Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-18 / 143. szám

im június 18. • PETŐFI NÉPE • 5 IFJÚSÁGI PARK KECSKEMÉTEN Lenni kell! - És lett!... Évek óta szeretnének a kecskemétiek egy ifjúsági parkot. Néhány hete még mosolyogtak a javaslaton: a városi sport­telepen alakítsanak ki a fiatalok nyári szórakoztatása szá­mára megfelelő környezetet. Számitgatták a várható költsé­geket 3—5 millió forint. Többen sajnálkozva állapították meg, nem megy, nincs pénz, nincs idő, nincs... Lenni kell, határozták el megyei és városi párt- és tanács­vezetők, egyetértve a KISZ javaslatával. A városi tanács fél­millió forintot szavazott meg a fejlesztési alapból. A Mozi­üzemi Vállalat csaknem ekkora összeggel támogatta a kezde­ményezést. Á KISZ a társadalmi munka szervezésében, a program és a célok kialakításában segített. Az Ifjúsági Fark két hete mű­ködik. Eddig 4800-an váltottak belépőjegyet a különféle rendez­vényekre A Bethlen körúton, a KTE-pá- lya egyik oldalbejáratánál csinos virágágyás, kivilágított hirdető- tábla, tetszetős épület, színes mű­anyagsátor jelzi a változást. Az oldalfalak nélkül felállított sátorban szabadon jár-kel a le­vegő, a porondon időnként tán­colnak a fiúk, lányok. A dobogón ■esténként beat-együttes muzsikál. Az emelkedő padsorokban tizen­évesek hallgatják a különféle ■együttesek koncertjeit. Az elkerí­tett terület egyik sarkában ki­szolgálópult, székek, asztalok. Előregyártott elemekből most ké­szítik a játékszobákat. Már mű­ködik a jól felszerelt vetítőfülke, -a hangstúdió, átadták a kényel­mes öltözőket. öt hete mindennek nyoma sem volt. Honnan, hogyan került ide a sok-sok beépített anyag? □ □ □ A sátrat a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalattól bérelték 45 ■ezer forintért. Sokba került? Föl­fogás dolga. Olcsóbban megkap­ták a kecskemétiek, mint az erre -az időszakra eső amortizáció. Ne­hezen képzelhető el olcsóbb ideig­lenes megoldás. Természetesen mielőbb állandó építményt kellene terveztetni, felépíteni. Kérdés, hogy mikor lesz ehhez pénz, minden szem­pontból alkalmas hely. Horváth István megbízott ve­zető, a Moziüzemi Vállalat osz­■ tályvezető-helyettese hallotta, ' IRJgy" ^kicserélik a Budapesti ■ Nemzetközi Vásár több pavilon- -ját Feltételezte, hogy a Tégit öt*“­csőn megkaphatja az Ifjúsági Fark. A Nehézipari Minisztérium, mai gyorsan megegyeztek, 10 fo­rintos kilónkénti áron átadták a fém- és faanyagot. A szállítással együtt 50 ezer forintért annyi be­építhető anyaghoz jutottak, hogy a maradékból Félegyházán és Ba­ján is csinálnak hasonló épít­ményt. A modern filmvetítő ap­parátus a Moziüzemi Vállalat tu­lajdona, a reflektorokat a me­gyei művelődési központ kölcsö­nözte. □ □ □ A tereprendezést, az építkezés nagy részét, a környék csinosítá­sát kecskeméti fiatalok vállalták. A 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézett ötszáz tanulója több ezer órát dolgozott a parkért. Kivette részét a1 munkából a Berkes Fe­renc, a Táncsics Mihály kollé­gium diáksága, a 623-as Szak­munkásképző Intézet KlSZ-szer- vezete. Szorgoskodtak az Asztalos Ktsz, az Ezermester Vállalat, a BACSÉP ^fiataljai, a tervezésben az AGROBER és az UNIVER­ZUM klub, valamint a Fémmun­kás Vállalat KISZ-szervezete szerzett nagy érdemeket. Dicséret illeti mindenek előtt az ügyet nagy lelkesedéssel támogató vá­rosi tainácsot, s különösen annak tervosztályát. Mindvégig rajta tartották szemüket az építkezé­sen és segítettek, ahol csak kel­lett. A kommunális üzem vezetői, dolgozói is saját ügyként kezel­ték az akciót. Sorolhatnám ki mindenki segí­tett. A Petőfi Nyomda fiataljai nyomtatványok, meghívók elké­szítésében vállaltak szerepet, a Bányai Gimnázium diákjai ülő­párnák százait varrták. A lista így sem teljes. Nagyszerű, lelkesítő összefogás volt. Bármennyire is valószínűtlen­nek látszott, a meghirdetett idő­pontban, június 5-é(ri ■ megtar­tották a nyftóüftftéfcráe£ét7 Várták a látogatókat a park kulturális tevékenységében és az ifjúsági mozgalomban tapasztalt vezetői, a felkért rendezők. Ez utóbbiak­nak eddig szerencsére szinte sem­mi dolguk nem volt. Az idő azo­kat igazolta, akik a szesztilalom mellett kardoskodtak. Bebizonyo­sodott, sör, bor, pálinka nélkül is jönnek a látogatók. A program most alakul, formá­lódik. A beat-koncerteken, a szé­lesvásznú filmvetítéseken kívül ismeretterjesztő rendezvényeket, sportbemutatókat is terveznek. „Nemcsak fiataloknak”, jeligével idősebbek érdeklődésére is szá­mot tartó műsorokat rendeznek. Hallottunk Strauss-estről, Jó es­tét Kecskemét című, a színház három évtizedét áttekintő össze­állításról, olimpiai napról, köny- nyűzenei műsorokról. Először azt akartam írni, hogy semmiből lett valami Kecske­méten. Ez a megállapítási részben túlzás, részben féligazság lenne. A városi tanács végtére is tekin­télyes összeggel jelezte, mennyire fontosnak tartja egy ilyen intéz­ménynek a működését és a Mo­ziüzemi Vállalat is nagyvonalúan, forgalmazási érdekeit és a mű­velődéspolitikát egyaránt szolgál­va teremtette elő a szükséges fel­szerelést, anyagi eszközöket. A valóságos pénz a költségeknek így is csak a töredékét fedezte. A fe­dett színpadot, táncteret, a játék­szobákat valóban szokatlanul gyorsan, olcsón készítették el. A kezdeményezők tudták, hogy a hiányzó összeget, ipari „kapa­citást”, a fiatalok lelkesedése pó­tolhatja. Jó célok és jó szervezők életre kelthetik a meglevő ener­giákat, mozgósíthatják az adott erőket. Egy pillanatig sem állítom, hogy mindent tökéletesen csináltak. Körültekintőbben kell a további műsorokat megtervezni, nehogy ráfizessenek, vagy a nevelési irányelveken essék csorba. Re­mélhető. hogy a kezdeti sikerek az ingadozókat is az Ifjúsági Park ügye mellé állítják. Mert ez a legfontosabb: ügyként kezelték a társadalomtól kapott feladatokat. Akartak valamit és a tehetetlen­séget mentő kifogások helyett a megoldásokat kutatták. □ □ □ A városi tanács művelődésügyi osztályán mondták, hogy sok kul­turális intézmény tanulhatna tő­lük lelkesedést, leleményességet, módszereket. ■• Bízunk abban, högy az Ifjúsági Park záráfeákot^ 'aúéusitús Vé^én — esetleg szeptember közepén — sem a tanács illetékeseinek, sem nekünk nem kell véleményün­kön változtatni. Heltai Nándor A székesfehérvári Bory-vár A XX. szá- m zadbare egyet­len vár épült hazánkban: Székesfehérvá­rott.' 1912-ben kezdődött az építése é6 negyvenhét évig tartott. Bory Jenő épí­tész éa szob­rászművész, a — Képzőművé­szeti Főiskola egykori tanára, majd rektora építette ezt a történelmi stí­lusban gazdag, érdeken épüle­tet, amely a Fehérvárra: lá­togatók ked- L véne kirándu­lóhelye az öreghegyen. Nemcsak maga az épület érdekes; hanem a benne felhalmozott páratlan érté­kű műkincs is, amelyet Bory Je­nő hosszú évtizedek alatt bel- es külföldön egyaránt összegyűjtött, vagy maga és felesége alkotott. Évtizedünk végén lesz száz esz­tendeje, hogy a művész született, özvegye — Komócsin Ilona sze­gedi származású festőművész — a közelmúltban bekövetkezett ha­lála előtt néhány héttel tájékoz­tatott a hatalmas épület keletke­zéséről és az alkotó életéről. _ Érj, mint művésznövendék, a nnak idején Székely Bertalannál tanultam a festészetet, majd férj­hez mentem Bory Jenőhöz, aki 1912-ben lett a Képzőművészeti Főiskola tanára. Egyébként már főiskolás korában tanársegéd volt. Mikor két kislányunk, Ilona és Klára megszületett, az orvos vi­déki levegőt javasolt a beteges gyermekeknek. Férjem akkor vá­sárolta meg ezt a homokbányá­nak használt másfélholdas terüle­tet a székesfehérvári öreghegyen. — Hogyan született meg a vár­építés ötlete? — Abban az időben férjemet erősen foglalkoztatta a vasbeton alkalmazásának gondolata az épí­tészetben. Elhatározta, hogy vá­rat épít. És csaknem ötven esz­tendeig ezen dolgozott, minden szabad idejét erre. áldozta, min­den keresetét ebbé fektette, mű­veiért nem pénzt, hanem építő­anyagot kért, a maga kezével, csaknem segítség nélkül dolgozott. A hatalmas fenyő- és diófák közül messze kimagaslik a vár 50 méter magas bástyatornya, • A magyar történelem nagyjainak galériája. • A jobb oldali ' képen: a vártorony és bástya. amelyről gyönyörű kilátás nyílik a városra és a messze környékre. Az épületet U-alakban veszi körül a százoszlopos galéria, amelynek felső folyosóján a magyar törté­nelem száz jeles alakjának Bory Jenő által megmintázott négymé­teres szobra áll. A várudvar hátsó részében látható a hitvesi hűség kápolnája, benne a fogalmat idé­ző márványszobor. Bory Jenő rengeteget utazott külföldön, sokat volt távol ott­honától, mégis saját alkotásainak száma töméntelen. Ezeknek gipsz-, vagy kőmásolata mind megtalál­ható a vár kiállító termeiben, udvarán, vagy a folyosókon. Sír­emlékek, emlékmű-szobrok, nagy emberek, művészek szoborportréi ezerszámra, számos olyan is, amely nyilvános téren volt felál­lítva és a háború folyamán meg­semmisült. Külföldi utazásaiból hatalmas értéket jelentő népmű­vészeti érdekességeket hozott ha­za, ez mind megtalálható a vár­ban. • Bory Jenő szobrainak másola­tai mind megtalálhatók a vár­ban. Elmondta, az özvegy, hogy a II. világháború alatt a várépület je­lentős sérüléseket szenvedett, az idős művész azonban nekilátott és pár év alatt helyrehozta a ron­gálódásokat. Munkásságával a hálás utókor őszinte elismerését vívta ki­Kép és szöveg: Balogh József A bíró szobájában Száguld velünk a busz, most már nyugat felé, Lőcse és Pop- rád irányába. Az út mellett nagy • A cemjatai Petőfi-fánál. Szlo vákiai utazás m a magyar tévénézők a képernyőn is láthattak egy sorozat kereté­ben. Micsoda épület! Csak nézi az ember, csak ámul a szépsé­gén, az arányain — aztán eltű­nődik: milyen is ez a történelem, milyen is a múló idő. A múzeumnak berendezett elő­csarnokban zászlók, 1848-ból; azután érdekes, nagy ládák, kü­lönös kulcsokkal; a sokat filme­zett erkély, a főtérre néző; majd pedig a ,.fehér asszony” portréja az egyik teremben. Hasonlít rá? Talán... Ki is tudná ezt ma már bizonyítani? S nem is ez a fon­tos ma ... Hanem az, hogy el­higgyük: élt az érdekes nő, s hogy éppen errefelé töltötte nap­jait .. í Járunk-kelünk a történelmi le­vegőt árasztó szép épületben. Pallost, törvénykönyvet, arcképet, korabeli bútorokat szemlélünk meg. Aztán bemegyünk a bíró szobájába. Megállunk a hatal­mas, kerek asztal körül, ahol an­nak idején a városatyák ültek. Hogyan is volt, miként is lehe­tett annak idején itt minden? Milyenek voltak a gyűlések, a vitatkozások, a bosszúságok és a kacagások? Miként teltek azok­nak a napjai, akik akkor irá­nyították a mindennapokat? Ki tud eligazodni a viharos törté­nelmi napok zűrzavarában? Kü­lönösen most, annyi esztendő elmúltával? Elmondani nehéz lenne, hogy ebben a történelmi levegőjű vá­roskában mi mindent lehet lát­ni, mi mindenben lehet gyö­nyörködni. A hír^s Szent Jakab templom; a posta melletti ház atmoszférája; a szégyenketrec; az emeleti teremben a festmé­nyek stb., stb. Ki emlékezne rá pontosan, mi minden van e vá­rosfalak között? Varga Mihály (Folytatjuk) • Balra: a lőcsei városháza. ,Édes a szabadság.. Nem tudhatom, hogy ezen az ■éjszakán hányán álmodtak közü­lünk a Magas-Tátra hófödte csúcsairól; ám abban biztos va­gyok, hogy elalvás előtt többen megpróbálták elképzelni a gyor­san közeledő nagy élményt: a félelmetes hegyeket és a gyönyö­rű erdőrengetegeket. Kora reggel már készülődünk: indulunk tovább Lőcsére, onnan a „Tátra kapujába" — Poprád- ra. De előbb eszünkbe jut, hogy itt, Eperjesen is megfordult Pe­tőfi. (Lám, mintha csak nagy költőnk útját követnénk nap nap után!) Nézzük meg a he­lyet, ahol Kerényi Frigyessel és Tompa Mihállyal — ha jól emlé­kezünk — költői versenyt ren­deztek annak idején, tón 1847- ben. De sajnos, nem lehet; nagy lenne a kerülő, nincsen rá időnk. Szerencsére gyorsan vigasztaló­dunk; ugyanis azt is megtudjuk, hogy van a közelben egy errefelé híres Petőfi-fa. Jó, menjünk el oda tüstént! Eperjestől néhány kilométerre van Cemjata falucska. Kérdez­zük az első utunkba akadó em­bert, hogy merre találjuk a fát? Felragyog az arca, s felül mel­lénk a buszba, majd ő megmu­tatja. Tomas Andrej a neve, le­het vagy ötvenöt éves. Nem tud magyarul, hát kézzel-lábbal ma­gyarázunk neki, míg a tolmács előkerül. Megyünk be az erdőbe mélyen, s mikor odaérünk, mu­tatja a hatalmas Bükkfát. „Ez Petőfi fája". Azt gondolom: „Egyenes derekú, akár a költő volt". A sűrű lombok közt látjuk az ég kicsi darabját. Azt mond­ja a kísérőnk, hogy hat verset ezen a környéken írt Petőfi. Az egyikből idéz is: „Édes a sza­badság tiszta levegője". cseresznyefák dúsan virágoznak. Jobbra egy partizán-emlékmű; megyünk tovább Lőcse felé. Fe­nyőerdők a hegytetőkön, messzi­ről. Amikor Lőcse városában va­gyunk, érthetően mindenki a „lőcsei fehér asszony” után ér­deklődik. Élt-e? Milyen volt? Korponay Jánosné Géczy Julian­na tényleg létezett; nem Jókai Mór találta ki őt. De hogy áruló lett volna? Ma már sokan vitat­ják. Íme, a történelmi városban va­gyunk ... Lőcse főterén. Stur szobra áll előttünk. Sturé, aki­nél többet kevesebben tettek a szlovák nemzeti érzés, a szlovák sajátos kultúra kibontakozásáért. Hát még a városháza! Az a hí­res, szép, különös épület, melyet Tanári és zenészi hivatás együtt 4gna A Liszt Fe­renc Zenemű­vészeti Főisko­lán 1975-ben fejezte be ta­nulmányait: diplomahang­versenyén ki­tűnő minősítést ért el. Jelenleg az Operához ze­nekarának ösztöndíjasa, és a sze­gedi zeneművészeti szakközépis­kolában tizenegy növendék taná­ra. Honnan indult, hogyan is kez­dődött Maczák János zenei pá­lyája? — Talán kilencéves lehettem, amikor Kékesi Jánostól harmo- nikázni kezdtem tanulni. A kla­rinétot csak hetedikes koromban választottam, ekkor iratkoztam be a Kecskeméti Állami Zeneis­kolába. Két évig tanultam Ko­vács Sándor tanárnál, ő alapoz­ta meg hangszertudásomat, s nagyon erős mezőnyben beju­tottam a szegedi szakiskolába. Négy évig Deák József tanított, majd érettségi után sikeres fel­vételi vizsgát tettem a főiskolán: itt Balassa György volt a meste­rem. — Vajon előadóművésznek vagy tanárnak tekinti magát el­sődlegesen? — A kettő nincs ellentétben, sőt kiegészíti egymást. Tanítani jobban szeretek, mint gondoltam volna: magam is sokat tanulok közben, hiszen a problémákat meg kell fogalmazni a növendé­kek számára. Ugyanakkor semmi áron nem mondanék le a zene­kari játékról — ez a tanításhoz is nélkülözhetetlen. És szólista­ként is szívesen fellépek, ha ép­pen van rá alkalom. — Sokan hallottuk évekkel ez­előtt a kecskeméti zeneiskola 75 éves évfordulóján és a „Bács- Kiskun megye Budapesten" egyik hangversenyén a Fészek-klub­ban. Legutóbb pedig mint a Ze­neművészeti Főiskola jubileumi versenyének egyik győztese sze­repelt a díszünnepség közönsége előtt. Idézze fel, kérem, néhány emlékezetes külföldi fellépését is! — 1973-ban Münchenben vet­tem részt versenyen, ahol a kö­zépdöntőig jutottam el. Kétszer voltam Bayreuthban — ami kü­lönösen nagy élmény volt —, felléptem Szófiában, tavaly pe­dig Moszkvában a budapesti fő­iskola és a Csajkovszkij Kon­zervatórium közötti kapcsolat keretében. Jártam Párizsban is, ahol a legújabb törekvéseket kép­viselő magyar zeneszerzők mü­veit adtuk elő. — Nemrég a Szerzői Jogvédő Hivatal jutalomban is részesítet­te mai magyar művek előadásá­ért. Szívesen játszik kortárs ze­nét? — Valóban, évek óta részt ve­szek a KISZ Központi Művész­együttes keretei között működő „Űj Zenei Stúdió” tevékenységé­ben, ahol sok modern müvet játszunk. A stúdió munkáját Si­mon Albert vezeti, akitől a leg­többet tanultam a tanáraim mel­lett. — Ügy tudjuk, hogy nem lett hűtlen szűkebb szülőföldjéhez sem. — Gyakran hazajárok Kecske­métre, szüleim, testvéreim ma is itt élnek. Nagyon szeretem ezt a gyors tempóban szépülő, fejlődő várost. De nemcsak Kecskemét­hez fűznek szoros szálak: felesé­gem, Vereb Katalin oboatanár — kiskunfélegyházü Most ö is Szegeden tanít, ezért szinte ál­landó ingajáratban vagyok Bu­dapest, Szeged, Kecskemét és Kiskunfélegyháza között. — A családban más is hivatá­sul választotta a zenét? — Apám géplakatos és hegesz­tő volt (ma már nyugdíjas), anyám konyhavezetö. Egyikük sem■ muzsikált, ennek ellenére nem ellenezték pályaválasztáso­mat, sőt buzdítottak rá. öcsém trombitálni, húgom hegedülni ta­nult, de most már csak a saját kedvtelésükre veszik kézbe a hangszert. S időnként a bátyju­kat is szívesen meghallgatják... Körber Tivadar

Next

/
Oldalképek
Tartalom