Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-25 / 149. szám
1976. június 25. 0 PETŐFI NEPE • I Nyolcvanöt esztendős a Katona József Tár saság A kecskeméti Katona József Társaság — sokáig a Katona József Kör nevet viselte — 'most nyolcvanöt éves. Annak idején, a múlt szájad utolsó évtizedének kezdetén a hírős város lelkes polgárai $ jobbítás, s szellemi gazdagítás szép szándékával hozták létre. Erről a nyolc és fél évtizedről s a jelenben folytatott tevékenységéről, valamint a tervekről beszélgetünk Fehér Sándor elnökkel. Beszélgetés Fehér Sándorral ,,Fogynak a szemtanúk” — Mi az, amit e beszélgetés keretében a legfontosabbnak tart megemlíteni? — Két dolgot. Először — szomorú, de ez a valóság — azt, hogy fogynak a szemtanúk. Azok, akik a régebbi évtizedek történéseiről az élményeik, saját sorsuk alapján adatokat tudnak szolgáltatni a ma emberének, a múlt kutatójának. A társaság egyik fő feladata tehát: segíteni az emlékek megmentését. S másodszor: súlyos örökséget vettem át hét évvel ezelőtt, amikor megválasztottak — Tóth László gazdag évei után — elnöknek. Kezdettől érzem, mekkora felelősséget ró ez rám. — Közelebbről: milyen embernek ismerte Tóth Lászlót? — Neki, mint világhírű sakk- szakembernek, jónevű nyomda- igazgatónak, s egykori polgármesternek kiterjedt, gyümölcsöző kapcsolatai voltak. Különös adottsága alakult ki, hogy a szerteágazó kapcsolatait a köz javára hasznosítsa. Pontossága és figyelmessége legendás volt, S olyan lelkesedés, lobogás fűtötte, mint amilyen egyikünket sem. Sajátos légkört teremtett mindig maga körül. — Kikre gondolt elsősorban, amikor azt mondta: fogynak a szemtanúk? — Elsősorban természetesen Tóth Lászlóra. S hogy a legfrissebb veszteségünkkel folytassam: az egyszerűségében nemes, emberi Imre Gáborra. Meg a költő Sántha Györgyre. De Váry István, Bodócs Gyula, Hajnal József, Nemesszeghy Lajosné, M. Bodon Pál neve sem maradhat említés nélkül. Veszteségünk, hogy nem jegyeztük fel időbgn az emlékezéseiket. Találkozások, kiadványok — A Katona József Társaság előtt egyik fő feladatként állta névadó kultuszának* ápolása. Emellett mit tartottak — s tartanak — fontosnak a tevékenységükben? — Legnagyobb drámaírónk életének, életművének közkincs- csé tétele mellett a kortárs magyar irodalomra,, s a múlt örök értékeire egyaránt igyekeztünk, s igyekszünk ráirányítani a figyelmet. Többek között — csupán *az utóbbi esztendőkben — éyfordulók kapcsán megemlékeztünk Juhász Gyuláról, FábryZol- táról, Petőfiről, Vörösmartyról, Apáczairól, Berzsenyiről és Rákócziról. — A felszabadulást követő években Molnár Erik, Erdei Ferenc, Németh László, Verés Péter és Simon István kötődött erősebben a társaságunkhoz. Az irodalomtörténészek közül pedig Sőtér István, Czine Mihály, Vargha Balázs és mások. — A társaság nyolcvanöt éves története alatt mindig arra törekedett, hogy bővítse a tagok publikációs lehetőségeit. Ma is így van ez? — Több-kevesebb sikerrel ez a törekvés tényleg állandó maradt; s megvan ma is. 1971-ben évkönyvet jelentettünk meg, majd napvilágot látott Joós .Ferenc színháztörténete. Kiadtuk hosszú szünet után az alapszabályt, füzet alakban. Közreműködünk a kritikai Katona-kiadás elkészítésében. Néhány tagunknak önálló kötete jelent meg mostanában. Elsősorban Orosz Lászlóra, Szekér Endrére, Goőr Imrére, Hatvani Dánielre, Buda Ferencre, Bognár Andrásra, Gál Farkasra és Zöm Tiborra gondolok. E művek életrekeltése közvetlenül nem a társaságunkat dicséri, ám mégis saját ügyünknek érezzük ezt is. ‘ . . Emlékek, elismerések Közben Fehér Sándor otthonában az évek hosszú során át felgyülemlett emlékeket nézegetjük. A fotók, levelek, feljegyzések, meghívók, éppen úgy a munkában eltelt gazdag évekről mesélnek, mint a körülöttünk levő festmények, rajzok, szobrok, íme, néhány emlékezetes fotó: együtt a vietnamiakkal; díszőrségben Kodály temetésén; iskolaavatáson Szimferopolban; London főpolgármesterének az irodájában; Shakespeare szülővárosában; együtt Vásárhelyi Zoltánnal stb., stb. — A találkozások minden jel szerint nagy szerepet játszottak az életében eddig. — Barátkozó természet vagyok. És kíváncsi; sok minden érdekel. Talán ezért alakult szerencsésen az élelem. Mint a Hazafias Népfront városi bizottságának az elnöke, megismerkedhettem az-író- kon, művészeken kívül sok-sok politikussal, közéleti emberrel is. Sok emlékem van például Dobi Istvánról, Vas Zoltánról. De együtt lehettem például Alje- chinnel is, a sakkvilágbajnokkal. — A szavaiból könnyű kiérezni, hogy elégedett ember. így van? — Tökéletesen. Ahogyan az egyik cikk címében olvastam az Élet és Irodalomban legutóbb: „Barátaim az évek”. Ezt én is elmondhatom magamról. (Itt jegyezzük meg, hogy Fehér Sándor felelősséggel végzett több irányú munkájáért magas kitüntetésekben részesült. Á „Város Kulcsa” kitüntetés, a „600 éves Kecskemét” emlékplakett, a „Hazafias Népfront kitüntető jelvénye”, a „25 éves tanácsi munkáért” épp úgy ezt igazolja, mint a /.Munka Érdemrend” arany fokozata, a „Szocialista Munka-, ért” érdemérem, vagy az Elnöki' Tanácstól kapott „Felszabadulási Jubileumi Emlékérem”.) Tervek a jövőre Beszélgetésünk végén a tervekről kérdezzük a Katona József Társaság elnökét. — Ez év őszén drámai szövegmondó versenyt rendezünk a fiatalok részvételével. Meghívjuk Kocsis István romániai magyar írót, 'hogy tartson előadást a munkásságáról. Segítséget nyújtunk a helyi múzeumbaratok körének a tevékenységéhez. S további törekvésünk: minél több fiatalt megnyerni az ügyünknek. Néhány hónap múlva megnyílik a klubunk a megyei művelődési központban. — Gondolnak-e új kiadványokra? — Szorgalmazzuk Sántha György legjobb verseinek kötetben való megjelentetését. Tervezzük az új évkönyvünket. És továbbra is siettetjük Katona kritikai kiadásának a megvalósítását. Ebben oroszlánrésze van az alelnökünknek, dr. Orosz Lászlónak. —a —Iy ® Ä lengyel népdalok és népi táncok küllői, dőn is hírnevet szerzett tolmácsolnia á Mazow- sze együttes. (Fotó: MTI Külföldi • Képszolgálat — KS.) Dallal, tánccal Az egy főre jutó kiadott könyvek számát tekintve Latin-Amerikában Kubát illeti meg az első hely. Az országban évente több tucat milliónyi példányban jelennek meg szépirodalmi és tudományos-műszaki könyvek, iskolai tanulók és egyetemi hallgatók számára készített tankönyvek. A Kubában kiadott könyvek és brossúPablo Picasso A nagy művész, Pablo Picasso örökségében Í885 festmény és 7089 rajz szerepel, összesen 1,2 milliárd frank értékben — jelentette be Grasse örökösödési ügyekkel foglalkozó bírósága. A festő hagyatékának leltárát közel háromévi munkával készítette el Maurice Rheims és számos munkatársa. A festmények értékét 760, a rajzokét 100 millió frankra becsülik. rák teljes példányszáma csak az elmúlt egy esztendőben meghaladta az 50 milliót A most folyó ötéves terv végére pedig 100 millió kötetet fognak kiadni évente a köztársaságban. A kubai nyomdaipar gigásza az a kombinát lesz, amelyet most építenek az Oriente tartomány beli Guanta- namóban. öröksége A katalóguson az említetteken túl szerepel még 3222 kerámia (13,5 millió frank), 1723 "rézmetszet és 17 411 vázlat (90 millió frank), 1228 szobor (101 millió frank), 453 litográfia és 6121 vázlat (36 millió frank), 181 linóleummetszet és 3176 vázlat (9 millió frank), továbbá 8 szőnyeg és 11 falikárpit. Járjunk giccsben ?! Meglátni és meghökkenni egy pillanat müve volt. Jön velem szembe, a kecskeméti utcán egy ízléstelenül rikító plakát, amelyről * hamarosan kiderül, hogy valami fényes, műselyem trikó. Az elejére őszi tájképet festettek, a giccspiktorokra • jellemző alapossággal és egy ernyő alatt összeölelkezve andalgó ifjúi párral. Ha falragaszon látom, talán fel sem tűnik, de egy formás,-fiatal női testen meglehetősen furcsán, mi több, kifejezetten ízléstelenül festett. Kérdésemre a boldog tulajdonos elmesélte, hogy nem mindennapi öltözékét Budapesten szerezte be, egy divatos, belvárosi kötöttáru-üzletben. Büszkén magyarázta, hogy ez nem ám valami „ócska" magyar holmi, valódi nyugati „cucc”, Hongkongban gyártották és ..csak" 230 forintba került. Már Scsak azért is megérte, mert tudomása szerint több nem szaladgál belőle Kecskeméten. Szlovákiai utazás <«•) Ügy látszik, soha nem fogyunk ki a szép tájakból. Amerre csak megfordulunk, mindenütt akad sók szemet-lelket gyönyörködtető látvány. S azok, akik az itteni életberendezkedés, az e tájon élő emberek iránt is érdeklődnek, azok mindig találnak olyasmit maguknak, amiről érdemes elgondolkozni. Madách szülőházában Az útitársak nem győzik k dicsérni Szabó Ágnest, a mindenkihez kedves IBUSZ-kísérőnket, amiért az alsósztregovai kitérőt ajándékul adta nekünk. Hogyne, hiszen beléphetünk abba a házba, amelyben a világhírű drámaírónk meglátta a napvilágot. S amelynek falai között lépésről lépésre egésszé kerekedett, megszületett a mű: Az ember tragédiája. Nágy az izgalom hát. Alsósztregova — szlovák nevén: Dolná Sztrehová — kicsi falu, nem messze a magyar határtól. Girbe-gurba út vezet el hozzá. Kicsi hídon megyünk át, várjuk a közeledő izgalmas élményt, a nagy találkozást. Azután előttünk áll a felmagasodó remek kastély, kitűnő állapotban. Lila színű falak, árnyas kellemes udvar. A falon emléktábla magyarázza az értékes-becsgs emlékhelyet. Puha poszfópapu- csokba lépünk. Templomi csend vesz körül bennünket, mikor a múzeummá alakított kastély termeit járjuk. Az egyik szobában családi fotók. Körbe a falakon á családtagok láthatók a képeken. Egy vitrinben a drámaíró feleségének. Fráter Erzsébetnek drámai hangú, megrendítő levele az anyósához. Arról szól a könnyekkel írt levél, hogy a félreértett hitves szeretne visszatérni a férjéhez, akitől méltatlanul kellett elszakadnia. Aztán egy rajz, még az egykori kisfiú Madách rajzolta. Rajta a felirat: „A drága édesanya neve- napjára — a fiúi szeretetnek és tiszteletitek jeléül rajzolta Madách Imre, 1829-ben". A hatéves gyermek beszédes önkifejezése, íme.. Hallgatagon, némán lépegetünk a többi termekben is. Van elég látni, megemészteni való. Az ember tragédiájának fotói, az előadások dokumentumai. Az egyik vitrinnél hosszabban elidőzünk. Hogyne, amikor a hírős városhoz kapcsolódik a vitrinben látható könyv. A címe: Az ember tragédiája a színpadon. Szerzője az a Németh Antal, aki egy időben a kecskeméti színház rendezőjeként tevékenykedett nálunk. A kastélytól néhány száz méterre. az útról jól láthatóan ott áll az író ég felé nyúló, impozáns emlékműve. Miközben ezt nézzük, látom, hogy többen emléktárgyakat keresgélnek .maguknak. Ki egy kis kavicsot, ki pedig egy-egy falevelet, pici ágat tesz el a zsebébe, táskájába. Mi volt a legszebb ? Miután hazafelé tartva átléptük a határt, faggatom a buszban az utasokat: ki hányszor volt eddig külföldön? íme, egy kis statisztika: háromtól többször tizenkettőn, háromszor éppen hárman, kétszer kilencen, egyszer pedig heten utaztak el más országba. S hárman vannak olyanok, akiknek ez volt az első külföldi útjuk. Ám ez a kirándulásunk — 0 A Madách- kastély,, Alsó. sztregován. sok jel mutat erre — nagyban növelte a résztvevők utazási kedvét. Többen hangoztatják: ide eljövök máskor is. Meg azt, hogy „Nem is hinné el, aki nem járt még más vidékeken, ilyen csodálatos tájakon, hogy menynyivel több lesz az ember ezáltal!” Bieliczky Ádámné tanácstag Dávodon. Elmondja, hogy elvállalta: előadásokban számol be az élményekről a faluban. Kinek mi tetszett a legjobban, kinek mi volt a legszebb az utunk alatt? Íme, a válaszok összesítve: A legtöbben — tizenöten a tarpataki vízesésre szavaztak. Ezt követte a Magas- Tatra, tizenhárom szavazattal. A legnagyobb élmények között említették még Besztercebánya műemlék-főterét, a Csorba-tó szépségét, a kassai dómóf, Lőcse városát és a barlangot. Legtöbben kiegészítették a szavazatukat az- 'zal, hogy „persze az egész út gyönyörű volt!” □ □ □ 0 Az útról látható az emlékmű. (A szerző felvételei.) el akartunk volna mondani, amit láttunk, átéltünk, amiben alkalmunk volt gyönyörködni- — akkor legalább tízszer, hússzor ennyit kellett volna írnunk. Ám úgy hisszük, e néhány szűkebb- re szabott riportunkban is sikerült azért — legalább részben — visszaadni ennek a számunkra emlékezetes kirándulásnak < hangulatát, s örömét. (Vége) Varga Mihály íme, egy szlovákiai körutazás tömörített naplója. Ha mindent 0 Csoportkép — a búcsúzás előtt. ' Ami azt illeti, ebből az úgynevezett divatcikkből ez' az egy is sok. Nem tudom megérteni, mi szükség volt a behozatalára? Talán az,' hogy minél többen járjanak giccsben, ha már államunk milliókat áldoz a tömegízlést fejleszteni hivatott ’kultúra támogatására, népszerűsítésére? Azon is érdemes eltűnődni, hogy miért nem lehet az elviselhetöség és a jóizlés határai közé szorítani hazai, maszek trikópiktoraink áldásosnak egyáltalán nem nevezhető tevékenységét? Elvégre nemcsak esztétikailag, hanem politikailag is kifogásolható az az üzleti törekvés, ame- lyik a kapitalista országok nemzeti lobogóiba öltözteti ifjúságunkat, hogy csak egy példát ragadjunk ki a sok közül. Persze, a kebleken vágtató» vadnyugati lovasok, motorosok látványa sem szívderítőbb. Mégis, tele van- ve-1 lük minden maszek butik, sőt« úgy látszik, most már az állami szaküzletek is részt kívánnálc venni a giccsdivat széles körű terjesztésében. Nem tudni, milyen meggondo- . lás vezérelte üzletkötőinket, hogy ilyen ócska, vásári portékára pazarolták államunk pénzét? Lehet, hogy fillérekért adták és emiatt éppen belefért a köztudottan takaréklángra állított valutakeretünkbe? Dehát az észszerű gazdálkodás 'nemcsak abból áll, hogy kevesebbet költünk, hanem azt is jobban megnézzük: mire? Elképzelhetetlen, hogy ez a vétel nagyot lendített. volna külkereskedelmi mérlegünkön. Akkor meg mire volt jó? Arra semmi esetre sem, hogy viseljük. Legfeljebb arra, hogy felhívja a figyelmet: az ízlésneve- ' lés nem kizárólag művelődéspolitikai feladat. És hiába hadakozunk a silány termékek, izlés- torzitó jelenségek ellen, ha a kereskedelem nem tart velünk. Persze, ha megtehetik, ákkbr ezen nem is lehet csodálkozni!'... V. Zs. \ I Könyvkiadás Kubában