Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

1976. július 30. • PETŐFI NEPE • 3 TUDNIVALÓK A LŐFEGYVEREKRŐL A vadászidény kezdetén Augusztus 1-én a vadkacsa vadászatával kezdődik a vadá­szati idény. Megyénk negyven vadásztársaságában mintegy 2 ezer sportvadász — többségükben csak sörétes lőfegyver tartási engedéllyel rendelkező — várja ezt a napot. A vadászat a veszélyes sportok közé tartozik, ezért valamennyi vadásznak jól kell ismernie a lőfegyver tartására, haszná­latára és a vadászatra vonatkozó, éppen a vadászok érdeké­ben hozott rendszabályokat, amelyeket természetesen be is kell tartani. A vadászat ma már nem a ki­váltságosok sportja, hanem a dol­gozók szabad idejének hasznos eltöltését, a jó kollektív szellem kialakítását, valamint az ember és a természet ‘ kapcsolatának szorosabbá tételét szolgálja. A vadászok, amikor tagjai lesz­nek valamelyik vadásztársaság­nak, önként vállalják, hogy a szabályokat betartják. A rendőr­ségtől kapott fegyvertartási en­gedély tulajdonképpen az előle­gezett bizalom jele. Mire kell ügyelni a vadászato­kon? A vadászaton nem vehet részt az, aki szeszes ital, kábító és bódító hatású gyógyszer ha­tása alatt áll, s szeszt vagy ilyen gyógyszert 8 órával a vadászat megkezdése előtt sem fogyaszt­hatnak. A vadász csak a részé­re engedélyezett lőfegyvert és a fegyverhez engedélyezett darab­számú lőszert tarthatja, amelyet még átmenetileg sem adhat át másnak tartásra, illetve vadá­szat céljára. Az elmúlt évi vadászati idénv február végén fejeződött be, a megye vadásztársaságainak több­sége teljesítette a vadgazdálko­dási, kilövési és befogási tervét. A sportvadászok többsége — mint említettük csak sörétes lő­fegyverrel rendelkezik, akik ré­szére a vadászati idény — a dú- vadirtás lehetőségén kívül — a már említett időpontban fejező­dött be. Az azóta eltelt öt hó­nap alatt kiestek a fegyver hasz­nálatára vonatkozó gyakorlatból, ezért különös figyelmet kell for- dítaniok a most kezdődő idény­ben a fegyver tartására, hasz­nálatára és a vadászatra vonat­kozó szabályok felelevenítésére. Eleget kell tenniük a vadászat- vezető utasításainak, nehogy a kezdeti gyakorlatlanság, a kap­zsiság. a vadászszenvedély követ­kezményeként vadászbalesetet okozzanak. Vadászatokon fegyvert használ­ni csak akkor szabad, ha a' vad és a háttér kellően felismerhető és a leadott lövéssel nem veszé­lyeztetik senkinek testi épségét, életét, valamint a vagyonbizton­ságot. Vélt mozgásra, kellően fel nem ismerhető vadra és a hát­térre lövést tilos leadni. Minden vadásznak a fegyver kézbevétele után elsőrendű köte­lessége, hogy a töltést ellenőriz­ze. Az elmúlt vadászati idény­ben, sajnos, — a szabályok meg­szegése és a kapzsiság miatt — négy vadászbaleset történt. Csu­pán a véletlennek köszönhető, hogy a sérülések többsége 8 na­pon belül gyógyult. Kettőt ezek közül: Babucsik Pál, Akasztó, Széchenyi utca 2,5. szám alatti lakos a csengődi Kossuth-vadásztársaság tagja tár­sasvadászaton sörétes puskájával meglőtte Egervári Konrád va- riósztársát. Eljárást indítottak, és Babucsik fegyvertartási engedé­lyét bevonták. Tyavoda Lajos, a tiszakécskei vadásztársaság volt tagja ugyancsak sörétes puská­val lőtte meg Schacinger László vadásztársát, tőle is bevonták fegyvertartási engedélyét. Az előző évekhez viszonyítva növekedett a sörétes vadászfegy­verrel rendelkező személyek til­tott vadászatainak száma, amely­nek során sörétes puskával nagy­vadat — őzet, dámvadat — ej­tettek el. Kecelen a Béke vadász­társaság tagja Szőke István im- rehegyi lakos és társai őzeket lőttek ki és kolbásznak dolgoz­ták fel. Szőkét öt hónapi sza­badságvesztésre és .3 ezer forint pénzbüntetésre ítélték. A bócsai Hubertus-vadásztársaság tagjai közül Tyukász Béla bócsai lakos sörétes puskával dámvadat ej­tett. s 24 ezer forint pénzbün­tetésre kötelezték. Az orvvadá­szatot felelősségre vonás követi, amelynek egyik büntetési része a fegyvertartási engedély visszavo­nása. Egy másik jelenségre is .sze­retnénk a figyelmet felhívni. Ez év tavaszán gyakori jelenség volt. hogy illetéktelenek enge­dély nélkül hasznos vadat fog­tak be. Főleg május végén, jú­nius elején alig pár napos őzgi­dákat vittek haza azzal, hogy otthon felnevelik. Ezt rendelet tiltja, s a háznál felnevelt vad nem engedhető ki a területre, mert elpusztul. A másik veszélye ennek, hogy az udvarban felnevelt őzbak okozott már tragikus szerencsétlenséget. A vadászat kellemes időtöltés, jó szórakozás, ám a szabályok betartása minden vadászra egy­értelműen vonatkozik. Gémes Gábor Huzavona a szállítás körül A zöldség- és gyümölcsellátás szinte már örökzöld témának számít. Nem lehet eleget írni róla, de beszélni sem. A szófe- csérlés azonban kevés, abból még nem lesz se zöldség, se gyümölcs. Jó kezdeményezések viszont már vannak. Kecskeméten a MEZŐ- TERMÉK boltjaiban szembetűnő­en hirdeti a felhívás, miszerint a fogyasztásra alkalmas árut az üzletekben bármikor felvásárol­ják a kistermelőktől. Ezt a mód­szert többfelé is alkalmazzák a megyében, az ÁFÉSZ-ek és más felvásárló szervek is. Azért itt álljunk meg egy szó­ra, nincs minden rendjén. He­lyesebben csak a szabadszállási fogyasztási és értékesítési szövet­kezet, valamint a helyi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet kap­csolatában. Ezt azért is merem állítani, mert lapunk július 13-i számában megjelent Zöldség­gyümölcs felvásárlás, árusítás című cikk ... Ebből idézek: — „Sajnos, zöldséget egyáltalán v,em szállít nekünk — meg más­nak sem — az Egyesült Lenin Tsz. A kertészetünkben zöldség helyett virágokat termelnek, ne­kik az a kifizetődőbb. Emiatt mi Kecskemétről szerezzük be, a pi­acról például a paprikát, de kü­lönösen a paradicsomot.' Kinek jó ez. nem tudjuk...’’ — nyilat­kozták a helyi 1. számú zöldség­bolt eladói, Szabó Sándorné és Polgár Zsófia munkatársunknak. A szövetkezet párttitkára, Sági József személyesen felkereste a szerkesztőségünket és kérte, hogy a helyszínen győződjünk meg az állítás valótlanságáról. Kiderült, hogy a gazdaság ad­na árut a helyi boltoknak, csak hát... Mint azt a kertészeti ága­zatvezető, Horváth Sándor el­mondta, 10—20 kilogramm para­dicsommal vagy paprikával nem küldenek egy kocsit a faluba, mert ez nem, éppen a legkifize­tődőbb. A 'MEZÖTERMÉK pedig még a föld széléről is elviszi az árut. Biksi Imre, az ÁFÉSZ elnöke is a szállítási nehézségekre hivat­kozott, miszerint azt sem tud­ják, hová küldjék egyetlen ko­csijukat, és a 10—20 kilogramm zöldség szállítására ők is ráfizet­nek. Nagy a huzavona a szállítás körül. Az ÁFÉSZ a szövetke­zetre hárítaná, a szövetkezet meg az ÁFÉSZ-re .., Mindennek a a kárát. fogyasztó látja B Z. • Attila is szeretne segíteni apucinak a rejtvények megfejtésében, de egyelőre még csak anyuci ölében ülve... Nemrégen több napilap is hírül adta, hogy a Lobogó és a Füles cí­mű hetilapok rejtvényverse­nyének fődíját, egy 7900 fo­rint értékű Sens-Orion te­levíziós készü­léket Takács Mihály kiskun­félegyházi la­kos nyerte. Nem volt ne­héz kinyomoz­ni, hogy ki is a szerencsés agytornász. — Nemcsak Misi nyert — mondja vidá­man Zanathy László a 9. Volán kiskunfélegyházi javító- műhelyének vezetője — mű­helyünk is a nyertesek között szerepel, mert mi meg őt nyer­tük ... Misi ugyanis, aki nálunk tanulta a szakmát s utána is itt dolgozott három évig — fordítja komolyra a szót — a verseny értékelésével egyidőben fejezte be a katonai szolgálat teljesítését. Erősebbek lettünk vele, bár tu­domásom szerint a ■ honvédség­nél sem vallott szégyent... Az egyik tehergépkocsi mellett van alkalmam néhány szót válta­ni a boldog tv-tulajdonossal. — Ami a boldogságomat illeti — mondja egy pillanatra abba­hagyva a munkát — ahhoz két­ség nem férhet. A katonai szol­gálatért kitüntetést kaptam, van egy gyönyörű kisfiam s a tete­jébe 7900 forinttal gyarapíthat- tam egyik napról a másikra a családi „bankszámlát”. Újra a tehergépkocsi elejébe „bújik” sürgős javításról van szó, a pilóta is itt türelmetlen­kedik valahol. — Nemsokára vége a műszak­nak — mondja Takács Mihály — jöjjön el. nézze meg a nyere­ményt. Még megvan ... Alig egy óra múlva választé­kosán berendezett kis lakásban találkozunk újra a város másik végében. Takácsné pirulva kér el­nézést a „rendetlenségért”, de hát Attilára nem lehet úgy vi­gyázni, hogy szét ne dobálja a játékait. Kézenfogja az idegen bácsit megcsodáló szőkefürtű ap­róságot s átvonul vele a csepp­nyi konyhába. — Hát, hogyan is kezdődött? — kérdezem a házigazdát. —■ Ügy gondolom, nemcsak a rejtvény­versenyről, hanem a munkáról, meg arról a kitüntetésről is szót ejthetnénk. A műhelyfőnök ugyanis „elárulta”, hogy nem en­gedték el a honvédségtől üres kézzel. — Az én élettörténetem még nagyon rövid — mondja elgon­dolkodva Takács Mihály. — Ügy érzem, nem tettem többet mint amennyit a lelkiismeretem dik­tált. Amíg iskolába jártam, so­kat tűnődtem a pályaválasztáson, és a szívem a motorok közé hú­zott. Már akkor elhatároztam, hogy ha egy mód lesz rá, elsajá­títom a szakma minden fogását. Itt jó segítőkre találtam, sokat tanultam például Dinnyés Jani bácsitól — aki azóta már nyug­díjas — de a főnök és a többi idősebb is sokat oktatott. Amikor megkaptam a szakmunkásbizo- nyítványt, természetesen eszembe sem jutott, hogy másutt is ja­vítanak motorokat. Jó' volt a kollektíva, a keresettel is elége­dett voltam, miért ne maradtam volna itt? Szorgalmasan dolgoztam, taka­rékoskodtam, majd megnősültem. Feleségem a Ruhaipari Vállalat dolgozója — néz szeretettel a konyha felé — most három évig itthon van Attilával. Örömmel készültünk az első közös nyaralásra, Siófokra szeret­tünk volna kapni beutalót. Ez he­lyett kaptam egy „egyszemélyes” behívót... Mit volt mit tenni, bevonultam. A katonai szolgálat alatt is gépkocsivezető voltam, de a szerelőknek is segítettem. Azt hiszem, nem szükséges felsorolni a három év minden eseményét Háromszor nyertem el a kiváló címet, nagyon sok barátot szerez­tem, s mikor leszereltem, meg­kaptam a Haza szolgálatáért ér­demrend bronz fokozatát. Még jóformán fel sem ocsúd­tam. még nem is tudtam örülni a civilruhának, annak, hogy • Munka közben a szerencsés nyertes. (Opauszky László felvételei) ezentúl minden szabad időt a családommal tölthetek, amikor értesültem arról, hogy megnyer­tem a rejtvénypályázatot.., Azt különben majdnem elfelejtettem elmondani, hogy milyen külön örömet jelentett az, ahogyan itt a régi munkahelyemen fogadtak. Zanathy Laci bácsi különben, amikor az eltávozásokon be-be néztem ide, mindig „agitált”, hogy jöjjek már, akár holnap ... — Említette azt. hogy még megvan*a tv, de nem beszélt ar­ról, hogyan lett rejtvényfejtő? — Először a kérdés második részére válaszolok. Azt, hogy mi­kor fejtettem meg életem első rejtvényét, nem tudnám meg­mondani, de, hogy a katonaidőm alatt, a délutáni szabadfoglalko­zások alatt szoktam rá. az biz­tos. Először unalmamban majd egyre nagyobb érdeklődéssel fej­tettem a rejtvényeket s bizony menetközben jöttem rá, hogy mi. lyen sokat nem tudok. Azóta már beszereztem néhány lexi­kont — mutat nem kis büszke­séggel a könyvespolcra. — A rejtvények fejtése közben ren­geteget tanultam, el is határoz­tam, hogy megszerzem az érett­ségi bizonyítványt. A kérdés második részére is egyszerű a válasz: Ugyanilyen tv-készülékünk van. s nincs szük­ségünk kettőre. Már van is rá vevő, bolti áron átveszi, hiszen nem is használtuk. Nagy szüksé­günk van különben a pénzre, mert ez a lakás — mutat körbe a máló vakolatú falak aljára — lassan lakhatatlanná válik. Már több mint két éve beadtuk a la­kásigényünket, van ifjúsági ta­karékbetétünk, ami jövőre jár le. Remélem, majd egyszer- a mi nevünk is rákerül a listára ... ! O. L. (2.) A víz és környéke Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a hatvanas évek elején a tö­megesen felfedezett természeti kincseket milyen hatalmas iram­ban hódította meg a hétvégi-há­zas urbanizáció. Többek között ez is az egyik alapvető társadalmi cka volt annak, hogy minden ko­rábbinál nagyobb figyelem össz­pontosult e vidékekre; biológusok, hidrológusok. geológusok és más tudósok, szakemberek részéről. Kunfehértó kapcsán elmondható, hogy a fejlesztés-fejlődés irányítói tényleg nagy segítséget kaptak a szaktudományoktól, s ennek az eredményei holnap kamatoznak. Dr. Beretzk Péter a biológia­tudományok kandidátusa, még 1961. november 10-én írta: „A keleti nagy tórésztől 3 kilométer­re a víztáj; nádas, sík víztükör, szabad partszegély, szikes sem- jék, fenyőerdők a festői kunfe­hértói részt mint tájat, esztétikai szempontból is védelemre érde­mesíti. Alföldünknek hasonló táj- részei évről évre kevesebbednek. A táj rendelkezik mindazon bioló­giai értékekkel, amelyek a védett­ségre alkalmasság tekintetében szóba jöhetnek.” Ügy foglalta ösz- sze a biológus, hogy a! növény és az állatvilág, a táj biológiai érté­ke miatt ; védendő, őrzendő. Meleg van. júliusi rekkenő hő­ség. Járom a partrész sűrűn be­épített utcácskáit, s bizony, meg­megcsapja az orrom a szikkasz­tó gödrökből kiszökő Szag. Szenny­vízlevezető csatornahálózat itt sincs. Pénzügyi, költségvetési okok miatt lehetetlen, hogy húsz éven belül e célra félszáz milliót tud­nak költeni. Ehhez túlságosan fia­tal üdülőterület még Kunfehértó de ahhoz már eléggé zsúfolt, hogy a jelenleginél nagyobb lalajsZeny- nyezést (ülepítők és szikkasztók útján) főleg nagyobb szárazság idején elviseljen a víz, ami itt is a legfőbb. Mert a laza, homokos talajban a talajvízbe kerülő szenny a tó­ban gyűlik össze, annál is inkább, mert a tómedret huzamosabb szá­razság idején a talajvíz táplálja kizárólag. Az Országos Közegészségügyi Intézet kémiái és bakteriológiai vizsgálatának eredménye már 1958 nyarán ez volt: „A víz oxi­génfogyasztása és ammóniatartal­ma szennyeződésre utal.” Dr. Andó Mihály szegedi egye­temi tanár kutatásainak eredmé­nyét 1966. március 17-én így fog­lalta össze: „Alacsony vízállásnál és magas vízhőmérsékletnél az ammonium szabadon átalakul. Az ammónia mennyisége 0,7—0,9 milli- gramm/liter között áll. Ez á hal­állományra mérgező hatású (a ponty halálos dózisa 0,5 milli- gramm/liter).” Az ammonium pedig, tudjuk, hogy a meglehetősen kicsiny szű­rőképességű homokos talajon át a hétvégi házak és üdülők szik­kasztóiból a talajvízzel kerül a tóba. Ma már nemes hal itt nem él meg: legfeljebb kárász, sügér, keszegféle, ún. „egyéb” halfajták.-Köznapi emberek közül a vizek legjobb ismerői mindig is a ha­lászok, horgászok voltak. A mai nap első és egyetlen horgászát faggatom, aki halkan, kissé szo­morúan válaszolgat:, „Csak ká­rász; az van valamennyi. Más? Áh! Tavaly, vagy tavaly előtt fog­tak egyszer egy amurt...? Ha a tó vízszintjének ingadozá­sát szemléltető grafikon adatait összevetjük, két rendkívül fontos megállapításba juthatunk. A für­dési idény kezdetétől, júniustól augusztusig a tó vízszintje folya­matosan növekszik a szennyezett­ség, s ráadásul ezekben a hó­napokban legnépesebb a fürdőző, nyaraló, vendégsereg, akik még sok-sok formában szennyezik a környezetet, s így, a vizet is. A víz összetételét pedig naponta ellenőrizni lehetetlen, hisz komoly laboratóriumi munka kell ehhez, amely napokig, hetekig tart, s fel­tételezhető, hát, hogy nyaranta többször ki lehetne akasztani a táblát: „A vízszennyeződés, fü­rödni tilos!” Szakemberek egybehangzóan ál­lítják, hogy a tó víztnennyisége a talaijviz magasságától függ legna­gyobb mértékben, s nem attól, hogy mennyi csapadék hullik a felületére. Hogy megfelelő magas­ságú vízszintet a száraz nyári hó­napokban is tartani lehessen, s ezzel csökkenteni a szennyező­dést, ahhoz a tóba a nyári hóna­pokban vizet kellene vezetni, s ez csak zsilip és tápcsatorna-rend­szerrel lenne megoldható, a Kö­rösér felhasználásával. De a Kö­rösér is szennyezett. — Ebbe kellett bevezetni az Állami Gyermekotthon szennyvi­zét — mondotta Toldi János, a kunfehértói tanács titkára. — Ha a szippantóautós szállítást ven­nék igénybe, az elvinné az otthon egész évi költségvetését, mert olyan sokba kerülne, ördögi kör, de kell megoldást találni — tet­te hozzá. — S milyen megoldás kínálko­zik? — kérdezem. — Jelenleg az üdülőterületen 777 hétvégi telek van kimérve, ebből mintegy ötszáz már beépí­tett, kétsizázon építenek, a többi még üres. Meg kell. állni! A te­rület beépítettségét nem szabad tovább növelni, mert a természet nem tudja kiszolgálni, nem tudja fogadni az embereket, s akkor in­nen megszöknek. Igen — mondom magamban — ha elpusztul a természeti környe­zet, ami miatt ide tízezrek vágy­tak korábban, aikkor az emberek eltünedeznek . .. De ebbe még belegondolni sem jó, ez teljességgel elfogadhatat­lan emberileg és társadalmilag. Tekintélyes vastagságú tanul­mánytervet lapozgatok, amelyben arra tesznek javaslatot a vízügyi szatemberek, hogy fehetne Kun­fehértó vizét a nyári szárazságok idején feltölteni, hogy az ember olyan minőségű vízben mártóz­hasson meg, amely hozzá méltó, mert a tiszta víz manapság ezt is jelenti. A tervek el kell, hogy készüljenek, s meg kell, hogy valósuljanak és még akkor, is, ha tízmilliókról kell beszélni. Azért is, mert Kunfehértón ki tudták azt mondani, hogy: Állj, nem akarunk elpusztítani semmit.!” Csató Károly KUNFEHERTO VIZSZINT INGADOZÁSA 1962-BEN • A jövő szántón­kén, hogy mint vigyáz­tunk erre a csodálatos tájra. Kunfehértó „megállj !”-t kiált

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom