Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

1976. június 4. • PETŐFI NÉPE • 3 KISZ-BŐL A NÉPFRONTBA Baja legfiatalabb küldötte Baja legfiatalabb népfrontosa, dr. Szarvas Mária. Mint annyian a hozzá hasonlók közül, ő is a KISZ-ből érkezett a Hazafias Népfrontba: előbb a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságban volt jog­tanácsos, mellette pedig a KISZ- csúcsvezetőség agitációs és pro­paganda-felelőseként tevékenyke­dett, miközben a járási KISZ ok­tatási bizottságát is vezette. Két éve megválasztották a bajai X. körzeti népfontbizottság titká­rává, és ebben az évben pedig ugyanennek a körzetnek az elnök­ke lett, s küldött a megyei nép­frontértekezleten, amely holnap kezdődik Kecskeméten. „Civil­ben” pedig a Bajai Építőanyagipa­ri Vállalat jogtanácsosa. — Eddigi eredményeink? — kérdez vissza, s egy pillanatnyi töprengés után sorolni kezdi: — Itt Baján nagyon sok a nemzeti­ségi, elsősorban a bunyevác la­kosság. A Baja-Szentistvánváros részt még szinte túlnyomórészt délszlávok lakják. Már háromszor rendeztünk nemzetiségi estet, na­gyon nagy sikerrel. Meglepő mó­don a fiatalok mellett szép szám­ban képviselték magukat az idő­sebbek is; sok hatvanon felüli perdült táncra Bárácz István tamburazenekarának muzsikájá­ra. Két éve nemzetiségi anya­nyelvi oktatás is folyik az itteni általános iskolában, a Pécsett végzett Kiing József tanítja dél- szlávul a gyerekeket. — Mit terveznek a jövőben? — Ha már az iskolánál tar­tunk: mivel a városrészben lakók többnyire a mezőgazdaságban dolgoznak, emiatt nincs sok ide­jük foglalkozni a kisdiákokkal, következésképp a nemzetiségi nyelvet sem nagyon taníthatják nekik, nagy az igény arra, hogy az iskolában több gyereket tanít­hassanak délszlávul. Ez a vágy szeptembertől teljesül is: két ta­nár foglalkozik majd az iskolá­sokkal. Szeretnénk egy klubot is, szép terveink vannak — helyi­ség kellene, a megyei tanács se­gítsége nélkül ez nem valósul­hat meg. Aztán szeretnénk a kör­nyék nemzetiségi szokásait „élő­ben” megőrizni, tervünk az, hogy egy táj házat rendezünk be a Türr István Múzeummal közösen. — Miről beszélne legszíveseb­ben a holnapi tanácskozáson? — Ezekről a megvalósult, és megvalósítható tervekről. B. J. Kecelen harmadszor is megpályázzák a Kiváló szövetkezet címet A keceli Szőlőfürt Szakszövet­kezel mai formájában 1973-ban jött létre, amikor a három helyi — a Kinizsi, a Béke, az Új Élet — szakszövetkezet tagsága elha­tározta, hogy egyesíti erőit. A döntés helyesnek bizonyult, mert nemcsak a határ lett nagyobb, ha­nem nőttek a termelési eredmé­nyek, javult a munka minősége. Ezt bizonyítja az, hogy a szövet­kezet az egyesülést követő kél évben is elnyerte a kiváló címet. Növelik a szőlőterületet — Harmadszor is megpályázzuk — mondja Csipkó Sándor elnök. — Ehhez megvannak a feltételek. Az "össz 'érdekeltségi földterüle­tünk meghaladja a 10 ezer hek­tárt, amiből' több, mint háromez­ret művelünk közösen. Fő terme­lési ágazatunk a szőlészet. Az ül­tetvény nagysága csaknem öt­százötven hektár. Ez adja a fő jö­vedelemforrást, ezért fokozatosan korszerűsítjük. A munkát még 1980 előtt be akarjuk fejezni. Bár lehet, hogy ez az év s vesszők kora tavaszi elfagyása miatt ne­héz lesz, de bízunk abban, hogy a tervet sikerül teljesíteni. Az el­múlt három év szőlőterméséf-laga ugyahis meghaladta a száz má­zsát. hektáronként, és ezért derű­látók vagyunk. Bízunk, hogy sike­rül megtölteni a csaknem 50 ezer hektoliter befogadóképességű pin­cénket, amelynek tárolóterét 12 ezer hektoliterrel bővítjük. — A boraikat palackozzák is? — A sollvadkerti szövetkezetek­kel szeretnénk együttműködni — válaszolja az elnök. — Nekik pa­lackozójuk van, nekün)' meg vö- rösborerjesztőnk. így a-egvan az együttműködés feltétele. Egy év óta a tagságtól megvásároljuk a mustot. A termelés további növe­léséhez elősegítjük a tagsági sző­lők telepítését. Az új ötéves terv­ben mintegy 300 hektárral növel­jük az ültetvényeinket. Felét nagyüzemi módon, de tagsági te­lepítésben valósítjuk meg. Nincs eldöntve, hogy az iparban dolgo­zók, de a mezőgazdasággal is. fog­lalkozók lelepílhelnek-e szőlőt Nem tisztázott az sem, hogy egy tag mekkora területet ültethet be szőlővel és .nem megoldott a jö­vedelemmegosztás sem. Az vi­szont jó, hogy az új szabályozók szerint a szövetkezeti tag is kap­hat telepítési kölcsönt. Így bí­zunk benne, hogy 1985-ig sikerül ezer hektárra fejleszteni a szö­vetkezet nagyüzemi szőlőültetvé­nyét. Előtérben a táblásitás — Hogy az új tervidőszakra ki­tűzött céljainkat megvalósíthas­suk. a táblásításra alkalmas terü­leteket összevonjuk. A szántóföl­dön is megteremtjük a korszerű ‘termelési '-fel(étereket- ;A£ 'ifsály i- tásban áttérünk a máshol jól be­vált ágazati rendszerre. Jövőre már ágazatonként készítjük el terveinket. Külön a szőlőre, a szántóföldi növénytermesztésre, és az állattenyésztésre együtt, a gép­park használatára. valamint a ke­reskedelemre külön-külön. Ez utóbbihoz tartozik majd a borá­szat. — Van elegendő szakember is? — A szakmai színvonal növe­lését állandó, feladatunknak tart­juk ;— folytatta tovább az elnök. — A vezetők jólképzettek. Ta­valy két szőlészeti kerületvezetőt, főborászt. főkönyvelő-helyettest, gépészeti főágazatvezetöt. jogta­nácsost. konyhayezetőt vettünk fel. de még jelenleg sincs elég üzemgazdászunk, valamint bér­es munkaügyi szakemberünk. En­nek megoldására három főiskolai hallgatóval kötöttünk szerződést. Anyagilag és erkölcsileg támogat­juk őket. hogy tanulmányaikat sikeresen befejezhessék. ' — Milyen a szövetkezet állatte­nyésztése? — Jelenleg 120 anyakocánk és 850 anyajuhunk van — mondja kissé gondterhelten az elnök. — Ez utóbbit a tervidőszak végére 2 ezerre növeljük és csatlako­zunk az akasztói juhtenyésztési rendszerhez. Szarvasmarha-hizla­lással is foglalkozunk, amihez a borjakat a tagsági gazdaságoktól vásároljuk meg. Hosszú távú ter­vünkben szerepel a tehenészeti telep is, mivel a szövetkezetnek csaknem ezer hektár legelője van, amelyen, ha elvégezzük a belvíz- rendezést, olcsó tömegtakarmány terem. — ... Az emberekre is gondol? nak? — Szociális ellátottság javításá­ra vásároltunk három autóbuszt. Üzemi konyhát és melegedőhe- lyeket építettünk. A fiataloknak ifjúsági klubot hoztunk létre, az időseknek pedig kiegészítjük a nyugdiját. Az anyákat gyermek- gondozási szabadságuk ideje alatt segélyben részesítjük. Segítik a tagsági gazdálkodást A — A szövetkezetpolitikai és gaz­dasági céloknak megfelelően tá­mogatjuk a tagsági gazdálkodást, mondja az elnök. — A taglét­szám megközliti a 3500-at. Több­ségük idős ember, akik kertjük­ben zöldséget, gyümölcsöt ter­mesztenek, az istállóban szarvas­marhát, az ólban sertést tartanak. Tavaly is több, minit' 50 millió fo­rint értékű árut vásároltunk a kisgazdaságoktól. Ezért érdekünk, hogy segítsük őket a termelés­ben. — A községi legeltetési bizott­ságtól átvettük a gyepet, amit a tagságnak osztottunk ki, a szarvas­marha-tartóknak a lucernát is. A sertéstartók, ha a szemestakar­mányt a kombájnszérűről szállít­ják el. kevesebbet fizetnek. Több kocát is kiadunk ebben az évben. Az állatok árát hízóban is vissza­térítheti a tag. almi mindenképpen könvebbség. A kertészkedőknek palántáról gondoskodunk. Segít­jük a taaság meggy- és szamóca- telepítését. A tagsági termelést külön gazdasági ágazatként ke­zeljük. A keceli szakszövetkezet jól gazdálkodott. Valószínű, hogy az idén ismét sikerül teljesítenie tervét és harmadszor is elnyeri a Kiváló szövetkezet címet. Bóna Zoltán 1976. évi pedagógiisnap kitüntetettjei KIVÁLÓ TANÁR: László Sán­dor (Kecskemét, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkáskép­ző Intézet); Pénzes Jánosné szak- felügyelő (Kiskőrös, Petőfi Sándor Általános Iskola); Szakács Jenő (Kecskemét, Katona József Gim­názium). KIVÁLÓ TANÍTÓ: Hordós Ká- rolyné (Kiskecskeméti Általános Iskola); Moretti Alfrédné (Kis­szállás, Álmajor). KIVÁLÓ ÓVÓNŐ: Romsics Sándor né (Kalocsa, 7. sz. Óvoda). AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA: Baunoch György- né (Kiskunhalas), dr. Bikfalvy Miklósné (Kiskunhalas), Csáky Klára (Kecskemét), Cserni Lász­ióné (Kalocsa), Dancsa Bálint (Baja), Dinnyés Istvánná (Kis­kunfélegyháza). Farkas Ferenc (Kecskemét). Fehér László (Solt- vadkert). Fejes Istvánná (János­halma), Fenyvesi József (Nemes­nádudvar), dr. Forczek Györgyné (Kiskunhalas), dr. Gaál Dezsőné (Baja), Gaál Péterné (Kissolt), Gál Györgyné (Vaskút), dr. Gasz- ner Miklósné (Baja), Gubán lm- réné (Fülöpszállás), Győrffy Im- réné (Kiskunmajsa), Halasi Mi- hályné (Lajosmizse), Karáth Im- réné (Kecskemét), dr. Kiss László (Baja), Kuczi Károly (Kalocsa), Losoncz Tiborné (Tompa), Ma­gyar Lajosné (Kiskunhalas), Mai­sai Károlyné (Szalkszentmárton), Nagy Gáborné (Kecskemét), Nagy Imre (Gara), Nebojszki Sándorné (Baja), Pancza Eszter (Kecs­kemét), dr. Papái Sándorné (Kis­kunfélegyháza), Patkó Józsefné (Bácsalmás), Pesti Judit (Kiskő­rös), Rácz Istvánná (Baja), Regé- czy Leóné (Baja), Riedl Károlyné (Baja), Sörös Ferenc (Balotaszál- lás). Slachta István (Bácsalmás), Szabó Imrené (Kiskunfélegyháza), Szabó Pálné (Kecskemét), Sza- bovlyev Istvánná (Hercegszántó), Szamosvölgyi István (Kalocsa), Szappanos Benedekné (Kecs­kemét). Szászi Endréné (Kiskő­rös). Taba Istvánná (Dunapataj), Torma László (Lajosmizse). Tóth Sándor (Kecskemét). Varga László (Kiskunfélegyháza), Végh János­né (Kecskemét), Vörös Józsefné (Kalocsa), Vuity Sándor (Baja). MINISZTERI DICSÉRETET kaptak: Adamik Józsefné (Hel­vécia), Bajusz Pálné (Érsekhal­ma), Bálind Józsefné (Baja), Beck Istvánná (Baja), Biácsí Sándorné (Kiskőrös), Bodor Dezsöné (Kis­kunfélegyháza), Bodrogváry Já­nosné (Tiszakécske), Bussay Fe- rencné (Harkakötöny), Brantner Istvánná (Kunszentmiklós), dr. Csanádi Lajosné (Kalocsa), Cseh Béláné (Sükösd). Dunai Istvánná (Foktő), Endrődi Józsefné (Kis­kunhalas), Erdős Nándorné (Hel- vécia-Feketeerdő), Gaál Csaba (Dunaegyháza), Gál Jánosné (Kis­kunfélegyháza), Halász Sándorné (Lajosmizse), Halasi Pál (Kecs­kemét), Hódos Józsefné (Soltvad- kert), Horváth László (Baja), Jág­falvi Miklós (Kecskemét), Kál­mán Lajosné (Kecskemét), Kecs­kés Jánosné (Nagybaracska), Kiss Bálintné (Kiskunfélegyháza). Kiss Mihály né (Kecskemét). Kovács Sándorné (Dunaegyháza), Kozla Lukácsné (Kecskemét), dr. Kő- halmy Tamásné (Baja), Kuna Gá­bor (Kecskemét), Maliár Józsefné (Kiskunfélegyháza), Mák József­né (Kiskunfélegyháza), Mészáros Béláné (Kalocsa), Mészáros Ist­vánná (Helvécia), Pál Tamás (Izsák), Permai Gyula (Baja), Pé­csi József (Baja), Rabata Józsefné (Baja), Romsics Károly (Kalocsa), Sípos Sándorné (Kecskemét), So- modi Lászlóné (Tiszakécske), Sü­tő János (Miske), Stiblár József­né (Kiskőrös), dr. Szűcs Endréné (Kecskemét), Tornyai Jenöné (Kecskemét), Török István (Vá­rosföld). KIVÁLÓ DOLGOZÓ lett: Al­bert Mihályné (Kiskunhalas), Aranyos Istvánná (Gara), Bagó Anlalné (Tiszakécske),' Bakos Andrásné (Nemesnádudvar), Bar- tus Péterné (Tompa), Besze Sán­dorné (Kiskunfélegyháza), Csabai Antalné (Kecskemét), Csereklyei Tivadarné (Kecskemét), Délity Jakabné (Baja). Dunai Antalné (Kecskemét), Imreffi Györgyné (Soltszentiimre), Jánosi Miklósné (Bátya), Juhász Sándorné (Kis­kunfélegyháza), Kiss Lászlóné (Kiskunhalas), Koch Györgyné (Kecskemét), Kovács B. Antalné (Kiskunhalas), Kovács Béláné (Kecskemét), Kubatov Antalné (Csátalja), Kürtösi Mária (Kecs­kemét), Molnár Lajosné (Kalo­csa), Mezei Jánosné (Solt), Nagy Mihály (Kecskemét), Oláh. Lász­lóné (Kiskunhalas), Palotai Imré- né (Baja), Papp Lászlóné (Kis­kunfélegyháza), Polgár Jánosné (Kecskemét), Repka Andrásné (Jánoshalma), Riavicz Jánosné (Baja), Siskovics Lajosné (Baja), Stéhli Jánosné (Baja), Szebellédi Ferenc (Kecskemét), Tarjányi Fe- rencné (Kiskunfélegyháza), Tere­mi Sándorné (Kiskunhalas), To- kodi Jánosné (Mélykút), Turbucz Istvánná (Fülöpszállás), Ulicska Andrásné (Lajosmizse), Varga Józsefné (Tiszakécske). Zakar Mi­hályné (Kerekegyháza). A Mun­kaügy kiváló dolgozója lett: Mó­zes Ernőné (Kunszentmiklós). BUDAI DEZSÖ-DÍJAT kapott: Baráth József, a kiskunhalasi Szüts József Általános iskola ta­nára; dr. Dobos László, a me­gyei bíróság elnökhelyettese; Gu­bán Imre, a fülöpszállási általá­nos iskola igazgatója: Halász Fe­renc, a Petőfi Népe művelődés­politikai rovatának vezetője; Herpay László, a fülöpházi álta­lános iskola igazgatója; Kovács Róbert, a kalocsai 619. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára: Szamosi Ferenc, a kis­kunfélegyházi József Attila Álta­lános Iskola igazgatója; dr. Szán­tó Gellértné, a garai nemzetiségi tagozatos általános iskola tanára. A kiváló tanár, tanító és óvónő 'kitüntetéseket ma veszik át Buda­pesten. Ugyancsak ma kapja meg a Belkereskedelem kiváló dolgo­zója kitüntetést a kecskeméti Vincze Bálint szakoktató. A Ki­váló szövetkezeti munkáért elis­merésben részesül Paraskevov Jordánon Emilné (Kecskemét) és Sípos Károly (Kecskemét). Nyomdában az új telefonkönyv • Július második felére készül el az új közületi telefonkönyv. Jelenleg az Athenaeum Nyomdában mélynyomó rotációs nyomással készül a már nagyon várt távbeszélő-névsor. (MTI-fotó—KS) EGYMILLIÁRD FORINT ÉRTÉKŰ KÉSZLET Hétfőtől újabb INTERKER­börze Az Országos Piackutató Intézet 80 nagyvállalat és 14 ipari szö­vetkezet részvételével június 7— 18 között rendezi az idei máso­dik INTERKER-börzét az Építők Szakszervezetének székházában. A kéthetes börzén több mint egy- milliárd forint értékű, náluk fe­lesleges készletet — köztük vas- kohászati anyagokat, gépeket és műszereket, alkatrészeket, szer­számokat, festékeket, vegyi- és műanyagokat — kínálnak a vál­lalatok, szövetkezetek. Az Országos Piackutató Inté­zet tájékoztatója beszámol arról, hogy tíz éve szervezték meg a vállalatok keresletéről és kíná­latáról tájékoztató INTERKER- szolgálatot, amely szakosított ki­adványokban adott információkat. Egy évvel ezelőtt rendezték meg a felesleges készleteiket eladás­ra ajánló, s a beszerzési nehézsé­gekkel küzdő gazdálkodási szer­vek első közvetlen találkozóját, a börzét, amelyen annak idején a 200 milliós kínálatból 60 mil­lió forint értékű talált új gaz­dára. Az őszi akcióban már száz­millió forintos forgalmat bonyo­lítottak le, az idei elő tavaszi börzén pedig 75 vállalat és szö­vetkezet több mint 200 millió fo­rint értékű olyan elfekvő anya­got értékesített, amelyet másutt jól tudnak használni. (MTI) Egy választás krónikája © Közvetlenül a választások elptt, július—augusztus fo­lyamán a Kisgazdapárt elemeire bomlott. Egyes rétegei a külön­böző ellenzéki pártokhoz csatla­koztak aszerint, hogy tőkés, libe­rális, dzsentri, horthysta, gazdál­kodó, vagy értelmiségi hivatal­nok, konzervatív vagy demokra­tikus politikai nézeteket vallot­tak. Ezt a helyzetet egy évvel a választások után, 1948. május 8- án Barcs Sándor így jellemezte a Kis Újságnak írott vezércikké­ben: „1947 nyarán Dobi István nem pártot vett át, hánem egy menthetetlennek látszó politikai csődtömeget...” Ugyancsak egy évvel a tárgyalt események után Dobi István írta a Kis Újságban: „Nekem az a meggyőződésem, hogy a párt régi bajainak igen jelentős része abból származott, hogy nem volt közös ideológiánk. A mi pártunk nemcsak 1945—46- ban volt a legkülönbözőbb gon­dolkodású és legellentétesebb ér­dekű emberek rosszul megszer­vezett gyülekezete, hanem 1930­tól 1943-ig is. Az én számomra 1945-ben a pártba behelyezkedelt nyugalmazott bankigazgató vagy földbirtokos nem kevéssé volt idegen. A párt paraszti voltából amúgy is fakadó kettősség nyil­vánult meg a Kisgazdapárt vá­lasztási ggitációjában is. Egyik lapunk, az Igazság, a demokrati­kus pártok választási szövetségé­ről tessék-lássék mellékmondat­ban, mint valami szükséges rosszról ír, ugyanakkor j a fő­mondatokban különállást és kü- lönutat hangsúlyozza. Magyarán szólva: a párt sajtója gyakran a demokratikus egységfronttal szemben álló választókra kacsint­gatott”.' Ha már az Igazságot említet­tük, nyomban tegyük hozzá azt is, hogy az újságnak két válto­zata forgott közkézen, a válasz­tások idején. A fekete fejléccel megjelent Igazságot rendszerint vidékre küldték, s a benne elhe­lyezkedett cikkek harcosan véd­ték a kisparasztok érdekeit — a nagykereskedőkkel szemben. Az ugyanazon a napon megjelent, de piros fejlécű Igazság — amelyet Budapesten terjesztettek — vi­szont arról biztosította a nagy- kereskedőket, hogy. a Kisgazda- párt megvédi érdekeiket — a pa­rasztokkal szemben. A magántu­lajdon védelmét, — a koalíciós egyezség ellenére — a Szabad Népet kivéve, szinte minden új­ság önmagának igyekezett kisa­játítani. A hasonló módszereket elkerü­lendő, a Szabad Nép (Révai Jó­zsef vezércikke, 1947. július 6.) már a választási harcok kezde­tén figyelmeztette a partnereket: „Nem szabad, hogy a választási küzdelmet a demokratikus pártok egymással való versengése domi­nálja, mert ha igen, akkor a vá­lasztási versengés a dolgok logi­kája folytán egymás túllicitálá- sára, szennykonkurrenciára, de­magógiára, a demokratikus köz­érdek háttérbe szorulására vezet­ne, és egy ilyen szennykonkur- rencia gazdaságilag is, politikai­lag is, komoly réseket ütne fia­tal demokráciánk alapjain. A vá­lasztási versengés közben sem szabad megfeledkezni a kormány­zópártok közös felelősségéről...” A választásokon a négy koalí­ciós párton kívül hat ellenzéki párt is indult:, a Polgári De­mokrata Párt, a Magyar Radiká­lis Párt, a Független Magyar De­mokrata (Balogh) Párt, a Magyar Függetlenségi (Pfeiffer) Párt, a Keresztény Női Tábor és a De­mokratikus Néppárt, amelyet Barankovics vezetett. Programjuk tömören kifejezhető: a Független­ségi Front tételeinek tagadása. Áttekintve a korabeli sajtót, is­merve a választási hadjárat vég­ső kimenetelét, elmondhatjuk: a népi demokrácia leghatározottab­ban fellépő ellenfele a Kisgaz­dapártból kizárt, hosszabb ideig párton kívüli Pfeiffer Zoltán ve­zetése alatt álló legszélsőségesebb ellenzéki párt, a Magyar Függet­lenségi Párt volt. Szemben állt — mint Pfeiffer Zoltánnak június 14-én az új koalíciós kormány programjának vitájában elhang­zott felszólalása is rávilágít — a kormány egész politikájával. De politikai okokból, a közvélemény megtévesztése céljából csupán a munkáspártokkal szállt nyílt vi­tába. „Két ellentét van a politikai életben — írta augusztus 30-án Pfeifferék szócsöve, az Ellenzék — a.) a marxista és polgári pár? tok ellentéte, b.) a koalíción belül és kívül álló polgári pártok kö­zött érvényesülő ellentét”. Ezt az utóbbit bocsánatos bűnnek tartja az újság, mert — idézem — „vi­lágnézeti alapja nincs”, ugyanak­kor sajnálatos is, mert a „polgári gondolat mögé felsorakozott erő­ket bontja meg”. Ezt írták választási zászlójuk-; ra: „Végső célkitűzésünk a tisz­ta demokrácia! Félelemtől és nél­külözéstől mentes életet minden­ki számára! A magántulajdon nevében, a vallás szabad gyakor­lásának teljes biztosításáért!” A szóbanforgó programadó új­ságból az is kitűnik, hogy a Pfeif- fer-párt a kapitalizmus korlá­tozás nélkül támogatását, az álla­mosítások megszüntetését hirdet­te. Követelték még a népbírósági rendszer megszüntetését, a poli­tikai rendőrség hatáskörének szű­kítését és a B-listázás „maradék­talan revízióját”. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom