Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-23 / 198. szám

4 9 PETŐFI NEPE 9 1976. augusztus 33.

Szolgáltat, exportál a kiskunhalasi ipari szövetkezet

A Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet május 1-én emlékezett átalakulásának 35. évfordulójáról. Negyedszázad alatt az egykori kisiparosok szövetkezete megerősödött, jelenleg 530 dolgozót — több, mint egyharmaduk nő — foglalkoztatnak 22 szakmában. Orbán Istvántól, a szövetkezet ölökétől kértünk a napokban tájékoztatót az idei esztendő eddigi és várható eredményeiről.

— Bízunk abban, hogy az idén ismét tovább léphetünk — mondta az elnök. — A múlt évi árbevételünk 64,6 millió forint volt, erre az évre pedig — természetesen az igényeket és minden más lehetőséget figyelembe véve — 67 millió forintot terveztünk. Az első félév 34,2 millió forintot hozott, idei terveinkkel tehát nem lesz baj. Termelésünk mintegy 25 százaléka a lakosság és közü- letek részére végzett szolgáltató tevékenység, a többi pedig árutermelés.

— Milyen jelentősebb munkákat végeznek az idén?

— Faipari részlegünk egyik fő feladata a nyílászáró szerkezetek és beépített bútorok gyártása. Jelentős partnerünk a fővárosi 31. számú Építőipari Vállalat, valamint a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat. Az előbbi megrendelőnk útján például mi gyártjuk a kazincbarcikai új pvc-gyár irodaházának beépített bútorait. Hasonló termékeket szállítunk az idén Leninvárosba is egymillió forintért, az új létesítményekhez. Kiskunhalason mi készítjük az új, nyolc tantermes iskola beépített bútorait, s ott lesznek majd gyármányaink ez épülő OTP-székházban is.

Mindezek mellett egyedi megrendeléseket vállalunk. Mi végezzük ötven kilométeres körzetben az új bútorok garanciális javítását. Szakemberünk gépkocsival járja a községeket, amit lehet, a helyszínen elvégez, a nagyobb javítást igénylő bútorokat viszont beszállítjuk a műhelybe.

Fatömegcikk-gyártásunk már régi hagyományokra tekinthet vissza. Egyik fő termékünk a vállfa, az idén hat típusban több, mint 1,5 millió darabot szállítunk a nagykereskedelmi vállalatoknak és ruhagyáraknak. Üj gyártmányunk az úgynevezett gyermekrács, amelyet egy holland cég részére készítünk az idén 1,6 millió forint értékben. A 16 ezer rácsot augusztus végéig szállítjuk le. Közvetett export termékeink közül jelentős az a 2,2 millió forintos megrendelés, melynek alapján keltetőgéphez használatos tojás- és csibetálcákat gyártunk Vietnam részére. Ugyancsak exportra — Kanadába és Svédországba — kerülnek azok az alumínium kemping-bútorok, amelyeknek fa alkatrészeit egy fővárosi társszövetkezet megrendelésére gyártjuk.

A vasipari részleg fő terméke a lakókocsi. Az útépítő vállalatok, vízügyi igazgatóságok és más megrendelők részére az elmúlt hetekben készítettük el be. lőlük az ötszázadik darabot. Az idén újabb, légfékkel ellátott ko- csitipus gyártását is elkezdjük, ameljlet már 50 kilométeres sebességgel lehet vontatni.

Mozsgai Andrásné és Kristóf Kálmánná a holland exportra gyártott gyermekrácsokat állítják össze.

9 Lajter Jánosné,

Vén Lászlóné é§ Kurucsai Józsefné, a Tyereskova szocialista brigád tagjai csomagolják a vállfákat, amelyekből az idén több mint

1.5 millió hagyja el a szövetkezetei.

► Hatházi József és Halász Zsolt lakatosok, a bronzjelvényes Kossuth brigád tagjai a 22. légfékes lakókocsi végszerelésén dolgoznak.

Textiltisztító üzemünknek — amelynek jelenleg huszonhét dolgozója van — egyre több a munkája. A lakosság és a közü- letek részére végzett idei tevékenységük után mintegy 4 millió forint árbevételt várunk.

Az építők a IV. ötéves tervben harminccal több (összesen 230) lakást adtak át, mint amennyi a célkitűzésekben szerepelt. Sajnos, az új számlázási rendszer egyelőre nem teszi lehetővé a lakásépítés folytatását, szakembereink jelenleg felújításokkal foglalkoznak. Bízunk abban, hogy megkapjuk a központi támogatást és majd további segítséget tudunk nyújtani a lakásgondok megoldásához, illetve enyhítéséhez.

Szövetkezetünk életének jelen, tős állomása lesz majd új központi telephelyünk kialakítása. Tervei már elkészültek — mondta befejezésül az elnök — a város északi ipari körzetében öt hektáros területen kezdődik az építése.

O. L.

Dönteni felelősséggel

9 A vezetéstudomány egyszeregyéhez tartozik, hogy lehetőleg mindenről mindig ott döntsenek, ahol az összes szükséges információ, a legtöbb ismeret és tapasztalat rendelkezésre áll. A döntés ugyanis ott lesz a leggyorsabb, és tartalmában is a legmegfelelőbb. A túlzottan centralizált irányítású gazdasági, vagy akár közigazgatási egységeknél többnyire éppen abból adódik a legtöbb veszteség, a vezetés, a munka vagy az ügyintézés gyengébb hatásfoka vagy rugalmatlansága, hogy a munkahelyektől — a kereskedelemben az eladó pultjától, a közigazgatásban az előadó asztalától — messzire esik az irányító szervezet csúcsa, ahol a döntéseket hozzák. A végrehajtás és a döntés közé túl sok adminisztrációs, irányítási láncszem épül be, s amíg ezeken az információ oda-vissza végigfut rengeteg idő telik el. Az ilyen sok lépcsős, nagyon központosított szervezetben az alapinformáció eredeti jelentése, lényege is gyakran eltorzul: a különböző: érdekek, a lehetőséges félreértések miatt.

Több, e veszélyekre pontosan felfigyelő párthatározat éppen ezért tartja elsőrendűen fontosnak a bürokrácia csökkentését, a vezetési és irányítási módszerek és szervezetek korszerűsítését. Ezért szerepel változatlanul, sok fórumon, fontos feladatként a helyi vezetés .önállóságának további fenntartása, a helyi hatáskörök, jogkörök minél szélesebb kibontakoztatása.

Kétségkívül, az utóbbi másfél évben, mióta az állami, ágazati fegyelem megszilárdításának feladata fokozottabban előtérbe került, erről: a helyi önállóságról mintha kevesebb szó esne. Mintha a nagyobb fegyelem és a hatékony önállóság egymásnak el- lentmondanának. Pedig rugalmatlan, értéktelen és vulgarizált fegyelem az, amely azért alakul

KAJÁRÓL

ZOMBORKA

m'\ZTAK

V

A I I STM í \ Y EK

B. Mikii Ferenc kiállítása a testvérvárosi évfordulón

Zornbor és Baja 10 éve testvérvárosok. A többi között zenei és képzőművészeti vendégszereplések jelzik azt a szándékot, hogy minél jobban megismerjék egymás kultúráját. Az első kerekszámú évforduló ünnepségeit és találkozóit a bajai B. Mikii Ferenc festészeti kiállítása nyitja meg Zom- borban szerdán délután. A bemutatkozásnak a Képzőművészeti Ősz elnevezésű szalon ad otthont. Marko Taszic, az intézmény igazgatója a közelgő rendezvényről beszél:

— B. Mikii Ferenc neve nem ismeretlen nálunk — kezdi. — Sokan emlékeznek még a 10 évvel ezelőtti zombori kiállítására. Most az \itóbbi öt esztendő termését vonultatja fel. A bajai alkotók ezt megelőzően közösen is közönség elé léptek 1967-ben és 1974-toen, amit viszonoztunk, s az év végén valószínűleg Bács-Kiskun megye székhelyén, Kecskeméten is megrendezzük a zombori festők, grafikusok tárlatát.

— A mostani kiállítás nyitvatartását szeptember 15-ig tervezzük — folytatja. — Természetesen nem zárjuk be a kapukat, ha tovább tart az érdeklődés. F.nnvi idő alatt három- három és fél ezren szokták megnézni a rendezvényeket. B. Mikii Fekerül előtérbe, hogy egy-egy jóhírű szakembert, vagy tekintélyes vezetőt, sok helyre, mindenhova meghívnak. Nem is képesek jelen lenni mindenütt: helyettest küldenek. Az igazgató a főosztályvezetőt, ő az osztályvezetőt, az osztályvezető a helyettesét, vagy valakit, aki ráér az osztályról.

A helyettes nem . ritkán fel sem tud készülni az ilyen tár- gyalásra. Az előzetes anyagokat esetleg meg sem kapja, vagy későn kapja. Aki sok tárgyalásra hivatalos, különben is egyre nehezebben készül fel, hiszen egyre több „előzetes” anyagot kap, s ezek mély, alapos értékelésére végül is nem marad idő és erő. Nem marad idő utánanézni az esetleg kevésbé érthető, vagy éppen kérdőjeles adatnak, javaslatnak. Tehát a testületi döntés végül is — formálissá válhat: nem a testület dönt (az csak ott ül az asztalnál), hanem csupán egy-két ember. Azok, akik felkészültek, vagyis többnyire azok, akik a javaslatot összeállították. Oponensük nem lévén, az előterjesztő 2—3 szakember véleménye lesz a döntő.

Ez önmagában még nem baj, ha... ha jó a döntés, A hiba abban van, hogy bár 1—2 ember döntése lesz a mérvadó, a felelősség — testületi. A döntés, úgy tetszik demokratikusan született, hiszen tízen-húszan is hozzászólhattak volna. Ez adja a döntés rangját, hírét...

9 Nem lenne jó belenyugodni ebbe, hogy bárhol, bármilyen alacsonyabb, vagy magasabb irányítási szinten a testületi döntés ekképp váljék formálissá. Hiszen ezek hatásfokának jó szinten tartása az egyik biztosítéka lehet annak, hogy fegyelem, szakszerűség és demokratizmus mindenütt sérthetetlenül és együtt élhessen.

G. F.

• Marko Taszic és B. Mikii Ferenc a zomborl kiállítás részleteit beszéli meg.

renc bemutatkozása a hagyományos őszi seregszemlénket előzi meg alig több mint egy hónappal. Erről az országos jellegű nagy tárlatról kapta a nevét kiállítótermünk is: Képzőművészeti Ősz. A felszabadulási ünnepségek keretében az idén a közép- és idősebb nemzedék művei vonulnak fel októberben és novemberben, Pillantás a mai jugoszláv festészetre címmel.

Miközben idehaza a szolnoki és szegedi nyári tárlaton, illetve az egri akvarell-blennálén szerepel a bajai festőművész, 35 gondosan becsomagolt képe a múlt héten útrakelt a jugoszláviai Vajdaságba, hogy 25-étől rangos helyen, a zombori testvérváros galériájában várja a látogatóit.

H. F.

ki valamelyik vállalatnál, mert az egységek, telephelyek mozgási lehetősége korlátozott. Igaz, a fegyelmezés szempontjából ez egyszerűsíti a dolgot. Valahogy úgy, hogy ha tilos a folyópartra menni, akkor senki sem fullad a vízbe. Nehezebb, több türelmet és hozzáértést kíván mindenkit megtanítani úszni...

Az önállóság és az ebből eredő felelősség teszi igazán érdekeltté az embereket a jó, s az egyre jobb teljesítmények elérésében. (Egyszerűsítő szemlélet az, amely az érdekeltséget csupán a forintokra vezeti vissza.) Demokratikus fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a következő évek gazdasági és társadalmi fejlesztési céljait mindenütt elérhessék. Ez szül kezdeményező kedvet, s egyszersmind teret is a kezdeményezéshez, a munkapadoktól az irányítás legfelsőbb szintjéig, bármelyik vállalatnál, ágazatnál. A vak fegyelem a bürokráciának kedvez, ez pedig csírájában öli meg a vállalkozási ambíciót.

9 A párt XI. kongresszusa e feladatokat egyenrangúnak jelölte meg: a fegyelem és a demokratizmus fejlesztése a fejlett szocializmust építő társadalomban csak egyszerre, együtt képzelhető el.

A közös, testületi döntés, bármiben és bármelyik fórumon tulajdonképpen az a forma, amely sokban kielégítheti ezt a követelményt. A testületi döntés ugyanis lényegében képes - megteremteni azt a feltételt, hogy a megfelelő határozatokhoz szükséges legtöbb ismeret és tapasztalat jelen legyen ott, annál az asztalnál, ahol döntenek. Ehhez az kell, hogy mindig jól és pontosan válogassák meg a meghívottakat: elsősorban a téma határozza meg, kit hívnak meg — ne a protokoll.

Sajnos, gyakran megesik — épp mert a protokollszempont

SZ1LVAS1 LAJOS

(24.)

TAMARA

Június 4, szerda

Általános szepszis. Így tanultuk biológiából. Influenzás vagyok tőle. Attilától. Ha merném,- kiderülne; hogy lázam Is van. Reggel) •mikor szembe, jött) olyan érzésem volt, hogy egy gramm levegő sincs a tüdőmben. Nem tudtam volna egy hangot sem kiadni. Attila köszönt, én csak inteni tudtam köszönés helyett. Mert tele van vele az egész vérkeringésem. Akaratomtól függetlenül) vagyis inkább az akaratom ellenére.

Miért nem tudom utálni? A logika totál azt diktálja; hogy utálnom kell. Erőltetném, de úgyis hiába. A logika csődje, ez az állapot. Fertőzés. Szepszis. Fáj az egész egyéniségem; de ez a fájás is egészen abszurd; mert párhuzamosan valósággal jó, hogy így fájok. Lehetséges; hogy az idegrendszer így csinál; amikor félrebeszél?

Egyébként minden jel arra mutat, hogy normális vagyok. Második órán magyarból feleltem, tűrhetően. Reviczky Gyula: A Pán hálála. Jó volt a szövegem. Saját agyszüleményként azzal fejeztem be a verselemzést, hogy részemről kissé sajnálom -a mai költőket: szerintem ugyanis állati lehangoló lehet, hogy napjainkban egy költő számára kötelező életérzés a világ elleni hányinger. Mert ha nincs hányingere, nem érezheti magát modem költőnek. Mennyivel jobb volt Reviczkynek, pedig ő kapitalizmusban élt és alkotott. Szomorú krapek volt, de azt nem tartotta kötelezőnek, hogy a hányinger legyen a mámora. Stendhalról valaki kitalálta, hogy mielőtt leült írni, elolvasott két- három oldalt a Code Napóleonból, hogy a száraz törvénykönyv hatására szenvtelen és sallang- talan legyen a stílusa. A mai

költő Franz Kafkából olvas két- három oldalt költés előtt, hogy kellően feltöltődjön életundorral.

Makrai aranyosan mosolygott az elmefuttatásomon, és közölte az osztállyal, hogy nincs igazam, de ha a feleletem végakkordjait karikatúraként fogjuk fel, akkor nem is fontos, hogy cáfolhatatlan legyen, amit kifejtettem, hiszen egy karikatúrában éppen az a lényeges, hogy túlozzon.

Amikor leültem, Digó odasziszegett hozzám, hogy sikert arattam a köreiben. Nem kevés bájjal mosolyogtam vissza rá, és

biccentettem is, hogy kösz az

elismerést. Öra után a folyosón — nem engedtek senkit le az

udvarra, úgy ömlött az eső — percekig kerülgetett, hogy oda- sündöröghessen mellém.

— Hiába tornázol, engem nem tudsz ledolgozni magadról.

Nem feleltem. Rágtam a vajaskiflimet.

Digó prolongálta magát:

— Beteg vagy? Dobtál engem,

eddig oké, de Fábiánnal se

jársz! Ez nekem komplikált.

Megállt a számban a falat, nyelnem kellett, nehogy ott és abban a pillanatban elbőgjem magam. A kiflidarab megállt félúton a nyelőcsőmben, de legalább eldugaszolta az utat a bőgés elől. Általános szepszis.

Suli után Digó a kapu előtt is megvárt. Tudtam, hogy ott van. Leszöktem a hátsó lépcsőn, átrohantam az udvaron, és az 1-es kapun tűntem el a kozmoszban.

Mire hazavánszorogtam, telített szivacs lett a hajamból. Levetkőztem, betérdeltem a kádba, hajat mostam. Közben csengett a telefon, sokáig és még tovább, mert aki hívott — Digó, nem vitás — tudta, hogy itthon vagyok. Mikor látja be, hogy egyszer s mindenkorra nem érdekel? Nem érdekel ő, és nem érdekel senki más. Nem kell senki. Senki.

Nem igaz. Hiába írtam le, nem igaz. Az az igazság, hogy senki sem kell, csak Attila, ö kell nekem. Akármit követett el ellenem, és bármit fog elkövetni ezután, akkor is csak ő kell. A szeplőivel, a magányos életével, a halk szövegével, az értelmes szemével. És a szájával. Hogy megint érezzem legalább még egyszer, amit vasárnap éreztem. Hogy remeg körülöttem a levegő, mint a forró kályha körül.

Elég. Siratom magam, gyorsírásban siratom, mint egy Mademoiselle Lespinasse, vagy inkább csak hitvány utánzata Mile Les- pinasse-nak.

Lelki nyomor ellen — más téma: a tegnap esti díszvacsora Befolyásos Elvtárs és neje tiszteletére. Befolyásos Elvtárs Igazi neve: Ozoray. A nejét Ilonának hívják. Azt hittem, hogy nagyképűek és undokok lesznek. Tévedtem. Kedvesek voltak és szerények.

Vacsora közben végre beleláttam a Szexmadonna kártyáiba. Annyira finoman játszott, hogy — szerintem — a vendégek nem is vették a lapot. De én megfejtettem a sógornőm lelkét. Először — leheletszerűen — betáplálta a vendégek memóriájába,

hogy a bátyám már egy éve tanul angolul. Es jól halad az angolban. Feltűnően jól, amire azért vagyok büszke — folytatta Anikó változatlanul leheletszerűen —, mert szegény Imre természetesen csak este jut hozzá a tanuláshoz ... Kb. egy óra múlva Anikó

— ismét leheletszerűen — megemlítette, hogy ugye jól emlékszik, ugye jövőre váltják azokat a szakmunkásokat, akiket a gyár Kenyába küldött ki? Természetesen jól emlékezett.

Anikó nem is ügyetlen diplomata. Üjabb leheletszerű sasz- széval más témára tért át. Vagyis első nekifutásra csak azt akarta elérni, hogy Ozoray elvtárs memóriájában a „külföldi kiküldetés” című fogason — egészen véletlenül — akadjon fel a bátyám személye, vagyis ez a név: Ventus Imre.

Ozorayék énrám is ügyet vetettek. Ozoray megállapította, hogy sápadt vagyok. Szavai hatására a bátyám is, a sógornőm is rám nézett. Majd mind a ketten nyilatkozatot tettek:

— Kevés fehérjét eszel — mondta Imre. — És kevés vitamint.

— Egy tizenhét éves lány szervezete — mondta Anikó — még fejlődő szervezet.

— Hiába imádkozik az ember

— mondta Imre —, hogy egyél több húst. Meg sajtot, tejfölt, joghurtot.

— Tamarától ott romolhat meg minden tejtermék a hűtőszek, rényben — mondta Anikó. — Az lesz a vége, hogy elcipellek orvoshoz. Az majd rád ijeszt.

Nemsokára ismét ügyet vetettek rám. Ozorayné érdeklődött, hogy milyen pályára készülök.

Pillanatnyi töprengés után közöltem, hogy a Magyar Népköz- társaság Párizsba akkreditált nagykövete óhajtok lenni, de csak abban az esetben, ha ehhez a beosztáshoz is jár szabad szombat.

Udvariasan derültek szerény bejelentésemen, majd egyetértettek velem abban, hogy áll még rendelkezésemre idő, hogy el- dönthessem, mit akarjak érettségi után.

Később mindenki illedelmesen nézte a tévét, kivéve engem, aki azon gondolkoztam, hogy miért nem mondtam meg nekik az igazat, vagyis a, következőket: tanár szeretnék lenni, de erre nincs sok reményem, mert úgy tudom,'hogy a bölcsészkaron ötszörös vagy tízszeres a túljelentkezés, vagyis nem Ventus Tamarára várnak, aki legjobb esetben is négyest kap minden tárgyból, vagyis azokból a tárgyakból is, amelyeket a bölcsészkari felvételnél figyelembe vesznek az illetékesek, ök tehát a tévét nézték, én pedig titokban az arcukat, mert mindig elszórakoztat, ha látom, hogy a tévénézők arculatán speciális elernyedés jelenik meg a képernyő fényében. Közben, amíg figyeltem őket, meg lg fogalmaztam magamnak, hogy miért nem említettem kilátástalan bölcsészeti, vagyis tanári terveimet.

(Folytatjuk.)