Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

1976. május 12. • PETŐFI NÉPE • S Könyvtár a szakmunkásképzőben NÉMI TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS ÉS ELMÉLKEDÉS UTÁN TÖPRENGÉS NYAKOLTÁS ÉS BORKÓSTOLÓ KÖZBEN Baján, a 609. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet szép elő­csarnokában elsőként az üvegfal­lal elkerített könyvtár helyiségé­be pillanthat be a látogató. Szem­beötlő. helyre telepítették. A hangulátos, dohányzóasztalokkal és fotelekkel berendezett olvasó­teremben fiatalok lapozgatnak a könyvek és a folyóiratok között. A szakmunkástanuló intézet ta­nulóinak életében szemmel lát­hatóan jelentős szerepet tölt be az olvasás. A könyvtárat Nagy Sándor fő­foglalkozású könyvtáros vezeti. „Civilben” pedagógus ő is, így nemcsak' ajánlani tudja a jó és. hasznos köteteket a diákoknak, hanem a tananyag ismeretében elő is készíti őket olvasmányaik­ra. Tőle tudóm meg, hogy az ezer­kétszáz tanuló közül hat-hétszáz fiatal hónapról hónapra felkeresi a könyvtárat; állandó, rendszeres olvasója lett. A hétezer-ötszáz kötet‘többsége szépirodalom; szá­mos ifjúsági regény mellett ked­velt mai magyar szerzők művei sorakoznak a polcokon. — Az iskolában 43 különféle szakmát tanulnak a fiatalok. így alaposan fel kellett készülnünk a változatos szakmai érdeklődés kielégítésére — magyarázza Nagy Sándor. — Az a célúnk ugyanis, hogy ne csak olvasóvá neveljük a . fiatalokat, hanem rendszeres könyvtárlátogatóvá is, akik a munkájukhoz mindig meg tudják találni g szükséges segít­séget a polcokon. A lexikonok, szak- és kézikönyvek, a 40 kü­lönböző folyóirat szellemi otthont teremt az iskolában. A kötetek számának egyenletes növekedé­sével a könyvtár szerepe is egy­re növekszik. Beszélgetésünk során Nagy Sándor elmondta, hogy évente húszezer forintos „beszerzési ke­6 Pillanatkép az olvasóteremből. rettel" gazdálkodik. Az összeget tetszés szerint használhatják fel új kötetek és használt, antikvár •példányok vásárlására. Ez egy­ben azt jelenti, hogy hiányzó, ré­gebbi kiadású könyvekkel is bő­víthetik az állományt. Az iskolai, könyvtárban évente 30 ezer a ki­kölcsönzött kötetek száma; az olvasmányok javarésze hat-hét­szer is megfordul a diákok ke­zén. Tanulás és olvasás Az olvasás szeretete és az is­kolai előrehaladás közötti ösz- szefüggés közismert mindenki előtt; a könyveket bújó fiatalok ritkán kényszerülnek osztályis­métlésre. A tétel fordítottjára is számos tapasztalat utal: akik ne­hezen birkóznak meg a tananyag elsajátításával, azok olvasni sem szeretnek. E pedagógiai jelenség hátteré­ben az az egyszerű tény lap­pang, hogy vannak felsőtagozatos, sőt általános iskolát elvégzett diákok is, akik egész egyszerűen nem tanultak meg megfelelően olvasni. Könnyen kideríthető, hogy akad olyan tanuló, akinek olvasása megrekedt az úgyneve­zett ,•,szóképi fokon”, azaz a szö­veget csak akadozva, szavanként és nem "összefüggésében olvassa át. Ezek a fiatalok érthetően ne­hezen tanulnak, nehézkesen ér­tik meg a bonyolultabb össze­függéseket, és mondhatni önhi­bájukon kívül maradnak le tár­saiktól. A Türr István nevét viselő ba­jai szakmunkástanuló intézet el­sős diákjai minden év szeptem­berében „szervezetten” keresik fel a házikönyvtárat. Itt Nagy Sándor győződik meg a tanulók olvasási képességeiről, és igyek­szik segíteni a gyöngébbeken. Kezdetben egyszerűbb, könnyebb olvasnivalókkal látja el őket, és külön figyelmet fordít olvasásuk fejlesztésére. E szervezett látoga­tások alkalmával ugyanakkor felmérik az elsősök érdeklődési körét, ismeretanyagát és a ta­pasztalatokra alapozzák a követ­kező évek könyvtárosi és peda­gógusi munkáját. Közművelődési tevékenység A könyvtár tevékenysége meg­haladja az egyszerű kölcsönzést. Az otthoni és helybeli olvasás mellett a zenei műveltség elsa­játításában is segédkezet nyújt. Az egyik teremben zenehallga­tásra is lehetőség adódik. Két­száz saját lemez szerepel a nyil­vántartásban, de sok diák hoz el hazulról is klasszikus vagy könnyűzenei műveket, hogy le­játsszák a stúdió sztereó-beren­dezésén. A könyvtár kulturális kisugár­zó szerepe az iskola életének egyéb területein is érezteti hatá­sát. Az olvasóteremben készül­tek fel a tanulók a Türr István­ról elnevezett középiskolák or­szágos vetélkedőjére, a „Ki tud többet a Szovjetunióról” szellemi fejtörő sorozataira. Itt tartják meg a fiatalság problémáival foglalkozó rendszeres ismeretter­jesztő előadásokat, amelyeket jö­vőre a klasszikus zene történetét feldolgozó ismeretterjesztéssel kí­vánnak bővíteni. A könyvtár diák-törzstagsága állítja össze az intézmény folyosóin elhelyezett alkalmi kiállítások anyagát is. Legutóbb a Türr István, majd II. Rákóczi Ferenc életét bemu­tató dokumentumokkal ismertet­ték meg a szakmunkástanulókat. Pavlovifs Miklós HASZNÁLNI ÉS GYÖNYÖRKÖDTETNI Az asztal már megterítve!...- Érdeklődőkkel zsúfolt nap mint nap a Népművészeti és Háziipari Vállalat kicsi, de han­gulatos fazekas-bemutatóterme Budapesten, a Mester utcában. Fiatal házasok, vendéglátóipari szakemberek gyönyörködnek hosz- szasan, népi iparművészeink szép­séges cserepeiben. A szőttesekkel letakart asztalokon ízléses kész­letek kelletik magukat, a pol­cokról korongozott ivópoharak, kupicák, bögyös kancsók, buté- liák, világmintás tányérok moso­lyognak a látogatókra. Egy sincs közöttük, amelyik ne tenne jó szolgálatot bármelyik lakosban, háztartásban, vagy étteremben. Használni és gyönyörködtetni, — ez a kettős cél vezette a több­nyire fiatal alkotóművészeket, amikor formába öntötték fantá­ziadús elképzeléseiket. A kiállítás legtermékenyebb „gölöncsér” népművésze külön meglepetés. Egyrészt azért, mert * „gyengébb nem” rátermettsé­gét, térhódítását bizonyítja ezen a nehéz, sokáig csak férfiaknak fenntartott pályán, másrészt olyan helyen született, ahol a népi fazekasságnak nincs olyan gazdag hagyománya, mint pél­dául Mezőtúron, Hódmezővásár­helyen, Nádudvaron, vagy Szek­Szárdon.r Kosa Klári kecskeméti lány, de már' tíz évé Mezőtúron él és1 alkot: — Hogyan lett belőled mező­túri fazekas? A szavai is ízesek, formásak és színesek, mint a cserepei. — Esvszer elmentem Mezőtúr­ra és annyira szép volt, amit ott csináltak, hogy nem tudtam sza­badulni a hatásuk alól. — Szülővárosodnak mekkora része van abban, hogy ezt a mes­terséget választottad? — Egész lényemben benne van Kecskemét, — válaszol felragyo­gó tekintettel. — Ügy érzem, na­gyon sokat jelentett, hogy abba a „rettenetesen” jó ének-zeneibe jártam, ahol rákényszerítettek a népdalra. Eleinte még morogtam is, hogy mire jó ez, mert egyik gyerek se szereti, ha valamit na­gyon megkövetelnek tőle, . de most már tudom, mennyit kö­szönhetek a tanáraimnak. Azok a gyönyörű dalok, népmesék, az egész folklór úgy belémivódott, hogy szinte'anyanyelvemmé vált. És most jön ki, most szólal meg újult erővel, ezekben az edények­ben, amelyek ha formailag nem is, lényegüket tekintve feltétle­nül kecskeméti ihletésűek. Együtt nézegetjük a szebbnél szebb készleteket. Sokfélék. Az egyik 'asztal 'fehér-kék mintás terítékében az erdélyi-szász for­ma- és motivumkincs éled újjá, másutt a jellegzetes mezőtúri pa­rasztedényeket hangolta át, a mai életmód hullámhosszára. Csak a szakértő tudná megmondani, hogy ^mennyit vett át az eredeti mo­dellekből és mit adott hozzá ön­magából, a formaalakításban és a díszítésben? — Ma már nincs sok értelme az egy az egyben másolásnak. Ezek az edények mindennapi használatra készülnek, tehát lát- szódniuk kell, hogy újak, maiak. Más lett a környezetük és a rendeltetésük. Persze ahhoz, hogy eredményesen dolgozzunk, jól kell ismerni a múltat is meg a jelent is. A régit, meg ami most van. Amikor leülök a formázó korong mellé, kell, hogy megle­gyen a fejemben és a kezemben is a régi stílus, ától cettig. Utá­na pedig az ember kitalál dol­gokat, ez már jön magától. Mintapéldául a receptes tányé­rok kitalálása. Az eredeti ötlét Tiszafüredről származik, ott ké­szültek valaha a régi. feliratos tányérok. Ezt úgy módosította, hogy a feliratok helyébe jó recep­• Így alakul át mai használatra a népi kerámia. (Fotó: Kotroczó István) teket közölt, a leendő háziasz- szony-tulajdonosok nagy örömé­re. — Nem árt, ha a modern népi fazekasművész egyben gyakorló háziasszony is. Soha sem abból indulok ki, hogy na, most kel­lene yalami művészit alkotnom, hanem körülnézek, mi hiányzik a konyhámból? A régi paraszti életmód tárgyaiban is azt ke­resem, ami a mai otthonokban is hasznosítható. Jó, ha van a ház­nál cserépbögre, mert az aludt­tej abban az igazi. A hajdani tésztaszűrő cserép kiválóan al­kalmas gyümölcsmosónak. A fi­gurás cserepekben pedig, a leg­egyszerűbb virág is díszévé vá­lik a lakásnak. Az a szép ezek­ben a tárgyakban, hogy otthono­sak a mai környezetbén, élénkí­tik a laboratóriumszerűen hófe­hér, modern konyhákat és nincs olyan bútor, amihez ne illenének. Legfeljebb a színek kiválasztásá­ra kell ügyelni. Szerencsére a választék nagy, pedig állítom még a felét sem használtuk ki a hagyományainknak. A bemutató így is a szenzá­ció erejével hat. A két hónapig nyitvatartó kiállítás egyébként nemcsak élményt és sok ötletet ad a látogatóknak, hanem lehe­tőséget arra, hogy a kiállító népi iparművészeti szövetkezetek al­kotásait a helyszínen megvásá­rolhassák. Az asztal már megtérítve ízlé­ses, gyönyörűséges cserépedé­nyekkel. Rajtunk tehát a sor, hogy megbarátkozzunk velük, hazavigyük és naponta élvezzük ragyogó mázukat, derűs színei­ket, a kedvünkért újjávarázsolt és a múlt hagyományait értő sze­retettel továbbfejlesztett tökéle­tes formájukat. Vadia Zsoisa # Mindenki megcsodálja az erdélyi szászok jel­legzetes szin- és dfszftésmotlvumait felelevenítő, csaknem száz darabos étkészletet, kása Klára és Busi Lajos alkotását. C Kell ennél hangulatosabb teríték? Egészséges-e szabad leve- Árt-e a Kertbarátok gő? testmozgás? Ho­vá jutnánk, ha , a városlakók teljesen elszakadnának a természettől? Gazda­gabb-e az ember, ha ismeri a növényvilág titkait, gyönyör-: ködik a szépen fejlődő fákban, észreveszi a bimbóból kipat­tanó virágot? Megérezné-e a népgazdaság, ha a nagyüze* meknefc kellene egyik napról a másikra pótolniok a kedvte­lésből művelt mezőgazdasági területek hozamát? A válaszok egyértelműek, így nyugodtan kijelenthetem: fontos és hasznos szerepük van a kertbarát köröknek. -Oko­san segítik az érdeklődőket a szabad idő hasznos, kellemes értékesítésében. Ha jól működnek! A Megyei Művelődési Központban tömörülő kertbarátok tevékenysége, törekvései dicsérendők tehát. Változatos a programjuk. Az elmúlt héten órákig beszélgettek, cseréltek gondolatokat Bálint Györggyel, a Kertészet és Szőlé­szet főszerkesztőjével. (Mennyi­vel jobban sikerült ez a benső igényből fakadó találkozó, mint a legutóbbi mezőgazdasági könyv­hónapon három intézménynél el­könyvelt ankét.) Ellátogattak a Zöldségtermesztési Kutatóintézet kisfái központjába, ahol a legil­letékesebbektől leshették el á pa­radicsomnevelés fogásait és ked­vezményesen vásárolhattak pa­lántákat. Elmélet és gyakorlat, tanulás és szórakozás megfelelő arány­ban vegyül. Játszva tanulnak és a tudnivalók elsajátítása közben szépérzékük is fejlődik. Közre­működhetnek az előadásokon, ta­pasztalatcsere-kirándulásokon: el­mondhatják, megmutathatják, hogy ők hogyan csinálják. Si­kerélményekben részesülhetnek, ha ügyesen alkalmazzák a fog­lalkozásokon hallottakat, látotta­kat. • , ” „ Az eredmény a körülmények­től. a szükséges feltételek meg­teremtésétől függ. Világszerte felébredt a vágy a skatulyalakó, aszfaltot taposó, mindenhez ké­szen jutó, gépekkel kiszolgált vá­rosiakban, hogy kis kertekben dolgozgatva, alkotó tevékenység­gel használják ki szabad idejü­ket. Nálunk a Hazafias Nép-, front az első között figyelt föl e jelenségre és szorgalmazta az úgynevezett hobbikertek kialakí­tását, kluböki szakkörök szerve­zését. Kecskeméten, a .Kertészeti Főiskola tanárar szívesen vállal­koztak 'élőádááökrk, tanfolyamok vezetésére. A Megyei Művelődési Központ­ban természetesen még kedvezőb­bek a kertbarátok számára a lehetőségek. (Autóbusz nékül na­gyon nehezen mozognának, s mindig akad számukra szabad te­rem, vetítőgép.) Pompás panorá­ma-busz röpítette a társaságot és a meghívott újságírót a kato­natelepi tanulmányi kirándulás­ra is. Dr. Füri József egy mun­katársa közreműködésével a nyákoltást mutatta meg beme­legítésként. Szemléletes magya­rázatából kitudódott, hogy a mű­velet milyen folyamatot indít el a növényben, miként változtatja tulajdonságait, termését a beol­tott alany. A szavakat gyakorlati oktatás követi, majd ismerkedés Ma- thiász János hajdani birodalmá­val. Némi aprópénz befizetése után részesei lehetünk az elma- radhátatlan borkóstolásnak. A körülöttem állók szakavatottan elemzik a fölszolgált nedűket. A borok helyett inkább az embe­rekkel ismerkedem. Már a be­mutatón is próbáltam szóba ele­gyedni egyik-másik kertbaráttal, de éreztem, hogy nem szívesen vesztenének el egyetlen szót sem a magyarázatból holmi újságnyi­latkozat kedvéért. Bánáti Béláné gyógyszerész' kecskeméti „fertőzésnek” tartja a szőlőnövény iránti vonzalmát. Úgy kezdődött — mondja —, hogy Szegedről idekerültek és vettek egy kis kertet, 60 öreg tőkével. Azt se tudták, miként fogjanak műveléséhez. Most ma­gasműveléssel dolgoznak, élve­zik a kísérletezést, a másutt ta­nultak alkalmazását. A fiatal Pálffy Lászlóné ér­deklődéssel figyeli szavait — ő „szervezte be” ugyanis főnökét — és hozzáteszi, hogy őt a mus­kotály-termesztésen kívül a zöldségfélék is erősen érdeklik. A fóliához szükséges^ talajelőké­szítésről rögtön kiselőadást kezd. jeléül szorgalmának, a tanfolyam magas színvonalának. A rögtönzött interjúkban a „szeretem”, „íelüdülök”, a ..most már másként csinálom”, „sokat tanultam” kifejezések, szavak fordulnak elő a legsűrűbben. Kö­rösi Imre már gépesítette kis gazdaságát és a korszerű nö­vényvédelem fontosságát hangoz­tatja. Balogh Lászlóval napestig elbeszélgethetnénk a szőlőműye; • lés ezernyi fortélyáról.-aft kertbarátok tanfolyamát- oxe klubnak is mondhatnám —, dr. Hódossi Sándor, a Zöldségter­mesztési Kutatóintézet osztály- vezetője irányítja. Kitűnő előadó és jó összeköttetései vannak. Így mindig megtalálja egy-egy terü­let legjobb ismerőjét és rábírja előadások, bemutatók tartására. A kedves, érdeklődő közösségben jól érzi magát, szívesen csinálja, amit vállalt. Legfőbb gondja: a program alkalmazkodjon az idő­szerű kertészeti tennivalókhoz. Kevés szót válthattam vele, mert a borkóstoló közben is oda­léptek hozzá, ezt-azt kérdeztek. Annyit még megtudtam, hogy hamarosan egy fővárosi, jóhírű kertbarát kör látogat hozzájuk tapasztalatcserére. Az a hír a kecskemétiekről, hogy ügyesen dolgoznak. Magam is így ta­pasztaltam. Heltai Nándor PANORÁMA "MIM A Szovjet Irodalom májusi száma A Szovjet Irodalom májusi szá­mában \a próza rovat igazi cse­megéje, Vlagyimir Tyendrjakov: „Három zsák szemetes búza" cí­mű kisregénye éppen a győze­lem napjaiban, a háború utolsó néhány hetében játszódik. De nem a győzelmes harcokat idézi jel, hanem az elszegényedett, a há­borút megszenvedett hátországba vezet el, ahol már a béke, az új­jáépítés gondjai, problémái érle­lődnek, ahol már jelentkeznek a háború utáni élet első konfliktu­sai. A főhős és megcsontosodott bürokrata ellenfele közötti küz­delem: sőt olykor már nem is lé­tező gabonatartalékok mindin­kább feleslegessé váló begyűjtése kapcsán különös élességgel mu­tatja meg a világban emberi mó­don való berendezkedésre törek­vő és a pusztán végrehajtóként élő, dolgozó emberek konfliktusát. Borisz Vasziljev e számban kö­zölt elbeszélésének, „Az öreg Olympiá"-nak a főszereplője Ká- tya a gép írónő, aki ugyan „csak” mint irodái alkalmazott „harcol­ta" végig a háborút, mégis életét áldozta a győzelemért, hiszen semmi más' nem maradt meg szá­mára, mint az írógép, a munka. Személyes életét, sorsát kettétör­te a háború. Jurij Scserbak uk­rán író lírai novellája a Bulga­kov regényeiből és drámáiból is­merős Kijevet, a tájat, és az em­bereket idézi fel, igazi szellemi izgalmat keltve. A lírai rovatot Jevtusenko ver­sei teszik különösen értékessé és igen érdekes a versek bevezeté­seként a költővel készített be­szélgetés, amelyben Jevtusenko, aki nemrég még a fiatalok egyik vezéralakja volt, a mai fiatalok­ról beszél: „Ritka a nagy lendü­letű kísérlet — többnyire mint­ha megkötözött kézzel írnának.” A Szovjet Irodalom májusi szá­mában emlékezik meg a nyolc­van éve született Zalka Mátéról, szovjet részről Grigorij Grjgorjev és Oleg Mojszejev, magyar rész­ről Illés László és Galambos La­jos írásait közli a legendás hírű forradalmárról. A „Közös dolgaink” című -ro­vatban a Kardos Lászlóval ké­szített interjúval folytatódik a szovjet és orosz irodalom műfor­dítóit bemutató sorozat, s ugyan­ebben a rovatban olvasható Mes­terházi Lajosnak a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatainkkal fog­lalkozó igen érdekes írása. A májusi számból kiemelésre méltó Szimonov „Jött a katona” című filmjével foglalkozó cikkét a Moszkvai Nagyszínház kétszáz éves fennállása alkalmával a színház igazgatóhelyettesével Ve­nedikt Bonyival készített beszél­getés. Z. L. 9 Kosa Klári a bemutató megnyitásán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom