Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

1976. június IS. • PETŐFI NÉPE • 5 BÁBOK FAKANÁLBÓL ÉS LOPÓTÖKBÖL 1 PERC TUDOMÁNY Az óriás áramlat Akiket ,,feldobtak“a sikerek A hajósi művelődési ház gyakran hallat magáról. Értő igazgatója, Alföldi Albert munkatársaival együtt sokat tesz azért, hogy a lakosság ízlése formálódjon, hogy az irodalmi és művészi értékek közkinccsé váljanak. Az intézmény falai között működő táncegyüttes, a két irodalmi színpad, a batik szakkör, a zeneiskolai kihelyezett tagozat, az alakuló fúvós- zenekar épp úgy bizonyítéka ennek, mint az évente négy-öt alkalommal megrendezett képzőművészeti tárlat. E cikkünk­ben a bábosaikat igyekszünk bemutatni. Irány Solt! A terveikről faggatom őket. Elmondják, hogy az ősszel mennek a solti járási bábos találkozóra. Sze­retnének színvonalasan szerepelni. Jövőre meg — kívánságukra — Hajóson rendezik meg a tizenhar- «madikudmegxei bábfesztiJíélt. (,Elhatározták,,. nbogy példát mutatnak a szervezésben. Ezt Alföldi Álbért igazgató aláhúzza. — Hallottunk arról is, hogy nemzetiségi • — né­met — csoporttá szervezik át folyamatosan az együttest. — Kezdettől ez a törekvésünk. Saját gyűjtésű dalokat használunk fel például. Gyűjtjük a jelleg­zetes sváb párbeszédeket, s a pincék környékén a régebbi szokásokat. Mindent feldolgozunk, ami a bábjáték eszközeivel színpadra kerülhet. l^em volt hagyomány Í89 A könyvtárban beszélgetünk, ahol jókora bábok 'tekintenek le ránk a polcokról. Mondják, hogy ;ebbeh a községben semmiféle hagyománya nem volt a bábozásnak. Nem tudnak arról, hogy vala­ha is eredményt tudott volna bárki is felmutatni a másutt annyira népszerű bábozásban. Ám ez nem izgatta cseppet sem Illés Lászlóné tanítónőt. ,Azt mondta: Nincsen hagyomány? Hát majd lesz! Ez két évvel ezelőtt volt, s ma már saját fogal­mazásuk szerint „feldobták” őket a kezdeti sike­rek. — Hogyan kezdődött? — Először csak rajkeretben próbálkoztam az úttörőkkel. Azután ismerkedtem a szakirodalom­mal. És elkezdtük magunk készíteni a bábokat. Fakanálból és lopótökből például. Tetszik a gyere­keknek is, a közönségnek is. A fiúk, lányok maguk hozták a kellékeket eleinte. Később több támogatást kaptunk már. Elsőnek a Lúdas Matyit dolgoztuk fel, majd a Májusi eső aranyat ér című népi játékot. Ezekkel épp úgy, mint a Cili cica karácsonyi vendégsége, majd az Egyszer egy királyfi című darabbal elértük, hogy felfigyeltek ránk. • Illés Lászlóné, a bábcsoport vezetője. — Hol, merre szerepeltek ezideig? — Dunapatajon, Tiszakécskén. És természetesen itthon, több alkalommal. Járási aranyfokozatot ér­tünk el. Tiszakécskén a zsűri tagjai azt mondták: képernyőre való a produkciónk. Meg hogy a hiva­tásosok is megirigyelhetnének minket. El lehel gon­dolni az örömünket! Küldött az UNIMA kongresszusán — Hány tagú az együttes? — Harminc szereplőnk van. Csupa lelkes, fárad­ságot nem ismerő fiatal. Hamarosan utazunk a fő­városba, jutalomból: megnézhetjük az Állami Báb­színház műsorát. Nagy az öröm. Igyekszik minden­ki tovább tanulni a bábozást. Jómagam js azért megyek Moszkvába, az UNIMA kongresszusára a nyáron. A bábművészek világszövetsége rendezé­sében sok ' hasznos esemény zajlik le majd. Az, hogy járási szakreferens lettem, bizonyára sokat se­gít majd a további munkámban — mondja Illés Lászlóné. — Ügy tudom, hogy a művészet szeretete „családi betegség”. — Igen. A nagyobbik lányom, Zsuzsa Gyulán fesztiváldíjat kapott a zongorajátékáért. A kisebb lányom, Sarolta meg velem bábozik együtt • A saját kezűleg készített bábok. Varga Mihály Szovjet oceánológusok szerint a Golf-áramlat által szállított víz­tömegnek hatszorosát tartalmaz­za az a hatalmas tengeráramlat, amely az Antarktisz partjait mossa nyugatról kelet felé. A legutóbbi antarktiszi nyár alkal­mával a „Vize professzor” elne­vezésű kutatóhajó segítségével a tudósok pontosan meghatározták e tengeráramlat méreteit. Nyikolaj, Szmirnov, az expedí­ció vezetője közölte a TASZSZ hírügynökség tudósítójával, hogy az áramlatot, amely cirkumpo- láris, szovjet tudósok fedezték fel néhány esztendővel ezelőtt. Ez a bolygónkon páratlan „tengeri folyó” egyetlen áradatba egyesí­ti három óceán: a Csendes-, az Atlanti és az Indiai-óceán vizét, A cirkumpoláris áramlat tanul­mányozását most „A déli-sarki kísérlet” nevű nemzetközi tudo­mányos program keretein belül végzik. „Ádám fogsora“ Pakisztánban, Islamabad köze­lében megtalálták az egyik elő­ember, a ramapithecus teljes egészében megmaradt alsó áll­kapcsát. A régészek először 1910-ben tárták fel a ramapithecus ma­radványait, majd 1962-ben Afri­kában és 1974-ben Törökország­ban is találtak ilyen maradvá­nyokat. A pakisztáni lelet korát azonban 8—10 millió évre becsü­lik. Dávid Pilbe professzor, a Yale egyetem antropológusa úgy gondolja, hogy a ramavithecus az ember és a majom közös őse, így a legújabb felfedezés részle­tesebb adatokat szolgáltathat az emberi faj keletkezésének meg­ismeréséhez. Bronzkori Gulliverek Egy észak-kaukázusi kurgán- ban csaknem 5000 esztendős ko­rú, gazdag temetkezés maradvá­nyait tárták fel. A sírt kitűnő­en megmunkált tufalapokból ál­lították össze. Ezek némelyiké­nek súlya meghaladja az egy tonnát. A sírban női és férfi holt­testeket találtak. Ráadásul a fér­fi. valóságos óriás volt: '220 cen­timéter magasra nőtt. Ugyanitt háztartási eszközökre és arany ékszerekre is bukkantak: súlyos fülbevalókra, gyöngysorokra, vé­kony aranylemezekre. Érdekes, hogy a kurgán alap­zatában a földön hatalmas kö­vekből félholdat raktak ki a sír építői: a félhold „szarvainak” egymástól való távolsága mint­egy 27 méter. „Osztályon felüli” kiárusítás Smog marja az Akropoliszt A Hollywood au Marais kiál­lítási csarnokban bemutatásra kerülnek (és egyben vevőt keres­nek) a világ pillanatnyilag „leg­értékesebb” használt cikkei. Így például az a rubin cipő, amelyet Judy Garland viselt az Űz, a nagy varázsló című filmben. A kiállítás és kiárusítás gon­dolata a Metropolitan Museum sajtóügynökének, Diana Vree­landnek agyában született meg, amikor hollywoodi nagy stúdiók a csőd szélére kerülve fillérek­ért adták el a legnagyobb ameri­kai divattervezőknek a világsztá­rok számára készített kreációit. Diana minden holmit felvásá­rolt. Most aztán Fred Astaire 38- as cipője és híres botja■ például majdnem 50 ezerért talált gaz­dára. Athén műemlékgondozói min­den reggel a harmat nyomait vizsgálgatják az athéni műemlé­keken. Ha nedvesen csillognak, az nagy riadalmat kelt. A kén- s széndioxidgázok a mérges savak­kal szövetkezve beleeszik magu­kat az antik műalkotások poró­zus felületeibe és fokozatos pusz­tulásukat okozzák. Ha ez igy megy tovább, attól rettegnek az athéni műemlékvé­dők, hogy néhány évtizeden be­lül semmi több nem marad a vi­lághírű Akropoliszból, mint egy pár csonk, oszlopmaradvány és szobortöredék. Körülbelül 2500 évvel létrejötte után a smog és a konzerválás dilettáns módszerei Görögország csodáit fenyegetik. AZIZ NE SIN: A harisnya í ,. í p’ n, a hivatalnoki ranglétrán t éppen felkapaszkodó kez­dő. és az öregedő, őszülő, köz- - tiszteletnek örvendő Asim bej tégy asztalnál ültünk a klubban, -á, — Hallom, nősülni akarsz — -»íólt hozzám Asim bej, és ön­tött magának az ánizspálinkábóL Szó nélkül bólintottam. —! A boldogságodra! Én már megettem a kenyerem javát, így ha megengeded, egy jó tanács- csal szolgálnék: soha, semmilyen körülmények között ne vásárolj , harisnyát ' a feleségednek. Tu­dod, én egész életemben szolid, szelíd, engedelmes feleségről ál­modoztam. Türelmes voltam és végül megtaláltam azt a lányt, akire 15 éven át vágytam. Sabi- hának hívták. Huszonegy éves volt. Világszépe ugyan nem volt, de nekem rögtön megtetszett. Olyan szerény, kedves teremtés ' volt, hogy az nem igaz. össze­házasodtunk. A hozományával nem dicsekedhetett, de engem ez nem érdekelt, sőt, örültem neki. „Majd veszek neked mindent... ” — mondtam, de ő közbeszólt: űlsten ments drágám, én így is elégedett vagyok.” Odáig voltam a boldogságtól, íme, egy igazi ideális asszony, aki nem kiván semmi cafrangot, akinek nem kell drága parfüm; szémpillafesték, rúzs, krém, pú­der meg a többi. Beszélhettem neki karkötőről, gyűrűről, min­dig tiltakozott: „Mi vágyok én, benszülött hogy fel akarsz cico- mázni? Nekem semmi csingi- lingi mütyür nem kell!” Be kell vallanom: az én Sabihám valami nagy műveltséggel ugyan nem dicsekedhetett, de a határozott­sága, vele született szerénysége egyenesen lefegyverzett. Egyszer aztán az utcán sétál­va, Sabiha körül kalandozó gon­dolataim közepette elhatároztam: bármennyire is ellenkezik, meg­örvendeztetem valamivel. Betér­tem az egyik üzletbe és vettem neki egy pár harisnyát. Termé­szetesen a legdrágábbat. Hazavit­tem átnyújtottam, és képzelje: szegény majdnem elbőgte magát. „Miért pocsékolod ilyen drága holmikra a pénzt?” pMtelt egy hónap, kettő. Ne­•*“' jem egyetlenegyszer sem húzta fel a harisnyát. Elszomo­rodtam. — Majd felveszem, felveszem, de... — mosolyogva abbahagyta mondókáját. Furdalt a kíváncsi­ság, és egy félóra múlva meg­kérdeztem, mit jelent az a „de?” Kiderült, hogy a cipője nem passzol ehhez a finom holmihoz. „Hát rajtam aztán ne múljon.” Ellenkezett, de én erőszakkal el­cipeltem egy cipőboltba. Meg­vettem a legelegánsabb, legdrá­gább cipőt. Igaz, amikor kifizet- tém azt a rengeteg pénzt, vadul kalimpált a szívem, de hát az én drága feleségem kedvéért ennél nagyobb áldozatra is képes lettem volna. A következő hónapban fel­húzta a harisnyát, a cipőt, mivel vendégségbe mentünk. Aztán ezzel kész. Megkérdeztem, mi ba­ja? Miért nem hordja a cipőt? — Tudod drágám — suttogta szégyenkezve —, ez a cipő és harisnya annyira szép, hogy az én kopottas ruhámhoz egyszerű­en ... T^tég aznap vettem neki egy gyönyörű kosztümöt és ru­hát. Következő hónapban új ka­lapot. Később kabátot, ami olyan drága volt, hogy majdnem in­farktust kaptam. — Drágám — mondta elbűvölő mosollyal, miközben a tükör előtt illegette magát —, én tőled soha, de soha nem kérek sem­mit, de nézd meg a fejemet: hát harmonizál-e ezzel a sok gyö­nyörű holmival? Egy pillanatra megkövültem. Csak nem azt akarja, hogy ve­gyek neki egy új fejet?... Azon­nal kiderült: a frizurájával elé­gedetlen. Summa summárum: egy hó­nap múlva már az áhított új la­kásról folyt közöttünk a szó, amely kifejezetten illett volna az én drága kis szerény felesé­gem új arculatához. Tudod, édesem — mondta Sa­biha —, én inkább meghalok, mintsem megengedjem ezt az utolsó fényűzést, amiben része­sítesz, ellenben, ha egyet értesz velem, be kell látnod, hogy eb­ben az ócska házban lakni... Egyet értettem. Ügyannyira, hogy később vásároltam neki hi­telbe egy Volkswagent, mert ugye, mit meg nem tesz az em­ber azért, aki annyira aggódik érted, aki annyira szeret, aki ir­tózik minden felesleges kiadás­tól... Egy idő után aztán az én ara­nyos Sabihám olyan furcsa ku­tató pillantásokkal nézett rám, hogy majd megszakadt a szívem. — Drágám — mondta finom, halk hangon —, te annyi jót tet­tél már velem. Elegáns nőt csi­náltál belőlem, megtanítottál kocsit vezetni, nagylábon élni. Hidd el, ahányszor csak kérni szerettem volna valamit, szinte a szivem szakadt meg, hiszen tudod, hogy én... — Ne folytasd, drágám, tudom. — Nos. akkor most egy utol­só kérésem lenne... — Mit szeretnél drága szerel­mem? — Csak annyit, hogy váljunk el. Te egy olyan elnehezült, öre­gedő topis szivar vagy, hogy be kell látnod: egyszerűen nem passzolsz hozzám... Asztaltársam újratöltette po- harát és szomorkásán el­mosolyodva folytatta: — Á bíróság neki ítélte a há­zat, a kocsit. Nekem pedig az emlék maradt, amely szerint volt egy szerény, szolid felesé­gem. S mindez egy pár selyem­harisnyával kezdődött. Hát ez az, amiért még egyszer megismét­lem: soha, semmilyen körülmé­nyek között ne vásárolj a fele­ségednek harisnyát! Baraté Rozália fordítása MiiiiliilillBIM A germanizmusokról Édes anyanyelvűnk c. köteté­ben Lőrincze Lajos a tükörsza­vak használatának kérdéséről beszél. Kezdjük az ő megállapí­tásával! „Hogyan értékeljük a tükörszavakat? Ha ragaszkodunk nemzeti jellegünkhöz, megbecsül­ni való nyelvi hagyományaink­hoz, akkor a lehetőség szerint kerülni fogjuk őket mint egy tő­lünk idegen észjárás megnyilvá­nulásait. Azt mondtam: a lehető­ség szerint, ugyanis minden tü- körszét ma már lehetetlen el­vetnünk. Nem vethetjük el azo­kat a szavakat, amelyek már év­századok óta szókincsünk szer­ves részei.” A továbbiakban né­hány újabb keletű tükörszót sorol fel, de javasolja azt a szót is, amelyet használhatunk helyet­tük. Felsorolt példái mind ger- manizmusok, amelyeket' ki kel­lene vetnünk nyelvünkből. Így a dörzsölt fickót (gerie­bener Kerl) jó magyarsággal agyafúrt, vagy minden hájjal megkent fickónak mondhatjuk. A szúrópróba (még magyarok is mondják a német megfelelőjét: Stichprobe) a találompróba. A fizetésből ne akarjunk kijönni, inkább éljünk meg belőle. A társbérlőkről vagy izgága embe­rekről is azt mondjuk, hogy nem lehet kijönni velük, pedig ma­gyarul nem férünk össze, vagy nem férünk meg velük. Az ifjú­ság életfelfogásáról vagy világ- szemléletéről beszéljünk, ne pe­dig az ifjak beállítottságáról. (A világszemlélet szintén tükörszó, de már régebbi. így már megho­nosodott.) A beképzelt (eingebil­det) embert inkább önhittnek vagy elbizakodottnak nevezzük. Igen, ezek ellen a szavak ellen harcba kell szállnunk, mert nyel­vünktől eltérő szellemet tükröz­nek. Már Simonyi Zsigmond, a Magyar Nyelvőr c. folyóirat szá­zadforduló körüli szerkesztője is aggodalmaskodott a veszedelme­sen terjedő német szellem, német észjárás miatt. Példái minket is mozgósíthatnak. A munkaképes magyarul munkabíró, a nagy horderejű: fontos, a lándzsatörés helyett inkább kardoskodjunk valami mellett. Ami lényegesen nagyobb, az sokkal nagyobb, ami egyenesen bámulatos, az magya­rul igazán, valósággal az. Amit a német öt szóval fejez ki, azt a magyar eggyel: „A dolog termé­szetéből kifolyólag” magyarul természetesen. Néhány óra alatt magam is gyűjtöttem német szövegekből egypár jellemző példát. Ilyenek: Meg kell adni, helyesen: el kell ismerni, kibeszéli magát: kima- gyarázliodik, sokat beképzel ma­gáról: sokat gondol magáról, nagy szemeket mereszt: bámul, mulasztást behoz: bepótol, schlag­fertig (így mondják magyarul is): talpraesett, a felvonó üzemen kívül van, nem működik perc­re pontosan: percnyi pontosság­gal, előfordul: megesik, megtör­ténik, van ideje: ráér, érkezése van. Tisztában van vele: világo­san látja, érti, tudja, jól ismeri, a kifejezett (hanyagság): hang­súlyozott, határozott, ami kifeje­zetten szép, az határozottan iga­zán az, ami kézenfekvő, az nyil­vánvaló, magától értetődő. Ele­ge van belőle: megelégelte, is­mét egyszer: újra, tisztára (vagy­is teljesen) elfelejtettem. Ami alapvetően hibás, az teljesen hi­bás. (Ez az „alapvetően” a leg­újabb állandóan koptatott szó!) Ha nem lehet biztosra menni (sichergehen), akkor azt nem le­het határozottan állítani. Az egyes nyelvek észjárásbeli különbsége a szólásokban és a közmondásokban mutatkozik meg igazán. Van egy német eredetű szólásunk: itt van a kutya elás­va. Magyar értelme: ez itt a bök­kenő, ez a lényeges a dologban. Tréfásan enyhítve szokták ma­gyarul emlegetni, pl. így: itt van a kutya (az eb) eltemetve (elhan- tolva). A légvonalban mért távol­ság is németes, a Luftlinie for­dítása. Ha a magyar ember két földrajzi pont között a legrövi­debb utat választja, akkor to­ronyiránt megy, a távolság lég­vonalban való. mérését hagyjuk meg a németeknek. De azért ne essünk túlzásba, mert vannak olyan szólásaink (pl. orránál fogva vezet, fején találja a szöget), amelyek meg­vannak ugyan a német nyelvben is, de keletkezhettek egymástól teljesen függetlenül is. Kiss István 800 könyvtár — 10 millió kötet A Bolgár Népköztársaság fővá­rosában Szófiában, 9 prózai szín­ház, egy opera és egy operett­színház van. Esténként több mint 6000 látogató keresi fel őket. A fővárosban 44 filmszínház működik, köztük számos újdon­ságokat bemutató „premier-mo­zi”. A mozilátogatók száma na­ponta meghaladja a 40 ezret. Évente körülbelül 500 ezer szó­fiai hallgatja meg a zenekari és szólókoncerteket és több mint 700 ezren a bolgár és külföldi művészek kiállításait. Szófiában 37 múzeum található. A kiállítá­si tárgyak száma körülbelül 500 ezer. A bolgár könyvkiadás köz­pontja ugyancsak Szófia. A szép- irodalmi kiadványok 20 százalé­ka a társadalompolitikai kiad­ványok 30 százaléka a bolgár fővárosban jelenik meg. A főváros lakói több mint 800 könyvtárban találhatják meg az őket érdeklő, legkülönbözőbb té­májú könyveket, s több mint 10 millió kötet közül válogathatnak. (SOFIAPRESS—BUD APRESS) Li AZ ÖCEAN titka FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY RTA : Szigethy András — RAJZ: Greskovits L 1 eétjrmav Mtf» jm! MVXÓŐ/X MINDEM-v feaykem tm feiaaomodm Rffl ízoíqXíatot.' 28 -aiomnal eutewete/u a Péaueti£tír-A'aA*o7oT. — A f&haoiIzíuJs Fees /smeketcem. ededetö kepEiS tXmgy közeledik —ahndea/ eutiaerrőFear*** ___ o fíBA az idegen /eepócS testet, —X/ADo'f /?/AD<f ff XMúo'ftf A ro»eMtmoó zassam CfexeszAre- oew a e&MAomÁtzÁs r* 'ma sípom tjama . — memekuloomk ■ nr yam mák az /,teasmb k- DE FIÚIM - h/SEL K£ Ü3EMEK KATONA MÖDKA-A KO AT eNCATVMT^ EtíESl B€k€sEM tfEKEDNEK FElZmK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom