Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

1976. július 11. • PETŐFI NÉPE • 3 HETI KOMMENTÁR __________________________________ A települések fejlesztése Öntözés két műszakban (Folytatás az 1. oldalról.) nem egyszerű és olcsó módszer- lei összesen 40 csők utat fúrtak. Most részben ez.ekből nyerik a vizet a szomjazó növények szá­mára. Az időszerű nyári munkák kö­zül a legfontosabb az aratás. A gabona érésének megfelelően fo­kozatosan gyorsult az elmúlt na­pokban. Az őszi árpa után néhány helyen a takarmánybúza beta­karítását is befejezték. Szinte va­lamennyi gazdaságban a terve­zettnél magasabb volt az ösz.i- árpatermés. A Gabonáfnrgalmi és A 26. vasutasnap alkalmából a MÁV Szegedi Igazgatósága terü­letén dolgozó vasutasok közül is számosán kaptak kitüntetést, ju­talmat. Kiemelkedő szakmai és társadalmi munkásságuk, vala­mint közéleti tevékenységük elis­meréseként a közlekedés- és pos­taügyi miniszter 7 — „Kiváló vasutas" kitüntetést adott át pénteken délelőtt Budapesten, a Nyugati pályaudvar utasellátó éttermében rendezett ünnepsé­gen. Bács-Kiskun megyéből Lő- rincz Antal, a kecskeméti állomás főnöke és Kulcsár Jenő. a Kis­kunhalasi Vontatási Főnökség fémöntője érdemelte ki a minisz­teri kitüntetést. Malomipari Vállalat az eredeti megállapodásokon túl pótszerző­déseket is kötött. A 164 vagonon fe­lül — amelyre az első szerződé­sek szóltak — újabb 40 vagonnal vettek át a mezőgazdasági üze­mektől. A megye északi részén, a ma­gasabban fekvő területeken min­denütt aratják már az étkezési búzát is. A déli vidékeken még nem olyan érett a gabona, A bácskai körzetben főként csak a takarmánybúza aratása kezdődött meg. A megye legnagyobb álla­mi gazdaságában, a bajaiban 21 Tizenkét vasutas szombaton délelőtt Szegeden, a Tisza Szálló koncerttermében vette át az „Ér­demes vasutas" kitüntetést, köz­tük megyénkből Béres József GPE-vezető, a kecskeméti, Hor­váth Lajos sorómpólakatos a kis­kunhalasi Pályafenntartási Fő­nökségről, Papp Sándor forgalmi szolgálattevő a kiskunhalasi ál­lomásról. A közlekedés- és postaügyi mi­niszter helyettese, a MÁV vezér- igazgatója 13 vasutast „Vezér- igazgatói dicséret” kitüntetésben részesített, köztük Dóra Lászlót, a kiskunfélegyházi állomás vo­natvezetőjét. „Igazgatói dicséret” elismerést kombájnnal tervezik betakarítani 3240 hektárról a termést. Az ál­lami gazdaság által kezdeménye­zett kukoricatermesztési rendsze­ren belül társnövényként szere­pel a búza. Ditzendy Károly, fö- agronómus elmondja, hogy ha­tásos volt a repülőgépről történő permettrágyázás, amely vízfelvé­telre serkentette a növényeket. Véleménye szerint ennek is kö­szönhető. hogy még nem tapasz­talható szemszorulás. A hercegszántói Lenin Terme­lőszövetkezetben az őszi árpa több mint 38 mázsa termést adott hektáronként. Végeztek a takar­mánybúza aratásával is, amely 40 mázsát termett átlagosan. A be­takarításra elkészült a nagy tel­jesítményű bábolnai szárítóberen­dezésük. A jó takarmánytermés­re szükség is van a növekvő ál­latállomány ellátása miatt. Nem­csak a közösben, hanem a háztá­jiban is növekszik az állatte­nyésztés. Az elmúlt évben töb­bek között 8300 hízott sertést, ad­lak a tagok a termelőszövetkezet közvetítésével az ország ellátásá­ra. Az idén hasonló mennyiséget terveznek. A Gabonakereskedelmi és Ma­lomipari Vállalat eddig több mint 300 vagon búzát vásárolt fel. Az elmúlt évhez képest újabb hu­szonegy helyen gépesítették az átvételt, hogy még zökkenömen- tesebb legyen a felvásárlás. K. S. 33-an kaptak: megyénkből 6 vas­utas. Az egyes munkahelyeken ren­dezett ünnepségeken 340 vasutas kapott „Kiváló ^lolgozó" kitün­tetést. 420-an pedig soronkívüli kinevezésben részesültek. Ugyan­csak ezeken az ünnepségeken ad­ták át a Magyar Államvasutak szolgálatában eltöltött 5, 10. 20 és 30 év után járó lörzsgárda-elis- meréseket. A Vasűtigazgatóság területén 2026-an kapták meg az arany, ezüst, bronz, és oklevél fokozatot. . ■,, i ■ ■•!• iiii-.M Az említett kitüntetések, törzs- gárda-elismerések, soronkívüli kinevezések és egyéb jutalmak címén közel 3 millió forintot osz­tottak szét. T7" ecskemét adott otthont most is az immár hagyo­mányos megyei településfejlesztési nagyaktivának. . Az eseményről lapunk is beszámolt a tudósítás műfaji szabálvainak megfelelően. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy vissza ne térjünk az ott el­hangzottakra, a nagyaktíva légkö­rének érzékeltetésére, a felszóla­lásokból előbuggyanó lokálpatrio­tizmusra, a hűvös teremben is megnyilvánuló egészséges ver­senyszellemre. Ezt .a verseny- szellemet, annak tartalmi lénye­gét a megyei tanács általános el­nökhelyettese, de több felszólaló is úgy fogalmazta meg. hogy nin­csenek győztesek, vagy vesztesek, mert minden település — mégha nem is ért el helyezést — csak gazdagodott, fejlődött, csinosodott és szépült azáltal, hogy rffegmoz- gatta, összefogásra serkentette az ott élő embereket. Az a több tízezer ember, aki erejét, tudását, szorgalmát, önzet­len munkáját adta egy-egy köz­ség. város fejlesztéséhez, nem azon gondolkozott, hogy neki mi­lyen haszna származik majd a társadalmi munkából. Egyértel­műen a közösségi gondolkodás, a közösségi érzés, a lakóhely sze- retete és az összefogás jó érzése töltötte el azokat, akik lapátot fogtak, téglát hordtak, bölcsödét, óvodát, napközit építettek. Jó volt hallani, amikor a felszólalók — általában a helyezést elért tele­pülések képviselői — egyáltalán nem pódiumról, nem a győztes fölényével beszéltek önmaguk munkájáról, eredményeiről. Azt mondták el, hogy milyen tapasz­talatokkal gazdagodtak a Verseny során, s legközelebb — ebben az esztendőben — mit kell jobban, másként csinálniuk. Nem úgy hangzott ez, mintha tippet, mód­szereket osztogatnának azoknak, akik nem jutottak él a zászlóig, az oklevélig, hiszen azok a vá­rosok, községek fs jól Végezték a munkát, •*” em egy esétben csupán né- hány pont volt a különb­ség a helyezettek és azok között, akik most nem jutottak ..dobo­góra". Ez utóbbiaknál sem volt azonban tapasztalható valamiféle elkeseredés, nem úgy vélekedtek a díjkiosztást követően, hogy kéz- legyintéssel hagyták el a termet, mondván: nem érdemes verse­nyezni, hiszen egy oklevelet sem kaptunk. A verseny célja ugyanis nem a zászló, nem az oklevél, hanem a lakosság életkörülményeinek ja­vítása. az életszínvonal emelése, a kommunális ellátás fejlesztése, a jogos igények lehetőség szerin­ti minél tökéletesebb kielégítése. Ez a cél — éppen a településfej­lesztési nagyaktíva volt erre bi­zonyíték — nem csupán a város, a község vezetőinek, a tanácsnak, a pártszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak a belső ügye. A ha­tározott és valóbán közösségi ér­dekeket szolgáló feladatok meg­valósítása érdekében egv ember­ként mozdul meg a lakosság. A település vezetőinek, elsősorban a tanácsnak kötelessége tehát a nyílt és őszinte kapcsolat az em­berekkel, a választókkal. Erről beszélt, ennek gyakorlati meg­valósítását és eredményeit is­mertette a nagyakitíván elhang­zott felszólalásában a kunpeszéri tanácstitkár, a kunfehértói nép­frontelnök is. erp véletlenül beszéltek így ' az említett felszólalók, hi­szen eredményeikre, tapasztala­taikra alapozhattak. Az eredmé­nyek pedig őket igazolják — töb­bek között — hiszen mindkét község első helyezést ért el saját kategóriájában az ötödik ötéves terv összesített pontszámai alap­ján. Ez — mármint a lakosságot legjobban szolgáló. magasabb szintű kommunális ellátást nyújtó fejlesztés — külön pontszámokat kap az értékelés során. A terve­zetthez képest ezen a területen volt a megyében az egyik leg- riagvobb előrelépés is. Az elmúlt öl: év alatt ugyanis 663 ki­lométer szilárd burkolatú út. 193 kilométer járda és 850 kilométer villamoshálózat épült a megye településein. Jóleső érzés volt hal­lani a DEM ASZ igazgatójának felszólalását, amelyben elmondta, hogy az áramszolgáltató vállalat több éves tapasztalatai lapján a legjobban, legharmonikusabban éppen Bács-Kiskun megye veze­tőivel tud együttműködni a vil­lamosítási kérdések megoldásá­ban. Ez is a nagyaktíva légköré­hez tartozik. Szó esett arról — a vitaindító is említette — hogy az elmúlt év eredményei alapján megyénk az országos ranglistán a második helyre került: Szolnok megye lett az első az egy főre jutó tár­sadalmi . munka értékéi tekintve Természetesen ezt nagy hiba vol­na úgy felfogni, mintha tragédia történt volna, s emiatt elkesered­ni. gyászhaPgulatba esni. A me­gyei pártbizottság első titkára zárszavában erre utalva felhívta a- figyelmet, hogy ez éppen a verseny természetéből ered. Aki versenyre indul, annak számol­nia kell azzal, hogy más is. min­den versenyző első akar lenni, különben nem is indulna. Az is természetes, hogy meg kell vizs­gálni a lemaradás okát. le kell. szűrni a tanulságokat, összegyűj­teni a tapasztalatokat, megvizs­gálni lehetőségeinket, keresni a jobb. eredményesebb módszere­ket az újabb versenyre. 'E'gyik közelmúltban megje- lent riportunkban azt a kérdést leltük fel a-község tanács­elnökének — a fejlesztésről folyó beszélgetés közben — hogy mi len­ne, ha a község nem kapna tá­mogatást a különböző gazdasági egységektől? A válasz az volt, hogy akkor csakis olyan mérték­ben tudnának fejleszteni, ameny- nyit a lakossági befizetés lehető­vé tesz. Ez pedig nem nagy ősz- szeg. hiszen alig több. mint kel- ezren élnek az említett telepü­lésen. S kétségtelen, hogy hason­ló helyzetben lennének inas tele­pülések is. s talán nem csupán a községek. Attól azonban nem kell tarta­ni. hogy a lakosság önmaga la­kóhelyétől elidegenedve, semmit •sem tesz sz.ükebb hazája fejlesz­tése érdekében. Az. emberek ugyanis nagyon jól tudják, hogy az ő utcájukban lefektetett csa­torna. az. út. a járda, a park. a játszótér, a bölcsőde, az. óvoda, az egész "égház. a művelődési otthon csakis az ö érdekeiket, az. ö éle­tük javítását, körülményeik ké­nyelmesebbé tételét szolgálja mégha közvetett módon is. Mert nem mindegy \a' szülőknek, hogy gyermekük milyen járdán, müven óvodába, iskolába jár. Nem mind­egy. hogy munkájuk végeztével leülhetnek-e rövid pihenésre, szemlélődésre, eszmecserére a ró­zsákkal. díszfákkal ékesített parkba. Az sem közömbös, hogy a megépült fürdőszobából hová, milyen körülmények közölt tá- yozik a víz. és egyáltalán van-e víz. a felszerelt csapokban. TTöbbsz.ür leírtuk már. de a t e I ep ii 1 és feji észt ési nagy- ,aktíva újra azt sugalmazta, hogy megyénk lakosságú — hasonló­an az ország más tájain élő em­berekhez — már felnőtt, a közös­ségi gondolkodáshoz, a közössé­gért való cselekvéshez. Gál Sándor • — íme. ilyen szép már az. öntözött cukorrépa — mutatja Sebes­tyén Tibor, a nagybaracskai Haladás Termelőszöyetkezet föagrnnó- musa. „A TIZENHÁRMAS SZERENCSÉT IS HOZHAT” V asutasok vakolókanállal • Az Árpád brigád tagjai a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetet tatarozzák A fenyőfák közt felvillan egy fehér, női munkaköpeny. Nyo­mában apróbb-nagyobb gyerkő­cök. A betonjárda hajdan-volt magas igények szerint tervezett villa előtt ér véget. Balról játszó­tér, teljes üzemben. A villaépü­let vörös ruháját megtépdeste az, idő. Vagy féltucatnyi ember ép­pen foltozgatja. Csak egyetlen sapka árulja el, hogy vasutasok, akik a megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet falain dolgoz­nak. — Az a pufi ott legfelül a va-‘ kolókanálial. Ácsai Pál. Az állás jobb szélén az a barna Kis Fe­renc. Lakatos ő is. mint az Ár­pád szocialista brigád több tag­ja. de konyít valamit a kőműves­munkához. Mindi-g ő a főnök, amikor a brigád valahol építke­; zik — hallom Nagy Sándor bri­gádvezetőt, a MÁV kecskeméti Vontatási Főnökségének cso­portvezetőjét. □ □ □ — Az Árpád-brigádnak 16 tag­ja van, 1962-ben alakult — kez­di a „szabály szerinti" bemuta- I tást az irodájában Szénási László, a Vontatási Főnökség vezetője. — A kollektíva kocsivizsgálati szol­gálatot lát el. Ezek az emberek „ki vannak csapva” a vágányok közé, úgy dolgoznak, ahogy a lel­kiismeretük diktálja. De elmond­hatom róluk, hogy az utóbbi tíz évben fegyelmezésre nem volt szükség. A kecskeméti nagyállomási, az Étrakóállomási és a félegyházi szolgálati helyen összesen 44 ko­csivizsgálónk dolgozik. Javarészt az Árpád-brigádnak köszönhető, hogy nincs hiány nálunk kocsi- vizsgálóban. Tagjai öntevékenyen építik be a társaságba az új dol­gozókat, és segítik a kiképzésü­ket is. A kollektívát május elsején ki­tüntették a MÁV kiváló brigád­ja címmel. Egymás után harmad­szorra érdemelték már ki ezt a rangos kitüntetést, amelyik sor­rendben a tizenharmadik kézzel­fogható elismerés a brigád meg­alakulása óta. Most esélyesek let­tek A közlekedés kiváló brigád­ja címre, tehát ez esetben a ü- zenhármas szám szerencsét is hozhat. □ □ □ Nagy Sándor: — öt-hat éve lehet, hogy egy­szer itt nikkeleztettem valamit a szomszédban egy kisiparosnál. Amikor itt elhaladtam, figyel­mes lettem az intézet épületére, mert rossz állapotban volt. Az udvaron gyerekeket láttam ját­szani. megkérdeztem, hogy mifé­le villa ez? Aztán be is jöttem. Másnap megállapodtunk a bri­gáddal, hogy patronáljuk az in­tézetet. Azóta sem szakadt meg a kapcsolatunk. Azonkívül, hogy társadalmi munkával karbantart­juk az épületet, ajándékokat adunk a gyerekeknek télapókor meg karácsonykor. A farsangot is együtt ünnepeljük. Hagyomány nálunk, hogy augusztus 20-án ki­rándulunk a Tőserdőbe. együtt az intézet gyerekei, nevelői és a brigádtagok, családostól vala­mennyien. Mindenki az Árpád­brigád vendége sült kukoricára, bográcsgulyásra. Mi hasznunk ebből a kapcso­latból? Az örömért tesszük, amit teszünk, amit akkor érzünk, ami­kor boldognak látjuk az intézet nehézsorsú lakóit. □ □ □ Szénási László: — A kocsivizsgálóknak az a feladatuk, hogy az érkező és in­duló vonatokat műszakilag ellen­őrizzék. A vizsgálat az egész jár­műszerkezetre kiterjed, de a leg­szigorúbban a veszélyt rejtő ré­szeken, a kerekeken és a csap­ágyakon kell elvégezni. Az utasok azt látják ebből a munkából, hogy a kocsik mellett ballagó vasutas • Bosnyák János és Szabó Gáspár szolgálatban. Nagy Sándor brigád-, és egyben csoportvezető — jobbról — ellenőrzi a fékprőbabáreát. a mű­szaki vizsgálatról készült feljegyzéseket. az, épület mellett. Rajtunk kívül másoknak is segítettek a város­ban. A gyerekeink alkalmanként műsorral kedveskednek a vasutas barátoknak. n □ □ Szénási László: — Akik most kinn az intézetnél javítják a vakolatot, az éjszaka szolgálatban voltak. Éjszakai mű­szakban 14,.5. nappal pedig 9,5 órát dolgoznak a kocsivizsgálók. A brigádtagok ugyanis zömmel vidékiek, ötven kilométeres kör­zetből járnak be. Ezért úgy osz; tottuk be a szolgálati időt, hogy a haza- és ideutazáskor ne sokat veszítsenek az emberek a szabad idejükből. Vonattól vonatig dol­goznak. így szoktuk mondani. Az Árpád-brigádbeliek tavaly szolgálat után Kistelekre utazgat­tak egy ideig. Kunszabó József­nek, az. oMvik alapítótagnak a há­zát építették újjá. Összedöntötte a belvíz. Ha n' brigádtársak nem segítenek, nem épült volna fel télire a lakás. Jártak Kalákába Felegyházára. Patyi Imréökhez és Bokor Sán­egy hosszúnyelű kalapáccsal rá- ütöget a kerekekre. Az Árpád szocialista brigád nemrég egy megtisztelő feladatot kapott. Tagjai kísérleti jellegű fékpróbákat hajtanak végre a Kecskemétre érkező vonatokon. A brigád iránti bizalom és meg­becsülés jele, hogy a MÁV a sze­gedi igazgatóság területén ezen a szolgálati helyen vezette be elő­ször ezt a módszert, amelyet ké­sőbb mindenhol alkalmazni akar­nak majd. A kocsivizsgálat szerepe meg­nőtt az utóbbi időben, mert egy­re több a nagy sebességű vonat. A műszaki ellenőrzés és előké­szítés nagy figyelmet és szakér­telmet kíván. □ □ □ Tóth Imre, a patronált intézet igazgatója: (Tóth Sándor felvételei.) — Nemcsak ilyenkor találko­zunk az Árpád-brigád tagjai zal. amikor dolgoznak nekünk. Éven­te egyszer-kétszer a fehér asztal mellett is összejövünk, családos­tól. Ezeknek az embereknek a sok­ezer forintot érő munkáját mi nem tudjuk visszasegíteni, hono­rálni semmivel. Talán csak azzal, hogy barátságukat barátsággal viszonozzuk. Olyan embereket is­mertünk meg személyükben, akik méltóak a baráti tiszteletre, sze- retetre. Sokszorosan meggyőztek bennünket arról, hogy a társa­dalmi munkát nem azért csinál­ják, hogy beírhassák a brigád­naplóba: itt és itt, ennyit és cny- nyit végeztünk. Belső szükségle­tük, hogy ahol tudnak segítse­nek. Nekünk építettek már egy játszóparkot is, ezt ami Itt van dorékhoz is. Bokor nem tartozik "ti brigádhoz, ennek ellenére neki is szívesen, sől lelkesen segített a társaság, mert négy gyereke van. Szemmel tartom az Árpád-bri­gádot, kiemelni senkit se tudnék közülük. A hosszúhajú fiatalok éppoly rendesek, mint a deresedé vagy kopaszodó kfösebbek. □ □ □ • # Nagy Sándor: — A kocsi vizsgaló munkaesz­köze egy kalapács és két szerelő­kulcs. Ami javítást el Kid végez­ni, az a feladata. De az Árpád- origád ennél többet tesz. erre a vállalásai is kötelezik. Például ki­siklott kocsikat emelünk Vissza a sínre. Többször előfordult már, hogy a szegedi segéd kocsinak megspóroltunk egy utat. mond­juk Lakitelekig és vissza. Felajánlásaink közt régebben szerepel a Kecskeméten • honosí­tott személykocsik kisjavításainak elvégzése. A teherkocsik rakodás utáni vizsgálata és a csúszófelü­letek kenése úgyszintén. Az ez- évre tett felajánlásaink közül a legnagyobb jelentőségű az. hogy elvégezzük 600 vagon kisjavítá­sát. Ennek az az előnye, hogy fél­órás javításért nem kell a kocsit el vontatni Szegedre a műhelybe. Nem esik ki 3—4 napra a szál­lításból. Ezzel a kezdeményezés­sel elsők vagyunk az országban. Ha felajánlásunkhoz csatlakozná­nak a többi szolgálati helyek, so­kat javulhatna a kocsipark álla­pota, és jobban ki lehetne hasz­nálni a szállítókapacitást. □ □ □ A kecskeméti nagyállomáson, a Vontatási Főnökség, vagyis a fű­tőhöz irányából útra kész gőz- mozdony áll ki. Sikknnt. egyet. Válaszul megszólal a hangosbe­szélőben a ..pályaudvari zene", majd egy női hang közli: az első vágányra személyvonat érkezik. Fél perc múlva beáll a piros vonat. Szabó Gáspár és Bosnyák János kocsivizsgáló, az. Árpád brigád tagjai máris előteremnek valahonnét, s kezükben lendül a kalapács. A. Tóth Sándor Kitüntetések, jutalmazások a 26. vasutasnap alkalmából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom