Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-23 / 173. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 23. | • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • a többi? Említettem már, hogy a születési arány évtizedekig na­gyon rossz volt. Miért? Elsősor­ban a fiatal házasok, a fészek- rakók költöztek városba, nagy­községbe. Itt nincs se bölcsőde, se óvoda és társasépítkezés hiá­nyában a gyerekenként engedé­lyezett lakásvételár-kedvezmény­re sem számíthatnak. A helyi művelődési otthon mind kevésbé tudja felvenni a versenyt a kecskeméti szórakozá­si, művelődési lehetőségekkel. A könyvtár még állja a sarat: állo­mányát megtöbbszörözték. Ide tartozik: minden harmadik ház­ban van tévé. Glumersz Imre őslakó, volt tűzoltóparancsnok, a községi me­zőőr, (— Pista bácsi, ha jól em­lékszem nevére? —), az iskola- igazgató, a vébé-titkár, a körzeti megbízott egyaránt dicséri az it­teni lakosokat. Szorgalmasak, tisz­telik a törvényt, szinte mintasze­rű a közbiztonság. 'Névről isme­rik egymást az emberek és a közösség fegyelme nagy rendtar­tói Az általános iskolánál arra biz­tatnak, hogy menjek ,.kifelé” húsz lépést. Amikor odaértem, utánaszóltak: itt volt a falu szé­le. Ma ameddig a szem ellát vi­rágos, kertes házak. És park a főtéren! Dicséretes a szándék, bár itt is hódolnak a tájtól idegen növényekkel szertelenkedő divat­nak. Mennyi mindent kifejez az egyik fán elhelyezett tábla: A fűre lépni és a parkban legeltet­ni tilos. Az összefogás dicséretével sze­retném zárni a ballószögi kis­lexikont. Már a IV. ötéves terv­ben szerepelt a kívánságok, cé­lok között egy óvoda építése. 150 —180 olyan gyerek él a község­ben. akiknek szülei igényt tarta­nak. tarthatnának a legkisebbek nevelésével, tanítgatásával foglal­kozó intézményre. Honnan vegyenek két. két és fél millió Ft-t? Gondoltak egy merészet és felkeresték azt az öt kecskeméti üzemet, gazdaságot, ahol sok ballószögi dolgozik. A ZIM, a Konzervgyár, a Kossuth Termelőszövetkezet (ők gazdál­kodnak a község határában), a Fémmunkás, a Vízmű Vállalat, valamint a helvéciai Állami Gaz­daság igen tekintélyes támogatást ajánlott föl. Számíthatnak a fel­sőbb szervek segítségére is. Szívesen részt vennék az 1978. őszére tervezett, napközis kony­hával felszerelt óvoda avatásán. Bizakodva tértem haza a szép, gondozott községből. A világért se kicsinylem gondjaikat, mégis morcosán nézek a kisközségeken sajnálkozókra. Hiányzik sok min­den. kétségtelen, de egyre na­gyobb kincsek birtokosai. Köze­lebb élnek egymáshoz az emberek mint a városokban, nem szakad­nak el annyira a természettől és apró sikereknek is jobban örül­nek. Jövője van Ballószögnek! Hcltaí Nándor Jövője van Ballószögnek Fél órája még a szerkesztőség­ben dolgoztam és most a balló­szögi községi tanács titkárának válaszait jegyzem. A legújabb tí­pusú autóbusz 25 perc alatt a tetthelyre szállított. Két éve jár­tam errefelé, mennyi minden változott azóta. Üj házak integet­nek Kadafalván, Rába-Steiger traktorok páváskodnak a dűlő- utakon, a tanyai házak udvarán itt-ott gépkocsi hűsöl. Nehezen kezdődik a beszélge­tés. Szabó Sándor arra kér, hogy legalább 1977-ig ne írjunk sem­mit a faluról. Álláspontja érthetetlen. A gon­dokat takargatná? Akad másutt is bőven! Mostanában nem adtak át. nem kezdtek semmilyen léte­sítményt, ezért tolná el később­re az interjút? ,,Mi is küszködünk a kisközségek nagx bajával, a pénzhiánnyal. Gyorsan elfelejti azonban kez­deti húzódozását, készségesen közli a kívánt adatokat, kom­mentálja a tényeket, örvendezik a gyarapodást jelző grafikonok láttán. Jól ismeri a húszegyné­hány éves falut, noha rövid ide­je tölti be tisztségét, Kecske­métről jár ki, mivel eddig nem volt pénz a szolgálati lakás fel­újításához. Az Ásotthalomról ideköltözött Máté Lászlóné gazdálkodási elő­adó is részletesen tájékoztatott a 2000 lakosú község jelenéről, terveiről. Terbe Imre iskolaigaz­gató a nagyváros fényében-ár- nyában helyét kereső falu tudati viszonyairól mondott jellemző megállapításokat. Jártam persze a Vigadóban is, a helyi közélei egyik fórumában, kitettem ma­gam a habzó csapolt sör és a di­csért fagylaltkészítmények von­zásának. Beszéltem fiatalokkal és idősebbekkel, körülnéztem a vi­rágos utcákon, áttanulmányoz­tam a vébé- és a tanácsülések jegyzőkönyveit. Telt magnótekercsekkel, el­használt jegyzettömbbel tértem haza. Az összegereblyézett infor­mációhalmazt, egyre tanácstala­nabbá méregettem: Ballószögöt mikén gyömöszöljem egyetlen közleménybe. • A község büszkeségei: az új iskola és a vízmű. 9 Eehetne jobb is, több is. Így vakációzik az iskola- igazgató. oivosságot is Kecskeméten szer­zik be általában. Meg a könyvet, meg a színházjegyet, meg ott intéződik el sok ügyes-bajos do­log. Érthetően helyesléssel fogad­ta a falugyűlés, a tanácsülés, hogy 1977. január elsejétől várc ■ környéki község besorolást, mi­nősítést kapnak. Kisközség. A gondok magyará­zatára használják legtöbbször ezt a szót. Nincs, mert kisközség va­gyunk. Egyetlen önálló kisiparos működik Ballószögön és 9 szak­munkás kapott vállalási enge­délyt. A rossz tévé, háztartási masina csak a megyeszékhelyen kaphat orvoslást, s itt javítják meg a rossz cipőket, Nincs szabó, hiányoznak a szaküzletek. És a pénz légióként. IV. ötéves terv: a fejlesztési alap nem érte el a hárommillió forintot. Ebben Nem adtam föl a reményt! A rögtönzött kislexikonnal talán si­kerül gyűjteményem lényegét ol­vasóinkkal is megismertetni. Anyakönyv. Nézegetjük ki szü­letett utoljára a község területén. Tíz évre visszamenőleg egyetlen bejegyzést sem találunk. A kecs­keméti kórházban látta meg a napvilágot valamennyi ballószögi újszülött. Évente egyre több vá­randós kismama indul a nagy út­ra. Tavaly 45 csecsemő örvendez­tette szüleit, idén még nagyobb­nak ígérkezik a gyermekáldás. A község legfiatalabb lakosa, Put- noki Anita néhány hetes mind­össze. A szülők Kecskeméten dolgoznak. Minden esztendőben tíz—húsz családban vesznek vég­ső búcsút valakitől. Mivel az el­vándorlás csökkent, a természe­tes szaporodás következtében las- san-lassan növekszik a lélekszám. Szinte nincs olyan ház, ahon­nan ne járna valaki Kecskemét­re dolgozni vagy tanulni. A bejá­rók száma eléri, egyesek szerint meghaladja a házakét. Néhány gyerek már három-négyéves korában megkezdi a napi utazást. Szülei magukkal cipelik regge­lente az üzemi óvodába. A leen­dő elsősök szülei közül többen bejelentették, hogy a városban tanul a gyerek. Miért? Ilyen ér­veket is hallani: megszokta Kecs­kemétet. Tiszták, gondozottak, erősek a belterületi házak. 28 lakást épí­• Várakozók a Vigadó, azaz a kocsma előtt. tettek az elmúlt ötéves tervben. A legszebb a község egyetlen ön­álló kisiparosáé. Kétszintes, mu­tatós, jóarányú ház. A hat balló­szögi utcán még két nagyobb családi otthon látható. A három- szobások már föl se tűnnek. A külterületről tünedeznek a ta­nyák. A Helvéciai Állami Gaz­daság megvásárolja a nagyüzemi táblákban levő épületeket és kül­dik a dózereket. A mostani főtér helyén száz esztendeje birkák legeltek, ké­sőbb Wéber szőlőtáblái szelídítet­ték a homokot. Most itt, vagy közvetlen közelében van szinte minden fontos közintézmény. A tanácsháza, a posta, az orvosi rendelő, a vendéglő, a bolt, az autóbuszváró, egy macskaugrás­ra a vízmű és az iskola. Kecskemét a leggyakoribb ki­fejezések közé tartozik. Ott ve­szik meg a drágább ipar-, ruhá­zati cikkeket, többnyire ott szó­rakoznak. Onnan hozzák és ott költik el a pénz nagy részét. Elégédettek a szép szolgálati lakás ellenére betöltetlen orvosi státusban helyettesként működő városföldi dr. Kárpáti Vilmossal. Sürgős esetekben a megyeszék­helyre kényszerülnek. Ballószögön csak kézi gyógyszertár lévén, az az összegben a társadalmi mun­ka értéke és több közületi hozzá­járulás is szerepel. A tanács 1976- ban összesen 2 000 000 Ft-tal gaz­dálkodik. Ez a költségvetési és fejlesztési kiadásokat egyaránt tartalmazza. A közlekedés ritka öröm: a hi­vatalbéliek, a lakosok egyaránt elégedettek. Jó Kecskeméttel a vasúti összeköttetés is, de az em­berek egyre jobban a buszhoz szoknak. Megállói könnyen meg­közelíthetők, olcsó és sűrűn köz­lekedik. Naponta 23 járatot szá­moltam meg a menetrendben. Sok család motorizálta magát. A gépkocsik, motorkerékpárok után fizetett adó több mint egyharma- da a mezőgazdasági termelésre kivetettnek. 61 autót, 127 motor- kerékpárt tartanak nyilván, pil­lanatnyilag. A kultúra, művelődés ügyeiben Terbe Imre igazgató az illetékes. Többféle minőségben szolgálta a ballószögiek szellemi előrehala­dását ; tapasztalatai változóak. Húsz esztendeje tanít a község­ben, de ilyen kevés gyerek so­hase volt. Most helyezték át az egyik munka nélkül maradt tanítónőt. 11 tagú jelenleg a tantestület. 1960-ban 263 gyerek ült az isko­lapadokban, idén 128. Hova lett ARCOK KÁNIKULÁBAN A Piroska pince Tikkasztó hőség van. a homok úgy perzsel, hogy a Szaharában sem különben. Az izzasztó meleg elől jólesik leereszkedni, a laki- teleki Szikra Termelőszövetke­zet kapásfalui borospincéjébe. A szép nevű Piroska pince, egykori tulajdonosától, örökölte hangza­tos elnevezését. Tamás István pincemester büszkén sorolja a hatalmas hor­dók csábító tartalmát: hársleve­lű, cirfandli, muskotály, ezerjó, rizling. A mennyiség sem lebe­csülendő. összesen 5000 hekoli- ter bor fér a különböző nagysá­gú, űrtartalmú hordókba. — És ez csak a kisebbik része a szövetkezet bortermelésének — tájékoztat készséggel a jóféle itó- kák pirospozsgás főnöke. — Műid saját préselésű, finom ital, el is fogy az utolsó cseppig. Ünnepek előtt kocsi karavánok viszik az innivalót. Az ország minden részéből jönnek a vevők, amíg a készlet tart, bárki kap­hat, aki a szövetkezet központ­jában befizeti a literenkénti 19— 20 forintot. Jut belőle Dunaújvá­rosba, Szolnokra, Békésbe, a gaz­daság budapesti borharapójába, ide a Tőserdőbe és sorolni is ne­héz, hogy még hányíelé. Ezek szerint kelendők a kelle­mes aromájú homoki borok? — Igazán nem panaszkodha­tunk. Ez az év nagyon jó volt, az emberek szeretik és igénylik a borainkat, de nem is lehet rójuk panasiz. Ha nem hiszi, kóstolja meg... Jokhel János pincemunkás már hozza is az üveglopót, aranysár­ga hárslevelűt csepegtet szertar­tásosan a pohárba. A pincehű­vösön tartott bor tisza, friss, mint a hűsi források vize, ám alighogy leszalad a torkomon, kellemesen átmelegít. A pincében kimondot­tan hideg van, tehát nem is árt egy kis belső fűtés. Ügy tűnik, nincs is ennél vonzóbb munka­hely, kánikulában ... — Ki lehet bírni —, ne­vetnek a pin­cemunkások, akik egyéb­ként rizling- pártiak. Ez a könnyű, sa- vanykós ital a kedvencük. A pinceműszak alzonban nem abból áll, hogy csapra' verik a hordókat. A pincemesteren kívül három pincemunkás: Jokhel János, Kozma Károly és Mazzeo Pas- kál felel ötezer hektoliter bor és a helyisé­get színültig megtöltő hor­dók szakszerű kezeléséért, tisztaságáért. Szüretkor kipréselik ai szőlőt —, legkevesebb 1600 mázsa jut né­gyükre —, és ahogy a must le­jött, kétszer lefejtik, derítik, szű­rik az italt. A művelet nagy fi­gyelmet és hozzáértést kíván, hi­szen a borokat az országos borá­szati központ szakértői minősítik és ami a borfajtáknál elő van ír­va, zamatban, cukortartalomban, maligánfokban, annak meg kell lenni, máskülönben nem adnak engedélyt a forgalmazására. Ilyenkor, nyáron mi dolguk akad a pincében? — Mosit se unatkozunk — köz­li Mazzeo Paskól. Aa ő neve is úgy cseng, mint az olasz Chian- ti-é a magyar borok között. Ki­derül), hogy a szülei olaszok voltak, s úgy látszik annyira meg­szerették ezt a tájat és a borait, hogy itt telepedtek le. Paskál- naknak már Gsak a neve utal az olasz eredetre, még a szeme. Tü­hordóbúvárai99 zes. fekete, élénkség, jókedv szik­rázik benne. — A földeken még javában aratnak — magyarázza buzgón —, mi pedig már a szüretre ké­szülünk. Most kezdődnek az elő­készületek az őszi karbantartás­ra. Kimeszeljük a pincét, lefest­jük a hordókat, reggel 7-kor kez­dünk és délután ötig ritkán tar­tunk pihenőt. Meglátszik a pincén. Ragyog a tisztaságtól. De nemcsak kívül nagy a rend, a hordók belseje is kifogástalan, Ahogy egy kiürül, belebújnak, azzonnal megtisztít­ják. Mindjárt be is világítanak lámpával az üres hordók belse­jébe. Meglepően tágasak, akár lakni is lehetne bennük. Az üre­seket előbb kimossák, megszárít­ják, majd haivonta kénezdk, — Az a lerakódás, amit lát, nem szennyeződés, borkő. Minél borkövesebb egy hordó, annál ne­mesebb a bor. Mire kell nagyon ügyelni, hogy a bor ne veszítsen az értékéből? — A tisztaságra. A tiszaság fél egészség és a jóbor alapkövetel­ménye, Tiszta- edényben, tisztán kezelt italt ezer közül meg lehet ismerni —, szögezi le Tamás Ist­ván, — Nekem elhiheti, értek ahnyit hozzá, harminc éve dolgo­zom ebben a szakmában és ezen a helyen. Ennyi ideje taposom ennek a pincének a földjét, meg a köszöbjét. Mink már csak úgy vagyunk, hogy nekünk a szőlő, meg á pince a világunk. A bort is megisszuk, de azt a sok munkát is vállaljuk, ami vele jár. Mindünknek van egy kis szőlője, a tsz-től kaptuk, saját pincénk is hozzá, ha itt végez­tünk, elballagunk a háztájiba. De elébb megiszunk az italboltban egy korsó sört, igen jólesik eb­ben a melegben. Illik ez? A borosoknak a sör­höz pártolni? Hamiskásan összenevetnek. — Egész nap a boros hordó­kat bújjuk, kell egy kis válto­zatosság. Ha mi azt mondjuk, „na, gyerekek) mára megtettük a kötelességünket, most ihatunk valamit”, akkor azon nyáron sört, télen egy kupica pálinkát értünk. Egyébként nehogy azt higyje, hogy mi itt borban» fürdünk. Amikor a bort megkóstolom, azt ki is köpöm rögtön, ötven hor­dónk van, ezeket rendszeresen át­kóstolom, hal le is nyelném, ölben vinnének fel a napvilágra. Meg­kóstolni viszont muszáj őket hogy melyik, milyen, mert anélkül nem lehet kezelni. Búcsúzóul megkérdeztem, hogy milyenek az idei italkilátások? A szőlő- és borszakértők nem sok jóval biztattak. A rossz­kor jött fagyok elég komoly kárt tettek a telepítésekben, Nekik azonban nem kell attól tartani, hogy munka nélkül maradnak. Annyi« azért lesz, hogy a pince hordói nem maradnak üresen. Vadas Zsuzsa 9 Tamás István pincemester, Jokhel János és Mazzeo Paskál pincemunkások a pincelejárat előtt, kivételesen tetőtől—talpig napsütésben. (Radó Gyula felvétele.) FOTOS ÉTA Az üzemben és a parkjában Kiskunfélegyházán, a Gyapjú és Textilnyersanyag-forgalmi Válla­latnál tettünk fotosétát a minap. Szegi Jánost, a mosóüzem veze­tőjének helyettesét kértük meg, adjon rövid tájékoztatót az üzem első félévi eredményeiről, s le­gyen kísérőnk néhány pillanatfel­vétel elkészítésénél. — A délelőttös műszak már el­ment — mondta órájára nézve — de azért találunk fényképezni valót... Néhány perccel később az Iro­dájába jegyzem a tájékoztatót: — Üzemünknek 167 dolgozója van, közülük negyvenen három műszakban járulnak hozzá ter­veink teljesítéséhez. Azelőtt sem „unatkoztunk” de mióta március közepén megkezdődött a juhok nyírása, természetben a mi fel­adataink is sokasodnak. Az első félévi tervünket különben 101 százalékra teljesítettük, örömmel mondhatom, hogy a korábbi évektől eltérően igen jó minőségű gyapjút szállítottak be a juhte­nyésztő gazdaságok. Ez kettős ha­szonnal jár, hiszen a mi mun­kánk is könnyebb és a tenyész­tők is magasabb átvételi árat kapnak, illetve a gyapjúból sok­kal több az első osztályú. Dolgozóink dicséretére legyen mondva, hogy öt brigádunk már elnyerte a szocialista címet, két kollektíva pedig a cél elérésén fáradozik. A rövid tájékoztatót követően először a mosóüzemben tettünk látogatást, ahol megörökítettük Kristóf Ferencet és Fábián Jó­zsefet, amint hatalmas gyapjús- zsákok tartalmával etették az automata mosógépsort. Az irodaépület előtt szépen gondozott park dicséri a szak­képzett, vagy éppen csak a virá­gokat, növényeket szeretők mun­káját. Felvételünk idején éppen a Petőfi brigád néhány tagja ügyeskedett a virágok között. Szegi János elmondta róluk, hogy nemcsak a gyapjú válogatásában, hanem a társadalmi munkában is igen szorgalmasak. A Dózsa György úti óvodában is parkosí­tottak már, festési munkát vé­geztek, s nemrégen hetven mé­ternyi ágyneműt varrtak társa­dalmi munkában az apróságok részére. (Opauszky László fel­vételei).

Next

/
Oldalképek
Tartalom