Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

/ 1976. július 9. • PETŐFI NÉPE • 5 A művelődési igények jelentkezésének és a kielégítésük­höz szükséges lehetőségek megteremtésének egyik fontos te­rülete a munkahely. Az együtt dolgozók sokkal szorosabb szálakkal kötődnek egymáshoz, mint például az azonos lakó­területen élők. Az előbbieket ugyanis együttes gondolkodás­ra. tervezésre és cselekvésre készteti a közös munka, az egyes emberek tevékenysége kiegészíti egymást, tartósan jó eredményekre csak akkor képesek, ha az egy helyen össze­gyűlt egyének csoportjából a szó legjobb értelmében vett kö­zösséggé kovácsolódnak. Az igazi közösségek előnyei azután nemcsak munkavégzés közben kamatoztathatók, hanem a megfelelő emberi kapcsolatok, a helyes életmód, a legcélsze­rűbb művelődési szokások és formák kialakításában, illetve t [terjesztésében is. ft'íííííSíííí Maradjunk most a legutóbbinál, a mű- vetődésnél, a mun- kahelyi kulturális ne- velőmunka egészé- 'üea erős hangsúlyt kap a szervezett továbbta­nulás és továbbképzés kiter­jesztése, valamint a kö­zösségi művelődés célravezető formáinak meghonosítása. Mind­ez olyan szemlélet kialakítását kívánja meg. amelyik semmivel stm helyettesíthető alapnak te­kinti az általános és a szakmai ismeretek rendszeres bővítését, tehát a tanulást, a továbbképzést, a művelődést. Mint ismeretes, közművelődési párthatározat. SZOT-állásfoglalás és számos ajánlás segíti a mű­velődési munkát. A műveltség növelését célzó helyi feladatok azonban elvégezhetők jól is és rosszul is. Csak az egyes szűkebb területek helyzetének és lehető­ségeinél« figyelembevételével, a helyi igények és az általános — mondhatjuk úgy, hogy országos — kívánalmak összhangjának megteremtésével képzelhető el a közművelődés fejlődése. S hogy ez valóban így történjék, annak érdekében sokat tehetnek — má­sokkal egvütt — az egyes munka­helyi szakszervezeti bizottságok is. A szakszervezeti bizottságok feladata a többi közt, hogy az il­letékes szervekkel együttműköd­ve elkészíthessék a vállalatuk isT koláztatási tervét. Méghozzá úgy, hogy vegyék számba és hoz­zak egymással összhangba az is­kolarendszerű felnőttoktatás, a szakmai oktatás és továbbképzés, a politikai oktatás és az egyéb képzési formák termelési és fej­lesztési tervekre épülő igényeit és szükségleteit. A közelmúltban két alkalom­mal is adtunk hírt, illetve bővebb elemzést a szakszervezeti tömeg­politikai oktatás és a szakszerve­zeti tisztségviselők képzésének 1975—76. évi tapasztalatairól. Erre s az oktatás és képzés egyéb for­máira most ne térjünk vissza. Az oktatás után, a szűkebben vett művelődésről szólva, első­ként a szocialista brigádokra, mint a legfejlettebb és példájuk­kal leginkább meghatározó mun­kahelyi kis közösségekre kell gondolnunk. Művelődési törekvé­seikre kiemelten kell építeni a kulturális rrevelő- és szervező- munkában. A munkahelyi szak- szervezetek egyik legfontosabb feladata a brigádok művelődési tevékenységének támogatása. Ak­kor járnak el helyesen, ha a sze­mélyes adottságokra és törekvé­sekre építő egyedi vállalások ki­alakítását szorgalmazzák, ugyan­akkor segítik, hogy ezek a közös­ségi művelődés kibontakozását és fejlődését szolgálják. A munkahelyeken vagy azok­hoz közel számos szakszervezeti intézmény is a művelődni akarók szolgálatában áll. Köztük a mű­velődési otthonok. Hadd éljünk az alkalommal, hogy ezek sorá­ban szót ejtsünk most az SZMT Művelődési Központ tevékenysé­géről, illetve felhívjuk; a figyel­met, a benne rejlő lehetőségek­re. Az SZMT elnöksége az intéz­ményt 1975-től a munkahelyi kul­turális tevékenység, a munkás- művelődés szolgálatába állította. Ugyanakkor tájékoztatta a mun­kahelyi SZB-ket is az intézmény megváltozott szerepéről, segítette a kapcsolatok kiépítését, s je­lentősen emelte a működést ha­tékonyabbá tevő anyagi támoga­tást. __ Az SZMT Művelődési Központ jó egy éves munkáját értékelve legutóbb, az elnökség megállapí­totta, hogy az új várakozás sze­rinti tevékenység megindult, az intézmény — úgymond — megta­lálta helyét. Jóllehet, a folyamat kezdeténél tart. de helyes iránv- J).,n halad. Legfőbb érdeme — ami az eredeti cél is —> hogy egyre követ- ííSíSívíS kezetesebben a1 mun'. kaheivek felé fordult, .y.v.v.v.v.-. Segítette például a munkahelyi közművelődési tervek elkészítését. 28 üzem kulturális munkatervét tanulmányozták át. Megállapították, hogy azokat mindinkább a helyi viszonyok és lehetőségek figyelembevételével készítik. Figyelemmel kísérték a kulturális alapok megtervezését, illetve felhasználását. K téren bi­zonyos javulás tapasztalható, azonban még manapság is jelen­tős összeget tesz ki a vacsorákra, kirándulásokra, s „egyéb célok­ra” felhasznált pénz növekedtek viszont a felnőttoktatás, valamint az ifjúságpolitika céljait szolgáin összegek. Alacsony még jelenleg az ismeretterjesztésre fordított tá mogatás mértéke. A megyeszékhelyen 35 jelentős, intézmény nélküli üzemnek, mun­kahelynek adnak módszertani se­gítséget. Tájékoztatnak, tanácsot adnak az eltervezett feladatok tartalmi megvalósításának mód­járól és formáiról. Gyakorlatilag is közreműködtek munkahelyi ki­állítások, rendezvények megszer­vezésében és lebonyolításában. Az SZMT Művelődési Központ ifjú­munkás klubján keresztül látják el a munkahelyi klubok segíté­sét — bemutató foglalkozások, ta­pasztalatcserék, klub-találkozók rendezésével isi Egyike az első és rangos ilyen közös- ség-formának a köz- gazdasági osztállyal karöltve szervezett •XvXvX*:* újítók Klubja. Ki­alakulóban vannak a Megyei Művelődési Központtal való együttműködés módszerei. (Szo­cialista brigádvezetők klubja, üzemek bemutatkozása). A mun­kahelyi kultúrfelelősök érte­kezletére meghívták a megyei intézmény igazgatóját, aki tájé­koztatta a jelenlevőket a Műve­lődési Központ célkitűzéseiről. A jövőben — s erre az SZMT el­nöksége is ösztönzi őket — még­jobban törekednek kihasználni a fontos intézmény adta lehetősé­geket a munkásművelődés érde­kében. Mint ahogy sikerrel ren­dezték meg közösen a Munkás­énekkarok Megyei Találkozóját. Pályázatot hirdetett az SZMT Művelődési Központ üzemi dol­gozók körében — „Miért tet­szett?" címmel. A beérkező mun­kák révén többrétűén ismerik meg a munkások véleményét, igé­nyét. érdeklődését kiállításokról, filmekről, színházi előadásról, irodalmi alkotásról. Eredményes­nek ígérkezik az üzemi fotószak­körök számára meghirdetett — folyamatos — a i,Negyedév leg­jobb képe" pályázat. melynek anyagát vándorkiállítás formájá­ban viszik a munkahelyre. Sike- ies rrtegyei kiállítást rendeztek a díszítőművész-szakkörök anyagá­ból. Üj tartalmakkal, ötletekkel ál­landósították a szocialistabrigád- vetélkedőket. Igyekeznek össze­fogni s fórumot adni szerepléshez — például versmondóknak —, eszmecserékhez irodalombarátok­nak, művészetkedvelőknek. De ne menjünk tovább a hét­köznapi tettek, kezdeményezések, próbálkozások felsorolásával. Erm lítettük — s ez így hangzott el sok hasznos tanáccsal alátámaszt­va az SZMT-elnökség ülésén is —, hogy új irányú munkálkodá­sának kezdetén tart az SZMT Művelődési Központ, de vezetője, munkatársai jó úton keresik, s ta­lálják meg mindjobban a kibon­takozás lehetőségeit. Inkább az a célunk a máris sokszínű ská- la bemutatásával hogy ráirányít­suk a munkahelyi szakszerveze­tek figyelmét a most már egyre .jobban megyeivé erősödni igyek­vő szakszervezeti kultúrintéz­ményre. fák, az előadói '.<< Közművelődési, kul- w lurális nevelő mun- kájukhoz vegyék igénybe, kérjék ssgit- séget, hiszen mint a példákból is láthat- intézmény munkatársai, „hozzáférhetően”, azaz nem az élettől elvonatkozta­tott módszerekké1 munka"t'’'is5al szolgálják a művelődé?!. Múltidéző és kitekintő A Forrás nyári kettős száma A szociográfia műfaját a borí­tóján is valló folyóirat most meg­jelent július—augusztusi összevont kettős számában ezúttal ne ke­ressük a mai magyar valóság feltárását-bemütatását célzó írá­sokat. A bizonyára szándékos szer­kesztői törekvés ezúttal egyéb — nemes — céloknak vetette alá a Kecskeméten megjelenő orgánum új számát. □ □ □ Legszembetűnőbb a visszate­kintés. A múlt és közelmúlt .(félmúlt) szellemi értékeinek közkinccsé tétele érdekében emelt szót több szerző is. Orosz László Katona Bánk bánjának „átigazításával” foglalkozik, a pécsi színházi bemu­tató kapcsán. A vállalkozás jogos­ságát elismerve bíráló megjegyzé­seket tesz. Meggyőző érveléssel mutatja ki például Illyés Gyula szövegének túlzásait és fogyaté­kosságait. Lukácsy András a kecskeméti színház elmúlt évadjának törek­véseit. s eredményeit elemzi a beavatottak hatásos eszközeivel. Kétfelé is igyekszik a kérdést a „helyére tenni”. Védi a Rüszt Jó­zsef főrendező neve által fémjel­zett művészi törekvéseket, és tár­gyilagosan leszögezi: az eredmé­nyek e célok valóraváltásának még csak a kezdetét jelzik. Ez­zel lehűti á túlzó lelkendezőket, s fokozott igényességre biztatja a művészeket. Halász Ferenc figyelmet érdem­lő megjegyzéseket tesz a Móra if­júkori verseit tartalmazó kötetről, mely a szülőváros, Félegyháza tanácsának jóvoltából látott nap­világot. Elismeréssel szól Mezősi Károly munkájáról, s kiegészítő észrevételeket tesz azzal kapcso­latban, hogy kimaradt a kötet­ből Mezősi előszava, amelyec az­tán a Petőfi Népe közölt pótló­lag. Bata Imre a tőle régóta meg­szokott alapossággal, s eívezetes magyar nyelven szól a tanul­mányíró Veres Péterről. Hangsú­lyozza, hogy népszerű író, gon­dolkodó „a jelen által inspirálva a jövőért fordul a múlthoz”. Em­lékezés Veres Péterre címmel sze­mélyes emlékeket elevenít fel a lap hasábjain Cserous Ferenc. Ezzel adalékokat vonultat fel a még megírásra váró életrajzhoz. Az elmúlt évtizedekbe nyúlik vissza Márkus István Tanyaiak című írása is, mely egy készülő könyvből ad ízelítőt. Simony i Imre itt közölt verseinek fő té­mája a múlt, az emlék. S Lezsák Sándor Homo Nyüzsgő című víg­eposza — Buda Ferenc írt hozzá bevezetőt — külön tanulmányt érdemelne. □ □ □ A Forrás e kettős számával ab­lakot nyit két szomszédos ország magyar irodalmára. Teszi ezt el­sősorban azzal, hogy közreadja Szakolczay Lajos Érték (és folyto­nosság a jugoszláviai magyar iro­dalomban című elemző-értékelő- összegező tanulmányát. Imponáló a nevek számszerű gazdagsága, melyek mögött külön-külön s SZÉPIRODALOM, SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET forrás együttesen is a tehetségek, si a színvonalas művek húzódnak meg. Elég csak Szenteleky, Csuka Zol­tán,, Herceg János, Szirmai Ká­roly, Majtényi Mihály és Sinkó Ervin nevét említeni. Vagy az őket követő nemzedékből Fehér Ferencét, Acs Károlyét, Major Nándorét. Bori Imréét. S a több mint egy évtizede látványosan és csoportosan jelentkező még fiata- labbakét: Utasi Csabáét, Tolnai Ottóét, Végei Lászlóét stb. Ez az alapos tanulmány ismét figyel­meztet: az eddiginél jobban és szélesebb körben kell a határa­inkon túlra figyelnünk, ha az olt élő magyarság szellemi arcula­tát ismerni és érteni akarjuk. Közli a Forrás Tolnai Ottó versciklusát is, A hegyoldalon címmel. S Csuka Zoltán fordítá­sában Ivó Andrics regényrészle­tét. Tóth Piroska és Szekér Endre recenziója egv-egy Romániában megjelent magyar nyelvű kötet­re hívja fel a figyelmet. V. M. Tanuljon-e nyáron a gyermek? • Ebben a kérdésben nagyon megoszlik a szülők felfogása. Van, aki agyongyötri kisiskolását, oldalszámfa másoltatja vele az érdektelen, unalmas szövegeket, olvastatja az elmúlt tanév olva­sókönyvéből, számolnak is, vagy­is folytatni akarja az iskolai mun­kát, vajmi kevés hozzáértéssel. A másik véglet — ilyen a nagyobb rész — az utolsó tanítási napon becsukott tollat ki sem nyitja szeptemberig, az első tanítási na­pig­Mi a címben feltett kérdésre azt feleljük: attól függ, hogy hány éves gyermekről van szó, és at­tól, hogy mit nevezünk tanulás­nak. Az biztos, hogy a nyári szünidő á pihenés ideje, de az is igaz, hogy ha egy elsőosztályos tanuló június 8. és szeptember 2. között egy betűt sem ír le, akkor a még alig elsajátított készséget, az írást, teljesen elfelejti. Ha nem olvas három hónapig, akkor még a be­tűket is összecseréli. Oktatásunk irányító szervei a szülők segítsé­gére siettek a VAKÁCIÓ című kiadványokkal, amelyek az I.. a II. és a III. osztályt végzettek szá­mára készültek. Szép, színes és olcsón megvásárolható füzetek ezek, képekkel, okoskodtaló, rejt­vényszerű, játékos feladatokkal tele, amelyek megoldásához írni, olvasni, számolni és rajzolni kell a gyermeknek. Az 1., 11.. III. osz­tályt végzett tanulók számára ajánljuk, hogy vegyék meg a meg­felelő kiadványt és apránként haladjanak a megoldásokkal a szünidő alatt. Emellett adjunk még könyvet a gyermek kezébe, olvasson verset, mesét, de nem kötelességszerűen, leckeként, ha­nem úgy, mint a felnőttek: az ol­vasás legyen kedvenc időtöltése. Kedves gondolat a „nyári nap­ló” írása. A kisebbek naponta egy, a nagyobbak több mondattal lejegyzik a nap legérdekesebb eseményét. Láttam ötletes kis raj­zokkal illusztrált naplókat, ame­lyek biztosan kedves emlékei író­juknak, hiszen egy-egy nyár vál­tozatos eseményeire emlékeztet­nek. /■ A nagyobbaknál (IV. osztálytól felfelé) nem kell félni, hogy el­felejtenek írni, vagy olvasni, mégis jobb. ha szórakozva gya­korolják. ök is írhatnak naplót, már tartalmasabban, hosszabban, mint a kicsik. Ezzel gyakorolják az írást, a fogalmazást és a he­lyesírást is. A nagyobbak olva­sását is szorgalmazzuk. • Minden kornak megvan a maga speciális irodalmi érdek­lődése. A mesék után általában az indián-könyvek szieretete kö­vetkezik. Nem baj ez, még ha kislányról van is szó. Fontos, hogy szeresse meg az olvasást és később is jó barátja legyen a könyv. Jó, ha a nagyok nyáron elolvassák a következő tanév kö­telező olvasmányait. Láttam na­gyon kedves olvasónaplókat. Éve­ken át vezette a gyermek. Be­írta az elolvasott könyv címét, szerzőjét. Leírt belőle egy-két gondolatot, ami különösen tet­szett. Volt, amelyikhez még a sa­ját véleményét is hozzáírta, a má­sikhoz a tartalomra utaló rajzot készített. Ebbe az olvasónaplóba visszalapozva felelevenedik majd évek múltán is minden kedves olvasmány élménye. A nagyobbak az írást, fogal­mazást és helyesírást jól gyako­rolják azzal, ha pajtásaikkal le­veleznek. Általában közös érdek­lődésű (kutyatulajdonosok, bé­lyeggyűjtők, horgászok -stb.) fia­talok között alakul ki tapaszta­latcsereszerű levelezés, de beszá­molnak egymásnak élményeikről a nyárra egymástól távol ke­rült osztálytársak is. • Gyermekeink közül a leg­többnek van valamilyen kedvenc időtöltése, almire a tanév alatt nem jut elegendő ideje. Sokan szeretnek barkácsolni, mások lep­ke-, bogár-, növénygyűjtők. Ad­juk meg a lehetőséget, hogy hob- byjainak éljen még akkor is, ha az egyszerűen csak önfeledt já­ték a villanyvasúttal, vagy vala­milyen másik játékkal. Marad­jon idő a tollaslabdázásra, úszás­ra, kerékpározásra, kirándulásra, hogy tanévnyitóra minél több olyan gyermekünk legyen, aki egészségesen, okosan vakációzott. Dr. Gergely Károlyné A nagy lecsapolás SZEBERENYI LEHEL: 3. — Na — azt mondja egy haj­nalon Dani bácsi a figuránsnak — gyerünk ki a tarasziba. Baktatnak a depóniák között. Mennyi földet ki tud hányni az ember! Egész hegyeket. A csator­na itt már alakul, fájintosan meg­faragva a rézsűje. Béniék for­gatják itt a lapátot. A talicská­juk nyikorog a pallókon: fiúról liúra. Dani bácsi megáll. Nézi maga körül a terepet, fejét csóválja. — De szép mestermunka. — Kirúg a földből egy kukoricatu­sát. Ügy van az oda csak bele- dugdosva. Mintha ott nőtt volna — élethűen. Odakiált Béninek: — Itt is palántáltatok! Béni elpirul. A hajnalban be­lapátolták ott a hajlatot, hetven köbmétert elcsaptak a mérnök­től. Dani bácsi mérges. — Ezt látod nem szeretem. Azt hiszitek, most jöttem Kisbür- gözdről? Már jó délelőtt volt. Csónakon dolgoztak a nád közt. Dani bá­csi az új figuránsával. Az öreg még mindig elhajtotta: — Mit gondolnak ezek? Nekik tán protekció van ? Dani bácsiért szalasztottak: si­essen, mert itt az egész igazgató­ság. Az írnok félórával korábban kiügetett a Száraztóhoz, hogy mindent eligazítson, elrendezzen, a magas látogatáshoz előkészít­sen. Sárga haja és sárga kesz­tyűje a depóniák közt buzgón lo­bogott. — Ejnye emberek, micsoda szemétdomb ez? — mutatott a ruhákra, melyek ott hevertek le­hajítva a tartalék szerszámokon. A ruhákat össze kellett haj­togatni, a szerszámokat gúlába rakni. Miközben az írnok így fontoskodott: — Maguk voltak katonák? A kubikusok nem szóltak sem­mit. Végigrpérték az írnokot amo­lyan oldalpillantásokkal, a tej­feles állát, a sárga kesztyűit, a sárga haját, melybe a hullámo­kat alighanem a mama rakja. Aztán elmentek, hogy a latrinát náddal befedjék, mert az írnok azt is el akarta tüntetni. A társulat igazgató főmérnöke egy-két perccel megelőzte Orczy méltóságosékat. Porcelánnadrág­ja vakítóan szikrázott a hintó teketelakkos keretében. Elkez­dett pálcájával hadonászni. — Ez maguknak munka?! Tud­ják mi ez? Pöcegödör. Magukat fogom belelövetni. Bolsevik ban­da: Követelőzni mind tud! Meg lázítani! Hazát eladni! No majd és megmutatom! Ez micsoda itt ez a luggatás!? — pálcájával a rézsűre mutatott. Ez maguknak másfél lábas? Na majd gondos­kodom, hogy le legyen vonva! A kubikusok sötéten hallgat­tak. Ök is odanéztek a csatorna rézsüjex-e, melyet gonddal eltisz­táztak az elmúlt napokban. Oda hullajtottak teméntelen veríték- cseppet. Oda belesimították a la­pát hátával. — Takaros — mondták egy­másnak, mikor végignéztek mun­kájukon. Szentesi munka. Tekin­tetüket büszkén, önérzettel meg- hordták a művön, az ember mű­vén. Most hallgatnak. Nem rogy le az ég? A Duna-gáton két kakastoll repkedett. Két csendőr ott elbi­ciklizett. Orczy méltóságos gyalogosan jött le a gátról, vitéz lófő ládái Láday Pál alispán úr kíséreté­ben. Orczy méltóságos bukdácsolt a kubikgödrökben, a föld rögei közt. Vitéz lófő ládái Láday Pál nem tehetett más?, bukdácsolt utána. Az automobil, mely ritka látvány volt e táj útjain, ott ma­radt a gáton, egy messzebb eső kanyarban, a fák mögött, mert az ártéri erdő itt kiszögeit. Azt lehetett hinni, tán hazulról za­rándokoltak idáig gyalogosan a nagy urak. Orczy méltóságos hát gyalog jött a néphez selyem zsakettjé­ben, s mikor meglátta feketélle- ni a sok embert a friss földhá­nyások tövén, elragadtatással fel­kiáltott : — Vaila le peuple! Vitéz lófő ládái Láday Pál bic­centett. Amikor közel értek, az embe­rek levették a kalapjukat. Orczy méltóságos pedig integetett ne­kik. — Hány van ember? — kér­dezte a kubikusok vezetőjétől tört magyarsággal. A kubikusok ve­zetője roggyantan, alázatosan állt, míg Orczy méltóságos igen apró­lékosan megnézegette, miként egy afrikai csodabogarat, s megvere- gétte a karját, ahogyan kedvenc lovának pofáját szokta. — Nyolcvanon volnánk méltó­ságos úr •— mondta a kubikus. Azt a számot mondta, ami be volt írva az igazgatóságnál a fi­zetési lapon. A báró úgy gondolta, az ér­deklődésnek ezzel a gesztusával túlesett a néppel való találkozá­son. Föl kell még másznia a csa­torna gátjára, ott is kell monda­ni valamit, s akkor be van az egész fejezve. De az írnok a do­log fontosságának tudatában el­kezdte számolni az embereket, azzal a kezével, amelyikben a kesztyűt is tartotta. A kubikusok mozogták. — Ne mozogjanak, mert elté­vesztem. Hetvenhat Jött ki. Mégegyszer számolt. Orczy méltóságos hosszú agár­lábait váltogatta maga alatt. Mintha azt mondaná: hagyjuk már, menjünk a csudába. Nya­kát is forgatta, mely ugyancsak hosszú volt. A kíséretéből kere­sett valakit, akinek egy anekdó- tát elmondhatna. De a kísérete komor volt és fenyegetően figyel­mes. Az írnok elemében buzgott. Hol itt, hol ott tűnt fel a sárga haja, meg a sárga kesztyűje. Föl. szaladt a gátra, majd behatolt a kubikusok soraiba. Számolt. — Csak hetvenhat — jelentette a buzgóság piros hullámaival ar­cán, mit a hivatali aggodalom palástja redőzött. Az igazgató főmérnök porcelán­nadrágja vészterhesen reszketett a szélijén. S a csend súlyosan lógott alá a szikrázó égből a ku­bikusokra, mint egy alacsony légnyomás. Akkor jött a vízmester. Elha­ladt az írnok mellett. Egyszerű­en elhaladt az álmos pocakjával. —• A kukoricában vannak ásó­nyelet csinálni — mondta szem. rebbenés nélkül. Ügy tetszett, a föld pórusai kitágulnak, és mint könnyű pára, sóhaj száll föl a tájból. Az urak megnézték a csator­nát. Orczy báró új földjeire is vetett egy pillantást, hol most még a nád kalásza lengett. Aztán az egész társaság elhajtott a bá- tori gátőrházba. Ott halebéddel várták már őket, s a lányok fel­virágozták az asztalt. A vízmester azt mondta figu- ránsának visszafelé ballagtukba: — Ha istenfélő nem volnék, káromkodni tudnék. Négy nem­létezőre felveszik a pénzt. Kis János járt a léccel. Han­gosan kiáltozott: — Száz, karó 1 Terep ... száz­ét! — Tovább! — Száztíz! — Tovább! — Száztizenöt. Dani bácsi belebújt egészen a távcsőbe. — Azt hiszem, hármat kellene lépni balra. — Annyit — bólintott Kis Já­nos. Már ment is, hogy feltegye a zsombékra lécét. El is moso­lyodon magában: hiszen ez vilá­gos, hadd keressenek az embe­rek. Dani bácsi is jegyzett és mo­solygott közben. Ellesi ez a gye­rek már az ember gondolatát. Egy hete hogy itt van. (Vége.) gjll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom