Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

1976. június 9. • PETŐFI NÉPE • 5 A FILMSZÍNHÁZ GONDJAI HAJÓSON Kié a mozi1 ki építse újjá? A moziüzemi vállalat „nem hi­vatalos” nyilvántartása szerint a megyei filmszínházak között a legrosszabb állapotban Hajós nagyközség mozija van. A düle- dező, vakolatát hullató ház ve­títőterme réges-régen elavult, a széksorok, az előcsarnok és a mellékhelyiségek állapotát kö­zömbös szavakkal jellemezni már nem is lehet. Így érthető az is, hogy alig-alig fordul elő, hogy a kétszáz hely 'mindegyikét meg­vásárolják és a pénztárfülkére felkerül a „Minden jegy elkeli” tábla. A mozi iránt igen kevesen érdeklődnek a községben. A felújítás, az alapos renová­lás szükséges volta már évek óta napirenden szerepel mind a nagyközségi tanács, mind a me­gyei moziüzemi vállalat vezetői­nek megbeszélésein. Az anyagi illetékesség tisztázatlansága mi­att azonban érdemi döntés a mai napig nem született. A két érde­kelt közötti egyetértés hiánya meggátolta az ésszerű cselekvést. Ki a tulajdonos ? 0 A község szép lakóházai és korszerű intézményei között elhanya­goltságával kelt figyelmet a hajósi mozi. A községi és városi mozik egy része a vállalat tulajdonában van, többségüket azonban csupán bér­li. Ez utóbbi épületek fenntartá­si, felújítási kötelezettségei meg­oszlanak a helyi tanácsok és a vállalat között, akiknek közös ér­deke, hogy a közönség kulturált körülmények között nézhesse az előadásokat. A hajósi filmszínház azonban sajátos helyzetben van. Az épü­let tulajdonosa magánszemély. Az egykori mozit a tanács csupán kezelésre vette át — és nyomban bérbe is adta a moziüzemi vál­lalatnak, amely a vetítéseket ren­dezi a düledező házban. A fel­újítást tehát egy olyan intéz­ményben kellene elvégezni, mely­nek a hasznát tulajdonképpen nem a közösség látná. Ez az érv, valamint az a tény, hogy az idő­közben veszélyesen megroggyant épület felújítása mindenképpen gazdaságtalanná vált, nyilvánva­lóvá tette, hogy más megoldás után kell nézni. Vagy egy másik, állami tulajdonban levő házban kellene megnyitni vetítőtermet, vagy pedig új mozit kellene épí­teni. Ez is, az is nem kevés anya­gi ’ráfordítáöt' igényel. Az 'épület- átalakítás körülbelül másfél mll- lró,forihtbá,'',az új mozi pedig'én­nek jó kétszeresébe kerülne. Mit tehet a vállalat ? A nagyközségi tanács ötéves tervének fejlesztési alapját tel­jesen felemészti a már ugyan­csak szükségessé vált új iskola felépítése. Álláspontjuk ezért változatlan: vállalja a terheket a vállalat, hiszen ő az üzemeltető. A megye százhúsz, jórészt el­avult filmszínházának rendsze­res felújítása, átépítése, karban­tartása nem kis terhet ró a mo­ziüzemi vállalatra. A korlátozod pénzügyi lehetőségek következté­ben jól meg kell fontolniuk, hogy mikor és melyik település intéz­ményét korszerűsítsék, mi legyen a fontossági sorrend, hol szüntes­sék meg először a legalapvetőbb hiányosságokat. Érthető az is, hogy azokban a városokban, köz­ségekben, ahol a helyi tanácsok megértik nehézségeiket és maguk is segítenek a szükséges anya­giak előteremtésében, ott hama­rább újíthatják fel a helyisége­ket és a berendezéseket. A vállalat fejlesztési terveiben a hajósi mozi gondjainak megol­dására csaknem félmillió forin­tot irányoztak elő. Ennél többre nem telik, hiszen másutt sem ha­nyagolhatják el a sürgető felada­tokat. A sajátosan alakult hely­zet következtében ez az összeg nem elegendő a mozi rekonstruk­ciójára. A tanács és a vállalat ezért mind ez idáig „nyitva hagyta" a kérdést, a megállapodás, a dön­tés változatlanul várat magára. ÄZ együttműködés' ' .... lehetőségéi A tanácsnak nincsen pénze, a vállalati erőforrások elégtelenek — mi lesz akkor a filmszínház jövője? — kérdezhetik sokan azok közül, akik szívesen járnának moziba Hajóson. Az ésszerű kibontakozás lehe­tőségét a nagyközségi művelő­dési ház vezetője vetette fel, aki egy beszélgetés során azon kez­dett el gondolkozni: mennyibe kerülne az intézmény olyan jel­legű bővítése, amelynek eredmé­nyeképpen úgy tehermentesít­hetnék a színháztermet, hogy ott mozielőadásokat is lehessen ren­dezni? A gondolat kézenfekvőnek lát­szik. A nagyteremben — amelyet eredetileg úgy terveztek, hogy vetíthessenek is benne, és így gépházat, pénztárfülkét is épí­tettek hozzá — jelenleg iskolai tornát, bálákat és nagyobb ifjú­sági klubrendezvényeket tarta­nak. Ha a művelődési házat meg- toldanák egy jól kihasználható helyiséggel, aránylag kis költség­gel célszerűen kialakíthatnák a mozitermet is, amelyben délelőtt a gyermekek tornázhatnának, dél­után pedig filmeket vetíthetné­nek. A becslések szerint mindössze egymillió forint lenne szükséges az intézmény toldalékszárnyá­nak megépítéséhez. A derülátó számítások szerint ez az összeg előteremthetőnek látszik. Csak össze kell „szedegetni”. A mozi­üzemi vállalat adhatná a felét, a tanács pedig a művelődési ház felújítására már rendelkezésre álló összeget kiegészíthetné azzal, amit a gyermekek tornáztatási körülményeirtek megjavítására amúgy is szánt. Bizonyára’ igénkbe lehetne^vent ni a közSég lakosságának segít­ségét is — nem kétséges, hogy sok fiatal kapcsolódna be abba a társadalmi megmozdulásba, amelynek eredményeképpen nem­csak korszerű mozival, hanem egyben új klubteremmel is bő­vülne Hajós közművelődése. Mindehhez azonban nem az el­zárkózás, az „én házam az én vá­ram” szemlélet szükséges, hanem az együttműködés különféle lehe­tőségeinek ésszerű számbavétele, és az emberek, a lakosság cse­lekvésre késztetése a közös ügy érdekében. Favlovits Miklós A Finomkerámiaipari Művek budapesti stúdiójában nyílt meg a pécsi Zsolnay Porcelángyár július végéig nyitva tartó történeti kiállítása. A Zsolnay-gyár művészi gyártmányai előkelő szerepet töl­tenek be a mai magyar kerámiában. A Nemzeti Védegylet mozgalommal hozható kapcsolatba a gyár alapítása, mert a Kossuth által pártfogolt védegyleti mozgalom eszméin fellel­kesülve vásárolta meg 1852-ben Zsolnay Miklós fia, Ignác számára a lukafai kis keménycserép-manufaktúra berende­zését. A kis manufaktúrában először tűzálló téglát, terrakot­tát és használati edényeket készítettek; korsókat, tálakat. Zsolnay Vilmos, a gyár fellen­dítője, a legnagyobb magyar ke- rámikus 1828-ban született Pé­csett. Az alkotás- és becsvágy egész életén át végigkísérte. Tö­retlen szorgalma, kitartása, üzle­ti tehetsége és akaratereje mel­lett ez tette lehetővé, hogy élen­járó technikai tökéletességű, a kor minden művészeti áramla­tának jellegzetességeit magán