Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

1976. május 6. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 A Megyei Művelődési Központ műsora május 9—15-ig KIÁLLÍTÁSOK: Molnár János népművészeti kiál­lítása. Megnyitó: május 9-én 11 órakor. Németh János keramikus kiállí­tása. Megnyitó: május 12-én 18 órakor. HETI MOSOK: Május 9-én vasárnap 15 órakor a színházteremben: Felnőtt film. klub (amerikai sorozat). Bérletes. Gyermekmegőrzés. * Május 10-én hétfőn 19 órakor a színházteremben: Fischer An­nie zongora-hangversenye. Május 11-én kedden 15. órakor a színháztelemben: Középiskolás filmklub 4. Május 12-én szerdán 19 órakor a színházteremben: Tavaszi szín­házi esték. Ödön von Horvath: Dón Juan visszatér. Bérletes, belépődíj: 30,— Ft. Gyermekmegőrzés, Május 13-án csütörtökön 17.30 és 20 órakor a színházteremben: ; Jan Kross: Négy monológ. Belé­pődíj: 35,— Ft. .Gyermekmegőr- ; zés. Május 14-én pénteken 18 órakor a színházteremben: Az Állami Zeneiskola hangversenye anyák napja alkalmából. Május 14-én pénteken 18 órakor a felnőttklubban: A természetvé­delem távlatai. Május 15-én szombaton 15 órá­kor a színházteremben: Felnőtt Filmklub (francia sorozat). Bér- letes. Gyermekmegőrzés. Május 15-én szombaton 19 óra­kor a földszinti előcsarnokban: Táncest. Játszik: a Hunnia együttes. Belépődíj: 15,— Ft. 632 Fogjunk több halat Egy kanadai tudós, Norman Wilimovsky szerint a világszerte -ißiufettnte fogott 69,5 millió' tonna hal csupán kis része a folyók, tavak, tengerek és óceánok bio­lógiai potenciáljának. „Az embe­rek kis erőfeszítéssel még 50 millió tonna halat foghatnának —I mondta Wilimovsky —, ha az emberiség felhasználná a leg­újabb műszaki vívmányokat, a tengerek évi hozama elérhetné a 200 millió tonnát”. A Washingtonban tartott élel­mezéstudományi konferencián Wilimovsky több módszert is­mertetett, hogyan lehetne a ten­gerből származó protein felhasz­nálását növelni. Az embereknek > változtatni kellene szokásaikon és több fajta tengeri halat kel­lene fogyasztaniuk. „A norvégek már kifejlesztet­ték a tengeri mezőgazdaságot —l mondotta. — A jövőben az emberek éppen úgy nevelhetik, hizlalhatják a halakat," mint most a háziállatot.” BAJAI KÖNYV, KALOCSAI KIÁLLÍTÁS Nagy István művészete „ ... a kipusz­tulófélben levő ősi népi látás­mód felélesztésé­vel egy új kö­zösségi művészet alapjainak lera­kásához járult hozzá.” (Pap Gábor) Nagy István művészeti ha­gyatékára most egy könyv és egy kiállítás együtt irányít­ja a figyelmet. 1973-ban, szü­letésének 100. évfordulóján Baján kiállítá­sokkal és tu­dományos ta­nácskozáson emlékeztek rá. Az elhangzott előadásokat _ Nágy István művészete címen nemrég jelentette meg a Bajai Városi Tanács (szerkesztette: Sólymos Ede). Igaz ugyán, hogy az emlékülés és a könyv meg­jelenése között több mint két év telt el, de a további tudomá­nyos kutatás számára — ha nem is hibák és hiányosságok nélkü­li — nyereség a kötet. Az előadók Nagy István mű­vészi útjának egy-egy fontos sza­kaszát, tájhoz és városhoz köt­hető több éves időszakát igye­keztek jellemezni. Ez alól kivé­tel Pogány Ödön Gábor Nagy István példája című összefogla­lása és Bánszky Pálnak Nagy István és a népművészet kapcso­latát boncolgató vázlata. -Hiány­zik a hozzászólások közlése, no­ha tudomásunk szerint rögzítet­ték ezeket is. így publikálatlan maradt Pap Gábor, Vojtek Til- kovszky, Miskolczi Ferenc és mások fontos kiegészítéseket tar­talmazó, és a Nagy István Kép­tár visszaállítására vonatkozó, átgondolt és főleg megvalósítható tervet feltáró véleménye. A kö­tet mindezekkel együtt adhatná csak vissza hűen a tanácskozást. Ugyancsak hiányoljuk a könyv- hői annak a két tucatnyi Nagy István-képnek a reprodukcióját, amelyről többen is beszéltek. (Ilyen szempontbólv példamutató a Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum szintén 1973-as Nagy István-emlékiállításának 200 (!) oldalas katalógusa — írta és ösz­Ilii;.: 0 A kalocsai emlékkiállítás. szeállította: Viotica Herdeán — amelyben 13 színes és csaknem 200 fejcete-fehér reprodukció a Romániában őrzött legfontosabb művekről tájékoztat kitűnően. A szervezők és a könyvet gon­dozók legjobb szándéka ellenére is tulajdonképpen azzal van a legnagyobb baj, hogy az előadók egy része nem tudta az elvállalt témát jól összefogottan, mélyre­hatóan és tudományosan kibon­tani. Pap Gábor 1965-ös Nagy István-könyvéhez • viszonyítva csak adatok pontosításában és kisebb adálékok közreadásában nyereség e kötet, annak ellenére, hogy itt háromszor akkora a szövegterjedelem. A dolgozatok közül elsősorban Pap Gábor és Tóth Antal — a festő alföldi, il­letve Bakony-korszakáról szóló — jegyzetekkel is ellátott mun­kája, Solymár István és Aszalós Endre — Nagy István és Erdély, valamint a bajai időszakáról szó­ló összefoglalása emelhető ki. Béla Duránci és Muradin Jenő a művész jugoszláviai és kolozs­vári tevékenységéről ír. A könyv — erényeivel és szá­mos hiányosságával együtt — ismét felveti a Nagy István-mo- nográfia sürgető szükségességét. Ezt a közeli jövőben a művész megismertetéséért eddig is sokat fáradozó Solymár Istvántól vár­juk türelmetlenül. Addig is érde­mes újra és újra megnézni Nagy István műveit, melyek közül negyvenet május lí>-ig" a ' kalo­csai I. István úti kiállítóterem­ben mutatnak be. A bajai Türr István Múzeum gyűjteményéből és dr. Nádorné Krammer Anna tulajdonából válogatott művek végigvezetnek a művész életé­nek színhelyein, festői korsza­kain az. Erdélyi Havasoktól Ko­lozsváron át a Bakonyig és a Balatonig, az alföldi korszaktól Jugoszláviáig és a megállapodás színhelyéig, Bajáig. A két háború közötti magyar valóság falusi környezetének, a paraszti életnek és a szegény sorsú emberek lelkiállapotának olyan * szociológiai hitelű’ rögzítő­je Nagy István, akinek művészi teljesítménye őszinteségében és mélységében páratlan a korban. A munkásosztály elhivatott kép­zőművész-követe, Derkovits Gyu­la mellett az ő küldetése a pa­rasztság élet- és munkakörül- ménveinek megrázó bemutatásá­ban és a többszörösen kiszolgál­tatott, elnyomott szegénység drá­májának a hiteles megfogalma­zásában öltött testet. „Úgy fes­tett, ahogy az ösztönei diktálták és az ösztönei jók voltak. Az erdélyi hegyek, az alföldi pusz­ták, s a dunántúli dombok közt járva mindig a tájat nézte, az embert, de bennük önmagát, a fajtáját, a népét. Mert az volt Nagy István nagy ereje, — a nép!" (Dési Huber István). Az- első világháború lövészár­kaiban rajzolt katofiaféjein" már magas művészi szinten megfo­galmazta a kiszolgáltatottság és a halál elé taszítottság súlyos drámáját, de műveinek befoga­dására és értékelésére csak ké­sőbb, az 1923-as műcsarnoki ki­állításakor került sor. Akkor Kosztolányi Dezsőtől Lyka Ká- rolyig sokan méltatták. Legiga- zabb megértője Dési Hubér lett. Több kiállítása, ez a mostani könyv, illetve a művészetét sze­retők és értékelők táborának nem túl látványos, de határozott bővülése is követeli, hogy mű­vei — alkotójuk végakarata sze­rint — együtt legyenek Baján, az állandó Nagy István-kiállítá- son. Bács-Kiskun megye képző- művészeti múltjában az ő mun­kássága a legnagyobb érték. Mi lennénk gazdagabbak, ha föl­élesztve mindenki elé tárhat­nánk az életművet. 0 Sajkási házak (1928). Sümegi György GÁDOR BÉLA: Öncélú kutya Minden egyes kutya-egyénnek megvan a maga sajátos jelleme és egyénisége. Ezt mindaddig nem hittem el, amíg szert nem tettem egy zömök és konok kis spániel­re, amely Asztra névre hallgat. A kutyust egy barátomtól kaptám, azzal a megjegyzéssel, hogy igen előkelő származású, mind a négy nagyszülője spaniel volt, még a nürnbergi törvényen sze­rint is kutyának számítana. Aszt­ra igen. helyes, eleven jószág, rozsdaszínű szőre kefélés nélkül is ragyog, két hosszú füle roppant mulatságos, mert egész termé­szetes módon hordja őket, nem vesz tudomást komikus voltukról, mint minden igazi humorista. Néhány hét leforgása alatt Asztra simán és észrevétlenül polgárjo­got nyert szűkkörű családunkban, ami nem könnyű dolog, ugyanis emberek és állatok jellemét ille­tőleg meglehetősen válogatósak vagyunk. De Asztra olyan ember, aki éppen a mi ízlésünk .szerint való. Nincs benne semmi rafiné­ria, semmi komplikáció, önzése kristálytiszta és átlátszó, mint egy hegyi tó. Rendkívüli, őszinte oda- ! adassal él. Tudjá, hogy az egész világ körülötte forog, és ezt egy pillanatig sem igyekszik eltitkol­ni. Leplezetlen sóvárgással kísér minden falatot, amit a szánkhoz viszünk, szeméből nyíltan kiol­vasható, hogy feleslegesnek tart minden harapást, amely nem az ő bendőjebe juttatja az ételt Ha eszik, ami elég gyakran előfor­dul, harsogva harap, és csám­csogva nyel.-Tia vackán kéjesen végignyúlva alszik, úgy szuszog, nyög, sóhajt és hortyog, mint­ha három ember aludna a szo­bában. Ha nem eszik, és nein al- szik, két étkezés között játékkal üti el aa időt. Ezekbe a játékok­ba kíméletlen hevességgel bele- kényszerít minden élőlényt, akit a közelében talál. A visszautasí­tás nem kedvetlenig el, | szájá­ban fityegő ócska harisnyadara­bot mindig újból és újból térded­re teszi, tudja, hogy az idő neki dolgozik. Egész jól éldegéltünk Asztrával, míg egy szép napon meg nem lá­togatott bennünket Géza. Ez a barátunk az a bizonyos halálosan unalmas barát, aki bizonyos idő­közökben kötelességének érzi, hogy meglátogassa az embert. Precíz és komoly férfiú ez a Gé­za, száraz és szigorú, mint egy tanrend, kicsit félünk is tőle. Tel­jesen egyedül él, képtelen meg­nősülni, mert a menyasszonyait mindig lekáderezi, és ez sosem jár kellemes eredménnyel. Asztra nem ismerte Gézát, és teljes jó­hiszeműséggel ugrott neki a gyom­rának, nyalta a fülét, tépte a nad­rágját. szóval megtett mindent, amit egy látogatóval-tenni szokott az ismerkedés feszélyezett percei­ben. Barátunk komoran szemügy- re vette a kutyát, majd pattint- gatni kezdett az ujjával: — Szolgálj! — mondta paran- csolóan, mire Asztra ráült a ci­pőjére, és vidáman kacsingatott rá. Géza még pattintott néhányat, majd mást góndolt, eldobott egy papírgombolyagot, és rászólt a ku­tyára : — Hozd vissza!. Asztra két lábra állt, és szor­galmasan nyalogatni kezdte Géza pararícsolóan kinyújtott ujját. Ba­rátunk szemrehányóan mondta: — Ez a kutya buta. Nem tud ez semmit? — Azt hiszem, hogy semmit sem tud. Nem is tanítottuk eddig semmire. Ez csak kutya. De hát mii kellene tudnia? — Sok mindent, őrzi legalább I házat? Ugat, ha idegen közele­dik? — Nem nagyon. Szokott ugyan ugatni, de nem akkor, ha jön va­laki ! Az az érzésem, ha egy be­törő idejönne, addig nyalogatná a kezét, míg az utolsó ruhadara­bot is ki nem rámolta a szek­rényből. , Géza szomorúan összeráncolta a homlokát. — Ez egy öncélú kutya — mondta kedvetlenül, majd formás kiselőadás keretében emlékezett meg a háziállatok hasznosságáéról. Nemsokára el is ment. Én egy da­rabig elkísértem, mert valamit vá­sárolnom kellett. Amikor vissza­jöttem, Asztra a megszokott őr­jöngő örömmel fogadott, mintha a halálból tértem volna vissza. Addig táncolt körülöttem vinnyog­va és szűkölve, míg a fáradtság­tól félholtan össze nem rogyott. Én azonban szomorúan néztem rá. — Öncélú kutya vagy — mond­tam neki szemrehányóan. Majd rászóltam: Szolgálj! Asztra rám se hederitett. Dühös lettem, és nya­kon teremtettem. Ezt ő egy nagy­szerű játék kezdetének vette, és vidáman ugrándozni kezdett. Lát­tam, hogy nem megyek vele sem­mire. Lefeküdtem a díványra. Csakhamar mellém rehénkedett, fejét a vállamra fektette, s jéghi­deg orrát elhelyezte a fülem mö­gött. — Hiába főzöl — szóltam rá. — öncélú kutya vagy, megmond­ta Géza bácsi. Igaz, hogy szeretsz engem, de hát Géza bácsi szerint ennek bizony nincs semmi, de semmi haszna a világon. Én azt hiszem, az lesz g légjobb. ha csi­nálok egy kis szánkót, téged bele­foglak, Géza bácsit beíeültetjük a szánkóba, és te húzni fogod. Mit .szólsz hozzá? Asztra nem felelt.Talán azért, mert nem értette megjegyzésem mély iróniáját, talán azért, mert közben elaludt. VENDÉGÜNK VOLT Szokolay Sándor A Békés megyei Kunágota községben született, 1931-ben. Békéstarhoson kezdte el zenei tanulmányait — itt csillogtat­ta meg először tehetségét —, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Farkas Ferenc tanítványa volt. Zeneszerző és zenepedagógus. Operáival (Vérnász, Hamlet, Sámson), oratóriumaival (A tűz márciusa, Istár pokoljárása), s egyéb műveivel (Néger kantáta stb.) széles körben elismerést érdemelt ki. Hanglemezeivel — me­lyekkel többször is nagydíjat nyert — Spanyolországban, az NSZK-ban, Franciaországban, a Szovjetunióban, Lengyelor­szágban és másuttt aratott sikert. Eddigi művészi tevékeny­ségével méltán érdemelte ki az Erkel- és a Kossuth-Síjat, s legutóbb a Magyar Népköztársaság érdemes művésze meg­tisztelő kitüntetést. A zeneszerző a közelmúltban Kecskemé­ten járt. — A Kodály Zoltán emlékére írt. Vonósnégyesét néhány éve városunkban mutatták be elő­ször. Azt jelenti' ez, hogy ön egyaránt kötődik nagy zeneszer­zőnkhöz és ahhoz a városhoz is, ahol Kodály született? — Pontosan így van; régóta figyelemmel kísérem mindazt, ami a zenei életben itt történik. Az 1972-es Kodály-szemináriu- mon mutatták be a Vonósnégye­semet. Jóleső érzés volt ilyen módon kapcsolódni ahhoz a vá­roshoz, és ahhoz a közönséghez, mely oly sokat hallat magáról mostanában. :— Olvastuk .az eseményről szóló tudósításokban, hogy a mű­vészeti szakszervezetek kong­resszusán bíráló szavakkal il­lette a Kecskeméti Állami Zene­iskola jelenlegi helyzetét. — Elmondtam azóta ezt a vé­leményemet a Magyar Rádió­ban is. Hangsúlyoztam a Kodály Intézet átadásakor érzett örömö­met, s azt, hogy mennyire áldá­sos szerintem e város törekvése a nagy zeneszerző tanításainak közkinccsé tételére. Ugyanakkor azt is fontosnak tartottam meg­jegyezni, hogy néhány száz mé­terre a korszerű intézettől még ma is düledezik a zeneiskola; lassan életveszélyessé válik a ta­nítás. A falak nedvesek, a pince víz alatt áll. Az egyébként jól működő intézménybe vendégét is alig mernek hívni már. — A fölvetése arra mutat, hogy fontosnak tartja a fiatalok zenei nevelését. . .J kJ —' Aí? iskoíakÉkif11 fóiyí?9 neve­lés közben megszerzett művészeti élmények alapvető fontosságúak; kihatnak a jövő nemzedékek ér­zésvilágára. Éppen ezért vigyáz­nunk kell minden lépésünkre; a legapróbb cselekedetünkre- is ve­lük kapcsolatban. Egy rossz tan­könyv, egy elhibázott pedagógiai mozdulat, a hibás ténykedés okozta torzulások helyrehozására sokszor évek kellenek. Ezt a szempontot természetesen szem előtt tartom főiskolai tanári munkámban is. — Az elismerést érdemlő taná­ri tevékenysége mellett ön első­sorban mégis zeneszerző. Szeret­nénk tudni, hogy mint alkotó, mii tart a művészetek lényegéről és szerepéről? — Szerintem a művészet fel­tétlenül valamilyen hiány pótlá­sára szolgál. S mint ilyennek, el kell jutnia nagyon sok emberhez. Jómagam tehát a művészetet nem valamiféle elvonatkoztatott dolognak tartom, hanem sokakat érintő szent szolgálatnak. A leg­fontosabb ezért: a közönség és a művészet közti kisebb-nagyobb szakadékok áthidalása. Nos, épít­sen hidat az alkotó a felismert szakadékokra. — Alkotás közben ' gondol a ■ közönségre? ’ —• Mikor az ember ír, alkot, ne kacsintgasson a közönségre. — Ez azt jelentené, hogy bíz­zon rá mindent az ihletre? — Egyáltalán nem ezt gondo­lom. Sőt. Nem hiszek a jeleni’de- jű ihletnek. Ugyanis az átélés és ösztönösség mellett a tudat is fontos. Ám nem járhat elől az sem. Inkáb azt mondanám, hogy a tudatommal vigyázok a mindig elöljÉró ösztönömbe. — Egyik méltatója szerint az egyik operája — s ez talán a többire is vonatkozik — „az em­beri szenvedélyek éneke". Mit tart erről a megállapításról? — Találónak érzem . a. jellem­zést. Engem a teljes élet egésze izgat; s ennek akár csak részle­ges megragadása is erősebb szen­vedélyeket feltételez. Nálam a drámák és a drámai témák, cse­lekmények csak ürügyek: mai fontos és élő dolgokat szeretnék rájuk építve a zenémmel kifejez­ni. Itt jegyzem meg. hogy a. rám jellemző indulati hullámzás és nekilendülő szenvedély gyermek­kori és felrázó élményeimre ve­zethető vissza.. Kicsiny korom­ban á vihar tette rám a legna­gyobb, máig sem múló hatást. A felerősödő . viharban felkapasz­kodtam fára, háztetőre, s nem győztem gyönyörködni a látvány­ban, az átélt drámai és feleme­lő. Dianátokban. Ehhoz,. az ér- 3 zéáneíg,-csak az volt '• hasonló, amikor a közeledő vonat előtt a sínre fektetett füllel élveztem a dübörgést. — Ezeknek a régi élmények­nek a továbbélése azt jelenti ta­lán, hogy még ma is a zaj, a fé­lelmetes hangerő az, ami magá­val ragadja? — Közhely, hogy az ember változik; még ha eredeti önma­gának lényegét, legfőbb sajátos­ságait meg is őrzi. Én úgy vál­toztam. hogy kezdtem felismerni a csendet. Rájöttem, hogy annak millió hangja van. Más a pincék vagy a templomok, s megint más a kapualjak, a lefüggönyözött szobák csendje. Aki ennek a tit­kát megfejti, gazdagabb lesz. — Az alkotáshoz nyugalom, zcvartalanság, csend szükséges. Igényli, megköveteli ezeket mun­ka közben? — Nem, engem nem zavar a világ forgataga, s nem igényiek különösebben „testemre szabott” környezetet. Akár a fáskamrá- ban vagy a vasúti váróteremben is tudnék írni. — Sokat dolgozik? — Mindig. Ha éjfélkor érek haza, akkór is. legalább egy ke­veset. — Ügy tudjuk, hogy szívesen tart előadást a muzsikáról, s mindarról, ami összefügg vele. — Az utóbbi félévben több mint hússzor utaztam el valaho­vá e célból. Dunaújvárostól Vá- cig és Orosházától Szolnokig sok helyen megfordultam mostaná­ban. Mindig szívesen beszélek a muzsikáról, ha igazi érdeklődést látok. Meggyőződésem, hogy mint a kulturális élet minden területén, a zene világában is fel lehet és fel kell kelteni az- emberek igényét; azokét is, akikben , ez esetleg még csak csí­rájában van meg. — Befejezésül még egy kér­dést: érdekli-e a siker? — Munka közben soha nem tö­rődöm vele. Viszont hiszek ab­ban, amit csinálok. De ezt nem a sikerért teszem. Varga Mihály Turner-múzeum nyílik Londonban Több mint százhúsz esztendő­vel a neveS' angol festő és vés­nök, Joseph' Wiliam Turner ha­lála után végre kiállítják fő mű­veit a londoni Tumer-múzeum- ban, az angol főváros központ­jában. Mintegy háromszáz olaj- festmény és vagy húszezer ak- varell és rajz kerül kiállításra a Somerset House-ban, amely a XVII. század végéig az angol ki­rály rezidenciája volt. A brit hatóságok, amikor úgy döntöttek, hogy létrehozzák a Turner-múzeumot, csaknem 125 esztendős késedelemmel teljesí­tették Turner feltételét, amelyet 1851-es végrendeletében szabott, amikor müveit az országnak ha­gyományozta. • Nagy Is.tván kevésbé ismert fényképe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom