Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

* 9 PEVCFI NÉPE © 1976. májul 9.

A legjobb futó is megbotlik, ha görön- ^ * gyös a pálya. A legjobb munkás sem tud jól dolgozni, ha nincs jó szerszáma, nincs elegendő nyersanyaga, ha más ember hanyagsága mi^tt állnia kell, vagy az általa készített jó alkatrészeket hibás, selejtes darabokkal kell összeszerelni”. — Kovács József, a kalo- csai EKA képviselője fejtegette ezeket a szocialista- brigád-vezetők megyei tanácskozásán.

Varga Illés, a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat szocialistabrigád-vezetője — Ugyancsak ezen a fórumon — az asztalos brigád kezdeményezésére hívta lel a figyelmet. Ez a szocialista brigád úgy vállal kezességet a jó munkáért, hogy/ garancialevelet ad a lakóknak. Ez az írásos jótállás azt is tartalmazza. hogy amennyiben hiba adódik, azt társadalmi munkában javítják ki. Mondani se kell, hogy a módszer közmegelégedést váltott ki.

Az EPSZER Vállalat két, egymást követő év végén — 1974, illetve 1975-ben — egy-egy 56 lakásos épületet adott át Kecskeméten, a Hunyadivárosban. A hetvennégyben elkészült lakóházról 38 oldalas hibajegyzökönyvet állítottak ki; a múlt év végén átadott épület hibái már két és l'él oldalon elfértek.

Mi a Írözös a fenti három példában? Az, hogy mindegyik a munka minőségére vonatkozik. Így — átfogóbb értelémben a munka minőségére, amiben nyilván benne van a termék, illetve a különböző szinteken végzett reszort- és részletmunka milyensége is. A tennivalók, feladatok megtervezésétől, megszervezésétől kezdve az irányításon át a megvalósításig.

Mert. ha mondjuk, nincs elegendő nyersanyag, vagy menetközben kerül sor a kivitelezési terv módosítására, nyilvánvaló, hogy itt a szervezés ■ és tervezés minőségén esett csorba. A munka ritmusa, folyamatossága megtört, le kellett állni, majd embereket, gépeket átcsoportosítani, hogy addig is, amíg a hibát helyrehozzák, más helyen azért működjön ■ a gépezet.

De mennyi időveszteséggel, idegességgel — enyhén szólva — bosszúsággal jár ez!

Vagy ami szintén kiviláglik a szocialistabrigád- vezető felvetéséből... Ha selejtes munkadarabot ad valaki további megmunkálásra, a következő stációnál hasztalan végezte kifogástalanul a dolgát a másik szaktárs, fáradozása hiábavalónak bi- zi -ívűit. Már amennyiben hajlandó a saját maga készítette alkatrészt a rosszul megcsinált darabbal összeszerelni. Mert az esetben végeredményben dupla munkát okoz. A selejtes darab felhasználásával elrontotta az egész „szerelvényt”, amelybe pedig -az ő kifogástalan alkatrésze került bele. Hn nem akarja hiábavalóan beleülni a maga munkáját, s a selejtet visszaadja, persze, akkor is megvan a veszteség. Ki kell várni, míg jó darabot kap. Megy az idő nála. szalad a rosszul dolgozó szakinál is. aki nemcsak hogy kétszerannyi időt, hanem kétannyi anyagot használ el, míg egy megfelelő alkatrész kerül ki a kezéből.

Mert a hibát valakinek mindig helyre kell hozni. S ez minél gyakrabban fordul elő, annál több anyag, idő, izom- és idegerő pazarlódik el.

A rossz munka tehát több oldalú pazarlással egyenlő.

Ebből következően viszont a jó minőségi munka a takarékosság egyik fő területe, mondhatni talán hogy a legfontosabb népgazdasági tartalék. Hiszen akár a tervezést, akár a gépkihasználást, akár a villamos energiával való takarékosságot vesszük önmagában — azoknál, egyenként is a jól végzett munkától, a minőségtől függ az eredmény.

Nem véletlen, hogy mind a magyar pártkongresszuson, mind a testvéri szocialista országok, s legdemonstratívebben az SZKP XXV. kongresszusán központi téma volt a minőség.

Korkövetelmény ez nemcsak a szocialista országok belső s egymás közötti piacán, kapcsolatában, hanem világpiaci versenyképességünk szempbntjá- ból is. Nálunk,- | a dolgozó nép hatalmára épült államokban teljes foglalkoztatottság van. Lehet a termelés mennyiségét fokozni — verseny, újítások, új módszerek stb. — az emberek fizikai, szellemi képessége révén. Lehet az embert mindinkább te-*' hermentesíteni gépesítéssel. Mind ez utóbbinak s mind az izmok teljesítőképességének azonban célszerű, illetve testi. adottságoktól függő határa van. Hol lehet hát „keresnünk”? *

Ott, ahol az ember az eszét és erkölcsi tartását kamatoztathatja a munkában. Tudása, munkamorálja révén, azaz képességeivel tisztességérzetével szüntelenül emelni tudja munkája minőségi színvonalát. S csak is ezzel, mert a legrafináltabb gépek is csak annyit produkálnak, amennyit az ember — értelmével, ügyességével — „beletáplál”.

Saját érdek is a jó minőségű munka. Ki ne tapasztalta volna még, hogy milyen belső elégedettséget, jó közérzetet ad, amikor kedvére való alkotás, konstruktív elgondolás, terv került ki a keze alól, vált valóra. Ez — ha szégyelljük is a nagy szavakat — boldogságunk egyik fő összetevője.

Ha pedig végiggondoljuk, hogy 'a felületesség, a hanyagság éppúgy „bővített újratermelés” útján terjedhet („Hogy-hogy, neki lehet selejtet gyártani? Majd bolond leszek törni magam; ha nekik jó a tökéletlen munka —, nekem is jó...”), mint a lelkiismeretesség, igényesség (feltartóztathatatlanul hódít a szocialista brigádmozgalomban, a DH és hasonló milyenségi törekvések), aligha lehet kérdéses, melyik „terjedési sebességet” pártfogoljuk. És milyen módokon.

1 Többek között úgy, hogy merészebben merjünk megkülönböztetve — differenciáltan — fizetni a jó minőségű és becsületes munkáért. A becsület, tisztesség itt olyan magatartás, ami vonzóerő, példakép másokra is; kövessétek, mert úgy dolgozik, ahogy igazán emberhez méltó. Pontosan, szépen. Ez — a példa húzóereje — nagyon fontos szempont, hiszen, jóllehet nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes ember jó közérzetét, boldogságát, amit saját, tisztességes munkája nyomán elér — számunkra hazafias közügy a minél általánosabbá, társadalmi magatartássá kifejlődő jó minőségű , munka.

T. 1.

Az utolsó rákosi repülő emlékére AZ ÚJ M0SZKVICS

Egy korszak zárult le vele. A levegő meghódításának kezdeti és mámoritóan romantikus korszaka, amikor az is szenzációnak számított, ha egy-egy furcsa, nyaktörően kezdetleges masina hosszas bukdácsolás után pár centire felemelkedett a földről. Csermely Károly, a magyar repülés és automobilizmus úttörője, nem is olyan régen még frissen és meg- hatottan idézte fel ifjúsága szép emlékeit.

A több.nemzetközi maratoni rálTy-n gyozté|^'4Ó8-ájs: és 412‘-es típusokat a Moszkvics 2138-as és a Moszkvics—2140-es váltja fel. Az új Moszkvicsok különleges porlasztót kaptak, a hűtőfolyadék a Zsigulihoz hasonlóan zárt rendszerben kering, a kormányszerkezet pedig teleszkóposán összenyomódhat. A motor teljesítménye 82 lóerős.

Elnök elvtárs,

tud maga számolni?...

• Néhányan az alapozók népes csoportjából. Középütt — kalapban — Laták Ede tanácselnök. (Szilágyi Mihály felvétele.)

Közvetlen munkatársa először sajnálkozón közli: fáradjak be holnap, ma ugyanis szabadságon van a tanácselnök. További kérdésemre azonban felvilágosít: nem, nem utazott el, a községben tartózkodik. A központi liget végén kanyarodjak el balra, s haladjak a Liget utcán egészen az iskoláig; a tőszomszédságában folyó családiházépítésnél meg-, találom. Társadalmi munkában ott segítkezik a huzamosabb ideje beteg vb-titkár elvtárk lakásépítésénél. A helyszínre érve mozgalmas kép fogad: egy csoport hagyományosan, kézi erővel a betont keveri; néhány további egymást követve cipeli, szállítja a házalap átkaiba. Ott meg ki lapátolja, ki egyengeti, ki pedig döngöli. Kaláka építkezés a javából! —gondolom, s mondom is a legközelebb serénykedőnek.

— Hát, vagyunk is több mint húszán! — szól munkájából fel nem pillantva a betonkeveréshez sódert adagoló férfiú.

— Laták Ede tanácselnököt,

Kecel község gazdáját keresem — mondom. Az iménti. férfi azonban csak a gazda szót „kapja el”, s szorgosan lapátolva /eleli: a gazda pillanatnyilag

nincs itt. Miután tisztázódik a félreértés, megtörli a homlokát és huncut kacsintással az alapozók népes csoportjára irányítja figyelmemet:

— Ott ügyetlenkedik, ni, abban a kajla karimájú kalapban!

Miközben áttornászom magam a házalap gödreiből kikerüli földkupacokon, a . tanácselnök észrevesz, félreteszi a lapátot, s a vele egy sorban alapozók derűjétől kiOsérve mókázik. Ilyenformán :

— Na tessék! Egyszer ragadom meg úgy igazából a lapát nyelét, és akkor is leleplez a sajtó!,..

Minthogy ugyanakkor a háziak hírhozója is megérkezik: kész az ebéd!, hirtelen elnéptelenedik az építkezés színhelye. Laták Ede pedig, akinek mindig van híre az újságíró számára, a szomszédos iskola egyik üres helyiségébe invitál és előbb felvilágosít: Logaida József vb-titkár elvtárs most kapta meg a még

1970-ben kilátásba helyezett kedvezményes OTP-hitelt, rokoni, baráti összefogással nekiláttak hát az építkezésnek. S hirtelen fordulattal máris a községpolitikával hozakodik elő.

— A tanács szempontjából Kecelen a közművelődési célkitűzés most a legfontosabb. A nevelési központ létrehozásé. Jövőre mindenképpen megkezdjük az építést. Nem állapot az, hogy szükségtantermekben folyik ‘ a tanítás, az óvodai hely is kevés, s a gyermekélelmezési igényeknek is csak 60 százalékban tudunk eleget tenni... Pótmegoldásnak, ,,'tódozásnak-fódozás- nak” nincs értelme. Olyan létesítményegyüttes, amelyben száz személyes óvoda", 10 tanterem, 40 ezer kötetes iskolakönyvtár, úgynevezett klubövezet, ezer adagos konyha és egy versenypálya méretű tornacsarnok is van. a 60 milliós költségigénye ellenére is gazdaságos és a községhez méltó megoldás!

Tudjuk, hogy a szükséges 60 millió nagy pénz. ötven százalékát az öt évi fejlesztési alapunkból és társadalmi munkából tudjuk vállalni. A fennmaradó hányadra van reményünk részint a megyei tanács, részint a közművelődési alap támogatására. Mindenesetre, úgy terveztettük a nevelési központot, hogy egymáshoz kapcsolódón, szakaszosan lehessen megépíteni. Ügy tűnik, hogy a mostani tervidőszakban az óvoda, iskola, és a könyvtár sikerülni fog.

— Eszerint előre be van táblázva az öt évi községfejlesztési alapjuk. És az egyéb feladatok?

— Nem mondom, hogy nincs egyéb gondunk. Szerintünk azonban az a helyes, ha mindig egy^ nagy, a legfontosabb feladatra összpontosítunk. Most a közművelődés ilyen. A Villamosítással, kivéve a legújabb utcákat, rendben vagyunk. Megoldottuk a IV. ötéves tervidőszakban, csakúgy mint a vízmüvet, az 55 kilométer hálózattal együtt. Minden utcában adott a rákapcsolás lehetősége, sőt több mint kétezer házban benn a víz. A négy körzeti, két fogász és egy gyermekorvosi rendelőt magában foglaló egészségház tulajdonképpen terven felül jött létre, a lakosság ügyszerető támogatásának köszönhetően. Eredetileg vízhálózatot is csak 36 kilométert terveztünk, mégis...

— És a társadalmi erőből létesült ötven személyes óvoda,

hisz ez a keceli példa is közismert a megyében — jegyzem meg. Mire Laták Ede így lűzi I tovább a szót:

— Az a jó nálunk, hogy a bá- í torit ást rendszerint a lakosságtól kapja a tanács. A múltkoriban is megállít valaki az utcán és azt kérdi: elnök elvtárs, tud maga számolni?.,. A környéken lakókkal már tárgyaltunk róla, hogy hajlandók vagyunk 15 ezer forintot fizetni házanként, de legyen csatorna. Mert számoljon csak utána; ugyanennyibe kerülne f nekünk a szikkasztó is. Csakhogy ez bizonyos idő után elzsírosodik és csak a bosszúság van vele, meg a további költség ...

Érzik az emberek, hogy csatornára van szükség. A bátorítás megvan, rajtunk tehát a sor. A gerinchálózat tanulmányterve kész. Ahogyan a vízmüvet csináltuk a társulás útja kínálkozik. A várostervező irodával megállapodtunk egy programterv készítésében. A bekerülési költség ismeretében, talán már ösízs szel, tovább léphetünk. Mondjuk! tíz évi részletfizetéssel számolva, kidolgozzuk a társulásszervezés kampánytervét. Olyan cél ez, amelynek érdekében minden hitellehetőséget meg kell ragadnunk.

Az órámra pillantok. Hű. kié gyorsan elszaladt az idő! S mert feltartottam, restelkedve megjegyzem, hogy még majd miattam ebéd nélkül marad a mai napon társadalmi munkás td-> nácselnök.

— Attól nem félek — felen jó ízűt nevetve. — Ha még oly népes is a vb-titkárunk rokonsága és baráti köre, az én porciómat biztosan meghagyják!

Perny Irén

A BRIGÁDNAK NINCS TITKA. „CSUPÁN” SZERETIK MUNKÁJUKAT ÉS SEGÍTIK EGYMÁST

„Ha megakadok, szólok Pistának

U

9 A Molnár Erik brigád egy harmada. Balról Jobbra: Szabó Sándorné. Medgyes István, Tancsa Jánosné, Hajdú János, kecskeméti István és Varga Gyula

Furcsa érzés volt látni és hal- , lani az utolsó rákosi’ pilótát, aki motoros gépén elsőként vitt utast magával — a feleségét, és akinek az alakját így mintázta meg Molnár Ferenc: „Egy szegény, derék magyar fiú, Csermely Károlynál^ hívják, sofőr volt egy előkelő pesti családnál, künn dolgozik a rákosi versenytéren ácsolja, drótozza a Voisin gépet, amelyet megtakarított pénzén, az utolsó vasát is beleölve vett Párizsban. . Nem alszik, nem eszik, lesoványodott — repülni akar...” Ki tudja, hói tartanánk ma, ha a hőskorszák ifjúságát nem űzi, hajtja a repülés makacs láza.' Nekünk már az is természetes, hogy taxi közlekedik a Holdon, de 65 évvel ezelőtt még az is nagv szó volt, hogy az ember centimé-, tereket hódított meg a leveg

„Már az siker volt, ha a gép végiggurult a rákosi repülőtéren és örömkönnyeket sirtúnk, amikor az eleje félemelkedett és valóságos extázisba estünk, amikor félméteres magasságban repülni kezdett, Nekünk még nem voltak szakmai ismereteink, segítőink. Napokon át kínlódtunk, míg egy alkatrészt reszelőkkel . előállítottunk, holott hn van egy eszterga- padunk, pár óra alatt elkészülünk veié. A magunk erejére voltunk utalva. A pilóták nngyobbá- ra szegény emberek voltak, mindenüket eladogatták, hogy előteremtsék vele azt, ami a gép megalkotásához kellett. Enni is alig maradt pénzük. Fő táplálékunk a burgonya volt, héjában főve. megsózva. Fiatalok voltunk, lelkesek voltunk, mérhetetlen küzdelmek, verejtékes munka árán jutottunk eredményhez.”

Ma, ha valaki repülni akar, beiratkozik az MHSZ valamelyik klubjába és amennyiben igyekvő, szorgalmas, élőbb-utóbb teljesül a .kívánsága. Sok fiatal még ezt is túl kényelmetlennek tartja- a legkisebb áldozatot sem hajlandó meghozni a repülésért. Ok lustultak el, vagy a repülés veszített vonzerejéből? A menetrend- szerű repülőjáratok, az óriásgépek és az űrhajók korában mindenesetre hihetetlennek, mesés-» nek tűnik, hogy nem is olyan régen még 20 lóerős motorokkal, pénztelenségben fogant szárnyakkal indultak és győztek, repülőink, a nemzetközi versenyeken Prodam Guidó híres gépén, kerékpárpumpa nyomta a benzint s motorba és minden műszaki felszerelése egy zsebóra nagyságú manométer volt.

Csermely Károly arra is jól emlékezett, hogy 1919-ben, Rákoson szervezték meg a Tanács- köztársaság repülős felderítő századait. A pilóták fentről kifürkészték a terepet, s ezzel segítették a harcoló csapatokat. O ebben. az időben már nem repült, mint a Tanácsköztársaság autóügyi szakértője egy hónap leforgása alatt 200 gépkocsi megjavításáról gondoskodott Elkészítette Európa akkor leggyorsab kocsiját és a kormány rendelkezésére bocsátotta; A sebesség megszállottja így szolgálta a magyar történelem politikai sebességváltásának sorsdöntő fordulóját.

Szerette a gyorsaságot, a mozgást, az előrehaladást. Munkásságáért megkapta a Paul Tissan- der Diplomát — a repülők No- bel-díját —, ezzel tüntették ki Lindenberget és Gagarint is. Honfitársai közül pedig csak kettőt rajta kívül; Asbóth Oszkárt és Opitz Nándort, Amikor utoljára találkoztunk, túl járt a 90. évén és kissé kesernyésen pa naszkodott az időre: „Nálam is gyorsabbnak bizonyult.” Már a túlságosan nekiiramodott forgalom is zavarta. Ha taxiba ült, egész úton kérlelte a .vezetőt: ..Lassabban hajtson fiam. óvatosabban.” Egyedül a tevének örült maradéktalanul: „Méghogy ezt is meeérhettem! Ki sem kell mozdulnom a lakásból és fent járhatok a Holdon, vagy a Mount Everesten! Ennél C6ak az lehetne csodálatosabb, ha még egyszer repülhetnék ..

Sajnos, az utolsó kívánsága nem teljesült. Nemrég bekövetkezett halálával végleg lezárult egy korszak, az utolsó rákosi repülő is eltávozott közülünk. Elsőnek emelkedett utassal a levegőbe, és utolsónak ment el. De. még láthatta, hogy milyen szélessé terebélyesedett az a keskeny kis ösvény, amelyet ők vágtak | levegőbe ...

Vadai Zsuzsa

A kecskeméti magnógyár Molnár Erik szocialista brigádjában sokféle ember dolgozik. Található közöttük mérnök, betanított munkás, törzsgárdához tartozó műszerész és fiatal szakmunkás, több gyerekes családanya és vőlegényjelölt, régi városlakó és faluról a közelmúltban beköltözött. Egyikük a fociért rajong, másikuk a természetjárást kedveli a legjobban. Napestig sorolhatnám, hogy miben különböznek egymástól.

Találkoznak a tisztességesen, örömmel végzett munka szerete- tében, mindnyájan felismerték az összefogás szépségeit, hasznát.

Ezért emlegetik őket példaként, ezért vélekedik így róluk Kovács Ervin, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár magnetofon gyáregységének műszaki vezetője: „Nagyszerű emberek. Keveset beszélnék, de helyén van az eszük, szívük. Számíthat rájuk a gyár. Most is bent maradtak a szabad szombaton, mert itt voltak a bolgár átvevők, szükség volt rájuk.”

Műszak után mondom a körém gyűlt brigádtagoknak, hogy mint vélekednek róluk.

— Megtesszük, ami rajtunk múlik.

Ez vállalásuk lényege.

Kevés? Fölfogás kérdése. Szerintem a legtöbb, ami elvárható.

Azt tartják ugyanis, hogy a szüntelen tanulás természetes dolog. Megalakulásuk óta hatan szereztek műszerész képesítést. Többféle esti iskolában tanulnak. A munkapadnál is ellesik ami elleshető, kifundálják, ami kitalálható.

Csak így létezhetnek.

A szalag mellett ülnek a szerelőműhelyben szétszórtan. Nem a szalagnál, mellette. Dolguk a hibás alkatrészek kijavítása. Mindenhez érteniük kell.

Tancsa Jánosné brigá(ivezető szerint a munkafeladatok hasonlósága hozta őket össze 1970- ben.

— Pető Sándor műhelyvezető

javasolta hogy alakuljon egy brigád. Összehívtuk a népet. Kijött, hogy két brigád jobb lesi. Mi már szinte mind voltunk beugrók, körülbelül egyformát csináltunk, gondoltuk, jobban tudunk segíteni egymásnak. A technológiai leírásokban Sincs meg minden.

Nekem az okoz legtöbb gondot, hogy magától visszaugrik a benyomott gomb, amikor nem kellene, hol ezért, hol azért. Én mondjuk tíz hibaforrást ismerek. A Kecskeméti Pista talán háromszor annyit. Ha megakadok, szólok neki. Jön. örül, ha segíthet egy brigádtársának.

Kölcsönös az ilyen viszony. Emlékezem. Varga Gyula a mostani technológiai csoportvezető fiatal mérnök korában tőlünk kérdezgette, ez mire való, azt hogyan csinálják. Most meg mi szaladunk hozzá, jöjjön, baj van.

Blaskovics Mihálynétól kérem a beugró minősítés magyarázatát.

— A szalagról gyakran hiányoznak. A betegséget lehetetlen beprogramozni. A beugrók ülnek a helyükre, mert egy művelet kiesése miatt megállna a szalag. Következésképpen a beugrónak minden munkafázist ismernie kell.

A szerelde mellett!! parányi irodában .beszélgétünk. Mellettem műszerekkel ellenőrzik a külföldi exportra szánt készülékeket. Gyönyörű zöld fények villognak a számtáblán. Nekem esztétikai élményt jelentenek a sejtelmes fények. A jelek1 üzenetét értő szakemberek pedig ' azt olvassák ki a vibrálások ritmusából, jellegéből, hogy nincs hiba a masinákban.

Köszönet érte a Molnár Erik brigád tagjainak is. Ma már sematikusnak érzünk egy ilyen újságcímet: „A minőség őrei”. Ez a túlhajtottságból eredő mellék- íz. a szükségtelenül elkoptatott dicséret tart vissza most e cím használatától. Ha valakikre, erre a brigádra illenék ez a meghatározás.

— 1969 óta dolgozom a gyárban. A Dunakeszi Mechanikai Laboratóriumban szabadultam. Ott tanították meg velem, hogy a minőség, a pontosság a legfontosabb.

Soha nem engedték meg a felületességet. Próbáltam a hibákat megelőzni.

Kecskeméti Istvánhoz hasonlóan vélekednek a többiek is. Tancsa Jánosné keresetlen szavakkal beszél a jól végzett munka tiszta öröméről: i

— A végbeállítas tanulásakor sokat sírtam. Ahhoz fűz a legtöbb rossz és a legtöbb jó. Ott ismertem meg teljesen a magnó működését.

Lovász József javító műszerész:

— Elektroműszerész vagyok, de bőven adódnak mechanikai problémák is. Néhány munkatársamnak köszönhetem, hogy ehhez is konyítok már, mert ilyen brigádban illik minél többet tudni. Ha nyernék a lottón vagy totón, biztosan változtatnék életemen. De a rádiótechnikának, a magnógyártásnak akkor sem mondanék búcsút: hobbim is, ha úgy tetszik. Munka nélkül kibírhatatlan az élet.

„Beugrott” ma a szalagba Szabó Sándorné betanított munkás. Csavarhúzóval, anatómiai csipesszel és forrasztó pákával

ügyeskedik. Először három, majd két 'csavart erősíti fel a mechanikát tartó szerelvényre. Gondosan meghúzza valamennyit, s a moloráramkörre négy szál vékony drótot forraszt. Alaposan körülnézi a munkát, úgy adja tovább. Egyetlen feltapadt cindarabka zárlatot okozhat. Játszr va megcsinál egy műszak alatt száz összetett műveletet.

15 esztendeje a konzervgyárban idénymunkás volt.

A többiek is így összegezik Véleményüket: „Szeretem, amit Sajnálok.” A kívülálló talán egy: hangúnak látja munkájukat. ,Ok tudják, hogy azonos sorozathat) sincs két teljesen egyforma szülék.- Búcsúzáskor kérdeztem: miéit Molnár Erikről nevezték el brigádjukat.

— Éppen akkor olvastuk a tRft» gyei lapban az életét. Tudtjjlg, hogy Kecskeméten dolgozott fiú’ káig. miniszterként is ..hazajárj,. Felkerestük özvegyét. Jóba va-; gyünk Aranka nénivel, a nyáron is ellátogat közénk.

Szeretnénk méltók lenni .'ßfa névadóhoz.

Ügy gondolom, hogy az óhajtó mondat fölcserélhető kijelentővel. Méltók a névadóhoz. Ezt'bizonyítja a kétszer elért arany1- jelvény fokozat is. |

Bellái Nándor