Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
V 4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 4. • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • i Még nem írták meg a község monográfiáját, de sok értékes adatot tartalmazó iratot őriznek a faluban, főleg a felszabadulást közvetlenül megelőző esztendők krónikájához. Természetesen Csátalja története jóval korábban kezdődött, bár alig hiszem, hogy a település létrejöttéről pontos évszámot lehetne mondani, s főleg idézni valamely előásott oklevélből. A helységnév eredetét illetően több változat forog közszájon. Leginkább elfogadhatónak az tűnik, amely az 1526-os • mohácsi csata idejéből származtatja a falu elnevezését, mivel itt táboroztak a hátvéd csapatok, itt volt a „csata alja”. Mindezt azonban senki emberfia ne tekintse „hivatalos’- magyarázatnak, mert csak az érdekesség kedvéért írtuk le, s nem akartunk vele semmit sem bizonyítani. Megoldható gondok gyűrűjében. Társadalmi összefogással készül az út. Még egy kisfiú is segít. (Szabó Ferenc felvételei) Jelenleg Csátalján 2144 ember lakik, tehát valóban kisközség. Mór egy félórája beszélgetünk Kubatov Antal tanácselnökkel. Tóth Kálmán községi párttitkárral és Patocskai Mihállyal, a községi tanács vb-titkárával, s egyre csak a gondok, a gondok bukkannak felszínre. Ezekről mindenképpen érdemes beszélni, szólni itt, a nagy nyilvánosság előtt is, hiszen kisugárzásuk népgazdasági jelentőségű, a belőlük leszűrhető tapasztalatok a szellemi közvagyont gyarapíthatják, s talán a jobb megoldások keresésére is sürgethetik az embereket. — Mit jelent Csátalján az. hogy településfejlesztés? — kérdezem beszélgetőtársaimat, s a válasz előtt a tanácselnök nagyot sóhajt, megtörli homlokát. — Évi 320 ezer forintot pénzben. Eredményben több milliót. A kettő csak látszólagosan mond egymásnak ellent, mert vegyük például a bölcsődefelújítást, ami másfél millióba került. Ezt a mi fejlesztési alapunkból négy-öt év alatt tudtuk volna elérni. De a járási hivatal adott 800 ezer forintot. a csátaljai Üj Élet Termelőszövetkezet 150 ezret, segített a DÁV. a postaigazgatóság, sőt a bajai Finomposztó Vállalat itteni kirendeltsége tíz mázsa cementet adott. Szóval így. összejön. — Mi lenne, ha nem jönne össze, ha elzárkóznának a támogatástól a helyi üzemek. a tsz stb.? — kérdezem az elnöktől, s bár tudom a választ, mégis kíváncsian várom, mit felel? — Akkor nem lenne fejlesztés. Vagy ha igen, csupán a 320 ezer forint erejéig évente. De akkor az utakon ma is tengelyig homokban járhatnának az autók, vontatók, lovas kocsik. Nem tudnánk egészséges ivóvízzel ellátni a lakosságot. El kell azonban mondanom valamit ezzel a támogatással kapcsolatban is. Például az itteni Űj Tavasz Termelőszövetkezet 1975-ben a Damjanich utcában, amikor az utat csináltuk a másfél milliós költségből fél milliót teljesített a községnek azzal, hogy fuvart adott. Erre „idegennek végzett fuvar” címén a termelőszövetkezetre kivetettek 18 százalékos forgalmi adót. Hát a tsz-nek a saját községe idegennek számít? Kérem, ha nem segítenek a tsz- tagok és maga a közös gazdaság, az út még ma sem lenne kész. De mert segítettek, megadóztatták őket. méghozzá alaposan. Ez nincs egészen jól véleményem szerint — sorolja Kubatov Antal tanácselnök. A község vezetői azonban mégis szerencsések a termelőszövetkezettel. s annak elnökével, Illés Gáborral. Ahogyan ők emlegetik, ..Gábor bácsi" mindenben segít, a falu, a közösség érdekeit nézi és értékeli. Erre az együttműködésre nem is jó kifejezés az, hogy kapcsolat. Másról. többről van itt szó. Talán azt mondhatnánk, hogy kipróbált elveken nyugvó barátság ez. De mindegy, hogyan fogalmazunk. Lényeg a közös gondolkodás, felelősség és cselekvés. A gyűrűző gondok ellenére — talán éppen a falu lakosságának, vezetőinek mindenben megmutatkozó egysége miatt — jól haladnak a dolgok Csátalján. Most kövezik például a Jókai utcát, ami pedig nem is volt tervezve. A Dózsa György utcában már elkészült a betonút, amihez egymillió támogatást kaptak. Ez az út vezet ki a községből a szőlők felé. át azon a vasúton, amelyet Baja—Hercegszántó vonalnak neveztek valamikor, de amelyen már nem járnak vonatok. — Másik nagy gond és, aggodalom a szőlő! Ez nemcsak csál-’ aljai probléma, hanem mindenütt jelentkezik, ahol szőlővel foglalkozó emberek élnek. A község határában — mondja Tóth Kálmán — körülbelül 100 hektár elhagyott szőlő van. Ennek a magyarázata egyszerű: emelkedett a permetezőszerek óra. felemelték a boradót — nem éri meg, nem gazdaságos a szőlőtermesztés. Még az állami gazdaságnak is van elhagyott szőlője. — Térjünk vissza egy kicsit a társadalmi munkára — kapcsolódik a beszélgetésbe Patocskai Mihály vb-titkár. — Itt van a községben a Ganz bajai gyárának egy üzeme. Természetesen a falu lakói dolgoznak benne zömmel. A múltkor kommunista műszakot teljesítettek, de a pénz Baja fejlesztésére ment. Nem értették az emberek, hogy amit ők, csátaljaíak, Csátalján dolgoznak, abból Baját fejlesztik? Az az igazság, hogy mi sem értettük és nem is tudtuk megmagyarázni iWkik. Most sem értjük! Persze, tudjuk, hogy Bajának is fejlődnie keli, viszont az itteni lakosok érthetően mégiscsak jobban örülnek, szívesebben dolgoznak a község fejlődéséért, mert annak látják, érezhetik az eredményeit. Mert a csátaljaiak tudnak és szeretnek is dolgozni. Ezt bizonyítják a Jókai utcában sorakozó új házak és az, hogy a falu 628 lakóháza kpzül 368-ban vezetékes vizet isznak. 443-ban pedig palackos gázzal főznek. Márpedig mindezt csakis a munkával lehetett elérni. ICét embert említettek a község vezetői, akiknek nincs állandó munkájuk, noha fiatalok. Őket még el-el lehet csábítani napszámba. Egy napi permetezés például 200 forint. Ennek is köze van az öregek által elhagyott szőlőkhöz. — Azért ne fessünk túl sötét képet a községről, hiszen az 1975-ös településfejlesztési versenyben Csátalja a harmadik. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy a lakosságnak a takarékban közel hétmillió forintja van — jegyzi meg a vb-titkár . Elgondolkozom ezen. amíg ki- J’gjé, kanyargók a községből. Ha valakinek a háza előtt elromlik a járda, szalad a tanácshoz. Jó ivóvízre van szükség? — irány a tanácsháza. Ugyanakkor milliók vannak a takarékban. Szegény tanács — gazdag lakosság. Jól van ez így? Valószínűleg. Ugyanis a tanács, noha nem sok a pénze, mégsem szegény. Mert az emberek nemcsak akkor mennek, ha kérni kell. hanem ha rájuk. a munkájukra, segítségükre van szükség. Nem is lehet külön nézni a tanácsot és a lakosságot mert szoros egységet alkotnak. Egy közösséget. Csátalját. Gál Sándor • A százhúsz személyes, felújított bölcsőde. • Üj családi házak sorakoznak n Jókai utcában. Nyolc éve együtt Rózsa Imrével, a Lampart Zománcipari Müvek kecskeméti gyárának versenyfelelősével bukdácsolunk az időnként fül^r ketítően zajos gépi öntödében. A Felszabadulás brigád munkahelye felé igyekszünk. Annál a kollektívánál szeretnénk látogatást tenni, amelyik a múlt évben elnyerte a Vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Míg odaérünk. Rózsa Imre gyors tájékoztatást ad a termelést segítő mozgalomról. — Gyárunkban összesen 1150-en dolgoznak s közülük 617-en. ötvenkét brigádban szorgoskodnak vállalásaik teljesítéséért — mondja nem kis büszkeséggel. — A verseny- feltételek igen szigorúak, a vállalások teljesítése nem köny- nyű feladat. Ennek ellenére már 12 brigád rendelkezik a Vállalat kiváló brigádja címmel, 11 az arany, 12 pedig az ezüstjelvény birtokosa. — hogy csak a legnagyobb eredményeket említsem. A Felszabadulás brigád már nyolcadik éve. egyre nagyobb lendülettel „veszi az akadályokat . ebben az évben ismét a Vállalat kiváló brigádja címért versenyeznek. Virágh József brigádvezető elnézést kér, néhány percnyi szakmai elfoglaltsága van, ha ezt elvégzi, beszélgethetünk. — Nálunk nincs egy percnyi megállás sem — mondja később az üvegfalú irodában, ahol úgy ült le, hogy „szemmel tarthatja” a műhelyt. — Az olvadt vassal nem lehet várni, a mi munkánk lassítására vagy gyorsítására nincs mód. Egy műszakban 185 kádat öntünk, kétpercenként hagyja el egy-egy a gépsort. Munkánkat különösen azért is újítással segítjük a termelést. Korábban igen balesetveszélyes volt például a formaszekrények cseréje. Addig gondolkodtunk, terveztünk, amíg sikerült a megoldás. A TMK szakembereivel ötletes forgószerkezetet készítettünk s azóta a szekrénycsere gyorsabb és biztonságosabb. Nem tudunk nyugodtan beszélgetni, Virágh Józsefnek ismét a gépek közé kell sietnie. Rózsa Imre folytatja a tájékoztatót, hiszen alaposan ismeri a brigádok életét. tevékenységét. • A tizenkilenc brigádtagból kilenc nő. Faragó Józselné és Szöllosi József né az egyik öntőformán dolgoznak. nagy gonddal kell végeznünk. meí*t gépeink mái' óagyon elavultak. Brigádunk nyolc évvel ezelőtt kapcsolódott be a versenymozgalomba s azóta már sokszor bebizonyosodott, hogy érdemes volt. Kollektívánk jól összeková- csolódott, a tizenkilenc tagból tizenhármán a megalakulás óta együtt dolgozunk. Akik elmentek azoknak többségét valami családi ok szólította más városba. Az újakkal foglalkozunk s általában nagyon hamar újra „egységes” a brigád. — Amikor az év elején megtettük idei vállalásunkat — folytatja Virágh József — elhatároztuk, hogy a minőség javítása és a selejt csökkentése mellett kádanként fél kilogrammos anyag- megtakarítást érünk el. No, nem lesznek azért könnyebbek a kádak. a faluk sem lesz vékonyabb, a megtakarítás ellenére szabványosak maradnak. Az öntésre fordítunk nagyobb gondot és arra törekszünk, hogy csak annyi vasat juttassunk a formába, amenyi szükséges. A felöntéseket ugyanis levágják és újra olvasztják s vállalásunk lényege az, hogy minél kevesebb ilyen felöntést kelljen újra az olvasztóba juttatni. Elhatároztuk azt is. hogy ezentúl minden évben legalább egy — Nem könnyű ennék a brigádnak teljesíteni á többi vállalását. de elismerésre méltó buzgalommal igyekeznek. Két műszakban dolgoznak, s mikor dél- utánosak, nem tudnak eljárni a rendezvényekre, előadásokra és az oktatás sem könnyű. Mindösz- sze négy idősebb brigádtagnak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, a többiek már megszerezték. / A szakszervezeti oktatáson mindnyájan részt vesznek. Azon a héten, amikor délelőtt dolgoznak. szinte nincs olyan rendezvény, amelyen ne képviseltetnék magukat. Kerekdombon végre elkészült a gyári üdülőnk, amelynek létesítésében ez a brigád is részt vállalt. Májusban Dunaújvárosban voltak a Vasműben, augusztusban pedig a Dunakanyarba tesznek közös kirándulást. Együtt járnak színházba. tizennégy színházbérletük van. A brigád tevékenységére jellemző az is, hogy nyolcán töltenek be különböző társadalmi funkciót. A brigádvezető például a gyár igazgatótanácsának tagja, Sándor László pedig városi tanácstag. Büszkék vagyunk erre a kollektívára s bízunk abban, hogy jövőre, amikor üzembe helyezik a korszerű új gépsort, a mostaninál is jobb eredményeket érnek majd el. O. L. A géppark fejlesztése közben a Finomposztó Vállalat bácsalmási telepén A Finomposztó Vállalat bácsalmási telepén ebben az évben több mint másfél millió négyzetméter kelme készül. A most nyolc esztendős üzem már textilipari hagyományokat teremtett a nagyközségben. Erre alapítva fejleszti átfogó rekonstrukciója keretében a vállalat a bácsalmási telepet. Itt koncentrálják a kártoltszövetgyártást. A nagyarányú termelésbővítés érdekében összesen 96 korszerű, termelékeny szövőgép kerül Bácsalmásra. Ezeknek mintegy fele vadonatúj, másik részüket a bajai üzemből költöztetik át. Közülük tavaly ősz óta már 33-at állítottak itt munkába, több évtizedes szövőgépeket váltva fel velük. A telep régi terméke a takaró. Korábban csak szőtték az anyagot, egy hónap óta azonban itt végzik a teljes mennyiség bolyhozását is. A tervék szerint már ebben az évben el kellene készülnie a rekonstrukciós beruházás részeként épülő 1300 négyzetméteres szövőcsarnoknak, az építők azonban előreláthatóan nem tudják tartani a határidőt. Pedig a csarnokra annál is inkább szükség lenne Bácsalmáson, mert a régi üzemépületek szűkösek, tovább nem bővíthetők. Ugyanakkor a gépek cseréjét a bajai üzemben folyó beruházásokkal összhangban igyekeznek végrehajtani, és érkeznek már a Szovjetunióból importált szövőgépek is. Közülük ötöt most állítanak termelésbe. Ezeken tanulják meg a dolgozók a kezelésükhöz szükséges ismereteket. így a beruházás befejezésének idejére már mindenki felkészül az új, igényes szakmai feladatok ellátására. Ennek érdekében még idejében — két éve szakmásító tanfolyamot is szerveztek a betanított szövőknek. Az első csoportban idén nyáron 24 dolgozó tesz záróvizsgát. A bácsalmási telepen tervszerűen folyik a rekonstrukcióra való felkészülés. Ebben az időszakban kevesebb géppel dolgoznak, mint korábban, termelésük azonban nem csökken, mert az új gépek magas termelékenységével pótolni tudják a kiesést. Zs. A. Érik a paprika A Tataházi-mátélelki Termelőszövetkezet évek óta foglalkozik fólia alatti zöldségtermesztéssel. 22 ezer négyzetméteren létesítettek műanyagborítású sátrakat. Paradicsomot és paprikát termesztenek. Most szedik a képen is látható fehérpaprikát. Sándor Lajosnénak, a kertészeti ágazat • dolgozójának ugyancsak melege van. A fóliasátor alatt ezekben a napokban 60 fok meleget is mértek. A termést azonban szedni kell, hiszen a bácsalmási MEZÖTERMÉK és a kiskunhalasi fogyasztási szövetkezet üzleteiben ugyancsak keresik a fogyasztók. (Szilágyi Mihály felvétele) Mélyebb lesz a Don Néhány év még. s elkészül a konsztantyinovszki víziszállítási csomópont gátja. Ennek ered- ményeként a Nyikolajevszk község és Konsztantyinovszk városa között jóval mélyebb lesz a Don. mint most: eléri a négy métert, a hajózási tranzitmélységet. Az ötezer tonnás nagy hajók egészen az Usztyi-Donyecki kikötőig juthatnak el a folyókanyart kiegyenesítő csatorna zsilipjein keresztül. A csomópont üzembehelyezése után — a hajózhatóság kiterjesztésén túl — további mezőgazda- sági földeket lehet majd öntözni a Don vizével. Ugyanakkor a felépülő védőberendezések ékszer. s mindenkorra megszüntetik az áradásokat. ' A víziszállítási csomópontok egész sora épül most az Alső- Donon. A konsztantyinovszki az utolsó előtti. Felépítése évi 770 millió köbméter víz megtakarítását teszi majd lehetővé. A csomópont tervezett teherforgalma évi 18 millió tonna.
