Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-08 / 134. szám

1976. június 8. • PETŐFI NÉPE • 3 A LEGJOBBAK A HELYI HAGYOMÁNYOKRA TÁMASZKODNAK Sikeres volt a néptáncosok sükösdi találkozója KÉPERNYŐ Mi kell a gyerekeknek? Vasárnap tizedik alkalommal rendezték meg a néptánccsoportok megyei találkozóját. A megye minden részéből összesen tizen­nyolc együttes utazott el vasárnap Sükösd- re, hogy műsorával szórakoztassa, gyönyör­ködtesse a közönséget. Jóval a kezdés előtt Az üdvözlő szavak elhangzása után Szabó Csaba, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának főelőadója nyitotta meg a tizedik megyei találkozót. A párt köz- művelődési határozatára hivat­kozva hangsúlyozta az amatőr művészeti mozgalom támogatásá­nak fontosságát. Elmondta, hogy szűkebb hazánkban, Bács-Kis- kunban egyrészt a Kodály-kul- tusz fellendülése, másrészt pedig az ismétlődő folklórfesztiválok adnak jelentős támogatást az amatőr mozgalomnak. Ezután elsőnek a dávodi tán­cosokat láthatta a közönség. Az üveges táncot bemutató, gyönyö­rű népviseletbe öltözött lányok szereplése után nem akart szűnni a taps. Őket követték a nyárlő­rinciek, saját citerazenekaruk kíséretével. Vincze Miklós művé­szeti vezető Nagyhorgasi dobogós című feldolgozását jelenítették meg a fergetegesen mozgó fiata­lok. Utánuk egymásután színpad­ra léptek a találkozóra eljött csoportok. A lajosmizseiek ajaki leánytánra, a hercegszánt óink sokác szvitje és bolgár kólója, a bátmonostoriak karikázója sok más produkcióval együtt sok örö­met nyújtott a lelkes közönség­nek. Délután a művészeti vezetők részvételével szakmai tanácsko­zásra került sor. A bíráló bizott­ság nevében Vadasi Tibor, a Népművelési Intézet munkatársa értékelte a látottakat. Többek között elmondta, hogy ezen a ta­lálkozón is megmutatkozott: a legjobbak a helyi hagyományok­ra támaszkodva dolgoznak. Arra biztatta az együtteseket, hogy az eddigieknél bátrabban és követ­kezetesebben vegyék igénybe a megyei és országos szervek szak­mai segítségét. A teljesítmények alapján a zsűri kiosztotta a megyi találkozó dí­jait. A Bács-Kiskun megyei Ta­nács művelődésügyi osztályának elismerő díját — összesen tízezer forintot —. a bátmonostori. a nagybaracskai, a hartai, a nemes­nádudvari, és a kunszentmiklósi zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagy-* terme; az érdeklődők izgatottan várták a táncosok bemutatkozását. A több órás szín­padi műsor alatt sokszor csattant fel taps a nézőtéren: a népi művészet kedvelői nem fukarkodtak az elismeréssel. . • A dávodi lányok — szereplés előtt. Columbo hadnagyként, ponto­sabban nyomozóként képzeli el jövőjét mostanában kispajtás is­merősöm ... Ki nem tudja, ta­pasztalja, hogy a televízió mű­sora erőteljesen befolyásolja a gyerekek világképét, szemléletét. Tetszik, nem tetszik, így van. A szűkös lakásviszonyok miatt a szülők eltűrik, hogy csemetéik végignézzék a felnőtteknek szánt adásokat. Ritka az olyan papa, mama, aki inkább kikapcsolja a 16 éven felülieknek szánt mű­soroknál a készüléket. ' Első pillanatra a kör négyszö­gesítése könnyebb feladatnak látszik, mint ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetése. A szerkesztők nem lehetnek állan­dóan tekintettel arra, hogy a műsor milyen gondolatokat, vá­gyakat ébreszthet a tizenévesek­ben, milyen életigazságokat, lát­ványokat bírnak el fejlődésük károsodása nélkül, Mintha jobban féltenék a gye­rekeket a nagy meggyőző erő­vel ható művészi alkotásoktól, mint a könnyed szórakoztatás leplében becsempészett torz né­zetektől. A létezés, a természet olykor fájdalmas törvényszerű­ségeit, tragikus konfliktusokat elmélyülten ábrázoló művek ke­véssé ártalmasak, mint az erő­szakot, a dologtalan életet aka­ratlanul is természetesnek, meg­szokottnak láttató sorozatok. Végtére is mi való a gyerekek­nek? Az ifjúsági műsorokban még mindig több a szükségesnél a gügyögés. A szerkesztők, ripor­terek egyike-másika kibújik a bőréből, amikor gyerekekkel ké­szít műsort. Jópofáskodik, „le-' ereszkedik” a kicsinyekhez, mert azt hiszi, hogy ez kell a kis- és nagydiákoknak. Még a Tízen Túliak Társasága összeszokott riporter-gárdáia sem mentes e hibáktól, noha a mű­sor friss, szemfüles, oldott, igyek­szik időszerű témákkal lekötni hallgatóit. Olykor elkenik a föl­vetett témákat, attól félve, hogy a gyerekek kikapcsolják a készü­léket, ha alaposabban, komo­lyabban tárgyalnák meg az őket érdeklő kérdéseket. A Cimbora következetesen szolgálja az ízlésfejlesztést. Esz- . közei kifinomultak, érthető, ha növekszik a műsor nézettsége. Kodály Zoltán hangoztatta, hogy a gyerkeknek a jó sem eléggé jó: a legjobb jár nekik. Chrudinák Alajos ehhez a ta­nácshoz, követelményhez tartot­ta magát a kétrészes szombati úttörőműsor vezetőriportere­ként. Egy világhírű politikussal készítendő interjúra nem készül talán annyira, mint — éreztük — ennek a megbízatásnak gz ellá­tására. Magához emelte a gye­rekeket, ahelyett, hogy lehajolt volna hozzájuk. Teljesítménye mérce lehetne. Legyen is! Az Elnöki Tanács 'elnökével folytatott beszélgetés ismét azt igazolta, hogy a mostani gyere­kek önállóan gondolkodnak, ren­geteg információ befolyásolja szemléletüket, de őrzik életkori sajátosságaikat. „Pali bácsi” ko­molyan vette őket, s gyorsan át­segítette a kezdet nehézségein az alkalmi riportereket. (Közöt­tük két bajai pajtás is ügyeske­dett.) Ez a műsor gyerekeknek, felnőtteknek többet adott honis­meretből, hazafias nevelésből sok komolykodó előadásnál. Nem csodálnám, ha kis ba­rátom legközelebb azzal fogad­na: államelnök szeretne lenni. A szép életteljesítmény, a máso­kért végzett munka mindig voz- zotta a fiatalokat. ' Ezért tekintem bizonyos szem­pontból a Czabán Samuról be­mutatott dokumentumműsort is ifjúságinak, lelkesítőnek, jóra ösztönzőnek. Még több ilyen interjú, em­lékműsor kellene. Heltai Nándor m. W. MONGÓLIÁI ŰTIJEGYZETEK A lámáktól a hőerőművekig Valahol, Ulánbátortól talán nyolcszáz ki­lométerre is, a magyar vízkutatók jóvoltá­ból, öt évvel ezelőtt napokat tölthettem a mongol pásztorok között. Aludhattam a jur­tájukban, ízlelhettem az európai ínynek ugyan nem éppen megszokott, de a mongo­lok számára nagyon is célszerű éa tápláló ételeket, ihattam a vizet, vitamint, ásványi sókat egyszerre pótló kumiszt. A sajátos varázsú mongol éjszakában együtt bámulhattam velük a ritka és tiszta levegőben kézzel is megfoghatónak tűnő csillagokat, hallgathattam történeteket a múltról, dalokat is, régieket, meg olyat is, amelyben már a sofőrről szól a nép új dala. Az út a repülőtérről a városig a Tola fo­lyó fölött halad át. öt évvel ezelőtt itt recse­gő, ingatag fahídon döcögtünk át, félvén, mikor szakad le alattunk. Most átsuhantunk a hídon a város felé. A hídon, amely itt a folyó két partját köti össze. De bennem a múltat és jelent. 4 * IV 9 Egykor a mongol lámaizmus központja, ma egy­háztörténeti múzeum a Bogdó-Gegen palotája. 1. Ha öt év múlva találkozunk A tizenkét emeletes új szállo­da ablakából messzire ellátni. A 320 ezer lakosú fővárost karéjba ölelik a meglehetősen kopár he­gyek. Amerre csak a szem ellát, új városnegyedek integetnek, füs­tölgő gyárkémények — közöttük két hőerőmű — rajzolnak csíkot az égre. Odébb, észak felé az új malom fehérük, közvetlenül alat­tunk sivító Diesel-mozdonyok kúsznak el hoszúra nyúlt vagon­farkaikkal a Kínai-híd alatt. Autó teherautót ér, zsúfolt bu­szok 'követik a Volgákat, Moszk­vicsokat, Mercedeseket, BMW- ket. Innen, a szálloda ablakából egyszerre látni rá minderre. Bog- do Gegen főláma palotájára is, a mostani vallástörténeti mú­zeumra, meg a másik kolostorra is, amely ma ugyancsak mú­zeum, de ellátni a televízióto­rony magasba szökő piros-fehér sziluettjére, tövében a jurtavá­rosrésszel, és a most is „üzemelő” lámakolostorra és szentélyre. A lámáktól a hőerőművekig vezet a tekintet, befog egyetlen pillantással évszázadokat és min­denféle látnoki tehetség nélkül előre is nézhet évtizedeket. Pon­tosain: öt évet mindenképpen. Elkészült a mongol népgazdaság új ötéves terve, miután az ötödi­ket sikeresen teljesítették, a ha­todik elfogadására most kerül majd sor a Mongol Népi Forra­dalmi Párt kongresszusán. A vi­tája meg éppen ottjártamkor és e sorok írásakor is folyik a la­pok hasábjain, a gyűlések ezrein. Szigorú, fegyelmezett, előrete­kintő, a valóságot számba vevő ám mégis merész tervet készítet­tek a mongol szakemberek a másfél milliós ország számára. A Egy választás krónikája O Számos választási gyűlésen elhangzott a vád: „A kommunisták a család és a vallás ellenségei!" Az ilyen vádak ellen csak tényekkel lehetett védekezni. A legkézzelfoghatóbb érvet augusztus 31-én, a választások reggelén közölte a párt lapja. „Számszerűen pártunk befolyása abban nyilvánult meg, hogy augusztusban száz­ezer új tagot nyertünk. Ezeknek az új párttagoknak jelentékeny része más pártokból jött át hozzánk, miután a választási küzdelem során összehasonlították a különböző pártok teljesítményeit. A be­lépők majdnem fele asszony: ez mutatja, hogy már nem hiszik el azokat a rágalmakat, hogy a kommunista párt a család, a vallás és a haza ellen van ...” Az 1947. augusztus 31-i ország- gyűlési választásokon a lakosság, többsége ' a koalíció programja mögött sorakozott fel. Ezzel mint­egy véglegessé váltak áz év fo­végtelen sztyeppék korlátlan ha­táraihoz szokott mongol ember, akit egykor csak a fű növése irányított, hogy mikor, merre és meddig, ma a tervgazdálkodás nagyon is határozott keretei kö­zött éli életét. Mi volt és mi lesz’ Az újságíró romantikus hevü­lete adja csak gyorsan át a he­lyét a racionális gondolkodásnak, a páratlam lelkesedésnek, a szá­mok megszabta realitásoknak! A földön járás „szakembere” és segítő informátorom — egy negy­ven év körüli, higgadt, halk be­szédű férfi, Mönhzsargal elvtárs, az Állami Tervbizottság elnökhe­lyettese. Előtte az asztalon ki­mutatások, térképek, jegyzetek és feljegyzések a múlt ötéves tervről és az újról, amelyek se­lépést tesz előre a népgazdaság fejlesztésében. — Az ötödik ötéves tervet tel­jesítettük — mondja Mönhzsar­gal bevezetőként. Fegyelmezett arcán á Isuhan a büszkeség in­kább. csak sejthető mosolya, ami­kor csak úgy. mellékesen hozzá­teszi: hétmilliárd tugrigot ruhá­zott be a mongol népgazdaság a teljesített ötéves tervben. Ez a hétmijliárd füstöl itt körben a városban, ez á hétmilliárd for­mált új ipari várost a negyven­ezer lakosú Darhanban, ez a hét­milliárd teremtett megfelelő köz­lekedést, kultúrát, életszínvonalat Mongóliában. És hadd tegyem hozzá: ez a hétmilliárd teremtett igényeket is, mind nagyobbakat, persze. Tel j esi thetőket is és ma még teliesíthetetleneket. És e hét­milliárdos beruházás teremtette meg a lehetőséget. hö°'y a mon­gol népgazdaság jövedelme az öt év alatt kereken 40 százalékkal . növekedjék. — A hatodik ötéves tervben 13—14 milliárd tugrigot szánunk a gazdaság fejlesztésére. A leg­döntőbb — summázta a tv^nzben kifeiezhetetlen legfőbb feladatot Mönhzsargal — a jó minőség. A termelésben és az ^irányításban csak ezáltal valósíthatjuk meg, hogv a mezőgazdaság évi növe­kedése elérje az öt százalékot, az ipar öt év alatt legalább 60 százalékot fejlődjék és hogv a nemzeti jövedelem mindezek eredményeképpen 37—41 száza­lékkal legyen magasabb, mint most. Elmondta az elnökhelyettes, hogy a mezőgazdaság mind bel- terjesebb fejlesztése, ja gabona és a takarmány termesztése az ói öt­éves terv esvik alapvető feladata. A legnagyobb ioari beruházás az erdentj réz- és molihriénbánva valamint, _kohó első lénesőiének felénitése lesz. amelv szovjet se­gítséggel 197fi-ban már termelni fog. Az inar áltailánoc; feladató a termelékenvcécr nnv'-'lécu A 7 ólél- miszerinarrtak el kell érnie a nemzetközi színvonalat. És mindezt a KGST hathatós segítségével, baráti összefogással és a mongol nép kemény mun­kájával. vGy. G. Következik: 2. i Traktor írta történelem. lyamán foganatosított rendszabá­lyok: az államigazgatás személyi állományának .részleges , felfrisr sítése, a hároméves terv beindí­tásakor megvalósított további tő­kekorlátozó törvények és a bur­zsoázia rovására végrehajtott adó-, ár- és bérügyi intézkedések. A szavazók többsége egyetértett a kormány politikájával: a koalí­ciós pártszövetség a szavazatok 60,1 százalékával a parlamenti mandátumok 66 százalékát nyer­te el. A választások eredményeinek tehát — az előzőkhöz képest — első jellegzetes vonása: a kom­munista párt előretörése és a kis­gazdapárt nagyarányú visszaesé­se. „Nem is olyan nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, mindössze az történt, hogy a kisgazdapárt 1945-ös 57 százaléka most augusz­tus 31-én 15 százalékára olvadt, és a többi szavazat az ellenzéki pártok között osztódott el” — vonta le hamis következtetését a Magyar Nemzet. Az ilyen és hasonló megnyilat­kozásokkal szemben, a Szabad Nép (1947. szept. 3.) leszögezte: „Nem igaz, hogy a magyar de­mokrácia . eben-gubát cserélt. A választás eredménye kétségkívül azt mutatja, hogv a magyar reak­ció még mindig erős, de nem mindegy, hogy a reakció erői meg vannak-e osztva, vagy egy tábor­ban egyesülve lépnek-e fel... Ezenfelül: a koalíción kívül álló ellenzéki pártokhoz nem lehet egyszerűen hozzáadni a kisgazda- pártot, hogy összehasonlítási ala­pot kapjunk alrra nézve,' mi lett az 1945-ös 57 százalékos, lénye­gében reakciós többséggel... Az 1945-ös választásokhoz képest te­hát komoly lépés történt előre. Nőtt a baloldali pártokra leadott szavazatok száma. A jobboldali, reakciós ellenzék nagyrészt ki­szorult a koalícióból... Az or­szág első pártja A Magyar Kom­munista Párt lett. amely szinte egyenletesen erősödött, minden választókerületben, az egész or­szágban. A kommunista párt elő­retörése azt bizonyítja^ hogy a demokrácia gyökerei a népben iz­mosodnak ...” Az 1947-es választások előtt és választások után is f nagyon tár­gyilagos hangon cikkező, pár­toktól független, hetilap, az Űj Magyarország a kommunista sajtó értékelésével szinte teljesen meg­egyezően ítéli meg a kisgazda- párt választási kudarcát. íme. az értékítélet lényege; a Kisgazda- párt. legnagyobb párt létére két esztendőn át a legkevésbé vette ki részét az alkotómunkából, mert vezetői politikai intrikákkal, az összeesküvés szálainak szö­vésével voltak elfoglalva. Az alig néhány hét alatt szer­vezett ellenzéki pártok 39 száza­lékos választási eredménye talán a legnagyobb meglepetést keltet­te az egész politikai életben. „Bármi legyen is a vélemény az ellenzékrőL illetve az ellenzéki ■ szavazatokról — írja Pethő Ti­bor, az Űj Magyarország 1947. szeptember 13-i vezércikkében —, mindenképpen meg kell vizsgál­ni, hogy milyen hibák, tévedé­sek és mulasztások fordították el ezeket, az embereket a koalíció­tól — milyen forrásokból táplál­kozott, milyen felhőzetből csapó-t dott le az az elégedetlenség, ami az ellenzéki csermelyeket ily te­kintélyes folyóvá növelte?” A kommunista párt értékelése szerint a koalíción kívül álló pár­tok szavazói rétegenként, vidé­kenként, mi több, személyenként is merőben eltérő indítékokból csatlakoztak a különböző pártok­hoz. Ezek a pártok a politikai szín- árnyalatok széles skáláját mutat­ták. Voltak köztük olyanok is, amelyek magukat a kormány töb- bé-kevéstoé lojális ellenzékének tekintették, mint például a Pol­gári Radikális Párt. a Független Magyar Demokrata Párt és a Pol­gári Demokrata Párt, de ezek együttesen csekély százalékát kap­ták a választók szavazatainak. Az ellenzéki szavazatok túl­nyomó többségét azok a pártok szerezték meg, amelyek nemcsak a koalíción kívüliségüket han­goztatták, hanem ai koalíciós program ellen is hadjáratot in­dítottak. így szerezte meg a Pfeiffer-féle Magyar Függetlensé­gi Párt a szavazatok 14,3 százá- lékát, részben ezért tudhatta ma­ga mögött a Demokrata Néppárt a szavazók 16,1 százalékát. Min­denekelőtt Pfeifferéket ösztönöz­te a választási eredmény arra, hogy —i társaikat keresve — fel­robbantsák a demokratikus erők szövetségét, megakadályozzák egy munkaképes, dolgozni tudó és akaró kormány létrejöttét, s olyan politikai válságba sodor­ják az országot, amely lehetet­lenné teszi a hároméves terv megvalósítását. A célhoz elsősor­ban a Kisgazdapárton keresztül vezetett az út Pfeifferék már a választás másnapján felszólítot­ták a kisgazdákat, hogy a kom­munista, a szociáldemokrata és a parasztpárttal szemben lépjenek szövetségre velük. Annál is in­kább gondolhattak arra, mert az SZDP jobbszámya közvetlenül a választások után rohamot inté­zett a párt baloldali vezetői el­len — sürgetve a koalícióból való kilépést — ugyanakkor a kisgaz­dapárti jobboldal is a baloldal nyalkába akarta varrni | válasz­tásokon bekövetkezett nagyará­nyú visszaesést, és megkísérelte a fúziót Pfeifferék pártjával, va­lamint a Balogh-párttal. E fúzió révén a Kisgazdapárt vált vol­na a képviselőház legerősebb pártjává, amely — remélték a cselszövők — a Barankovics-párt- tal és az SZDP jobbszámyával koalícióra lépve, parlamenti több­séget biztosítana egy jobboldali fordulathoz. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk.) 0 Kct hajósi táncos: Berecz Jó­zsef és Ludl András; tíz év óta tagjai az együttesnek. • Kévés István, a kunszentmik- lósi szólótáncos. Népfront Kör (Csitaonica), és a lajosmizsei Kossuth Szakszövet­kezet táncegyüttese. Különdíjban részesítették az ágasegyházi Bo­róka Együttest is, V. M. tánccsoport vette át. Rajtuk kí­vül elismerésben részesült még a megyei művelődési központ, a hajósi és a hercegszántói mű­velődési ház, a bajai Alsóvárosi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom