként költészetté magasodó prózai remekének megfilmesítésére. Végre, örven­deztünk a produktum megtekin­tése előtt. A jószándék, a buzgalom, a megvalósítás vitathatatlan nehéz, ségei sem mentik a televíziós­film gyengeségeit. A múlt hét közepén sugárzott mű feltétle­nül eléri a képernyőn látható al­kotások átlagos színvonalát. A „... az intéző szemével egy- vonalban mennek a lábak. Ki­lenc lány, tizennyolc láb. Meg­annyinak széjjel nyílik a lábuj­ja, mikor lép, mint a rózsa. Né­hol a fű ráhajlik a gyalogúira. Ügy hajlítja a lányok lába vissza, mintha a lábujjak helyén bontó­fésű volna ... Kilenc fiatal lány­testen keresztül lobban az égbe a föld íze...” Emlékeznek olvasóink a nyitó képsorra? Ha igen, felesleges a kommentár. A színészek több-kevesebb si­kerrel birkóztak a nem mind­egyiküknek megfelelő szereppel. H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom