Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

1976. május 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Megmenteni a feledéstől A gyűjtés — a társadalom szá­mára hasznos gyűjtés — az utób­bi idők egyik érdekes kultúr- missziója. Ez esetben természete­sen nem hivatalos intézmények kötelező gyűjtőmunkájáról van szó. hanem azokéról, akik ezt egyéni elhatározásból, s menet közben szerzett szakmai hozzá­értéssel végzik. Így van ez a munkásmozgalom régebbi, vagy felszabadulás utáni adatainak gyűjtésével, üzemek, termelő­szövetkezetek megalapozása kö­rülményeinek felderítésével, mű­vészettörténeti emlékek meglelé- sével, de ugyanez zajlik egy érdekes, kevésbé ismert terüle­ten, az anyanyelvű örökség fel­derítésével és gyűjtésével kap­csolatosan is. Ennek jegyében je­lent meg egy figyelemre méltó, tudományos igényű útmutató, amely hasznos és a gyűjtőmun­kát egységesítő tanácsokat ad a földrajzi nevek gyűjtőinek' Bács- Kiskun megyében. Az Útmutató összeállítója Bognár András, a téma megyében élő jeles tudora. Az előszó mindjárt indokolja, hogy miről is van szó. „A gyor­suló időben egyre gyorsabban változik a táj arculata. A határ-, ban dombok tűnnek el, mocsa­rak szűnnek meg, a dűlőkkel, ös­vényekkel elválasztott kicsiny paraszti parcellákat egybeszán­tott óriás táblák váltják tel. A falvakban, városokban a nád­vagy zsupfedeles házak helyébe modern otthonok épülnek. A gazdasági és társadalmi át­alakulás rohanó korszakában könnyén feledésbe merülnek a múlt nyelvi, földrajzi, történel­mi és régészeti emlékei — múl­tunk szellemi öröksége ... nem szabad megfeledkeznünk szellemi emlékeinkről: különösen az ed­dig leíratlan, nép ajkán mégis élő földrajzi nevekről. A táj vál­tozásával ezek vesznek el az időben leghamarabb.” Ezeknek a földrajzi neveknek összegyűjtése anyanyelvi öröksé­günk egy részének megmentését célozza, s ennek érdekében a Magyar Tudományos Akadémia Nyevtudományi Intézete elvi irá­nyítása mellett a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága úgy döntött, hogy Bács-Kiskunban is egységesen és szervezetten összegyűjtik a föld­rajzi neveket. A gyűjtés határ­ideje ez évben befejeződik és a gyűjtött anyag a 80-as évek ele­jén a nyilvánosság elé kerül. Ez a hatalmas munka feltéte­lezi az önkéntes gyűjtők széles gárdáját, amely azonban, ha dolgozik is, egységes szemlélettel és általánosan elfogadott irány­elvekkel, módszerekkel még nem rendelkezik. A szerző vallja: „Út­mutatónk legfőbb célja a gyűjtő­munkában egységet teremteni. A már megkezdett és befejezett munkákat ugyanolyan pontosan meghatározott tudományos szem­pontok szerint kell kiegészíteni, amint a kezdő gyűjtők végzik majd a munkájukat.” Tehát az Útmutató a gyakor­lati gyűjtőknek szól és ha min­denüvé eljut, akkor biztos nagy haszonnal szolgálja a kitűzött célt. * * * Nyári müvésztelepek A nyári művésztelepek — amelyeken újfajta inspirativ lég­körben, közösségben folyik az al­kotó munka — egyre nagyobb szerepet játszanak társadalmunk szellemi életében. A néhány éves múltra visszatekintő művész- tábor-szimpozion mozgalom a művészetek fejlődésében és cél­jában, a közművelődés fejleszté­sében is jelentős eredményeket hozott. A siklósi kerámia-mű- vésztelep kulturális központtá alakult, vonzóereje és közműve­lődési hatása egyaránt nagy. Al­kotóműhelyként indult, de ma már több annál, hovatovább ide­genforgalmi látványosság, neve­zetesség lesz. A helyi tanácsok anyagi támo­gatásával, a Magyar Képzőművé­szek Szövetségének eszmei, mű­vészeti segítségével ebben az év­ben is számos tábor nyitja meg kapuit magyar és külföldi mű­vészek előtt. Talán a legrégibb hagyományokkal rendelkezik a hajdúsági nemzetközi lestőszim- pozion: Hajdúböszörményben a nyáron tíz hazai és tíz külföldi művész alkotás közben elemzi a piktúra műhelyproblémáit. A hortobágyi nemzetközi festőszim- pozion ezúttal másodszor fogad­ja vendégeit. Ez a tábor is a fes­tők és grafikusok számára nyújt alkotási lehetőséget. Az alkotá­sokból — és ez majdnem min­denütt hagyomány — a művé­szek egyet-egyet a telepnek ado­mányoznak. Az új táborok közé sorolható a kecskeméti is: itt tizenöt ha­zai és öt külföldi művész a tűz­zománc-technika nyújtotta lehe­tőségekkel kísérletezik. Nagy­atád a faszobrászat házigazdájává vált: a két hónapig működő al- kolótelepen három-három hazai és külföldi művész kap munka- lehetőséget. Az itt készült és készülő nagyméretű térplasztiká­kat helyben állítják ki. Elsősorban a tájábrázolás mes­terei és kutatói látogatják a Nyíregyháza-sóstói festő-grafikus alkotótelepet. Az itt született mű­vek legjobbjait jutalomban része­sítik. Az első díj 10 000, a máso­dik és harmadik díj 8000, illetve 6000 forint. Fal- és tértextilek kialakítását, a belső és külső terekben való elhelyezésének, felhasználásának vizsgálatát tette céljává a velemi textilművészeti szimpozion. Vil­lány a kőszobrászok alkotóműhe­lye: július 1-től három hónapig működik. Az összes, helyben ké­szült alkotás a telep tulajdonába kerül, s így érthető, hogy ez az egyik legrégibb művésztelep va­lóságos kis múzeummá váll az évek során. Minden jel arra mutat, hogy a Zala megyei Egervára, illetve Salgótarján a fafaragók, illetve a festők és grafikusok egyre ked­veltebb és hasznosabb találkozó- helyévé válik. Úszódaru Szíriának • A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében sorozatban gyártják külföldi megrendelők részére az úszódarukat. Mos! készült el *vc első 32 tonna teherbírású daru, amely Szíriában dolgozik majd. Befejezés előtt áll a szovjet megrendelésre készített 25 tonnás is. Rekonstrukció a malomiparban 70 ORSZÁG, 900 RÉSZTVEVŐ Magyar delegáció utazik Moszkvába az UNIMA XII. kongresszusára Az ötödik ötéves terv előirány­zata szerint mintegy egyötödével növekszik a gabonatermelés; a termés fokozódása gyorsított üte­mű malomipari rekonstrukciót tesz szükségessé. A következő öt évben több modern üzemet ad­nak át, számos régebbi létesít­ményt új gépekkel, berendezések­kel szerelnek fel, miközben né­hány régi, elavult üzemet leállí­tanak. A rekonstrukciótól nemcsak azt várják, hogy növekszik a fel­dolgozott gabona mennyisége, ha­nem elősegítik a liszt minőség- javítását is, hiszen ez részben a gépesítési színvonaltól függ. A tervidőszakban a malmok kapacitása tovább nő, és a mű­szaki fejlesztéssel javítják az üzembiztonságot, ami végső so­ron a malomipar teljesítményére is kihat. A fejlesztésre a GÁBO- NATRÖSZT 1976—80 között 80 százalékkal többet költ vállalati erőből, mint a negyedik ötéves terv során. (MTI) Május végén magyar delegáció ■ utazik Moszkvába a Nemzetközi Bábművész Szövetség (UNI­MA) XII. kongresszusára. Amint Szilágyi Dezső, az Állami Báb­színház igazgatója elmondta az MTI munkatársának: a Szovjet­unió fővárosában 70 ország kép­viseletében több mint 900 részt­vevő lesz jelen a napirendre tű­zött három téma tárgyalásán. Többek között a bábművészet esztétái, irányítói, művészei cse­rélik ki véleményüket a társa­dalom és a bábművészet kapcso­latáról, de szó lesz a bábjáték szerepéről a harmadik világ or­szágaiban is. Ez utóbbi kérdés­hez két hazánkban tanuló vene­zuelai ösztöndíjas készített kor- reíerátumot. Végül az ifjúság és a bábművészet viszonyának ala­kulását elemzik, azt, hogyan fo­gadják a fiatalok a bábelőadáso­kat és maguk milyen produkciók­ra vállalkoznak. Az idei UNIMA-kongresszus, — a hagyományokhoz híven — ugyanakkor értékeli a legutóbbi tanácskozás óta eltelt időszakot és megválasztja a testület új ve­zetőségét is. A Nemzetközi Báb­művész Szövetség ezzel egyidő- ben fesztivált is szervez, amelyen a Szovjetunió hat köztársaságá­nak hét csoportja, valamint 14 külföldi együttes, köztük bolgár. NSZK, francia, svéd, amerikai, csehszlovák, román bábművészek mutatják be produkciójukat. A magyar színeket a „Háry János” Szilágyi Dezső által adaptált fel­dolgozása képviseli, amelyet két alkalommal tekinthetnek meg a nézők a Moszkvai Központi Színházban. A nemzetközi me­zőnyre való tekintettel az egyik előadás francia, a másik pedig orosz nyelvű lesz, ezek. narrátor- szövegét Mensáros László, illetve Darvas Iván mondja el. A 17 tagú magyar társulat mel­lett részt vesz a moszkvai kong­resszuson a Kulturális Miniszté­rium delegációja is, sőt fiata­lokból, bábművészekből álló két IRUSZ-csoport is kiutazik a szovjet fővárosba. (MTI) „VILÁGTÉMÁK” A KRfMI TESTVÉRMEGYÉBEN Rózsák és gépek (III.) A Krím valami bámula­tos rugalmassággal időnként megtöbbszöröződik, ami a létáfcá- mot illeti. A kétmilliónyi helybe­li lakosságon kívül csaknem négyszer ennyi vendéget fogad­nak például az idén a tervek szerint a Szovjetunió valameny- nyi köztársaságából és részben külföldről. Méltán világhírűek az1 üdülők és gyógyintézetek. A fekete-tengeri félsziget 25 ezer 600 négyzetkilométeres terü­lete alig kisebb, mint a Dunán­túl. Mindenesetre csupán egyne­gyede annak az országénak -— Bulgáriáinak — amely messze- földön híres különleges árucikké­ről. a Tundzsa völgyében, Ka- zamlik és Korlovo környékén termesztett rózsák olajáról, ön­magában is sokatmondó tény, hogy a krími területen ma már többet állítanak elő ebből a ne­mes és értékes alapanyagból. A krimi gazdaságok terméséből ta­valy 4.5 tonna rózsaolajat nyer­tek. Talán meglepő, de nem árt tudni, hogy ebből egyetlen grammnyi egy gramm aranyat ér a világpiacon. S hozzátartozik az összképhez, hogy ezer kiló- nyi virágból kapnak egy kiló olajat. — Meggyőződésem, hogy na­gyon fontos területe az élet szeb­bé tételének a miénk — vallja Alekszandr Mihajlovics Szmolja- nov. a műszáki tudományok kan­didátusa, aki egy személyben két irányítói tisztet tölt be. Főigaz­gatója' az' illóolajokat tartalmazó növényekkel és olajokkal foglal­kozó tudományos-termelési egye­sülésnek, és igazgatója az össz- szövetségi tudományos-kísérleti intézetnek is. — A Krímben állítjuk elő a Szovjetunió levendulatermésének 70 százalékát és a rózsaolaj fe­lét — folytatja. — Az eredmé­nyek tovább fokozhatok az or­szágban és a félszigeten egy­aránt. Ügy tűnik, hogy még nem dolgozunk elég jól. Intenzív termesztéssel magasabb hozamo­kat érhetünk el. Felhasználjuk a tudományos és technikai fejlődés vívmányait, a tapasztalatcsere le­hetőségeit. Jó kapcsolatot alakí­tottunk ki a bolgár, lengyel és más szakemberekkel. Nagyon fontosak a fajta és a technológia kérdései. Az elméleti és gyakorlati prob­lémák megoldását elsősorban a területi székhelyen. Szimferopol- ban működő intézet. vállalta ma­gára. Hat részleg tartozik hoz­zájuk. amelyeken keresztül a grúz. örmény, azerbajdzsán, mol­dáviai. orosz és ukrán köztársasá­gokban folyó termesztést, terme­lést irányítják. Értékes eredményeket hozott rögtön az első lépés, a fajtakísér­let. Zahar Majcsenkonak. az in­tézet munkatársának rózsái az eddigi legtöbb: 3.4—4 kilónyi ola­jat adnak hektáronként. Larisza Pizsova pedig olyan levendulát nemesített ki, amely 100—110 ki­logrammos hozammal, a legjobb francia fajtáknak csaknem a két­szeresével fizet. Az illékony, egyszerre finom és tömény, hihetetlenül értékes alapanyag minden grammja szá­mít. Az intézet több mint más­félszáz munkatársa ezért különös gonddal végzi a munkáját. A ne- mesítők összesen nyolc növény­kultúrával foglalkoznak. Ezek közül legismertebb a rózsa, le­vendula, koreander és a menta. Külön részleget hoztak létre termesztés utolsó mozzanata, a betakarítás gépesítésére. A ter­vezők elképzeléseit az intézethez tartozó, ugyanabban az épület­tömbben levő kísérleti gépgyár valósítja meg, s az üzemi próbái­kat is a saját gazdaságaikban végzik el. Új berendezést hoztak létre egyebek között a menta-ültetvé­nyek műveléséhez. Náluk szüle­tett meg a világ első levendula­betakarító kombájnja, amely na­ponta öt-hat hektárról gyűjti össze a termést, vagyis több mint 150 ember sarlóval végzett fá­radságos munkáját pótolja. A „Krím" nevű gépből 125-öt készítettek eddig hazai megren­delésekre. Ebből a tfousból ket­tői az idén Bulgáriába is szállí­tanak. — A tudomány hatékonyságát, amit az SZKP XXV. kongresz- szusa is hangsúlyozott, minde­nekelőtt szervezési intézkedések­kel igyekszünk növelni — foglal­ja össze a tanulságokat Alek­szandr Mihajlovics. — 1965-ben hoztuk létre az össz-szövetségi tudományos kísérleti intézetet, amelyhez 18 ezer hektárnyi föld­terület tartozik a Szovjetunió más-más tájegységein. Kísérleti eredményeinket igen gyorsan ki­tt Újabb géptípus születik a ter­vezőasztalon. próbálhatjuk a különböző éghaj­lati viszonyok között. A fajtasze­lekció mellett magvakat is' sza­porítunk a termelőszövetkezetek ég állami gazdaságok számára, o.,í-.og/üjljü'.' es átadjuk a leg­jobb tapasztalatokat, a nehéz fi­zikai munkát megkönnyítő gépe­ket tervezünk és gyártunk, s végül üzemeinken a sor, hogy olajjá dolgozzák fel a termést. A jövőben fokozódnak az export- szállításaink is. A rózsa- és levendulaolaj hosz- szú utat tesz meg és sok más összetevővel vegyül, amíg pél­dául egy kölnifajtában elnyeri sajátos illatát. De nem kevésbé összetett folyamat az sem, amíg virágba borulnak az összefüggő ültetvények, és értékes olajjal fizetnek az emberi munkáért, amit az egész Szovjetunióra ki­terjedően Szimferopolból irányí­tanak. Abból az intézetből, ahol egy aprócska fiolában akár száz csokor rózsa nemes anyagát is képesek sűríteni. Halász Ferenc (Folytatjuk) tt A kísérleti gépműhely egyik csarnoka. Fotó: Tóth Sándor és N. Bondarenko tt A. M. Szmoljanov modellen mutatja be az általa — és munkatársai közreműködésé­vel — tervezett levendula-be- takaritó kombájn működését, amely a maga nemében első a világon... tt ... és ugyanez élőben, a le­vendulaföldön ... „M1N1-VID1K” SOROZATBAN • A Video­tonban megkezdték a „Mini-Vidi” nevű kiskép- crnyős, hordozható televíziók, valamint a Lyra nevű táska­rádiók gyártását Még az idén négyezet „Mini-Vidi” és ötezer Lyra kerül le a szalr «ról. Divatos té­ma lett az üzemegészség­Mindent a betegért! )P Divatos iltát indokolja a sok vele járó nnivaló. Fontosságára jellem- i, hogy legutóbb az ország- ülés szociális és egészségügyi, lamint ipari bizottsága tűzte yüttes ülésének napirendjére. nem mindennapi ülés két elvonásban”, két üzemben — Egyesült Izzóban és a Csepel is- és Fémművekben — folyt, két üzem gazdasági vezetői- k. üzemorvosainak részvételé­il A nrnffram cnrán c7nhnlfPriilt. szihte minden, ami az üzemi munkások egészségvédelmével összefügg. Tulajdonképpen min­den mondanivaló a betegségmeg­előzés tökéletesítését szolgálta. És — ahogyan szóvá tették — ez ma még sokszor nem érvénye­sül. Nem hagyják érvényesülni az egyéb bokros, napi teendők, a fluktuációból adódó; megnöveke­dett számú alkalmassági vizsgá­latok, a vényírási igények telepí­tése, illetve — jó esetben — ezek leszerelése, továbbá a táppénzes állományba helyezés jogának al­kalmazása. Lehet, hogy ez utóbbi megle­pőnek hat. Hiszen napjainkban éppen az a cél, hogy az üzemor­vos rendelkezzék a keresőképes­ség elbírálásának jogával. Igen ám, de ahhoz, hogy ezt valóban jól csinálja, az orvos számára is jobb munkakörülmé­nyek szükségesek. Túlterheltség helyett idő ahhoz, hogv minden kötelezettségét teljesíthesse. Hogy utánanézhessen a beteg állapotá­nak is. Tapasztalat ugyanis, hogy az. úgynevezett szezonális beteg­ségek alaposan „fellendítik” a táppénzes állományt. Az otthoni tevékenységek szezonjában álta­lában meglódul a betegek lét­száma, elszaporodnak a képzelt és a képzett betegek, hogy ilyen módon legalizálják távollétüket az üzemben. Így azután a fize­tett szabadság megmarad nehe­zebb időkre. A táppénzcsalók sok tízmillió forinttal károsítják meg a társadalmat. Alapelvünk, hogy mindent a betegnek: gyógyulásáért semmi sem nagy ár. De semmit a szi­mulánsnak, aki valamennyiünk terhére, kárára él. L. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom