Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

19*6. július 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Kisüzem a város szélén • Banos Ferenc, az Április 4. brigád tagja a Rába tehergépkocsikhoz szükséges gumiabroncsokat készíti. ;i legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. Hiszen nyolc órán KÉPERNYŐ Az információ és háttere Az eseményekhez közvetve kapcsolódó, de azok megértését segítő, az új információkat el­mélyítő közléseket neveznek az újságírók háttér-anyagoknak. A televízió az utóbbi egy-két évben mind többször tűz a műsorára ebbe a csoportba címkézhető fil­meket, dokumentum-összeállítá­sokat. Helyeseljük ezt a törek­vést, mert ezáltal növelik az üggyel, ünnepséggel, versennyel, politikai folyamattal foglalkozó tudósítások hatását. Hogyan? Segítenek térben és időben elhelyezni az adott közle­ményeket, hozzáillesztik az új in­formációkat a meglevő ismeretek­hez. Az újságírók, rádiósok, tévé­sek még ma is sűrűn elkövetik azt a hibát, hogy saját, hivatal­ból kötelező, foglalkozásukkal já­ró tájékozottságuk alapján szer­kesztik, írják, fényképezik, mond­ják el mondandójukat. Gondolnak-e a napokban a lé­vé műsorigazgatója által is em­legetett tényre? A lakosság na­gyobbik része nem végezte el a nyolc általánost! Mi következik ebből. Kevesen tudják pél­dául, hogy merre található Liba­non. nincs képzetük az ország földrajzi helyzetéről, évszázadok óta hurcolt problémáikról. A fűzűit politikai helyzetről, a tragikus harcokról beszámoló közlések csak akkor tapadnak a tudathoz, akkor válnak a befoga­dó tulajdonává, ha ő be tudja ol­vasztani az adatokat, neveket, földrajzi viszonylatokat meglevő ismereteibe. Ha az összekötő kap­csok hiányoznak, csak töredékét hasznosíthatja a kötődés hiánya miatt az új információknak. Több efféle rövid műsort, tá­jékoztató közlést várunk. Ha új fogalom vetődik a köztudatba, új helyszínekre vándorol a kamera, találja meg a módját ezek bemú- tatásának a műsorigazgatóság. A televízió és rádió kutató in­tézete kitűnő felmérésekkel se­gíti a műsor állandó jobbítását. Nem emlékszem rá azonban, hogy megvizsgálták-e — mondjuk az esti híradó után — a célba talált és a tárgyi ismeretek hiá­nya miatt hatástalanul tovaszállt közlések arányát. A tudósítások, beszámolók is elbírnának tehát az eddiginél több „háttér-információt”, isme­retterjesztést. Ezért sikeresek a Tájak, váro­sok, emberek ... sorozatban be­mutatott alkotásokhoz hasonló művek. Különösen, ha olyan jól időzítik, mint a Kanada — az olimpia országa címűt. A felaj- •zott érdeklődést jól használta ki a tévé az általános műveltség és a világban eligazodáshoz egyre szükségesebb tájékozottság növe­lésére. Az alkalomra készített műsorok között régen láttunk olyan tar­talmasat, távlatokat felvillantót, összfüggéseket feltárót és a cikk­ben említett kívánalmaknak meg­felelőt, mint a szombaton sugár­zott Hispánia, Hispánia címűt... Ezzel és a Madrid határán csü­törtökön délelőtt sugárzott mű­sorral méltón emlékezett a spa­nyol polgárháborúra a televízió. A múlt felidézése egyre aktuáli­sabb. Hispániában újra változá­sok érlelődnek... A legutóbbi Hét-ről sok jót ír­hatnék. Választott témámnál ma­radva: az Egyesült Államokból most hazatért Horváth János mintaszerűen ágyazta be a tájé­kozódáshoz szükséges tudnivaló­kat (a helyszín bemutatását, a fogalmak jelentését) a demokrata párt konvencióján készített pom­pás riportban, az eseményt mi­nősítő kommentárokba, a nagy összejövetel valódi arculatát, jel­legét érzékeltető felvételekbe. Még annyit: tetszik ez a köny- nyed, oldott stílus. Kövesse, ki­nek adottsága, tehetsége van hozzá. De csak az! H. N. Tervezés képernyőre A textiltervezők, amikor az anyagok új mintáit dolgozzák ki, hatalmas mennyiségű változatot hoznak létre. Hogy megkönnyít­sék munkájukat és csökkentsék az időráfordítást, az angol mér­nökök olyan berendezést hoztak létre, amely lehetővé teszi a művészeknek, hogy speciális „ce­ruzákkal” a színes televízió kép­ernyőjére rajzoljanak 6—8 szín felhasználásával. A nem sike­rült vonalakat és mintákat gyor­san „le lehet törölni” és újakkal helyettesíthetők. Ha valamelyik változatot el­fogadják és be akarják vezetni, akkor a képernyőről a videofel­vétel szalagjára kerül, onnan pedig egyenesen az automatikus, több színnel dolgozó nyomdagép­re. (b. i.) Az óra mutatója erősen köze­ledik a tizenkettőhöz, s valószí­nűleg a hőmérők higanyszála Is szorgalmasan igyekszik felfelé- Vajon mit csinálhatnak ilyen melegben a gumisok — pillantok Bugáéról Kiskunfélegyházára ér­kezve az út szélén meghúzódó néhány palatetős épületre. Kér­dezzük meg. — Dolgozunk, mintha mi sem történt volna — mondja Néme- di András, a Vörös Csillog Ter­melőszövetkezet Gumiüzemének vezetője, miközben letörli hom­lokáról a verítéket. — Nálunk télen sincs hideg, de most?! Néz­zünk körül. Nem valami nagy örömmel fogadom a javaslatot, mert a forró kocsi után hűsnek tűnt az iroda és jól esett egy kicsit meg­pihenni. Félmeztelenül, vagy at­létatrikóban dolgozó munkások, hőség, olvadó, égő gumiszag, akik itt dolgoznak, megérdem­lik az elismerést. — Megszoktuk már — mond­ja az üzemvezető, amikor a mű­helyt körüljárva, fényképeket készítve egy kisebb helyiségbe térünk be, ahol lányok, asszo­nyok foglalkoznak a gumiáruk kikészítésével. — A műhelyek­ben jórészt férfiak dolgoznak, a nők többsége itt az asztaloknál tevékenykedik. Most éppen győ­ri megrendelésre a Rába teher­gépkocsikhoz különböző gumi­áruk kikészítésével foglalkoznak. Mire észrevennék. villan a Az észak-amerikai néger ze­nekultúrából a század negyve­nes éveire egyetemes, önálló ze­nei formanyelv nőtte ki magát, amelyet jazz-művészetnek neve­zünk, s amelynek „nagykövetei” vasárnap Kecskeméten adtak koncertet a megyei művelődési központban. A Golden Gaate együttes a tradicionális, a hagyo­mányos alkotóformák első szá­mú képviselője, Bessie Smith, Ma Renny, Machalia Jackson törekvéseit követők — „csak tiszta forrásból” — spirituálékat, gospeleket, blues-okat, rhitm and blues-okat énekelnek immár negyvenkét éve, szerte a világ nagy koncerttermeiben, s min­denütt, ahol a jazz-t szerelik, ér­zik. Szombaton. 10—35 fokos bőségben Kis­kunhalason •endezte meg az MHSZ me­gyei vezetősé­ge, a KISZ me­gyei bizottsága i tartalékosok honvédelmi versenyének ■negyei baj­nokságát. A ti­zenegy MHSZ erületi vezető­séget két-két :sapat képvi­selte. Az elnök­iégben helyet 'oglalt Németh ''erenc, a KISZ ■negyei bizott- lágának első átkára, Szé­nák György ilezredes, az iáHSZ megyei titkárának he­lyettese. Milassin István, a me­gyei tanács járási hivatalának elnökhelyettese megnyitója után vette kezdetét a nem könnyű versenyszámokból álló küzde­lem. A három főből álló csapatok­nak kispuskával és sportpisz- tollyal lövészetet kellett végre­hajtani, majd katonapolitikai, ál­vaku, mosolyogva hallgatjuk a lányok tréfás sóhaját: — Legalább szóltak volna elő­re, hogy fényképezni akarnak; megfésülködtünk volna... — Nagyon jól összeszokott kol­lektíva dolgozik itt két szocia­lista brigádban — mondja az üzemvezető, amikor visszatérünk az iroda hűsébe. — Két műszak­ban 37 munkás az idén 11 millió forint értékű különböző gumi­árut ad a megrendelőknek. — Hány félét? — Legalább hatvan-hetven féle termékünk van állandóan, Milyen művészi élménynek le­hetett részese — korábbi nagy­szerű jazz-koncertek után — most ismét a kecskeméti közön­ség? Ralph Elison, a neves né­ger jazz-trombitás, író és esz- széista igy foglalta össze: a jazz szépsége az, hogy küzde­lemből származik, melyben mindegyik zenész versenyre szó­lítja az összes többit; minden szólófutam vagy improvizáció a művész személyiségének megha­tározását képviseli: mint egye- det, mint a közösség tagját és mint összekötő kapcsot a hagyo­mány láncolatában.. A négytagú énekegyüttest, amelynek Orlandos Wilson a vezetője, nemzetközi trió kísér­te. A zongorista nyugat-német, a talános katonai, lőkiképzési és tereptani ismeretekből vizsgáz­tak. Az álcaruhába öltözött ver­senyzőknek a kézigránát cél- és távolbadobás, valamint a gép­pisztoly szétszedése, illetve ösz- szerakása okozta a legnehezebb feladatot. Ezután a csapatoknak menetvonal-vázlatot kellet ké­szíteniük, tájoló alapján menetet többségük hagyományosnak szá­mít. A GÉPTEK például már évek óta nálunk rendel elektro­mos és robbanómotoros targon­cákhoz görgőt, az idén 800-ra van szükségük, az első félévben átvehettek 500-at. Ugyancsak ők rendeltek tőlünk a Béta I. típusú targoncához 14 féle kü­lönböző gumialkatrészt. Az Ipa­ri Szerelvény és Gépgyár tar­tálykocsikhoz használatos, fémre vulkanizált tolózárakat rendelt tőlünk, mind az 5 ezret megkap­ták az első félévben. — Van megrendelő a megyé­ben is? * — Nem is egy. Az Április 4. Gépipari Müvek kiskunfélegyhá­zi Vegyipari Gépgyárának éven­te legalább 250—300 ezer forint értékű gumiárut gyártunk. Az Irodagépipari és Finommechani­kai Vállalat kecskeméti és kis­kőrösi gyára is a régi megren­delőink közé tartozik. Pénztár­gépekhez készítünk. részükre kü­lönböző gumicikkeket, évente mintegy félmillió forintért. A Villamosszigetelő és Műanyag­gyár kiskunfélegyházi gyára is kifizet nekünk évente vagy 200 ezret. Némedi András kitekint az ablakon. — Megérkeztek a győriek — mondja elégedetten — határidő­re jöttek, de nem is csalódnak, vihetik a mostanra esedékes árut... O. L. dobos svájci, a basszusgitáros pedig a kiváló magyar jazz-ze- nész, Fridrich Károly volt. Műsoruk két részből állt, még­pedig a legismertebb spirituálék — mint a Thbattle of Jerico, Jezabell, stb. — gospelek, vala­mint a tradicionális jazz örök­zöld témáinak (Szentek menny- bemenetele, Kansas City blues, Sweet Georgia Braun stb.) elő­adásából. A felejthetetlen élményeket adó koncert befejezéseként stí­lusosan, Walter Cristopher Han­dy „Saint Luis blues” számával — a szerző temetésén ezt a té­mát száz jazz-trombitás adta elő — a tradicionális stilus leg- nagyobbjaira emlékeztek. Cs. K. végrehajtaniok, meg kellett ha­tározni álláspontjukat, felderíte­ni a célokat, vegyileg szennyezett terepszakaszokon kellett áthalad- niok és rádióval összeköttetést teremteniük. Az első korcsoportban a leg­jobban Baja város csapata sze­repelt, akiket Kiskunfélegyháza • Aki dolgozik — kenyeret ke­res. — Nyelvünk ilyen szép — szemléletes képpel tiszteli meg a kenyérben megtestesülő munkát. És se szeri, se száma szólásaink­nak, közmondásainknak, dalaink­nak, melyek a legkülönbözőbb összetételekben szólnak a kenyér­ről. Kenyerünk — a mindennapi, a legfontosabb táplálékunk. A leg­ősibb és a legfontosabb táplálé­kunk. A legősibb és a legegyete­mesebb. Kis-Ázsiában és Észak-lránban időszámításunk előtt 10—8000- ben, Közép-Európában 5000 kö­rül már foglalkoznak búzater­mesztéssel. Igaz, ezek az ősi bú­zafajok — az alakor és a tön- kebúza — csak kása készítésére voltak alkalmasak. Vaseszközeik­kel a kelták már magasabb szin­tű földművelést folytattak, javult a búza minősége — ekkor i. e. 4—1. százaidban —, kezdődött a maihoz hasonló kenyér fogyasz­tása. A honfoglaló magyarság még kásaevő nép volt, de egy-két szá­zad múlva már ismeri a kenye­ret. Csak az utóbbi évtizedekben vált nagyipari méretűvé a ke­nyérgyártás Magyarországon. Pékségek, kisebb-nagyobb sütő­üzemek voltak ugyan, de a házi­asszonyok malguk sütöttek, da­gasztottak — különösen falun. A mai felnőttek még emlékeznek az anyjuk, nagyanyjuk sütötte magas, ropogós, foszlós házi ke­nyérre. Sőt, atz emlékek megszé­pülnek, nem az jut eszünkbe, hogy ezeket a hatalmas vekniket aztán akár egy hétig is ettük. Sütőüzemeink nem a különle­ges igények kielégítésére törek­szenek. Inkább arra, hogy a ne­héz fizikai munka gépesítésével, új technológiával állandó minő­séget biztosítanak. • A kenyérgyárakban a nagy­üzemi berendezésekkel már gé­pesített a dagasztás, a nyújtás, az osztás, a gömbölyítés és alag- útkemencében, szállítószalagon sül a kenyér. Emberi kéz, em­beri erő közreműködése nélkül. De ez még kevés helyen való­sult meg így. 1960-ig Magyaror- sKágon csak kőből épült, fala­zott típusú kemencében sütöt­tek. Később fémből készült ke­mencéket szereltek, használtak. Szilárd tüzelőanyaggal, »közvetlen fűtéssel dolgoztak. Azt jelenti, hogy a kemencében előbb eléget­ték a fűtőanyagot, majd a ha­mut. kiszedték — s az átforróso­dott kemencébe vetették be a sütni valót. Az ilyen kemencék a sok ezer éves kőkemencék egyenes leszármazottai. Azoké a kemencéké, amelyek az őskor sü­tőkövéből, sütőharangjából ala­kultak ki, s amelyeknek emlékét a mesék hamuban sült pogácsái máig is őrzik. Az ötvenes években áttértek a gözcsövekkel (fűtött kemen­cékre — amelyekben már jobb energiafelhasználást értek el. De még ezekbe a kemencékbe is la­páttal vetik a kenyeret. Ez pedig és a bajai járás csapata köve­tett. A második korcsoportban szintén a bajaiak szereztek el­sőbbséget, második: Kiskunha­las város, harmadik: Kiskunha­las járás csapata lett. A késő délután sorra kerülő díjkiosztáson Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottságának első keresztül lapátolják ki-be a ke­nyeret a 240 Celsius-fokos ke­mence nyílásánál. A kenyervető pékek, a sütőipar 27 ezer dolgo­zója — névtelenek. (Ismerjük viszont az első magyar kenyér- sütők nevét 1139-ből. A dömósi apátság szolgái voltak. Meiri fa­luban Vrabog, 'Kimis, Haladi, Muncasti Scege, Gukus, Tenkudi^ Hidegkút faluban Cosar, Ede*, lényben Kimis és Gonidi, Eszter-r gomban Milost, Enyingen Cas- mer és Dömösön Cigu.) • A fejlődés útja az alagútke- mence. Ahol a körbeforgó szál­lítószalagra rápottyan a kenyér, s a szalag annyi ideig halad át a kemencén, míg az áru megsül. A miskolci kenyérgyár alagútke- mencéjében két ember irányítá­sával óránként 1000 kiló kenyeret sütnek. Ugyanennyi kenyér meg- sütéséhez lapátos kemencében legalább 5—6 ember munkájára volna szükség. A múlt század húszas éveiben Nagyváthy János Magyar házi gazdaasszony című könyvében igy ír: „Jó kenyérnek azt tart­juk, amely domború, héja sem igen lágy, sem kemény, sárga, vagy barna, de nem fekete égett; a béli szívós és nem elmorzsol­ható. Ha a bélit benyomják, is* mét magától felduzzad, inkább apró sűrű, mint igen lyukatsos, nem savanyú, több ndpok múlva is a tejet felissza, mint a spon- gya; ha a fenekét megütik ököl­lel, az egész kenyér megrendül.” A mai gyári kenyérnek is van­nak szabványba foglalt kívánal­mai — amelyeket érzékileg és kémiailag vizsgálnak. E szerint „a héj fényes sima, vagy csere­peseden, a bél átsült, a héjtól nem válik el, színe egyenletes, állománya egyenletes, rugalmas, csomómentes: ize és szaga a ke­nyérre jellemző, aromás". Nálunk a félbarna búzakenye­ret kedvelik. Európa déli és nyu­gati lakói a fehér búzakenyeret, Északon és a német földön a> fe­kete-barna rozskenyérre esküsz­nek. Kelet-Európábán a savanyú kenyeret, Nyugat-Európában az élesztővel készült édes kenyeret részesítik előnyben. De csaknem minden ország, vidék büszkélke­dik jellegzetes kenyérfajtákkal. A franciák méteres hosszúságú baguett-je, a finnek aludttejjel kelesztelt puha kenyere, a néme­tek barna, durván darált, korpás rozsot tartalmazó pumpernickel- je, az olaszok száraz, fehér kér nyere — nemzeti specialitás lett. Mint ahogy a hazai ízek közül ismerjük a magas, 3—4 kilós al­földi kenyeret, Bél Mátyás leírá­sából a debreceni, a galgóci, a pápai, a nagyszombati, a komá­romi kenyeret. Kiss Lajos tollá­ból a 22 centi magas hódmező­vásárhelyi vekniket. • A sütőipari vállalatok most 154 féle terméket állítanak elő. Kenyereket, zsemléket, kifliket, kalácsokat, kétszersülteket. K. M. titkára a KISZ-szel legjobban együttműködő területi vezetőség részére alapított vándorserleget Budai Istvánnak, az MHSZ kis­kunhalasi járási vezetősége tag­jának adta át. A helyezettek számára az okleveleket, díjakat Szemők György alezredes adta át. G. G. • A kikészítő műhelyben. (Opauszky László felvételei.) A Golden Gaate együttes kecskeméti koncertje A hőség ellenére sikeres volt a tartalékosok honvédelmi versenye .....11 ■ • Készül a menetvonal-vázlat. • Lövészei közben. (Szilágyi Mihály felvételei.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom