Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
1976. június 1. • PETŐFI NÉPE • 5 MAI TÉMÁNK V asárnap délelőtt Május vége, vasárnap délelőtt. A hűvös, szeles időben kevesebben vannak az utcán a szokottnál. Aki valahová elindult, igyekszik mielőbb a céljához érni; nem kedvez az időjárás a nézelődésnek, az önfeledt sétának, vagy a pádon üldögélésnek. Ilyenkor hát mit tesz a kecskeméti ember, aki nem akar egész napon át a tv előtt ücsörögni odahaza, vagy aki megszokta, hogy kerül egyet a városban ebéd előtt? Elmegy a barátjához. Beül égy cukrászdába, presszóba. Esetleg — ki-ki vérmérséklete, megrögzött szokása szerint — valamelyik kiskocsmába. Ám másokkal is találkozhatunk mostanában. S a számuk örvendetesen gyarapszik. Azoké, akik fogják magukat — esetleg kézenfogva gyermeküket — és elmennek az új, ízlésesen és kényelmesen berendezett megyei művelődési központba. Mert ott mindig szívesen fogadják őket. Ott mindenkor akad sok látnivaló. S még tanulni, művelődni is lehet, ha van igény erre az emberben. Márpedig van; ezt mutatják a mindennapi tények, tapasztalatok. Méghozzá sokakban van. Nézzük csak, mit is lát- ■ hátiunk a legutóbbi vasárnap délelőtt! Az előcsarnokban egyszerre legalább húszán nézegették a környezetvédelmi kiállítást. A meseszobában fiatal óvónő játszott a legkisebbekkel. Kedves látvány volt, amint a szőnyegen ültek tarka, derűs foltokban, csoportokban. A mellette levő teremben a legújabb folyóiratokat lapozgatták a világ érdekességeire szomjas látogatók. S megint másutt egy művészettörténész beszélt okos szavakkal, értően az ott látható népművészeti tárgyakról. Sokan jöttek lefelé később az emeleti színházteremből. A dunapataji gyermekszínpad műsorát nézték meg. Jó volt látni, amijét ,JU,, édesapák, az édesanyák és a nagyobb á testvére)f„ s m?g, a nagymamák kézenfogva vezették a kicsiket. tme, mennyi örvendetes jelenség, csupán egyetlen rrvid óra alatt; egy délelőtt, egyetlen művelődési intézményben! És még nem is említettünk mindent! Hiszen a büfében üldögéltek családok, nézték a tévét: s filmvetítés volt egy másik teremben, meg látható volt a grafikai, és a kerámiakiállitás ... Vasárnap délelőtt, május végén, 1976-ban. V. M. Űj város születik A moszkvai várostervezési intézetben kidolgozták a Bajkál— Amur vasúti fővonal övezetében levő lakott települések fejlesztésének általános modelljét. Fontos központ lesz Uszty-Kut városa. A város a nagy szibériai folyam, a Léna mentén húzódó hegysor lábánál terül el. A Bajkál—Amur vasútvonal az egész város mellett végighúzódik majd, a város központjában pedig alagútba fog befutni. Minden ház dél felé, a Nap irányába fordul majd. A perspektivikusan 100 ezernyire becsülhétő számú városlakók korszerű öt-, illetőleg kilencemeletes házakban fognak lakni. Vszty-Kutban gyönyörű pihenőterület lesz, a lakóházak tőszomszédságában cédruserdőt ültetnek, perspektivikusan pedig bővíteni fogják a nyaralók övezetét. FIATALOK TÁRLAT A KISKUNHALASON • Legújabb kezdeményezésként fiatal amatőr képzőművészeket mutat be sorozatban Kiskunhalason a szakszervezetek szakmaközi bizottságának művelődési háza. Első alkalommal Horváth László, a Faipari Vállalat helyi gyárának 27 éves. főmérnöke és Duffek Tivadar filmgyári berendező lépett közönség elé több mint 30 grafikával és festménnyel. A Léna partján hatalmas kikötőt építenek, ahonnan a távoli Észak■ körzeteit ellátó hajók indulnak majd ki. Hajójavító gyárat és más ipari létesítményeket is felszerelnek majd itt. SZUHAV-HAVAS BMN tizenhárom csillag MUMUSMOZGJUfiM IMTBEIBtl C (VKIMYV 197&7B Az elmaradottság és a fejlettség dialektikája a tőkés világgazdaságban Az idei ünnepi könyvhétre sok érdekes olvasnivalóval örvendeztetik meg a könyv barátait a könyvkiadók. A Kossuth Kiadó ez alkalommal is megjelenteti a hagyományos — és népszerű — „Irószem- mel 1975” című kiadványt, amely egy esztendő legszínvonalasabb irodalmi riportjait tartalmazza. Lukács György: „A fiatal Hegel” című munkáját a Kossuth az Akadémiai Kiadóval közösen jelentette meg. Hézagpótló munka „A munkásosztály forradalmi pártjának újjászervezése Magyar- országon 1956—1957” című kötet, szerzője Szenes Iván. Két érdekes memoárkötet is a könyvesboltokba és a könyvsátrakba kerül. Az egyik a „Tanúságtevők” sorozat legújabb kötete, amely a magyarországi 'munkásmozgalom 1900—1918 közötti szakaszára tartalmaz érdekes visszaemlékezéseket; a másik az „Egy emlékirat lapjaiból”. Lázár Vilmos rendkívül érdekes visszaemlékezéseivel. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó megjelentette Jócsik Lajos: „Kögayeze&ünk védelmébeniLr.aíp- mű -könyvet, amely az erozío ö?- szágnyiinteiü leteket .veszélyeztető, kártevésével foglalkozik, sok érdekes képpel illusztrálva. Hasznos ismeretterjesztő könyv a Pet- rik Józsefé. A „Százegy jogi eset” a televízió népszerű Jogi esetek műsorában gyakran előforduló ti- ■ pusügyeket tárgyalja, s így sok embert érintő kérdésekben ad megbízható jogi tanácsokat. A Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot — két kötetben — a „Magyar népdalok”; a gazdag gyűjtemény anyágát Or- tutay Gyula és Katona Imre válogatta. A „Déry Tibor munkái” sorozatban kerül az olvasóhoz az életműsorozat drámáinak mindeddig legteljesebb gyűjteménye, benne az avantgarde első drámáival (Az óriáscsecsemő, Mit eszik reggelire?, A két kerékpáros), s az újabbkori történelmünk eey- egy fordulópontjához kapcsolódó további darabok (A tanúk, A tükör, Bécs, 1934, Itthon, A talp- simogatók, A vendéglátás). Bertha Bulcsú novelláskötete „A Teimel villa”. ^Fekete Gyula három kisregénye (A falu szépe, Az orvos halála, A-hű-^asszony meg a rossz" nő).. most egv "kötetben jelent meg: -Féja«'Géza kisregényeit, elbeszéléseit tartalmazza, a „Sűrű, kerek erdő”. Laczkó Géza ' kétkötetes történelmi regénye, a „Rákóczi”, amely a Rákóczi-kor- ral -foglalkozó szépirodalmunk mindmáig legkiemelkedőbb alkotása. Galgóczi Erzsébet úi regénye „A közös bűn”. Molnár Géza regénye a „Villa Tahiban”. A Táncsics Kiadó is két regénnyel jelentkezik a könyvhétre. Az egyik Földeák János: „Nemcsak magánügy” című regénye, míg a másik szerzője Túli József, s regényének címe: „Boldogtalanok”. Az Európa Könyvkiadó könyvheti újdonságai között találjuk a „Szovjetunió népeinek irodalmából” szóló kitűnő válogatást, címe „A kakukk-kút”. Az antológia közvetlenül kapcsolódik a két korábban megjelent gyűjteményes kötethez (Ä forrófejű Andron, Téli tölgy), mely az 1920—40-es, illetve az 1940—7Ó-es évek szovjet-orosz novellairodalmának keresztmetszetét adja. Óceánia költjsjetöből ad ízelítőt a „Táncol a hullámsapkás tenger” című kötet; Rákos Sándor fordításában. Alejo Garpentier, a mai kubai próza világszerte elismert mestere a szerzője „A fény százada” című regénynek, amely a dokumentum hitelességét párosítja a kor, a táj és az emberábrázolás festőiségé- vel a nagy francia forradalom amerikai hullámverésének megjelenítésében. A Századok-—emberek sorozatban ismét megjelent Robert Graves híres könyve „Az aranygyapjú”, a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának rendkívül érdekesen, művészi eszközökkel ábrázolt története. (KS) A magyar szólásokról Szólásaink tárgyalását folytatva, nézzünk néhány tréfásat. Sok szól az . alapos elverésről: Fahéjjal kenték meg a fenekét. Somfahájjal kenegették. Mogyorófa- hájjal kenték meg. Alfelére ütötték a nemesi pecsétet. A nagylábúra mondják: akkora lába van, mit a nyúlfekvés. A jelentéktelen nagyságú földterületre: Annyi, mint a gatyafenék. Ha a feleség titokban eladja a termést, és az árát szeretőjére költi, azt mondják a férjről: Futórozsot vetett. Ha valami nagyon ízlik, azt mondják rá: Mégkell íze van. Arra mondják, aki mindig otthon ül, lebzsel: Megesküdött a kemencesuttonnyal. Aki lopja a napot: Verebet patkói. Aki nem köszön vagy nem veszi le a szobában a kalapját: Veréb van a kalapja alatt. Intelem a fiataloknak: Félre bajusz, jön a szakáll: Kutyáéknál volt lagzi- ban — mondják arra, aki verekedett, és jól helybenhagyták. Gda jár, ahol poharakkal harangoznak (kocsmázik). í A népi gúnyolódás hangját érezzük ilyen szólásokban: Egy polturán vették nyakravalóját (a poltura kis értékű pénzdarab). Taroglyán ment a sírba (egyágú létra). Mind a kettőt olyanról mondják, akit felakasztottak. A hitványokra vonatkozik: összekerültek, mint rókabőr a csávában. Az utcán kicicomázva járó, otthon lompos nő kigúnyolása: Utcacímer, házi gyász. Aki piszkot hagy maga után vagy be- piszkol, az leadja a névjegyét. A szavak hasonló hangzása, különös hangulata vagy valamilyen jelentésé a magyarázata a következőknek: Tacitusból felel: hallgatag, nem beszél (a Tacitus név latin jelentése alapján). Ha- bémusza van: részeg (a latin birtoklást kifejező igét használják itt különös jelentésben). Túróval jó a káposzta (könnyű megfejteni, ha tudjuk, hogy a sertés túr, tehát az a túró). -E helyett majd a kanász hajt ki — mondják a satnya palántáról. Hagymávál élj! — vagyis légy beosztó (a hagyma és a hagyd ma hasonló hangzása alapján). Nagyon ’ sok szólásban van helynév vagy személynév. Megfejtésük ma már szinte lehetetlen, talán falucsúfóló szólások voltak, vagy valamilyen adomából, történetből erednek. A helynevekre néhány példát: Szemmel tartja, mint az adorjáni pap a malacot (nézegeti, de nem ad rendesen enni valamilyen háziállatnak). Essünk neki, mint a patonaiak a krumpliszedésnek (lássunk hozzá valamihez).. Soponyára ment emberséget tanulni (illetlenül viselkedik). Elszaladt, mint gyórói gombóc Cirákra (elfutott). A tréfás helyneveket a szavak hasonló hangalakja magyarázza. Megjöttek az atyafiak Restéről (restek, lustáik). Szalaggy vármegyéből való (gyáva ember, a Zala megyenév és a szaladj hasonlósága miatt). Futakra megy a tej (kifut). Bátorban lakik. Tárcsán lakik (a tart és a Tárcsa kapcsolata alapján: drágán tartja, kínálja a piacon a terményt). Nem lakik Adonyban (nem szeret adni). Apagyra készül a szeme (egyre áliposabb lesz, az apad és az Apagy kapcsolata alapján). Törteire ment (valami eltört). Vannak kitalált helynevek is. Használatukat a példák magyarázzák. Kútvári borral él (vizet iszik). Borbéski uraság (megárt neki a bor és visszaadja: a bor be és ki). A személynevek ma már meg-, fejthetetlenek. Néha inkább csak hangulatuk van. Ásít, mint Kun István agara (ásítozva unatkozik). Bólogat, mint Gyeneiék lova (ülve alszik). Már késő, Rebeka! (későn jöttél). Meginti, mint Sinai a fiát (szigorúan). Spekulál, mint Hatvani az árokban (bajban van, és töpreng, hogyan juthat ki belőle). Rágódik, mint Berkes ökre (ímmel-ámmal végez valamit). Hírét hallotta, mint Cirjék a rétesnek (pedig közönséges dologról van szó). Ez pedig úgynevezett „beszélő név:'Csalóka Péternek igaz ivadéka (csalóról mondják). Említett műve bevezetésében O. Nagy Gábor arra hivatkozik, hogy könyvének létrejöttében nyelvünk és néphagyományaink féltő szeretetének volt talán a legnagyobb szerepe. E két cikk is ennek a féltő szeretetnek a jegyében íródott. Kiss István Rövidfilmek júniusban Érdekes rövidfilmek színesítik a júniusi moziműsort. „A tettek beszélnek” címmel Ferenczy Zsolt készített riport-dokumen- tumfilmet a Zánkai Űttöröpáros életéről. A film nemcsak a 3000 gyermeknek otthont adó tábort mutatja be, hanem kis lakóit is; honnan jöttek, hogyan élik közösségi-úttörő életüket. Préda Tibor „Kandó Kálmán” című filmjében, a vasútvillamositás nagy alakjára emlékezik. Glósz Róbert „Ciprus” című munkája a földközi-tengeri sziget történelmi, politikai helyzetét tekinti át 1945-től napjainkig. „Múlt és jövő között” — ez a címe Vitéz Gábor munkájának, amely a tudományos-technikai forradalom• vívmányait mutatja be. Hazánk idegenforgalmi nevezetességeiről ad képet Szurdi András „Nyár” című filmje. A „Dal a barátságról” szovjet dokumentumfilm, „A baktériumok jelentősége” és „A legszebb román népviselet” lengyel, illetve román rövidfilm. {MTI) A piros pad mellett A nagymama megszokott délutáni sétájára indul a naponta bejárt útvonalon. Először a kirakatokat nézi végig. Gyönyörködik a kirakott holmikban, de egyik után sem vágyakozik igazán. Sokáig nézi a horgászfelszereléseket, aztán a játékokat az ékszerbclt kirakatát, virágokat, hangszereket, cipőket. Százszor, ezerszer látta! már ezeket, de mindig talál valami újat, érdekeset. Utolsó állomása a cuk- '.rászda. Nem azért, hogy beüljön és költse a pénzt. Nem. Az unokáknak vásárol itt valami finomat, frisset, de csak éppen kostolónak. A kiszolgáló lányok ismerik, majd mindegyik tanítványa volt. Szerették a tanító "nénit, mert olyan szépen, izgalmasan tudta magyarázni a történelmet, s mindenkor megértő volt a nebulókkal. Kis csomaggal a kezében lép az utcára. Elhatározza, hogy visszafelé a két oldalt fákkal szegélyezett, hűs sétányon megy. A padokon fiatalok bújnak ösz- sze, idősebb emberek beszélgetnek. Egyetlen piros padot talál üresen, de még le sem ül, amikor megszólítja valaki. — Hát te Mariskám? De nagyon régen nem láttalak. A nagymama ránéz az illetőbe, s mintha a Kondor Juli lenne, csak igen megöregedett, nehezen mozog, haja immár ősz. — Juliska! — tör ki végső felismerés a nagymamából és beszélgetni kezdenek. — Hát bizony, gyorsán elszáll az idő. Mikor is találkoztunk utoljára? — kérdezi Juli néni. — Várjunk csak! — tépelődik a nagymama, de nem jut eszébe semmi a legutolsó találkozásról. — Van már vagy húsz éve is. Ha jól vélekszem — segíti ki Juli néni beszélgető társát. — Igen, van bizony. De olvastam az újságban Juliskám, hogy mi történt a férjeddel. Régen olvastam. — öt éve temettem el szegényt. Mindig mondtam neki: Vigyázz az autókra. Nem vagy már húszéves, hogy ugra-bug- rálj az úton. De tudod lelkem, milyenek a férfiak. Nem akarta tudomásul venni, hogy megöregedett. Folyton folyvást csak járta a várost, otthon egy percig sem maradt volna. Hogy merre tudott császkálni? Aztán megtörtént a' baj. Nem nézett körül és egy teherautó elgázolta. Ez lett a veszte, az örökös mehetnékje. Akkor délben is mondtam neki: maradj már itthon apa. Írjál a gyerekeknek, mert mi következünk. A papa- gály ketrecét is ki kellett volna takarítani. De azt mondta, majd estére, mert úgysem lesz semmi a televízióban. Hétfő volt. Aztán elütötték. Valahol kint a város szélén. Hogy mit keresett arra, máig sem tudom — sorolta pa-' naszait Juli néni, majd hirtelen fölteszi az ilyenkor szokásos kérdést. — És ti hogy vagytok Mariskám? — Nem panaszkodhatok. Van két kisunokám, aranyosak. Jóska is teljesen megváltozott mióta a lányom férjhez ment. — Milyen Jóska? — Hát az uram! — Ja, hát • tg ahhoz mentél férjhez? Pedig hogy szeretett volna téged elvenni a Sárosi ügyvéd. ‘Gazdag ember volt, most is megvan azoknak mindenük. — Jó ember ez. Nekem jó, főleg mióta megváltozott. — Hogyhogy megváltozott. Hát mi volt vele? — Mi volt? Ivott Juliskám, mint a gödény. — Ne beszélj. Ó, te szegény árva. És mit csináltál vele, hogy letette a poharat.? — Semmit. Megmondtam neki, hogy vagy én, vagy a bor. — És ugye téged választott? — Naná! Hát kit választott volna? Persze tudod, úgysem hagytam volna ott. Ha már lemorzsoltunk együtt negyven évet, csak nem bolondulok meg vénségemre. De így persze jobb. — Egészséged? — A lábaim nehezen akarnak szótfogadni. Más bajom nincs. — Nekem is a lábaimmal van baj. Olyan nehezen tudom ezt a kis sétát is lebonyolítani, de az orvos javallottá, hát csinálom. Az állást meg egyáltalán nem tűröm. Azonnal megdagadnak a bokáim, aztán éjszaka hasogatnak. — Nekem gumiharisnyát írtak az SZTK-ban. Látod, most is az van a lábamon. Nem is tudom mi lenne, ha nem kaptam volna. Sokat jelent, nagyon sokat ... Így beszélgetnek a pad mellett. Panaszkodnak fájós lábukra, szóba kerülnek a gyerekek, unokák, ismerősök, az orvosok, a nyugdíj, de újra csak az jön visz- sza, hogy bizony az állást már nem bírják. — Pedig emlékszel a nagy kirándulásokra? Biciklivel mentünk, hátizsákkal. Egész nap majálisoztunk a Tisza mellett, fürödtünk, labdáztunk a fiúkkal. Nem tudod, hogy mi lett a Dési Palival? Elvette az azt a kis nyim-nyám Korsós Jsucit?— kérdezi Juliska néni. — Elvette, hát persze, hogy elvette. A múltkor akadtam ösz- sze a Jucival. Meghízott, megöregedett. Gyengén lát, erős szemüveget hord. Három fiút neveltek fel a Palival. Nagyon szépen élnek még ma is. Mind a ketten nyugdíjasok. — Itt laknak a városban? .— Nem, csak a Karcsi fiuk lakik itt, ők Fehérváron vannak a mérnök fiuknál. Nem egy lakásban, hanem egymás mellett. Akkor, amikor összeakadtam, éppen látogatóban voltak. Nem bírják megszokni ott, mert nyugdíjig itt éltek. — Én ilyet nem csinálnék. Hívtak pedig a gyerekek, amikor az öregemet eltemettük, hogy így anyuka, úgy anyuka. Azt mondtam amíg én magammal bírok, nem megyek sehova. Tudod hogy van az? — Persze. Jobb az öregeknek külön, a maguk vackában. — Jesszusom, már fél hetet üt a torony — kiáltott fel Juli néni és régi, még lánykorában kapott finom kis órájára pillant. — Jól elbeszélgettünk itt. Éjszaka aztán majd megint hasogat a lábam. — Hát az enyimnek se használt az biztos, már érzem is, hogy sajog a bokám. Aztán elválnak. A sétányon ott marad a pad, üresen. Ok pedig fájós lábakkal vánszorognak hazafelé. Gál Sándor L AZ ÓCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András — RAJZ: Greskovits L-ÁLLJ I HTA REANAU2ÁT0R BESZÉL. Sierkezeti egységeim meghatáeoz -. TÁK A KÖZLÉS/ REMO S2ERE Töke T - KÖZLÖM VELETEKr HOGY ATLANTISZBAN VAGYTOK. El AZ ATLANTISZ - GÖMB tízmillió €wel ezelőtt süllyesztettek IDEA KÉSZÍTŐIM. —Az. Atlantisz-gömb üzenetet HORDOZ. álénkelaoatoaa AZ, hogy ÁTADJAM A Atl/CT ÜZENETÉT. —LÉP JETEK BE AZ 4SLÓ' képen termébe ' < to' VS vege. totéus pala KV, MEGSEMMISÜLÉS — OLYAN EKEM PEGYUSKE- KET HASZNÁLTAK, AMELYEK AZ EGYSÉGES SZAKAIRÓL VEKET széthasították. Minden elpusztult. CSAK AZ ATLANTISZ -GÖMBÖN Dolgozó munka cío por t DT MEG. 1'jQrffik' aWm £ ■ ''^wáí^í&k TM 'V' ^L/ - *1? 1