Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

1976. június 1. • PETŐFI NÉPE • 5 MAI TÉMÁNK V asárnap délelőtt Május vége, vasárnap délelőtt. A hűvös, szeles időben kevesebben vannak az utcán a szokottnál. Aki valahová elindult, igyek­szik mielőbb a céljához ér­ni; nem kedvez az időjárás a nézelődésnek, az önfe­ledt sétának, vagy a pá­don üldögélésnek. Ilyenkor hát mit tesz a kecskeméti ember, aki nem akar egész napon át a tv előtt ücsörögni odaha­za, vagy aki megszokta, hogy kerül egyet a város­ban ebéd előtt? Elmegy a barátjához. Beül égy cuk­rászdába, presszóba. Eset­leg — ki-ki vérmérséklete, megrögzött szokása szerint — valamelyik kiskocsmába. Ám másokkal is talál­kozhatunk mostanában. S a számuk örvendetesen gyarapszik. Azoké, akik fogják magukat — esetleg kézenfogva gyermeküket — és elmennek az új, íz­lésesen és kényelmesen be­rendezett megyei művelő­dési központba. Mert ott mindig szívesen fogadják őket. Ott mindenkor akad sok látnivaló. S még ta­nulni, művelődni is lehet, ha van igény erre az em­berben. Márpedig van; ezt mutatják a mindennapi té­nyek, tapasztalatok. Még­hozzá sokakban van. Nézzük csak, mit is lát- ■ hátiunk a legutóbbi vasár­nap délelőtt! Az előcsar­nokban egyszerre legalább húszán nézegették a kör­nyezetvédelmi kiállítást. A meseszobában fiatal óvónő játszott a legkisebbekkel. Kedves látvány volt, amint a szőnyegen ültek tarka, derűs foltokban, csopor­tokban. A mellette levő te­remben a legújabb folyó­iratokat lapozgatták a vi­lág érdekességeire szomjas látogatók. S megint másutt egy művészettörténész be­szélt okos szavakkal, ér­tően az ott látható népmű­vészeti tárgyakról. Sokan jöttek lefelé később az emeleti színházteremből. A dunapataji gyermekszín­pad műsorát nézték meg. Jó volt látni, amijét ,JU,, édesapák, az édesanyák és a nagyobb á testvére)f„ s m?g, a nagymamák kézenfogva vezették a kicsiket. tme, mennyi örvendetes jelenség, csupán egyetlen rrvid óra alatt; egy dél­előtt, egyetlen művelődési intézményben! És még nem is említettünk min­dent! Hiszen a büfében ül­dögéltek családok, nézték a tévét: s filmvetítés volt egy másik teremben, meg látható volt a grafikai, és a kerámiakiállitás ... Vasárnap délelőtt, május végén, 1976-ban. V. M. Űj város születik A moszkvai várostervezési in­tézetben kidolgozták a Bajkál— Amur vasúti fővonal övezetében levő lakott települések fejleszté­sének általános modelljét. Fontos központ lesz Uszty-Kut városa. A város a nagy szibériai folyam, a Léna mentén húzódó hegysor lábánál terül el. A Baj­kál—Amur vasútvonal az egész város mellett végighúzódik majd, a város központjában pedig ala­gútba fog befutni. Minden ház dél felé, a Nap irányába fordul majd. A perspektivikusan 100 ezernyire becsülhétő számú vá­roslakók korszerű öt-, illetőleg kilencemeletes házakban fognak lakni. Vszty-Kutban gyönyörű pihenőterület lesz, a lakóházak tőszomszédságában cédruserdőt ültetnek, perspektivikusan pedig bővíteni fogják a nyaralók öve­zetét. FIATALOK TÁRLAT A KISKUNHALASON • Legújabb kezdeményezésként fiatal amatőr képzőművészeket mu­tat be sorozatban Kiskunhalason a szakszervezetek szakmaközi bi­zottságának művelődési háza. Első alkalommal Horváth László, a Faipari Vállalat helyi gyárának 27 éves. főmérnöke és Duffek Tiva­dar filmgyári berendező lépett közönség elé több mint 30 grafiká­val és festménnyel. A Léna partján hatalmas ki­kötőt építenek, ahonnan a távoli Észak■ körzeteit ellátó hajók in­dulnak majd ki. Hajójavító gyá­rat és más ipari létesítményeket is felszerelnek majd itt. SZUHAV-HAVAS BMN tizen­három csillag MUMUSMOZGJUfiM IMTBEIBtl C (VKIMYV 197&7B Az elmaradottság és a fejlettség dialektikája a tőkés világgazdaságban Az idei ünnepi könyvhétre sok érdekes olvasnivalóval örvendez­tetik meg a könyv barátait a könyvkiadók. A Kossuth Kiadó ez alkalom­mal is megjelenteti a hagyomá­nyos — és népszerű — „Irószem- mel 1975” című kiadványt, amely egy esztendő legszínvonalasabb irodalmi riportjait tartalmazza. Lukács György: „A fiatal Hegel” című munkáját a Kossuth az Akadémiai Kiadóval közösen je­lentette meg. Hézagpótló munka „A munkásosztály forradalmi pártjának újjászervezése Magyar- országon 1956—1957” című kötet, szerzője Szenes Iván. Két érde­kes memoárkötet is a könyves­boltokba és a könyvsátrakba ke­rül. Az egyik a „Tanúságtevők” sorozat legújabb kötete, amely a magyarországi 'munkásmozgalom 1900—1918 közötti szakaszára tar­talmaz érdekes visszaemlékezése­ket; a másik az „Egy emlékirat lapjaiból”. Lázár Vilmos rendkí­vül érdekes visszaemlékezéseivel. A Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó megjelentette Jócsik Lajos: „Kögayeze&ünk védelmébeniLr.aíp- mű -könyvet, amely az erozío ö?- szágnyiinteiü leteket .veszélyeztető, kártevésével foglalkozik, sok ér­dekes képpel illusztrálva. Hasz­nos ismeretterjesztő könyv a Pet- rik Józsefé. A „Százegy jogi eset” a televízió népszerű Jogi esetek műsorában gyakran előforduló ti- ■ pusügyeket tárgyalja, s így sok embert érintő kérdésekben ad megbízható jogi tanácsokat. A Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot — két kötet­ben — a „Magyar népdalok”; a gazdag gyűjtemény anyágát Or- tutay Gyula és Katona Imre vá­logatta. A „Déry Tibor munkái” sorozatban kerül az olvasóhoz az életműsorozat drámáinak mind­eddig legteljesebb gyűjteménye, benne az avantgarde első drámái­val (Az óriáscsecsemő, Mit eszik reggelire?, A két kerékpáros), s az újabbkori történelmünk eey- egy fordulópontjához kapcsolódó további darabok (A tanúk, A tü­kör, Bécs, 1934, Itthon, A talp- simogatók, A vendéglátás). Ber­tha Bulcsú novelláskötete „A Teimel villa”. ^Fekete Gyula há­rom kisregénye (A falu szépe, Az orvos halála, A-hű-^asszony meg a rossz" nő).. most egv "kötetben jelent meg: -Féja«'Géza kisregé­nyeit, elbeszéléseit tartalmazza, a „Sűrű, kerek erdő”. Laczkó Géza ' kétkötetes történelmi regénye, a „Rákóczi”, amely a Rákóczi-kor- ral -foglalkozó szépirodalmunk mindmáig legkiemelkedőbb alko­tása. Galgóczi Erzsébet úi regé­nye „A közös bűn”. Molnár Géza