Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. június 3. Mostoha körülmények között A szakmári Petőfi Termelőszö­vetkezet a kisebb gazdaságok közé tartozik. Háromszázötven tagja közül százharminc nyugdí­jas, járadékos. Összes földterü­lete 2000 hektár. Kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik. Az egy hektárra jutó aranykoro­na-jövedelem olyan alacsony, hogy földadót nem kell fizet­niük. — Ipari melléküzemággal igyekszünk ellensúlyozni jövedel­mezőségi gondjainkat — magya­rázza az elnök, Farkas Lajos. — Vasöntödénk van, az innen szár­mazó bevételből ruházunk be a mezőgazdasági alaptevékenység fejlesztésére. Igyekszünk korsze­rűsíteni a termelést,, szántóterü­letünk 80 százalékát bevontuk a bajai kukoricatermesztési rendszerbe. A tengerin kívül bú­zát, szóját és más pillangóst ter­melünk korszerű technológiával. Szakmár különleges adottságai közé tartozik, hogy öt szállásból álló, szétszórt település. A Pető­fin kívül még két termelőszövet­kezet gazdálkodik a községben. Kézenfekvő, hogy az előrelépés érdekében érdemes lenne egy- egy termelési ágazatban össze- fogniok.. — Szó van arról, hogy közös keltetőüzemet létesítünk és egyéb módon is együttműködünk — tájékoztat a szövetkezet elnöke. Saját fejlesztési terveikről pe- dik a következőket mondja: — Tárgyalunk az iparszerű sertéstenyésztéssel foglalkozó ter­melőszövetkezetek közös vállal­kozásával, az ISV-vel arról, hogy öntödénkben a sertésnevelő bat­tériákhoz rácsokat készítünk. Nagy kiterjedésű szikes legelőin­ken főleg birkatenyésztéssel tu­ft Farkas Lajos, a termelőszö­vetkezet elnöke: — A vasön­töde jövedelméből tudjuk fej­leszteni a mezőgazdasági ter­melést. (Szilágyi Mihály felv.) dunk foglalkozni. Fejlesztjük a baromfitenyésztést. A legnagyobb beruházásunk azonban egy 180 hektár területű halastó lesz, ezt a következő években szeretnénk megépíteni. Van már egy 40 hektáros halas­tavunk. Jó tapasztalatokat sze­reztünk a halászatban. Hektá­ronként 26 mázsa haltermést ér­tünk el tavaly. A települési viszonyok alkal­masak a háztáji állattenyésztés­re. Szakmáron még sok helyen van szarvasmarha a kisgazdasá­gokban. Az átmeneti visszaesés után fellendülőben van a ser­téstenyésztés is. K. S. Geológusok a „Kincses hegyen" Darhantól, az új mongol ipari központtól 170 kilométernyire fekszik a legendák övezte „Kin­cses hegy", amelynek érckincsét a KGST-országok geológusainak a segítségével kutatták és tár­ják fel a mongol szakemberek. Az ércet a szovjet segítséggel épülő réz- és molibdén kombi­nát dolgozza majd fel. Az új nagy ipari objektum köré város épül: Mongólia legifjabb városa, Erdenet. A hegy kincséről már régen tudnak, kiaknázására azonban csak most nyílt lehetőség. Erde­net a világ tíz legnagyobb réz- molibdén lelőhelye közé tarto­zik. 1973-ban kezdődött meg a munka és 1978-ra várják a nagy­üzem első ..lépcsőjének" üzembe állítását. Akkor 16 millió tonna ércet dolgoznak majd fel a kom­binátban, amely 1982-ben készül el teljesen. Az új városkában jelenleg ti­zenháromezren laknak, 1976-ban 40 000 négyzetméter lakóterületet építenek és adnak át az új la­kóknak. A nyolcvanas évek ele­jén 60 000-re nő a ' legfiatalabb mongol város lakóinak száma. *7 úgnak-morognak a szövőgépek, érezzük a betonpadló " rezgését a talpunk alatt. Szinte várja az ember, hogy na most mindjárt nekiindul az egész szövődé, és szépen „át­sétál” a falon. Akkora energiát sejt ebben a hadoszlopnyi masinában. Még szerencse, hogy külön-külön zabolázzák meg őket — oda a betonhoz —r, mert ha összeadhatnák erejüket, igencsak el tudnák húzni helyéből az épületet. Szövődében ft Gucsi Sándor fűtő azt ellenőrzi, nincs-e olajcsöpögés. A teljesen automatizált új kazánháznak ő a gazdája, ö is ebben az üzemben lett szakmunkás. (Szilágyi Mihály felvétele) No igen, így képzeleg az efféle agresszív zajra túlérzé- keny kívülálló, aki irodák, szobák csöndjéből vetődött szövődéi környezetbe. És akik itt dolgoznak, vajon nem az otthoni csendességből jönnek nap mint nap? Az ő fülük nem lehet „kényes"? Csak nekik ezt el kell viselni, mert ebből élnek? Zajártalom ... decibel-tűrésha­tár. Vajon ez a lárma túl van azon, vagy innét? A munkavédel- mis a megmondhatója. Ámbár, aki ezt nem szokta meg. annak hiába mutatják ki a „megenge­dett szintet”, nem lesz tőle bol­dogabb. S ennek ellenére milyen szim­patikus nyugalommal térülnek- fordulnak a szövőnők, hol tem­pós léptekkel, hol meg sietősre fogva a legrövidebb utat is — géptől gépig. Szemükben összpon­tosított figyelem ül. miközben hol itt, hol ott igazítanak vala­mit finom, gyors mozdulattal. Előttük, mögöttük élesen dorom­bolnak a szerkezeteket hajtó hen­gerek. Ahová odalépnek: parancsno­kok. Mint a hajós, aki a kor­mánykereket kezeli. Csak míg a matróz a folyam áramlásának szeszélyeire ügyel minden ízével, a szövőnő a komplikált mecha­nizmus rezdüléseire, hogy simán hömpölyögjön elő belőlük a szö­vet. Tehát nem is egy „kormány­kereket” forgatnak. Hanem há­nyat? Próbálom túlkiabálni a gép­morajt, hogy kérdésemet meg­hallja a legközelebbi kislány. Nem megy. Kölcsönösen sajnál­kozva vonjuk meg a vállunkat. Kilépünk hát a műhely elé Vincze Erzsébettel, akit Ván Jó­zsef telepvezető ezzel a jelzővel mutat be: „Kiváló dolgozó”. Tiszta megkönnyebbülés, hogy itt a szabadban, napsütésben', „normális” hangon beszélgethe­tünk. — öt éve dolgozik a kiskunha­lasi, • PAN YOVÁ-nál, kezdettől fogva a szövődében. — Jő még'á'füle? — célzok a benti harsogásra. Apró fehér vattát mutat. — Svéd vatta. Ez van a fü­lünkben. Megszelídíti a bántó geplármát. Most már értem, miért bökdö- sött oly vígan mutatóujjával a halántékához fotós kollégám az imént. Nemrég még ö is tanács­talan ábrázattal igyekezett meg­értetni magát a géprobajban,' ma­gyarázva, ki hogy tartsa a fe­jét, s ne a fényképezőgépbe néz­zen, hanem arra, amit csinál. Ő is kapott a svéd vattából, s a világ mindjárt lecsillapodott kö­rülötte. Hangja helyett a mozdu­latai váltak beszédesebbekké. — Nyolc gépet kezelek — ma­gyarázza a kislány, s hozzáteszi. — Egy év óta. Valamikor négy­gyei kezdtem. „Valamikor” — hetvenegyben. Hetvenháromban már kiváló dolgozó. Vajon hány óra hosszat állt azóta talpon, hány kilomé­tert sietett, futott a gépek közt? Biztosan kiszámították már a szakma szociográfusai. Lehet, tudná ezt „számszerűsíteni” a telepvezető is, de nem kérdezem meg. Inkább átérzem a szakma ne­hézségeit. Talán valami megneszelhető volt gondolataimból, mert Ván József „súgása” mintha erre ped- zene. — Megkérdezte már, mennyi az átlagkeresete? Hát akkor kérdezzük. — Kétezer-hatszáz forint — fe. leli Vincze Erzsiké. — Plusz a többi — segít vi­dáman a gépésztechnikus Patay Éva, aki kirándulásügyben ug­rott be a szövődébe, s lestopolt mellettünk pár pillanatra. — Er­re jön még az éjszakai, a spéci- ál- és munkapótlék. Éváról sem maradhat ki egy „pillanatfelvétel”. Nagy szervező — jellemzi a telepvezető —, Mé­száros Zsuzsa KISZ-titkárral ki­válóan összedolgoznak. Ok a gaz­dái az egri kirándulásnak, amely­re az „utazási és belépőjegy” egyedül a kiváló dolgozó rang. Két autóbuszt töltenek meg, s még a pilóták is csak kiváló dol­gozók lehetnek. Utas lesz a te­lepvezető is, de nem mint fő­nök, hanem csak „egyszerű” ki­tüntetett. — Ez a kislány meg Németh Erzsébet — mutatja be a követ­kező szövőnőt Ván József, miu­tán Vincze Erzsiké már újból a gépsorokat járja. A munkásnő is kifelé indul a vezető hívó intésére. Füléhez nyúl, kint a svéd vatta. Ván elv­társ gyorsan, halkan megjegyzi. — Annak is örültünk, hogy nem kellett senkit presszionálni a svéd vatta használatára. Meg­értették, hogy saját érdekük is :— a zajártalom ellen. Eszerint előfordulhat, hogy akad. aki nem vállalja ezt a kis kényelmetlenséget. Inkább -rom­lásnak teszi ki hallószervét. Viszont mintha arra is emlé­keznék, hogy egy tavalyi SZMT- előterjesztésben bírálat érte a textilipari üzemeket. (Utána is kerestem. Ez volt a kitétel: „Az intézkedések ellenére rendkívül magas zajszint tapasztalható a textilipari üzbemekben”.) Mindenesetre, a PANYOVÁr nál dicsérik a svéd vattát. De már Németh Erzsikével be­szélgetünk. Két esztendővel eze­lőtt itt szabadult. Fél éve kiváló dolgozó. A 8 általános után egye­nesen ebbe az üzembe jött. Az ő átlagkeresete is 2600 forint körüli. Ezért 108 százalékot tel­jesít. Mi az elképzelése a jövő­ről? Ezt közvetve firtatom. — S. ha férjhez megy? — Utána is szeretnék itt ma­radni -—írVágja-.-rá-T njindjáribr.i Mögöttünk van már a zajos szövődé. Sokkal halkabb tájékra igyekszünk, a 8—9 hónapja el­készült új kazánházba. Menet­közben jó érzéssel vallja be Ván József. — Most már nyugodtan elmon­dom. Mikor megtudtam, hogy Halason kötöttárugyár épül, erő­sen szurkoltam; meg tudjuk-e tartani munkásainkat, jönnek-e hozzánk újak... Ma már nyu­godt vagyok. Később egy jó kiállású fiatal férfi és Ván József egyperces párbeszédét „lestem el”. Szinte csak a fejét dugta be az ajtón, a főnöki irodába Varga István raktári csoportvezető. Annyira sietett. — Csak azt akarom bejelente­ni, hogy nem tudok elmenni a kirándulásra. — Hát már miért nem? Neked is jól jönne az a kis kikapcsoló­dás. — Két gépkocsivezetőnk van. Mindkettő kiváló dolgozó. — Te is. — Jó, de hadd menjenek ők. Valakinek itt kell maradni. Bár nem jelezték, jöhet vagonszállít­mány és pont vasárnap, mint ilyenkor lenni szokott. Tudod, vasárnap ezer forint a fekbér óránként. — És pont te maradj itthon? — Ez most nem számít. Leg­közelebb majd én kapom visz- sza. A kis epizód az üzemi légkör­ről jelez valamit. Tóth István Várja a cipészeket, papucskészítőket Borbély József bőrkereskedő Korán meghalt az apja Borbély Józsefnek, s bár anyja magasabb iskolába szánta, az anyagi tehet­ség miatt végül is Klein Simon kecskeméti bőrke­reskedőhöz szegődött inasnak. Persze nem a közel­múltban történt mindez, hanem 1928-ban, amikor Kecskeméten tizenkét bőrárus volt. Klein boltja a város központjában, a Kéttemplom közben volt, „naccságák. sőt, még a polgármester felesége” is gyakran járt arrafelé, emiatt Borbély József tiszta köpenyben érkezett reggelente az árudába, kinyi­totta a boltot, egy kannából vizesnyolcasokat lo­csolt a járdára és ha valaki jött, hát jó nagyot elő­re köszönt, mert akkor (régi, szép idők) még előre köszöntek a jó kereskedők. Meg az inasok is. Ami azt illeti, a bolt becsukása nem kis bajjal járt, mert Borbély József véznácska legény volt. Elő­fordult, hogy mikor beleakasztotta a rudat a roló­ba, hintázhatott is rajta, mert az meg sem moccant, nem hogy nagy robajjal legördült volna. Hét éve „kezdődött a jelen” Borbély József számára. 1969. szeptember másodikán megnyitot­ta ugyanis a Wesselényi utcában Kecskeméten a bőrkereskedését. Ma két, efféle dolgokat árusító üzlet működik a megyeszékhe­lyen, a másikat Tóth Pál vezeti. □ □ □ Az áru beszerzése. Két fő hely­ről, Budapestről a „bőrker’-től, meg Szegedről, a lerakatból. Megcsodálhatták a csomagolási képességeit a darabáru-fuvarosok is. nem sokkal a nyitás után, ugyanis Pestről jött tíz oldal marhabőr. Borbély József az egyiket összetekerte, úgy, hogy jó nagy tekercs legyen, és a többi oldalakat meg belesodorta az így kialakult tartóba. Ezt egyszerű így leírni, de akik látták, hajla­mosak voltak kinevetni, meg egymással is kötöttek fogadásokat, hogy sikerül-e vagy nem. Aztán Ä mestertől tanulni a legtöb­bet. Borbély József főként a pontosságot leste el Klein Simon­tól, aki arról volt híres, hogy a bőröket papírba csomagolva, szabályos kockaformában igazí­totta a polcokon, átkötötte szala­gokkal, s ha ferdén állt egy-egy pántlika, nem szégyellt felugra­ni a pultra és helyre húzogatni a „formabontást”. Klein Simon nemhiába volt akkor ötvenkét éves, jártak is hozzá csőstül a mesteremberek, ami egyébként nem is csoda, hi­szen akkortájt volt vagy ötszáz­ötven bőrrel dolgozó, iparos a vá­rosban. Meg aztán jöttek minden­felől, mert híres volt a kecskemé­ti száraz marhabőr, ami a szőr­tüsző pórusokon át levegőzött, míg a Dunántúlon a zsíros mar­habőrt csinálták (halzsírral), s az ilyen cipőkbe, csizmákba be­lefülledt a magyar lába. □ □ □ Borbély József 1936-ban fogta magát és Kaposvárra ment. Te­hette, hogy vándoroljon, mert jól fizető szakma volt: az övé. A fű­szeressegéd tíz pengőt keresett, a bőrös meg harmincat. Eltöltött a „zsíros marhabőrök világában” másfél évet, aztán egy évig Eger­ben is dolgozott, és kikötött Kis­pesten, Szabó Mihály bőrkereske­désében. A bőrbolt nagyságára jellemző, hogy csak segédből vol­tak huszonötén. Aztán Debrecen­ben a Cikta cipőgyár raktárve­zetője, majd dolgozott a debre­ceni Tímár Társulatnál, később önállósítoTta magát, mire 1944- ben kibombázták. Felesége ekkor már a harmadik gyerekkel volt várandós. Visszajöttek Kecske­métre. 1945-től öt évig nem volt valami fényes időszak Borbély József életében, aztán 1950-ben a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vál­lalathoz került. Volt a bőrüzlet­ben, a sportszerboltban, a jár- műszaküzletben, dolgozott fűsze­resként, öt évig gondnok is volt a vállalatnál, másfél évig meg a GAMF-nál gondnokoskodott, az­tán másfél évig raktárosként ügy­ködött a cipész ktsz-nél. végül azok nyertek, akik a „győzelemre” szavaztak. Mert csomagolni tudni kell egy bőrösnek; méghozzá nem is akár­hogyan, a majd’ centi vastag marhabőrt is úgy kell összehaj­togatni, hogy ki ne lyukassza a papírt; pillanatok alatt kell a szegeknek újságpapírból staniclit sodorintani. A szeget kilóra árulják, a spicc­es sarokvasakat, rigliket párra, a keményárut (talpat, talpbélést, kérget) ismét súlyra, a felsőbőrt négyzetméterre. „Eddig quadrát- ban mértük azt is, de 1945-ben áttértünk a négyzetméterre.” A színeket a hozzá nem értők rendelik „körülírással” — ké­rek ennyi és ennyi ilyen és ilyen kikészítésű sötétbarnát — az iga­zi bőrösöknek elég annyit mon­dani, hogy négykilencvennyolc, máris bólint, mert tudja, hogy az a sötétbarna melyik árnyalata. Érdekes dolog ami a szegekkel van. A „tex” például akkor jó, használható, ha a hegye egyen­letesen csúcsosodik ki, és formás feje is van hozzá. A kiskunmaj- sai szegből egy darab nyom any- nyit, mint a pesti iparos négy készítménye, a könnyebbet, szeb­bet, használhatóbbat szívesen ve­szik a felhasználók. Örák kellenének ahhoz, hogy minden Borbély József által áru­sított bőrt és cipőkelléket felso­roljunk, „van itt legalább száz­húsz, de nem esküdnék meg rá”. □ □ □ A maga hatvankét évével azért igen legényesen mozog Borbély József. Reggelente bemegy a Wesselényi utcai udvarba, kinyit­ja a lakatot, aztán várja a cipé­szeket, papucskészítőket. „Engem még nem láttak ülni, nincs is a boltban szék” moso­lyog, „igaz ugyan, hogy hat éve huszonkét vágással operálták meg a visszeres lábamat, most már megint fásliznom kell”. — A mi generációnk az olyan — nézegeti szakértő szemmel a polcokon levő bőröket —, hogy addig dolgozik, amíg a szerszám ki nem hull a kezéből. A bőrkereskedőnek a bőrké­sen (nevezik kacornak is), a cso­magoló papíron, az ollón kívül nincs is szerszáma. Ballal József I»——I Köszönet — orvosoknak és nővéreknek Megyénk legkorszerűbb egész­ségügyi intézményeinek egyike a nemrégen épített kiskunhalasi Semmelweis Kórház: Bár a jó technikai körülményei kedvező­en befolyásolják az ottani gyó­gyítómunkát, annak eredmé­nyességéhez elengedhetetlenül szükséges az orvosok és nővérek — szlp hivatásuk iránti elköte­lezettségből fakadó — nagy fokú lelkiismeretessége, példás együtt­működése. Erről közvetlenül győ­ződött meg a Kiskunmajsán lakó Kuklis János és tapasztalatait szerkesztőségünkkel közölte. A levélből megtudtuk, hogy ol­vasónk hosszabb ideig feküdt a kórház sebészetén. Dr. Maráz Ferenc műtős szakorvos és kollé­gái, valamint az ápolónők féltő SZERKESZTŐI ÜZENETEK R. L., Kiskunhalas: Az április el­sejétől érvényes szabályok szerint a külföldről érkezett — nem kereske­delmi jellegű — ajándékküldemények az ajándéktarifa előírásainak megfe­lelően vámkezelendők. Például az olyan áruk, amelyek magyarországi forgalmi értéke a háromszáz forin­tot nem haladja meg, teljesen vám­mentesek. Nagyob érték esetén kü­lönféle összegeket kell fizetni. Az öt­ezer forintnál magasabb összegű ajándékcsomag után pedig már a hazai forgalmi érték 60 százalékát köteles megfizetni az ajándékozott. Végül a személyes jellegű kérdésére válaszolunk: ha a Német Demokrati­kus Köztársaságból küldenek az ön részére 1 kilogrammnál nem- súlyo­sabb ajándékcsomagot, az mentesül a vámelszámolás alól. I: sz. széchenyivárosi óvoda óvó­női, Kecskemét: Szerkesztőségünkhöz eljuttatott panaszukkal kapcsolat­ban a megyei postahivatal vezetőitől tudtuk meg: önök a nagycsoportos óvodásokkal előzetes bejelentkezés nélkül keresték fel az 1-es számú postát, így a tisztviselők közül senki sem állhatott rendelkezésre, hogy a gyerekek megismerhessék a fontos szolgáltatás szervezeti és technikai érdekességeit. Ami pedig az ovisok magatartását illeti — míg a velük levő óvónő képeslapokat írt —, va­lóban zajongtak, s ezt hallván jött ki a szomszédos irodában dolgozó egyik postásnő és udvariasan, de ha­tározottan intette őket a csendre. Emiatt tehát nem lehet ok a levelük­ben kifejezésre juttatott sértődöttség­re. Még annyit: ha a munkatervben szereplő környezetismereti foglalko­gonddal gyógykezelték, s fájdal­mát nemcsak orvossággal, de tü­relemre intő, kedves, biztató sza­vaikkal is enyhítették. És e bá­násmód — melyhez hozzátartozik a betegek kitűnő élelmezése is — általános gyakorlat a kórházban, ahol lépten-nyomon észrevehető a rend, a szervezettség. „Kérem a szerkesztőségei, te­gye lehetővé, hogy a nyi'vános- ság előtt fejezhessem ki jszinte köszönetemet a halasi kórház se­bészeti osztálya doktorainak, nő­véreinek, akik munkájukkal, ma­gatartásukkal méltán szolgálnak rá, hogy a szocialista egészség­ügy dolgozóinak nevezzék magu­kat!” — fejeződnek be a sorok. Nos, e kérelemnek örömmel teszünk eleget. SZERKESZTŐI ÜZENETEK zás keretében — s előzetes értesítés után — ismét ellátogatnak az ovisok és kísérőik a postára, nincs akadá­lya annak, hogy egy szakember se­gítségével bepillanthassanak a hiva­tal megkülönböztetett pontosságot és felelősséget igénylő, munkájába. Szabadi Ferenc, Kecel: Jogszabály írja elő, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezet tagjaként szerzett szolgálati idő figyelembevételével az öregségi nyugdíjra idén a férfi már a 64., a nő 59. életéve betöltésétől jogosult Ez a korhatár a jövő évtől tovább csökken egy esztendővel, s 1980. ja­nuár elsejétől a férfi a» 60., a nő pedig az 55. életévének betöltése után vo­nulhat nyugállományba. Másik kér­désére válaszolván arról tájékoztat­juk, hogy öregségi járadékra jogosult a mezőgazdasági szövetkezetnek az a legalább hároméves, megszakítás nélküli tagsági viszonnyal rendelke­ző dolgozója, aki a 70., a nő eseté­ben a 65. életévét betöltötte, az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, a szövetkezeti tagságon alapuló kivételes nyugellá­tása nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, rendszeres szociá­lis ellátásban nem részesül és a keresőfoglalkozásból származó jöve­delme nem haladja meg a folyósítan­dó járadék összegét. Nem állapítható meg öregségi járadék annak a szak­szövetkezeti tagnak, akinek a vele együtt élő házastársa a mezőgazda- sági lakosság jövedelemadóját köte­les fizetni, s ha a megelőző naptári évre előírt ilyen adójának a kedvez­ményekkel csökkentett összege több, mint négyezer forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom