Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évi. 197. szám Áfa: 1,20 Ft 1976. augusztus 20. péntek Hírek 2. oldal Megyei ünnepség Kiskőrösön 3. oldal A halasi olajmezőn Küldöttek a népfrontkongresszuson 5. oldal Művelődés, irodalom, művészet 6—7. oldal Kisközségek a megyében Bátmonostor 8. oldal A lajosmizsei mezőgazdász 9. oldal Molnár élet... 4. oldal Legyőzték az aszályt 4. oldal Kötelékek 4. oldal Sport 9. oldal 11. oldal A Alapokmány Magyar Népköztársaság Alkotmánya huszonhét évvel ezelőtt a törvény erejével szentesítette, hogy hazánkban „Minden hatalom a dolgozó népé”. Az alkotmány akkor megjelölte a társadalmi fejlődés főirányát és népünk, a megye népe, együtt a nemzetiségi lakossággal; élve az alkotmányban biztosított jogaival, sikeresen végig vitte a szocialista forradalmat: az ipar, a mezőgazdaság a szocializmus útján halad, és az élet minden, területén uralkodóvá lettek a szocialista viszonyok. Időközben a társadalmigazdasági változásoknak megfelelően módosított alkotmány újabb társadalmi és politikai célkitűzései is egyre inkább a szocialista élet valóságává lesznek. Az alkotmány nyomán valóra váltak az állampolgárok alapjogai, a magyar népet már több mint három évtizede nem alázza meg emberi méltóságában a kizsákmányolás, a társadalmi megkülönböztetés. Ellenkezőleg, népünk élvezi a szocialista életmód előnyeit és a szorgalmas munkájával teremtett emberi életet. Hazánkban megteremtődött az állampolgárok létbiztonsága. A magyar nép jól tudja, hogy a szocializmus továbbépülése, az alkotó, szorgalmas munka biztosítja élet- színvonalának, kultúrájának állandó növekedését. A társadalom különböző osztályai és rétegei között szocialista érdekazonosság jött létre és az ország népe ma és a jövőben mindinkább egybeforrva dolgozik a szocializmus teljes felépítésén. Augusztus 20. napját valamikor a népelnyomók sajátították ki maguknak. AZ ezeréves alkotmányra hivatkozva a kizsákmányolás jogfolytonosságát bizonygatták. A nép számára viszont a kenyér napjává lett, az aratás-cséplés befejezésének szinte határidős napjaként. A felszabadulás után is néhány éven át a kenyér, az öröm ünnepeként emlegettük, hiszen akkor még az ország kenyerének biztosítása nem szimbólum, hanem a nép összességének valóságos igénye volt. Akkortájt szokás volt nagygyűléseken találkozni az ország politikai vezetőivel. Talán emlékezetes, hogy 1945-ben Kecskeméten az újjáépítés jegyében ünnepeltünk, 1946-ban az új forint létrejöttének örültünk, és 1948-ban — ha a feltételek még nem ii értek meg teljesen —, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről esett szó. Tehát augusztus 2G. mindig jelentős politikai alkalom volt arra, hogy a társadalom legfőbb gondjairól tájékozódjék egész népünk. így lett augusztus 20. — más ünnepünk mellett — sajátosan nemzeti, családi ünneppé, a népi összefogás, a népi akarás évenként ismétlődő alkalmává, amikor a kenyér már nemcsak a nép betevő falatjaként esik szóba, hanem általános szimbóluma a népi jólétnek, a szocialista fejlődésnek, a társadalom felfelé ívelésének. r udjuk, hogy rendszerünk társadalmi alapja, szocialista államunk osztály bázisa: a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Ez a szövetség olyan politikai összefogás, amely két osztály szoros gazdasági egymásra utalságára épül. A parasztság nem lehet meg és nem fßjlesztheti gazdaságát az ipar termékei nélkül. A mezőgazdaság viszont élelmiszert ad a városnak, nyers- anyagforrása a közszükségleti cikkeket gyártó könnyű- és élelmiszer- iparnak, sőt fontos tényezője az exportnak is. Ebből következik, hogy a munkásosztály akkor képviseli leghívebben a maga érdekeit, ha egyúttal hűséges szövetségesének, a parasztságnak az érdekeit következetesen érvényre juttatja. A társadalom fejlődésének logikája vezetett el a két alapvető osztály kezének mind erősebb összefonódásához, a munkás-paraszt szövetség természetességéig. A munkás-paraszt szövetség erősítésének különös jelentősége van Bács-Kiskunban, amely azzal a valóságos helyzettel indokolható, hogy a termelőszövetkezeti parasztság aránya kétszerese az országos átlagnak. A párt politikájának tehát fontos eleme: figyelemmel kísérni a szövetség erősödésének alakulását. Ugyanakkor érdekes és a szövetséget erősítő tényező az, hogy a falusi családokban többségében az ipar gyors fejlődésének következtében, a munkás és a paraszt egyaránt megtalálható, ami sajátos kölcsönhatást fejt ki. Korábban a falu c hagyományos szóhasználatban egyet jelentett a parasztsággal, a mezőgazdasággal. Napjainkban ez már egyáltalán nem mondható el, a jövőben pedig még kevésbé. A falvakban ma már kisebbségben' vannak a mezőgazdasági foglalkozásúak. Az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás fejlődésével, a falinak arculatának formálásában is a munkás, az alkalmazotti és az értelmiségi rétegeknek a szerepe növekszik. ként augusztus 20. táján, ismételten számos létesítmény, kulturális intézmény született. A nemzeti egység politikája mindig foglalkoztatta a magyar nép fantáziáját, politikai előrelátását, s az afeletti aggódás, hogy ennek hiánya valaha milyen lehetőségektől fosztott meg bennünket. Történelmi múltunk legnagyobb gondolkodói, tudósai valamennyien erről álmodoztak. Az osztály ellentétek társadalmában lehetetlen létrehozni a nemzeti egységet. Ennek társadalmi, gazdasági alapját csak a szocialista építés teremtheti meg, a proletárdiktatúra, s annak bázisa a munkás-paraszt szövetség. Ennek holnapját a XI. kongresszus beszámolója így határozta meg: „Társadalmunk további fejlődése során az osztályok közötti különbségek csökkenésével a fejlett szocialista társadalom megteremtésével a proletárdiktatúra állama fokozatosan átalakul az egész nép szocialista államává, amelynek vezető ereje továbbra is a munkásosztály marad. A fejlett szocialista társadalomban létrejönnek és fejlődnek a kommunista társadalmi önkormányzat elemei.” A szocialista demokrácia kifejleszti dolgozó népünkben azt a tudatot, hogy az ország -gazdája, és nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak, felelős a máért, a jövőért egyaránt. A szocialista építés igényeinek és tempójának növekedése — és erről illő szólni ezen az ünnepen is —, valósággal követeli a demokratizmus fejlődését. A XI. ■ kongresszus így szólt erről: „A szocialista demokrácia társadalmunk fejlettségének lényeges mutatója. Ennélfogva a szocialista társadalom az államélet politikai rendszerünk fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása.” Elmondhatjuk, hogy hazánkban, megyénkben jogainak gyakorlásához minden állampolgár számára több fórum lehetséges. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel, a politikai vezetés szándékai arra irányulnak, hogy az állampolgárok aktivitása növekedjék, véleményük foglaltas- sék a politikai elgondolásokba, amelynek megvalósulása láttán mindenki számára erősödik a bizalom, rendszerünk hitele és az ahhoz való kapcsolódás. ""óva jutottunk az elmúlt évtizedekben? Ezt több szám igazolja. Hazánkban a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1920 és 1945 között nem érte el a két százalékot. A felszabadulás után, 1950 és 1975 között 5,7 százalékot tett ki. Ma az ipar egy hónap alatt termel annyit mint 1945 előtt egy egész esztendőben. Köztudott, hogy egy új ötéves terv első esztendejében vagyunk. Sikeresen teljesítettük a IV. ötéves tervet, tehát a belgazdasági feltételek kedvezőek. Ismeretesek a januári indulás nehézségei is, amelyek elsősorban a külgazdaság a nyugati országokkal kapcsolatos nehézségeire, a cserearány romlására utalnak. S most mit mutat az első félesztendő? összességében azt, hogy a lendületesen induló gazdasági munka a tervezettnél nagyobb eredményeket hozott. A megye ipara egyenletesen fejlődött. A nagyberuházások előreláthatóan határidőre elkészülnek. A mezőgazdaságban a munkálatok a késői kitavaszodás miatt természetesen időhátránnyal indultak. A szőlőkben és gyümölcsösökben a fagyok kárt okoztak, késtek a primőrzöldségek, ami ellátási gondokat okozott. Örömteli, Jiogy az állattenyésztés gondjai a megoldás útjára jutottak, a csökkenés megállt és lassú fellendülés figyelhető meg. Erősödött az export tevékenység. A megye négy legjelentősebb élelmiszeripari vállalatának első féléves exportja több mint tíz százalékkal növekedett. Egy félév után a számok még nem mondhatnak sokat, de a tendencia már jól megfigyelhető: a megye gazdasági élete is segíti az egész népgazdaság egyensúlyának helyreállítását. Jelentős erőfeszítések történtek a megyében a mezőgazdasági terméskiesés másodvetéssel való pótlása érdekében. Az elvetett területek mérete az országban a legnagyobbak közé tartozik. Közvéleményünket élénken foglalkoztatja a mezőgazdasági termékek, elsősorban a zöldség-gyümölcsfélék árának alakulása. Ritkán előforduló szélsőséges vélemények szerint ennek oka a parasztság. De a higgadan gondolkozók maguk is tudják, hogy a terméskiesés oka — ami maga után vonta az árak emelkedését is — elsősorban a hosszú heteken át tartó szárazság volt. Ez a veszély a mezőgazdaságot — a parasztság szorgos munkája mellett —, mindig fenyegette és szerencsés esztendőnek nevezhető az, amikor az ország legcsapadékosabb részét, a Duna— Tisza közét a rendszeres nyári eső nem kerüli el. E A mezőgazdasági nagyüzemekben olyan új nemzedék nőtt fel, amely általános kulturális érdeklődését, szakmai tudását tekintve lényegesen magasabb színvonalú és igényei is mások, mint az előző nemzedéké. Üj társadalmi értékmérő honosodik meg: a munka és a közösségi magatartás. A mai termelőszövetkezeti parasztság — különösen a fiatalabb nemzedék — csaknem annyira „munkásgondolkodású", mint az ipari, városi munkásság. A munkás-paraszt szövetség ereje adja a hitelét annak a széles nemzeti egységpolitikának, amelynek a megtestesítője hazánkban a népfront-politika. Az utóbbi' hónapokban falugyűléseken, tanyavilág- bar., városi konferenciákon elégedett résztvevői és figyelői lehettünk annak a közért dolgozó népgondolkodásnak, amelynek eredményez alkotmány ünnepén tehát időközbeni sikerekről adhatunk számot, amelyek jóleső érzéssel töltik el a megye egész társadalmát. Haladásunkat legfőképp mégsem anyagi gyarapodásunk igazolja, hanem emberi méltóságunk, jogunk a korábbiakkal össze nem hasonlítható foka. Az, hogy a munkás-paraszt szövetség szilárd köveire fölépülhetett egy rendszer, mely minden tekintetben a dolgozó embert tartja középpontban állónak, a legfontosabbnak. Piros betűs ünnep tehát az alkotmány napja, s az akkor született törvény, amely a felnőttnek harcok, keserves korszakok előz. ményei után megvívott küzdelmek diadalmas alapdokumentuma, a fiatalnak még tananyag, tartalmát, mélységét, majd csak később értheti meg. Üj létesítmények avatása Ünnepi tanácsülés keretében avatták fel csütörtökön délelőtt Kiskunhalas két új büszkeségét. A kitüntetésekkel egybekötött ese. ményen részt vett Katanics Sándori a megyei pártbizottság titkára és dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Dr. Szabó Miklósnak, a városi pártbizottság első titkárának alkotmánynapi beszéde után dr. Goszíonyi János oktatási minisztériumi államtitkár átnyújtotta a Felsővárosi Általános Iskola 8 tantermes, új épületszámyának kulcsait Gszelmann Adám Igazgatónak, illetve a tanulóknak és igényes alkotó munkát kívánt a magyar közoktatás legfrissebb! szép intézményében. Részben ezekben az új osztály-j politechnikai és napközis termek- ben; úttörő- és könyvtárszobában! tornateremben szervezik meg azoknak a tanyai tanulóknak a foglalkozásait; akik minden igényt kielégítő kollégiumhoz jutottak. A 14 millió forintba került, 192 személyes hétközi diákotthont dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, a tanyai kdllé(Folytatáa a 3. oldalon.)
