Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

1976. május 11. • PETŐFI NÉPE • 5 V A sokarcú műveltségről Párbeszéd Benedek Istvánnal I. ' — Népművelő, is­meretterjesztő, vagy inkább — divatosabb kifejezéssel élve — a közművelődést szor­galmazó, s azt szol­gáló. dinasztia tagjá­tól természetesen azt kérdezem elsőül: 1 meddig jutottunk le­leménye szerint? Mi ' a tartalma ma az ál­■ talános műveltség fo­galmának? — Azt hiszem, egy . kicsit túlbecsüljük annak a körnek- a su ­garát, átmérőjét, amelyben a fogalom­nak érvényes tartal­ma van. Létezik egy meglehetősen kes­keny réteg, amely tu dományt, művészetet művel- aktív formá­ban, s nincsenek olyan túl sokan azok sem, akik ezt elol­vassák, szeretik, mél tányolják. Ez utób ■ faiakat aztán körül­veszi egy igen széles réteg, amely a való­ban műveltek, tájé­kozottak morzsáiból él. Vagyis az iskolában megtanul, s később is ólvas az újságban bizonyos neve­ket: Leonardo, Michelangelo stb. S kialakítja a maga meglehető­sen sematikus világképét, mely azért kétségtelenül tartalmaz ér­tékes elemeket. Nem lehet tehát „műveletlen”-nek tekinteni. Még­sem művelt, mert ismereteiből nem áll egybe olyan „szerkezet", amely kinek-kinek az. egyénisé­. gével összhangban van. — Engedje meg, hogy ellent- mondjak: e tetszetős paradoxon csak a baj egyik helyére tapint. Azokra nem érvényes, akiknek esélyük sincs a művelődésre. Pe­dig — iménti kifejezését idézve: — az emberiség túlnyomó több­sége még századunk utolsó ne­gyedében is — esélytelen. — Szűkítsük hát a kört azok­ra, akiknek módjuk volna mű­velődni. E körben iménti megál­lapításom fordítottja is érvényes: az ismerés és az elismerés gyak­ran nincs arányban a mű értéké­vel. Nincs biztosíték arra, hogy a széles körben elterjedt alko­tás, vagy név méltó is rá. hogy elterjedt legyen. — Abból fakad a tulajdonkép­peni krízis, hogy nincs (talán nem is lehet?) tárgyilagos mérce. S mindez még sokkal érzékenyeb­ben megmutatkozik a képzőmű­vészetben és a zenében. Oly bi­zonytalan a határ érték, s az érték látszata között, hogy noha teljes hittel dolgozik az ember, nem' tarthat számot arra, hogy el is fogadják. Az író ezért gyakran az iróasztalfióknak'dolgozik, s meg­lepődik, ha sikerül eljutattnia gondolatait az olvasókhoz. Ha ér­tő kiadóval találkozik, reménye nő. De csak egy személyes pél­dát a várakozásra: a „Csinevűt" 1953-ban írtam, első kiadása 1968- ban jelent meg. — Ebben a késedelemben vi­szont aligha az olvasó volt a lu­das. Hogy mennyire nem, épp a „Csínévá” bizonyítja: legújabb (csaknem ötvenezer példányban megjelent) kiadása napok alatt elfogyott. Kételkedem hát az ön hitetlenségében... — Az utóbbi években valóban úgy tetszik: pesszimizmusom, önnön kudarcába fúlt. „Pusztába kiáltott szó” című kötetem derí­tette ezt ki számomra. Arról ír­tam, hogy minden beszéd hiába­való. S könyvemnek mégis olyan visszhangja volt, mint az „Arany- ketrec” óta egyik munkámnak sem. A „Csinevát” is olvassa a benzinkutastól a professzorig rgen sokféle ember ... — Ezért hát mégis azt kell mondanom: minden kételkedé­sem ellenére hiszek abban, hogy ez a visszhang magatartásforma- lódást is jelent. Talán mégis van lehetőség arra, hogy műveltséget példázzunk, s el lehet terjeszteni a gondolatot is. ötven-százezer, vagy sokszázezer ember között. A rádióban, televízióban még na­gyobb közösségnek. Igaz, különö­sen ez utóbbiban már nemigen kapok szót, — A Benedek-dinasztia, nagy­apja, Benedek Elek, édesapja, Benedek Marcell, s ön is, sokak számára szinte azonos a népmű­veléssel, vagy igazabb és telje­sebb kifejezéssel: a közművelés­sel, közművelődéssel. Vállalja-e ilyen kételkedve ezt a szerepet, hivatást? — Nagyapám 1859-ben szüle­tett, s korán (már húszéves ko­rában) áttért a szabad írói, pub­licista pályára. Ilyenformán 1979- ben lesz száz esztendeje a család irodalmi munkásságának. Bene­dek Elek a Néptanítók Lapja szerkesztőjeként az 1890-es évek­ben a nép oktatását, tanítását sürgető cikkeket irt, szemére hányva a kormánynak a mulasz­tásokat. Munkásságának csupán egyik részét ismerik tehát, akik csak meséit olvasták. — Benedek Marcell egész éle­tének „az olvasás művészete” volt a témája, sőt: a szenvedé­lye. Arra tanított: hogyan kell jól olvasni. Mert a mű önmagá­ban nem él, csak velünk, értő olvasókkal. Ez Benedek Marcell kulturális missziójának lényege. A magamé pedig: nem elég szé­pen olvasni, hanem mindenfélét kell szépen tudni. Szépen olvas­ni, szépen tudományt, technikai fejlődést, művészetet stb. meg­érteni. Tehát lerakni az olyan ál­talános műveltség alapját, amely magába foglalja a természettudo­mányos gondolkodást is... — S mit kellene tennünk, hogy ne csak a mennyisége, de a mi­nősége is változzék a műveltség­nek? Más szavakkal: miképpen tűnhetnek el a sémák, hogyan le­het — sokféle — arca műveltsé­günknek? — A közismert információbő­ségben nem lehet megkívánni, hogy kinek-kinek mindenről lé­nyegi ismerete legyen. Minden­kinek magának kell leásnia a számára szükséges tényegig, s nincs elég „fúróeszközünk". Még alig száz esztendeje a művelt ember elolvashatta korának leg­alapvetőbb ismereteit, A képző­művészet persze < -már, akkpr sem volt Ilyen előnyös helyzetben. Most viszont bárkinek módjában áll úgyszólván mindent a maga ízlése szerint „házhoz rendelni”: a könyvet, a képzőművészetet (már-már tökéletes reprodukciók formájában) a zenét (rádióban, hanglemezen stb.) — Amit megkaphatunk, oly sok. hogy nem tudjuk megemész­teni. Hogy mégis eligazodjunk, épp ehhez kell az; alapműveltség. Az iskola ezt részben megadja. részben nem. Mert a fiatalság gyorsan és nagy áttekintőképességgel tanul. Be­habzsolva a tudást. Vizsgára. Hogy azután két-három hét alatt mindent elfelejtsen. Csak egy példa: egy-egv egyetemi felvételi vizsgán annvit kell tudnia a di­áknak. mintha későbbi egyetemi hallgatóként már nem is lenne más dolga, mint 'hogy vizsgais- meretén túladjon. A meg nem emésztett tudás — tudatlanság. S ahhoz, hogy amit tanítunk, an­nak lényege meg Is maradjon, nemcsak követelmények, vizsgák, tantervmódosítások kellenek, ha­nem sokoldalú gondolkodást szorgalmazó, s azt példázó sugár­zó egyéniségek is. Néptanítók, korszerű világképpel. N. T. £ Kutya Kutyáról írni hálás dolog, mert az embereknek két csoportja van. Az egyik szereti, a másik nem szereti az ebeket Az előbbiek leghevesebb vérmérsékletű tagjai még egyesületbe is tömörülnek, ahol védik egymás és a kutyák érdekeit. Versenyeket rendeznek, vizsgálják a kutyát, milyen a testtartása; szép, egyenes-e a lá­ba? Tud-e ugrani, jszűköl-e, mo­rog-e? Aztán a díjakat az embe­rek teszik a vitrinbe. A busz ülésén két tagbaszakadt, pirospozsgás, hangos beszédű fér­fi. Azt mondja az egyik: —Hát, komám, a bíró kiját­szott minket. Nem én lettem az első... — Versenyeztél? — érdeklődik óvatosan a másik. Az ablak mellett ülő dühös, hogy értetlen a szomszédja, pedig ő világosan fogalmazott. TÖPRENGÉS A JÖVŐRŐL Államvizsga előtt a kertészeti főiskolán A napokban lesz mit izgulniuk a diákoknak. Vizsgaidőszak van a kecskeméti Kertészeti Főiskolán is, ahol ottjáptam- kor igencsak csendesek voltak a termek és a folyosók. A szo­kástól eltérően sehonnét sem hallatszott zsibongás, mindenki visszahúzódott és készült. A tanulószobában négy fiatalt ta­láltam; A vizsgaláz őket sem kímélte meg, arcukról mégis inkább derűt, mint fáradtságot lehetett leolvasni. — Ez csak a látszat — mondja Sipos Eszter, aki az idén szőlész­borászként fejezi be tanulmá­. nyait. — Az igazság az, hogy most sok. a gondunk. £n például még azt sem tudom, hová me­gyek dolgozni, dehát a sok tanu­lás mellett nem is nagyon tud­nék állás után járni. Pénteken gyakorlatból végszigorlatozunk és arra bizony készülni kell, mert amíg azon át nem megy az em­ber, a többi tárgyból sem kollok- ,válhat. Azután meg az állam­vizsga következik. — Mégis van valamilyen el­képzelése á. jövőt illetően? — Az van, talán több is a kel­leténél. A borászatban szeretnék elhelyezkedni. — Hol? .— Nehéz ügy — válaszol az éjszakai tanulástól kissé meg­gyötört borászjelölt. — Talán a Balaton környékén ... ? — Miért, nem a megyében? — Tulajdonképpen itt is jó volna, mert az otthonomhoz, Fok­tőhöz is 'közelebb kerülnék. — Szereti ezt a szakmát? — Édesapám is szőlészkedik, odahaza van egy kis ültetvé­nyünk, amiben én is sokat tevé­kenykedem. Talán ezért ez a ra­gaszkodás ... □ □ □ Veress György Budapestről került a főiskolára. 0 a zöldség­szakon fejezi be tanulmányait. — Az, én életemben eddig sok volt a vargabetű, de úgy látom, most sem lesz másként. Nem vagyok pesszimista, de az én szakmámban jelenleg nem a legjobbak a kilátások. A gimná­zium elvégzése után műszaki főiskolára szerettem volna men­ni, a fizika azonban mindig gyenge oldalam volt. Mit tehet­tem? • A gépekhez ragaszkod­tam és" ez kapóra '’jött az egyik maszek autószerelőnek. Megkö­töttük a szerződést, a szakmun­kásbizonyítvány megszerzése után pedig még egy évig dolgoztam ná­la. Az olajat azonban nem bírta a kezem, állandóan kiütéses vol­tam. Ekkor támadt az ötletem, hogy kertész leszek. — Csak úgy egyik napról a má- sikrá? — Á, dehogy — mosolyog baju­sza alatt a fővárosi flaszteron ne­velkedett fiatalember. — Hogy a felvételemben biztos legyek egy évet a budapesti Zöld­ségtermesztési Kutató Intézetben dolgoztam ezer forinttal kevesebb fizetésért, mint az autószerelőnél, fgy kerültem a főiskolára. — Mi az elképzelése az állam­vizsga után? — Mint már említettem, az ál­lás okozza a legnagyobb gondot. Az elhelyezkedési nehézségen túl a feleségemmel is egyeztetni kell a lehetőségeket, ö német-földrajz szakos tanár és nem biztos, hogv ahol én kapok állást ott ő is el tud helyezkedni. Aztán meg gond a lakás is. Jelenleg az anyósomnál lakunk. □ □ D Benke Judit szőlész-hallgató­nak nincsenek ilyen gondjai. Már a‘ pályaválasztás előtt gon­doskodott róla, hogy frissen szer­zett tudását legyen hol kama­Jtoztatni. . • - • * • — A nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezettel kötöttem szerződést,, ahol szolgálati lakást, tűrhető fizetést kapok — mond­ja. — ... és milyen feladatot*? — Huszonöt hektár szőlő és vagy száz hektón gyümölcsül­tetvényt bíznak rám. Természe­tesen nem azonnal, hanem ahogy begyakprlom - magam. Csesznek Lászlót is, várják már új munkahelyén, a tiszafü­redi Hámán 1 Kató Termelőszö­vetkezetben. — Szerencsés, helyzetben va­gyok, eddig mindén sikerült. Na­ponta haza tudok .majd. járni,' mivel a munkahelyem .közel van az otthonomhoz. Attól sem fé­lek, hogy . nem fejleszthetem túr dósomat.' Kapók feladatot bőven,' mert Tiszafüred környékén most van' kialakulóban egy üdülőkör­zet, aminek ellátásában a mi gazdaságunk is segít. Szeretném, ha minél több gyümölcsöt, zöldséget tudnánk szállítani az üzletekbe. □ □ □ A Kecskeméti Kertészeti Főis­kolán április 30-án csaknem száztízen búcsúztak. A hallgatók azonban még nem távoztak el az intézetből. Vár rájuk a vizsga, s utána.'..?. Az ország különböző mezőgaz­dasági üzemeiből eddig 56 pá­lyázat érkezett az intézményhez. Ebből 16 a Bács-Kiskun megyei gazdaságokból, ' amihez . még hoz­zászámítható .a 15 társadalmi ’ösztöndíjas hallgató. így 31 friss diplomás, számára, van elhelyez­kedési lehetőség a megyében.. Ez az arány talán nem is rossz, de a számok nem mindig tükrözik. a valóságot. A hallgatók ugyanis zöldség-dísznövény termesztés­ből, gyümölcstermesztésből és szőlészeti-borászatból vizsgáznak. A beérkezett pályázatok szerint az üzemek főként a szőlő és gyü­mölcstermesztő '. szakemberekből igényelnek többet Zöldségest csak egyet várnak a megyében, a tiszakécskei Béke és Szabad­ság Termelőszövetkezetben, dísz­növényest pedig egyet sem. Igaz, Csongrád, Békés és Somogy me­gyében még tíz zöldség-szakon végzett hallgató kap állást. Egyelőre ennyi az igény, amihez még hozzászámítható a néhány ösztöndíjas. Azt hiszem, nem kell nagy matematikusnak lenni, hogy a csaknem 40 zöldség szakon vég­ző hallgató mindegyikének így nem lesz gondoktól mentes az elhelyezkedése. Talán nincs szükség rájuk? Vagy egyszerűen a gazdaságok tartják. titokban szándékaikat? Minden esetre még nem késő, a megye mező- gazdasági üzemei bejelenthetik szakember-igényüket a kertészé­ti főiskolán. Reméljük, hogy az idén végző hallgatók megtalál­ják helyüket az életben is, Béna Zoltán — Nem én -— oktatja társát — a kutyám. Doberman. — És a bíró csalt? — Csalt hát! — enged vissza két decibelnyit a hangján az ab­lak mellett ülő. — Az én kutyám hétszeres CACIB-győztes. Há­romszoros CAC-díjazótt. Egy díj kivételével mindet külföldön sze- .reztem. Illetve szerezte a kutyám. — Mondja a! nevét is. Olyan bá­róféle, vagy grófféle neve van az ebnek. Ha megjegyeztem volna, ideírnám. De egy négyszavas ne­vet lehetetlen a zörgő buszban elraktározni az emlékezetbe. Meg az ilyen előkelő kutyák: Hegyal­jai Buhslive Törrivo Escaldo Böbe. Ez például egy szuka. Mennyivel könnyebb azt monda­ni egy kutyának: Mprzsi. Vagy éppen Rittyenteni. De hát, a faj­tisztasággal kötelezettségék is jár­nak. A kutyás befejezettnek véli a témát. Másikra vált. Arról beszél, hogy különféle almokból szárma­zó egyedekkel pároztatás útján miféle csodakutyákat fog kikeresz­tezni, amelyekkel minden CAC, CACIB, meg efféle versényt meg­nyer. ö. Nem a kutya. Az sem­miről se tehet, csak eszköz. A busz tovább halad. Eszembe jut egy telex jelentés, az AP hír­ügynökség tudósítása, amely sze­rint a zambiai hatóságok vizsgá­latot indítottak egy kitewei bá­nya kutyája ellen, mert azt őr­mesterré léptették elő. A négylá­bú altiszt kinevezése nagy felhá­borodást váltott ki a bányamun­kások körében. A bánya veze­tősége persze védekezett. Azt mondták, hogy az eb a „legke­ményebben” dolgozók közé tar­tozik a bányában, s kijárt' neki a rang, az emelt fejadag, a külön lakhely. Elkerülendő a rangidős­ségből fakadó konfliktusokat,, még azt a kiváltságot is megadták ne­ki, hogy legalább őrmesteri ran­gú rendőrrel járt őrjáratba. Per­sze a bányakutyának nincsen ne­ve, csak rendfokozata, őrmester. Egy csík, egy csillag. Ezüstből, Kérdés: hol viseli a parolit? Ne­tán eszmei rendfokozatot jelent az egész, s több csontot kap, meg levesmaradékot, és kétna­ponta takarítják az ólját? Mit is 'írtam. Csontot kap a A család- és rokonságnevek A családtagok és a rokonság tagjainak elnevezése nyelvünk legrégebbi rétegébe tartozik. A finnugor, sőt a még régebbi urá­li nyelvi réteg ősi névszóinak 4 fontos fogalomkörébe tartoz­nak a testrészek, a család és rokonság nevei, a helyzetviszo­nyító szavak és végül a természet tárgyainak, jelenségeinek megne­vezése. A rokonságnevek jelentős ré­sze: atya, anya, nő, meny, napa, ángy, fiú szókincsünk uráli ele­mei között van. Finnugor erede­tű az öcs, férj, férfi, vő, ipa. Ugor eredetű az apa és iafia, ős- magyarkori összetétel a leány, a a népnyelvből "való az .anyós és após. Szláv eredetű az unoka, ótörök átvétel az iker, a húg pe­dig ismeretlen eredetű. Ma talán már sokan a jelenté­sét sem ismerik a papa,' ángy és ipa szónak. Mátyási József kecs­keméti költő 1840. november 30- án írt „Szent ének, hogy nagy gyönyörűség” kezdetű versében ezt a két sort olvashatjuk: „szü­lék, ip, nap, fi, meny békében / Éljetek közfedél enyhében.” Akkor még az após, anyós meg­nevezésére az ipa, napa járta. 0 helyesen írta a rövidebb ip, nap alakot, mert a végén levő -a 3. személyű birtokos személyrag.. Igaz. hogy a népnyelv ismeri a napám, napája alakot is. Nézzük tehát a rokonságneve­ket. Az ősi. rokon szó jelentése közéi volt. Ezért olvashatjuk ré­gi szövegben: Rokon vagyon a nyár (közel van a nyár). De a közel szónak is volt rokon jelen­tése. A szó ugor eredetű és az ugor nyelvekben. is volt a rokon szó megfelelőinek a közel mellett rokon jelentése is. A szülőket az ősi uráli atya, anya szóval jelöyük. Az apa ugorkori szó. A papa, mama a kisgyermekek legelső ösztönösen tagolt hangjainak a kapcsolatá­ból alakult. Sok más nyelvben is így van, anélkül hogy átvétel­re kellene gondolni. A gyerme­kek megnevezése a fiú és a csak ősmagyar korban alakult leány. E szó utótagja azonos az anya szóval, tehát elemei szerinti je- letése kisanya. A fiú a leányt is jelentette, pl. az Arany-balla­dában a bíró így szólítja meg a. bűnös Ágnes asszonyt: Fiam, Agnes, mit műveltél? A házastársak elnevezése az ősi nő és a későbbi elhomályo­sult összetétel, a férj. A nő mel­lett ma inkább a feleség szót használjuk (a fél továbbképzett alakját). Régen a nőt így ragoz­ták: nőm, nőd, nője (ma is él, de nem feleség jelentésben) vagy nejem, nejed, neje. A testvért eredetileg az öcs jelentette, régen lányokat is így hívták. (Bornemissza Péter Magyar Elektrájában a főszerep­lő így szól húgához: Ments meg, öcsém, ments meg az átkozott lator ’ kezéből). A húg ismeretlen eredetű régi szó. Az idősebb test­vér elnevezése, a bátya, néne gyermeknyelvi szó, hiszen a fia­talabb szólítja így az idősebbet. A rokonságba kerülők közül régen a házastárs szüleinek ne­ve ip, illetve nap volt. Az ipa, napa már a 3. személyű birtokos személyragos szó, ahogy ma is dívik az apja, apjuk megszólí­tás. A napa nagyon ősi szó, az ipa az apa-ipa szópárból vonó­don el. E két szót később a nép-' nyelvből átvett kedveskedő han­gulatú após és anyós váltotta fel. A fiúk, lányok felesége, illetve férje a meny és a vő. Mindket­tő ma is ismert menyem, vöm vagy vejem; menye, vője vagy veje alakban. A meny eredetileg általában a fiatal férfirokon fe­lesége volt, később szűkült mai jelentésére. A vő szóval függ össze a vőfély és a vőlegény is, mindkettő régi eleme nyelvünk­nek. A házaspár testvérei az ángy és a sógor. Az ángy eredetileg idősebb rokon felesége volt (a szó töve azonos az anya szóval). Az ángy párja a feltehetőleg finnugor eredetű régi sű, süv volt. Ezt a latin levir átvétele, a rér szorította ki, ezt pedig a német Schwager átvétele, a sópor. A rokonság összefoglaló régi el­nevezése iafia. Ma valakinek a gyermekeit, rokonságát jelenti. Eredete szerint vagy összetett szó (jelentése lánya-fia), vagy osztódásos szóikerítéssel jött lét­re. mint az icipici, irul-pirul ikerszó. Kiss István EGYTŐL-TIZENNÉGYIG • Cj oktatási kombinátot adtak át Fehérgyarmaton, ahol 1—14 éves korukig játszhatnak és tanulhatnak a gyerekek. A komplex ok. tatást intézményben az általános iskolán kívül az óvoda és böl­csőde is helyet kapott (MTI-fotó — Balogh P. László — KS) kutya? Persze, mivel arról nincs hírünk, hogy fajtiszta volte. Mert egy eredeti uszkár, vagy dober- man nem ehet csontot kiszúrja a gyomrát különösen a csirke­csont. A házőrző Bodrik, Pama­csok, Morzsik, Fickók többet ki­bírnak. Persze nem dicsekedhet­nek azzal, hogy négynevű ősök­kel bírnak. Mert ki tudja meg­állapítani, hogy az utca éjében melyik házőrző téved át egy kis szerelmi légyottra a szomszédba Legtöbbször még a nevük is azo­nos. De az utódaik ugyanúgy ra­gaszkodók. Négynevű kanok és szukák kölykeire is jellemző ez. Csak legtöbbször másnak van je­lentősége náluk. Mennyibe ke­rültek, s a „gazdi” vitrinjében hány díj csillog. Azért mégis jobb ä házőrzők­nek. Még a bányakutyának is. Nem kell peckesen lépegetni a bírák előtt, s nem előre kiszá­mított időben, házhoz szállított kutyatárssal játszadozni. Más az, mikor naponta kétszer azért kap enni egy kutya hogy szépen csil­logjon a szőre, és vitamininjek­ciókat is a lábegyengetés céljai miatt szurkainak combjába. Me­gint más, ha kinyílik a konyha­ajtó, és megkapja a Bodri vagy a Pamacs a megérdemelt csirke­csontot Úgy is mondhatjuk — minőségi a különbség. _ Emiatt vagyok én veletek ház­őrzők. Vakarózhattok amennyit akartok: azt csináljátok, amire valók vagytok. Orzitek a házat, ugattok nagyokat egy-egy ide­genre és fényes éjszakákon a holdra, várjátok búslakodva, fel­vidulva, mikor jön meg a gazda. A házőrző — tekintély az ud­varban. Macskák, baromfi k, nyu- lak, s egyéb állatok szolgálati elöljárója. Mindegy, hogy őrmes­ter-e, mint a bányakutya, vagy közkutya fütty-nevű. Éljenek a házőrző kutyák. Az elegáns, fod­rászhoz járó, mellénykét viselő faj tiszták meg neveztessenek to­vábbra is: ebeknek. Azt nehezebb kimondani. Meg: úgyis kutya a kutya ilyen-olyan díjjal földi- csérve, vagy éppen láncon tart­va. S ez esetben a kutyán a hangsúly. Ballal Jászét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom