Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
BÁRÁNYI FERENC: Bal lada "UH Erdő mélyén van egy tó, van egy tő,- *;í tiszta volt és csillogó, ' HÜl csillogó. Lány futott a vize mellé, hogy bánatát vízbe vetné, de a bánat egy volt véle: ~ 7 n b >í lányt is rántva hullt a mélybe Ott maradt a lány: a bánat, karjaiban a hínárnak, ringatták ölelő zöldek, amíg süllyedt egyre följebb, föl a mélybe, föl a mélybe, tükrözött, vizmélyi égbe. Erdő mélyén, van egy tó, van egy tó. már a medre koporsó, koporsó. KISS FERENC: Az írás győzelme - legendák nélkül Elhangzott a lakileleki művelődési Központ író—olvasó találkozóján. 1935 szeptemberében történt. Már beteg volt József Attila, a sok nélkülözéstől és a visszhang- talanságtól létesült kietlen közeg már-már beterítette. Ekkor érte az a kivételes szerencse — s a kivételes itt szó szerint értendő! —. hogy felolvashatott a rádió- bari, Tizenöt percig tartott a műsora. és az adó felett elvonuló vihar miatt éppen ez a 15 perc alatt szünetelt az adás. Mondta, mondta az, azóta világhírre .jutott, s mindennapi kenyerünkké vált gyönyörű verseket, s csak aztán tudta meg. hogy a semminek beszélt. Nem lehet, de hu kellene, ha egyetlen okkal kellene megnevezni, miért, pusztult el József Attila, ha, egyetlen jelképbe kellene foglalni, mi az, amitől legjobban szenvedhet,,g költő..eiftt;,#,.,, viharszünetre hivatkoznék. Az írói mesterséget sok legenda jövezi. Az író. a költő sokak szerint a sámánok, a varázslók rokona, illetve révült önkívületben. dolgozik, be van avatva a világ titkaiba, belelát a miniszter aktáiba, s a szegény ember szívébe, mindent lát és mindent tud. és teremt, mint az isten. Mindebből annyi feltétlenül igaz. hogy az író érzékenyebb, hallása tisztább, látása élesebb, mint az embereké általában. Ezért író. I)e akármin! legyen is. akármilyen hatalmas legyen az alkotásban, azon túl és azon innen ember is, méghozzá épp olyan esendő, mint mi valameny- n.vien. Kenyérrel élő ő is. nem virágporral, nektár helyett bort iszik, ha van bora. A kenyér és a bor hiányát azonban jobban bírja. mint a közönség hiányát. S ebben szintén különbözik tőlünk. A közlés ősi ösztöne ugyan minden emberben él. az írónak azonban lételeme. Még a leggőgösebb, legzárkózotlabb költő is örül. ha a verseit olvassák, főként, ha .szépen olvassák. Kosztolányi, ha elkészült egy-egv írásával, az éjszaka kellős közepén is ('elköltötte a feleségét, hogy felolvassa, hogy mérhesse a, hatást, megbizonyosodhasson muhkája értelméről. Bármily magabiztos legyen is az író, titokban vagy nyíltan, de a szeme mindig a közönségre figyel. Munkája igazolását tőle várja. Néha a kritikustól is. de ha benne csalódik, fellebbviteli íó- runpát az olvasók között keresi, írhat a kritika, amit akar, ha a könyv elfogy, ha író és olvasó szeme cinkosan öszevillán. az író győztesnek érzi magát. — Győztesnek — mondom, s nem véletlenül folyamodok ehhez a harbias szóhoz. Mert az író, bármilyen békés természet legyen is. voltaképpen mindig a bukás és a győzelem mezsgyéjén jár. Nem az érvényesülés sikerére, vagy sikertelenségére gondolok itt, riem is a kockázatokra, melyek a kellemetlen igazságok ki- beszélésével járnak, hanem arra a fontosabbra, ami a világot, az ismeretlent vallató munkájában esélyként vár reá. Minden irodalom és művészet végső értelme, hogy)(lebírja. meghódítsa, magáévá humanizálja az ismeretlent, Mennéj nagyobb területet fedez fel, mennél mélyebbre hatol a külvilág, vagy a lélek vidékein, annál kevesebb tér marad az embert fenyegető ismeretlen félelmetes erők számára. A mű sikere azt jelenti tehát, hogy az író megbizonyosodhat, amit alkotott, nyereség az olvasó számára, tehát betöltheti funkcióját. Hogy erősebb, tisztább, nemesebb lesz-e munkája révén az olvasó — mert ez lenne a végső cél — rövid távon, alkalfni találkozókon nem igen mérhető, de az megsejthető, hogy a kapcsolatnak milyenek az esélyei. S mert vétségek mindig adódnak, jó, ha az író és az olvasó megbizonyosodnak arról, hogy értik egymást, számíthatnak egymásra. A_ki tudja, mit jeleni: szülni, teremteni, sejtheti, hogy a magasztosnak festő írói szerep hétköznapjaiban milyen emésztő küzdelem rejlik: ..megtestesülni napontg, veríté- kezni. meghasadni, folytatódni". S hogy eközben milyen szükség van azok megértő figyelmére, akik nemcsak értelmezői, hanem saját területükön szintén teremtői az értékeknek, nem igen kell tovább magyaráznom. Ök az író elsőrendű szövetségesei. Sí,akik -érkeznek...—.mint -például nemrég a könyvhétre, az azóta is sorjázó író—olvasó találkozókra. vagy személyes találkozók nélkül is az olvasás randevúira — nem jönnek üres kézzel. Hoznak valamit, amit sem a lab- darúgó-viglágbajnokság, sem az olaszországi társasutazás nem adhat: híreket az emberi lélek állapotáról. Fontos dolgokat tudnak az emberről. a közegről, amelyben léteznünk kell. a mindenségiül, amelyből kiszakadtunk, s a vágyról, hogy kapcsolatunk az élet egészével valamiként helyreálljon. Valaha úgy tudtuk: „Itt a szenvedés belül, ám ott kívül a ma gyarázat". s mert arra. ami ki\ volt. a társadalomra szabatos s/a vünk volt, azt reméltük, húg', künn és benn. az emberi lélek . , a társadalmi rend remélt harm" niáját a társadalom átalakítása automatikusan meghozza. Azóta megtanultuk., hogy a kor nagy gondjain úrrá lennünk, sokkal nenezebb. mint képzeltük. A kíméletlen Harcok nyomán maradt traumák alighogy meggyógyultak, máris új nyavalyák fenyegetniIí bennünket. A békés hétköznapok, amikre vágytunk, a személyes boldogulás apró meccseinek színtereivé szűkülnek. Szénmonoxiddal telítődő levegőjükben egyre nehezebben száll fel a merész gondolat, elfakul a távlat, a létezés magasabb értelme. Miközben szerepeink sokasodnak, a megbízások, küldetések, az ország- és világjárás alkalmai egymást érik. az igazi találkozások alkalmai mintha ritkulnának. Kísért a veszély. hogy lassan egymás ügyfeleivé válunk. Akinek ennyi az elfoglaltsága, aki ennyire fut. nem nézhet körül alaposan, nem lakhatja otthonává a várost, ahol megáll egy pillanatra, nem nézheti meg a rétet, amit lefényképezett. s bolondnak néznék, ha hosszan időzne egy patak mellett. vagy egy ember mellett, akivel nincs semmi elintéznivalója, ökonomikus életvitelre törekszünk, „képviseltetjük" magunkat lehetőleg csak azzal az adottságunkkal, amelyre éppen aktuális ügyben szükség van. S eközben észre sem vesszük, hogy személyiségünk résziadottságaira hull szé^, az élet gépiesen pergő, monoton folyamattá szürkül. Ez az a lejtő, melyen a kissze- rűség. az erkölcsi-szellemi igénytelenség, a közöny, a megíásulás lapályaira juthat egy ember. Ha engedi, hogy sodródjon. A szocializmus embereszménye szemben áll ezzel a tendenciával, hadba áll vele az író is. Minden író, aki annak számít. Vasarely múzeum Pécs. Káptalan utca 3. Emeletes. sárgára vakolt, klasszicista épület. Néhány napja múzeumként világhírű szülöttje, Victor Vasarely, azaz eredeti nevén Vásárhelyi Győző nevét viseli. Az 1930 óta Franciaroszágban élő k épzőm ű v ész szü lóvá rosá na k ajándékozta teljes pályaképét, életművét is felmutató másfél száz alkotását. Saját alkotásain kívül átadta a múzeumnak felesége. Claire Vasarely műveinek válogatott gyűjteményét, valamint kortárs külföldi művészek, így például: Hans Arp, Frantisek Kupkn. Michel Seuphor és L. To- maselío több. jeles alkotását. A látogató kúszó akácokkal befuttatott. félköríves kapun át jut az ízléses, barátságos hangulatot árasztó leanderbokrokkal díszített udvarra. A helyreállított épület termeiben szépség és harmónia Grafikák, plasztikai kompozíciók. képek, faliszőnyegek, a világon mindenütt; ismert munkák. mint például a Zebrák, az Orion, a Helios, a Caracas, és a Vega-sakk; mind-mind egv utánozhatatlan eredet iségű. világhírű alkotó pályájának, csodálatos szépségű kompozíciókban megtestesült tanúja. Victor Vasarely 1908-ban született. Művészeti tanulmányait Budapesten. a Podolini-Völk- minn festőiskolában kezdte 1927- ben. majd a következő esztendőtől Borlnyik Sándor műhelyében tevékenykedett. líCiO-ban Párizsban telepedett le. azóta olt él és alkot. Sajátos, összetéveszthetetlen művészi stílust teremtett. Ebben a stílusban a, formák és a színek varázslatos összjótéka mindig egv-egy nagyobb látvány- egységet hoz létre, amely az élmény kiindulópontjául szolgál és struktúrája, elrendezettsége révén a részletek felé vezeti a szemel. A körök, a négyszögek, a kristályszemulakzatok és háromszögek — s ezek összeálló, egymásba zuhanó, egymásból növő. egymást vonzó és taszító formarendszere — egv-egy domináns szín uralmával, az egyes munkák szinte áttekinthetetlen, s mégis jól érezhető gazdaságát hozták létre. Vasarely a, modern ember érzékeny szín- és formavilágához talált stílust. A 68 éves. fiatalos kedvű művész, Pécs legújabb díszpolgára, arcán derűvel, szemében csöppnyi meghatódottsággaL lépett a nevét viselő múzeumba. Amikor arra kértem, mondja el, miként határozta el, hogy nagyvonalú gesztussal szülővárosának ajándékozza alkotásait, kifogástalan magyarsággal így válaszolt: — Szerintem nem nagyvonalú, hanem természetes, megfontolt és érzelmeim által diktált tett: tisztelet a szülőföldnek. A múzeum megnyitója akaliria- búl rendezett sajtótájékoztatón Victor Vasarely a többi közölt szólt arról a szép és sokat hangoztatott elméletről, hogy a műalkotás akkor válik majd teljessé, ha behatol a társadalmi rétegekbe. és közkinccsé lesz. hogy hasson, nevelje a szemet es az érzéknységet. Megemlítette, hogy a múlt század végéig természetes, szép egymásrautaltságban, közösen dolgozott építész, festő, keramikus. s harmonikus épületegyütteseket teremtett. Aztán a XX. százád idején felbomlott ez az együfüél. a burzsoázia cirádás keretekbe rakta. szalonjába, ebédlőjébe, vagy páncélszekrényébe zárta a képeket, a szobrokat. Az építész pedig többnyire csak néhány négyzetméternyi szabad felületet hagyott, s udvarias levelet írt, mondjuk Picassónak: készítsen valamilyen dekorációt. Az en elképzelésem más! — folytatta Vasarely mester. — Ember- arányú. a mai esztétikai igényeknek megfelelő, színes tömegépti- letek létrehozúfia. amelyekben j"I érezheti magát az ember, s humanizált. szívet, lelket vidámiló környezetre lel. Mi rí ,i művészet ma szerintem a labdarúgáshoz hasonlóan: csapatmunka. Victor Vasa,rely legújabb terveiről így szólt: — Ha a Pécsi Zsolnay gvár elkészíti az elképzelésével egyező pirogránit lapokat. kompozíciót formál az épülő győri színház két falára. Ezenkívül néhány mondatban beszélt egy Pécset! felállítandó Vasa- rely-alapítvány lehetőségéről is. Amikor Victor Vasarely a Vasarely Múzeumba lépett, ez volt az első gondolata: alig várja, hogy csendben, s egyedül végignézhesse a gyűjteményt hátba lesz meg kiegészíteni való. Harangozó Márta Egy ruhatárosnő elbeszélése Hogy mi a dolgom? Beveszem és kiadom a kabátokat. Közben megállók a fogasok mellett. A hivatalban sok az ember. Képtelenség mindenkit számon tartani. No meg mikor? Az embernek: leszakad a lába. annyit lát- fnt a holmikkal. Sokféle ember fordul meg itt nap nap után, de a kabátját azt egytől egyig mindnek ismerem. Tudom, kié milyen: az egyiké ilyen, a másiké megint más. Ahányon vannak, annyiféle a kabát is — u szabása, a vonala, ahogy mostanság mondják . .. Szám nélkül se keverem össze. Hogy én a hét év alatt mit összedédelgettem a mindenféle kabátokat, naphosszat futkostam velük! Hát persze hogy emlékszik az ember. Tán el se hiszed, de azt is tudom, kinek a kabátját hová akasszam. Nézem, hát ezek például együtt jönnek, együtt mennek. No. hová akasztom őket? I’ersze hogy egymás mellé. De nem is erről akartam... Történt itt egy dolog. Bár hát valójában nem is történt semmi, egyszerűen csak... Látod azt a helyet, ahol az a bőrkabát lóg? No, arra a helyre úgy két-három érvel ezelőtt mindig két kabátot szoktam akasztani. Az egyik, most is emlékszem, egy vadonatúj világosdrapp volt. A másik meg fekete férfikabát. Agyon• Szovjet-azerbajdzsán író. 1938-ban született Bakuban. Apja, anyja híres küllő. Több novelláskötet és kisregény szerzője. Fehér kikötő című regénye magyarul is megjelent. hordott, kopottas ujjú... Itt lógtak nálam egész nap. Heggel együtt vettem be őket, este meg együtt adtam ki. Emlékszem, a férfi fehér sálat viselt, ismered, olyan fehér gyap- júsálat. épp, mint a tied. fiacskám, épp. mint a tied, Leveszi, és csak úgy begyömöszöli a zsebébe... Ha meg hideg volt az idő, vagy esett, a sálat mindig a női kabáttal együtt vettem be... Előbb a nőit adta be, a világosát. azt akasztottam alulra, felülre meg a férfiét. Elnéztem párszor. hát tisztára mint az eleven emberek! Átöleli a fekete a női kabátot, beborítja. Mintha a gonosz pillantásoktól védené. Így volt ez velük — mindig csak együtt. Ha korábban jöttek munká- ba. ha elkéstek — az ö helyük csak az övék. Megesett, hogy olyan tömeg volt, olyan nyüzsgés, hogy mindenki holmijának nem is jutott hely. De ha az enyime- ket nem láttam is, azért a helyüket titokban csak szabadon hagytam ... Magam sem tudom, miért... Nem volt szívem! Volt akkoriban még egy kabát, amit ugyanígy szemmel tartottam. Szintén férfikabát, barna. Ez mindig egymagában lógott. Jön, nem néz se jobbra, se balra, lelöki, és már megy is a dolgára. Egyedül járt. Egymaga jött, egymaga ment. Se barátja, se ismerőse, senkije se volt. Szép volt a kabát, új, drága szövetből. Az ilyent megjegyzi az ember. Valahogyan leszakadt egyszer az akasztója — csak fognia kellett volna a lüt meg a cérnát, igazán nem nagy dolog — de nem! Tisza gyötrelem lett az életem vele. Bárhogy akasztottam föl, folyton leesett a földre. Szóltam neki, kértem . . . másnap megint minden ugyanúgy volt. maradt a régiben .. Nem nagy ügy persze, de attól függ. kinek. Ez meg, úgy látszik, soha életében nem vett még tüt a kezébe... No. elfogyott a türelmem, fogtam. megvarrtam magam... tgy telt-múlt az idő. Egy szép napon... emlékszem, rengeteg volt az ember, mindenki sietett, innen az ajtóig állt a sor. Alig győztem. Mert igaz is — minél előbb el kell venni az emberektől a holmijukat, hogy ne legyen itt tolongás, meg még a számokat sem szabad eltévesztenem, nehogy rendetlenség legyen. Kifulladtam. a lábom is alig éreztem. Aztán nézek, hát mintha csendesedne. No, gondolom, hála isten . .. legalább kifújhatom magam. Leültem oldalt, hát egyszerre — úristen, sietségemben mégiscsak megtévedhettem, ezeket az enyémeket kétfelé akasztottam. A kis drapp a barnával van. Ó, te ostoba, mondom magamban. Odamentem, megnéztem: talán a feketét tettem a barna helyére? Látom, bizony tévedtem, üres, üres a fogas. Másnap ugyanaz. Aztán szintén ... Aztán latom, megjött' 1 másik. a fekete kabátos. Unni in a kabátját . . . Mit volt mit lennem, fiacskám, fölakasztottam egymagában. Mégsem akaszthatok cgy helyre három kabátot! Az idő meg rossz roll: aprószent ú eső szemetelt. Ez. ha reggel elkezdi, estig se hagyja abba. Még csak meg sem áztat istenigazából, csak kellemetlen. A kabátja mindenkinek száraz volt. legföljebb, ha az ujjal nyirkosodlak át. Ezé meg — facsarni lehel belőle a vizet! Nincs egy tenyérnyi száraz hely rajta. No, az idő múlik. így teli el egy hónap. Minden változatlan. Ahogy azon a napon elkezdődött. Kezdtem hozzászokni. Hal egyszer megszólít amaz. a fekete kabátos. Körül persze senki. ...Nagyon kérem — mondja —. adja ide azt a kabátot, legalább egy pillanatra.” Es mutálja a kis drappot. Tudod. fiam. milyen rendszer van itt. Ki milyen számot ad ide. azt a kabátot kapja. Ha az édes testvérem jön, s2ám nélkül, azét sem adhatom ki. Más kabátját pedig — arról beszélni is kár! Itt meg az isten tudja, mi történt velem. Nézem, hogy gyötrődik. sajnálkozom magamban: eh. kedveském, mit akarsz nézni rajta? Ily nézpd. ha nem, úgysem változtathatsz semmin. Különben, úgy látszik, így kell ennek lennie. Neki egy szót sem szóltam, hanem mentem és levettem a fogasról a kabátok Rendben van. gondolom. Fogta és csak nézte, nézte... aztán visszaadta. ..Köszönöm'' — mondta. És elment. Többet aztán nem is láttam. Vándor Anna fordítása