vi­selő, sajátosan magyar alkotásai világhírt szerezzenek. l5B4-ben társult öccsével, majd 1868-ban átvette az üz.em Vezetését, ame­lyet nagy rátermettséggel, szor­galommal, szervezőerővel korsze­rű, világhírű kerámiaüzemmé fejlesztett. Több éves felkészülés után 1873-ban a bécsi világkiállításon mutatta be munkáit. Gyártmá­nyai ekkor már felvették a ver­senyt a monarchia nagymúltú ke­rámiagyárainak termékeivel. Zsolnay a kiállításon rajnai mo­dorú söröskorsókkal, naturalísz- tikus díszítésű virágos vázákkal, mázalatti kék színezésű mosdó­felszerelésekkel jelentkezett. Edé­nyei iránt Bécsből, Franciaor­szágból, Angliából, sőt Ameriká­ból is jeletkezett kereslet. A siker szárnyakat adott Zsol- naynak. 1876-ban technológiai kísérle­teinek eredményeképp bevezette a keménycserép és porcelán kö­zött álló földpátos mázú, magas 0 Zsolnay Vilmos bronzszobra (Horvay János alkotása). , tűzben égetett Zsolnay-'féle ke­ménycserép (porcelánfajansz), gyártását. Ez a rendkívül nemes lágy csillogású,' csontszínű alap­anyag különleges tulajdonságai révén kiemelte a pompás díszít­mény hatását. A minták gazdag­ságát fokozta az aranyozás. A gyár termékein a kor minden uralkodó áramlatának hatását megtaláljuk: a történeti és kele­ti stílusok felújítását, a gótikus modorú jeleneteket, a figurális reneszánsz díszítéseket, a japán ízlésben fogant virágmintákat, a saláta, káposztalevél formájú és fatörzsből képzett tálakat és vá­zákat, valamint az úgynevezett Pannónia típusú edénysorozatot mellyel a Dunántúlon kiásott bronzkori kultúra mészbetétes edényeit népszerűsítette Zsolnay Díszítményeinek egyike-másika a század végén az egész európai kerámiára jellemző volt, a zsú­folt gazdagsággal és a keleti me­séket idéző színpompával együtt A Zsolnay nővérek, Teréz, és Júlia 1874-ben kezdték el tervez­ni a magyaros és perzsa modorú díszítményeket, melyek a Zsol- nay-kerámiának az 1880-as évek végéig a legjellegzetesebb mintái voltak. Zsolnay Vilmos haláláig állan­dóan kísérletezett, új kerámia- anyagok és mázak után kutatott. Az 1878-as párizsi világkiállítá­son átütő nemzetközi sikert ara­tott, aranyérmet nyert, a francia kormány becsületrenddel tüntet­te ki. A siker megnyitotta számá­ra a világpiacot. A gyár roha­mosan fellendült, az üzemet ál­landóan bővítették. Az 188Í)-as évek végétől kezd­ve kísérletezett a folyatott, re­dukciós tűzben égetett mázak­kal, melyekkel azidőtájt Wartha Vince műegyetemi tanár és .Pét-“ rik Lajos, a magyar anyagtech­nológiai kutatás nagynevű mes­terei foglalkoztak. 1891 szeptem­berétől kezdve Wartha Vince Zsolnay Vilmossal együtt folytat­ta kísérleteit, melyeket 1891-ben siker koronázott. Ekkor állítot­ták elő a piros redukciós mázat, amelyet a görög hajnalpír szóról eozinnak neveztek el. Az eozin- készítés titkát Wartha Vince át­adta Zsolnaynak, aki azt Petrik receptjeivel együtt továbbfejlesz­tette, új színváltozatokat hozott létre. Az eozinos edények gyár­tásával a Zsolnay-kerámia legje­lentősebb korszaka kezdődött meg. 0 Váza, virágos díszítéssel. 0 Áttört fülű váza. / Zsolnay Vilmos 1900 március 23-án meghalt. Halála után a ■ gyárat fia, Miklós vezette tovább. Az első világháború,után a gyár részvénytársasággá alakult át, régi hírét azonban nem tudta visszaszerezni.-A két háború kö­zötti időszakban a porcelángyár­tásra is áttért a gyár, és a negy­venes évek elején magyaros dí­szítésű edényeket és szobrokat is készített, főleg porcelánból. A felszabadulás után a gyár át- 1 menetileg főleg nagyfeszültségű i szigetelőket gyártott,i majd az utolsó évtizedben a nagyarányú rekonstrukció után fiatal művé­szek kerüllek az üzembe, akik korunk stilustörekvéseinek szel­lemében újították fel a régi for­mákat és edényeket, figurákati valamint pirogránit építészeti elemeket, szökőkutakat tervez­tek. Ma a Zsolnay-gyár újra a légi magas színvonalon gyártja Zsolnay Vilmos nagysikerű, kézi­festésű, gazdag aranyozású dísz­edényeit. teás-, kávéskészleteit, s a tehetséges művészgárda a mai életnek 'megfelelő szellemben az eozinnak és a plrogránitnak kor­szerű kifejezést ad. A tévé, a közönség, a kritika össznépi szórakozás, művelődési fórum, tájékoztató köz­pont, politikai agitációs eszköz, művészi műhely, napilap, képesújság a televízió? A veszprémi tévétalálkozón ismét nyilvánvalóvá vált, hogy eredménytelen és céltalan bármi­lyen skatulyázási kísérlet. Is, is, mondhatnék a népszerű já­tékkal elterjesztett kifejezéssel. Mindenki kedvére ? A felsorolt és fel nem sorolt funkciók mikénti érvényesítése, aránya az intézmény vezetőségé­nek állandó gondja. Csendes be­lenyugvással idézte egy_ beszél­getésben műsorszerkesztő isme­rősöm az egyszeri ember, a fia, meg a szamár tanulságos histó­riáját. Először a fiú ült a négy­lábún, majd az apa, később mind­ketten, egy darabig cipelték a fülest, majd a fiú és az apa mel­lette bandukolt: sehogyan sem volt jó. Az egyik járókelő ezért, a másik azért csúfolta, korholta őket. Mindig akadt valaki, aki csóválta a fejét. Hiú remény, hogy a tévé vala­mennyi műsora a többmilliós né­zőtábor teljes egyetértésére szá­míthat. Csak az lehet a cél, hogy a politikai, művelődéspolitikai elvek figyelembevételével min­denki kapja meg a neki tetsző, ismereteit gazdagító műsorokat. A követelmény tetszefSs, elfo­gadható, megvalósítása rengeteg elvi, módszerbeli kérdést vet föl. A vitákon résztvevők egyetértet­tek abban, hogy a jelenlegi átlag ízlésműveltségi színvonal tekin­tendő alapnak, de ennél többet nyújtva fejleszteni kell a közíz­lést, közgondolkodást. Visszapillantó tükör ? Az alkotók és a befogadók vi­szonyát is különbözően ítélték meg a találkozón résztvevők. Az egyik tábor szerint elől halad — mintegy az utat mutatva — a művészek, tudósok kocsija, s ezt követi a nézőket szállító autó. A két gépkocsi csak akkor jut célhoz, ha az első vezetője fél­szemmel a visszapillantó tükröt figyeli, s lassít, ha a követő ko­csi elmarad. Mások úgy vélték, hogy egy kocsiban ülünk valamennyien, noha elismerték a fokozatos íz­lés- és szemlélétfejlesztés szük­ségességét. Vitányi Iván, a Nép­művelési Intézet igazgatója ala­pos vizsgálódásokra hivatkozva megállapította, hogy 3 :1 arány­ban kedveltebbek az olcsó esz­közökkel szórakoztató műsorok az elmélyültséget kívánó értéke­sebb alkotásoknál, háromszor szívesebben néznek a képernyőn múltban történt históriát mint napjaink eseményeit feldolgozó játékot. Azonos világképet! Ráadásul a tévé-néző türelmet­len és gyakran támadó fellépésű, mint egy igen tekintélyes újság­író kifejtette. A legtöbben úgy vélekszenek, hogy a bűvös do­boznak őt kell szolgálnia. Magam is tapasztaltam ebből a torz szemléletből eredő meg­nyilvánulásokat. Közvetlenül az egyik adás után fölhívott vala­ki és közölte: „remélem, tudja, hogy ez a műsor I nem tetszett a közönségnek”. A tévé ne keresse a közönség kegyeit, s ne adja föl a színvo­nal állandó emelésének a remé­nyét, kötelezettségét. Kinyilat­koztatással persze, nem sokra megyünk. Még pontosabban, ki- íinomultabb hatásvizsgálatok szükségesek az érintkezési pon­tok megtalálásához. Az Írott malaszt, az Egy értekezlet jegy­zőkönyve, a Jó estét nyár, jó es­tét szerelem sikere tanúsítja: odafigyelnek az emberek ha fon­tos társadalmi ügyekről szólnak hitelesen, a lényeget kifejezve. Az alkotók olykor mintha le­becsülnék a közönség befoga­dó-, beleérző képességét. Jókai, Mikszáth emiatt lassan-lassan rossz értelemben vett ifjúsági íróvá alakul. A feldolgozók a cselekmény felszínesebb mozza­nataiból, leegyszerűsített jellemek­ből formálják a műveikből álJ kötött filmeket. Vannak jó em­berek, meg rosszak, ennyi az egész. Gondosan kilúgoznak min­dent, ami az élet, az ember, a társadalmi lét bonyolultságára utal. Senki nem akadt, aki a tévé­től szüntelen „prédikálást” taní­tást kívánna, aki száműzné a vi­dámságot, a könnyed szórakozást a képernyőről. A baj az, hogy sok, úgynevezett szórakoztató műsor akarva-akaratlanul meg­kérdőjelezi a más műsorokban látott világképet. Ha az anyagi­asságot, az önzést elítéljük, ak­kor ezeket a tulajdonságokat tréfás formában se népszerűsít­sük. A tévé ne rombolja le, amit korábban felépített. Házunk tája Kiderült, hogy eléggé tisztá­zatlan a tévékritika szerepe ha­tása, helyé. Töprenghetünk, hogy kinek szánjuk írásunkat. A vidéki la­pok véleménye elhalkulva jut el a befolyásos illetékesekhez. Ok elsősorban az országos orgánu­mokra figyelnek. Ezen nem is csodálkozhatunk. Hiába adják ki — például — a Baranya megyei lapot kétszer annyi példányban, mint a fővárosban szerkesztett tekintélyes újságot, hangja alig- alig jut túl a megye határain. A nézőknek? Ok már megfor­málták véleményüket, hiszen lát­ták az alkotást. Ezért tartozik a tévékritika a legolvasottabb cikkek közé. Szí­vesen vetjük össze gondolatain­kat máséval, örülünk, ha egye­zik véleményünk és igyekszünk kideríteni, hogy miért forgott eszünk másfajta kerekeken; ha eltérően ítéltük meg a műsort. Az ilyen utánagondolás elmélyít­heti a mű hatását, mondandóját és közelebb hózhatja a nézőket- az alkotókhoz. Heltai Nándor L AZ ÖCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András - RAJZ: Greskovits L 1 JAKJUK KÓKBE földöm két, ^ Mi vAlmutn, KOM JUTOTTAK UTÓDAIMK */ 23 —Most uffite elck/cezkw a mi idÜmk / MOST v€ko£ meg of tja a ITILÄG, HOST HUMHÄ8A KÖLTÖTT SWIEDEKEAJ *EK€SZTÓL MiLu/ütooKAT A TeKrvejtmezeses, msze/u rrrA < KSZieLFOMATŐ PÉLDA, HOGY CSAK A FOG YVGKSK MßVTKfTIK MEG At SMB EKtSÉa E T.- (fCSAPOMK HAJUK ! StÉTA4 OUTSOLD UK OKÍT. — TABOKUOK , Ml mák CSAK EGYBEN bukatunk A KOKONGMAX UTASAINAK embekeölot/ bölcsesség é­Beu. — OH mindent, de MIM DE ATT StKoAJTOTT ■IBARÁTAIM ! HE TÁMADJATOK, MATLWTIfL-üiMB KÖLDÖKEI YA- tTPHK- ELHOZTUK NEKTEK a A TAUYLSÁGtT.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom