Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

4 I PETŐFI NEPE • 1976. augusztus 18. Kevesebben, de eredményesebben Ha megöregszünk A kiskunhalasi dohánybeváltó kapuján néhány hete egymás után gördülnek be a zöld dohány­levelekkel rakott teherautók, lo­vas kocsik, de nem egyszer elő­fordul, hogy a termelők maguk húzzák a kisebb-nagyobb kéziko­csikat. — Nemcsak a nagyüzemi gaz­daságok a partnereink — mond­ja Szanyi László telepvezető. — A háztáji gazdaságokban is egyre több dohányt termelnek. Ezek a gazdák a kisebb szállítmányok tulajdonosai, nekik nem érdemes tehergépkocsit, vagy lovas foga­tot bérelni a termés beszállítá­sához. A környékbeli háztáji gaz­daságokban különben mintegy 200 hektáron nekünk termel ezer tsz-tag. Megtalálják a számítá­sukat, minden jel arra mutat, hogy a jövő évben még többen foglalkoznak majd dohányter­mesztéssel. — A nagyüzemek? — Igaíz, hogy a dohányzás el­len is harc folyik, ennek ellenére ebben az évben nemcsak a tér. meló gazdaságok száma növeke­dett, hanem a terület is sokkal nagyobb. Míg 1974-ben 450 hek­tár termését vettük át, ebben az évben már 502 hektáron termelik a gazdaságok ezt az ipari nö­vényt. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, ám a növekvő szakmai gyakorlati éa a gondos művelés ebben az évben jó ter­mést eredményez. Tavaly a he­vesi Virginia dohányból 9 ezer mázsát vettünk át, most a szezon végéig pedig legalább 14—15 ezer mázsára számítunk. A termésát­lagok is növekedtek, az eddigi adatok szerint az egy hektárról leszedett zöld levelek súlya eléri a 60 mázsát, a szárított levelek átlaga pedig hektáronként 22 má­zsa. — Az idei szezonban szerez­tek-e még más tapasztalatokat? lünk iskolások, háziaszonyok, meg mindenki, akinek! volt ideje mellékes munkára1. Ilyenkor át­lag 200—300-an válogatták, fűz­ték a dohányleveleket. Az új technológia megszüntette a lét­számgondokat, hatvanan végzik el több száz ember munkáját, s nem utolsósorban eredménynek számít az, hogy így a szárítás gyorsabb és a minőség is javult. — Az eddigi eredmények? — Sokkal jobbak a tavalyinál. Július 10-én kezdtük a munkát, s azóta már 1600 mázsa hevesi Vir­giniát és 600 mázsa kerti dohányt szárítottunk. Különösen elégedet­tek vagyunk a Borotai Termelő- szövetkezetből érkező szállítmá­nyokkal. Ez a gazdaság már évek óta partnerünk, átlag 52 hektá­ron termel dohányt. Ugyancsak jó minőségű a kunbajai Béke . i Csillaga Tsz 30--hektárosi ültetvé­nyén a termés. Itt, már, két tűso­ros szárító is működik, száraz ál­lapotban hozzák a termést. Em­lítésre méltó az egyik új terme­lőnk; a balotaszállási Aranyho­mok Tsz, ahol az idén kezdték a dohány termesztését 20 hektáron. A kitűnő eredményeken felbuz­dulva — tudomásunk szerint a • Nagy gondot fordítanak az olajtüzelésű szárítók egyenletes hő- jövő évben ennél jóval nagyobb mérsékletére. Felvételünkön ifj. Daróczi Mihályné csoportvezető területen ültetnek majd dohányt, ellenőrzi az olajégők működését a irtószereken. (Opauszky László felvételei) O. L. • Babus Ferenc, a telepvezető helyettes, (jobbról) Laczkó Jánossal, a Vörös Szikra Tsz áruátadójával ellenőrzi a minőséget. Balról Szálai Antalné mérlegelő. # Szorgalmasan dolgozik a brigád a szárítók előtt, ők rakják be a tűsorkeretekre függesztett dohányt a kamrákba. — Beváltak az új technológiá­ra való áttéréssel kapcsolatos eL képzeléseink. A szezon kezdetére ugyanis mintegy 3 millió forintos beruházással 19 szárítónkat át­alakítottuk tűsoros rendszerűre. A korábbi években a csúcssze­zonban állandó létszámhiány­nyal küzdöttünk. Dolgoztak ná­Az ország lakosságának mintegy 17 százaléka nyugdíjas korú — Budapesten a 20 százalékot is meghaladja ez az arány amely várhatóan növekedni is fog. Az idős emberek jelentős része képes önmagáról gondoskodni, vagy családja segít az ellátásban. De mi a helyzet azokkal, akik erre — kisebb, vagy nagyobb mértékben — képtelenek? Az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályán Jakab Anna főosztályvezető-helyettessel beszélgettünk a té­máról. Mint elmondotta, az utóbbi két évtizedben fokozato­san kialakultak az idős emberek gondozásának különböző formái, melyeknek továbbfejlesztésén — a gondozás szín­vonalának további emelésén — fáradoznak az állami és a társadalmi szervek. Az idős emberek ellátásának legegyszerűbb és mind közked­veltebb formája az öregek nap­közi otthona. Az első ilyen ott­hon 1958-ban Budapesten léte­sült. A kezdeményezés ország­szerte érdeklődést keltett. 1966- ra már 126 öregek napközije mű­ködött. a múlt év végén pedig 643 napközi otthonban töltötte napjait több mint 16 ezer idős gondozott. A főváros közben na­gyon elmaradt a vidék mögött, mert amíg például Komárom megyében tízezer 60 évesnél idősebb lakosra 191 napközi ott­honi hely jut, addig Budapes­ten negyvennél kevesebb. A gondozás másik formája a házi szociális gondozás. Ebben azok az idős emberek részesül­nek. akik koruk és egészségi ál­lapotuk miatt szorulnak gondos­kodásra, és nincs olyan család­tagjuk, aki ezt vállalhatná. Az első kísérletek házi gondo­zásra jó tíz esztendeje Egerben, Pécsett és Kőszegen történtek, majd Tatabánya, Oroszlány, Nagykanizsa és Budapest követ­te a példát. 1970-ben az Egész­ségügyi Minisztérium kísérlet­ként egész Veszprém megyében és Budapest III. kerületében be­vezette a házi szociális gondo­zást. A kísérletek eredménnyel jártak és sok tanulsággal szol­gáltak. Amíg például 1969-hen csaknem háromezer gondozó alig több mint négyezer idős embert látott el. addig a múlt. év vé­gen nyolcezren már 22 ezer rá­szorulóról gondoskodtak. A gon­dozók kisebb része főfoglalko­zásban végzi ezt a munkát, je­lentős számban vesznek részt a munkában, tiszteletdíjért, nyug­díjas ápolónők és más egészség- ügyiek, végül vöröskeresztesek is gondoznak társadalmi munká­ban. Az idős emberekről való gon­doskodás legismertebb módon mégis a szociális otthonokban folyik. A jelenlegi rendszer jó húsz esztendeje alakult ki; ak­kor az általános és a fekvő be­tegeket ellátó otthonokban mintegy 15 ezer hely állt ren­delkezésre. Ma ez a szám 22 ezer körül van, de a növekedés és az egyéb gondozási formák kialakítása ellenére sem csök­ken lényegesen a várakozók száma, ma is körülbelül kétezer rászoruló idős ember vár arra, hogy szociális otthonba juthas­son. Az egészségügyi kormány­zat a jelenlegi tervidőszakban 4000—4500 új férőhely létesíté­sét tervezi, s ezzel párhuzamosan kerül sor az otthonok bizonyos szakmai átcsoportosítására és további korszerűsítésekre. Az or­szágban az utóbbi években a mai igényeknek megfelelő, szép szociális otthonok épültek Nagy­szénáson, Balassagyarmaton, Za­laegerszegen, Nyíregyházán, Mis­kolcon, Debrecenben, Lajosmi- zsén, a Veszprém megyei Kül- sővaton és Szőcön. Az utóbbi három szinte teljesen társadalmi erőből létesült. Az ellátás szín­vonalára jellemző: amíg 1955- ben egy gondozottra átlagosan évi 5800 forintot költött az ál­lam. addig ma ez az összeg meg­haladja a 23 ezer forintot. A gondoskodás kétségtelenül színvonalasabb formája a nyug­díjasok háza, amelyből sajnos, még meglehetősen kevés műkö­dik. Az első nyugdíjas ház. ame­lyet a lakók igen nagy örömmel fogadtak. 1968-ban Budafokon épült fel. Jelenleg a fővárosban már hat nyugdíjas ház telt meg lakókkal. Ezek, a mintegy 50 garzonlakásból álló épületek jó ellátást és kényelmet nyújtanak. Vidéken egyelőre csak Tatabá­nyán létesült hasonló. A követ­kezőkben remélhetőleg az or­szág több pontján is lehetővé válik hasonló házak felépítése. Mivel ezek a lakásépítési ke­retből létesülnek, a szociálpo­litikai szervek csak a fenntar­tásról gondoskodnak. A beköltö­zők saját lakásukat fölajánlják fl tanácsnak. így a garzonlaká­sokért cserébe, a tanácsnak na­gyobb családoknak alkalmas la­kásokhoz jut. tehát az érdek sokoldalú. Az idősekről való gondosko­dásnak ezek a szervezett for­mái alakultak ki, a jövő felada­ta e megoldásokon belül a le­hetőségek és az ellátás, a gondo­zás színvonalának növelése, ál­lami és társadalmi erőből egy­aránt. S. M. . Százéves a Sugárút, a mai Népköztársaság útja % A Sugárút torkolata egykor A Népköztársaság út ma. (MTI — KS) Pest úthálózata történelmi fej­lődés eredménye. A belső Kiskör­út a régi városfalak mentét kö­veti, a Nagykörút egy elmocsara- sodott Dunaág helyén húzódik, a sugárirányban kivezető Váci, Ke­repesi, Üllői, Soroksári stb. utak. pedig a századokon át kialakult országutak nyomvonalán halad­nak. Megfelelő városrendezési tervek hiányában csak egyetlen új nagyobb útvonal terve merült fel először; 1841-ben: Kossuth La­jos indítványozta egy árnyékos fasor építését a Városerdőbe, a mai Városligetbe. Pest „tüdejét”; a ligetet ugyanis csak a szűk; nagy forgalmú, bazárszerű üzle­tekkel túlzsúfolt Király (ma Ma­jakovszkij) utcán lehetett megkö­zelíteni Ezáel párhuzamosan akartak egy széles, levegős új út­vonalat, egy sugárutat teremteni. A Fővárosi Közmunkák Taná­csa rögtön megalakulása után; 1870-ben ennek megtervezését tartotta egyik első feladatának. A helyére vonatkozóan négy tervet vitattak meg, végül egy megle­hetősen suta megoldást fogadtak el. Az lett volna ugyanis helyes; szép és célszerű, ha közvetlen összeköttetést létesítenek a Lánc­híd és a Városliget között. Ehe­lyett az új út a Váci körúttól (ma Bajcsy-Zsilinszky út) indult ki; s így semminek sem volt a foly­tatása. Az országgyűlés a nagy költ­ségek miatt a Sugárútnak — így nevezték el — megépítéséről kü­lön törvényt hozott (1870: LX). A munka méreteire jellemző, hogy 219 ingatlant kellett kisa­játítani és lebontani, s ezekben a — tegyük mindjárt hozzá, hogy ócska és egészségtelen — lakások­ban kb. 10 000 ember lakott. A költségek fedezésére a törvény- hozás 3,3 millió forintot szava­zott meg és ezenfelül 4,9 millió kölcsönt, ezt a szabályozás után létesített telkek eladási árából kellett visszafizetni. 1872—73- ban közel 70 — nagyobbára föld­szintes — házat le is bontottak, de az 1873-ban kezdődő gazda­sági válság a munkákat nagyon lelassította. A telekvásárlás és az építkezés csak 1880 után len­dült fel, s az utóbbi 1884-re fe­jeződött be. Ybl Miklós még 1872-ben fel­kérték az egész útvonal kialakí­tása művészi irányítójának. Ezt a feladatát a legteljesebb mérték­ben sikerült megvalósítania. Az egész két és fél kilométer hosszú útvonal egységes stílusú; neore- neszánsz és neobarokk palotái harmonizálnak egymással. Gazda­gon vannak díszítve, bár ezeknek a díszeknek nagy része — a fő­város legtöbb házához hasonlóan — malterból és nem kőből ké­szült. Általában díszesek a lép­csőházak, kapualjak is, sok he­lyen gyönyörködhetünk Lotz Ká­roly, Székely Bertalan, Rauscher Lajos freskóiban, Fessler Leó, Donáth Gyula, Stróbl Alajos szobraiban. 38 háza részesül mű­emléki védelemben! Köztük leg­szebb a monumentális hatású Opera, melyet Ybl Miklós több­ször módosított terve alapján építettek 1875—1884 között. Bel­ső díszítése is rendkívül gon­dos; művészi freskóit a kor leg­kiválóbb mesterei festették. Szé­kely Bertalan, Lotz Károly, Than Mór. Mellette elsősorban a Dreschler-palota említhető meg, amelyben ma az Állami Balett Intézet működik és a Régi Mű­csarnok, amelyet a Képzőművé­szeti Főiskola kapott meg. Az út harmóniáját ma is csak egyetlen ház bontja meg, a szá­zadforduló után felhúzott Pári­zsi Nagy Áruház a 29. számú telken. Ma a Divatcsarnok ott­hona. A Sugárutat előkelő, reprezen­tatív útvonalnak szánták, ennek megfelelően boltot alig terveztek, inkább csak kereskedelmi válla­latok bemutató- és mintatermeit és csupán egy-két magas színvo­nalú üzletet. A mai boltok jelen­tős részét később lakásokból ala. kították ki. Három, egymástól jól elkülönít­hető és majdnem egyforma hosz- szú részre oszlik. Az első a Baj­csy-Zsilinszky úttól a nyolcszög­letű. olykor Oktogonnak, ma No­vember 7-e térnek elnevezett ki- szögellésig tart. Zárt beépítésű, 34 méter széles. Az Oktogontól kezdve 45,5 méterre szélesedik ki, a középre ültetett fasorok több ágra bontják, ezek közül egy-egy mindkét oldalon a sétalovaglók­nak volt fenntartva, ma a gyalo­gosoké. A második és harmadik részt a Körönd (ma Kodály kö­röndi választja el. Ettől kezdve a zárt beépítést kertes házak vált­ják fel. Említsük meg a Körönd szobrait, amelyek a török és ku­ruc kor legendás hőseit örökítik meg, Zrínyi Miklóst, Szondy Györgyöt, Balassi Bálintot és Vak-Bottyánt. A szükséges útépítési munkák, terek feltöltése után a Sugárutat száz évvel ezelőtt, 1876. augusz­tus 20-án akarták megnyitni. Az utat a forgalom számára valóban megnyitották, de ünnepség nél­kül, mert a burkoló munkák befe­jezésével néhány napot késtek. Az út előkelőségét azzal is hangsúlyozták, hogy zajtalan fa­kockákkal burkolták. Érdekes megemlíteni, hogy a vállalat 20 évi kezességet vállalt ezek kifogásta­lan- állapotáért. Villamossínekkel nem akarták elcsúfítani, ezért föld­alatti, kéregvasutat létesítettek. 1895-ben egy évnél rövidebb idő alatt épült meg Európa első föld­alatti villamosa. A több mint há­rom és fél kilométer hosszú pá­lya a Gizella (ma Vörösmarty térről vitt ki a Városligetbe. Ké­sőbb is gondosan ügyeltek a ki­fogástalan közlekedésre, ezért» itt nyitották meg az első utóbusz­vonalat, noha nagyobb szükség lett volna rá másutt, ahol a föld- alatt a tömegközlekedést nem ol­dotta meg ilyen jól. A Sugárút építését erősen tá­mogatta Andrássy Gyula minisz­terelnök, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. Halála (1890) után ezért róla nevezték el. Mai neve Népköztársaság útja. A Sugárúton kívül még egy hasonló utat tervezett a főváros. 1930-ban határozták el végleg a megépítését. Először Erzsébet, ké­sőbb Madách Imre útnak nevez­ték el, de mindmáig csak a leg­eleje készült el a Tanács körút mellett. így a Népköztársaság út­ja az egyetlen várostervezés alap­ján készített nagyobb szabású út Budapest belterületén. V. M. KENDŐZETLENÜL: Műdzsungel A leleményes népi humor mű- dzsungelnek nevezte el a kecske­méti Műkertet. Valljuk be, hogy találó ez a kifejezés, mert aki egyszer is járt mostanában a me. gyeszékhely legnagyobb parkjá­ban, az bizony fejcsóválva ál­lapíthatta meg, hogy meglehető­sen elhanyagolt állapotban van a jobb sorsra érdemes zöld terület. Most nem azon kívánunk medi­tálni, hogy az úgynevezett vadas­kertre szükség van-e, illetve, hogy éppen ebben a ligetben van-e a legjobb, leginkább megfelelő he­lyen? Azon sincs szándékunkban nyilvános vitát indítani a lapban, hogy jogos-e az ott szedett belé­pődíj, vagy sem. Csupán a Mű­kert állapotát szeretnénk néhány szóval, ecseteim, azzal a kimon­dott céllal és szándékkal, hogy bizony nagyon ideje volna a vá­roshoz az itt lakó emberekhez méltóvá tenni a kertet, a parkot, amely egyelőre bizony a dzsun­gel, és a szeméttelep együttesét jelenti. Mert napjainkban, amikor már törvény védi a felismert veszé­lyektől az emberi környezetet, s amikor szinte logarléccel számíl- gatjuk az egy latíosrrt jutó zöld­terület négyzetmétereit, megen­gedhetetlen, hogy a megye leg­nagyobb városában olyan krimi­nális állapotokat találjunk, mint a Műkertben. A gondozásnak, a törődésnek a nyoma Sincs itt. Sok fa letört agakkal, félig, vagy egé­szen kiszáradva meredezik. Nem egyet közülük kivágtak a fatol­vajok. mintegy méternyi magas­ságban elbaltázva a törzset. Dud. vák, gazok, mihaszna bokrok te­szik teljessé a képletet. Vannak olyan hatalmas nyárfák, ame­lyek évek óta kiszáradva állnak, s egy-egy, fának is beillő águk a korhadástól lezuhanva újabb csemetéket tett tönkre. Ez utóbbi talán nem is olyan nagy baj, hi­szen a gyökér- és vadhajtások özöne árad a földből minden gondozás, ritkítás, szabályozás nélkül/ S még néhány szót a fákról: a vadaskert területén levő fiatal fákat az állatok megrágták, 9 napjaik, éveik meg vannak szám­lálva. Arról a még csuk évek múlva jelentkező tényezőről nem beszélve, hogy bekerített ál­latok trágyája esetleg túl sok lesz az ott senyvedő növények­nek, a fáknak, és kiéghetnek. Az intelem, a park védelme ér­dekében elhangzó figyelmeztetés természetesen nem csupán az „illetékeseknek” s-zól, mert a kör­nyezetvédelem mindenkinek kö­telessége. Még azokra is vonat­kozna ez, akik sörösüvegeket vágnak a fákhoz, s a szilánko­kat ott hagyják. Azokrrt is, akik biológiai terepnek nézik a kertet, s névjegyüket szerte-szét hagy­ják a bokrok, cserjék között. Ta­lálható azonban itt kimustrált kerékpár, rozsdás drótkötél, mű­anyag poharak, papírok, vashor­dó, szeméttel teli árok, jobb idő­ket látott szabadtéri színpad csö- kevénye, gödrös, úgynevezett lé­lekrázó út, esős időben tócsák, pocsolyák, kivert lámpaüvegek, homokkupac, elhagyott latrina (mert illemhelynek még újkorá­ban sem lehetett hevezni), az egykori fröccsbár betonalapja stb. Külön kell szólni a Park Étte­remről, pontosabban annak kör­nyékéről. Ha tömören akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk, hogy infenrális, pokoli. "Ügy néz ki az egész, mintha az üzemben­tartót csupán az érdekelné, ami a falakon belül van. Mert az ét­terem udvata, kerítése, a közvet­lenül hozzá tartozó környezet tel­jesen méltatlan mind a vendéglő­höz. mind pedig a Műkertváros­ban lakó emberekhez, mind pe­dig Kecskeméthez. Gondoljuk el, mit szólnak mindezekhez azok, akik a mű­vésztelepen élnek, dolgoznak és naponta látják, tapasztalják a Műkert hadiállapotát, esetleg egy-egy grafikán megörökítik a „romantikus környezetet, amelyet aztán valamely országos, netán fővárosi tárlaton megdöbbenve néznek a látogatók, s furcsa fej- csóválással olvassák az aláírást: A kecskeméti Műkért.. . — dorgál — A kék drágakő A drágakőnek számító zafírt kék kőnek is nevezik. A mester­ségesen előállított zafír éksze­rek kedvelőinek valószínű, hogy fogalmuk sincs az alumínium- oxid csodálatos tulajdonságairól, A zafir monokristályainak olva­dáspontja magas, vegyileg ellen­állók és mechanikai szilárdságuk nagy. A zafír-egykristályok az Infravörös és ultraibolya sugár számára átlátszók. A kék követ ezért széles körben alkalmazzák a mikroelektronikában, az opti­kában. a kvantum-elektroniká­ban és a hangoptikában is. A Szovjet Tudományos Aka­démia Szilárdtest Fizikai Intéze­tében különleges hengersort hoz­tak létre zafír-egykristályok előállítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom