Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

1976. július 27. • PETŐFI NÉPE • 8

Menteni a múlt emlékeit

.4 napokban szívhez szólóan szép riportot sugárzott a Kossuth Rádió, „Csizmavarrás” címmel. Calga vidéki parasztemberek vallottak ebben egy ma már teljesen kiveszőben levő mesterségtől, a csizmakészítés „művészetéről”, megható elfogultsággal és nagy-nagy szeretettel. Amit ebben az érdekes riportban hallottam, s amit nemrégiben Bogdán István „Régi magyar mesterségek” című könyvében olvastam, az adta az ötletet, az indíttatást e cikk megírására.

Miről is van szó? Arról, hogy a szerencsére ma már egyre távolibbnak tűnő régi életformának fogyatkoznak a beszédes jelei, tárgyi eszközei. A szerszámok, a népélet használati eszközei, a ruházat és építkezés tárgyai, és a hétköznapok kínlódásait enyhítő környezetet szépítő „míves” díszei, készítményei' közül — sajnos egyre kevesebb áll a kutatók érdeklődők rendelkezésére. Terv. szerű gyűjtésünk éppen ezért elengedhetetlen.

De nemcsak a tárgyak fogynak. Az emberek is. Azok a ma még élő, de lassanként köreinkből eltávozó idősebbek, akik szívesen vallanak önm.aguk régi, egykori életéről, akik jó érzéssel szólnak emlékeikről, valamikori életmódjukról, a különféle iparos, kézműves szakmák művelőire gondolunk itt most elsősorban.

Mert csupán Bács-Kiskunban élnek még szép számmal emberek, akik a kosárfonás, csizmakészítés, bútor- és kelmefestés „titkairól” érdekes dolgokat tudnak elmodani. A kovácsműhelyek ma már pókhálós sarkai, a „suszterájok” féltve őrzött zugai, s a valamikor aktívan munkálkodó kádárok, szabók, kerékgyártók, szűcsök, gombkötők, késesek üvegesek, bádogosok, kútfúrók emlékezései, tevékenységük szakszerű leírásai, egykori életmódjuk felelevenítései kincset érő szellemi gazdagodást jelenthetnek a mai ember számára.

Az említett rádióriportból is kitűnt világosan, hogy akik őrzik még a régi „szép mesterségek” gyönyörű „titkait”, azok szíves- örömest adják tovább mindazt, ami nekik is leginkább csak az emlékezetükben él napjainkban.

Kérdezzük vallassuk, hallgassuk őket, amíg nem késő, amíg lehet. Az örvendetesen gazdagodó helytörténeti kutatás, az egyre nagyobb sikereket felmutató honismereti munka, s a lépt.en- nyomon megszülető tájházak, falumúzeumok együttesen segíthetnek nekünk e törekvéseinkben.

Varga Mihály

A jövő művelődési intézménye

Irányelvek a kis települések kulturális ellátásának javítására

Ma már nem érdemes kutatni annak az «kát: miért váratott oly sokáig magára a köz- művelődés távlati tervezése. Tény azonban, hogy csak az 1958-as évet — a Magyar Szocialista Munkáspárt Művelődéspolitikai irányelveinek megjelenését — követően történtek meg az első lépések a művelődési iolyamat, majd a közművelődés egységes

szemléletének kialakítására, a különböző művelődési ágak, a művelődéssel foglalkozó szervezetek tevékenységének egységes elvi irányítására. Az egységes alapelvek és célok hiányában pedig nehezen lett volna elképzelhető a közművelődési intézményhálózat modelljeinek kimunkálása.

• Ez a viszonylagos lemaradás — főként a művelődési otthonok esetében — a funkcionális szempontból nem megfelelő, rendszerint egyetlen nagytermet magába foglaló, korszerűtlen épületek Százait, az intézményeknek a kis lélekszámú, fogyó népességű, vonzáskörzettel nem rendelkező kis községekbe történő indokolatlan telepítését eredményezte.

Az a pezsgés, kollektív töprengés. társadalmi méretű erőfeszítés, amely az utóbbi években kulturális életünket iellemezte, az egységes közművelődési szemlélet térhódítása, s különösen az MSZMP KB 1974. márciusi köz- művelődési határozata, átgondolt tervek kialakításához vezetett. Nemcsak a közművelődés egészének távlati fejlesztési koncepciója készült el, hanem formálódnak ezen belül a részterületek fejlesztési elképzelései is.

Az egyik ilyen fontos koncepció, amelyet nemrégiben az Oktatási és Kulturális Miniszétrium más szervek bevonásával — közösen dolgozott ki, s terjesztett az Országos Közművelődési Tanács elnöksége elé megvitatásra, ezt a címet viseli: „A kis települések kulturális ellátásának javítása és komplex művelődési intézmények létesítése”. A véglegesen kidolgozott irányelveket a két minisztérium a közeljövőben nyilvánosságra hozza.

Az irányelvek kiindulópontját a közművelődési párthatározat következő megállapítása kénezi: »Az intézményeket úgy kell fejleszteni vagy átalakítani, hogy minél nagyobb tömegek részére biztosítsák a közösségi élet, a művelődés. a folyamatos önművelés feltételeit. A fejlesztésben a meglevő adottságok mérlegelésével lehetőleg komplex intézmények (könyvtár, művelődési ház, iskola, filmszínház, sportlétesítmény együttesének) létrehozása legyen a fő cél."

A felismerés fokozatosan alakul ki, azzal párhuzamosan, ahogy a közművelődés egészének, s benne intézményrendszerének szétaprózottsága gátolni kezdte a mind . nagyobb követelmények előtt álló művelődési munkát, íme egy jellemző adat a gondok érzékeltetésére: hazánkban jelenleg — településenként — átlagban 8.3 épület szolgál valamilyen művelődési célt. Könnyű elképzelni, hogy ha ezek a kis, elaprózott létesítmények összevontan épültek volna, akkor a,z egyetlen intézmény korszerűen és gazdaságosan kielégíthetné az illető község oktatási, nevelési, művelődési, sportolási igényeit, az ott élők közösségi vágyait is.

• A művelődési intézménvfei- lesztés legproblematikusabb pontját az a, 3015 kisközség és település képezi, amelyben a népességnek 53.4 százaléka, nagyjából öt és félmillió ember él. Ebből csaknem kétmillió azoknak a száma, akik olyan 2000 lélekszám alatti apró faluban laknak, ahol hiányzik a magasabb ellátást nvi'Htó közműhálózat és a. közösségi létesítmények is.

1971-ben például 138 apró faluba nem vezetett bekötőút, s komoly hiányok mutatkoznak a tanterem- és óvodaellátottságban is. 1200 község nem rendelkezik négy tanteremmel, ami lehetetlenné teszi az osztott oktatást. Sorolhatnám a könyvtári és művelődési otthonbeli ellátás hiánvos- ságainak pélláit is, melyek világossá teszik, hogy a kis községek lakosai a közművelődés vonatkozásában is kedvezőtlenebb helyzetben vannak a más településeken élőknél. Ezeknek az életfeltételbeli különbségeknek a csökkentését kell elősegíteni az alsófokú — ezen belül a közművelődési — ellátás minél ésszerűbb megszervezésével.

A kis települések, községek

kulturális fejlesztésének legjar- hatóbb, legésszerűbb útja olyan komplex művelődési intézménvek: létrehozása, amelyek — mint alapellátó egységek. — az iskolát, könyvtárat, művelődési otthont, filmszínházat és a sportlétesítményt is egyesítik magukban. Az ilyen intézmény a község lakosságának egészét szolgálja, egy- egy település közoktatási és köz- művelődési funkcióinak teljességét valósítja meg,

• Ez nem jelenti azt, hogy minden kis településen ilyen korszerű intézményt lehet és kell éní- teni. Azokról a várhatóan fejlődő. központi támogatást is élvező községekről van szó, amelyek népessége emelkedést mutat, s amelyek kisebb-nagyobb vonzási körzettel is rendelkeznek. Az előzetes felmérések szerint 5—#<in ségben indokolt összevont közoktatási. közművelődési és tömegsport intézmények létesítése. A gyengén fejlődő, stagnáló, központi támogatásban nem részesülő apró falvakban a kulturális ellátást, a meglévő lehetőségekre alapozva, ésszerűbb szervezéssel lehet javítani.

Indokolt a, kérdés: melyek a fenti művelődési modell előnyei? Egyetlen mondatban így válaszolhatunk: gazdaságosabban, olcsóbban felépíthető és üzemeltethető. . hatékonyabban oldhaHa meg művelődési feladatait.

Az összevontságban rejlő előnyöket a fiatal és a felnőtt lakosság egyaránt kamatoztatja, feloldva ezzel azt a gyakori ellentmondást, hogy sok településünkön tanteremhiány van, amikor művelődési házak, termek állnak üresen, kihasználatlanul. Ráadásul az ilyen intézmény nagyszerű lehetőségeket nyújt a közoktatás és közművelődés régen óhajtott összekapcsolására, módszereinek és hatásainak egymásra építésére.

A komplex intézmény mellett, hogy megoldja az általános iskolai oktatás és nevelés gondjait, a felnőttoktatás és továbbkénzés bázisa is egyszersmind, s a közösségi élet olyan központja lehet, amely biztosítja a szabad idő tartalmas — okos eltöltését.

Megoldja — méghozzá az eddiginél magasabb szinten — a könyvtári ellátást is, és színhelyévé válhat jelentős tömegkulturális események megrendezésének. Ahol az anyagi keretek engedik majd, befogadja a sportolókat is, sőt na.pköziotthonos ellátást, étkeztetést biztosíthat iskolásoknak és nyugdíjasoknak egyaránt.

Úgy vélem, az elvek önmagukért beszélnek: olyan intézmény- hálózat létrehozását vetítik előre, amely az ésszerűség és mai anyagi lehetőségeink keretei között már a jövőt szolgálják.

Amíg az elvekből valóság lesz, sok akadályt kell leküzdeni. Bizonyos, hogy szemléletformáló munkára is szükség lesz ahhoz, hogy az összevont művelődési intézmény előnyeit mindenhol felismerjék és a cselekvés irányelveként befogadják. (Emlékezzünk csak rá, mennyi kicsinyes akadékoskodást, vélt csoportérdekből fakadó ellenállást kellett és kell ma is legyőzni a művelődési intézmények közös fenntartásával kapcsolatban.)

Sok tornyosuló kérdést kell megoldani a tervezés, építés, üzemeltetés területén is. Szükség van új követelményrendszer kidolgozására. a modellvariánsok elkészítésére, az érvényben levő jogszabályok felülvizsgálatára, a -e- dagógiai és működési kérdések folyamatos tanulmányozására, az első tapasztalatok összegvűRésére és általánosság tételére.

• Az új elvek alapján az országban több helyen hozzákezdenek a komplex művelődési intézmény felépítéséhez. E „kísérleti” időszakban közművelődésünk érdekei azt kívánják, hogy mindenki erejéhez mérten támogassa a kezdeményezőket.

H. E.

NYELVŐR

A jelentésváltozásokról

A szavak történetét és etimológiáját vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy nagyon soknak a jelentése megváltozott nyelvünk története folyamán.

Az ősmagyar kori ősi eredetű szavaink egy része már időközben új jelentést vett fel. így pl. a vaj kezdetben csak zsiradékot jelentett. Még egypár megváltozott jelentésű szót sorolunk fel, zárójelbe téve az eredeti jelentést: tetem (csont), húr (bél), kebel (ruha öble), hölgy (hermelin), ideg (az íj húrja), kenyér (kásaféle), koporsó (láda), ágyú (szerkezet, eszköz), bársony (selyem). A régi ótörök eredetű szavak közül is soknak más jelentése volt: tömény (tízezer), gyertya (éjjeli halászathoz használt fáklya).

Az új hazában a régi szavak jelentése sokszor megváltozott, hiszen egy új műveltségi körbe kerülve az új fogalmakat a régi szókincsnek kellett kifejeznie. A harang a régi pogánykori üst volt. Ugyanilyen változáson ment át a következő szavak jelentése is: bölcs (varázsló, táltos), áldomás (pogány áldozat), bakó (törvényszolga), felel (a törvény előtt léiként szerepel), fogoly (fogság), bér (ajándék), ház (putrilakás), fal (vesszőfonadék), vad (erdő), gyógyít (javít).

A jövevényszavak egy része is megváltoztatta jelentését. Ilyenek: rabol (rabul ejt), vitéz (katona), kandalló (parázstartó), kacér (eretnek), házsárt (kocka), trágya (ételízesítő), csata (csapat), pajzán (gályarab). A szóképzéssel alkotott szavak jelentése is megváltozhatott. így a ragadmányé (zsákmány) és az idétlené (koraszülött).

E példák után megtárgyaljuk a jelentésváltozások lényegét, hogy így megértsük a nyelv fejlődésében betöltött fontos szerepüket.

Legelőször azt kell tudnunk, hogy a jelentésváltozásoknak vannak nyelven kívüli és belső nyelvi okai is. A nyelven kívüli ok a megnevezés szükségessége. Ez minden új jelenség, tárgy esetén felmerül. így változott meg egy ősi finnugor eredetű növény- és egy állatnevünk. A fagyai eredeti jelentése berkenye volt, de mivel a vándorlások közben a magyarság olyan területere ért, ahol berkenye nem volt, de fagyai igen. E szó eredetei berkenye jelentésének elhomályosulásával kapta fagyai jelentését, amelyet ma is ismerünk. Ugyanígy a fogoly eredeti császármadár jelentése helyett vette fel mai jelen-- tését. A két szó új jelentését tehát új fogalmak megnevezésének szükségessége hozta létre.

De a technika fejlődése is rákényszeríti a szavakat, hogy új jelentést vegyenek fel. A toll jelentésfejlődése jól mutatja a változás szükségességét. Eleinte lúdtollal írtak, de a fejlődéssel acéltoll szorította ki a lúdtollat, a toll jelentését azonban a nyelv átvitte az acéltollra is. Hasonló jellemző változáson ment át lába* szavunk is. Eredetileg lábasedény volt, ebből vonódott el úgynevezett tapadással a lábas. Valamikor valóban három lába volt az edénynek, hogy a szabadban is főzhessenek benne, de ma már a lábasnak nincsen lába, mert a tűzhelyen csak akadály lenne.

Eddigi példáinkban a jelentésváltozást kiváltó ok külső volt, a megnevezés szükségessége. De a jelentésváltozást kiváltó ok belső, nyelvi is lehet. Pl. a foltos, pettyegetett, cirmos jelentésű iromba az otromba szóval való hasonlatossága miatt felvette az otromba, esetlen, idomtalan jelentést. Hasonló változáson ment át okos, ravasz, ésszerű jelentésű ildomos szavunk is, amely az illik igéhez való látszólagos Hasonlósága miatt vette fel illedelmes, illendő jelentését, így az illik szócsaládjához kapcsolódott.

Kiss István

A RÁDIÓZENE KORSZERŰ SEGÉDESZKÖZE

• Szintetizátorral gazdagodott a Magyar Rádió elektronikus stúdiója. Elektronikus zenei kompozf- ciókho-J különleges hang- effektusokhoz, bangjátékokhoz ez az egyik legfontosabb technikai segédeszköz. Képünkön: Ignácz Katalin technikus dolgozik az elektronikus zenei szintetizátoron. (MTI fotó—KS)

(2.) Hagytam olvasni, amíg befejeztem a harmadik matekpéldát. Aztán bementem hozzá.

— Nem zavarlak?

Letette a szemüvegét:

— Mennyi?

Informáltam, hogy holnap dél- ntán klubnap. Tudomásul vette.

— ötven?

Eltüntettem az ötvenest. Kötelességemnek tartottam megjegyezni:

— Elkényeztetsz.

Feltette a szemüvegét. Tovább olvasott. Pedig még el akartam mondani neki, hogy semmi kedvem a klubnaphoz, nem is mennék, de én vagyok az egyik műsorszám, tízperces előadással Franz-Josef Strauss nyugatnémet daganat és keresztényszocialistfe pártvezér rosszindulatú karrierjéről.

Anya negyed hétre ért haza. Puszi a homlokomra, alkoholil- lattal. Ma: rumszag. Levetkőzött, pongyolát öltött, és visszavonulta konyhába. Amig a húst klopfol- ta, halkan dudorászott. Bőgni kellene, ha nem volna humorom. Egyébként az én bőgésem úgyse javítana ezen az itthoni társadalmi helyzeten. (Ugyanis a család: mikrotársadalom — közölte az előfizetőkkel valamelyik este a tévé.)

Most pedig mindjárt fél tíz. Apa lement sétálni. Anya a tévé előtt, fújja a füstöt, és eddig kétszer surrant ki, hogy szippantson a konyakos üvegből, amit a spájz- ban tárol. Valaki egyszer megérdeklődhetné tőle, hogy mi a magyarázata ennek a szeméremnek. Ugyanis a mikrotársadalom minden tagja tudja, hogy ahányszor anya kimegy, a spájzban mindannyiszor megcsappan a konyakos üvegben a mennyiség. Nemsokára egy éve, hogy ez az ábra. Mindenki hallgat. Aztán mire majd megszólal valaki, addigra az anyám komplett alkoholista lesz. Mi a francnak kellett nekünk apával elmenni oda a rohadásba, vidékre! Apát kinyírták, anya pedig már a kinyírás előtti időben se bírta cérnával ott vidéken. Otthagyott bennünket, hazatelepült ebbe a kéglibe, ahol fürdőszoba is van, és amíg apa meg én ott a francban kivártuk, hogy apán kinyírja az az ottani bűnszövetkezet, addig itthon közben anya ezzel a pacákkal elme- zavarból ...

Egyszer, egyetlen egyszer akartam volna beszélni Évával erről az egészről, de ő nővérileg fölszólított, hogy vegyek mély lélegzetet, és hosszasan fogjam be a szám. Ha Éva férjhez megy, felénk se fog nézni, én pedig igyekszem majd elfelejteni, hogy volt egyszer egy testvérem is. Régebben bizonyos napokon elhatalmasodott Éva szervezetében a testvériség, de még olyan állapotban is hülye volt, azt képzelte, hogy úgy kell anyáskodni rajtam, mint egy óvodás fölött.

A televízióban egy krapek folyamatosan üvöilt, mint a fába szorult féreg. Igaza van Faludi- nak, a magyar színészek vagy érthetetlenül motyognak, vagy ordítanak az érzelemtől. A közönség pedig a felét se érti a szövegüknek. Ha Faludi beváltja a fenyegetését, a fél osztály matekot magolhat a nyáron a szeptemberi pótvizsga jegyében. Faludi kegyetlen vadállat, még a kockás papírt is megútáltatta az osztállyal, és ha nem lenne enyhén matematikus agyam, én is kikészültem volna már a kínzásaitól, de abban igaza van neki, amit a magyar színészekről nyilatkozott. (Általában.)

Fél tíz. Pontosan. Évát haza-csak szervusszivem, szervuszszíszállította a vőlegények minta- példánya. Ezt a Wartburg-köhö- gést nem lehet összetéveszteni más zajártalommal. Ilyen tüdőbajos ugatás csak egyetlenegy kétüteműtől származhat ebben a fővárosban. Elemér járgánya háborús bűntett az emberiség ellen — állapította meg már ré- gebbem egy szavahihető személyi, ség (Fábián Attila.) Olyan lyukacsos lehet már a kipufogódobja, mint egy szita feneke. Egyszer úgyis merényletet követ el valaki Elemér ellen, és föl fogják menteni az illetőt, jogos téboly címén. Ez az egy krapek lesz, aki hozzám hasonlóan nem tudja megfejteni, hogyan tűrKfet meg maga alatt egy ilyen fércjárművet éppen egy ilyen Elemér, aki minden másban annyira elmebajosán precíz, hogy csak Éva képes elviselni. Elemér pontosan fél tízre hozza haza minden este egyetlen nővéremet, akár itthonról mennek el együtt, akár valahol a városban találkoznak estefelé. Ma a városban találkoztak.

Most pedig itt smárolnak a ka* pu előtt. Ha kihajolnék az abla,- kon, pontosan alattam. Valaki azt mondta a suliban, hogv aki népszínházát csinál a csókolózásból, az egv nyilvánvaló exhibicionista. (Amadé Kati mondta.) Ezek pedig éppen itt lent a kapu előtt teszik magukat De majd leszoknak róla a házasságban. Apa meg anya akkor se smárolt, amikor anya még nem ivott. Már gyerekkoromban megfigyeltem, hogy

vem, és méla csömör a homlokra.

Be kellene fejeznem mára. Állati ronda az írásom. Azt hiszem, délután irigyeltem a szociológust a szép betűi miatt, azért utáltam az írását. Nekem ronda az írásom, de nem is azért írok, hogy más gyönyörködjön benne, hanem azért, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem. Igaz, hogy most már egyáltalán nem biztos, abbahagynám-e ha egyszer csak elkezdenének törődni velem. Már nem is hinném el, hogy őszinte tőlük az érzelem.

A kócos fekete nő pedig a 19. első emeletén ma is műsort ad: villanyt gyújtott a konyhájában. Már nem érdekel. Hetven-nyolc- van méter lehet a két ház között a táv, de már olyan ismerői az egész csaj, mintha itt lakna nálunk. Megint főz, és megint csak kombiné van rajta. Szűk kombiné, alig fér el benne a melle. Ko- rompai szerint nincs annál jobb, mint amikor az ember csókolgatja egy nő mellbimbóját. Szerintem viszont Korompai mé<* a száját se csókolta meg egyetlen nőnek se. Ha tudná, ez a bozontos fekete csaj, hogy valaki nézi innen, vagyis én. nézem, állati zavarba zuhanna. Vagy nem. Lehet, hogy szintén exhibicionista, mint Éváék odalent a Wartburg mellett.

Almos vagyok. Mára elég. Háromnegyed tíz. Ha nem lennék ilyen álmos, megtehetném például, hogy átslattyognék a fekete

nőhöz, becsöngetnék hozzá és informálnám: hogy én már tavaly óta nyilvántartom önt az ablakból, ugyanis a 18-as tömbben lakom. A. lépcsőház I. emelet 1., onnan látom magát mindig kom- binéban, és ha megengedi, kipróbálnám, amit a Korompai mondott. sikoltozna meglepetésében. Vagy nem.

Anya kikapcsolta a tévét. Pedig talán még nincs is vége a filmalkotásnak, amit a mai este megédesítésére szavazott meg a műsorpolitika. Anya, átlagon felül unhatta, vagy ami sokkal valószínűbb, ital nélkül nem bírta már. A tévé pedig minek szóljon, ha ő kint ül a konyhában a, konyakja mellett... Apa még mindig nincs itthon. Megvárom, hogy hazaérjen. Ha látja lentről, hogy ég nálam a villany, tudni fogja, hogy még ébren vagyok. Most nem félek. de néha igen, hogy egy este kitör a botrány, mert apa nem bírja tovább, hogy anya mindennap fátyolosra issza magát Ha úgy mennek aludni, hogy én még ébren vagyok, akkor nem lehet botrány. Egy ideig még nem. Ugyanúgy, mint Amadé Kátéknál. Nem válnak a szülei, mert Katit meg a húgát még föl kell nevelni. Engem is föl kell még nevelni. Csak Jövőre érettségizek. Ért vagyok az összetartó kapocs. Beépítve a húsukba. Ha nem volna humorom...

(Folytatjuk.)

_