Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. június 15. A legnagyobb gond a tárolótér hiánya A mezőgazdasági üzemek és a gabonaipar együttműködéséről A Bácskai és a Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó közös gazdaságokban a szántóterület 65 százalékát vetették be kalászosokkal és kukoricával. A termények túlnyomó részét a gabonaforgalmi és a malomipari vállalat vásárolja fel a termelő üzemektől. A különböző takarmány-alapanyagokból és takarmányfélékből pedig vásárlóként jelentkeznek a vállalatnál a gazdaságok. A másfél milliárd forint értékű árufelvásárlás és a 600 milliós takarmányforgalomnak 75 százaléka a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetekkel bonyolódik le. RÁJUK MINDIG LEHET SZÁMÍTANI A Zója brigád vállalkozása Ilyenkor, aratás előtt hasznos megbeszélni az üzemek és az 'átvevő vállalat kapcsolatait, gondjait, az együttműködés lehetőségeit. Ez egyúttal alkalom arra is, hogy keressék a zökkenőmen- tesebb értékesítés és tárolás lehetőségeit. Ezért tartottak a napokban a területi szövetség kezdeményezésére a Gabonaforgalmi és a Malomipari Vállalat, vala- v mint a termelőszövetkezetek vezetői egy olyan tanácskozást, amelyen a legfontossabb tennivalók kerültek napirendre. Ismeretes, hogy évről évre emelkednek a termések. A szövetség körzeteiben is a korszerűbb fajták és termeléstechnológiai eljárások alkalmazása , révén szintén számottevően növekedett stz egy hektárra jutó betakarított mennyiség. Az eddig megkötött szerződések alapján a termelőszövetkezetek búzából 12 400 vagon termést akarnak értékesíteni. Ez 5 százalékkal több a tavaly átvett mennyiséginél. Amennyiben az érési és a betakarítási szakaszban az időjárás kedvez, minden remény megvan arra, hogy a gazdaságok jó termést takarítsanak be. A kukoricára kötött szerződéseket még nem véglegezték. Az eddig lekötött mennyiségek viszont máris arra engednek következtetni, bogy a gazdaságok a búzával azonos, vagy azt meghaladó mennyiségű értékesítéssel számolnak a tengerinél is. A korábbi évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy ha a csapadékos a betakarítás idején az időjárás, akkor nemcsak elhúzódik a munka, hanem jelentősen romlik a minőség, csökken a terméseredmény is. Ezért a közös gazdaságok' az idén is jelentős erőfeszítéseket tettek a betakarító-, szállító- és szárítógépek, berendezések beszerzésére, javítására, az eszköz- állomány növelésére. A legnagyobb gond, hogy a terméseredmények és a betakar rítókapacitás emelkedésével nem tart lépést a raktártér növekedése. A vállalat jelenleg a szerződésekben lekötött terménynek csak 50 százalékát tudja megfelelő raktárral fogadni. A többi, úgynevezett szükségtárolóban vagy bértárolással helyezhető el. A vállalati szükségtárolók 3—5 éve épültek, s egy részük elhasználódott már, pótlásukra nincs anyagi fedezet. Az V. ötéves terv tervidőszaka alatt á körzetben csak a kalocsai, 2 ezer vagon terményt befogadó vasbeton siló, továbbá Összesen 2325 vagon űrtartalmú fémtartály építésére lesz lehetőség. További raktárépítést sem a megyei vállalat, sem a Gabona Tröszt anyagi ereje nem tesz lehetővé. Ha számítjuk a hozamok növekedését és azt, hogy a vállalati átmenő készletek is nőnek, ez a bővítés kevés ahhoz, hogy a gondokat száműzze. A termelőszövetkezetek az el- ’ múlt években is jelentős segítséget nyújtottak a vállalatnak azzal, hogy saját kockázatukra, többségükben korszerűnek egyálta- j Ián nem mondható tárolótereikében 6600 vagon áru elhelyezését . vállalták. Az eddig megkötött «szerződések alapján az idén csak búzából 2200 vagon bértárolást ‘ vállalnak. A tanácskozáson elhangzottak szerint további erőfeszítéseket tesznek, keresik a módját, hogy még több termény elhelyezéséhez nyújtsanak segítsé-' get. Szóvátették viszont, hogy a kö- «zöa gazdaságok nem a raktározott, hanem alz elszállított termény mennyisége és minősége alapján kapják meg az ellenértéket. Így tehát minden veszteség és minőségromlás — ami a tárolók állapotából adódóan sok esetben elkerülhetetlen — őket terheli, saját hibájukon kívül is. Egyértelmű vélemény szerint a 30 fillér hetente és mázsánként, amit őrzésre, raktárbérletre, tárolásra adnak, minderre nem ad fedezetet. A vállalat csak a kezelések, rostálások során keletkező természetes veszteséget veszi tudomásul és számolja el. Az anyag- és energiaár-változás, ét munkadijak emelkedése ellenére évek óta változatlanok a betárolási díjak, s e munkák végzése során felmerülő többletköltség is a közös gazdaságokat terheli. Ezt ugyancsak sérelmezték a megbeszélés során a közös gazdaságok vezetői. Sürgették azt is, hogy a vállalat szakemberei nyújtsanak segítséget és rendszeresen együtt vizsgálják meg a tárolt termény állapotát, rendeljék el a szükséges kezeléseket, hogy ezáltal a minőséget meg tudják óvni. A természetes — a termelőszövetkezetek hibáján kívüli ‘—- okokból előálló mennyiségi veszteségeket számolja él a vállalat. Fontos érdek fűződik ahhoz is, hogy az átvevőnek legven meg a lehetősége a tárolási szerződésekben lekötött határidők betartására —íJ szükség szerint időben intézkedjen a tröszt is — mert a termelőszövetkezetékben az üzem- és munkaszervezést zavarja, ha a raktárakat nem üríti ki határidőre á vállalat. Ez gátolja más termény biztonságos tárolási feltételeinek megteremtését. A termelőszövetkezetek, a megyei vállalat és a tröszt képviselői őszintén, hozzáértően és felelősséggel vitatták meg az együttműködést zavaró gondokat és számos hasznos javaslat hangzott el, ami segítséget ad a további munkához. Megfogalmazódtak azok a feladatok is, amelyeket központilag kell végrehajtani. A legfontosabbként állapították meg: további lehetőségeket keressenek az illetékesek a raktárterek bővítésére. Félő Ugyanis, hogy a tárolótérhiány a termelésfejlesztés fékezésévé válik. Dr. Somoskövi István, a területi szövetség munkatársa A kisebb kollektívák, üzemrészek, brigádok a kővetkező időszak feladatait tapasztalataikkal Összevetve mindenütt kidolgozták már ez évi munkaverseny-válla- lásaikat. A vállalati célok és lehetőségek őszinte, alapos megismerése emberközelbe hozta a problémákat. A nagymúltú mozgalom most — felelősségének fokozódásával — új szakasz küszöbére érkezett. A feladatok közt mind nagyobb szerephez jutó minőségi követelmények, a termelékenység növelésének igénye új lendületet adott a versenynek. Erről tanúskodik nem egy felajánlás. A Kecskeméti Konzervgyár III-as konzervüzemének Zója brigádja 1971-ben alakult. Az alapító gárda nem fogyatkozott meg az évek során, s két fiatallal még ki is egészült a most ki-, lenctagú kollektíva. Kurucz Mi- hályné munkaverseny-felelős az egyik legmegbízhatóbb társaságnak, segítőkész brigádnak mondja őket. Pezsgő brigádéletükkel, megbízható munkájukkal, okos véleményükkel. s különösen, az üzemi életben betöltött „motor” szerepükkel többször felhívták magukra a figyelmet. A brigád igen széles skálán játszik. Eredményesen és' rendszeresen vesznek részt vetélkedőkön, nemrégiben szervezték meg mintaszerűen a gyári kismama-találkozót, valamennyien továbbképezik magukat a szakmájukban. Szinte mindenben szívesen vállalnak részt, rájuk mindig lehet számítani. Ezt mutatja a négyszeres szocialista cím, a tavalyi esztendő termette bronzkoszorú. Most azonban többet akarnak: bizonyítani. Idei munkaverseny-vállalá- sukkal magasabbra tették a mércét mint bármikor. A brigádtagok munkája egyszerre közös és különböző. Közös abban, hogy valamennyien kulcshelyet töltenek be az üzem egyes termelési frontjain. Különböző azonban a munkakörük. Hárman műszakvezetők, van köztük gyártáselőkészítő, üzemgazdász,,' sterilizáló, zárógép-kezelő és laboráns. Fiatal koruk ellenére — 25,4 az átlag életkor — régi konzervgyári dolgozók. Ismerik a termelés és a kapcsolódó folyamatok problémáit. — Mikor megismertük az üzem idei tervét, s benne az „erős” uborka-tervet — a gyár 450 vagon uborkát vásárol fel, a tavalyi ; 360-nal szemben — elhatároztuk, hogy ennek teljesítésére tesszük meg vállalásunkat — foglalja össze céljaikat Varga Hona brigádvezető. — Sem új beruházás, sem további létszám nem segíti ki az üzemet. Ezt a 90 vagonos többletet feldolgozni, eredményesen, mint az előző években csak úgy tudjuk, ha javítjuk a termelési feltételeket. Ebben követ el brigádunk minden tőle telhetőt. Sorra vettük a lehetőségeinket, amelyekkel elősegíthetjük a hatékonyság emelkedését. Meg-1 vizsgáltuk, hogyan javítható a Aiinőség, a feldolgozás gazdaságossága, az irányító munka színvonala, mit tehetünk a munka- fegyelem megszilárdításáért. Számtalan lehetőségünkből igyekeztünk egész évre szóló munkaprogramot kialakítani. Az egész kollektívának, és személy szerint minden tagjának akad ebben bőven tennivalója — mind konkrét, meghatározott feladat. A brigád azonban nemcsak a jobbítanivalókat kötötte csokorba. Megtalálták annak' módszerét is, hogyan egyengethetik megvalósításuk útját. Szocialista szerződéseket kötnek több gyári brigáddal, egy-egy közösen megoldható feladat teljesítésére. — Rövidesen elvégezzük társadalmi munkában a rakodóterület megtisztítását, felosztását, hogy méret szerint pontosan elkülönítve tárolhassuk a nyersanyagot — magyarázzák lelkesen egyik javaslatukat. — Ezzel elkerülhető lesz, hogy a drágább apró uborka egy része az olcsóbb, nagyméretű uborka közé kerüljön a feldolgozás során. S így jelentősen javul a gazdaságosság! A terület előkészítéséhez az építőbrigádtól kértünk segítséget. Ez csak egyetlen példa a közös itennivalók közük-amelyeket a karbantartókkal, az anyagmozgatókkal, s a többiekkel. együtt végeznek el. Jellemzőjük, hogy nem tartoznak egészen a Zója „hatáskörébe”, viszont javítják a hatékonyságot, s ezen keresztül beletartoznak a kollektíva közös érdekeibe. Ezért, kér a brigád segítséget a többiektől. Cserébe- azonban maguk is tesznek konkrét felajánlásokat, amelyekkel a többiek munkáját segítik. így teljesek a szerződések. A gyárban minden brigád vá-r lasztott magának tapasztalt,, segítőkész patrónust a termelési vezetők közül. A Zója brigád erre Szélpál Antalnét, q (j.. III-as üzem vezetőjét kérte f^l,^Az ő feladata a gazdasági vállalások feltételeinek egyengetésén túl tevékenységük társadalmi ' segítése is. Az üzemvezető természetesen büszke a brigád eredményéire. De talán még jobban a mostani vállalására: — Az üzemünk idei feladatainak teljesítéséhez minden brigádnak hozzá kell járulnia. A Zója vállalása azonban segít a többi kollektívának, hogy saját céljaikat meghatározzák. Megismerték ezt a felajánlást, s most csatlakozhatnak hozzá a maguk munkaterületén, vagy ennek az alapos feladatmeghatározásnak az ismeretében kiegészíthetik, élőbbé tehetik a maguk vállalását. A brigád idei munkaverseny- vállalása a négyéves brigádmunka tapasztalatainak összegezése, s egyben nyitánya egy igényesebb szakasznak. Maguk is tudják, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen a vállalás teljesítését kritikusan kíséri majd figyelemmel az egész kollektíva. Most kötik meg a szerződéseket, s készítik elő a július elején kezdődő uborkaszezont. Ez azonban — ismerve feladataikat — semmiben sem fog hasonlítani arra, amit ezzel a közkeletű szóval szoktunk elintézni. Zs. Á. A gondok nem gyűrik le őket Az egyébként is csöndes kis főnöki iroda magányos hangulata arról a dicséretes tényről árulkodik, hogy a telepvezető jobban szeret „termelésközelben” tartózkodni. Még pontosabban,» az emberei között. A falon oklevél. Azzal is előbbre leszek, ha leíróm róla a kis üzem nevét, amíg Mi- kus Pál elvtársat előkeresik. írom: Gyümölcs Zöldség Göngyölegellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat Kecskeméti Gyáregysége — annak is az izsá- ki telepe — fűzöm a végére, mert ez már nincs rajta. De hát itt vagyunk. Remélem, nem hagytam ki semmit a cégszerű elnevezésből. Ismét elolvasom: úgy látom, nem. A nagy bürokratikus igyekezetben viszont elfelejtettem megnézni, miért is kapták az oklevelet. A névből mindenesetre kitetszik, hogy gyártanak is göngyöleget, meg ennek diszponálásáról — elhelyezéséről — is gondoskodnak. Megérkezik Mikus Pál. Régi ismerős — még előd-üzemekből. Innen: tizenöt éve. Ide úgy tértünk be, hogy ládagyártókhoz jövünk. A kapun belüli nagy rakodótéren erre mutattak a jelek: a nyárfa- és fenyőfarönkök máglyái. De az utánuk következő műhelyépületek között csupa vas a világ. Alig győzzük kerülgetni kocsinkkal a lemezek, idomok, félkész nyersanyagok „boglyáit”. — Ez az egyes telepünk — magyarázza meg a vezető —, s itt nemcsak fűrész-, hanem vas- üzemünk is működik. A fűrészüzemben ládaelemeket készítünk, azokat a kettes telepen szögezik össze ládákká. A két telepen százhúsz ember dolgozik; az egyesen két műszakban. A vasüzemben negyvenötén munkálkodnak. Kapacitásuk lekötése 120 százalékos. Alaposan meg kellett nyomni a gombot, .hogy a tavalyi 12 millió forintnyi termelési értéket produkálják. — Most is azonnal fel tudnánk venni tíz-tizenöt munkást, de egyelőre nincs. Reméljük, hogy a helyi mezőgazdasági nagyüzemek egyesítésével szabadul fel munkaerő. Koncentrálnak, nem lesz szükség külön- külön műhelyekre. Így > „mozog” a társadalmi struktúra egy nagyközségen belül is. Miként Mikus Pál elmondja, e telep létrehozásának is egyik fő célja a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő foglalkoztatása volt. A forrás kiapadt. Most már az üzem várja nehezen, hogy az új szervezés révén emberekhez jusson. Mert van — és lesz itt munka, feladat elegendő. Benézünk egy-egy műhely- csarnokba. Mindjárt a legközelebbiben alakra nagyon ismerős fém-készítmények. Itt jókora korongok, amott — felül ívesen hajlított, ajtószerű vaskeretek. — Csuklós autóbuszokhoz fordulókorongok, bordakeretek az IKARUS budapesti üzemének — mutatja be őket a telepvezető. — S amiket itt festenek? — Ablakosztók, szintén buszokra, de ezek már Székesfehérvárra mennek. — Hát ezek a négyszögbe hegesztett, szerelt vasvázak? — Kooperációban vagyunk a MEZŐGÉP kiskunmajsai üzemével is, ezeket nekik gyártjuk. Battéria-elemek — a sertésprogram megvalósításának szolgálatában. — Érződik-e itt, az ipari üzemben, mikor milyen sikeresen halad a program a mezőgazdaságban? — Hogyne. Az ösztönző kormányintézkedések hatására például most több a megrendelésünk, mint a múlt évben. Kapcsolatban van ez a háztáji állattartás erőteljesebb támogatásával is. Halljuk, hogy a tsz-ek a háztáji sertéstartóknak is adnak ki battériákat, ilyen „fémketre- ceket”. így is „élteti” egymást egyik ágazát a másikkal. A fűrészüzemben ugyancsak ismerős gépek. Szalagfűrészek. Hány kiskőrösi gyártmány „portréját” közöltük évek folyamán. Vaskocsikkal, gumikerekeken gördül az anyag a fűrészgépkezelők keze alá. Mehet a munka folyamatosan. — Csak ezzel a hagyományos módszerrel elég nehéz. Látják, kézzel tolja-húzza a két munkás a fahasábokat a fűrésznél. Ezért nem valami vonzó már ez a mód... Bár létszámhiány mellett is „hozta" az üzem a tervet — 120—130 százalékos egyéni teljesítményekkel —, a gépkihasználással csak mínuszban vagyunk. Nyolcvan százalékkal. Gondolhatják: ötven munkással indult annak idején a fűrészüzem, s most csak huszonheten vannak. Ez feszítő gondunk. — Hogyan próbálnak segíteni, kilábalni, előbbre jutni? — Vállalati közös fejtöréssel kidolgoztunk egy újítást. A tmk- ban most készítik az alkatrészeit. Egy előtoló szerkezet ez, amely megkönnyíti az előbb látott fizikai munkát. Ugyanakkor általa két fűrészgép összekapcsolható. Míg tehát a hagyományos módon két gép kiszolgálásához négy ember kellett, ezzel a berendezéssel két munkás elvégzi ugyanazt a két gépnél. A szerkezét be is húzza és továbbítja is a fahasábokat, melyekből a ládaelemeket fűrészelik. Százhúsz emberrel működő ipartelep. Hogy lépést tudjon tartani az igényekkel — legyen az a munka természetével, vagy a megrendelési feladatokkal kapcsolatos —, szellemi energiáit is mindig használnia kell. Kulcs- problémából segít kijutni például ez az újítás is. Nem beszélve a gépjárműprogramban rájuk háruló kooperációs kötelezettségekről — ahol... — ... A minőségi követelmények is nőnek — évről évre — jegyzi meg Mikus Pál, és hozzáteszi. — És ezután is megbecsült partnerek akarunk lenni. Tóth István • Farkas Jánosné: — Indulhat a kocsi a láda- üzembe. Van mit össze- szegelni. 9 Ez lesz az a bizonyos előtoló berendezés. Borka Mihály és Halász József illusztrálja, milyen lesz majd összeszerelve. • Csontos Mihály kiváló dolgozó és Kiss Imre a szalagfűrész mellett. Mindkettő szocialistabrigád-tag. • Csűri Ferenc lakatos az ablak- ogztókat festi. Mögötte Füredi Sándor művezető. Támogatás, de nem ingyen! Eredendően érzékeny pontja a beruházás a gazdaságnak. Nem csupán azért, mert egyik főszereplője a bővített újratermelésnek, hanem azért is, mert az elmúlt évtizedekben számtalan gond kapcsolódott hozzá; Aligha véletlen: az V. ötéves terv új lapot nyitott egész beruházási rendszerünkben, a fejlesztésnek támogatási módozatait is újraszabályozta. , ' J : : / A legfontosabb változás kétségtelenül az, hogy a beruházásokat elsősorban gazdaságosságuk alapján ' támogatja az állam, ezzel is tudatosaid befolyásolja a vállalatokat arra, hogy megalapozottan ■ tervezzenek, s a népgazdasági céloktól ne térjenek el. Az állami erőforrások „odaítélési” szabályai ennek egyenes folyamányaként szintén újak: a költség- vetésből eddig ingyen kiutalt (vagy kialkudott...) pénzek helyett a jövőben pályázattal elnyerhető hitelek, különféle kedvezmények segítik a beruházások finanszírozását. A nemrég életbe lépett pénzügyi rendelet ennek szellemében például megszüntette az egyes beruházási támogatások közötti indokolatlan különbségeket — ma az állam, eltekintve néhány kivételtől —, a megtérülési elv szerint adja pénzét a vállalati beruházásokhoz. Nézzünk egy példát. Ha egy vállalat fejleszteni kíván, s ehhez nem elég a saját pénze, állami , támogatást kérhet. Ám kérvényét nagyon meg kell gondolnia, hiszen azt a bank pályázatként fogadja csak el, s később (az Állami Fejlesztési Bank) a pályázatban vállalt feltételek teljesítését szigorúan figyelemmel kíséri. Azaz: időről időre elszámoltatja a vállalatot — miként forgatja, hasznosítja a társadalom erőforrásainak egy hányadát. Ha ígéretei nem teljesülnek — a támogatást részben vagy egészbén megvonhatják. A bank és a vállalat kapcsolata tehát nem szűnik meg a pénztártól való távozás után... Az sem érdektelen, hogy a költségvetésből eddig ingyen juttatott hozzájárulás helyett a jövőben elsősorban adókedvezményt kaphat a kérelmező, tehát a támogatás — közvetett. A beruházás nyeresége után fizetendő adó mérséklésével vagy elengedésével nyújtja az állam a pénzügyi támogatást. Az adókedvezmény természetesen csak azután vehető igénybe, miután a beruházás megvalósult, a gépek termelnek — az új kapacitás nyereséget hoz. Szellemes, közigazgatásilag nem akármilyen megoldás, hogy az utólagos adókedvezményt a Magyar Nemzeti Bank előre hitelezi — támogatási hitelt nyújtván —, ezt a vállalat az üzembe7 helyezés után igénybe vehető adókedvezményből fizetheti vissza — a hitelhez hasonló feltételek szerint. Az új támogatási rendszer indítékai, élvei magától értetődőek, s logikusak. Olyan beruházásokra ösztönöz, amelyek a népgazdasági terv fejlesztési céljainak racionális, gazdaságos, és ezért hatékony teljesítését teszik, lehetővé. Ebben van jelentősége, nagy előnye elődjéhez képest: a gazdaság érzékeny szabályozásra képes eszköz. M. I.