regénye a „Villa Tahiban”. A Táncsics Kiadó is két re­génnyel jelentkezik a könyvhét­re. Az egyik Földeák János: „Nemcsak magánügy” című re­génye, míg a másik szerzője Túli József, s regényének címe: „Bol­dogtalanok”. Az Európa Könyvkiadó könyv­heti újdonságai között találjuk a „Szovjetunió népeinek irodalmá­ból” szóló kitűnő válogatást, cí­me „A kakukk-kút”. Az antoló­gia közvetlenül kapcsolódik a két korábban megjelent gyűjte­ményes kötethez (Ä forrófejű Andron, Téli tölgy), mely az 1920—40-es, illetve az 1940—7Ó-es évek szovjet-orosz novellairodal­mának keresztmetszetét adja. Óceánia költjsjetöből ad ízelítőt a „Táncol a hullám­sapkás tenger” című kötet; Rá­kos Sándor fordításában. Alejo Garpentier, a mai kubai próza világszerte elismert mestere a szerzője „A fény százada” című regénynek, amely a dokumentum hitelességét párosítja a kor, a táj és az emberábrázolás festőiségé- vel a nagy francia forradalom amerikai hullámverésének meg­jelenítésében. A Századok-—embe­rek sorozatban ismét megjelent Robert Graves híres könyve „Az aranygyapjú”, a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozá­sának rendkívül érdekesen, mű­vészi eszközökkel ábrázolt törté­nete. (KS) A magyar szólásokról Szólásaink tárgyalását folytat­va, nézzünk néhány tréfásat. Sok szól az . alapos elverésről: Fahéj­jal kenték meg a fenekét. Som­fahájjal kenegették. Mogyorófa- hájjal kenték meg. Alfelére ütöt­ték a nemesi pecsétet. A nagy­lábúra mondják: akkora lába van, mit a nyúlfekvés. A jelen­téktelen nagyságú földterületre: Annyi, mint a gatyafenék. Ha a feleség titokban eladja a ter­mést, és az árát szeretőjére köl­ti, azt mondják a férjről: Futó­rozsot vetett. Ha valami nagyon ízlik, azt mondják rá: Mégkell íze van. Arra mondják, aki min­dig otthon ül, lebzsel: Megeskü­dött a kemencesuttonnyal. Aki lopja a napot: Verebet patkói. Aki nem köszön vagy nem veszi le a szobában a kalapját: Veréb van a kalapja alatt. Intelem a fiataloknak: Félre bajusz, jön a szakáll: Kutyáéknál volt lagzi- ban — mondják arra, aki vere­kedett, és jól helybenhagyták. Gda jár, ahol poharakkal ha­rangoznak (kocsmázik). í A népi gúnyolódás hangját érezzük ilyen szólásokban: Egy polturán vették nyakravalóját (a poltura kis értékű pénzdarab). Taroglyán ment a sírba (egyágú létra). Mind a kettőt olyanról mondják, akit felakasztottak. A hitványokra vonatkozik: össze­kerültek, mint rókabőr a csává­ban. Az utcán kicicomázva járó, otthon lompos nő kigúnyolása: Utcacímer, házi gyász. Aki pisz­kot hagy maga után vagy be- piszkol, az leadja a névjegyét. A szavak hasonló hangzása, különös hangulata vagy valami­lyen jelentésé a magyarázata a következőknek: Tacitusból felel: hallgatag, nem beszél (a Tacitus név latin jelentése alapján). Ha- bémusza van: részeg (a latin bir­toklást kifejező igét használják itt különös jelentésben). Túróval jó a káposzta (könnyű megfejte­ni, ha tudjuk, hogy a sertés túr, tehát az a túró). -E helyett majd a kanász hajt ki — mondják a satnya palántáról. Hagymávál élj! — vagyis légy beosztó (a hagyma és a hagyd ma hasonló hangzása alapján). Nagyon ’ sok szólásban van helynév vagy személynév. Meg­fejtésük ma már szinte lehetet­len, talán falucsúfóló szólások voltak, vagy valamilyen adomá­ból, történetből erednek. A helynevekre néhány példát: Szemmel tartja, mint az adorjáni pap a malacot (nézegeti, de nem ad rendesen enni valami­lyen háziállatnak). Essünk neki, mint a patonaiak a krumplisze­désnek (lássunk hozzá valami­hez).. Soponyára ment embersé­get tanulni (illetlenül viselkedik). Elszaladt, mint gyórói gombóc Cirákra (elfutott). A tréfás helyneveket a szavak hasonló hangalakja magyarázza. Megjöttek az atyafiak Restéről (restek, lustáik). Szalaggy vár­megyéből való (gyáva ember, a Zala megyenév és a szaladj ha­sonlósága miatt). Futakra megy a tej (kifut). Bátorban lakik. Tárcsán lakik (a tart és a Tár­csa kapcsolata alapján: drágán tartja, kínálja a piacon a ter­ményt). Nem lakik Adonyban (nem szeret adni). Apagyra ké­szül a szeme (egyre áliposabb lesz, az apad és az Apagy kap­csolata alapján). Törteire ment (valami eltört). Vannak kitalált helynevek is. Használatukat a példák magya­rázzák. Kútvári borral él (vizet iszik). Borbéski uraság (megárt neki a bor és visszaadja: a bor be és ki). A személynevek ma már meg-, fejthetetlenek. Néha inkább csak hangulatuk van. Ásít, mint Kun István agara (ásítozva unatko­zik). Bólogat, mint Gyeneiék lo­va (ülve alszik). Már késő, Rebe­ka! (későn jöttél). Meginti, mint Sinai a fiát (szigorúan). Speku­lál, mint Hatvani az árokban (bajban van, és töpreng, hogyan juthat ki belőle). Rágódik, mint Berkes ökre (ímmel-ámmal vé­gez valamit). Hírét hallotta, mint Cirjék a rétesnek (pedig közön­séges dologról van szó). Ez pedig úgynevezett „beszélő név:'Csaló­ka Péternek igaz ivadéka (csaló­ról mondják). Említett műve bevezetésében O. Nagy Gábor arra hivatkozik, hogy könyvének létrejöttében nyelvünk és néphagyományaink féltő szeretetének volt talán a legnagyobb szerepe. E két cikk is ennek a féltő szeretetnek a je­gyében íródott. Kiss István Rövidfilmek júniusban Érdekes rövidfilmek színesítik a júniusi moziműsort. „A tettek beszélnek” címmel Ferenczy Zsolt készített riport-dokumen- tumfilmet a Zánkai Űttöröpáros életéről. A film nemcsak a 3000 gyermeknek otthont adó tábort mutatja be, hanem kis lakóit is; honnan jöttek, hogyan élik kö­zösségi-úttörő életüket. Préda Ti­bor „Kandó Kálmán” című film­jében, a vasútvillamositás nagy alakjára emlékezik. Glósz Ró­bert „Ciprus” című munkája a földközi-tengeri sziget történel­mi, politikai helyzetét tekinti át 1945-től napjainkig. „Múlt és jövő között” — ez a címe Vitéz Gábor munkájának, amely a tudományos-technikai forradalom• vívmányait mutatja be. Hazánk idegenforgalmi ne­vezetességeiről ad képet Szurdi András „Nyár” című filmje. A „Dal a barátságról” szovjet do­kumentumfilm, „A baktériumok jelentősége” és „A legszebb ro­mán népviselet” lengyel, illetve román rövidfilm. {MTI) A piros pad mellett A nagymama megszokott dé­lutáni sétájára indul a naponta bejárt útvonalon. Először a ki­rakatokat nézi végig. Gyönyör­ködik a kirakott holmikban, de egyik után sem vágyakozik iga­zán. Sokáig nézi a horgászfelsze­reléseket, aztán a játékokat az ékszerbclt kirakatát, virágokat, hangszereket, cipőket. Százszor, ezerszer látta! már ezeket, de mindig talál valami újat, érde­keset. Utolsó állomása a cuk- '.rászda. Nem azért, hogy beül­jön és költse a pénzt. Nem. Az unokáknak vásárol itt valami finomat, frisset, de csak éppen kostolónak. A kiszolgáló lányok ismerik, majd mindegyik tanít­ványa volt. Szerették a tanító "nénit, mert olyan szépen, iz­galmasan tudta magyarázni a történelmet, s mindenkor meg­értő volt a nebulókkal. Kis csomaggal a kezében lép az utcára. Elhatározza, hogy visszafelé a két oldalt fákkal szegélyezett, hűs sétányon megy. A padokon fiatalok bújnak ösz- sze, idősebb emberek beszélget­nek. Egyetlen piros padot talál üresen, de még le sem ül, ami­kor megszólítja valaki. — Hát te Mariskám? De na­gyon régen nem láttalak. A nagymama ránéz az illető­be, s mintha a Kondor Juli len­ne, csak igen megöregedett, ne­hezen mozog, haja immár ősz. — Juliska! — tör ki végső felismerés a nagymamából és beszélgetni kezdenek. — Hát bizony, gyorsán elszáll az idő. Mikor is találkoztunk utoljára? — kérdezi Juli néni. — Várjunk csak! — tépelődik a nagymama, de nem jut eszébe semmi a legutolsó találkozás­ról. — Van már vagy húsz éve is. Ha jól vélekszem — segíti ki Juli néni beszélgető társát. — Igen, van bizony. De ol­vastam az újságban Juliskám, hogy mi történt a férjeddel. Ré­gen olvastam. — öt éve temettem el sze­gényt. Mindig mondtam neki: Vigyázz az autókra. Nem vagy már húszéves, hogy ugra-bug- rálj az úton. De tudod lelkem, milyenek a férfiak. Nem akarta tudomásul venni, hogy megöre­gedett. Folyton folyvást csak járta a várost, otthon egy per­cig sem maradt volna. Hogy merre tudott császkálni? Aztán megtörtént a' baj. Nem nézett körül és egy teherautó elgázol­ta. Ez lett a veszte, az örökös mehetnékje. Akkor délben is mondtam neki: maradj már itthon apa. Írjál a gyerekeknek, mert mi következünk. A papa- gály ketrecét is ki kellett volna takarítani. De azt mondta, majd estére, mert úgysem lesz semmi a televízióban. Hétfő volt. Aztán elütötték. Valahol kint a város szélén. Hogy mit keresett arra, máig sem tudom — sorolta pa-' naszait Juli néni, majd hirtelen fölteszi az ilyenkor szokásos kérdést. — És ti hogy vagytok Maris­kám? — Nem panaszkodhatok. Van két kisunokám, aranyosak. Jós­ka is teljesen megváltozott mió­ta a lányom férjhez ment. — Milyen Jóska? — Hát az uram! — Ja, hát • tg ahhoz mentél férjhez? Pedig hogy szeretett volna téged elvenni a Sárosi ügyvéd. ‘Gazdag ember volt, most is megvan azoknak min­denük. — Jó ember ez. Nekem jó, főleg mióta megváltozott. — Hogyhogy megváltozott. Hát mi volt vele? — Mi volt? Ivott Juliskám, mint a gödény. — Ne beszélj. Ó, te szegény árva. És mit csináltál vele, hogy letette a poharat.? — Semmit. Megmondtam ne­ki, hogy vagy én, vagy a bor. — És ugye téged választott? — Naná! Hát kit választott volna? Persze tudod, úgysem hagytam volna ott. Ha már le­morzsoltunk együtt negyven évet, csak nem bolondulok meg vénségemre. De így persze jobb. — Egészséged? — A lábaim nehezen akarnak szótfogadni. Más bajom nincs. — Nekem is a lábaimmal van baj. Olyan nehezen tudom ezt a kis sétát is lebonyolítani, de az orvos javallottá, hát csiná­lom. Az állást meg egyáltalán nem tűröm. Azonnal megdagad­nak a bokáim, aztán éjszaka hasogatnak. — Nekem gumiharisnyát írtak az SZTK-ban. Látod, most is az van a lábamon. Nem is tudom mi lenne, ha nem kaptam vol­na. Sokat jelent, nagyon so­kat ... Így beszélgetnek a pad mellett. Panaszkodnak fájós lábukra, szóba kerülnek a gyerekek, unokák, ismerősök, az orvosok, a nyugdíj, de újra csak az jön visz- sza, hogy bizony az állást már nem bírják. — Pedig emlékszel a nagy ki­rándulásokra? Biciklivel men­tünk, hátizsákkal. Egész nap majálisoztunk a Tisza mellett, fürödtünk, labdáztunk a fiúk­kal. Nem tudod, hogy mi lett a Dési Palival? Elvette az azt a kis nyim-nyám Korsós Jsucit?— kérdezi Juliska néni. — Elvette, hát persze, hogy elvette. A múltkor akadtam ösz- sze a Jucival. Meghízott, meg­öregedett. Gyengén lát, erős szemüveget hord. Három fiút neveltek fel a Palival. Nagyon szé­pen élnek még ma is. Mind a ketten nyugdíjasok. — Itt laknak a városban? .— Nem, csak a Karcsi fiuk lakik itt, ők Fehérváron van­nak a mérnök fiuknál. Nem egy lakásban, hanem egymás mel­lett. Akkor, amikor összeakad­tam, éppen látogatóban voltak. Nem bírják megszokni ott, mert nyugdíjig itt éltek. — Én ilyet nem csinálnék. Hívtak pedig a gyerekek, amikor az öregemet eltemettük, hogy így anyuka, úgy anyuka. Azt mond­tam amíg én magammal bírok, nem megyek sehova. Tudod hogy van az? — Persze. Jobb az öregeknek külön, a maguk vackában. — Jesszusom, már fél hetet üt a torony — kiáltott fel Juli néni és régi, még lánykorában kapott finom kis órájára pillant. — Jól elbeszélgettünk itt. Éj­szaka aztán majd megint haso­gat a lábam. — Hát az enyimnek se hasz­nált az biztos, már érzem is, hogy sajog a bokám. Aztán elválnak. A sétányon ott marad a pad, üresen. Ok pedig fájós lábakkal vánszorog­nak hazafelé. Gál Sándor L AZ ÓCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András — RAJZ: Greskovits L-ÁLLJ I HTA REANAU2ÁT0R BESZÉL. Sierkezeti egységeim meghatáeoz -. TÁK A KÖZLÉS/ REMO S2ERE Töke T - KÖZLÖM VELETEKr HOGY ATLANTISZ­BAN VAGYTOK. El AZ ATLANTISZ - GÖMB tízmillió €wel ezelőtt süllyesztet­tek IDEA KÉSZÍTŐIM. —Az. Atlantisz-gömb üzenetet HORDOZ. álénkelaoatoaa AZ, hogy ÁTADJAM A Atl/CT ÜZENETÉT. —LÉP JETEK BE AZ 4SLÓ' ­képen termébe ' < to' VS vege. totéus pala ­KV, MEGSEMMISÜLÉS — OLYAN EKEM PEGYUSKE- KET HASZNÁLTAK, AMELYEK AZ EGYSÉGES SZAKAIRÓL VE­KET széthasították. Minden elpusztult. CSAK AZ ATLANTISZ -GÖMBÖN Dolgozó munka cío por t DT MEG. 1'jQrffik' aWm £ ■ ''^wáí^í&k TM 'V' ^L/ - *1? 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom