Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 24. A „vörös bolygóról” jelentik A Központi Sajtószolgálat tudományos hírmagyarázója írja: Ha minden úgy sikerül, ahogy az elméleti számítások, a laboratóriumi modellkísérletek eredményei alapján várható, a következő hetekben, hónapokban választ kap az emberiség arra az ősi kérdésre: van-e élet a Marson? A július 4-ére kitűzött eredeti leszállást többször is elhalasztották, mivel a kiszemelt területek nem voltak alkalmasak a landolásra. Végül július 20-án, középeurópai idő szerint a déli órákban simán leereszkedett a Viking—1 a Mars felszínére. A világ közvéleménye nagy figyelemmel kíséri az amerikai űrközpontból érkező híreket, hiszen a Föld bolygószomszédja még nem került ilyen közvetlen vizsgálati közelségbe. Sok kérdésre várnak a tudósok választ a Viking—1 jelzéseiből. Panorámafelvételeket és térhatású képeket készít a leszállás területéről, ásókarjaival a talaj felszín alatti rétegeit is vizsgálhatja, meteorológiai műszereivel méri a hőmérsékletet, a szelek sebességét és irányát, azonkívül geofizikai méréseket végez. A legfontosabb és legérdekesebb feladata azonban az oly régóta feltételezett marsi élet felderítése. Az élőlények létezését a Marson már a korai távcsöves vizsgálatok feltételezték, a hótakaróból és évszakos változásaiból gondoltak az élet szempontjából szükséges víz jelenlétére, a színváltozásokból sokan növénytakaró létezésére következtettek, a Mars csatornáit pedig mesterséges létesítményeknek tulajdonították. Az első Mars-szondák azonban megállapították, hogy a Marson a széndioxid-légkör rendkívül ritka, elenyészően csekély az oxigéntartalma, szabad vizet pedig egyáltalán nem találtak. A színváltozást sem a növényzet okozza, hanem óriási porviharok, a csatornákat pedig hegyképző erők hozták létre, nem értelmes lények ... Mindez mégsem zárja ki, hogy az életnek valamilyen sajátos megjelenési formája létezhet a Marson. A Viking-program terve- zöi abból indultak ki, hogy bármilyen típusú élőlények legyenek is a Mars talajában, vagy felszínén, anyagcseréjükben a szénmonoxidnak vagy a széndioxidnak szerepelnie kell. A talajmintát tehát megfelelő berendezésekben radioaktiv-izotóppal jelzett szénmonoziddal és széndioxiddal hozzák össze, megvilágítják, majd öt nap múlva analizálják a mintát, hogy az esetleges élőlények testébe került-e a Földről feljuttatott gázokból. Természetesen ezzel párhuzamosan kezeletlen talajmintát is vizsgálnak a készülékek. A két eredmény különbsége — ha ilyen lesz — biztosan jelzi a primitív marsi életet. Ezenkívül természetesen még sok egyéb biológiai értékelő berendezés is működésbe lép. A műszerek és berendezések hibátlan működéséhez persze szerencse is kell, vagyis olyan helyre kellett leszállnia a Viking—1- nek, ahol valóban van is élőlény. A Szaharában például vannak ugyan tevék, de egy idegen bolygó véletlenszerűen földre tett űrszondája valószínűleg egyet sem látna. A Viking—1-et szeptemberben követi a Viking—2, hogy a vizsgálatai megerősítsék a Viking—1 eredményeit. Horti József A szót tett követi Mikor jó egy felszólalás? — Ha érdeklődést kelt. Mikor kelt érdeklődést? — Ha nem csupán kerítésen belüli kérdéseket fejteget, hanem olyan bökkenőket, gondokat, nehézségeket is feszeget, — amelyek a szakma széles köreit Is nyomják. „Ez nyílt, egyenes beszéd volt!’* — hangoztatják ilyenkor a tanácskozás szünetében. Es lehet, hogy ezt is hozzáteszik: „Valakinek ki kellett már tmondani.” No nem arra gondolunk, hogy a felszólaló bátran felvetett kényes kérdéseket. Miért kellene ahhoz merészség manapság, amikor a felső vezetés szintjeiről régtől ösztökélik szókimondásra az embereket. S ebben egyre inkább rendszeres jó példával járnak elől az irányítás lépcsőfokain működő vezetők is. Nem kunszt tehát manapság felsorolni, hogy eredményeink ellenére — mik fájnak még. Ha egy hozzászóló csak ebben a sémában mozog — „Vannak eredményeink, de...” —, biztosan nem kelt osztatlan érdeklődést. Ezt a maga közvetlen és tágabb szakmai területén mindenki tudja. Akkor igen, akkor igazán odafigyelnek, ha valaki a statikus tényfelsoro. lás helyett az összefüggések felfedésével hozza mozgásba a gondolatokat. Akkor pedig méginkább, ha a h o g y a n -ra is, a változtatás, továbblépés módjára is képes célszerű elgondolást előtárni. Van ötlete, amelyről a felszólaláskor belátják a résztvevők, érdekeltek, hogy életrevaló, megvalósítható. Csak hozzá kell fogni. Itt szoktunk még késésben maradni. De hogy a bölcselkedésből konkrétságokra térjünk ... Július 1-én tanácskozott a KISZÖV megyei küldöttgyűlése. Az egyik, legnagyobb érdeklődést kiváltó felszólalás Herédi Kálmáné, a Jánoshalmi „Bácska” Építő- és Ipari Szövetkezet elnökéé volt. A szövetkezeti építőipar fejlődését érintő kérdésekkel foglalkozott. Kapcsolódva a beszámoló, illetve Fekete László KISZÖV-elnök szóbeli kiegészítésének erre vonatkozó, önkritikusan tárgyilagos megállapításaihoz. Hogy tehát elismerés és megbecsülés illeti mindazon szövetkezeteket, amelyek erejükhöz mérten kivették részüket megyénk lakásépítési programjának megvalósításából. Tények szólnak a szép szavak helyett: ismert nehéz körülmények között 2300 lakást építettek fel a szövetkezetek a IV. ötéves terv során. Tömegében tehát annyit, mint Kecskemét új városnegyede, a Széche- nyiváros. összességében 19 százalékkal nőt,t a megye építőipari szövetkezeteinek termelése. Mindez jobb az országos átlagnál, de nem kielégítő, mivel az igény ennél jóval több. Fekete László KISZÖV-elnök elmondotta: „Sajnos, építőipari tevékenységünk a IV. ötéves tervben nem érte el az előirányzott évi 8 százalékos fejlesztést. Néhány építőipari szövetkezet termelése visszaesett, amiben szerepet játszott a gépi felszerelés hiánya az alacsony műszaki felkészültség, ebből kifolyólag a gazdaságtalan termelés, valamint a szocialista szektor átlagához képest lényegesen alacsonyabb átlagbér, ami kihatott a szakember- hiányra is. Három szövetkezetnél például az egész építő és karbantartó részleg megszűnt. Nem fukarkodott a bírálattal sem Fekete László a lemaradás indoklásakor — gyenge vezetés, szervezetlenség —, de azt sem hallgatta el, hogy a szabályozók, a pénzügyi ösztönzők sem a lakásépítésre és karbantartásra irányították a szövetkezetek figyelmét, hanem a jobban fizető közületi munkákra. Herédi Kálmán, a szövetkezeti építőipar jelenlegi helyzetét jellemezve szintén azokból az ellentmondásokból indult ki, amelyek egyrészt a végzett munkák jövedelmezősége és a fellépő építési igények társadalmi fontossága között —, másrészt a szövetkezetek lehetőségei és az ugyan- estek velük szemben támasztott igények között fennállnak. Az első ellentmondás így érzékeltette: a lakásépítés maximált árformába tartozik, a kivitelezőnek minimális nyereséget, sőt legtöbb esetben veszteséget hoz. — Magyarán: az ár arra ösztönöz, hogy ne csináljuk — jelentette ki áperté a „Bácska” szövetkezet elnöke. Az államilag fontos beruházások dotáltak, azaz állami támogatásban részesülnek. Maximált árformába tartoznak. A kivitelező ugyancsak nincs ösztönözve vállalására, A második ellentmondáshoz annyit fűzött, hogy az a legújabb szabályozókkal tovább mélyült. Az 1975. július 1-e után vállalt lakásépítésnél is megszűnt a havi számlázás lehetősége. Negyedévenként számlázhatnak a szövetkezetek. Nyilván azzal a célzattal, hogy gyorsítsa a kivitelezést, ami helyes — ismerte el az elnök. Ámde: a szövetkezeteknek „hamarabb” is szükségük volna pénzre, mivel nem rendelkeznek a plusz 2 havi forgóeszközzel, így • A MÉK-nck készíti ezt a 300 vagonos burgonyatárolót a „Bácska” szövetkezet. Az egyenként 47 méter hosszú, 12 méter széles és 6 méter magas bunkerek betonozását folyamatosan, éjjel-nappal kellett végezni. A két építménybe mintegy 2000 köbméter betont dolgoztak be. Elkészültük után még 60 cm földréteg kerül rájuk, amit füvesítenek. nehéz helyzet elé vannak állítva. A „Bácska” Építő- és Ipari Szövetkezet esetében a havi számlázás megszüntetése 9 millió forint hitel felvételét tette szűk« ségessé, amiért viszont 10 száza- .zalék kamatot kell fizetni. Ugyanakkor gépparkjuk sem olyan, hogy gyorsítani tudnák a kivitelezést. Emellett a szövetkezetek' építőipari termelésének szakmai szerkezete sincs összhangban a mai kor követelményeivel. Minden szövetkezet mindent csinál. Miként Fekete László, a „Bácska*’ elnöke is szólt az alacsony bérszínvonalról. Az eddigiekből is érezhető, hogy Herédi Kálmán nem elégedett meg a „fájó pontok” mechanikus felsorolásával, hanem a következményeket szemléltetve állította erős fénybe az összefüggéseket. A közpon(t szorgalmazza olyan szövetkezeti építőipari árrendszer kialakítását, amely jobban ösztönöz a fontosabb társadalmi feladatok) megvalósítására. — Szükséges a forgóeszközszint feltöltése a jelenlegi számlázási renddel összhangban. — Központi fejlesztési alap támogatásával lehet olyan gépi berendezéseket szerezni, amelyekre d kivitelezés idejét a kívánt mértékre tudják szűkíteni. • — Ebbe a hatalmas gödörbe a hídmérleg alapja kerül — mutatja Herédi Kálmán elnök. A parton a talajvízsüllyesztő berendezés csövei láthatók. Közelben a gépház, s benne a szivattyúmotor. Ha nem lenne meg ez — a közös fejlesztési alapból épített új berendezés, — semmihez sem kezdhettek volna a mélyépítők. Néhány ásónyom után már mindent elöntött volna a talajvíz. • Ez lesz az ún. manipulációs épület, ahol majd a burgonyát osztályozzák, s továbbítják gépsorok a bunkerba. Ebből az épülettípusból, melynek berendezéseit NDK-beli cég szereli, itt épül a második az országban. Az első Zircen működik. (Méhesi Éva felvételei.) Amik pedig a szövetkezetekre várnak... Fel kell bontani az építési feladatokat — magasépítésre, mélyépítésre, vagy lehet tovább — építőmesteri és szakipari munkákra is. (Hogy tehát ne mindent csináljon minden szövetkezet.) A korszerű, ésszerű gépesítés és a gépek jobb kihasználása csak így lehetséges igazán. Éljenek jobban a kooperáció adta1 lehetőségekkel — állami vállalatok és testvéri szövetkezetek vonatkozásában egyaránt. A házgyár belépésével a BÁCSÉP blokk kapacitása felszabadult; a blokkokat ' felhasználhatja lakásépítésre, a szövetkezeti ipar. — Sorakoztatta jól átgondolt javaslatait Herédi Kálmán. Felszólalásáról már a küldött- gyűlésen, s azóta is véleményt cseréltek a szakmabeliek. De vajon az okos ötletek, tanácsok a hogyanra folytafják-e életüket náluk, a „Bácská”-nál, úgy, hogy gyakorlattá válnak? Mivel július 1. óta nem sok idő telt még el, inkább az elhatározott intézkedések „kitapogatására” látogattunk el Jánoshalmára. Herédi Kálmán első szava ez volt. — Cselekedtünk... Már mutatta is az együttműködési megállapodást, amelyet július 12-én a Mélykúti Vegyesipari Szövetkezet, a „Bácska” Építő- és Ipari Szövetkezet Jánoshalma és a Katymári Vegyes és Építő Szövetkezet vezetői — Fábián Ferenc, Herédi Kálmán és Páncsity István — írtak alá — a könnyűszerkezetes építési mód továbbfejlesztéséről. Ennek lényege, hogy a termelékenység fokozása céljából megosztják egymás közt a feladatokat. Egyik szervez, koordinál, vállal — a többivel egyetértésben, mint bázisszövetkezet; végzi a létesítmény teljes szerelését. A másik a mélyépítést, alapozást, a központi fűtést és szellőzést —, a harmadik a víz- és villanyszerelését, a bádogos és festő-mázoló munkákat végzá el a könnyű- szerkezetes épületeken. Ez még csak. a kezdet. Tóth István 32 VA SZILÍJ SUKSIN Es reggelre fölébredtek (Részlet egy befejezetlen elbeszélésből) — Ne ülj ide! — kiáltott rá Ijedten a siheder. — Én nem ismerlek! Most látlak először! A szemüveges fölugrott, mint aki megégette magát... Gyámoltalanul nézett a többiekre. Egy ideig mindnyájan hallgattak. — Van családod? — kérdezte a villanyszerelő. — Hogy? Családom? — kérdezett vissza csüggedten az értelmiségi. — Maguk a bolondját járatják velem? Szomorúan és komolyan tekintettek rá. — Mi van hát, mi...i...i?l — a szemüveges csaknem elsírta magát. — Mit bámulnak rajtam? — Fiatal még... — Az a szerencse: nem olyan üregen szabadul majd. — Agyon fogják lőni — kotyogott bele a nőies hangú, ideges ember. — Fölösleges találgatni. — Egy tudóst lökött alá ... — Há? — kérdezte gépiesen a szemüveges? — Kit löktél a villamos alá? Tudóst? Felelet helyett a szemüveges az ajtóra vetette magát, ütni kezdte az öklével. — Nyissák ki, nyissák ki, kérem!.., Kérdezni akarok! Az ajtó kinyílt... Benézett a törzsőrmester. — Mi az? — Mit csináltam én tegnap? Nem emlékszem... Mit csináltam? Ezek miért... rólam, ií A törzsőrmester becsapta az ajtót, kívülről kulcsra zárta: — Hamarosan , megmondják, mit csinálták Ne dörömbölj többet. — Elvtársak! — rimánkodott a szemüveges mindnyájukhoz, de különösen a sihederhez fordulva. — Mit gondolnak rólam? Nem tudnék egy embert a villamos alá... — Szedd össze magad — mondta neki a komor tekintetű. — Ez már kibírhatatlan!... — szólalt meg nem titkolt útálat- tal a siheder. — Minek elmebajt színlelni. Ha megtetted — megtetted és kész. De nem, ő gyötri a környezetét, kikészíti az idegeinket. Feküdj le és várj a sorodra. — Tudóst löktél alá, vagy nem? — az ideges mindent tudni akart. Ekkor belépett a szobába — a törzsőrmester engedte be — Nyura néni, vödörrel, ronggyal a kezében. — Lefekvés! — rendelkezett Nyura néni. — Cigarettát nem kunyerálunk, az üzletbe se megyek le senkinek. — Üdvözlet, Nyura néni — mondta kedvesen a villanyszerelő. — Jó reggelecskét. Már ilyen korán rossz hangulatban vagy? — Megint itt? — nem nagyon csodálkozott Nyura néni. — Itt, itt... Ahogy az énekben: kislány, hol vagy? Itt ni, itt ni!... — Én is itt vagyok, Nyura mama — röhögött a sovány. — Nem ismersz meg? Nyura néni rápillantott. És megismerte. — Megint az asszony vonszolt ide? Az apró emberke ezen valahogy megsértődött. — Mi az, hogy az asszony? Mi vagyok én, alázatos borjú, hogy mindig kötélen vezessenek ide? — A sovány elhallgatott, majd nem minden büszkeség nélkül kijelentette: — Beszállítottak. Nyura néni az ajtóra pillantott ... És gyors mozdulattal becsúsztatta kezét a köténye mögé. — Egyenként, az ablaknál, hogy ne érezzék meg a füstöt... Csak sorban... Elsőként a fürge villanyszerelő ugrott föl, átvette a cigarettát és a gyufát Nyura nénitől, ellé- pegettett az ablakhoz, rágyújtani. A szemüveges az ágyán ült, tompán maga elé bámulva. Ügy tetszett: semmit sem lát, semmit sem hall. — Emeld csak föl a lábad — kérte Nyura néni, becsúsztatva a rongyot az ágy alá. A szemüveges fölemelte a lábait, s ebben a kényelmetlen helyzetben megszólalt: — Nyura néni. i. szabadna az apai nevét? — Anna Nyikityisna. — Anna Nyikityisna, nem hallotta, kit löktek tegnap a villamos alá? — Villamos alá? — csodálkozott Nyura néni. — Ki lett volna? Mikor? — Tegnap este. — A szemüveges még mindig fölemelve tartotta a lábát, bár már nem volt szükség rá. — A Szadovája kerületben. Volt ott valami csoportosulás? — Ott mindig nagy a nyüzsgés ... — Ügy értem, összeszaladtak az emberek? — Hagyd már abba, te csodabogár! — sajnálta meg a komor tekintetű. — Nem látod, hogy bolonddá tettek? Ott hever, az a csalogányrabló szórakozik veled. Kit tudnál te a villamos alá lökni? Ha jól megy, még magadat se... A szemüveges leeresztette lábait és fölállt... Hosszan, figyelmesen — nagyon hosszan, nagyon figyelmesen — nézte a sihedert. — Mi van, szemüveges? — vidámkodott az. — Betojlál? Haha, a tetű!... — Most odamegyek, és adok egy pofont — jelentette be a szemüveges, a sértéstől remegő hangon. A siheder csodálkozó, nagy szemeket meresztett rá... Nézte egy ideig. Azután fölállt, sikkes mozdulattal becsavarta magát a lepedőbe, és lassan, nagyon lassan odasétált a szemüvegeshez. — Felkérem önt, szinyor Hős, utaljon ki egy pofont. Könyörgöm ... az adott szót meg kell tartani. Különben megsértődöm, és háborogni fog a lelkem. Nos?... Űri emberek vagyunk, ön a szavát adta, be kell tartani. — Tökéletesen igaz, be kell tartani. Rosszul látok, hol az ön arca? — Tessék, itt az arcom, itt — a siheder ujjával kört írt le az arca körül. — Tessék ez a kerülete —benne a személyiségem, egy ilyen holdat nem lehet elhibázni. No? Én megsértettelek... Játszottam, mint egy hülyével, pedig te kandidátus vagy... Megsérthetlek még egyszer: büdös tudóska. Tetű. Kell még?... — Elég — mormolta a szemüveges. Kihúzta magát,* s eléggé ünnepélyesen, vagy nem érzett félelmet, vagy vonzódott a teát- ralitáshoz, hangosan formálta meg a mondatot: — Minden szemüveges nevében! — És lekent a sihedemek egy határozott pofont... Havas Ervin fordítása i
