Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

1976. május 26. • PETŐFI NÉPE • 6 A megyei közművelődési bizottság legutóbbi ülésére ké­szítették el azt a beszámolót, amelyből világosan kirajzolódik a bajai gyárakban, vállalatoknál folyó kulturális, művelődési tevékenység képe. Nagy részt tesz ki ebben a beszámolóban mindaz a sokirányú és változatos munka, állandó és alkalmi program, amelynek segítségével a városban dolgozók világ­látása, általános- és politikai műveltsége erősödik, a korszerű ízlés helyes irányban formálódik. Baján aiz iparosodás következ­tében a bérből és fizetésből élők száma az utóbbi öt esztendő alatt tizenkét százalékkal növekédett. Már egy évvel ezelőtt több mint tizennégyezreri dolgoztak a leg­különfélébb munkahelyeken. Egyik — még sokáig meglevő — gondja a városnak a bejáró dol­gozók számának magas aránya. Nagyjából minden harmadik munkás vidékről utazik bajai munkahelyére. Ez a tény megle­hetősen nehézzé és vontatorttá te- tízi a rendszeres és tervszerű mű­velődést. Ami viszont biztató: a nők és a fiatalok aránya kedve­zően alakult mostanra. Az ösz- szes dolgozóknak mintegy a felét teszik ki. □ □ □ Többször volt alkalmunk már beszámolni róla, hogy az egyes munkahelyeken hányféle törekvés és milyen eredmény tapasztalha­tó a kulturális életben. Különö­sen a Finomposztó és a GANZ hallatott sokat magáról ilyen te­kintetben. Ezúttal arról ejtünk néhány szót, ami a szakszervezeti művelődési házat jellemzi Azzal kell kezdeni, hogy min­den nemes törekvés, jó elgondo­lás egyik legfőbb akadályozója a rossz, elégtelen elhelyezés, az el­avult épület. Ez mindenki előtt meglehetősén világos; keresik is a megfelelő megoldást. A város vezetőinek helyzetét ezzel kap­csolatban nehezíti, hogy Baja első számú kulturális intézménye, a József Attila Művelődési Központ ugyancsak leromlott állapotban van: éppen eleget fáj a fejük emiatt is. ^ A szakszervezeti művelődési ház nemcsak egészségtelen és esz­tétikailag kifogásolható épületben van, de ami ennél is hátráltatóbb: minden szempontból szűknek bi­zonyul. Kinőtték régen, n''gazda­godó kulturális tevékenység szá­mára ma már nem felél meg. íme, egy újabb, fejlődés okozta gond! □ nb Munkájuk egyik alapja: segíte­ni, napi támogatást nyújtani a munkahelyi művelődéshez. S ez nemcsak tanácsadásból, javasla­tokból áll; sokkal többről van szó. Például arról, hogy eseten­ként közösen szerveznek, bonyo­lítanak le rendezvényeket. Közre­működnek a szakszervezeti politi­kai oktatásban is. Külön figyel­met fordítanak a szocialista bri­gádok művelődési lehetőségeinek bővítésére. Nem véletlen bizo­nyára, hogy a vízügyi igazgatóság egyik brigádja a megyei vetélke­dőn, második lett. A városi műve­lődési központtal közösen létre­hozták a brigádvezetők fórumát. □ □ □ Az általános iskolai végzettség rra még sok kívánnivalót hagy maga után Baján mintegy ezer olvan negyven éven aluli férfi és nődolgozó található, aki nem vé­gezte el a nyolc általános isko­lát. Ám szerencsére ebbe a hely­zetbe az illetékesek — többek kö­zött éppen a szakszervezeti mű­velődési ház munkatársai — nem nyugszanak bele. Felmérést, vé­geztek, a pontosan meghatároz­ták a soron következő feladato­kat. Az elgondolást cselekvés kö­vette. Kihelyezett általános isko­lai osztályok működnek a város területén levő üzemekben. □ □ □ . Az intézmény egyik fő feladatá­nak tartja az ismeretek terjeszté­sét. A TIT helyi szervével közö­sen alkalmazzák a közművelődés ezen ágának jól bevált módsze­reit a gyakorlatban. S együttmű­ködési szerződést kötöttek a KISZ városi bizottságával. így az el­múlt esztendőben összesen két­száznál több előadást tartottak. Ezenkívül kiállításokat, termék­bemutatókat rendeztek, és támo­gatást nyújtották az üzemi ki­állításokhoz is. '€3"0'CI­A könyvek,,^az -iropLakwn szerettetését, az olvasás megked- veltetését külön és fontos felada­tuknak érzik. A város területén összesen csaknem harmincezer kötet áll a munkahelyek dolgozói­nak rendelkezésére. Az üzemi könyvtáraknak összesen három­ezer-ötszáz beiratkozott olvasójuk van. Néhol a munkahelyek veze­tői megfelelően támogatják a könyvtári munkát, a könyvtárak fejlesztését. A Ganz Villamossági Művek bajai gyárában például ta­valy százhuszonnégyezer forintot fordítottak állománygyarapításra. Hasonló célra a városi könyvtár is csaknem ennyi összeget szánt egy esztendő alatt... Szaporodott az utóbbi időben az író—olvasó találkozóki száma. Szorgalmazták — nem is ered­ménytelenül — az „Olvasó mun­kásért” országos mozgalomba való bekapcsolódást. Ebben a Ganz könyvtára országos első helyezést ért el Ugyanakkor a Finomposz­tó Rudnay Gyula brigádja „A Vol­gától az Elbáig” elnevezésű pá­lyázaton ötödik helyezést ért el az országos értékeléskor. A városi .szavalóverseny sikere is arról ta­núskodik. -hogy az irodalmat, a verseket sokan megszerették. □ n □ A művelődés más formáit is si­kerül tartalommal megtölteniük. Három klub él> négy szakkör hal­latott magáról az elmúlt eszten­dőkben. A munkásklubjuk csak­nem száz taggal dicsekedhet: ám a működése még mindig akado­zik. Egyelőre több a kártyázás és egyéb tartálmatlan szórakozás, mint a műveltséget fokozó fogla­latosság. A nyugdíjas klub dö­cög. de az ifjúsági klub — negy­ven taggal — figyelmet érdem­lően dolgozik. Elsősorban az iro­dalom népszerűsítésén fáradoz­nak. Tartalmi munkájuk az átla­gosnál jobbnak mondható. A díszítőművész szakkör a Ba­ja környéki hímzések hagyomá­nyainak ébrentartásával foglalko­zik. Tagjai kiállításokon szerepel­nek sikerrel. Néha mozdul a fo­tószakkörük is. S a természetvédő szakkor, valamint az alkoholelle­nes baráti kör egészíti ki az in­tézmény falain belüli munkát. □ □ □ A fentiekből egyrészt az derül ki, hogy a bajai szakszervezeti művelődési házban több irányú kulturális nevelő tevékenység fo­lyik. Másrészt, az, hogy az intéz­mény gondokkal küzd. Világos ma már. hogy meglevő problémáikon saját erőből képtelenek segíteni. Szükséges ehhez ■ a városi tanács illetékes szerveinek rendszeres es alapos-támogatása. Ha az épületet megjavítják, szépítik, ha a tech­nikai és egyéb berendezést az igé­nyekhez igazítják, ha képesek lesznek külső segítséggel otthono­sabba tenni az intézményt, akkor jogosan várhatja el tőlük bárki az eddiginél is jobb, tartalmasabb munkát. Varga Mihály Film, mozi, közönség HÉT ÜJ TANSZÉK, HATÉKONYABB SZERVEZETI KERETEK Útban a főiskolai rang felé A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak 1974. évi 13. számú törvényerejű rende­leté kimondja: „A bajai, a budapesti, a deb­receni, az esztergomi, a győri, a jászberényi, a kaposvári és a sárospataki tanítóképző in­tézetet — változatlan képzési feladattal — fo­kozatosan tanítóképző főiskolává kell át­Az új óratervek alapján Baján a kö­zelmúltban in­tézeti tanács­ülésen vitatták meg az átszer­vezést, az első főiskolai tanév előkészületei­nek menetét, és egyben megha­tározták a so­ronkövetkező feladatokat is. A beszámoló jelentés átfogó képet adott az eddig végzett munkáról. Előkészítet­ték a két új: a közművelő­dési és a test- nevelési tan­szék létesíté­sét és a régiek átszervezését. A szakcsoportok vezetői foglalkoztak valamennyi lényeges szervezeti, tartalmi ^ es személyi kérdéssel. Az új, főis­kolai óratervek és programok alapján elkészültek a tantárgy­felosztási tervezetek, és • ennek megfelelően döntöttek a testüle­tek létszámának bővítéséről. Az intézmény tíz oktatói álláshelyet hirdetett meg. A neveléstudomá­nyi-, irodalmi-, és a testnevelési tanszékek két-két, a természet- tudományi egy, az új közművelő­dési tanszék létszáma pedig há­rom pedagógussal gyarapszik. A személyzeti munka eredményes­ségét jelzi, hogy a beérkezett pá­lyázatok értékelését követően ki­lenc állásra már meg is találták a megfelelő szakembert. Laboratórium és „tv-lánc” A múlt év őszén kidolgozott „menetrend” szerint javítják, korszerűsítik az intézmény fel­szereltségét is. Az intézeti könyv­tár meggyorsította az állomány tervszerű gyarapítását, és megr kezdték a szükséges jegyzetek, tanári segédkönyvek és a szak- irodalom kiadványainak beszer­zését. A pszichológiai laborató­rium és a pedagógiai kabinet fej­lesztését célzó vásárlások is meg­indultak. A tervezett oktatás- technikai csoport kialakítására a szaktanárok külföldi" és hazai társintézményeket kerestek fel tapasztalatok szerzése céljából. A gyakorlati képzés hatékony­szervezni.” A határozatot követő intéz­kedési terveknek megfelelően az átszervezést két nagy ütemben valósítják meg. Megyei ok­tatási intézményünk, a bajai, Í976. szeptem­ber/ 1-én, a debreceni, esztergomi és sáros­pataki tanítóképzőkkel közösen, a második lépésben kapja meg a főiskolai rangot. ságának növelésére a nyíregyházi oktatástechnikai központ segítsé­gével tervezték meg és építették ki a két, egymástól független, záitláncú televíziós rendszert. Az egyik a gyakorló iskolában, a másik az intézet főépületében teszi lehetővé, hogy a hallgatók a tanórák, illetve a foglalkozások zavarása nélkül követhessék az oktatás menetét, és visszajátsz- szanak egy-egy didaktikailag ér­dekes, tanulságos jelenetet a képmagnó segítségével. A tartalmi munka A felsőfokú tanítóképző inté­zetek rendszerét 1959-ben szer­vezték meg országszerte. Az el­múlt másfél évtized dinamikus fejlődése nyomán a képzők ma már a Jfő_iskolaij követelmények;: „ nek is megfelelnek. Az intézmé­nyek új „rangja” azonban még­sem egyszerű névcsere eredmé­nye, hanem mélyreható tartalmi változásokat tükröz. Ez elsősor­ban a szakcsoportok, illetve a tanszékek iránt támasztótt maga­sabb tudományos és pedagógiai követelményeken keresztül való­sul meg. A bajai tanítóképző vezető pe­dagógusai az elmúlt ősszel vitat­ták meg az új főiskolai tanterv és követelményrendszer életbelé­péséből következő tennivalókat. A határozatok azóta jórészt már a megvalósítás útján haladnak. Januárban intézeti tanácsülés is . foglalkozott a nyelvoktatás hely­zetének kérdéseivel. Az orosz, illetve a nemzetiségi nyelvek tanításának fejlesztése és a nyelvi laboratórium bővítése a szeptemberi tanévkezdésre befe­jeződik. A matematikai munka- csoport új oktatási eszközeinek beszerzését folyamatosan végzik. A művészeti nevelés tanszéket az eddigi ének-zenei és a rajz szak­csoport összevonásával alakítják ki; az új szervezeti forma az ok­tatás egységesebb és hatékonyabb lehetőségeire kínál módot. A ne­veléstudományi tanszék irányí­tása alatt fejlesztik az audio-vi­zuális szemléltetési eszközök megismertetésére hivatott csopor­tot. A marxizmus—leninizmus tanszéken pedig nemcsak a vi­lágnézeti nevelés hatékonyságá­nak erősítése a feladat, hanem meg kell oldani a főiskolai ok- .lalásjaarig kötelező etika tárgyá­nak tanítását is. Az új főiskola hét „felfrissített” tanszéke és a kisegítők,. a techni­kai személyzet ugyancsak megnö­vekedett létszámú csoportja ha­tékony szervezeti- kereteket te­remt a magasabb színvonalú ok­tató-nevelő munkára. Az év ele­jén elfogadták a főiskola tanári testületének az 1976—80-as esz­tendőkre vonatkozó kutatási ter­vezetét is, amely alapját képez­heti annak, hogy megyénk új fő­iskolája az intézmény múltjához és jelentőségéhez méltó szerepet töltsön be a tudományos életben is. Pavlovits Miklós • A filmet nézni kell, nem pedig beszélni róla. Pontosabban szólva: először meg kell nézni, s utá- na lehet beszélni róla. Ha érdemes. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi időkben in­kább beszéltünk a magyar filmekről, mintsem néz- | tűk őket. S annál többet beszéltünk, minél kevésbé ültük tele a mozik nézőterét. Persze akik nem men­tek be a moziba, azok voltak a nézők, akik pedig tanácskozva, tiltakozva kutatták, mi lehet ennek az érdeklődéshiánynak az oka, azok voltak a filmmű­vészek, a filmkritikusok és a filmforgalmazás szak­emberei. Volt az elmúlt hónapokban néhány szű- kebb körű eszmecsere, januárban pedig Pécsett, a VIII. Magyar Játékfilmszemle beszélgetésein is ez jelentette az egyik legfontosabb, leghosszabban tár­gyalt témát. A köztudatban így él a sommás ítélet: „A magyar filmek nem érdeklik a közönséget”. S ebből az Íté­letből mindjárt adódik a következtetés: a magyar filmek azért nem érdeklik a közönséget, mert a magyar filmek „nem jók”. Vajon így igaz-e az ítélet, helyes-e a következte­tés? Ilyen általánosságban semmiképpen sem. Való, hogy akadt az elmúlt esztendő magyar filmtermésében néhány olyan alkotás, amelynek feltűnően csekély volt a nézőszáma, ám ugyanak­kor a hasonlóan tavaly készült Kengurut, a kiváló operatőr, Zsombolyai János első rendezését, telt házak előtt vetítették országszerte. A dolog másik oldala pedig az, hogy a közönség- siker nem minden esetben hiteles mércéje a művé­szi rangnak. Jó például kínálkozik ezt bizonyítani Dárday István Jutalomutazás című filmje. 5 Ez a mű volt — vitán felül — az 1975. év leg-' jobb magyar filmje. Az egységesen elismerő hazai kritikai fogadtatás és a Mannheimi Filmfesztivál fődíja egyképpen ezt bizonyítja. Ám a Jutalom- utazás mégsem olyan alkotás, amelynek jegyeiért „verekednének” a nézők. Olyan munka, amelynek értékei csak egy számban csekélyebb, a filmmű­vészet esztétikai rendszerében tájékozottabb, a mű­vészi kísérletezés iránt fogékony nézőréteg előtt tetszenek fel igazán: És ezzel a megállapítással máris eljutottunk egy nagyon fontos kérdéshez: a forgalmazás proble­matikájához. Vajon egy-egy film azok elé a nézők elé kerül-e, akik felfogják, értékelik, szeretik? Á jelen gyakorlata szerint korántsem mindig. Sokakban ma még az a felfogás él, hogy a film­nézés, a moziba járás, „csak” szórakozás. S akik a színházban hajlandók végigülni mélyen elgondol­kodtató, komoly szellemi erőfeszítést igénylő dara­bokat, a hasonló jellegű filmeket elvetik. A film­vászon előtt csak szórakozni és főképpen nevetni akarnak. Mások viszont azt tartják, hogy moziba menni: program. A televízióban látott film más élményt jelent. Csak meg kell nyomni a gombot, és le kell ülni a képernyő elé. A moziba készülni kell. S mi­vel az ember rendszerint ném egyedül jár moziba, meg kell beszélni, előtte találkozni, vagy utána még együtt lenni, beszélgetni valakivel, vagy valakikkel. A kettős mozilátogatási hagyomány tehát még sokáig élni fog, s éppen ezért kell megteremteni annak lehetőségét, hogy a hagyományos moziba nem illő filmek a maguk nézőihez eljussanak. • Két útja van épülőben ennek napjainkban. Az egyik — a már kialákult'abb — az úgynevezett Filmbarátok Köre mozihálózat. A köznyelv egysze­rűen csak stúdiómoziknak hívja azokat a filmszín­házakat, amelyekben az úgynevezett „művészfil­meket”, magyarán a nem a legszélesebb közönség­hez szóló alkotásokat vetítik. Jól bevált forma ez, csak nagyon gondos műsorválogatás szükséges való­ban „rendeltetésszerű” működéséhez. S bizony vol­na még javitani való! Éppen napjainkban. került például a stúdiómozik műsorára ar Homokvár cí­mű japán szupergiccs, ott semmi keresnivalója. A másik utat, amely éppen csak a kezdeténél tart, jobb kifejezés híján „társadalmi forgalmazás­nak” nevezik. Ez azt jelenti, hogy a filmeket azok­hoz a nézőkhöz viszik el, akiket a téma miatt fel­tehetőleg leginkább érdekel. A Balázs Béla stúdió­ban készült Pedagógiai sorozat pedagógusok közöt­ti „forgalmazásának” sikere bizonyítja, hogy he­lyes ez az út. Amíg azonban a rendszer kialakul, működési feltételei megteremtődnek, addig ijjgég nagyon sokat kell tenni az ügy érdekében. Ne feledkezzünk meg azonban a hagyományos moziról! Azt hiszem a legkülönbözőbb felméré­sek adataiból két igazán fontos van. Az egyik az, hogy a magyar mozinézők mintegy fele csak nyolc általánost végzett, a másik pedig az, hogy a láto­gatók kétharmada harminc éven aluli. Ezt a két adatot nem hagyhatják figyelmen kívül serh a filmművészek, sem a filmgyártók, sem a filmforgal­mazók. A Minden alkotásnak saját törvényei vannak, ko­rántsem kívánom ezeket sérteni. De a filmtörté­netből — akár a közelmúlt terméséből is —, szám­talan példát lehetne sorolni arra, hogy igazán ko­moly mondanivaló közérthető formában a legszé­lesebb nézőközönséghez jútott el. Akinek az ilyen film nem műfaja, ne művelje. A filmgyártás irá­nyítóinak azonban ügyelniük kell arra, hogy ilyen filmek minél nagyobb számban készüljenek. M. I. Csekkért könyvet AZ ÓCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András — RAJZ: Greskovits L A Müveit Nép sajtószolgála­tától értesültünk a vállalat új — ahogyan manapság mondani szo­kás —I szolgáltatásáról. A saj­nálatosan pongyolán, magyarta­lanul megfogalmazott tájékozta­tóból kiokoskodtuk, hogy tulaj­donképpen a részletvásárlást könnyíti a május 14-én beveze­tett könyvcsekk. A könyvterjesztés a művelő­déspolitika fontos része, ezért vártuk kíváncsian az első ta­pasztalatokat. A szándék dicsé­retes: az eddiginél többen ve­gyenek kedvezményesen, részlet­re könyvet. Mellékesen az ad­minisztráció is csökken, mert a hitelügyeket az OTP kikapcsolá­sától közvetlenül a vállalat in­tézi. Az első héten harminc csekk­füzetet kértek a Katona József kecskeméti könyvesboltban. Kez­detnek nem rossz, de átütő si­kernek sem tekinthető. A rendszer további finomítás­ra szorul. Külső szemlélő szá­mára fölfoghatatlan, hogy a csekkszelvények értékét miért határozzák meg előre. Három szelvényt kell kitölteni, aláírni stb. — például — ha valaki 350 Ft értékben vásárol. Jónéhányan helytelenítik a csekk személy- hez-kötöttségét. A feleség, csak akkor használhatja a férj csekk­füzetét, ha 6 szabályosan, írás­ban ehhez hozzájárul. Fordított esetben is ez az eljárás. Reméljük, hogy tartós lesz ez a részletvásárlási forma és a kezdeményező Művelt Nép töké­letesíti a könyvcsekkek kezelé­sét. H. N. . v~-.- .. . ...':. '. • . ■ ■ . ­rsÄÄi® «rákásök művelődéséért I SZAKSZERVEZETI Mt)VELŐDÉSI HÁZ • A pszichológiai laboratóriumban. A zsinórtábla a megfigyelőképesség és a mono­tóniatűrés vizsgálatára .szolgál. V-. .Cm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom