Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. június 5. Jelentős erőforrás A Bácskai és a Dunamelléki Termelőszövetkezetek ' Te- rületi Szövetségének szakemberei az elmúlt év nagyüzemi gazdálkodásának értékelése során megállapították, hogy jelentősen nőtt a termelékenység. Az előző évhez viszonyítva a halmozott termelési érték 4 százalékkal emelkedett, a hústermelés például ' több, mint n százalékkal. A termelés bővülése teljes egészében a munkatermelékenység emeléséből származik, mivel az elmúlt esztendőben is tovább csökkent a szövetkezetekben az állandóan dolgozó tagok száma, nőitt a nyugdíjasok aránya 1970-ben az összes tagból^ kereken 38 százalék volt nyugdíjas és járadékos. Tavaly már csaknem 46 százalék. Az elkövetkező esztendőkben további létszámcsökkenéssel lehet számolni. Erre időben fel kell készülni. Indokolt, hogy az éves fejlesztési programban a középtávú tervekben szerepeljenek az élőmunkát helyettesítő, a gépesítéssel és a technológia fejlesztésével ösz- szefüggő beruházások. Fontos, hogy még körültekintőbben foglalkozzanak valamennyi gazdaságban az élet- és munkakörülményeket jaívító fejlesztésekkel, a közvetett juttatások növelésével. Ez is befolyásolja a munkaerő- • helyzet alakulását. Az üzem- és munkaszervezésben számos tartalék van. Egy-egy termelőszövetkezetnek a körzetében gazdálkodó egységekkel érdemes szorosabban együttműködni a munkaerő átcsoportosításában is. Ugyanakkor a képzés é§ a továbbképzés megszervezésében is lehetőség van a kooperációra Felelősségteljesebb, hozzáértőbb, tervszerűbb gazdálkodásra van szükség a munkaszervezésben is. Érdemes figyelemmel kísérni az állami gazdálkodó intézmények tapasztalatait, bevált módszereit. Mindez összefügg az irányítással, az elenőrzéssel. A színvonalas vezetés sok tartalékot képes feltárni. Ez a közös gazdaságok egyik jelentős erőforrása Csak így lehet az éves, illetve a középtávú terveket jól megalapozni, ésszerűen gazdálkodni. Mindezzel összefüggésben nyugtalanító jelenségek is tapasztalhatók — állapították meg a területi szövetség legutóbbi közgyűlésén. Számos ok miatt egyes termelőszövetkezetekben fontos munkaköröket hosszabb idő óta nem tudnak megfelelő felkészültségű szakemberrel betölteni. Visz- szatérő gond, hogv nem tudják megoldani a vezetői utánpótlást. A gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a tervek teljesítése nemcsak az anyagi ráfordításon múlik, hanem azon is, hogy mit tesznek a vezetők és a tagok közötti összhang megteremtéséért, milyen a kapcsolat a párt- és a gazdasági vezetés között Egyes helyeken nézeteltérések tapasztalhatók, és ez bizonytalanságot idéz elő a gazdálkodásban. Előfordul, hogy nem beszélnek meg egyes intézkedéseket a vezetők egymás közt, illetve a tagsággal. Az összhang megteremtése döntő tényező. Összefügg azzal, hogy egyre bonyolultabb feladatokat kell végrehajtani és ezek a vezetők részére is a személyes felelősség növelését igénylik, egyúttal a jól bevált szervezési, ellenőrzési formák, módszerek alkalmazását. A munkaszervezés egyik tartaléka a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása a Duna mellékén és a Bácskában is sokat fejlődött. Nőtt a termelékenység és a munkában állandóan részt vevő tagoknak csaknem 40 százaléka csatlakozott a nemes vetélkedéshez. Ennek is köszönhető, hogy több termelőszövetkezet másodszor, harmadszor is elnyerte a kiváló címet. Ahol jól hasznosítják az évi feladatok sikeres megoldása érdekében a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket, tartalékokat, ott a vezetés népes kollektívák támogatására alapozhatja tevékenységét. A munkaverseny résztvevői segíthetnek a jól bevált üzem- és munkaszervezési módszerek elterjesztésében, a gazdálkodásban mutatkozó indokolatlan különbségek csökkentésében, illetve megszüntetésében. A területi szövetség máris számos javaslatot tett a vezetés színvonalának javítására, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Az egyik legfontosabb az emberrel való törődést aminek döntő befolyása van a gazdálkodás eredményeire. A jó vezetők felismerik, hogy az új technológiák bevezetése elsősorban az embereken múlik, ehhez az ő gondolkodásukat kell formálni, ismereteiket gyarapítani. Csak néhány gondolatot ismertettünk mindazokból, amelyek a szövetség legutóbbi küldöttközgyűlésén elhangzottak. A vezetés, az üzem- és munkaszervezési külön tudomány. Ennek csupán egykét vonatkozását érintették a gazdálkodás értékelése és a soronle- vő tennivalók meghatározása során. K. S. Szelektív iparfejlesztés A szelektív iparfejlesztés a jelenlegi ipar- fejlesztési politika megvalósulási formája, amelyben a gazdasági irányítás a gazdaságosság követelményét érvényesítve tudatosan törekszik az ipari termelés hazai adottságokra épülő és korszerű struktúrájának kialakítására. Az ipart tehát oly módon fejlesztjük, hogy nem növeljük egyformán valamennyi iparág, vállalat termelését; ehelyett az ipar termelőerőit a viszonylag kévéssé anyag- és energiaigényes, magas képesítésű munkát megkövetelő, korszerű, keresett és gazdaságos gyártmányok előállítására összpontosítjuk. A szelektív ipar- fejlesztés szükségszerűen az ipar ágazati és termelési szerkezetét is átformálja, mert a rendelkezésre álló erőket és eszközöket fel- használásuk hatékonysága jegyében igyekszik elosztani, egyes Az igazoltatás vállalatok számára dinamikus fejlődést biztosít, míg másoknál csak közepes ütemet, ismét másoknál a termelés visszafogására, csökkentésére is sor kerülhet. A magyar iparstruktúrában a. hatvanas évek eleje óta a legdinamikusabban fejlődő iparágak a hirdetésteohnika, a műszer-, a gyógyszer-, valamint a vegyipar. A szelektív iparfejlesztés megvalósításában fontos szerepük van a pénzügyi szabályozóknak, eszközöknek, általában a hitelezésnek. A központi gazdaságirányítás a gazdaságos termelés fejlesztéséhez kedvezményes beruházási hiteleket biztosít, s ha ezek egyúttal a tőkés kivitelt is növelik, a vállalatok egyéb pénzügyi kedvezményekre is igényt tarthatnak. joga... Szeretet és felelősség MAI TÉMÁNK Könyvek, „olvasók” Hallgatom a vonatfülkében szemben ülő nagymamát. Széles, napbarnított arcát öröm, büszkeség fényesíti. Azért utazott fel a városba, hogy részt vegyen azon a nevezetes ünnepélyen, amelyen egyetlen unokáját kisdobossá avatták. Fényképeket mutat, mindegyikről nagy szemű, szőke kislány nevet rám, hintán repdesve, óriás macit ölelgetve, csodaszép ruhákba öltöztetve. A képek gondtalan gyerekkorról mesélnek, a nagymama keze kemény munkáról árulkodik. Elkapja a pillantásomat. — Az ellenségemnek sem kívánok olyan életet, mint az enyém volt. Az uramat elvitték katonának, félkézzel jött meg a háborúból, minden az én vállam-. ra szakadt. Amikor megalakult a tser*+® ""tehenet fejtem- naponta. Nem ám géppel, mint mostanában, hanem ezzel a két kezemmel. Nagy különbség! Annyira fájt a kezem mindig, hogy a mácsiktésztát sem tudtam meggyúrni. — Most már bizonyosan köny- nyebb az élete! — Még mindig bejárok a tsz- be, otthon is tartunk jószágot. Két hízót most adtam le a tsz- nek. azt sem tudom még, hogyan fizetik? A pénzt az unokámnak szántam. Most az avatásra kapott egy biciklit, ruhát, cipőt, játékokat. — Nem sok ez egy hétéves kisgyereknek? Talán egy szép könyv is megtette volna? — Könyv? Van annak annyi, hogy egy tudósnak se több. Csak nem gondolja komolyan kedveském, hogy húsz forintos könyvet viszek neki? Nem azért vesződöm még mindig a jószággal, nem azért töröm magam, hogy az unokámnak olcsó könyvekkel szúrjam ki a szemét!? — Merre járt már a néni a megyén kivitt? — Jaj, micsoda kérdés! - Hát van nekem időm az utazásra? Erre vannak a gyerekek. A fiam, egész Európát beutazta, a lányo- mék is minden évben külföldön nyaralnak. Az unokával. Tehetik, megkapják tőlünk az árát. Nekem az a legnagyobb boldogság, amikor jön a postás és mondja: „Mari néni, senkinek sem küldenek ennyi gyönyörű külföldi lapot!” Kell ennél jobb érzés? Meg aztán az utazás már nem is való az ilyen fáradt, öreg csontoknak ... Mit lehet erre válaszolni? Hiába mondanám, hogy az utazás az öregnek épp akkora élmény, mint a fiatalnak, nem tudnám meggyőzni. Arról sem, hogy a túlzottan bőkezű gondoskodásnak is lehetnek szomorú következményei. A kisdobossá avatás nem üres ceremónia. Az első és igen fontos lépcső, ami a játékos gyerekkorból a társadalom közösségébe vezet. Arra készíti fel a kicsiket, hogy ezentúl tőlük is többet várnak. Több figyelmet az órákon, jobb magaviseletét az iskolában és otthon, nagyobb törődést, figyelmet szőkébb és tágabb környezetük iránt. És akkor jönnek a „szerető” családtagok — tisztelet a kivételnek —, drága és felesleges ajándékokkal, s az izgalomtól-pirosra gyúlt arcú emberkék pedig már nem arra figyelnek, hogy mire tettek ünnepélyesen ígéretet, hanem arra: ki mit kapott? Veszélyes játék ez nagyon, épp a legnagyobb értékkel, a szeretettel. Mert ki vonná kétségbe, hogy a megelőző korok gyerekeit is szerették a szüleik, vagy a nagyszüleik? Csak éppen nem állt módjukban tejbe-vajba fü- röszteni őket. Javarészükből mégis derék, becsületes ember vált, főként, ha odahaza erre szoktatták, nevelték. Nem kell hozzá élénk fantázia, hogy kitaláljuk, mire vezethet a mértéktelenül túlhajszolt ajándékozás, ami többnyire túl nagy adag elnézéssel is párosul. A család szemefénye már a pólyában megkap mindent, ám soha sem követelnek tőle semmit. Természetesnek tartja, hogy neki mindent szabad, a nagyok azért vannak, hogy lessék az óhaját és teljesítsék a kívánságait. Majd, miután semmi komoly dolga nem akad a világon, hamarosan elkezdi unni magát. Csellengeni kezd, társakkal ismerkedik, akik hasonlóképpen nem tudnak mit kezdeni sem az idejükkel, sem az energiájukkal és mire a szülők észbekapnának,'á széltől is megóvott csemete a bűnözők padján csücsül. Persze, nem minden kényen- kedven felnevelt gyerek süllyed idáig, de az ifjúkori bűnözés szálai minden esetben a szülők erkölcsi nevelésének, lelkiismeretes számonkérésének hiányára vezetnek vissza. Hiába hiszik sokan, hogy az iskola dolga embert faragni a fiaikból. A tanárok legfeljebb kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik a családi „alkotó- műhely” emberformáló hatását. A tisztesség fogalmát, a munka szeretetét és becsületét, a kötelességtudás alapszabályait az otthon látott példák, a felelősség- teljes szülői nevelés rögzítik, erre a fundamentumra építhet aztán az úttörőmozgalom, a KISZ és az iskola. Érdemes ezen elgondolkodni. Hiszen a rosszul értelmezett szeretet akkor is káros lehet, ha a gyerek soha sem kerül összeütközésbe a törvénnyel, csupán elfogadja. hogy mindenben a felnőttek döntsenek helyette. A mezőgazdasági nagyüzemek szakemberhiánya országos méretű. És a falusi gyerekek nagy része nem azért húzódozik, mondjuk az állattenyésztéstől, mert más szakma jobban érdekelné, többnyire a szülők akarata miatt próbálnak másutt szerencsét. A mezőgazdaság hatalmas átalakulását látva érthetetlen, hogy a falusi szülőknek miért hangzik szebben, ha azt mondják, a „mi fiunk szakmát tanult”, autószerelő lett, vagy városon eladó, mintha „csak” állattenyésztő lett volna belőle. Pedig ez is szakma. Nem is akármilyen. Szép, izgalmas, tudást, hozzáértést követelő. Régen a mód hiányzott ahhoz, hogy a fiatal kedve és képessége szerint válasszon életpályát. Ma pedig éppen a mód akadályozza meg, hogy a saját vágyainak engedelmeskedjék. Szép, de bonyolult korban élünk. A múlt valamennyi árnyéka szétoszlott, de megmaradtak, s hatnak a reflexei. Az emberek maguk sem veszik észre, hogy miközben saját boldogulásuk érdekében a legnagyobb sebességre kapcsolnak, utódaik kibontakozását merő szeretetből, féltésből lefékezik. Márpedig így lassabban és keservesebben jutunk előr'e. Fölösleges dolgokra pazaroljuk az erőnket. Megfeledkezünk arról, hogy a mostanában felavatott kisdobosok nemzedékének már nincs szüksége sem vastag takarékbetétkönyvre, sem telekre, vagy három szekrényt betöltő kelengyére. Nekik már mindenük megvan ahhoz, hogy egészségesen, boldogan élvezhessék a gyerekkor összes örömeit és ha felnőttek, az legyen belőlük, amire* a tudásuk és a hajlamuk alkalmassá teszi őket. Ebben a társadalomban minden egyes intézkedés az ő jelenüket, és jövőjüket építgeti. Ehhez már más nem is hiányzik, mint az, hogy a legkisebb, de legfontosább közösség, a család, legalább akkora felelősséggel gondoskodjon emberi fejlődésükről, mint a jólétükről. Vadas Zsuzsa Mindenkor izgalmas kérdés: hol, kik, mennyit és mit olvasnak a könyvtárak beiratkozott olvasói közül? Ezért a .közelmúltban két nagyközségi könyvtár polcai között keresgélve megnéztünk néhány kölcsönző- cédulát: vajon a műveket — leltárba vételük óta — hányán tartották érdemesnek a kikölcsönzésre, az elolvasásra? Selye János professzor világhírű könyve, az Életünk és a stress három esztendő óta lapul szerényen a hajósi intézményben. Azóta. senki nem...kérte.. ki. Mint ahogyan Fis éhér Sándor.: A bisfáA mifoégjféte című ragyogó kötetét sem, ugyancsak három esztendő óta. Azt lehet mondani erre, hogy e művek nem a nagyközönségnek Íródtak. Ez igy nem is igaz; s mit szóljunk akkor ah- hogy Illés Béla Honfi ■ lás című regénye tizeis év óta hiába vár olvadt • a hajósi könyvtár polcán? Pedig nincs másik példány belőle. Azt, hogy Tiszakécskén éven óta érintetlenül áll Lukács György vaskos filozófiai műve, Az ész trónfosztása, esetleg megérthetjük. Ám azt, hogy Veres Péter meglehetősen széles körben ismert Szárszó című kötete is erre a sorsra van kárhoztatva egy olyan eleven, lüktető életű nagyközségben, mint Kécske, már aligha. Mint ahogyan azt sem, hogy a híres bortermelő helység, Hajós lakói közül senki nem akadt, akinek eszébe jutott volna kikérni a könyvtárban Kozma Pál Szőlőtermesztés című nagyszerű könyvét; Tíz éve áll ott, porosodva a polcon. S Horváth Sándor Szőlő a házikertben című kötetének is ez a sorsa. Tiszakécskén viszont Kozma Pál említett müvét eddig tizennyolc helybeli olvasó vitte magával, hogy tanuljon belőle. Ha az érem másik oldalát nézzük: az általános kép nem is olyan sötét. A legszebb példa erre az, hogy Németh László Iszony című remekművét Tiszakécskén a megjelenés óta eltelt tíz esztendő alatt kevés híján százan vitték magukkal a könyvtárból. S Hajóson is tizennyolcán, örvendetes az is, hogy egyik-másik Jókai-regényt az utóbbi néhány év alatt több tucat olvasó kérte; ám az még inkább, hogy az olyan, mai irodalmunk legértékesebb alkotásai közé tartozó regényeket, mint a Moldova Györgyé, Sánta Ferencé vagy Lengyel Józsefé, harmincán, negyvenen is kikölcsönözték az utóbbi öt-tíz esztendőben. Fejes Endre Rozsdatemetőjét is kivitte Hajóson húsz olvasó, a kölcsönzőlapocska tanúsága szerint. V. M. Május 21-én Szabó József ön. kéntes rendőr észrevette, hogy Kecskeméten a Nyíri út sarkán a körúttól 1—2 méterre egy tehergépkocsi áll, amelynek járt a motorja, az irányjelzője balra villogott, ám a gépkocsivezető az italbolt előtt beszélgetett. Az ön. kéntes rendőr igazolta magát, s arra kérte a gépkocsivezetőt, tegye ugyanezt. A válasz így hangzott: — Menjen a fenébe, én nem igazolom magam! — s még hozzá tette — az önkéntes rendőr csak szolgálatban levő egyenruhás rendőrrel együtt intézkedhet. Az önkéntes rendőr jól ismerte jogait, nem volt rest, s egy rendőrt hívott, akivel aztán közösen intézkedtek. A gépkocsivezető Fábián Sándor, Ágasegyháza, Jókai utca 7. szám alatti lakos nemcsak e közlekedési szabálysértést követte el, de járművét sem tartotta karban. Ugyanis a gépkocsi üzemanyagtartályából folyt a gázolaj, a négy gumiköpeny teljesen lekopott, a kormánymű kopogott, a motor erő.-Sen füstölfc,-.-Az.-intézkedő rendér- a műszaki hiányosságok miatt a ’•«gépkocsi hatásági jelzéseit»».tvalyi színen elvette. Jogszerű volt-e az önkéntes rendőr intézkedése a fenti esetben? Ezt a kérdést azért vetettük fel ennek az ügynek kapcsán, mert nagyon sok hivatásos és nemhivatásos gépkocsivezető nem ismeri a Minisztertanács 26/1975. számú rendeletét, amely a Belügyminisztérium munkájának önkéntes segítői tevékenységét szabályozza. A szabályzat szerint az önkéntes rendőr közlekedésrendészeti feladatok ellátása során jogosult egyénileg arra, hogy: „Ellenőrizze a közlekedési szabályok megtartását, annak megsértőit figyelmeztesse, súlyosabb esetben tegyen feljelentést. A forgalom biztonságára zavarólag ható, vagy azt veszélyeztető jelenségről, cselekményről adjon tájékoztatást, ha módjában áll: gondoskodjon annak megszüntetéséről. Ellenőrizze a közúti közlekedési eszközök szabályos parkolását, tárolását.” E szabályzat még előírja azt is, hogy az önkéntes rendőrnek jogában áll: „a gyanúsan viselkedő, vagy jogsértést elkövető személyt személyazonosságának igazolására felszólítani, az igazolás megtagadása esetén előállítani. A közúti forgalomban részt vevő járműveket megállítani, a jármű állaoó- tának és biztonsági berendezéséinek ellenőrzése céljából.” Fábián Sándor azzal, hogy megtagadta az igazolást, arrogáns magatartást tanúsított, szabály- sértést követett el. Ezért természetesen feljelentették, s a szabálysértési hatóság 2400 forint pénzbírsággal sújtotta. Az elmondott eset tulaidonkép- pen egy a sok közül, hiszen na- ponf9*!‘Sálálkozrtalt,Tíá§őMS gondokkal a hivatásos és az önkéntes "rendőrök. Pedig minden""önkéntes rendőr feladatának teljesítése közben hatósági személynek számít, s célja, hogy biztonságosabbá, veszélytelenebbé tegye a közlekedést. Tevékenységük elősegítése természetesen nemcsak joga, de kötelessége mindenkinek. Ez abból is következik, hogy tulajdonképpen minden állampolgárnak joga és kötelessége figyelmeztetni a szabályok ellen vétőket még akkor is, ha nincs zsebében önkéntes rendőri igazolvány, hiszen a közlekedés biztonsága valamennyiünk ügye. Gémes Gábor El AZ ÖCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András-RAJZ: Greskovits L £A ^1 /its L —n€zo, a flBr n ésANÍ fgcmglt. BetZAÍUMk AKOMOA/GHA3ŐGA.-A FEGYFGGGS TdMAOXs\ btSS ÁLDOZATAI Ml PÁS»m. —F/eso, eu/es-zruNK. a gomb a BGCfájfr eiA'AASzTJA —/f KOAOAJGMJO, FJAVStOA KUtOMAHAxJr, A FeLSiÍH rettf gmgl- KßO/K-
