Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

1976. július 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala elrfökének vezetésével pénteken a Parlament Gobelin- termében értekezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácselnökök. A tanácsko­záson dr. Simon Pál nehézipari miniszter számolt be a nehézipar ötödik ötéves tervének irányel­veiről. fő céljairól. A nehéziparnak a népgazda­ságban elfoglalt helyét és szere­pét jelzi, hogy az ágazatban több mint 320 ezer ember dol­gozik, és a szocialista ipar ösz- szes állóeszközének mintegy 45 százaléka, az erőgépeknek és a villamos motoroknak pedig csak­nem 60 százaléka segíti a tárca vállalatainak munkáját. E gyá­rak és vállalatok munkásai hoz­zák létre az ipari társadalmi termék mintegy 22 százalékát, a nemzeti jövedelem csaknem egy­negyedét, és a tőkés export 20 százalékát. A nehézipar egyik legfonto­sabb feladata az ötödik ötéves terv időszakában az energetika fejlesztése. Ezért folytatják az energiafelhasználás struktúrájá­nak korszerűsítését és a felhasz­náláson belül növelik a szénhid­rogének részarányát. A tervben jelentős helyet foglal el a szén­bányászat fejlesztése, ami a kö­vetkező esztendőkben elsősorban a hatodik ötéves terv energetikai fejlesztését alapozza meg. (MTI) Gazdag program az úttörőknek Megyénkben hozzávetőlegesen minden negyedik úttörő táboro­zik valahol az idén. Nagy ered­mény ez, ha arra gondolunk, hogy alig két évtizeddel ezelőtt még minden tizediknek adatott meg ez a lehetőség. Az otthonmaradottaknak — mind a kétszáznégy csapatnál — a felnőtt vezetők készítettek a tanítási szünetre változatos programot. Ezt minden csapatnál részletesen ismertettek — ilyen­formán csak a kisdobosokon és úttörőkön múlik, hogy élnek-e a lehetőségekkel. Megyénk három úttörőháza. a bajai, a halasi, ék a kecskeméti — ugyancsak gazdag műsorral várja a pajtásokat. Nézzük hát sorban, a három város úttörő- vezetői, a házak igazgatói, az itthonmaradottaknak. illetve azoknak akik a táborokból már hazajöttek, vagy csak ezután in­dulnak el, mit kínálnak. Baján a Tanítóképző Főiskolá­hoz tartozó gyakorlóiskola út­törői egész nyárra védnökséget vállaltak a Klapka utcai lakó­telep játszóterének rendbentar- tása felett. Szükség szerint ját­szanak az ott levő kicsinyekkel, vigyáznak is rájuk. A Felsővá­rosi Általános Iskola úttörői ké­peslapgyűjtő akciót indítottak azzal a céllal, hogy szeptember­ben a kapott lapokból kiállítást készítenek, bemutatják, merre jártak a csapathoz tartozó pajtá­sok. Érdekes a bajaszentistváni úttörők terve: a nyári szünidő alatt minden raj két alkalommal közös programot készít. A csa­pat képviseletében néhányan Ju­goszláviába, Sibenikbe mennek, hogy a híres gyermekfesztivá­lon vegyenek részt. Az úttörőház szervezte a nyári horgászver­senyt, sőt a helyi állami gazda­ságban sorra kerülő kukoricací- merezést is. A különösen jó munkát végző úttörőket a húz vezetői Salgótarjánba, illetve a város környékére viszik. Kiskunhalason nyomtatott prog­ram készült, ezt juttatták el va­lamennyi rajnak. Örsnek a tan­év befejezésekor. Az aprólékosan kidolgozott műsort így zárják: Jöjjetek, a nyári műsorokra mi­nél többször, minél többen, az úttörőház a tiétek! Minden szerdán és pénteken a gimnázium udvarán sport fog- ialkozásokon vehetnek részt a pajtások, minden pétiteken és vasárnap játékdéleiőtt, illetve -délután van az úttörőházban, A napközisekre különös gondot fordítottak a halasiak: köcsög- l'estés, tányérfestés, hanglemez­parádé. mesedélután és közös játék váltakozik a júliusi napok folyamán. Egy programra még külön is felhívjuk a halasi paj­tások figyelmét: július 28-án, szerdán a magyar népi motívu­mokkal ismerkedhetnek meg a házban, a délutáni foglalkozás keretében. Szellemesen állította össze *7» nyári műsort :,a .fcecskefnéti .últff- rőház. Minden hétfőn Kiskecs- kemétye szerdán a Leninvárosba, csütörtökön a Hunyadivárosba, pénteken a Széchenyivárosba he­lyezték ki az úttörőház játékos foglalkozásait. Ezeken a napokon felnőtt- és ifivezetők foglalkoz­nak a pajtásokkal. Természete­sen ettől függetlenül az úttörő­házban is sor kerül mesedél- előttre, zenehallgatásra, asztali­tenisz-versenyekre. S. K. Csodagyógyszer Mif gondolnak, kibe botlot­tam. bele az órajavítók szö­vetkezete elé érve itt, a Mó­ricz Zsigmond utcában? Ga­bonásba, a körzeti orvosok kézről kézre adott betegébe. Úgy vándorolt ő sokáig orvos­tól orvosig, mint derekában a hasogatás. Csodagyógyszert remélt. Amikor az egyik or­vos iszappakolást meg súly­fürdőt javasolt neki, s némi kis injekciókúrával akarta siettetni a gyógyulást, riadtan menekült tudósabb kollégájá­hoz. De hiába volt minden kísérlete. Ezek a fránya dok­torok, így igaz, nagyon össze­beszélhettek a kezelés mód­ját illetően. — Most kitől jön? — kér­deztem részvevőén. — Az órásoktól! — felelte derűs bizakodással. — Mi baja az órájának? — Semmi. 24 köves. A rá­dióéval együtt jár. Értetlenül bámultam rá. Ga­bonás erre intett, hogy köves­sem őt a legközelebbi kapualj­ba. Ott mindent megmagya­ráz. — Nekem van bajom! Nem az órámnak! — suttogta sej­telmesen. — De már nem sokáig... De nem ám!... Az órások, ezek a drága, aranyos emberek, végre megtalálták sokféle nyavalya ellenszerét. Csúz, köszvény, lumbágó, discopáthia, megfázás — min­denre jó! Mindenre! Pár pillanatra elakadt a lé­legzetem. Az órástudomány az orvostudomány mellék-üzem- ága lesz ezután? — Ide süssön! — rántotta fel bal kabátujját Gabonás. — Itt a csoda! A csodagyógy­szer! úgy keskeny karkötőt pil­lantottam meg Gabonás csuk­lóján. — Mágneses karkötő. Az ám! A mágnes, ugye, magához szippantja a szervezetből a rosszat. Ami jó a testben, az marad ... Így gyógyítom én magam eztán. Karkötővel. El­sétálok naponta többször is a körzeti rendelők meg a súlyfürdős SZTK-alagsor előtt, és anélkül, hogy szurkolnának injekcióval, nyüvesztenének a súllyal, szépen kimágnesezte- tem magamból a legkülönfé­lébb bajokat. Hipp-hopp! Volt és nincs derékhasogatás! Elképedtem. — Bizony! Nekem a szom­szédasszonyom ajánlotta... Ne legyen babonás, -akarom mondani Gabonás a nevem, ha magának is nem tenne jót egy ilyen karkötő. Ez most a divat. Fogadja meg a taná­csom: még ma! Potom 300 forint csak ... Gyógyszerért is kiad az ember ennyit éven­te... Vásárlásra buzdítón vissza akart vezetni a karkötős ol­dalra, s evégből egy erélyes mozdulattal hirtelen könyökön ragadott. A rossz mozdulat tette-e, vagy a mágneses erő kimaradása. ..Jaj, jaj, azt a jóságos...!” kifakadással Ga­bonás a derekához kapott, s karjával jó ideig háromszöget formált rajta. Mire a háromszög leenge­dett, Gabonás már lemondott róla, hogy a túloldalra vigyen. Én meg nem is erőltettem. Minek? Hiszen karkötőjének delejes ereje, lám. már itt a kapualjban elillant. Huzatos kapualjak lehetnek nálunk, úgy látszik, az efféle rezes-mágneses csodagyógy­szer számára! Vagy netán az okozhatta a karkötő kudarcát, hogy a Móricz Zsigmond ut­cához túl közel építették az SZTK-t? Kohl Antal Novemberre összehívják a fogyasztási szövetkezetek kongresszusát Novemberben öszehívják a fo­gyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusát. Az országos jelen­tőségű eseményre készülőben a közgyűléseken — küldöttgyűlése­ken — megválasztották azokat a képviselőket, akik a kongresz- szusi küldötteket választják meg a megyei gyűléseken. A szövetke­zeti gyűlések többsége az 1976. évi munkaverseny célkitűzéseit szolgáló kongresszusi akcióprog­ramot fogadott el annak érdeké­ben, hogy új munkasikerekkel alapozzák meg a kongresszusnak az elkövetkező öt évre szóló gaz­dasági és szövetkezetpolitikai iránymutatásait magában foglaló határozatait. Pénteken a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa meg­tárgyalta a Vili. kongresszus irányelveinek és határozatainak tervezetét. A nagy fontosságú do­kumentumok a szövetkezetek szocialista jellegének erősítését, a tagság érdekeltségének a nép- gazdasági célokkal összehangolt fokozását, s valamennyi ágazat­ban a tagsági és a körzeti lakos­ság ellátásának további javítását tűzik ki célul. (MTI) \ GÓLYAPÁROK (Pásztor Zoltán felvétele) Az élet minden területén • A fegyelmezetlenség olyan, mint a ragaly: ha valahol kicsit engednek —, olyasmiből persze, amiből nem lenne szabad, —- mint a fertőzés, gyorsan elter­jed. A kis engedékenységekből lesznek a nagy elnézések és a munkamorál általános lazulása. Az ilyen helyeken aztán ismét rendet teremteni — még szigorú­sággal is — meglehetősen nehéz, hiszen az emberek „megszokják” a lazaságot is. Éppen ezért nem­csak népgazdasági károk származ­hatnak a fegyelmezetlenségből, de sokkal súlyosabb az a morális kár, ami az emberekben kelet­kezik. Pedig az emberek nagy több­sége szereti és kívánja a rendet. Elenyésző azok száma, akik szer­telenek, lazítanak, lógnak. Ám — amint említettük — számuk igen megnövekedhet, ha terjedni hagy­juk a fegyelmetlenséget. Ma azt mondhatjuk, hogy egyik legna­gyobb tartalékunk a fegyelmezet­tebb munkában keresendő. S eh­hez nem kell még új befektetés sem, csupán rend kell és követel­mény! • Az utóbbi időben azonban, úgy tűnik, egyesek azt gondolják, a fegyelmezettebb munka köve­telménye csak a fizikai munká­sokra vonatkozik. Igaz, ők van­nak legszámosabban, és a mun­kások munkamoráljától függ a társadalom munkamorálja is. De éppen a munkások többsége ad példát — fáradhatatlan, becsüle­tes munkával — öntudatból, fe­gyelmezettségből. És ez az egyik legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a kevés fegyelmezetlen ember is be­látással éljen és általános mun­kamorál-javulás következzék be. Nem lehet azonban olyan munkamegosztás, hogy a gyári szalagnál teljes fegyelmet kö­vetelünk, az irányítók posztján pedig nem. Vagy a nyári mun­kástól példaadást várunk, miköz­ben, mondjuk az orvosi rendelő- intézetekben késve kezdik a mun­kát. Megrójuk az építőket — akiket mindenki lát —, hogy túl sokat támaszkodnak a lapátnyél­re, miközben egyes hivatalokban traccsolnak, boltokban csoportba verődve álldogálnak az eladók, vagy az intézményekben munka­időben névnapoznak. Felháborodni nem nehéz az ilyen jelenségek láttán, de akik felháborodnak, sokszor maguk is fegyelmezetlenek sajat munkahe­lyükön. Ezért., mondjuk,. hogy a munkafegyelem általános követel­mény mindenki számára. A fegyelmezetlenség egyébként nemcsak a munkaidő rossz ki­használásában nyilvánul meg. Ahol az időt —■ ahogy mondani szokták — „lopják”, óit máshoz Is hozzányúlnak. Ezért a vállalati belső ellenőrzést, a művezetést is szigorítani szükséges. Külön­ben nem fordulhat elő olyan eset, hogy billenőtartályos teherkocsik munkaidő alatt, fuvaronként két­száz forintjával, töltelék földet hordanak — magánosok kiskert­jébe. Nem mondom, nem rossz, üzlet: két óra alatt tizenkét ko­csi. egyenlő kétezer-négyszáz fo­rinttal. Egyetlen műszak alatt! Milyen lehek az a norma — és ellenőrzés —, amibe ez is belelér? \ • Ám a fegyelmezett munká­nak legalább három előfeltétele van: az értelmes, jól megszervezett munkafeltételek, a rendszeres el­lenőrzés, s végül a szüntelen po­litikai nevelés. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, nem lehet hatékony a munka. Ha- csak az utóbbival törődünk, az emberek szemében szüntelen kérlelésr.ek, „imádkozásnak'' tűnik, különösen, ha talán épp azért nem dolgoz­nak, mert hiányosak a munkafel­tételek. Ha rendben vannak a munkafeltételek, a munkafolya­mat állandó kisérőjeként bele kell építeni a folyamat és a folyamatá­ban résztvevők tevékenységének szervezett ellenőrzését és így to­vább. A szocialista brigádokban — de a brigádokon kívül is —, eziek, tízezrek tevékenykednek, akiknek életformájává vált a fegyelmezett munka. A munkaelemzések során azonban kiderült, hogy még ezek tevékenységében is rejlenek tar­talékok, növelni lehetne a haté­konyságot is. Nem a munkainten­zitás fokozásával, hanem a ha­tékonyság más tartalékainak fel­tárásával. A szocialista munka- verseny-mozgalom vállalásai kö­zött sok nagyszerű példa akad ebben a vonatkozásban. Hát még mennyivel többet remélhetnénk abból ha ,a fegyelmezetlen ki­sebbség munkáját tudnék szer­vezettebbé, ellenőrzöttébbé tenni, ha öntudatukat az egészséges munkásöntudat szintjéhez tud­nánk közelíteni. • Mindebből látható, hogy a fegyelmezettebb munka igénye mindenkinek feladja a leckét: be­osztottnak és irányítónak egy­aránt. És nemcsak a munkással szemben állít követelményeket. Általános társadalmi igény, hogy .88 életminden területén előbb­re lépjünk, a nagyobb szerve­zettség, a fegyelmezettebb munka meghonosításával. R. L. Adópolitika a kiskőrösi járásban A lakosság adóztatásával kapcsolatos feladatok a tanácsi végrehajtó bizottságok tevékenységében fontos helyet tölte­nek be. Következésképpen az adó- és illetékügyi tennivalók a tanácsok pénzügyi szerveivel szemben mind nagyobb kö­vetelményeket támasztanak. Az előforduló hiányosságok el­lenére is általánosítható tapasz­talat, hogy az adóztatás törvénye­sen, a jogszabályoknak megfele­lően valósul meg. Javul a ható­sági ügyintézés és az ellenőrzés színvonala, korszerűsödik az ügy­vitel. A korábbinál differenciál­tabb adóterhelés valósul meg a jövedelmek nagysága, illetve az adótárgyak értéke szerint. Ez részben a jogszabályok megvál­toztatásának, részben a javuló tanácsi elemző munkának, a tár­sadalmi és szakigazgatási szer­vekkel való fokozódó együttmű­ködésnek köszönhető — állapí­totta meg az év elején, a tanácsi vezetők részére tartott értekezle­ten dr. Villányi Miklós pénzügy­miniszter-helyettes. Közismert, hogy a lakosság adóztatására vonatkozó jogszabá­lyok kialakításánál két alapvető szempontot vesznek figyelembe. Egyrészt a társadalompolitikai feladatot, vagyis a jövedelmi ará­nyok szabályozását, a nem mun­kával szerzett spekulativ jöve­delmek elvonását, másrészt a gazdasági-pénzügyi funkciót, vagyis a községi költségvetés biztosításához szükséges fedezet megteremtését Csak ahol indokolt A kiskőrösi járás lakosságá­nak jövedelme jelentős részben a mezőgazdasági termelésből, el­sősorban a szőlő-gyümölcsműve- lésből származik. Ennek megfe­lelően — figyelembe véve a ter­melési érdeket és a képződő jö­vedelmek munka szerinti elosz­tásának elvét — járásunkban a legjelentősebb adónem a borfor­galmi adó, valamint a mezőgaz­dasági lakosság használatában levő földterületek után kivetett jövedelemadó. A háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésére és ezek lehető­ség szerinti bővítésére hazánk jelenlegi gazdasági helyzetében feltétlenül szükség van. Ezt a tényt az adóztatásnál is megha­tározónak kell tekinteni, és an­nak is tekintjük. Ennek ellenére mégis elhangzik a termelők ré­széről, hogy nem érdemes töb­bet termelni, mert az így elért haszon az adózással elvonásra kerül. Ez a nézet azonban téves. A mezőgazdasági termelést folytató lakosok — elsősorban a kisüze­mi gazdaságok — termelésének kiemelt adóztatására csak ott kerül sor, ahol jelentős mérték­ben foglalkoztatnak idegen mun­kaerőt, és ezáltal olyan többlet- jövedelmet érnek el, amely az elfogadottnak tartott átlagjöve­delmeket jóval meghaladja és va- gyonfelhalmozásra nyújt lehető­séget. Természetes — és az ta­lálkozik a lakosság egyetértésé­vel is —, hogy az indokolatlan jövedelmeket progresszív adó­kulcs alkalmazásával elvonjuk, melyet az érintett rendeletek, il­letve szabályozók is meghatároz­nak. Célja az, hogy a gazdálko­dásból származó és felhasznál­ható jövedelem ne haladja meg lényegesen a saját munkával el­érhető jövedelem felső határát. Szűk réteget érint Az előbb említett nézet téves voltát bizonyítja az is, hogy já­rásunk területén 1975-ben az adó­zóknak alig 0,6 százaléka adózott a ténylegesen elért jövedelem után, vagyis a mezőgazdasági termelést folytató lakosságnak csak igen szűk rétegét érinti a progresszív adó. A többi termelő a helyi tanácsok által jóváha­gyott adótételek szerint adózott. Mindez bizonyítja, hogy a ház­táji és kisegítő gazdaságok ter­melését tanácsaink az adópoli­tika érvényesítésével is elősegí­tik. A ténylegesen elért jövede­lem után adózók igen szűk réte­génél jelentkező elvonás gyakor­lata pedig nincs ellenmondásban az adópolitikai irányelvekkel és népgazdasági érdekekkel. Téves nézetek alakultak ki az elmúlt időszakban az állattar­tásból származó jövedelmek adóztatásáról, elsősorban a ser­téstenyésztőkkel kapcsolatos adó­tételek nagyságáról is. Ezzel kapcsolatban azt a megállapítást tehetjük, hogy az elmúlt években járásunk területén sertéstartás­ból származó jövedelme után külön nem adózott egyetlen ter­melő sem. Előfordult ugyan né­hány esetben nagyobb adótétel olyan sertéstartóknál, akik egyéb mezőgazdasági termelésből — el­sősorban szőlőtermelésből — származó magas jövedelmük miatt egyébként is a kiemelt adózók körébe tartoztak. Pénz­ügyi osztályunk felügyeleti vizs­gálatai során minden esetben fi­gyelemmel kísérte, hogy a ház­táji-kisüzemi keretek között ser­téstartással foglalkozó állampol­gárok e tevékenységük miatt ne kerüljenek a progresszív adózók körébe. Ugyanakkor intézkedtek, hogy a községi tanácsok mega­dóztassák a spekulatív jellegű tevékenységet és azokat, akik szándékos félrevezetéssel — más nevekre történő értékesítéssel — próbáltak az adófizetés alól ki­bújni. Ügy érezzük, hogy ezek az intézkedések minden terüle­ten találkoztak a járás lakossá­gának egyetértésével. Fegyelem és ellenőrzés Mint már említettem, járá* sunkban az egyik legjelentősebb bevételi forrás a borforgalmi adó. Ezen a területen tanácsaink hely­zete igen nehéz. A borforgalmi adóval kapcsolatos jogszabály ugyanis a meglevőnél sokkal na­gyobb bevallási fegyelmet téte­lez fel a termelők részéről. Az ellenőrzés során feltárt többletek miatt alkalmazott szankció, mely sok esetben kedvezőtlen hangula­tot alakít ki, elkerülhető lenne,, ha a bortermelők bevallási köte­lezettségüknek pontosabban ten­nének eleget. Sajnos, nem ritka, sőt jellemző, hogy 80—100—150 hektoliter termés esetén is a tel­jes termés értékesítésre kerül, még a saját fogyasztás sem ma­rad meg — papírforma szerint — a termelőnél. Természetes, hogy ilyen esetben, amikor a vissza­élés nyilvánvaló, a tanácsok ré­széről a számonkérés nem ma­radhat el. Hasonlóképpen a ter­melők egy részénél, ahol a kész­letellenőrzést nem tudják meg­felelő időben elvégezni, s a be­jelentett mennyiséghez képest néha 15—20 hektoliterrel több kerül értékesítésre. Ez Szintén a bejelentési fegyelem megsértését bizonyítja és ilyen esetekben is szankciók alkalmazására kerül sor. A boradó bevallásánál ki­alakult helyzetet elsősorban a fegyelmezettebb állampolgári ma­gatartás javíthatja, de szükséges, hogy az ellenőrzés is hatékonyabb és differenciáltabb legyen a ta­nácsok részéről. Az adópolitika végrehajtásánál legfőbb feladatnak - járásunkban a munka további finomítását, valamennyi jövedelem reális számbavételét tekintjük. Ehhez viszont szükség van az adóbe­vallási fegyelem lényeges javulá­sára, s az állampolgárok által el­ért tényleges jövedelmek valóság­nak megfelelő feltárására. Meg­ítélésünk szerint csak így való­sulhat meg járásunkban is mara­déktalanul az adópolitikának mind a politikai, mind a gazda­sági funkciója. ; Dr. Papp Géza a megyei tanács kisköröst járási hivatalának vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom