Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

1976. július 7. • PETŐFI NÉPE • 3 HARMINCEGY MÜ ÉRKEZETT BE A szociográfiai pályázat díjai Egész éven át tartó szociográ­fiai pályázatot zárt le a kecske­méti kiadású Forrás szerkesztő­sége kedden délután a befutott, s részben már meg is jelent mű­vek értékelésével. A felhívás a tavalyi május—júniusi összevont számban jelent meg. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, a Bács-Kiskun megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya és a Forrás kiírása arra ösztönözte a vállal­kozókat, hogy hitelesen, az iro­dalmi szociográfia eszközeivel ábrázolják „a magyar valóság valamely területét, s különösen az életforma-váltással összefüg­gő jelenségeket”^ Tüu&d összesen 31 művet küldtek el a szerzők. A pályázat eredmé­nyeit Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője ismertette a kecs­keméti sajtóházban. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 3 ezer forintos díjait kapta Kama­rás István az olvasó munkások­kal foglalkozó írásáért; Sulyok Katalin, aki az egyik pesti mun­kásszálláson élő Bács-Kiskun megyei női brigád életét elemez­te, valamint az Ember Mária— Hegedűs B. András szerzőpáros az iskolában végzett olvasás­szociológiai felmérésért. Lakásépítő szövetkezetek Gyors ütemben terjed, s előre­láthatólag fontos tényezője lesz a szövetkezeti lakásépítő forma az V. ötéves terv lakásépítési programjának. A tapasztalatok tanúsága szerint azonban, a la­kásépítő szövetkezetek szervezé­se, megalakulásuk előkészítése, a közművesítés, az építési terület, a beépítési, valamint a kiviteli tervek és az építőkapacitás biz­tosítása a korábbiaknál nagyobb tervszerűséget, szervezettséget, általában színvonalasabb munkát kíván. A IV. (»téves tervben eb­ben a formában csaknem 10 ezer lakás épült meg és további 8500 lakás van jelenleg építés alatt. Az országban 423 lakásépítő szö­vetkezet működik, tagjaik két­harmada munkás, s még ennél is nagyobb a fiatalok aránya. Két­ségtelen, hogy a szövetkezőknek az eddigieknél nagyobb segítség­re van szükségük, s jobban kell támaszkodniuk a SZŐ V TER V megyei irodaira is. amelyek a ta­nácsi tervek kialakulásától kez­dődően tevékenyen részt vesznek a szövetkezeti lakásberuházások megvalósításában. Az egyik fő törekvés most az, hogy az V. ötéves terv során ki­alakuljon az egy-egy nagy. illet­ve több kis- és középvállalat dol­gozói részére folyamatosan épít­kező szövetkezetek hálózata. Egyébként a munkásoknak is előnyösebb, ha a vállalat eszkö­zeivel, szakipari kapacitásával támogatják lakásépítkezésüket, s kézenfekvő vállalati érdek is a társulásban történő, telepszerű építkezés. Célszerűnek látszik az is, hogy a folyamatosan, több ütemben építkező szövetkezetek­nél — ahol a tervidőszakban 200— 300, vagy 'ennél több lakás meg­építésével számolnak — a több tízmillió forintos beruházás szer­vezését, ügyeinek intézését a tár­sadalmi vezetőket tehermentesítő, főfoglalkozású ügyintézővel oldják meg, amellett, s hogy minden módon elő kell segíteni a testü­leti vezetés, a közös érdekeltség és az együttes felelősség teljes körű érvényének kibontakozását. A lakásépítő szövetkezetek egyébként ebben-az évben négy­ötezer lakás átadását tervezik, s — mint. a megyei tervekből is kitűnik —, ugyancsak még az idén további öt-hatezer otthon építéséhez látnak hozzá. A SZÖVOSZ illetékesei szerint az érintett szervek megfelelő össz­munkája esetén megvan a re­mény arra, hogy két év alatt 10 ezer, 1977-től kezdve pedig évi ct-hatezer lakást adhassanak át tagjaiknak a lakásépítő szövetke­zetek. A tervek valóra váltása a központi szervek operatív segít­sége mellett nagymértékben függ a szövetkezeti testület.- a válasz­tott; szövetkezeti vezetők hozzá­értésétől, aktivitásától és nem utolsósorban a szövetkezeti tag­ság öntevékeny közreműködésé­től az építkezés megvalósításá­ban. Kedves kis ünnepséget tartot­tak hétfőn délután az Alföldi Ci­pőgyár kiskunfélegyházi gyárá­ban. A KISZ-klubban Szálkái László főmérnök üdvözölte azo­kat a fiatalokat, akik most tet­tek sikeres szakmunkásvizsgát, s ettől a naptól kezdve felnőttként vesznek részt a termelő munká­ban. A harmino ifjú szakmun­kásnak 29 felsqrészkészítő kis­lánynak és egy tmk-szerelő fiú­nak — Kristóf Klára, a gyár szakszervezeti titkára adta át a Bőripari Dolgozók Szakszerveze­tének emléklapját és egy szál szekfűt. • — Itt tanultátok a szakmát cs nagyon örülünk annak, hogy itt maradtok felnőttként is — mondta a többi között a főmérnök. • Az ifjú szakmunkások. (Opauszky, László felvételei.) MEGJEGYZÉSEK Szenzációs újítás Kezdetben vala a festék. A kecskeméti Tejipari Vállalatnál a tasakos tejet készítő automaták­hoz olyan berendezést alkalmaz­tak, amelyen számsor volt, ezt egy henger folyamatosan festé- kezle, s a berendezés rányomta a műanyagfóliára. így el lehetett olvasni, mikor töltötték a tejet. Például így: 75.06.15. Vagyis 1975. június‘,'l5-én. Ez viszont sok bajjal járt. A festék elmosódott, vagy éppen foghíjasán látszott, de könnyen le is lehetett dör­zsölni. (Néhány boltos megtette már azért is, hogy a szombati te­jet hétfőn eladhassa). Rengeteg festéket kipróbáltak, azonban egyik sem vált be. A magyar ipar képtelen olyan festéket készíteni, amelyik tartósan megmarad a fá­sakon. Most aztán jött a szenzációs újítás: lészen ezek után a perfo­ráció. Ez aztán igen! Nem lehet ledörzsölni! És hogy minő előnye van még? Csak a legfontosabbak: nem lát­ható. A tisztelt vásárló nézi, né­zi, hol a; taisakon a jelzés. Ngm Július 5-én délben — a lakite­leki vasútállomáson. Egy „piros” meg egy „fekete” vonat pörkölődik már a napsü­tésben. Közelükben csak úgy perzsel a levegő. S ebből a forró­ságból bőven jut a fülkékbe is, amelyekben aimúgy is tró­pusi a klíma. Hiába húztak le minden függönyt a napos ol­dalon. mióta a szerelvény meg­állt, egy csöpp légmozgás sincs. Alig csendül utolsót a déli ha­rangszó, befut a harmadik vonat is, a Kecskemétre tartó „piros”. Jókora utascsapat kocog elő a hűvös váróteremből, a fák, s az épület árnyékából. Hunyorognak n vakító fényben, igyekeznek mi­dnél előbb felkerülni a kocsikba. Ismerős családdal találkozom. — Hát ti, szabadságon? — Igen. Tőserdőn nyaralunk, a vállalat hétvégi házában. — Mikor jöttetek? találja» Ha1 megmutatják, nem tudja elolvalsni. Mert szenzációs kitalálással a tasak hátulján, ahol a műanyagfóliát összehe- gesztették a maradék lebernye- gen található a perforáció. A tasakos tej vásárlásához ajánljuk: mindenki vigyen ma­gával több dioptriás szemüveget, vagy nagyítót. No meg egy tej'- vásárló segéderőt, aki fogja a zacskót, míg a fővásárló a leber- nyegen nagyítóval kibogarássza a perforáció« jelzést és megtudja, mikor készült a tej. S még vala­mit. Egy poharat. Ugyanis, ha szerencséje vain, a perforáció kö­zel került a forrasztáshoz. Miköz­ben fogdossa. ott megreped a zacskó. Ilyenkor aztán elő gyor­san a poharat és máris vehető egy kis kóstoló. Az újításban ez végül is a leg­nagyobb szenzáció. A vásárlónak módjában van megízlelni a tejet; savanykás, vagy sem. Eldöntheti, vegye, ne vegye. Mert hát ez a legmegbízhatóbb módszer . .. — csis — — Csütörtökön. — És most hazaruccantok Kecs­kemétre? — Nem. Megyünk vissza Tös- erdőre. — Három fiuk közül a középsőre mutatnak. — Tegnapra kikészült, bágyadt, lázas lett. Be­jöttünk vele Lakitelekre. Az or­vos azt mondta, ez most gyakran előveszi a gyerekeket. Gyógy­szert írt ki. Az apa és anya szinte egyszerre folytatja. — De képzeld. Lakiteleken nincs nyitva a gyógyszertár. Aki orvosságot akar venni, kénytelen beutazni Tiszakécskére, vagy Fél­egyházára .. . Ekkora község pa­tika nélkül. Meg most hozzá kell számítani a környékhez a sok tőserdei üdülőt... Felhívhatná­tok a figyelmet, valamit tenni kellene. Csakugyan. <0 Az ápolónők képzése és megbecsülése Két levél Bognár Arpáciné, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet titkára nyilatkozik Manapság a betegellátásban kétségtelenül az ápolónőhiány okozza a legtöbb gondot. Az Egészségügyi Minisztérium és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete vezetőit egy­aránt foglalkoztatja, hogyan lehetne enyhíteni a gondon. Er­ről beszélgettünk Bodnár Árpádnéval, a szakszervezet titká­rával. — Általában hiány mutatko-. Zik-e középfokú képzettségű dol­gozókból ? 1200 betöltetlen állás — Igen. A létszámhiány álta­lában jellemző. De legnyomasz­tóbb a nővérek vonatkozásában. Hiszen a betegágy mellett, az ápolásban nem pótolható a nő­vér. Minden egyes távollevő he­lyett a jelenlevőknek kell tehát helytállniuk, vállalni a többlet­terhet. És egyre többeknek kell egyre súlyosabb többletterhet ci­pelni. Megkísérlem számokkal érzékeltetni ezt: Az intézetekben 15 ezer álta­lános, 5300 gyermek és 2000 el­meápoló dolgozik, a szülészeti osztályokon 2200 szülésznő van: országosan tehát összesen 24 500 ápolónő működik. És 1200 a be­töltetlen állás. A beosztott álta­lános ápolónői állásoknak Buda­pesten 8,6, vidéken 3,5 százaléka üres. Persze, ez utóbbi — aho­gyan mondják — erősen szóró­dik. Az iparvidékeken a hiány helyenként megközelíti a fővá­rosit, másutt, ahol kevés a női munkalehetőség, ott minden ál­lásnak akad gazdája. A tényleges hiány azonban sokkal több, mint az üres állás. A dolgozók mintegy 20—30 szá­zaléka ugyanis betegség, gyer­mekgondozási szabadság, rendes fizetéses szabadság stb. miatt tartósan távol van munkahelyé­től. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a dolgozó nővérek közül mintegy ötezer még szakképzet- len. Vonzó intézkedések — Pedig az utóbbi években több intézkedés szülétett az ápolónői munka vonzóbbá téte­lére. Hoztak-e ezek eredményt? — Valóban történtek intézke­dések, hogy több legyen a nő­vér. A negyedik ötéves tervben sók kedvezményben részesültek: 1970 óta a három műszakos ápo­lónők közül a szakképzettek 200— 800 forint, a szakképzetlenek 100—600 forint munkahelyi pótlé­kot kaphatnak. 1971-ben általános bérrendezésre került sor: 10,3 százalékkal (1663 forintra) emel­kedett az átlagos alapbér. 1974. szeptember l-én felemelték az éjszakai pótlékot a korábbi 10— 20 százalékról 30—50 százalékra. 1975. január l-én az ápolónők munkaidejét heti 42 órára csök­kentették, a másutt érvényes he­ti 44 óra helyett. Az idén január l-én pedig 5 százalékra emelke­dett az egészségügyi dolgozók évi bérfejlesztése. A munkaerő-gondokon hivatott enyhíteni az 1972 januárjában életbe lépett rendelkezés, amely­nek alapján a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozó ápolónők, szülész­nők, csecsemő- és gyermekgon­dozónők évente 7 százalék ösz­tönző nyugdíjpótlékban részesül­nek. 1975-ben és az idén pedig azt is engedélyezték, hogy a nő­vérek nyugdíjuk megtartásával, teljes munkaidőben dolgozhassa­nak. A munkakörülmények szempont­jából jelentős, hogy országszer­te csaknem 140 nővérotthon mű­ködik, nem egy közülük korsze­rű, kényelmes, kulturáltan be­rendezett, s valóban otthont nyújt mintegy 6500 ápolónőnek. Mégsem vagyunk elégedettek ez­zel: újabb nővérotthonok léte­sítését szorgalmazzuk, garzonhá­zak építését sürgetjük. — Hogyan biztosítja a képzés az utánpótlást? Létezik-e vala­mi gyorsított „gyorstalpaló” mód­szer? — Igen. Az érettségizett jelent­kezők, munka mellett, kétéves tanfolyamon szereznek ápolónői képesítést. A kórházban heti 33 órát dolgoznak, a fennmaradó időt tanulással töltik. Tantárgya­ik: anatómia, élettan, mikrobio­lógia, kórtan, sebészet. belgyó­gyászat stb. Kezdő fizetésük kö­rülbelül 1600 forint, és az intéz­ményekben kedvezményes étke­zésben részesülnek. Eljutni a felsőfokig ^ — A pálya vonzereje, erkölcsi megbecsülése szempontjából igen fontosnak tartom, hogy 1975. szeptember l-én a szakdolgozók képzése beilleszkedett az általá­nos oktatás rendszerébe. Közvet­lenül az általános iskola elvég­zése után, kétfajta iskolában le­het egészségügyi tanulmányokat folytatni és szakképesítést szerez­ni: a háromeves, nappali egész­ségügyi szakiskolában és a négy. éves, nappali egészségügyi szak- középiskolában. Mindkettőben ál­talános ápolói és általános asz- szisztensi szakképesítést nyernek a tanulók. A szakiskolások mun­ka mellett aztán két év alatt érettségizhetnek. A most jelent­kező érettségizettek az általános ápolói szakképesítés megszerzése után tovább szakosodhatnak, elő. rehaladásuk lehetőségei és felté­telei azonosak az egészségügyi szakiskolát, vagy egészségügyi szakközépiskolát végzőkével. Le­hetnek gyermekápolónők, inten­zív-terápiás nővérek, műtő, ana- eszteziológus asszisztensek. A to­vábbképzésről az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Tovább­képző Intézete gondoskodik. Még nagyobb jelentőségű a tavaly szeptemberben indult fel­sőfokú képzés. Ez az Orvosto­vábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Karán indult adott szakterületeken (védőnői, gyógy­tornász, diétásnővér, közegész­ségügyi-járványügyi ellenőr sza­kon) hároméves nappali főisko­lai képzés, és (egészségügyi szak­oktató, intézetvezető nővér, men­tőtiszt szakon) kétéves levelező tagozattal. Szakszervezetünk ja­vasolja, hogy a főiskolai képzést terjesszék ki meghatározott ápo­lónői kategóriákra Is. — Az elmúlt években más vo­natkozásban is észrevehetően nö­vekedett az ápolónők társadalmi megbecsülése. Július l-én, Sem­melweis Ignác születésének év­fordulóján, a „kiváló” és „érde­mes” orvosok, gyógyszerészek központi kitüntetésekor 42 nővér részesült ,,Az egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetésben. Akad olyan ápolónő is, akinek kima­gasló munkáját a „Munka Ér­demrend” arany fokozatával ho­norálták. Mindez azonban nem elegendő. A nővéreknek a jövő­ben jobban kell érezniük a tár­sadalom erkölcsi és anyagi meg­becsülését. — Gyakran beszélünk az ápoló­nők elvándorlásáról, a három műszak nehézségeiről, de lénye­gesen kevesebbet azokról, akik évtizedeken át hűségesen kitar­tanak a kórházakban, a szociá­lis otthonokban és a többi inté­zetben, illetve az alapellátásban. A kórházban dől el — Meggyőződésem, hogy a pá­lya megszerettetése. alapvetően a kórházban dől el és számtalan gyakorlati és lélektani tényezőtől, függ. Hogy a nővér tapasztalja-e: nélkülözhetetlennek tartják köz­reműködését a gyógyításban, hogy igyekeznek-e tervszerű munkaszervezéssel könnyíteni a dolgát; hogy az orvos segítő­társaként egyenrangú félként ke­zelik-e. Aki valaha dolgozott betegágy mellett, nagyon jól tudja, mekko­ra a jelentősége a felsoroltak­nak. Hiszen a sokat emlegetett jó munkahelyi légkör kárpótol a három műszak hátrányaiért, a szombaton, vasárnapon is köte­lező szolgálatért. Ennek igazát bizonyítja, hogy a több mint 200 ezer egészségügyi dolgozónak 50 százaléka törzsgárdatag. A mun­kát, aminek erkölcsi, anyagi meg. becsülésével még korántsem elé­gedett a szakszervezet és szük­ségesnek, indokoltnak véli napi­renden tartani a három műszak­ban dolgozó ápolónők újabb bér­rendezését — hangsúlyozta befe­jezésül Bodnár Arpádné. L. M. A leveles ládában halványzöld boríték hívogatta a háziakat pos­tabontásra. Az asszony, lisztes- tésztás kézzel a krumplitörőt markolva, a férjét küldte volna érte. — Palikám, lépjél ki, nézd meg, ki írt nekünk? — sarkallta tkrásnét a kíváncsiság. — Ki írt! Ki írt! Nem mind­egyt — dohogta zsémbesen a férfi. Még hogy levél... Egy újabb... A múltkor is libabőrös­re vált a hangulata attól a le­véltől, amelynek feladója a ta­nács volt — címzettje pedig ő, Ikrás Pál, Fás utca 9. Kétezer forintról szólt akkor az írás. Fellebbezésére, kiskorú gyermekeire tekintettel, ennyire mérsékelte a tanács az engedély nélküli építkezésért kirótt pénz­büntetést. Nem volt mese. Fizet­nie kellett! Fizetett is. És nemcsak pénz­zel — munkaerejével., szabad ide­jével, de még az egészségével is. Szilárd alapot akart a házának. Erőset, sziklakeményet. Betont zsaluzott a fundamentumba. Ta­licskából fordította bele a ke­mény masszát. Igásló nem küsz­ködött annyit a sóderes teherrel, mint ő a betonos talyigával, va­lahányszor keréknyomot hagyott a hepehupás talajon. S amikor a fölrakható legnagyobb betonpú­pot sikerítette az egykerekűre, el­bukott vele, s a lapockáját kezd­te keservesen fájlalni. Jobb karját hetekig nem bírta emelni. Az üzembe se mehetett be dolgozni. Majd egy hónapig sínylődött táppénzen. Alighogy felépült, újra folytat­ta. — Csak az alappal készüljek el! Aztán itt lesznek a haverok a gyárból, és egykettőre felrak­juk ... Az asszonynak azonban seho­gyan sem tetszett a dolog. Ez a Pali, ismerte jól, azelőtt is min­denbe beleugrott. Jó ember, meg dolgos is, csak hát olyan sehall- selát, meggondolatlan fajta. Ide kap, oda kap. Ű) házat akar a fejük fölé mindenáron. — Nem lesz ennek jó vége. Pali, meglátod! Az hobbiföld, nem telek ... Egyszer még rájön­nek .., _ Ne nyafogj már annyit! Marci Pistáék is úgy építkeznek: .dugeszban... Ahogy fogyott a pénz, Ikrás- nét egyre többen látták gondter­helten a körmét rágni, a homlo­kát ráncolni. Egyik este aztán — dirr-durr! — nagyot csattant Ikráséknál a konyhaajtó. A férj jött haza d hobbiról. — Felírtak, az úristenit! Most verhetem szét az égésiét! Dina- mitot neki! Fellebbezett, de a törvény — törvény! Le kellett bontani a már időközben felhúzott méteres falat is. Hiába. A lakáskérelmek papírhalmaza, ott a tanácsnál, keményebbnek bizonyult még Ikrás Pál betonalapjánál is. És most, ezek után, arra kí­váncsi az asszony: mi van a le­veles ládában? Ki írt nekik? Kelletlenül indult a halimny- zöld borítékért. Neki szólt. Az ő ,nevére. Ben­ne pedig ez állott: ..Tisztelt Vá­lasztóm! Folyó hó 23-án, az ár­téri általános iskolában tanácsta­gi beszámolót tartok, melyre tisz­telettel meghívom és elvárom. Fekete Sándor, tanácstag”. Szíve kissé fölpattant a „Tisz­telt Választóm!”-tói. Olyasfélét érzett, mintha a Törvény most hívó-barátságos arcfelével fordul­na hozzá, szövetségest keresőn. Este aztán már ott ült ő is a friss faillatú, új tanteremben. Mint sok-sok órát elbliccelt diák keresett helyet az egyik padban és hallgatta végig tanácstagjuk beszámolóját arról, hogy hol, mi épül, mennyiért mikorra ... Hogy mennyi, de mennyi új lakás kell még 1980-ig! Amult, bámul, ő. a kisember, mi minden történik kertecskéjén túl; azon a kertecskén kívül, amelyben egy betonalapnak kel­lett beomolnia, hogy helyette sok száz, sok ezer, még erősebb épülhessen. A tanácstag bejelentette: jö­vőre társasházakat is fognak építeni a környéken, a Fás utcá­hoz közel... Aki akar, társul­hat. A „Tisztelt Választó” megmoc­cant a padban. — Végre, valami jó hír! Amikor pedia valaki az iskola­udvar feltöltéséhez kért önzetlen segítséget, Ikrás Pál karja is a magasba lendült. Szavazott. A szavazatszedő bi­zottság óta másodszor... Kohl Antal Felnőttetek... Van patika - mégsincs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom