Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

1976. augusztus 3. • PETŐFI NEPE • 5

KIÁLLÍTÁSOK VÁNDORŰTON

Robert Capa fotói,

Szabó Zoltán képei Kecskeméten

Aligha lehetne túlbecsülni a Bács-Kiskun megyei művelődési központnak azt a törekvését, hogy együttműködve több fővárosi intézménnyel, különféle kiállításokat hoz helybe a kecskeméti nézőknek. Így nyílt meg legutóbb a földszinti előcsarnokban a magyar származású fotóriporter, Robert Capa kiállítása, amelyről már beszámoltunk olvasóinknak. Kevés a szó annak kifejezésére, hogy mennyire megrendítő ha• Robert Capa: Olaszország. 1943.

tásúak a két évtizedet átfogó haditudósítói korszak kinagyított felvételei. Tömegjelenetek, nagytotál és közeli képek érzékeltetik drámaian a háborúk helyzeteit, amelyek szenvedést okoznak és kiszolgáltatottá teszik az embert, Robert Capa művészete fájdalmas pörölés a békéért.

A fotóriporter pályája végzetszerűen a harcoló Vietnamban ért véget, ahol egy felrobbanó akna oltotta ki az életét.

• Szabó Zoltán; Idill (olaj).

Az elmúlt két évtized magyarországi életének sűrített élményeit Szabó Zoltán festőművész kiállítása ízlel- teti meg az emeleti előcsarnokban.

Az olajfestmények, szén- és tusrajzok, valamint pasz- tellek a Műcsarnok májusi seregszemléjét ismétlik meg a hírős városban. „Művészetének lényege minőségileg különbözik a hatvanas

években sorozatosan kiállító és a szocialista képzőművészet címére olcsó eszközökkel pályázó csoport többségétől, azoktól, akikkel annak idején ő is együtt állított ki” — írta róla kritikájában P. Szűcs Julianna.

Szabó Zoltán a nagyság, a hatalmasság érzésének kifejezője. Emberalakjait minden kiterjedtségükben megnöveszti az egyébként is jókora vásznakon és lapokon. A szemlélete így végeredményben optimista még akkor is, ha üres, kifejezéstelen szemeket fest, vagy épp talányosán fásult tartásban örökíti meg a modelljét.

Különböző, jellegzetesnek érzett formákból — hasábokból, teljes félkörívekből, körcikkek- , bői — festi meg figuráit. Ábrázolási következetessége viszont kétséget ébreszt néhány festménnyel szemben, mikor a tárgy lényegéből valami egész másféle kifejezési mód következnék. Egyébként hihetetlenül erős tömörség, elrendezési készség közvetíti a mai élet — és a munkásélet — megannyi környezetét, látványban visszaadható örömét és töprengéseit. S ha csak eny- nyít nyújtana a Munkácsy-díjas festőművésznek ez a félszáz műve, már akkor is megéri a sorozatos bemutatkozás.

A két kiállítás üdítően hat a kulturális programok viszonylagos nyári szegénységében. S abban sem szeretnénk kételkedni, hogy egyre több hasonló kvalitású, vagy legalábbis megközelítő képességű festőt és grafikust vonultat fel a megyei művelődési központ Bács-Kiskun határain belülről is.

Halász Ferenc

Űj könyvek

A Kossuth Könyvkiadó mar- xizmusi—leninizmus klasszikusai szerkesztőségének gondozásában, Lenin összes művei 2 kiadású sorozatában megjelent a 47. kötet, amély Vlagyimir Iljics Lenin 1905—1910. közötti' levelezését tartalmazza. D. M. Ugrinovics munkája Az elméleti valláskritika rendszere. Színes és elgondolkoztató riportokat tartalmaz a Híradás a Dzsumbujról, Juhász Júlia tollából.

□ □ □

A Táncsics Könyvkiádó megjelentette a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletéi című vaskos kötetet; ez tartalmazza az' 1967. évi 2. törvényt, a végrehajtásáról szóló kormányrendeletet. vdlamint a legfontosabb kiegészítő jogszabályokat és irányelveket is. A gyűjteményes kötetet a Szakszervezetek Országos Tanádsa és a Munkaügyi Minisztérium állította össze; az anyagot 1976. január elsejével zárták le.

□ □ □

A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg Kovács Endre: Történelmi arcképek című tanulmánykötetét. A szovjet Julian Bromlej érdekes könyve az Etnosz és néprajz. Heller Ágnes tanulmányait tartalmazza a Portrévázlatok az etika történetéből. A nagy magyar írok sorozatban látott napvilágot — Berzsenyi Dániel születésének 200. évfordulója alkalmából — Orosz László érdekesen megírt könyve Berzsenyiről. Az ösztönről szól Niko Tinbergen könyve, amelyhez CsányL Vilmos írt utószót. Sokl szép — részben színes — képet is. tartalmaz Kutasi Kovács Lajos rendkívül érdekes útleírása, Az elveszett világ, amely a mindmáig alig ismert Amazóniát mutatja be.

□ □ □

A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó új könyvei között találjuk Márton János és Újhelyi Tamás: Élelmiszer-gazdaságunk jövője és a nemzetközi munkamegosztás című közös munkáját. A büntetés kiszabásáról szól Rendeki Sándor tanulmánykötete, amely sorra veszi a bírósági eljárásban számba vehető valamennyi enyhítő és súlyosbító körülményt, s ezeknek mindenki Számára érthető. szakszerű magyarázatát adja. A banktevékenység pénzügyi jogi szabályozásának alapkérdéseit taglalja Szentiványi Iván könyve.

□ □ □

A Zeneműkiadó új könyvei közül említsük meg Eric Walter White: Stravinsky című munkáját; ez a zeneszerzőt és műveit egyaránt közel hozza az érdeklődőhöz. Megjelent — Kroó György szerkesztésében — A hét zeneműve, amely a Magyar Rádió azonos című műsorsorozatának 1976. III. negyedévi, tehát szeptemberig tartó adásait tartalmazza Érdekes interjúkat közöl az 50 muzsikus műhelyében;

8 az elméleti 1 valláskritika | rendszere

a

az interjúkat Feuer Mária készítette.

A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Simon Zoltán esz- széinek és kritikáinak kötetét, Változó világ, változó irodalom címmel. Újabb kiadásban látott napvilágot Sásdi Sándor: Ruzsin- ka című regénye. Az Olcsó könyvtár egyik új kötete Móricz Zsigmond két kisregényét tartalmazza: a kötetben Az ágytakaró és a Fecskék fészket raknak című kisregények találhatók, Márványi Judit utószavával. Kárász József riovelláskötete A török szobor. A 30 év sorozatban látott napvilágot Ladányi Mihály verseskötete, Seregek mögött címmel. Molnár Zoltán válogatott kisregényeit tartalmazza az Amilyen boldog csak lehet az ember című kötet. Szinyei Júlia regénye a Napraforgó. A Magyar remekírók sorozatban látott napvilágot Tóth Árpád válogatott műveinek kötete, válogatta és sajtó alá rendezte Kardos László. Szerb György verseskötete a Szerenád a lámpsivason. A Móricz Zsigmond összegyűjtött művei sorozatban megjelent ú.i kötet a Forró mezők, a Forr a bor és a Rokonok című regényeket tartalmazza. Egy kötetben jelent meg a Sarkadi Imre két kisregénye, az Oszlopos Simeon, valamint a Bolond és szörnyeteg, Béládi Miklós utószavával. (KS)

Van-e közös a nyelvekben? Sok embert érdekel ez a kérdés. És nem is csak a rokonnyelvekre gondolunk, hanem a nyelvek .tá- gabb körére. Minden szókincsbeli és szerkezeti különbözőség ellenére határozottan állíthatjuk, hogy van sok közös a különböző nyelvekben. Ennek a magyarázata az emberi faj közös gondolkodásmódja, szellemisége.

Elmélyültebb fejtegetés helyett egy egyszerű példával utalok az általános egyezésekre. Pl. ezt a magyar mondatot: Barátom a vonaton újságot olvas — minden nyelv úgy fejezi ki, hogy ugyanilyen jelentésű szavakat tesz egymás mellé (barát, vonat, újság, olvas), és arra is ügyel, hogy szerkezetileg összefüggjenek. Kifejezi azt, hogy az én barátomról van szó, viszonyító eszközökkel utal a helyhatározóra (vonaton), kifejezi e cselekvés tárgyát is (újságot), és az ige végződéséből megtudjuk a cselekvés idejét, módját, a cselekvő személyét és számát is. Ha ez nem így lenne, lehetetlen volna idegen nyelveket megtanulni. A kifejezési hasonlóságot most a spanyol közmondásokkal is igazolom.

A spanyol közmondásokat olvasgatva, szinte az volt az érzésem, hogy magyarból fordították őket. Pedig csak az emberi gondolkodásmód közössége az egyezés magyarázata. De azért vannak olyanok is, amelyeket a spanyol történelemmel lehet magyarázni. így pl. a 750 éves mór uralom emlékei a következők: Vannak mórok és keresztények (értelme: a nézetek eltérnek, torzsalkodásra mindig van ok). Mórok vannak a tengerparton (értelme: veszély közeleg). Még a történelmi kapcsolatú közmondások mellé is tudunk magyart tenni. Pl.: Nem egy nap alatt foglalták el Zamorát (a móroktól). Ennek felel meg a következő magyar: Nem egy nap épült Buda vára.

Van néhány szinte azonos felépítésű közmondásunk. Ilyenek: Addig üsd a vasat, amíg meleg. Aki sokat ígér, keveset ad, Az nevet legjobban, aki utoljára nevet. Amilyen az apa. olyan a fia. Egy fecske nem csinál nyarat. Ahol füst. ott tűz. Ki szelet vet, vihart arat. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Gyakorlat teszi a mestert. Alkalom szüli a tolvajt. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Az egyezésben a nyelvek egymásra hatásának, a latinnak is jelentős szerepe lehet.

A következőknek a felépítése és a szókincse is feltűnően egyező

A Krímben hamarosan megnyílik az időszámítás előtt VI. századi Boszporuszi Birodalom fővárosának, Pantikapejnek szabadtéri múzeuma. A turisták megláthatják a hatalmas városvédő falakat a kapukkal. A város területén meglehetősen épen maradt az akropolisz, a templomok sora, a központi víztároló medence és vízvezeték-hálózat. Szép történelmi értéket képviselnek a

(zárójelben vannak a magyar közmondások): Egy szeg miatt elveszít egy patkót (Szeget kifliéi, patkót veszít). Havas tél, jól tW=-- mő év (Sok hó, sok búza). Többet ér egy „nesze”, mint két „majd kapsz” (Egy adok többet ér három ígérdmegnél). Éhes embernek nincs száraz kenyér (Annak, aki éhes, a kenyérhéj is édes). Aki csalánt ültet, ne járjon mezítláb (Ne menj a tüskére, ha sarud nincsen). Akinek többje van, többet akar (Többhöz mindig több kell).

Értelem szerint egyeznek a következők: Nincs olyan rossz, ami jó ne lenne (Nincsen olyan lángoló szerencsétlenség, melyben egy szikra jó szerencse ne volna). Többet ér a madár kézben, mint száz ha repül (Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok). Nem olyan vad az oroszlán, mint amilyennek festik (a magyar ijöz- mondásban az ördög feketeségéről van szó). A szomszéd tinója mindig tehén más szemében (Nálunk sok hasonló van: Kövérebb a más disznaja. Kövérebbnek tetszik a szomszédasszony lúdja. Szomszédasszony tyúkjának nagyobb a tojása. Jobb ízű a szomszédasszony kappanja). Nem tesz annyi kárt a róka egy évben, amennyiért egy óra alatt megfizet (Sok bárányt visz el a farkas, amíg verembe kerül). A befejezés előtt ne dicsekedj. A végén gló- riázz (Nyugtával dicsérd a napot). Kis házban, hosszú úton ismerszik meg a jó barát (Szükségben ismered meg a jó barátot). Elkezdett munka félig befejezett munka (Jó kezdet fél siker). Aki sokat beszél, sokat téved (Sok beszédnek sok az alja). Aki mindent akar mindent elveszít (Ki sokat markol, keveset szorít). Lassan siess! (Lassan járj, tovább érsz).

Végül vannak olyanok, amelyeknek a kifejezésmódja nagyon eltér: Elment a nyúl, megjött a tanács (Eső után köpönyeg). Mondd meg kivel jársz, megmondom, ki vagy (Madarat tolláról. embert barátjáról). És végül a következő: Ahol adnak, el is vesznek (Kölcsön kenyér visszajár).

Az idézettek csak kiragadott példák. Bármely más nép köz- mondáskincsét összehasonlíthatjuk a mienkkel és ugyanígy találunk a közös forrás miatt azonosakat, de hasonlókat is a közös emberi szemlélet és az emberi sors egyezése miatt. A közmondások, mint szólások, hagyományokat »őriznek, a népköltészetnek is jelentős alkotásai.

Kis1; István

Démétér-templom maradványai.

Az ásatások területén számos fegyvert, edényt, háztartási eszközt, szerszámot, aranyból és drágakőből készült ékszert találtak. Ezeket a tárgyakat az egyik restaurált templomban állítják ki. A Krim-félszigeten, Pantikapejen kívül még száz ókori emlékművet, , fal- és épületmaradványt restaurálnak.

PANTIKAPEJ - A KRÍMBEN

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmmmmm.

(8.) Elcsellengtem a szökőkútig, mert már messziről kiszúrtam, hogy ott néhány trópusálló srác fejel. Csak az egyiknek az izzadt álarca volt ismerős. (Dobos a B. lépcsőházból.) Megtámaszkodtam félkönyékkel a lábmosó lány szobrának a térdén, bámultam a srácokat, meg a kockás labdát és ásítoztam. A

szobor kőtérde meleg volt. Aztán valamelyik srác kiáltott, hogy beállhatok helyette, mert 6 már éppen elég folyadékot veszített. Leráztam a vállamról a dzsekit, lehúztam a trikómat, és rábíztam a holmit a szoborra. A dzseki enyhén bő volt a lábmosó lány vállára.

Jólesett mozgatni a bőröm alatt az álmos izmokat, és közben a szél is előkerült, kellemesen hűsítette a meztelen felsőtestemet. A fejem tűrhető formában volt, két éles, sarkos lövésemet csak bámulta a srác, aki a két facsemete karói közé kinevezett kapuban védett. Gyárthattam volna felhőfejest is az egyik jó labdából, de ahhoz túl rohadt volt a meleg, hogy helyből ugo'rjak magast egy méterre. Éppen akkor hallottam meg a nevem, amikor lemondtam a felhőfejesről.

— Hajrá, Fábián!

Odanéztem. Betli állt a szökőkút mellett egy csajjal. Fejjel már nem értem volna el a labdát, ahogy jött, kénytelen voltam kézzel leemelni. És amikor megint odanéztem, ahol Betli állt (oda kellett néznem, mert valami nem stimmelt az összképben), már tudtam, kivel van.

Tamara volt a III/c-ből és a klubdélutánról. Kék antilop miniszoknya, ujjatlan blúz, szoknyán kívül viselve, sarkatlan saru, a hosszú szőke haja hátul összekötve a tarkója fölött, hogy ne melegítse a nyakát. (Most, hogy írom, kénytelen vagyok megállapítani, hogy bűnügyi

pontossággal jegyzőkönyveztem a személyleírását. Ha annyi sok krimit olvasnék, mint Korompai, biztosan az időpontot is jegyzőkönyveztem volna.)

Tovább fejeltem a srácokkal, Betli pedig csók állt ott a lánnyal. Zavart a jelenlétük, pedig nem akartam törődni velük. Kétszer odanéztem, és mind a kétszer hülyén fejeltem. És már tudtam, mi zavar. Hogy a lány — Tama- rá — miért éppen egy ilyen negatív képződménnyel van együtt, amilyen Betli. Egy ilyen szófosó, magyképű, pénzzel kitömött nyeglével, aminek az egész suli tartja (há nem is az egész suli, de az osztály többsége frankón így jellemzi Betlit, kivéve azt a néhány leértékelt alakot, akik kihasználják, hogy Betli helyettük is fizetni kegyeskedik, ahová járnak, például a „Póló”-ban is, áhol a disc- jockey miatt gyülekezik a környék ifjúságé.)

Úgy csináltam, mintha elügyetlenkedtem volna, és a labda a fejemről kecses ívben belerepült a szökőkút medencéjébe, Betli és a lány mellé. Nagyot csobbant, és bőven lepermetezte őket üdítő, hideg vízzel. Tárnára könnyedén odébb szökkent, Betli viszont csak állt vízpettyesen, amíg eszébe nem jutott, hogy a karjával letörölje a pattanásos képéről a vizet.

Odamentem hozzájuk.

— Szíves elnézést kérek. Véletlen volt.

Tamára nevetett:

— Kösz, semmi vész, nekem inkább klassz volt.

A nedves blúza rátapadt a

mellére. Én meg néztem, pedig nem akartam nézni. Borzongott a tarkóm, ugyanúgy, mint amikor először láttam igazi, élő,; meztelen nőt (azóta se másikat). Éva barátnőjét, Inéit, akire véletlenül nyitottam rá a fürdőszobánk ajtaját, mert Éva nem tájékoztatott, hogy van bent valéki.

Tamara észrevette, hogy a mellét bámulom, megfogta a blúzát és meghúzogatta, ne tapadjon a bőrére. Hirtelen a nap ia kibújt a felhők közül, de olyan forrón, hogy föl kellett néznem, mi újság odafönt. Tamara pedig azt mondta:

— Árnyékot is kereshetnénk valahol, mi a véleményed?

Az egyik srác, aki d kapus volt, kiáltott, hogy folytátjuk-e. Intettem, hogy részemről vége a sport- nák. Tamaranak pedig az mondtam:

— Strandra kellene, itt a városban az árnyék se igazi.

— Hát akkor miért nem vagy strandon? — kérdezte.

— Mert tanultam, és megyek is vissza nemsokára. Ez az unalmas valóság. — Megnéztem az órámat. Háromnegyed három volt. — A hangsúly miatt még egyszer kijelentettem: — Nemsokára.

Legyezte a bőrét a blúzával:

— Kár. Egy fagylaltra sincs már időd. — Nem kérdezte, csak inkább mondta, kedvetlenül. — És még egyszer: — Kár.

— Na, egy fagylaltrá! Betli már ott állt közöttünk. — Gyere, te is a vendégem vagy. — Ezt nekem mondta

Tamara ránézett Betlire, de csodálkozva, mintha csak akkor vette volna ésere, hogy Betli egyáltalán ott tartózkodik.

— Azt hittem, hazamentéi már.

Ha Betli képén a pattanások

rügyek lettek volna, kifakadtak volna. Megjátszotta, hogy humorra veszi, amit Tamara mondott, de nem volt oszkárdíjas a mosolya.

— Ügy érted, hogy ne legyek erény csősz?

Tamara aranyosan bólintott, és mosolygott is hozzá:

— Ügy. — Odament a lábmosó szoborhoz, leakasztotta róla a trikómat és a dzsekimet, aztán meglobogtatta a két cuccot, hogy menjek értükBetli lekopott, ez a lényeg. Én pedig elégedett voltam, hogy lekopott. Plusz: észre is vettem, hogy elégedett vagyok. Tehát, hogy örülök. Annak, hogy kettesben maradtam Tamarával.

Mire odaértünk a „Póló” kertjébe, Tamara blúza megszáradt. A kertben az asztalok fölé már kirakták aí nagy napernyőgombákat, de így is csak két-három asztalnál volt létszám.

Amint leültünk, nálam egyszerre beállt az áramszünet. A dzsekim zsebében találtám egy nyomorék cigarettát, azzal idétlen- kedtem, hogy Szívható állapotba egyenesítsem, pedig nem is volt kedvem a füsthöz. De egyszerűen nem jutott eszembe semmi, hogy kérdezzek vagy mondjak valamit. Abszolút vákuum az agyban. Ránéztem Tamarára. Nevetett. Rajtam, természetesen.

— Miért vagy zavarban?

— Én? — Fölfelé néztem, és az ernyőgomba alá fújtam a füstöt. — Zavarban. Nem jellemző.

— Tudom. — Megint nevetett. — Azért aranyos, hogy zavarban vagy, mert nem jeliemző rád. Gondoltál rám tegnap óta?

— Miért? — Csak azért kérdeztem, mert hülyébb nem jutott eszembe. — Javít a helyzetemen, ha gondoltam?

Jött egy fehqrkötényes csontkollekció, hogy érdeklődjön, mit > óhajtunk rendelni, pedig nem is érdekelte. Két fagylaltot kértünk, vegyesgyümölcsöt. A nő nézésén nem látszott, hogy eljutott-e az agyáig, amit mondtunk.

Tamara rákönyökölt az asztalra. Egy ideig csak nézett, én pedig tűrtem, aiztán kipattant az ötlete, hogy mit kérdezzen.

— Mi a hobbyd?

— Semmi.

— Olyan nincs. — Ezt határozottan mondta. — Hobby nélkül az embert megölné az unalom. Sajnos^ időnként még hobbyval is. Nos, mi a hobbyd?

— Focizok, de éjjel nem ébredek fel, hogy labdaéhségem van. Tehát lenne helyem a magyar válogatottban is.

Megint nevetett. Szépek a fogai, mint a Pepsi-reklámon a csajnak, aki szalmaszálon szívja a colát, és ettől állatian boldog.

(Folytatjuk)

A spanyol közmondásokról