Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

197«. április 27. • PETŐFI NÉPE • 5 Sokan tapsoltak legutóbb a ha­jósi táncosoknak. Tapasztalatok a falusi közművelődésben Bács-Kiskunban, mint szerte az országban, alig két esz­tendős múltra tekint vissza a közművelődési szakfelügyelői hálózat. A több évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező szakfelügyelőknek ennyi idő is elegendő volt, hogy együtte­sen hathatós támogatást nyújtsanak elsősorban a falusi köz- művelődés gazdagítására irányuló törekvéseidhez. E eílrlr keretében a legutóbbi három nagyobb szabású csoportos el­lenőrzés eredményeit ismertetjük. A kecskeméti, bajai és kalo­csai járásban október és február között összesen huszonnégy köz­ségbe, illetve nagyközségbe láto­gattak el. A segítségnyújtó ellen­őrzésekben Gila János vezető szakfelügyelőn, valamint Bánáti Tibor, Kovács Gézáné és Dómján Jenöné szakfelügyelőn kívül még tíz közművelődési szakember vett részt. Jó és rossz épületek A vizsgálat mindenek. előtt azt igyekezett megállapítani; hogy a rendelkezésre álló ■ épületek mi­lyen mértékben felelnek meg az előírásoknak és követelmények­nek. Arra kerestek választ, hogy jelenlegi körülményeik között az intézmények mennyire ' képesek kielégíteni a felvetődő igényeket. Szarni ezzel összefügg: vari-e le­hetőségük 'Vonzó környezetet ki­alakítani, s ily módon az igények felkeltéséhez hozzájárulni. Ebből a szempontból egyáltalán nem megnyugtató a kép, amely elénk tárul. A huszonnégy kö­zül csupán néhány mondható korszerű művelődési háznak. Ezek közt is csak a bácsalmási felel meg teljes egészében a mai sokrétű követelményeknek. Nagy­jából elfogadható a helyzet Ha­jóson, Nagybaracskán, Vaskó ton. Bátyán, Dusnokon és Hercegszán­tón. A többi intézmény vagy t bő­vetítésre vagy pedig alapos átala­kításra szorul. Aggasztó a mű­velődési otthon állapota Duna- vecsén, Lajosmizsén, Csátalján és Szalkszentmártonban. Egyes községekben máris ne- kikezdtek az átalakítási, szépíté­se munkálatokhoz. Izsákon, Lász- lófalván, Vaskúton, Dávodon és Bácsbokodon leltek ilyen törek­vésre az ellenőrök. Vannak más bajok is Sok egyéb nehézséggel is küsz­ködnek az intézmények. Fel sem tudjuk sorolni valamennyit. Ko­pott a bútorzat Dávodon, Herceg- szántón és a kecskeméti járás­ban; hiányos, szegényes a techni­kai berendezés Hajóson, Izsákon; kevés a dolgozók létszáma Orgo- ványon; elmarad a rendszeres és szigorú tanácsi ellenőrzés a ka­locsai járásban. Másfelől viszont sok tekintet­ben kifogásolható az intézmé­nyekben dolgozók munkája, szak­szerű tevékenysége is. Nehezen érthető meg a mai, megnöveke- dett követelmények mellétt a közművelődési pályára alig vagy egyáltalán nem alkalmas szemé­lyek foglalkoztatása. A bajai já­rásban több nyolc- általánossal rendelkező népművelőről számol­nak be az ellenőrzési jegyző­könyvek. S a kalocsai járás ké­pesítéssel nem rendelkező köz- művelődési dolgozói sem erősítik éppen akulturális életet. A szak­felügyelői látogatásról készült jegyzőkönyvekben nem egy ha­tározott, gyors intézkedést sür­gető javaslatot olvashatunk. A laza munkafegyelem és szabály­talan gazdálkodás is 'hibaként merült fel több helyen. Ami viszont örvendetes Szerencsére találkoztunk ör­vendetes jelenségekkel is. Külö­nösen ami az amatőr művészeti csoportok működését illeti. A katymári, bácsalmási, garai, ha­jósi irodalmi színpad egyformán kiérdehnelte az elismerő monda­tokat. Szalkszentmártonban a citerazenekar és a tánccsoport egyaránt sokat hallat magáról. Ez annál is inkább becsülendő, mivel az ottani körülmények meglehetősen, mostohák. A hajó­si népi tánccsoport évek óta szín­vonalasan szerepel helybeli és Vidéki közönség előtt. S dicső­ítőén szólhatunk a lajosmizsei táncosokról is. örvendetes, hogy Bácsalmáson tíznél több, Garán hét. Nagybaracskán pedig nyolc művészeti együttes, illetve szak­kör működik. * A rendszeresen végzett művé­szeti ismeretterjesztés, a művé­szeti nevelés is egyik erőssége helyenként a művelődési ottho­noknak. Ez elmondható többek között Izsákról, Orgoványról, Bácsalmásról, Vaskútról (itt kü­lönösen az utóbbi időben). A dí­szítőművész szakkörök is nagy­ban hozzájárulnak a helyi kul­turális élet gazdagodásához. Mint ahogyan a népdalkörök is. Nagy­baracskán, Garán, Hercegszántón és Szalkszentmártonban sok fia­tal és idős ember ápolja közösen ilyen módon a gazdag népi ha­gyományokat. A nemzetiségi együttesek és klubok szintén ezt teszik .sajátos eszközeikkel a né­metek, délszlávok és szlovákok által lakott falvainkban. Döcög a klubmozgalom Néhány évvel ezelőtt öröm volt látni, tapasztalni a gombamódra szaporodó ifjúsági klubokat. A szakfelügyelői jelentések viszont egyöntetűen arról árulkodnak, hogy a közművelődésnek ebben a nagyon is korszerű formájában számos helységben visszaesés mutatkozik. Természetesen jó példák is vannak. Izsákon három klub is található. Ám sajnos, az ilyesmi ritkaság. Döcög az ifjúsági klub Garáh, Csátalján meg is szűnt. Hogy miért? Erre a kérdésre eddig nem született érdemes magya­rázat. Orgoványon — helyiség hiányára hivatkozva — nem mű­ködik a klub. Pedig a kívül-belül szép épület ezt szinte követelné. S nyilván igény is lenne rá, ha megtalálnák végre a megfelelő megoldást. Az utóbbi időben visszaesett a kiváló címmel ki­tüntetett bácsalmási klub mun­kája, amint ezt a szakfelügyelői ellenőrzés megállapította. A fel-fellendülő ismeretterjesztés Az ismertterjesztő tevékenység meglehetősen szegényes. Alig van község, ahol évek óta rendszere­sen foglalkoznának a nélkülöz­hetetlen, s fontos közművelődési területtel, ahol az eredmények is folyamatosan láthatók lennének. Általában hiányoznak az ala­pos igényfelmérésekre épülő, tervszerűen felépített sorozatok, tanfolyamok és akadémiák. Sok­kal inkább elterjedtek az alkal­mi, „szóló” előadások. Sok a pillanatnyi ötlet, a szubjektív - tényező a munkában. S kevesebb a tudatosság és következetesség., Bátyán semmilyen tanfolyam, szakkör nem található egész éven keresztül. Gyenge, alig léte­ző az ismertterjesztés Géderla- kon és Dunaszentbenedeken, s meglehetősen visszaesett Szalk­szentmártonban. Ez utóbbi he­lyen még nem mérték fel a ténylegesen meglevő igényeket. Néhol viszont elismeréssel szól­tak a szakfelügyelők az ilyen munkákról. Dávodon havonta rendszeresen négy-öt előadás, elhangzik. A bajai járás közsé­geiben jól beváltak a termelő­szövetkezeti parasztok részére szervezett téli tanfolyamok. Sok hasznos ismerettel gazdagítják évente a helyi lakosságot, a TIT és a bajai József Attila Művelő­dési Központ hathatós közremű­ködésével. Bácsalmáson évek óta tervszerűen törődnek a szocia­lista brigádok rendszeres műve­lődésével. Elismerés és bírálat A szakfelügyelők és az ellen­őrzést segítő kijelölt szakembe­rek sok bíráló megjegyzést mondtak és írtak le az egyes ^he­lyeken tapasztalt közművelődé­si tevékenységgel kapcsolatban. S jó néhány javaslatot továbbí­tottak a tanácsok vezetőihez. Többek között azt, hogy szilár­dítsák meg az ellenőrzést az in­tézményekben. Kimagaslóan jó és eredmé­nyes munkájáért dicséretre ja­vasolták Pásztor Géza lászlófalvi, Alföldi Albert hajósi és Végvári József nagybaracskai igazgatót, s erős bírálatot mondtak a bá­tyai, a csátaljai és a dunavecsei . művelődési ptthon igazgatójáról. Varga Mihály ) Megjelent a Béke és szocializmus idei 3, száma A magyar politikai könyvki­adás jelentős eseménye, hogy a közelmúltban „A fejlett szór .- lista társadalom építésének -■ut­ján” címmel megjelent Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának újabb kötete. A Béke és Szocializmus márciusi számában Benke Valé­ria, az MSZMP KB Politikai Bi­zottságának tagja ismerteti a kö­tetet. A Béke és Szocializnvús e szá­mában a fejlett szocializmus /épí­tésének néhány kérdéséről tájé­koztatja a folyóirat olvasóit Aczél György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja. Az MSZMP a szocializmus egységes marxista—leninista elmélete, ed­digi eredményeink, lehetőségeink elemzése alapján, a Szovjetunió és más testvéri országok szocia­lista építésének elméleti ered­ményeit és gyakorlati tapasztala­tait felhasználva jelöli ki a fej­lett szocialista társadalom to­vábbépítésének útját hazánkban. A cikk kifejti: Az MSZMP fellép a szocializmus különböző „mo­delljeiről”, a „különböző marx­izmusokról", a marxizmus „plu- ralizálásáról” szóló teóriák ellen. Ezekfit a nálunk is felbukkant nézeteket a párt a leghatározot­tabban visszautasította, mint olyan felfogást, amelynek politi­kai következménye a párt, a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének gyengítése, elmé. letileg pedig relativizálja a marxizmus—leninizmust, mint tudományt. „A szocialista nemzetté válás folyamata az NDK-ban”. Ez a címe annak a cikknek, amely- net Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára irt. A szocia­lista forradalomnak és a szocia­lista társadalom felépítésének eredményeként az NDK területén új típusú nemzet, szocialista nemzet alakult ki és fejlődik. Ez a nemzet három évtizedes sikeres fejlődés után minden fontosabb ismérvben gyökeresen különbö­zik az NSZK-beli burzsoá nem­zettől. (KS) PANORÁMA A francia nyelvi törvény Antennák a jurták felett, A televízió egyre inkább a mongol dolgozók életének részé­vé válik. Ulánbátor, Darhan, Csojbalszan, valamint más vá­rosok és kisebb települések lakói a nemzeti adás mellett heti 48 órán keresztül a Szovjetunió központi televíziójának műsorait is nézhetik. A szovjet televiziómúsorok vé­telét az Orbita-rendszer teszi le­hetővé. Az utóbbi időben Mon­gólia területének egyre nagyobb részét hálózzák be az Orbita- állomások, s ennek eredménye­ként többek között Szuhe-Bator és Csaban környékének, s a sze- lengei ajmak településeinek lako­sai is rendszeresen láthatják és hallhatják Moszkvát. A szovjet szakemberek a mon­gol kormány kérésére olyan ha­talmas teljesítményű Orbita-adó- állomást építettek a Bajkál-tó mentén fekvő Kjahta városában, amely nagy területen teszi lehe­tővé a szovjet televízió adásának kiváló vételét. A mongóliai ve­vőállomások építésében szovjet mérnökök is közreműködtek. (BUDAPRESS—MONCAME) A lengyel filmexport A múlt évben 84 játékfilmet és 450 rövidfilmet adott el Len­gyelország 44 országba. A legna­gyobb külföldi érdeklődés az „Özönvíz”, a .Parasztok”, a „Si- vatagban és vadonban” című filmek iránt nyilvánult meg. A legtöbb lengyel filmet, 20-at az NDK vásárolta, ezután követke­zik Csehszlovákia, Kanada és az NSZK 17, majd Magyaror­szág 14 játékfilmmel. A múlt év­ben a lengyel filmek 96 fesztivá­lon szerepeltek, és ezeken 30 dijat nyertek. 1975-ben Lengyel- ország 166 játékfilmet impor­tál. (MTI) Hannibál tábora Olasz archeológusok bejelentet­ték, hogy olyan ie. 200-ból szár­mazó leletekre akadtak, amelyek a feltételezések szerint Hanni­bál katonai táborának maradvá­nyai. Elmondták, hogy a Ce- sarta közelében feltárt területen állomásozhatott a kharthágói hadvezér, mielőtt Capuánál meg­vívta a rómaiak i elleni győztes csatáját. Az ásatások során nap­világra kerültek első századbeli római sírok, valamint több pat­rícius villa és egy fazekasmű- hfily maradványai is. (UPI),, Franciaországban szigorú intéz­kedéseket hoztak a nyelv tiszta-' ságának védelmére. A január 4-i hivatalos lapban törvény jelent meg az idegen szavak használói ellen. Ez a törvény csak 1677. ja­nuár elsején lép életbe, hogy a gyáraknak és a külkereskedelmi cégeknek idejük legyen új cím­kék, használati utasítások, ár­jegyzékek készítésére. Néhány cikkelye azonban máris hatályba lépett (a munkásszerződéseket csak franciául lehet megszöve­gezni, a munkát kínáló hirdeté­sekben idegen szót nem szabad használni). A törvény megszegőit pénzbüntetéssel sújtják nyelvki­hágás címén egy régi, 1905-ös törvény értelmében. De nem ez a francia nyelv védelmének egyetlen hivatalos szabályozása. Már évek óta hal­lunk híreket, hogy egyes minisz­tériumok rendeleteket hoznak. Pár évvel ezelőtt a közoktatási minisztérium tiltotta meg az ok­tatásban, a tankönyvekben a fe­lesleges idegen szavak haszná­latát. 1973-ban pedig miniszter- elnöki rendelet tette kötelezővé a szakembereknek, hogy kerüljék a szükségtelenül elterjedt idegen, főként pedig az angol szavakat. A hivatalos fórumok nyelvron­tás elleni harcát az tette indo­kolttá, hogy a francia nyelvben az utóbbi évtizedekben annyira elszaporodtak az idegen, főként az angol eredetű szavak, hogy tömegével szorítottak ki velük egyenértékű francia szavakat. A közlekedés, a kereskedelem nyel­vében és a technikai-tudo­mányos nyelvben annyira elszaporodtak az angol sza­vak, hogy valósággal keverék­nyelv jött létre, amelyet francia szellemességgel a francia és an­gol összevonásával (francais és anglais) franglais-nak neveztek, magyarul frangol-nak nevezhet­jük. A francia írók és nyelvészek, élükön Etiemble professzorral, kitartóan küzdöttek ez ellen a keveréknyelv ellen, amely a szi­gorú nyelvi szabályai ellenére nagyon hajlékony és a pontos kifejezésekre alkalmas francia nyelv hitelét nagyon megingatja. Ha a franciák ilyen szigorú törvénnyel lépnek föl a nyelv szennyezői ellen, akkor annak nagyon komoly oká kell hogy legyen. Pedig, ha meggondoljuk,, az angolok csak visszafizetik a kölcsönt a franciáknak. Aki az angol nyelvet ismeri, méginkább, aki az angol mellett a franciát is, az tudja, hogy a kelta-germán eredetű angolszász nyelv renge­teg normann-francia szót vett át, és a sajátos angol kiejtéssel a nyelvbe olvasztotta őket. A fran­ciák azonban nem kérik vissza a kölcsönt a szigetországtól, - és amint látjuk, a nyelvművelés szokatlan eljárásával rendeletek­kel igyekeznek gátat vetni a „frangol” nyelv átözönlésének. De nem a mostani az egyetlen francia törvény a nyelv védelmé­ben. A 16. században, 1539-ben I. Ferenc francia király a latin nyelv használatát tiltotta meg a hivatalos szövegekben. Ez a szá­zad, a francia reneszánsz, az új­jászületés kora volt, amely az ókori klasszikus nyelvek és mű­vészetek felé fordult. A franciák­nak tetszett a latin szellem kisu­gárzása, hiszen ők e szellem örö­köseinek tartották és tartják ma­gukat. A tudatos latinosítas', amely sokszor -a már régebben kialakult szavak ^írásmódját is visszalatinosította, nagy - mérete­ket öltött- Csak egy példát: a la­tin corpus (test) ófrancia írott alakja cors volt, kiejtve hosszú nyílt o-val cor. Ebbe csempész­ték vissza a p betűt, így lett a szó ma ismert írott alakja' corps, így jobban hasonlít a latin cor­pus szóra. A'kiejtést azonban ez a betoldás nem módosította. A francia nyelv " romlásának törvénnyel való megakadályozá­sára önkéntelenül felfigyelhe­tünk. A mi nyelvünket is szeplő- síti a sok angol szó beáramlása, különösen a műszaki és a gazda­sági nyelvbe. Legtöbbször csak „nagyképű külföldmajmolással” kerültek be a nyelvünkbe. Ilyen pi. a knowhow és a design. Ál­talában kiejteni sem, tudják őket helyesen. Az első nyugodtan le­het gyártási mód, sőt- egyszerűen csak (egyfajta) szabadalom, a má­sodik pedig tárgyformálás vagy méginkább formatervezés, ’ Ne­künk is fel kell lépnünk az „amerikangol” ellen, de nem ren­deletekkel, mert ezek nálunk szokatlanok lennének, hanem in­kább meggyőzéssel és ' főként magyarszó-ájánlátokkal az ide­gen szavak, kiküszöbölésére. föTtfnrrrofi *ntr(ó' Kiss István » NEMES GYÖRGY Sütni-főzni Apám nagyon jól főzött. Kicsit rá is kényszerült a főzésre, mert anyám korán meghalt. Apám ak­kor hatvanegy éves volt, s egyszer csak azt kérte, hogy ő főzhessen meg a családnak egy-egy ételt. Valaha, fiatal korában kilenc évet töltött el a K.U.K. hadseregben, mint továbbszolgáló számvi- vő őrmester. Nagyon szép írása volt ugyanis, jól­lehet fűszeres segédnek tanult ki, ám elhelyezked­ni nem tudott, így élt a lehetőséggel, hogy a köte­lező katonai szolgálat után bezupáljon. Aligha­nem a katonaságnál szerezte meg a főzési alapis­mereteket Vadashúsai, melyek mártását tudva­lévőén hosszú, aprólékos munkával, a főtt zöldség szitán áttörésével kell elkészíteni, most is felejthe­tetlenek, pedig lassan két évtizede lesz, hogy ö is meghalt. Öregkorában ételrecepteket gyűjtött, mert minden érdekelte, ami a főzéssel függ össze. Én nem vagyok jó szakács; képességem és érdek­lődésem csak odáig terjed, hogy meg tudok sütni egy rántottat, akár hagymásat, akár szalonnásat, akár gombásat; tudok híg, lágy és kemény tojást főzni; teát is, kakaót is, kávét is; s régebben, mikor gyermekeim még kicsik voltak, én láttam el az édességszektor feladatait: persze, kész tortalapból, de változatos tortákat alkottam. Évek óta,ezt a tevékenységemet nem folytatom. De tudom, hogy a férfiaktól nem idegen a sza­kácsmesterség. És nemcsak a hivatásos szakácsok­ra meg cukrászokra gondolok, hanem a derekasan katuska-hajlamú munkásokra meg professzorokra, hivatalnokokra, meg művészekre. Egyik-másikuk teljesítménye vetekedik a legjobb háziasszony főzé­si-sütési tudományával. De jóízű és főként egészséges-e, amit manapság otthon meg étteremben, meg üzemi konyhán az ember elé tálalnak: ez a nagy kérdés. Éppúgy érin­ti ez az emberek általános közérzetét, mint a nép­gazdaság érdekeit. A táplálkozásban — vagy mondjam közölniva­lómhoz stílusosan: kajálásban — óriási lépéseket tettünk. Csak néhány eligazító szám: 1950-ben Ma­gyarország minden lakosa több mint 34 kiló húst fogyasztott, 1973-ban csaknem 64 kilót; 1950-ben mindenki megevett 85 tojást, 1973-ban több mint háromszor annyit: 264-et; 1950-ben fejenként egy kiló vajat fogyasztottunk, 1973-ban egy kiló hetven dekát, a 90 dekás rizsfogyasztás 4 kiló 30 dekára nőtt, a 16 kiló cukorfogyasztás 37 kilóra. S ehhez mit szóljunk: 1950-ben egy lakos kakaópor-fogyasz­tása nem egészen öt és fél deka volt, 1973-ban csaknem egy kiló. Nincs adatom, de valószínű, hogy 1975-ben ezek a számok tovább nőttek. De vajon jól készítettük-e el ezeket a nyers­anyagokat? Van egy közhit, hogy nagyon rosszul. Ez csak részben igaz. Valóban kevés az olyan ven­déglő, ahol nem pocaknövelő, hájgyarapító, tehát szénhidrátban és zsírban szegény ételeket főznek. Valóban a legtöbb üzemi konyhán a zaftos pörkölt, a hizlaló főtt tészta a legyakoribb étel. Sok üzemi, konyhát végigettem az elmúlt évtizedekben: tanú­síthatom, hogy nagyon-nagy fantáziával nem áldot­ták meg a szakácsokat és a szakácsnőket. Es meg rosszabb talán a helyzet a gyermekélelmezésben: itt teljes jogú felnőttnek tekintik a gyermeket: ők .Is megkapják a zsíros pörköltet meg a főtt tésztát tisatelet a kivételes helyeknek. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a gyermekeknek volna szükségük a fej­lődésüket segítő fehérjéket és vitaminokat tartal­mazó, változatos, jóízű ételekre. De tévedés azt hin­ni, hogy nem ugyanilyen ételekre van szüksége a legtöbb felnőttnek is, különösen az idősebbeknek. A kalóriadús ételeket viszont joggal igénylik a ne­héz festi munkát végző dolgozók. Ha a magyar lakosság derékbőségén mérnök élet­színvonalunk emelkedését, zavartalan lehetne az örömünk. A statisztika azt mutatja, hogy az imént említett 1950-es évben az ország egy lakosára jutó átlag kalóriafogyasztás napi 2839 volt, 1973-ban 3256, azaz a növekedés csaknem 15 százalék. De — a nehéz fizikai munkát végzők kivételével — szük­ség van-e pocakosodást mutató kalórianövekedés­re? Nyilván nincs. Mégis rosszul ítélnénk meg a helyzetet, ha csak a reflektorfényben sokat forgo­lódó színészek hasbőségéről és elhízott arcáról; ol­vasnánk le gyarapodásunkat. Igaz, hogy az egy főre jutó tápanyagfogyasztás -— mint mondottam — 15 százalékkal nőtt csaknem másfél évtized alatt, s ezen belül a zsírfogyasztás kereken 50 százalék­kal. De gondoljunk arra is, hogy a szénhidrát — közérthetőbben: elsősorban a cukorfélék — fogyasz­tása tíz éve jószerével nem változott, a fehérjefo­gyasztás viszont 13 év alatt 12 százalékkal, ezen belül az állati fehérje egyenest 58 százalékkal nőtt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az étolaj és a mar­garin fogyasztása két kilóról négy kilóra emelke­dett, tehát megkétszereződött — akkor mégsem oly komor a kép. Viszonyunk az ételekhez olyasmi, mint viszo­nyunk az ízléshez: azok az ételek kedvesek ne­künk, melyeket anyánk főzött volt, s melyeket gyermekkorunkban szoktunk meg. Nehezen sza­badulunk meg a beidegzettségtől, akárcsak fiatal korunkban kialakult általános ízlésvilágunktól. Köztudott, hogy emigránsok és disszidensek egyré- sze azért jött haza, mert nem tudta megszokni az idegen kosztot. Étkezésünket nyilván éppúgy át kell alakítani, korszerűvé tenni, mint a társadalmi élet más terü­letét is. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy' szakítsunk a magyar konyha megszokott nagyszerű izeivel. De azért több fantáziát vihetnénk étkezé­sünkbe. Persze, ne hallgassuk el, hogy az áttérés a konzervatív étkezésről a korszerűbb étkezésre nemcsak maradiság és ízléscsökönyösség, hanem gazdasági kérdés is. Több pénz és gyakran több munka kell a korszerű, tápláló, ám nem hizlaló éte­lek elkészítéséhez. Bár itt is van már eredmény. Terjed a grillsütés vendéglőben és otthon. Vásárol­ják a zsírtalan főzésre alkalmas teflon edényeket. Non véletlen, hogy a baromfihús fogyasztása 13 év álatt megduplázódott, s ha a marhahúst újabban népszerűsítő sok hirdetésnek foganatja lesz, talán megtörik a magyar konyhában a sertéshús egyed­uralma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom