Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

1976 július 18. • PETŐFI NÉPE • 3

Mostanában szomjaznak a földek, növények, annak ellenére, hogy 38 ezer hektár az öntözhető terület a megyében. Ennél jóval több lehetne, ha a homok alatt nem is olyan mélyen húzódó sóder- és kavicsrétegből felszínre hozták volna már a vizet. Reménykedünk: nem lesz olyan időjárás mint a hatvanas évek elején. Akkor két évig tartott az aszály. Hatása persze nagy volt, ugyanis 1965-ig a korábban soha nem tapasztalható mértékben növelték meg az öntözött területet a gazdaságok... Erre mondták akkoriban: a kényszer vitte rá a mezőgazdasági üzemeket az öntözés fejlesztésére nem pedig terv- szerűség. Ügy látszik, nem tanultak belőle a mezőgazdasági üzemek. Továbbra is megmaradt a patópálos tempó a felszíni és ez alatti vizek hasznosításában. Legalábbis a megyében.

Kincs a homok alatt

Beszélgetés dr. Fekete István kandidátussal

Véletlen folytán nagy jelentőségű esemény történt Bács-Kiskun megyében 1959-ben. Ez indította el a csőkutas öntözési formát. Erről, s az azóta eltelt időszak gondjairól beszélgettünk dr. Fekete István kandidátussal, egyetemi tanárral, az AGROKER főmérnökével.

— Az Izsáki Állami Gazdaság biczótelepi szőlőültetvényén á permetezéshez szükséges vizet ásott kutakból szivattyúzták. — emlékezett vissza dr. Fekete István. — Sok vízre volt szükség, ezért nagyobb szivattyút üzemeltettünk, azonban a kút beomlott. Akkor az állami gazdaság öntözési osztályvezetője voltam, s azt javasoltam, hogy próbáljunk lejjebb fúrni, hátha találunk vizét. Az életem boldog pillanatai közé .sorolom azt. amikor 19 méterre kavicsrétegei találtunk és innét tiszta ivóvizet tudtunk szivattyúzni. A kis ámérőjü csövön percenként 450 liter vizet hoztunk felszínre. Nem tudtam, hogv minek tulajdonítható a kaviesreteg. Egyáltalán van-e hidrológiai alapja? Kutatásaim során megtaláltam .Sumeghy1'Józsefnek, a Duna—Tisza közére vonatkozó tanulmányát .Sümeghy bebizonyította, hogy az ős Duna medre valójában a Duna—Tisza köze nagyobb rész„e, mivel a Duna 40—50 kilométer szélesen folyt. A folyó hordalékaival folyamatosan fel- töltötte ezt a területei, itthagyta a kavicságyát, amit később bebo- tított a homok. Innét tehát a kavics, amit mi a biczótelepi túrásnál megtaláltunk.

Ügy vélem, arra is választ kellett kapni, hogy a megtalált víz honnét származik, mennyi san belőle a föld alatt? Megéri-e a fúrás, érdemes-e felszínre hozni a vizet?

— Az ős Duna és a mostani Duna medre összeköttetésben van. E kavicsrétegben a víz tehát a Dunától kap utánpótlást és természetesen még a csapadékvízből is. Azt mondhatom, hogy kiapadhatatlan forrás ez, vagyis mindaddig lehet innét vizet nyerni, amíg a Dunában is van víz. A hatvanas évek elején sokan úgy vélték, elsi vatagoso- dik Bács megye, ha kiveszik e2t a vizet. Felesleges aggodalom. Akkoriban több hasonló kutat túrtunk. Átlagosan 25 méterre található a víz. A Dunához közelebb eső területeken három, távolabb 30 méter mélyen. Csupán Kunszentmiklós és Fülöp- szállás környékén sós, de ez is alkalmas öntözésre. Harminc hektárt tudtunk akkoriban öntözni egv-egy 159 milliméter átmérőjű csőkúttal.

Kezdetben mi volt a vélemény a csőkutas öntözésről? A Népsza- .szabadság 1960 augusztusában an. kéton foglalkozott a témával. Az akkori Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, Dégen Imre, a következőket mondotta: „Nagy jelentőségű a csőkutas öntözés, amely sokkal gyorsabban fejlődik majd, mint az öntözés többi ága, hiszen 1965-ig a jelenlegi csöku- tas terület megtízszereződik.”

Bács-Kiskun megyében 1980- ban megalakult az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportja, s irányításukkal őszig 46 kutat lúrtak. Ezekből ezer hektárt öntöztek. A kútfúrások költségei nem haladták meg a tízezer forintot... Ugyancsak ebben az esztendőben két és fél millió forint hitelt kapott a megye a OVF-től vízkutatásokra, hogy le- hetővé váljon még mintegy 1500 hektár terület öntözése.

A tizenöt évvel ezelőtt megindult kutatások azt bizonyították, hogy nemcsak Bács megyében, hanem a Jászságban, a Szamos, a Kraszna, a Hernád, a Túr és

HETI KOMMENTÁR

Bekerített házak

A nagyharacskai Haladás Termelőszövetkezetben negyven esőkútbol öntöznek. Ennek köszönhető, hogy az eredetileg öntözésre berendezett 684 hektár helyett 850 hektáron tudják pótolni a csapadekot.

• Dr. Fekete István: A esőkutas

öntözés ma is nagy lehetőség.

a Sajó völgyében lehetséges még hasonló kutak fúrása, és ezekből az. öntözés. Dr. Fekete István bebizonyította, hogy Győr és az országhatár között hasonló a helyzet, megtalálható az ős Duna medre, a felszíntől másfél-két méterre. A kavicsréteg jelentős vastagságú a régi Duna-meder- ben. átlagosan H—10 méter, de például Kalocsánál 70 méter.

Sümeghy József számításai szerint — amelyek a Budapest— Baja közötti ős Duna szakaszra értendők — a nagy víztartálynak is felfogható sóderes rétegben mintegy 300 millió köbméter víz van, E területen 1960-ban 1”8, kilenc évvel később 1030 csökút működött, amelyből csak. mm 10 ezer hektár területet lehetett öntözni. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság adatai szerint tavaly a megyében 629 csókát volt, amelynek csupán a fele működött. Figyelemreméltó a vízhozam, ugyanis a Dunamenti részeken e kutakból 'percenként

800—2000, a Homokhátságon 400—600 liter vizet nyerhetnek. A megyében levő csökutakkal csaknem 6 ezer hektár öntözhető, tavaly viszont csak másfél ezer hektárra juttatták csőkutak- ból a vizet.

Valamit még a költségekről. Ma méterenként 1600 forintba kerül, vagyis egy csökút elkészítésére 40—50 ezer forintot kell szánni egy-egy gazdaságnak.

E múltidéző összefoglaló után szóljunk ismét a máról. Dr. Fekete Istvántól arra vártam választ: mi az oka, hogy mostohán bánnak a homok alatt található vízkinccsel, valamint arra is, mi lehet az oka, hogy még ma is hiányzik a folyamatosság az előrelátás, a megalapozottság, az öntözéses gazdálkodásból, termesztésből.

— A csőkutas öntözés ma is egy nagy lehetőség, a legkisebb beruházással létesíthető, ugyanakkor a legkorszerűbb berendezéseket is alkalmazni lehet hozzá. Az, hogy a homok alatti hatalmas vízkészlettel mostohán bánnak, sok mindennel magyarázható. Többek között azzal, hogy az illetékes vezetők, szakemberek keveset foglalkoztak vele, nem népszerűsítették, egyes beruházóknak pedig előnyösebb volt a felszíni vízkivétellel, föld alatti csővezetékrendszerek kiépítésével foglalkozni Ezenkívül sokan mondogatjuk: a csőkutak vize elapad. Ez látszólagos. Ha a kutakat karbantartják, akkor nem fordul elő, hogy csökkenjen vízhozamuk. A kavicsrétegben homok található, s ezt a víz, mozgása következtében a cső szűrőrészébe bejuttatja. A homokot egyszerűen el lehet távolítani levegőátfúvással, vagyis minden tavasszal komp- resszorozni kell. Ezzel az eredeti mélységet helyre lehet állítani, s természetesen a korábbi vízhozamot.

Bács-Kiskun megye homoktalajain elképzelhetetlen, hogy nyílt csatornában vezessék a vizet. A

Vas és arany

Jellegzetes ipari tájrészlet Kecskemét peremén: kígyót utánzó iparvágány, építőanyag- buckák, cementtel töltött óriáshurkák, végükkel az ég felé. nyú- lánkabb-tömzsibb épületek közül toronydaruk karcsú alakja emelkedik ki. A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat árpádvárosi telepén járunk.

A vasszerelö üzem dolgozói betonelemek fémszerkezeteit kötözik össze vékonvabb-vastagabb periodikus betoncélpálcákból. Most éppen egy gabonasiiló alsó födémjének, a Házgyár anyagtárolója pilléreinek és a’ kecskeméti fedett piac betonelemeinek váza alakul a vasbetonszerelők kezében. A férfiak félmeztelen dolgoznak kinn a napon, a hőmérő legalább harminc fokot mutathat árnyékban.

— Meleg van. de nálunk nem a nyár, hanem a< tél teszi próbára az embereket — mondja Dávid Gyula művezető. — Aki egykét telet kihúz, az itt is marad. Ugyanis a munka télen is itt a szabadban folyik. Csak ez a kis épületünk van — mutat a háta mögé.

— Hatvanötén tartozunk ide, és mindnyájan a Május 1. szocialista brigád tagjai vagyunk — tájékoztat a brigádvezetö, Balda Lajos. — A tagságnak csak egy részé dolgozik benn. a többiek külső munkahelyeken szerelnek, Halastól Ceglédig. Van köztünk olyan, aki egyik-másik brigádcsővezetékek viszont drágák. A megye az ország legcsapadéksze- gényebb vidéke. A termésátlagokat viszont évről évre növelni szeretnék.

— Hiába van megfelelő agrotechnika, fajta, tápanyagutánpótlás, ha nincs elegendő víz — mondotta dr. Fekete István. — Biztonságosan, állandó nagy termés csak akkor várható, ha a növény fejlődéséhez az összes tényezőt folyamatosan és egyidő- ben, a megkívánt mennyiségben és minőségben biztosítani tudjuk. Bács-Kiskun megyében szinte minden hektárt öntözni kellene. Csaknem nevetséges dolog a homokon víz- nélkül zöldséget termeszteni. A homoktalajok kiválóak zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztésre, de csakis öntözve. Nemcsak a termés mennyiségét lehet növelni, hanem a minőséget is javítani. Természetesen elsődleges a lehullott csapadék hasznosítása, és ezután kfcll számításba venni az öntözést. Hadd szóljak egy szemléletbeli hibáról: szerintem nem az a döntő, hogy mennyire használták ki egy- egy’ évben az öntözőkapacitást, hanem hogy mennyi a termés- mennyiség. Eszerint, amikor az öntözéses gazdálkodásnak megfelelő agrotechnikát, tápanyagutánpótlást, valamint tőszámot használnak. akkor ennek megfelelő termésmennyiséget lehet betakarítani, akkor is, ha egyáltalán nem öntöznek, mert annyi a csapadék, hogy erre nincs szükség. De ha aszó Ív van, akkor használni kell a berendezést. Bács megyében a csőkutak hasznosítására a későbbiekben nagy lehetőség nyílik például a szőlő és gyümölcstermesztés csöpögtető öntözésével ennek térhódításával, ugyanis ilyenkor az esőztető öntözésnél használt vízmennyiségnek csupán 30 százalékára van szükség. Ezt a lehetőséget nem szabad a megye gazdaságainak figyelmen kívül hagyniok.

Köszönöm a beszélgetést.

Csabai István

C'zaporodnak a bekerített

^ házak — ezt állapítják meg a hozzánk érkező idegenek. Mi magunk is látjuk, észleljük ezt. de mitsem tehetünk ellene. Ezek a házak ugyanis felújításra, tatarozásra várnak, s azért vannak bekerítve, mert veszélyessé váltak kárt okozhatnak a járókelők testi épségében.

így van körülkerítve mahol- nap egy évtizede, Kecskeméten, az Üjkollégium épülete. Itt már az állványzat is okozott balesetet. rádőlt valakire, alig tudták kiszedni alóla. Hiába írtunk cikket többször is a ház megmentése, rendbehozatala érdekében, a helyzet változatlan. Igaz, a főhomlokzatot eltakarják a fák, nem csúfítja nagyon az alkalmi kerítés a környezetet. De az itt működő iskola hallgatóinak, tanárainak nem lehet valami megnyugtató érzés a rossz tetőzet alatt végzett munka. Azt mondjak, ez a tetőzet az oka mindennek. Mert ma már nincsenek olyan szakemberek, akik értenek a: ilyen Itatalmas fagerendák- ból ácsolt tetőzetnek a megjavi- tárához. Ezért aztán nines építőipari szervezet, amelyik elvállalna ezt a munkát. Talán majd az idő — és az enyészet — megoldja az egészet mondják a cinikus emberek, de mi ebbe mégsem nyugodhatunk bele.

Hónapok óta van e§y hosszú, befedett állványzat a megyeszékhelyen a városi tanács templom felöli oldalánál is, nem tudni miért. Munkások nincsenek a láthatáron, a tetőn sem dolgozik senki. Óvintézkedés ez is. minden bizonnyal. Csakúgy, mint a Szabadság tér 1 a. számú épület

_ a lapkiadó, szerkesztőség, vá• rvsi népfrontbizottság, a KISZ városi bizottsága és az OTP irodái vannak itt —. amelyet most ért utol a sorsa. Vagyis bekerítették, körülvették az épületet bedeszkázott, kényelmetlenül keskeny. gyalogos forgalomra rendelt. folyosóval. Mert az épület homlokzati részéről leszakadt egy daiab. vagyis életveszélyes. Kt vállalja ezt? A felújításra ugyan szerződést kötöttek annak idején a; ÉPSZER Vállalattal, de az felbontotta a szerződést, nincs rá kapacitása. Vagy talán szintén a -magas tetőszerkezettől idegenkednek?" Ez is ‘érthető lenne, hiszen néni a legszaporább, kifizetődőbb munka. A felújítási terv százezer forintba került. Talán egyszer maid csak akad kivitelező is. Addig bekerítve áll az épület.

A leninvárosi toronyházak sorsáról irtunk már néhányszor. Nem gyönyörűség ez sem a szemnek. mégkevésbé az egyik éneiéiből több mint egy esztendeje kitelepített lakóknak, akik hiába várják az ígért gyors helyreállítást.

CJzaporodonak a jelek arra nézve, hogy nem tudunk mit kezdeni a romló régi épületekkel, sőt meglepően hamar kell

javítani, tatarozni az alig 10—15 éve épült bérházakat is. Üj lakótelepek sorakoznak mindenfelé, de mi lesz akkor, ha felújításra szorulnak a házak, milyen építő szervezet látja el majd az egyre növekvő mennyiségű lakóépület állagának megállását, felújítását? Erre a kérdésre rövidesen válaszolni kell.

Hasonló gondok máris jelentkeznek általában a fa- és vasipari, az építőipari szolgáltatásnál, karbantartásnál. Ezért határozta el legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága egy javitó-szerelö gerinchálózat meg. szervezését, amelyre ráépülhetne a lakosságot ellátó szolgáltató ágazat. Az elképzelések szerint egy bázisüzemet hoznak létre a megyére kiterjedő hatáskörrel, megfelelő gépi. technikai felszereltséggel. Ami persze nem zárja ki. sőt feltételezi más szolgáltató egységek tevékenységét, de alapvetően meghatározná ennek a munkának a színvonalát. Nyilvánvaló. hogy az anyagi eszközök koncentrálása, az egységes irányítás és a céltudatos megyei szintű támogatás oldhatja csak meg a szolgáltatás egyéb ágazatainak az igényekkel lépést tartó fejlesztését is.

A körülmények bizonyára ** elöbb-utóbb kikényszerítik a lakásfelújítás hasonló rendbetételét. Sokféle megoldás lehetséges, de annyi bizonyos, hogy a jelenlegi állapot — a gazdátlanság — nem tartható fenn sokáig. Közületi épületek, lakóházak mennek tönkre, pusztul a népvagyon. A meglevő építőipari szervezetek a beruházások kivitelezésével, s elsősorban a lakóházak építésével vannak elfoglalva. Nem várható — a gazdasági ösztönzés sem olyan hogy majd párhuzamosan hozzáfognak a felújítási részlegek szervezéséhez. Jelenleg az udvarlás és könyörgés módszere folyik, ha egy intézmény rászorul valamelyik építőipari cég munkájára. Marad tehát a nem nagy hozzáértéssel rendelkező és gyengén felszerelt kisegítő részlegek és melléküzemágak barkácsoló tevékenységének igénybevétele, a hosszadalmas, a lakosságot is bosszantó — kivitelezés. Ezen a helyzeten tehát mielőbb változtatni kell. Kimondani természetesen mindezt könnyebb, a megoldás sokkal nehezebb, s nem is egyszerűen csak pénz kérdése. Hiányoznak a szakemberek, műszaki irányítók stb. Az első lépések megtétele azonban mégiscsak a tények felismerésén, illetve tudomásul vételén, a határozatok meghozatalán és a szervezés elkezdésén múlik. Talán nem túlzott óhaj az érdekelt lakosság, a különböző intézmények részéről, ha központi intézkedést kérnek és sürgetnek — a javitó-sze- rclő bázis létrehozásához hasonlóan — az épületfelújító ágazatnál is.

T. P.

társával két évig se találkozik. Hét asszony és lány is dolgozik a kollektívában,

A munkaversenyben kezdete óta részt veszünk. Közös kulturális megmozdulásaink nincsenek, hisz a brigád szétszórtan dolgozik. Ráadásul a többség vidéki, munkásszálláson lakik, vagy naponta ingázik. Tanulni azért tanulgatunk, az idén tizen- ketten végzik a brigádból a vasbetonszerelő. átképzés tanfolyamot. Mi főleg a munkában tudjuk megmutatni, hogy mit érünk. Eddig háromszor megkaptuk már az aranykosz.orús jelvényt is. Utoljára az. idén, május elsején.

Dávid Gyula;

— A vasbetonszerelés ma is úgy folyik, mint két évtizeddel ezelőtt. Zömmel kézi munka. Kesztyű, tenyérvédő kell a vasakhoz. meg csípőfogó a kötöző dróthoz. Gépesíteni nem sikerült még —. csak az, elemek darabolását. Próbáltak már kötözömasi- nát szerkeszteni, de nem vált be. Esetleg, ha a mostani szerkezeteket átterveznék, akkor lehelne gyári úton is készJteni vassz.erke- zéteket.

Tavaly, tavasszal könnyített a vállalat a munkánkon, kaptunk az anyagmozgtáshoz, meg a késztermékrakodáshoz egy darut. Ha lenne egy rendes csarnokunk is, akkor több ember megmaradna itt a jövő-menők közül. Most legalább húsz, szakmunkás kellene ahhoz, hogy a Házgyár ter• Munkában a Május 1. szocialista brigád. (Tóth Sándor felvétele)

melése imiatt megnőtt feladatunkat nagyobb túlórázás nélkül teljesíthessük. Sajnos, a fiatalok a vasbetonszerelő szakmára sem jelentkeznek kellő számban.

Baüda Lajos:

— Brigádunk ez, évi fő vállalása az, hogy tíz százalékkal túlteljesítjük a tervet, ennek már eleget is tettünk. Tavaly az első félévben csak ezer tonna vas- szerkezetet állítottunk elő és szereltünk be, az idén eddig 1400 tonnát.

Brigádvállalásunk kapcsolatos a Házgyár termelésével is, mi készítjük és szereljük be a lakások fogadószintjének betonjába a vasszerkez.eteket. Az. ácsok elkészítik a zsalukat, mi beszereljük a vasszerkez.eteket, a betonozok pedig kiöntik betonnal. Így dolgozunk össze.

Dávid Gyula:

— Iszákosok, lógósok nálunk nem maradnak meg. A Május 1. brigád zöme öt évnél régebbi dolgozója a vállalatnak. Jó kollektívái kovácsolódott össze. A magját azok a törzsgárdatagok alkotják, akik már húsz. évvel ezelőtt is itt dolgoztak a telepen: Balda Lajos, Árvái Károly, Kardos Sándor, Bodor Lajos és még vagy hatan-nyolcan.

Akik rég együtt dolgoznak, mondhatom, hogy jó barátok lettek. Varga, Bodor, Balda és mások közösen művelik a kertjüket, szőlőjüket. Kirándulni is együtt járnak a kedvenc helyükre. Cserkeszőlőre.

Az iparvágányon elindul a daru. Hatalmas betonpillér vasvázát viszi a várakozó teherautóhoz. A szerkezet tenyértépő, rozsdás vasakból készült. Mellettük erősebben fénylik az arany. A. Tóth Sándor