Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-02 / 129. szám

1976. június 2. • PETŐFI NÉPE 0 3 A 007 éjszakája.. Szinte minden ember tudja, hogy a 007-es telefon rendőr­ségi segélyhívó. Ha valaki ezt a számot tárcsázza, segítséget kér, nyomban megindul egy jól szervezett apparátus és per­ceken belül a helyszínre érkezik a rendőrségi gépkocsi. Csa­ládi, vagy szomszédok közötti nézeteltéréseket simítanak el, botrányokozókat, garázdákat, csavargókat, részegeket állíta­nak elő, bűncselekmény esetében gyorsan intézkednek, vi­gyázzák, óvják az emberek békés nyugalmát, a közrendet, a közbiztonságot. Nehéz és népszerűtlen feladat éz, ám akik feszik a dolgukat, a rendőrök szívvel-lélekkel, nagy hozzáér­téssel és körültekintéssel dolgoznak, mert tudják: a bajban elsősorban rájuk számítanak. 0 Tanté Józsefet igazoltatják. • Ha megdobnak kenyérrel... (Szilágyi Mihály felvételei.) 0 Édes álom a járdaszélen. Olvasóink tanúsíthatják/ hogy. bár elég gyakran fog­lalkozunk la­punkban a 9. sz. Volán Vál­lalattal, amely naponta több ezer emberrel kerül közvetlen kap­csolatba, írásainkból soha nem hiányzott az ott dolgozók iránti megértés. Tudjuk, hogy nem könnyű eleget tenni a minden­napi szolgálatnak, esőben, fagy­ban, kánikulában. A vállalat mégis igyekszik megfelelni a kö­vetelményeknek, s nem mindig a Volán dolgozóin múlik, hogy a kulturáltság, a tapintatosság, az előzékenység időnként nem ..jön be". Mert az utasok is sok­félék, s bizony nem egyszer olyan kívánságokkal állnak elő, amit a legjobb szándék, tapintat és ud­variasság mellett sem lehet tel­jesíteni. Most azonban másról van szó. Olyan történetről, amelyben — úgy érezzük — a 9. sz. Volán egy-két dolgozója alaposan elve­tette a sulykot, s magatartásu­kat semmiképpen sem hagyhat­juk szó nélkül. Az ügy, amely május 25-én érte el tetőpontját, tulajdonképpen februárban kez­dődött a 20-as számú kecskeméti helyi járatnál. Erre az autóbusz­ra akart felszállni egy fiatalem­ber, aki a Széchenyivárosban la­kik. Az illetőnek hosszú a haja, s amint futott a már irányjel­zőt használó buszhoz, lobogott a haja. Az ajtóig jutott, sőt a lába már bent is volt a kocsiban, amikor az ajtó zárult. Érthető, ha a fiú elkáromkodta magát, kirántotta a lábát, s hosszan né­zett a távozó jármű után. Másnap már nagyobb szeren­cséje volt: baj nélkül felszállt a szóbanforgó buszra. Ott azoiv- ban meglepetés érte, mert a gép­kocsivezető elvette tőle a bérle­tet, a személyi igazolványt és leszállította, kijelentve, hogy ga­rázdaságért fel fogja jelenteni (az előző napi káromkodásra célzott). Az igazolványt másnap mégis visszakapta a fiú, de azután, ha az illető gépkocsivezető meglát­ta a hosszúhajú, általa huligán­nak nevezett fiút, nem engedte felszállni a buszra. Ez, amint említettük is, május 25-ig tartott. A bu­szos valóban fel is jelentet­te a fiút, azon­ban ez nem járt eredménnyel. Sehol nem fog­lalkoztak az üggyel, ami valóban nem is volt ügy. Legalábbis a fiú részéről, nem, hiszen nem jelentette fel a gépkocsivezetőt, pedig jogtalanul elvette a sze­mélyi igazolványát. Május 25-én, kedden a fiú az édesanyjával szállt fel a húszas autóbuszra, amelyet szintén a már „ismerős” ember vezetett. Amint meglátta a fiút és az asz- szonyt, legurott a buszról és egy ellenőrrel tért vissza. Az ellen­őr egyenesen a hosszúhajúhoz és az anyjához ment. Bérletet kért. Az asszony a kérésre azt válaszolta: — Pillanat, azonnal adom, csak kiveszem a tartó­jából — s fel akart állni. Az el­lenőr azonban megragadta és visszalökte az ülésre. A fiú ki­kérte magának ezt a bánásmó­dot. Lett is foganatja: mindket­tőjüket leszállították a járműről, irány a forgalmi iroda. Kide­rült, hogy a fiúnak tanulóbér­lete van, holott — tanulmányait megszakította és csak szeptem­berben folytatja. Ez valóban nem volt szép, de talán mégsem kel­lett volna elvenni a személyi igazolványát (amikor ezt a tényt még a gépkocsivezető nem is tudta), nem lett volna szabad az anyát visszalökni az ülésre, le­szállítani és megszégyeníteni az útitársak előtt. Mert ugyebár jó­indulat, megértés és effélék is vannak az emberi magatartás szertárában. Ha vannak. Felháborodásában az anya ki­ment a Volán Vállalat kecs­keméti központjába, ahol látha­tóan nem nagyon hittek neki és kijelentették, nem foglalkoznak az üggyel. Ha mégis nagyon akarja, adja be írásban a pana­szát és majd utána néznek. Nem adta be, viszont elhatározta, hogy inkább gyalog jár a város központjából a Széchenyivárosba, mintsem még egyszer felüljön a húszas autóbuszra. —dorgál— KENDŐZETLENÜL: Volán-sztori Hibás gyermek hintákat tiltottak le Jr?3m9H 0 Kiss yilnios rendőr törzsőr­mester intézkedik. Kecskemét, este 8 óra. Kiss Vilmos rendőr törzsőrmester, a 007 ügyeletese a naplóba jegyez valamit, amikor megcsörrent a telefon. A Tatársoron két család között parázs vita keletkezett, s állítólag az egyik családfő vas- bottal támadt a másikra. Egyik kézben a telefont tartja, másik­kal azonban már riasztja az URH-rádión keresztül Vezsenyi János rendőr törzsőrmester jár­őrparancsnokot, s Váradi Tibor rendőr főtörzsőrmestert, a gép­kocsi vezetőjét, intézkedjenek. A szomszédok' közötti viszályt a két rendőr megjelenése lelohasztotta, s bár még elhangzottak fenye­gető kijelentések, mindenki visz- szavonult saját házába. Ilyen sajnos, naponta többször is elő­fordul. Amíg a Tatársoron ez a köz­játék lezajlott, a rendőrőrsön Komáromi József, Kecskemét, Kórház utca 13. szám alatti la­kos adatait jegyzik fel, aki meg­lehetősen illuminált állapotban váJt'"Kfclt'üc térerr^hiegtagadfá1-' ■áift- mélyi igazolványának átadását, ~áöt 'fnég ‘átrá^erti volt WájláHtiö, hogy szóban közölje személyi adatait. Érdekes, hogy a rendőr­őrsön nyombán megjött a hang­ja, s előkerült a személyi igazol­ványa is. Igazolás megtagadása miatt jelentették fel. A rendőrjárőr szolgálata alatt nem pihen, nem várja a híváso­kat, hanem közben végzi felada­tát. Kilenc óra előtt néhány perccel a Mackó bisztróban iga­zoltatás közben derült ki az egyik vendégről, hogy még nincs 16 éves. Este nyolc óra után fia­talkorú nem tartózkodhat nyil­vános helyen. K. Gyulát hazata­nácsolták, figyelmeztették: nem lesz jó vége, lia ilyen korán kez­di az éjszakai életet. S néhány perc múlva már egy újabb ese­mény adódott. Tanté József, Kecskemét, Korhánközi út 20. szám alatti lakos részegen, az út­testen csámborgott, csoda, hogy el nem ütötte valami. Nem oko­zott botrányt, ezért a hazatérés­re figyelmeztették. Tíz óra felé járt az idő, a városban csend, nyugalom ho­nolt. A szórakozóhelyek nagy' ré­sze bezárt, s már-már azt hit­tük, eseménytelenül telik az éj­száké ^hátíafévő résííé; ■ ‘Vil­mos rendőr törzsőrmesterrel be- szélgettütík! JiakÍi,''éíífk>h'cttSÍy 11 hk- gyon sok ügyben kell intézked­niük éjszaka és nappal, vigyáz­ni a törvényesség betartására és betartatására, irányítani a jár­őröket, s közben minden bejelen­tésre oda kell figyelni. Még be sem fejezte mondandóját, ami­kor két részeg férfit állított elő a járőr. A hiba mindkettőnél ugyanaz. Nem dolgoznak, italoz­nak és ezért kellett őket rendőri felügyelet alá helyezni. Lakatos József, Kecskemét, Árpádváros 11. és Kői István, Lenin tér 8. szám alatti lakosok ezt az éjsza­kát már nem otthon, hanem a fogdában töltötték el. Éjfél felé járt, már bezártak a szórakozóhelyek, amikor be­jelentés érkezett. A Lestár tér sarkán a járdán ülve egy férfi alszik, lehet hogy részeg, lehet, hogy rosszul van. A bejelentő nem tévedett. Nyári Ferenc, Kecskemét, Temes tér 6. szám alatti lakos a merev részegség állapotában mámorát próbálta kialudni-,-ns r1 -amikor1 *a" rendőrök barátságosan felemelték, olyan agresszíven* viselkedett/ Högy elő kellett állítani. A rendőrőrsön még fenyegetőzött is, de aztán elcsendesedett, feltehetőén kissé kijózanodott, mert végül is ha­zaengedték. Igaz, botrányos ré­szegségéért feljelentették. Hirtelen sok dolga akadt a rendőrjárőrnek. Almási Béla, Kecskemét, Tabán utca 3. szám, alatti lakost azért kellett előál­lítani, mert nem volt nála sze­mélyi igazolványa, s kivilágítat- lan kerékpárjával úgy közleke­dett, hogy nem volt elegendő az úttest számára. Elnézést kért, de bevallotta, hogy öt korsó sört ivott. ígérte, hazatolja a kerék­párját, s többé nem fordul elő ilyen dolog. Jóval elmúlt már éjfél, ami­kor a Batthyány utcán egy fér­fi, kezében egy kétkilós kenyér­rel és egy táskával, a fák és a házfalak között próbálta megta­lálni egyensúlyát. Horváth' And­rás Kecskemét, Vasvári .Teréz utca 20. szám alatti lakos még beszélni sem tudott, olyan ré­szeg volt. Igazoltatták, s eköz­ben fotóriporterünk egy fényké­pet készített róla. A vaku fel­villanása után dühbe gurult, s a kétkilós kenyeret felénk hají­totta. A járőr erélyesebben fi­gyelmeztette, hogyan tehetett ilyet. Horváth András — akit botrányos részegség miatt felje­lentettek — hirtelen kijózano­dott, felvette a kenyeret; s azt mondta: nagyon szégyenlem ma­gam. Hajnalba hajlott az éjszaka már, amikor tényleg lecsendese­dett a város. A rendőrjárőrök azonban nem pihentek, tovább folytatták munkájukat, vigyázták a korán munkába igyekvőket, az éjszakai műszakról hazatérőket. Nem volt különösebb ez az éj­szaka sem, mint a többi, a 007 és a rendőrjárőrök azonban ké­szenlétben, akcióban voltak ... Gémes Gábor A Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet a forgalomban levő termékek hatósági vizsgálata so­rán megállapította, hogy a Szol­nok megyei Tanács Kisújszállási Faipari Vállalatának színes go­lyókkal díszített gye-mekhintái nem felelnek meg a követelmé­nyeknek. A hinták függesztő-kö­tele nem szabványos, így balesetet okozhatnak. Ezért a KERMI az érvényes rendelet értelmében az ilyen hinták további árusítását megtiltotta, s felhívta a keres­kedelmi szerveket, hogy a kifo­gásolt hintákat haladéktalanul vonják ki a forgalomból. TÚL A MEG YEHA TÁRON Kisközségek a Zemplénben A főútvonallal rázós, kikopott, tengelytörő utak kötik össze a Zempléni-hegység kisközségeit; például Fonyt, Göncöt, Gönc- ruszkát, Madaraskát, Regécet, Árkát, Korlátot vagy éppen Vil- mányt, Zsujtát. A térképen (fő­leg a kisebbeken) nyomát se lel­ni a számtalan pataknak, pedig a Gönci-patak zuhataga, vagy a Malom-patak robaja a fák között csodálatos természeti tünemény; Fonyban szó szerint a kertek al­ján S van egy név nélküli ér medre: száraz időben nem is „működik”, csak nagy esőzések fakasztanak vizet bele. Az errefelé lakókat a háború — sem az első, sem a második — nem tizedelte meg, a teme­tőkben jóformán nincs katonai sír. Az idősebbek egyetlen né­met hadosztály pánikszerű feltű­néséről majd eltakarodásáról tudnak. Egyedül a gönci zsidó­temető 1873-ban keltezett sírján van egy golyóbecsapódás, de nem tudni biztosan mikori harcokból való. A hegyvidéki embereket a villám riogatja halállal: a főnyi temetőben költőien szép feliratú kőkereszt emlékezteti az arra ha­ladót Takács Mihály égből-érke- zett halálára. Vihar idején a he­gyek megsokszorozva verik visz- sza a dübörgést. A Zempléni-hegység öt-hat- nyolcszázas lélekszámú falvaiban sokhelyütt közös tanács látja el a közigazgatás feladatát: a Vil­mányi Községi Közös Tanács „alárendeltségébe” tartozott előbb Hejce és Fony, majd Gönc is csatlakozott: ügyfélfogadás a hét meghatározott napjain van. A községiek „körorvosnak” titulál­ják orvosukat, aki fehér Zsiguli- kombiján négy falu betegeit lá­togatja. Ha bezár a bolt például Fonyban, akkor kenyeret a kocs­mában árulnak. A lakosok a te­heneket legeltető „falumegbí­zott” ércharsonájának hangjára ébrednek. Ez a falumegbízott ki­tétel valóban fedi a tartalmát: nagy és komoly tisztség ez, csak azt „választják” tehénpásztornak, akiben feltétel nélkül megbíznak. Az öregek nemigen változtat­ják helyüket, némelyikük egész életét például Madaraskán éli le. A házasságok is jobbára két község között kötődnek: a főnyi Göncre, a Korláton lakó Vil- mányra költözik a frigy után, ahol hasonló elvek alapján, már megint vannak rokonai. Fonyban a gazdagságot nem az jelzi, ha valakinek autója van — a községben hat személygépkocsi van — inkább az, hogy hány ab­lakos házban laknak. Az épületekben — a helyi szó­lás szerint — nem szobák, ha­nem „házak” vannak; a tiszta­szoba, megőrizvén hajdani funk­cióját „első háznak” neveztetik. A szobák nagyságát nem négy­zetméterben mondják meg a hely­beliek. hanem azt mondják pél­dául, hogy „ötgerendás”, ami körülbelül hét méterszer négy méteres helyiséget jelent. Az in- gátlanök ára hallatlanul ala­csony, Lengyel Istvánná telkét felmérték másfél éve, férje ha­lála után, s megállapították, hogy a nyolcszáz öles, gazdasági épü­lettel és a huszonöt méteres házzal biró terület értéke hatvanezer forint. A barátnője telke (20 mé­teres ház, kétszázötven öles por­ta) a felmérés szerint harminc­ezret ér. Fonyban az „első gazda” cí­met nem a gazdagság, hanem a rátermettség, szakértelem érde­meltette ki, ma is, a termelő- szövetkezet korában is, jóemlékű például a Fedor csalid, vagy a Lengyel família. Lengyelék a második gazdának számítottak a faluban. Ma már Lengyel Istvánné a maga het­vennyolc évével nem nagyon „fi­cánkol”, a két tehenet tavaly el­adta. Madaraskáról származik, s onnan — huszonnyolc évi öz­vegység után — ment férjhez, s telepedett le ura falujában. Len- gyelné apja kétszer is' megjárta Amerikát, bányász volt kint, a pénzzel hazajött „csak hogy két hold földet vehessen”. Lengyel- né Szűcs Anna egyik mostoha­fia Amerikában van, „nagy ember, hotelja van tíz alkalmazottal", mostohalánya az albertirsai szár­mazású Radóczihoz ment feleségül, ma Dániában élnek, s évente ha­zajárnak. „Karriert csináltak — mondja Lengyelné — a legjobb munkát kapták Koppenhágában: az egyik címkézi a sörösüvege­ket, a másik ellenőrzi”. Radóczi egyébként idehaza evangélikus lelkész volt, de katolikus temp­lomban esküdött, aminek követ­keztében tovább nem működhe­tett a papi' pályán, pedig kétsze­res doktor. Gyárban, vagy hivatalban dol­gozni tényleg valamiféle „karri­ert” jelent. A főnyi fiatalok kö­zül Budapestre is járnak dol­gozni a lányok: a mosodába. Hét gimnazistája van a falunak, Encsen tanulnak. Mint az efféle kis községekben mindenütt: Fonyban is ismer mindenki mindenkit, és az ide­gennek is köszönnek. A Geo­dézia földmérői legénykoszton élnek, de hetente kétszer-három­0 A Gönci-patak kettős zuhataga. szór mindig meghívják őket va­csorázni; amíg együtt dolgoztak a helybeli asszonyokkal, azok úgy csomagolták a tízóraijukat, hogy a földmérőknek is jusson. Vilmány, Korlát, Árka, Mo­gyoróska, Regéc, Fony, Gönc- ruszka, Gönc vasúton is elérhe­tők. A hegyek között kanyargó szerpentint már korszerűsítik az útépítők, s gépkocsival is ké­nyelmes lesz az utazás. Megszáll­ni valahol nagyon körülményes: még nem „turistaszagú” vidék. Sem az IBUSZ nem figyelt fel rá, sem azok, akik hétvégeken a népszerű, gyakran túlzsúfolt látványosságokat keresik fel. Pe­dig látnivaló — nem is akármi­lyen a Zempléni-hegység kis-, községeiben is akad, távol a nagyváros gyárkéményeitől, a rohanástól, az idegeskedéstől. Szórakozni, nyaralni persze le­het az ország „felkapott” részein is. De igazán pihenni, kikapcso­lódni csakis a még nem ismert, bűbájos, csendes falvakban lehet és érdemes. Mint például a Zempléni-hegység kisközségeiben. Ballal József 0 A művelésre nem alkalmas hegyoldalakon rét- és legelő­gazdálkodás folyik. Képűnk Zsujtán készült. 0 Emberalakra emlékeztető hengerformájú kőből faragott síremlék. Az ezer- nyolcszázas évekből való. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom