Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. Június 20. lágyan pmló földön. Vigyázok, cipőm éle meg ne zavarja a már elvetett magvak békéjét. — Ki villamosított ezen a dű- lőútdarabon? — Én — özvegy Németh Pálné. — Egyedül? — Igen. Mihozzánkig — ama tanya a miénk —, meg ott közben az édesanyám, Dukai István- né házáig. —.Abba a harmadikba? — Oda nincs bevezetve. — Mennyibe került? — ötvenezerbe... Bizony, jó pár esztendeig spóroltunk rá. Húszezret a mama rakosgatott össze a járadékából, harmincat én adtam bele. A fiam a beszerelést állta. Tanyánként négy és fél — négy és fél ezerért. Ügy, hogy benne van hatvanezer forintba. — De jobb így, hogy — van. — Ó, egészen más a világ... Tudja, elnézte, megszokta az ember. hogy fúrnak, szerelnek, építik a vezetéket. Mit sejtettem én, mikor lesz abból világosság. Ser- tepertélek odabent, hát egyszerre kifényesedik minden. Bekapcsolták az automatát. — Hogy gazdálkodnak? Már úgy értem... — A fülöpházi téesz-ben vagyunk. Ezt a kukoricát is a szövetkezetnek vetem — százalékra. Remélem, kikel még. Mindent megfog az ember. Dolgozok én százalékos művelésben, növény- termesztésben, gyümölcsöt szedek. Csak nekem elég nagy út a téesz-földig. Egy idős embert is ápolok. — Ha meg nem bántom, mióta özvegy? — Ezerkilencszázhatvanhét óta. Három fiam van. Ä huszonhat éves. a MÁV-nál dolgozik, a középső katona, a tizenhét esztendős velem gazdálkodik. Pár évig még itt marad, azt mondja... Most, hogy kijött ez az új töri vény a háztájiról, vidorabb lett a tanyán való nép is. Hogy ami tejet, állati terméket, jószágot a téeszen keresztül értékesítünk, azt átszámítják munkanapra és a nyugdíjba is beszámít. — Maguknál mi van a háztájin? — Két tehenet fejek, disznót hizlalok, nevelek vagy félszáz baromfit. Meg zöldségfélét termelünk, már amennyi nekünk kell. — Meg most már itt a villany ... .— Igen. azért is vezetteti be a tanyai parasztság, hogy például darálót hajthasson vele. Nekem hűtőgépem van, az kellett a televízió előtt... Lesz mire kapcsolni. Nálunk tizenegy égő, nyolc konnektor van. Anyámnál hat égő, meg nem is tudom, hány konnektor, kevesebb, mint miná- lunk... — Van mi mellett olvasni esténként. — ő már nemigen olvasgat. Mi reggel hátkor kelünk, s este kilenc-tízig vagyunk fenn. Addig mindig van motyorászni való a tanya körül... Ügy élünk, ahogy lehet... özv. Németh Pálné a búcsúkézfogás után visszamegy a homokszürke hantokhoz, folytatja az abbahagyott sort. Mi pedig a mentőautó után iramodunk, amely a közelben vágott le az egyik tanyába. Mi történt? — Apánk érszűkületes,— közli csöndes szomorúsággal a menyecske. — Tegnap bent voltunk vele a körzeti orvosnál. Azt mondta, kórházba kell befeküdnie. Felírta, hogy ma mentoko- csit küld érte. Jött is — látják. Veszélyben is közelebb van ma-’ napság a segítség — tanyán. Ágasegyháza már jó régen a hátunk ' mögött — Izsák még jó messze előttünk. Túl a ligeteken, bokros tanyákon, példásan ápolt gyümölcsösökön, szőke szőlőtáblákon. Addig jó pár kanyart levág még a friss lombú fák lugasa alatt osonó betonút. Tanyavilág. De már rég nem az a bizonyos „szűzi” tájék, amely az emberi tűzhelyek irdatlan távolságával riasztja a városi zsúfoltsághoz szokott embert. Közelebb kerültek volna egymáshoz, a tanyák? Méterben, kilométerben mérve nem. Máshogy. Itt ez a sima országút. Húsz autó is elrobog rajta, míg valamelyik dűlőútról egyetlen lovas kocsi is felbaktat rá. Akkor is úgy, hogy előbb meghúzza a szárat a gazda. Állj! Nemcsak a KRESZ iránti tiszteletből, hanem, hogy utat engedjen maga mellett a tanyák közé elporozó gépkocsinak. S a gépi sebesség a kilométereket is „összehúzza”. Bensőséges látvány a távolban munkálkodó asszony is. Emberanya — a Földanya hátán. Mind- kettejükre napfény zuhog oda- fentről. Oldalról meg a tanya vakító fehér fala „reflektorozza” az asszonyt, ahogy halad, halad a íöldmivelö ember ősi mozdulataival. Meghajol, kurta nyelű kis kapáját úgy billentgeti maga előtt, mintha vele kapaszkodva araszolna előre. Ráhull a kifényesedett vas az eső után kissé „bebőrözött” talajra, apró rést hasít, s a pár pillanatra megnyílt földbe már bele is kucorodott a mag. Ami az előbb még a zsebbé formált kötényben várt sorára. A kapa elengedte' a fölemelt földpikkelyt, s az óvón rátakart a parányi szunnyadó életre. Egy puha lépés rá. hogy még biztonságosabb legyen a fekhelye. Madárfütty hívja fel a figyelmet. milyen nagy erre a csönd. De nem a magány némasága ez. A technikai civilizáció hangjai. eszközei lépten-nyomon jelt adnak ittlétükről. Ebben a tágas, zavartalan békességben nem magára hagyatott már a tanyai ember. Alighogy kiszállunk a „Zsigá”- ból. közelünkben máris brum- mogva lassít, majd megáll a távolsági autóbusz. Kik jöttek meg városból, kik a községből, nem tudni. Reggel fölkerekedtek, s boltot, hivatalt, iskolai évzárót 9 Tanyák közt vezetnek a villany- drótok. I Özv. Németh Pálné: — Hogy kijött ez az új törvény a háztájiról, vidorabb lett a tanyán való nép is. megjárva már itthon is vannak. Még tán dél sincs. Mikor a busz elzúg, s a fasor még a neszét is elnyeli, libacsapat bádog-hangzású gá-gázása üdvözöl bennünket a gyepes ku- bikgödörből. Dudorászó muzsika fölöttünk: a villanydrót „énekel”. Jócskán bekúszott már a vezeték a kát- rányszagú villanyfák csúcsain — oda le a tanyákhoz. Vajon melyik téesz vezettette? Kérdezzük meg az asszonyt. Óvatosan lábolok- el hozzá a Országúiról ... S akik a betonúton iramodva benéznek az autóról az útfélen épült tanyák takaros udvarára. talán még irigylik is a barátságos, csöndes nyugalmat. Egy-egy zaklatottabb napon az is megfordul a fejükben, hogy „itt aztán bajosan fenyegeti infarktus az embereket”. Aztán a hajnaltól késő csillagteltéig tartó munkára, Németh Pálné szavával élve, „motyorá- szásra”, meg a zordon őszi esőre- sárra, hólepte utakra gondolva, azzal a belső sanda érzéssel futnak tovább, hogy: „Azért isten tudja — kiköltöznék-e ide? Csak érjünk haza, indulok az ABC-be, s utána beülök a presszóba, elcsevegni egy dupla mellett... ” Tóth István Lefölözték a tejet és a hasznot Leleplezték a fogyasztók megkárosítóit Olvasóink közül sokan nem ismerik a tejfeldolgozás technológiáját, s ezért először erről szeretnénk néhány szót ejteni. Minden tejüzemben a felvásárolt tejet lefölözik, szeparálják, ezután a sovány tejet és a tejszínt pasztőrizálják. Végül a már sovány tejet a tejszínnel zsírosítják. A kereskedelmi forgalomban általában a Magyar Szabvány (MSZ: 12254—73) szerinti tejet hozzák forgalomba, amelynek zsírtartalma 2,8 százalékos. Ettől a feldolgozó üzem eltérhet plusz-mínusz 0,1 százalékban, vagyis a tej lehet 2,9 vagy 2,7 százalékos zsír- tartalmú. Lapunkhoz különböző helyekből több fogyasztói észrevétel érkezett, amelyek egyértelműen azt kifogásolták, hogy nincs meg a soltj Dunaitej által forgalomba hozott. zacskós tejnél a hét bizonyos napjainál a szabványban előírt zsírszázalék. Szerkesztőségünk ezért felkérte a megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetet, hogy június 12-én ellenőrizze az üzemben 11-én gyártott tej minőségét. Kérésünknek eleget tettek, s a vegyelemzési jegyzőkönyvek a következőket állapították meg; A solti ÁFÉSZ ABC-áruházában vásárolt tej zsírtartalma 2, a hartai 16. sz. ÁFÉSZ vegyesboltjában vásárolt tej zsírtartalma ugyancsak 2, a hartai 3. sz. ÁFÉSZ önkiszolgáló boltjában megvett tej 2,1 százalék zsírt tartalmazott. Vizsgálták a tejet érzékszervi, zsírmentes szárazanyagtartalom, térfogat, savfok, csomagolás, jelölés szerint is, , ám ezekkel különösebb gond nem volt. Térjünk vissza a zsírtartalomra, hiszen, mint a vegyelemzési jegyzőkönyvek mutatják, .itt történt visszaélés. A solti Dunatej üzemében június 11-én 23 215 liter tejet „gyártottak”. Ennek nagy részét Budapestre, Csepelre, Budára, más részét pedig Solt, Har- ta, Dunavecse és környéke üzleteibe szállították. Az üzemben a késztermék és a félkész termék laboratóriumi vizsgálati napló szerint az üzletekbe kiküldött tej — ez a 18 mintavételből is kitűnik — 2,8 százalékos zsírtartalommal rendelkezett. Jelentős különbség van azonban a naplóban szerepeltetett adatok és a...tényleges megállapítások között. Az történt, hogy' az ,ji^émb^n gyártott lejbe nem tettek kellő meny- nyiségű tejszínt, zsírt. Érdemes számolni egy kicsit. Egy liter tejnél, ha 2,1 és a 2,8 százalék közötti különbséget vesz- szük, a fogyasztót 0,7 százalék zsírtartalommal károsították meg. A tejzsír kilója 90 forint. Ezt alapul yéve 1 liter tejből a tejüzem 0,72 deka zsírt „spórolt el”, amely forintban kifejezve 65 fillér. Ezt ha összevetjük az üzletekbe kiküldött 23 215 litibr tejjel, a fogyasztókat összesen 15 118 forinttal károsították meg. Mint már bevezetőnkben utaltunk rá, több helyről és több alkalommal kaptunk jelzést, ezek, s a vizsgálat tényei feltételezik, hogy a solti Dunatejnél nem ez volt az egyedüli alkalom — mondjuk ki — a csalás elköveiSÄS-ZTdRÖZÖTT MIM— !ÍU7- ..Wi- •.„.***„.• tésére. Amennyiben az üzem hetenkeni csak egy alkalommal követett el ilyen, a fogyasztók zsebe elleni merényletet, egy hónapban a fogyasztói megkárosítás meghaladja a 60 ezer forintot. Érdekes, hogy a bejelentők általában a szombati tejre panaszkodtak, amelyből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Dunatej vezetői felfedezték: szombaton a legritkább a tej- és hústermékek minőségi ellenőrzése, hiszen ezeket megvásárlás után nyomban vizsgálni kell,-s ezt egyetlen intézet sem vállalja különböző okok — szabad szombat, félnapos munkanap — miatt. A solti Dunatej vezetői nyilván védekezni fognák azzal, hogy több tartályban készítették a tejet, a csupán az egyik tartály volt az, amelyik nem tartalmazta a Magyar Szabványban előírt zsírszázalékot. Ez előfordulhatna, ám ekkorát tévedni nem lehet, hiszen a buti rométer skáláját leolvasni szinte gyerekjáték, s nagyon rosszul kell látnia a laboránsnak, a keverést végző dolgozónak, ha 0,1 százalékot téved. A solti Dunatej visszaélése nyilvánvaló, s ezért a megyei Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet a vegyelemzési jegyzőkönyvek alapján feljelentést tesz. Érdemes lesz a bűnüldöző szerveknek alaposan körülnézni e tsz- közi vállalkozás üzemében, ugyanis - ahol ilyen durván, de kórmönfontan csapják be a vásárlókat, ott más visszaélésre is fény derülhet. Nyilvánvalóan az ellenőrzéssel is baj lehet, s e csalás — miután, ezt egy ember nem követheti el — összefonódásra is alkalmat teremtett. A solti Dunatej vizsgálata tehát megér egy „misét”. Gémes Gábor „HAJNALI NÉGYKOR EGY SZEGET BEVERNI...” Brigádportré árnyalatokkal 9 Hencz János, Kovács László, Farkas Ferencné, Kara Sándor, Combos Erzsébet és Szabó József. A József Attila nevét viselő forgácsoló brigád a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának kétszeres aranykoszorús szocialista brigádja. A nyolc szakmunkás 1968-ban alakította meg a kollektívát, s az évek során «gyre többet bizonyítottak. A tavalyi brigádértókelés sem először sorolta őket a legjobbak közé, pedig az Éíüzcm címet nyert gyárban szép számmal akadt vetélytárs. A brigádtagok esztergályosok, de megállják a helyüket a fúró- és marógép mellett, van aki beállhat gyaluzni, s szükség esetén akad közülük ember a köszörűhöz is. Munkamódszerükben sok megszívlelni való van, nem egy kezdeményezést indítottak útjára. Van, amiben már követőkre leltek, de most is akad úttörő-vállalkozásuk. Teljesítményük évek óta a legmagasabbak között van a gyárban, pontosabban a legtöbb normaórát ők teljesítik. — Idei vállalásunkban új — kezdjük a beszélgetést Kovács Lászlóval —, hogy nem százalékban szabtuk meg. Eddig 108 százalékos folyamatos tervteljesítést tűztünk magunk elé, most viszont fejenként az évi 2 ezer normaóra teljesítésére vállalkoztunk. (A SZIM-ben az egy dolgozóra tervezett évi tiszta munkaidő 1700 óra.) Gyorsan kiderül, hogy ez egyben a maximum. Eleve úgy tervezték az évi munkájukat, hogy nem lesz kieső idejük. Azaz, dehogynem, hiszen ők is elmennek szabadságra, óhatatlanul megbetegedhet valamelyikük, nekik is rendszeresen át kell állniuk új alkatrész gyártására, s nem mondhatnak le a reggeliről sem, hogy csak a legelemibb veszteségeket említsük. Ezeket azonban számításon kívül hagyják. Megvan a brigádtagokban az energia, szakmai tudásukban a tartalék, hogy hozzák azt a teljesítményt is, amire éppen nincs ember, amit veszteségidő terhel. S hogy ez hogyan lehetséges, arra ugyancsak Kovács László adja a példát, mondván, h'ogy a múlt hónapban egy 200 órás munkán 49-et megtakarított. Hát ezekből kerekedik ki fejenként az évi 2 ezer normaóra a gépen dolgozó négy brigádtagnál. Négy, mert Kara Sándorné családi esemény miatt egyelőre távol van a gyártól, Bozóki János már az alakulás óta automata gépbeállító. Combos Erzsi a gépipari szakközépiskola elvégzése után diszpécser lett a műhelyben, Farkas Ferencnét — Mártát — pedig éppen két hónapja tették meg futó meósnak. — Selejtezek — mondja Márta. — De ez egyáltalán nem könnyű. Azt kell gyorsan eldön- tenem, hogy javítható-e a selejt, s ki, vagy mi miatt használhatatlan az alkatrész. Márta tehát futó meós — szalad is eleget műszakonként. Brigádtársai azonban nem dolgoztatják: a József Attilások vezették be elsőként a gyárban az ön- meózást. Selejtet ugyanis szinte egyáltalán nem gyártanak. S ami mégis előfordul — anyaghiba miatt — arról ők el tudják dönteni, hogy javítható-e vagy sem. Egyszóval, hitele van szavuknak a szakmában. Tekintélyt szerzett kollektívájuk. Ezért említheti Hencz János esztergályos, hogy rendszeresen segítik a fiatal szakmunkásokat, kezdő betanulókat. Pedig a veszteségidőket ledolgozó brigád ugyancsak el van foglalva a termeléssel. De hát az sem mindegy, mennyi idő alatt szerzik meg a szakmai rutint a fiatalok. Nem akar a brigád „ki- ugrani” — inkább húzzák magukkal a többieket. A szakmai mellett az emberi tekintélyük is bizonyítja, hogy a 30 tagú gyári munkástanácsba valamennyiüket megválasztották. Műhelytársaik, vezetőik bizalmát egyaránt megszerezték már. • Elnyertek emellett sok minden mást is. Tavaly például Gombos Erzsi és Szabó József a járműipari szakmai verseny első helyezéseit. Kara Sándor brigádvezető május 1-én miniszteri kitüntetést kapott; a KGM - kiváló dolgozója lett. Ugyanezen a napon vette át Szabó József a Vállalat kiváló dolgozója kitüntetést. S mellé a legtöbbet mondó üzemvezetői elismerést, ami így hangzott: „Nemcsak a szakmáról van szó, hanem a helytállásról is. A gyárban két-három ember akad, akire akkor is lehet számítani, ha hajnali négykor egy szöget kell beverni. Szabó József közéjük tartozik.” Kara Sándor a brigádvezető. A Kara név lassan fogalommá válik. Annyi már az eddigiekből is kitűnt, hogy eredményesen, jófelé kormányozza a kollektívát. El kell azonban mondani még, hogy a vállalati szakszervezeti bizottság elnökévé választották. Főbizalmi a műhelyben, és nehéz lenne összeszámolni, mennyi társadalmi munkát végez — sohasem a termelési feladatok helyett. A brigád i szakmai ismereteinek alaposságáról, kezük munkájának megbízhatóságáról tanúskodik, hogy igen gyakran kapnak feladatot az újólag meghonosítandó termékek nullszériáinak előállításában. Nemcsak pórbálkozók, partnerek is a termelési kísérletben. A mindenkori gondokra, módosítanivalók- ra ők hívják fel a fiatal technológusok figyelmét. Ez az alkotó kapcsolat persze kiterjed azokra a meós és szereldei kollektívákra is, akik szintúgy részt vesznek a nullszériák gyártásában. A brigádmunkában nem idei hajtás ez a szövetség. S hogy eredményes volt! a feladatok igényességéhez igazított szoros együttműködés, azt bizonyítja az egyik gyári felajánlás sorsa. Az Ikarusz gyár áprilisban jelentős mennyiségű többlet-autóbusz gyártását vállalta az V. ötéves tervidőszakban. Ez egy- bén felhívás volt a kooperáló gyárak számára, terven felül! szállításokkal elősegíteni az autóbuszgyártás növelését. A SZIM kecskeméti gyára fékberendezéseket állít elő az Ikarusz- nak. Esztendőként a többlet-autóbuszokhoz 5 millió forint értékű fékszerelvény szükséges. A SZIM „felvette a kesztyűt” és vállalta ís ezek megfelelő ütemezésű leszállítását. A terven felüli munka elvégzésére négy szocialista brigádjuk vállalkozott, köztük a József Attila. Ök már teljesítették a felajánlást, a maguk részéről megmunkálták az alkatrészeket. A második' félév alakulásáról beszélgetve úgy számítják Kovács László és társai, hogy nem lesz különösebb gondjuk az idei 2 ezer normaóra teljesítésével. sem. Zsembery Ágnes 9 Mentőkocsi a tanyán. (Tóth Sándor (elvételei) 9 Békés munkában.
