Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-22 / 172. szám

1976. július 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A SZOCIALISTA LENGYELORSZÁG 32 ÉVE Gyorsított szocialista fejlődés A LENGYEL nemzeti ün­nep, július 22-e alkalmából kérdések tolulnak az újságíró tolla alá. Mindenekelőtt a legfontosabb: hogyan dolgoz­nak és élnek a lengyelek 1976 derekán? Hogy erre a kérdés­re válaszolhassunk, vissza kell térnünk az 1971. decem­beri napoícTioz. A LEMP VI. kongresszusának emelvényéről akkor hangzott el először a ki­jelentés: minden feltétel meg­van ahhoz, hogy ezt az évti­zedet a gyorsított szocialista fejlődés, a további lengyelor­szági szocialista átalakulások dekádjává tegyük. Már két év­vel később, 1973-ban a LEMP I. országos pártértekezlete le­szögezte, hogy a VI. kongresz- szus határozatinak meg valósí­tásában sikereket értünk el, s hogy az ötéves terv előirány­zatait célszerű emelni. Tavaly decemberben a LEMP VII. kongresszusa megvonta a hetvenes évek el­ső felének a mérlegét, s meg­fogalmazta a gyorsított szo­cialista fejlődés további prog­ramját 1980-ig. Az 1976-os évet ezzel a jelszóval köszön­töttük: nem veszíthetünk egyetlen napot, egyetlen órát sem! NÉHÁNY ADATTAL il­lusztrálhatjuk. hogyan gyor­sult a tempó: már az első évnegyedben az ipari termelés 12 százalékkal volt magasabb az előző ét' megfelelő idősza­káénál, a termelékenység 12.5 százalékkal. Növekedett a la­kosság pénzjövedelme. A szo­cialista szektorban az előző év azonos időszakához mérten a névleges bérek 8,4 százalék­kal. a lakosság jövedelmei pe­dig 7,3 százalékkal emelked­tek. A népi Lengyelország fej­lődésének történelmileg igen fontos szakaszába érkezett. A VI. pártkongresszus leszögez­te, hogy Lengyelország felada­ta a fejlett szocialista társa­dalom lehető leggyorsabb fel­építése, olyan társadalomé, amely teljes mértékben élvezi a szocialista rend teremtette előnyöket; amely képzett és művelt, termelékenyen és gaz­daságosan dolgozik, jól és kul­turáltan él, s szoros kapcsolat, ban áll a többi szocialista or­szág népeivel. A VII. kongresszus határo­zata kimondja: 1980-ig a reál­bérek 16—18 százalékkal emel­kednek, felépül legalább 1 525 000 lakás, a nemzeti jö­vedelem 40—42 százalékkal, az ipari termelés 48—50 százalék­kal emelkedik, a nemzeti jö­vedelem képzésében az ipar részesedése eléri a 62 százalé­kot. A mezőgazdasági összter­melésnek 15—16 százalékkal, a vágóhústermelésnek 16—18 százalékkal kell emelkednie. Ennek eredményeképpen az élelmiszerellátás 35—36 száza­lékkal fog emelkedni. A SZAMOKBÓL már ki­bontakozik a hetvenes évek Lengyelországának képe. Az adatok persze csupán az érem egyik oldalát mutatják, a má­sik a lengyel táj, s ebben a tájban mindenekelőtt az em­ber. A múlt évben jött a vi­lágra a 34 milliomodik len­gyel állampolgár. Előtagban született, abban a városban amely a múlt években a kor­szerű ipar egyik központjává vált. A szocialista szektorban dolgozó 11,7 millió személy közül közel 10 millió a népi Lengyelországban szerezte, szakképzettségét, és kezdte meg munkáját, 1980-ra a főis­kolák végzettek száma meg fogja közelíteni a 900 ezret, a mérnököké pedig a ■ negyed- milliót. LENGYELORSZÁG nem­csak termelési tempójával akar bekerülni a világ legelső tíz állam közé, erre törekszik tár­sadalmi-gazdasági fejlődésével is. Az átalakulások nem ke­rülnek ki egyetlen iparágat, falut, egyetlen családot sem. A fejlődést különféleképpen lehet mérni, egyebek között az emberi törekvések kielégíté­sének fokával is. 1976-ban a népi Lengyelországban ez a mérték meggyőző. Jerzy Kochanski (Interpress—KS) A DELTA ÚJ SZÁMÁBÓL Az ember űrbéli otthona A szovjet Szaljutok és az ame­rikai Skylabok élete tárul az ol­vasók elé a Delta Magazin új számában, s a beszámolónak kü­lön érdekességet kölcsönöz a je­lenleg a Szaljut—5-ben folyó kí­sérletsorozat. Századunk nagy vállalkozásai közül a lap bemu­tatja a Bajkál—Amur vasút épít­kezését, a régészet világából pe­dig a kelta titkok nyomába sze­gődött ásatások új eredményeit. A csecsemősírás „jelbeszéde" ed­dig is sokatmondó volt az édes­anyák számára, de újobban az örvösök, hazai kutatók, pszicho­lógusok is egyre több fontos ér­tesülést szerezhetnek belőle. A Nap újabban vizsgált rövidebb periódusidejű jelenségeiről is Le­számol a lap. Bemutatja a 15 kilométer mélységbe vezető szovjet geológiai kutatófúrásokat, a betegségek elleni küzdelmet forradalmasító „átoltható önvé­delmet", valamint az évezred vé­gének autójáról kialakult elkép­zeléseket. Számos hír, informá­ció, ötlet, találmány, újdonság és a népszerű Delta-lexikon egészíti ki a lap most megjelent új szá­mát. (KS) Magyar ifjúsági brigád indul Uszty-Ilimszkbe Augusztus 9-én indul útnak ae a 300 tagú önkéntes ifjúsági épi- tőbrigád, amely a magyar fiata­lok képviseletében részt vesz az Uszty-Ilimszkben KGST-beruhá- zásként épülő fa- és cellulózipari kombinát építkezési munkála­tain. A KISZ Központi Bizottságá­nak felhívása nyomán több mint másfélezer fiatal jelentkezett a helyi KISZ-szervezeteknél. Gon­dos kiválasztás alapján közülük kerülnek ki azok, akik szovjet, bolgár, és más szocialista or- szágokbeli társaikkal együtt részt vesznek a távoli északon, a Baj- kál-tótól 450 kilométerre épülő monumentális létesítmény mun­kálataiban. A többezer kilométeres utazás előtt az ifjúsági építőbrigád tag­jai Dunaújvárosban gyülekeznek, ahol egyhetes előkészítő táborban vesznek részt: megismerkednek a rójuk váró feladatokkal, tenni­valókkal. Az egyhetes program után az ifjú építők hazatérnek, s lakóhelyükön* munkahelyükön át­veszik KISZ-alapszervezetüktől megbízólevelüket. A magyar ifjúmunkások — be­tonozok, falazok, vakolok, burko­lok, asztalosok, üvegesek, parket- tázók, festők, bádogosok és más szakmákban képzett fiatalok — különvonaton utaznak Moszkváig. A szovjet fővárosból különrepü- lőgéppel viszik a brigádot a tá­voli szibériai városba, Bratszk- ba, ahonnan autóbuszokon jut­nak el Uszty-Ilimszkbe. Ott már várják őket leendő otthonaik; 5 —5 fiatal részére rendeznek be kétszobás lakásokat. A brigád tagjaként három magyar szakács is útrakel, hogy otthoni ízekkel szolgáljon az uszty-ilimszki ifjú építőknek. (MTI) Motorkerékpárosok Több személygépkocsi-vezető ismerősöm pahaszkodott: „Az or­szágúton pontosan betartják az előírt sebességkorlátozást, a nagy forgalomban örülnek, ha olykor elérik a hetven kilométeres se­bességet, am útközben azt ta­pasztalják, hogy főleg fiatalok az MZ-motorok nyergében megelő­zik őket.” Nem hiúságból teszik szóvá a motorosok gyorshajtását, súlyos szabálytalanságát, hanem a közlekedés biztonsága, az em­berek életének védelmében. Ész­revételük jogos, hiszen az utóbbi napokban a kétkeréken vágtázó fiatalok közül jónéhányan kerül­tek kórházba, orvosok, ápolónők küzdenek ■ kockára tett életükért. E sorok írójának alkalma volt egy beszélgetést végighallgatni, amelyet a megye egyik vezető rendőrtisztje folytatott egy ilyen vad vágtázóval. Amikor a ve­szélyre hívta fel a figyelmét, a fiatal fiú hányaveti módon kö­zölte a már nem éppen fiatal rendőrtiszttel: „Saját bőrömet viszem a vásárra.” Arra a kér­désre, hogy ebbe az utasa is be­leegyezett-e, csak vállrándítás volt a felelet, s egy megjegyzés: , Velem van.” Feltehető, hogy ennek a fiatalnak eszébe sem jutott, hogy szabálytalanságával nemcsak utasát, de a közlekedés más — a balesetben általában ártatlan — résztvevőjének életét is veszélynek teszi ki. A gyorshajtás — s ez esetben mindig az abszolút gyorshajtást, az előirt maximális sebesség túl­lépését értjük —, nemcsak va­lamiféle fiatalos tenniakarásból, magamutogatásból származik, ha­nem egyéb okok közrejátszásából is. Mire gondolunk? Arra, hogy a fiatal motorkerékpár-vezetők egy része, talán a nagyobb bá­torság megszerzése érdekében, vezetés előtt kisebb-nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyaszt. A rendkívüli meleg, a szeszfo­gyasztás érzéketlenné teszi őket cselekményük helyes megítélésé­ben, s ezért addig csavarják a kormány gázkarját, amíg a mo­torkerékpár el nem éri maximá­lis teljesítményét. Ezért fordul aztán elő, hogy a kanyarban ki­sodródnak, fának ütköznek, árok­ba borulnak, lovas kocsinak haj­tanak, kidöntik a lezárt sorom­pót és sorolhatnánk tovább. A motorkerékpár-vezetők — akar fiatalok, akár idősebbek — na ismerik járművüket, azt is tudják róla, hogy rendkívül in­stabil jármű. Ez szerkezeti fel­építéséből következik, ugyanis a motorkerékpár általában két ke­réken fut. A nagy sebesség, s a két kerék nem egyeztethető ösz- sze a közutakon, hiszen elég egyetlen kis kavics, s a 100—120 kilométeres sebességgel közleke­dő motorkerékpár első kereke félre rándul, s máris bekövetke­zik a tragédia. De tovább me­gyünk. A motorkerékpár hátsó kereke — amely a meghajtást szolgálja — egy tenyérnyi olaj­foltra, vagy nedves útfelületre érkezve megcsúszik, megbillen, s bármilyen ügyes is a motoros (a motorkerékpár-versenyzők is et­től félnek, pedig ott a pályát ilyen szempontból is ellenőrzik), elesik, kivágódik, bukfencezik. A motorkerékpár nyergében ülő­ket az ütközéstől, az eséstől nem védi semmi. A motoros és utasa közvetlenül érintkezik egy-egy baleset után a földdel, fá­val, villanyoszloppal vagy másik járművel, s az emberi test eze­ket az ütéseket nem képes elvi­selni. Ezért aztán egy-egy mo­torkerékpár-baleset során, ha az álló vagy mozgó tárggyal ütkö­zik, a vezető és az utas is meg­sérül. A fiatalok életének, testi épsé­gének megóvása mindnyájunk közös érdeke. Nem eltiltani kell őket a motorozástól, a járműve­zetéstől, amellyel országot-vilá- got láthatnak, szórakozhatnak, hanem magyarázattal, vagy szi­gorú büntetéssel, megkövetelni a szabályok betartását, azt, hogy or­szágúton — mégha a motorke­rékpár annak dupláját is bírná —, csak hetven kilométeres se­bességgel. a lakott területen be­lül pedig csak ötven kilométeres sebességgel közlekedjenek. A bá­torságot pedig ne az italból me­rítsék, hanem éppen a szabályok jobb megismeréséből, a motoro­zás technikájának elsajátításából, az udvarias, előzékeny magatar­tásból. Csakis így lehet elkerül­ni, megelőzni a fiatalok korai halálát, s azt, hogy ne nyomo­rékként éljék le hátralevő évei­ket!*" Gémes Gábor Hol vagytok ti régi illatok?! Mikor ráér az ember, sokkal 1 _ nyűgösebb, mint egyébkor. Ez fáj neki, az bántja, amaz bosszantja. De hogy ne menjek messze példáért; itt van csekélységem. Ebédidő van, ebédjegyem vi­szont nincs. Hálistennek megte­hetném, hogy elugranék valame­lyik étterembe vagy bisztróba. Annyi pénzem még leledzik, ha­bár hónap közepén járunk. De egy idő óta nehezebben szánom rá magam afféle „elugrásra'1. Plá­ne ilyen kánikulás világban> Ügy, hogy — mostmár tetsze­nek látni — ráérek. Mivel semmi sem indokolja, hogy a számat járassam, — ugye­bár se menü előttem, se beszél­getőpartner a közelben — ebéd­időmet gépeléssel töltöm. És zsémbelek. Ilyenkor hatványozott mérték­ben hiányolom a tizenévvel ez­előtti virtigli kecskeméti szago­kat. Nem, nem jól mondom; illa­tokat. Idestova 15 esztendeje lesz, hogy először tettem be a lábam hírős városba. Anno dá­tumai valahogy úgy alakult a környülállás keresetem dolgában, hogy erősen szoktatni kellett ma­gamat a fizetés okos elporciózá- sához. Míg a tűrhető mértéktar­tást kikísérleteztem, nem egyszer jártam úgy, hogy hónap közepén már filléres alapon alakult napi költségvetésem. Esténként azt la­tolgattam, hogy ha ecetes-hagy­más virsliszeletekből dőzsölök be egy félcsupornyi adagot, marad-e utána valami leöblítőre. dódott úgy, hogy a mostani­hoz hasonló forróság miatt megfordítottam a sorrendet, és a hosszúlépésnek nevezett nektárt részesítettem előnyben. Aminek elszopogatása után persze nem tellett már egy silány imbiszre sem. Mégsem estem pánikba. Ö mily előzékenyen jöttek segítségemre az akkori illatok! Ödöngtem a Rákóczi út vége- felé, majd átcsaptam a KTE- Polya oldalába. Indultam az alul­járó szájában magasodó vízto­rony irányába. Két-háromszáz méternyi lődörgés után — iste­nem. most is összefut számban a nyál — szinte késsel vágható vastagságban omlottak rám a konzervgyár illatai. A legneme­sebb hagymás-paprikás szaft szaga, ize, aromája. Igenis, íze! Mert oly plasztikus áramla­tok lengedeztek eme illatokból a városrész fölött, hogy szinte ha­rapni lehetett belőlük. Könnyel­mű korszakaimban nem is tet­tem egyebet, mint hogy erszényem törmelékfilléreiből két zsömlét vásároltam, és midőn az első pár ki­adós, konzervgyári pörköltillat-fa- lalot mohón befaltam, megkezd­tem a péksütemények módszeres bekebelezését is. Már csak csömör ellen is. amit a csábítóan zsíros illat okozott volna egymagában. Mondani se kell már, milyen jóllaktam, mire a két zsömlével feltunkoltam a légnemű pörkölt- szaftot. Nyilvánvaló volt, hogy %'alami tartalmasabb itókára szomjaztam; „úszni” akart a zsömlepörkölt. A pénzhiány nem volt akadály. Ugyan! S~ltt a KTE-stadion tövén hátraarcot csináltam, és irányt vettem a Nagykőrösi utca torkolatához. Alighogy befordultam az utcá­ra, már az első sarok utáni há­zaknál lelassítottam. A pinceab­lakok csak úgy fújták orrom alá a csalafinta borillatokat. Válo­gathattam köztük. Akár átvág­hattam a túloldalra, hátha ott kedvemre valóbb szagokból szip- pantgathatok. S úgy igaz, mint ahogy itt ülök az írógép mellett, hogy esetleges túlnehéz konzerv­gyári illatvacsorára mindig meg­leltem a kellő maligánfokos bor­illatot is. Ügy kellett sokszor erőszako­san rendreutasítani magam, hogy — mostmár elég volt a borszagból, sipirc a főtérre! Persze — ismerik az iszós em­berek jellemét — nem mindig sikerült megállnom a Nagykőrö­si utcai lejtőn. Megtörtént, hogy beszívásig kóvályogtam a pince­ablakok előtt. A másnap reggeli zákányos ál­lapotból is a régi jó kecskeméti illatok egyike segített talpra. Nem kellett mást tennem, mint hogy felsétáltam a városi tanács­háza első emeletére, ahol még dúsan terjengett az ősi falak közt a barackpálinka illata. Azé a kontingensé, amelyet az előző na­pi svéd, avagy svájci turistacso­port hüppentett be — a népek közti baráti érintkezés tüzes szimbólumaként. Jómagam is mélyeket, reszkető­seket húzogattam a tömény pá- lir.kaillatból. S felfrissülve kezd­hettem a betűtermelést. ebizonyosodott, hogy kutya- harapást sikeresen csak a szőrivel gyógyíthatunk. Tóth István • A Balaton-felvidék egyik leglátogatottabb turista „célpontja” a nagyvázsonyi Kinizsi vár. Évente több ezren keresik fel hazánk egyetlen viszonylag épségben maradt lakótornyos várát, mely Má­tyás király korát idézi. (MTI-fotó — Jászai Csaba — KS.) Nemzeti érdek és szocializmus • Amikor V. I. Lenin lefektet­te a népek közötti kapcsolatok új típusának alapjait, azt mon­dotta, hogy a kommunisták a nemzeteknek olyan önkéntes szö­vetségét akarják, amely a köl­csönös bizalmon és a testvéri egység világos felismerésén alap­szik. A soknemzetiségű Szovjet­unió, a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése a proletár internacionalizmus eszméinek gyakorlati megvalósulása volt és megsemmisítő csapást mért a burzsoá nacionalizmusra. A mun­kás- és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésével még job­ban kibővült az internaciona­lizmus eszméinek befolyási szfé­rája. A reakció korunk forradalmi osztagaink erősödő szolidaritásá­ban látja a legfőbb veszélyt a ma­ga számúra. Nem csoda tehát, hogy a tétet ai harcos nacionaliz­musra, mint a forradalmi erők elszigetelésének eszközére he­lyezi. Az imperializmus ideológusai, amikor a világ különböző körze­teiben jelentkező ilyen, vagy olyan nacionalista megnyilvánu­lásokra spekulálnak, a naciona­lizmus ama „mindenható” víru­sáról szóló tézist terjesztik, amely elkerülhetetlenül megfertőzi va­lamennyi országot, függetlenül azok társadalmi rendjétől. A bur­zsoá ideológusok célja: bebizo­nyítani, hogy a nemzetek közötti viszálykodások és konfliktusok nem a termelési viszonyok meg­változásának eredményeként szűnnek meg, hanem a tudomá­nyos-technikai forradalomnak a hatására, amely az úgynevezett „egységes ipari társadalom” ki­alakulásához vezet. Minden olyan kísérletük azon­ban, hogy a szocializmussal va­lamilyen más „internacionalista modellt” állítsunk szembe, hiá­bavaló és értelmetlen. A termelő erők fejlődését, növekvő társa­dalmasításukat és a nemzetközi munkamegosztás elmélyülését a termelés, a társadalom fokozódó nemzetközivé válása követi. Ez mindenütt előrelendíti az integ­rációs folyamatokat. A kapitaliz­musban ezek olyan irányban fej­lődnek, hogy sok állam még alá- rendeltebb viszonyba kerül a na­gyobb imperialista hatalmakkal. Ez utóbbiak a legnagyobb előny­höz jutnák a kapitalista integ­ráció révén, ami viszont elkerül­hetetlenül a nemzeti ellentétek kiéleződéséhez vezet. • A szocializmusban az integ­rációs folyamatok elvileg más jellegűek, mivel a partnerek szi­gorú egyenjogúságának, szuvere­nitásának, kölcsönös előnyös gaz­dasági kapcsolatainak az elvei alapján fejlődnek. A KGST te­vékenysége biztosítja az államok szakadatlan fejlődését. Ezek ön­álló nemzeti gazdasági egységek, maradnak, de e közben egyre szélesebb körben használják ki a szocialista munkamegosztás elő­nyeit. A kölcsönös testvéri segít­ség, a népgazdasági tervek ösz- szehangolása nemcsak; azt teszi lehetővé, hogy kielégítsék a szo­cialista államok gazdasági szük­ségleteit, hanem azt is, hogy kö­zelebb hozzák egymáshoz gazda­sági fejlődésük színvonalát. Az ezeknek az államoknak a kölcsö­nös kapcsolataiban felmerülő problémákat a nemzeti és inter­nacionalista érdekek összeegyez­tetése alapján oldják meg. Nem könnyű feladat persze a nemzeti érdekeket összhangba hozni az internacionalizmus ér­dekeivel, A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy ahol semmi­be veszik t szocialista építés ál­talános elveit, vagy ha az egye­temes fejlődés problémáit szűk nemzeti érdekek prizmáján ke­resztül vizsgálják, elkerülhetetle­nül a nacionalizmusba csúsznak át. Napjainkban éppen a nacio­nalizmus a jobboldali és a „balol­dali” opportonizmus közös neve­zője. A szocialista országokban vezető szerepet játszik a munkásosztály. A munkásosztály számára pedig a nemzeti szűklátókörűség min- denfaljta megnyilvánulása — visszafelé haladást jelent. • A nacionalizmus, amely el- mályosítja az osztályöntudatot, ellenségeskedést és bizalmatlan­ságot szít más népekkel szemben, komoly veszélyt rejt magában. A szocializmus viszonyai között a nacionalizmus egyértelműen ne­gatív jelenség, mivel a proletár- internacionalizmus, a népek test­vériségének eszméi ellen irányul. Nyilvánvaló hiba lenne össze­keverni ezt a reakciós nacio­nalizmust a „harmadik világ” or­szágainak nacionalizmusával; ott a nacionalizmus valóban bizonyos pozitív szerepet játszhat, mivel antiimperialista tartalma van. A marxista—leninisták termé­szetesen nem tesznek egyenlő- ségi jelet a nemzeti öntudat és a nacionalizmus közé. A szocialista országokban élő népek! nemzeti büszkeségének növekedése — olyan pozitív tény, amely az élet minden területén általuk elért sikerek természetes folyománya. Erősíti meggyőződésüket, hogy a terstvérországok tartós közösségé­ben van valamennyiünk további felvirágzásának a záloga. Az emberek egy részének kö­rében és a szocialista építés fo­lyamatának bizonyos körülményei között felülkerekedhet a nemze­ti felsőbbrendűség hangulata, a régi ideológia maradványa. Ez történik Kínában. A pekingi ka­landorok bel. és külpolitikai irányvonala figyelmen kívül hagyja a kínai nép alapvető ér­dekeit és «lvalkult nacionaliz­musát „baloldali” frázisokkal ál­cázza. Ilyen! körülmények között a világ forradalmárai előtt az a fel­adat áll, hogy a pekingi szakadá- roknak a marxista—leninista pár­tok elleni soviniszta támadásai­val szembeállítsák a kommunis­ta világmozgalom összeforrottsá- gát és eszmei érettségét. Az SZKP, valamennyi marxis­ta—leninista párt abból indul ki, hogy amíg fennáll az imperializ­mus, amely a szocialista világ- rendszer alááséaára, a népek fel­szabadító mozgalmának elfojtásá­ra irányuló agresszív politikát folytat, minden forradalmár kö­telessége a harcosok mellé állni a barikád egyik oldalára, a reak­ciós erők ellen. • A lenini internacionalista elvek iránti hűségben van a zá­loga annak, hogy az imperializ­musnak a nacionalizmus felszí­tására irányuló kísérletetét visz- szaVerve a szocializmus újabb győzelmeket araasin. T. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom