Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám

1976. április 23. • PETŐFI NÉPE • 5 p arinszky határozta, hogy állás változtat. Nem a divatos vándorlási hul­lám ragadta magával, az egészsége kényszerítette, hogy új, kényelmesebb munkahelyet ke­ressen. Világéletében a kötetlen munkakör híve volt, úgy tartot­ta, minél kevesebb a főnök, an­nál szabadabban mozoghat. Soha nem akarta ezt a szabadságot meg nem engedett manipulációk­ra felhasználni, egyszerűen sze­rette, ha a maga ura. Ennek a megkötésnek a posta nagysze­rűen megfelelt, az utóbbi hat évet ott húzta le. Hordta az újságot, megvolt a körzete, elszámolt oda-. benn a központban, de ezen fe­lül senki nem háborgatta. A szabad levegőn mozgott, tolta a biciklit a nehéz vándorszatyorral, rengeteg emberrel beszélt — mi kell még? Jó egészség, hogy a teleket átvészelje. De egyre több­ször érezte, hogy a dereka, a lába . lázadozik az ő szabadlevegő-kívá- nása ellen. Ügy gondolta, ezt a telet még lehúzza, átdolgozza, ott a nyarat is, aztán ősszel keres valami olyan helyet, ahol mele­gen van a nyugdíjig. A pénz nem számít, vagy legalább is nem el­sődleges. Közbeszólt azonban a hirdetés. Nagyvállalat keres egy fő por­tást — olvasta. Két álló napig gondolkodott, mit csináljon. Az­tán bement a hirdetőbe. Amikor megkapta az üzem válaszlevelét, kiderült, hogy közel is van a lak­helyéhez. Másnap, amikor vég­zett a kézbesítéssel, egyenesen az üzembe ment. A munkaügyön felvilágosították, hogy nem egy fő portásról, hanem egy főpor­tásról van szó. Már majdnem visszarettent, de a tisztviselő ma­rasztalta, legalább a feltételeket hallgassa meg. Ruhát kaphat, sapkát, igazi portáskülsőben kel­lene végeznie a munkát. Fő ten­nivalója adminisz'tráció lenne. Egy műszakban, 6-tól 4-ig, min­Félelem den második szombat szabad. Ek­kor megint szívta a fogát, hozzá volt szokva, hogy legkésőbb dél­ben otthon lehetett. Ezerötszáz­ötvenet mondott a tisztviselő, plusg textilutalványt. Ez már sze­get ütött a fejében. Megegyeztek, hogy hétfőn bemegy és végleges választ ad. Megtárgyalta a feleségével. Alaposan, minden körülményt mérlegelt. Hétfőn bement és azt mondta: rendben van. A tisztvi­selő megmondta, mit kell tenni: mondjon fel, és gépeltetett egy igazolást, miszerint erkölcsi bi­zonyítvány szükséges munkaköre betöltéséhez. Ott azt mondták, 60 napon belül közvetlenül a vál­lalatnak megküldik a bizonyít­ványt A feleségével tovább latolgatta, hogy lesz, mint lesz. Aznap ko­rán lefeküdtek, mert az óra is korán csörgött minden neggel. P jjel arra ébredt, hogy vala- mi miatt fél. Először nem is volt vele tisztában, ébren van-e teljesen. Aztán rádöbbert, hogy mi okozza a félelmét: eszé­be jutott a falopás. 1946 februárja volt, akkor szü­letett az első gyerek, a Géza. NSR volt tűzifa, pénzért se. A sógo­rával, Lajossal elhatározták, hogy szereznek a 'föld alól is, nem fázhat agyon az asszony meg a gyerek. Vették a fűrészt, mentek az ártérre. Mire kivágták a fü­zet, ott volt a gátőr: megvárta, míg kidől a fa. Kérte a fűrészt, „tárgyi bizonyítéknak”. Príma* vadonatúj fűrész; volt, -„Nem tudják, hogy ez árvízveszélyt okoz?” Hiába mondták, mi van, a fűrészt oda kellett alni, a fát otthagyni: Mire idézést kaptak, eltelt majd egy év. Nemcsak ők, aznapra vagy harmincán, akik akkoriban ilyen csip-csup ügy keveredtek. Három hónapot k pott ő is, meg a Lajos is, felfü gesztve. Se előtte, se utána ne volt vele semmi hiba. De mo Erkölcsi bizonyítvány! Biztos nyoma van a felfüggesztettn« Fuccs a f őportásságnak! N‘ [em bírt elaludni. Mocorgá- sára felébredt az asszony is. Mi van veled? Végül elmond­ta. Rengeteg éve történt, de ak­kor is. A fene egye meg! Emiatt vége az egésznek. És még csak ez! De el kell viselnie a szé­gyent, amikor a munkaügy meg­kapja a bizonyítványt. „Három hónap? Mit csinált? És bizalmi állást akar betölteni?” Leég a bőr a képéről. Be kell menni és megmondani, hogy az egész egy kényszerhelyzet volt, nem hagy­hatta a feleségét,-meg a gyere­ket! Ha nem szól és a papíron ott lesz a büntetés, akkor meg azért lesz baj, hogy elhallgatta. Még tán most is a nyakába sóz­nak valamit, hatóság félreveze­téséért. Kiverte a veríték. Az asszony hüppögött mellette, a hangja elcsuklott, amikor azt nyögdécselte: látod, látod, mi­nek kellett? Három napig bírta. Aztán be­ment a munkaügyre. Amikor a tisztviselő hellyel kínálta, nem fogadta el. Arra gondolt: mind­járt úgyis ki kell innen kotród- nia. Állva elmondta egy szuszra, mi volt. S hozzátette. — Lesz, ami lesz: ugye nem indítanak el­járást? A tisztviselő erőszakkal nyom­ta a székbe. Vagy tíz percig nyugtatta, kért neki egy kávét is, csak amikor látta, hogy úgy- ahogy megnyugodott, akkor en­gedte el. p arinszky Géza két hét óta *• portás. Annak a munka­ügyi tisztviselőnek pedig olyan feszesen tiszteleg, mint annak idején Bori századosnak, a pa­rancsnokának. Hódi T. József. • Részlet a Természet — látás — alkotás című kiállításból. KIÁLLÍTÁSI KALAUZ Látás és hagyomány EGY PERC TUDOMÁNY Vihar a Jupiteren Képzőművészeti látásunknak bőven van pótolni valója. A megyei művelődési központ földszintjén nemrég nyílt meg az a kiállítás, amely négyéves országjáró útján eljutott Kecskemétre is. A tablók kalauzul szegőid­nek a formák és színek nyelvezetének jobb megismeréséhez, és betekintést nyújtanak a természet és alkotás látásunkkal összefüg­Az eredmények „szerencsés esetben a XXI. század vizuális kultúrájának magvai lehetnek. Ilyeneknek tekinthetők — hogy csak néhány példát említsek — itthon Lantos Ferenc vizuális- rendszer-kísérletei, Lengyelor­szágban a varsói FOKSAL Galé­ria egyes kiállításai, Angliában Barbara Freeman szobrász és, Dávid Brett művészettörténész közös munkássága” — mint a Művészet című folyóirat legújabb számában olvasható. Ez a dolog egyik része. A má­sik a hagyomány. Igazán van mivel, kikkel büszkélkedni. Is­meretes például a kecskeméti művésztelep máig ható és a jö­vőben is érezhető szerepe. S mi­ért ne vonnánk le méginkább megtermékenyítő következtetése­ket az elődök munkásságából, amikor az ország legkülönbözőbb részein hivatkoznak rájuk lépten- nyomon. Rudnay Gyula, a bajai műVé&ttelep alapítója tanította Itéldául Tóvári Tóth István Mun- Kacsy-díjas festőt, akinek a múlt héten Nagykanizsán, az Egry Jó­zsef teremben nyílt kiállítása. A budapesti Mednyánszky-teremben, bemutatkozó Uhrig Zsigmond ugyancsak a Rudnay-növendékek sorába tartozik. De térjünk vissza Bács-Kiskunba és a megyeszék­helyre. Bohócok a falon Nem sokkal azután nyílt meg Csorba Simon „Bohócok” című. kiállítása a kecskeméti sajtó­klubban, hogy Szabolcsi Miklós tollából megjelent a clown-ok művészi ábrázolásáról szóló könyv. Az időbeni egybeesés nyil­ván a véletlen műve. A hírős város művésztelepén dolgozó festő ugyanis tagadja a hatást, amit például Thomas Mann va­rázslója, vagy akár Toulouse- Lautrec cirkuszokban gyűjtött megfigyelései, Fellini filmalakjai válthattak volna ki belőle. Ezért másfelé tapogatózik. A távolságot mindenekelőtt a nonfiguratív ábrázolás jelzi. Em­beri jellemvonások torzulásai je­lennek meg a félrecsukló. feje­ken, kificamodott testtartásukon, s a csíkokban vetődő fény is a rácsok, a bezártság képzetét kelti. A harminc elgondolkodtató gra­fika tanulmánysorba illeszkedik. Olyan bohócok ezek, akiken le­hetetlen nevetni. Egyedül van­gő kérdéseibe. nak, s talán csak a színek köl­tészete, valami belső látás él­teti őket. A megvilágosodás pil­lanatai ugyanakkor fájdalmas fénnyel öntik el őket. Legmeg- rendítőbb a bohóc-család négy darabja — a kétségbeesetten ka­paszkodó, normális kapcsolatért esengő gyermekalakkal. A felnőt­tek a „feloldódni képtelenség” drámáját hurcolják magukban. A kísérletező sorozat több gra­fikája bizonyítja: Csorba Simon­ban megvan a képesség, hogy közvetettnek tűnő kifejezésmód­dal, áttételes témaválasztással is a fontos dolgokról szóljon ér­zékletesen. Az ösztöndíj után A megyei művelődési központ művészklubja rendezte meg Sa­lamon Györgynek, Kecskemét első Muraközy-ösztöndíjasának a kiállítását. Azóta ugyan Faluhe­lyi József, képei költöztek a te­rembe, mégis érdemes vissza­térni az előző eseményre. Sala­mon másodéves korában pályáza­ton nyerte el a félévente ötezer forintot jelentő támogatást, ami f irigylésreméltóan tisztességes ösz- szegnek számít mindazok szemé­ben, akiket nem „pumpálnak” otthonról még nagyobb zsebpén­zekkel az egyetemi évek alatt. Salamon György időközben be­fejezte a főiskola festészeti sza­kát és várja, hogy letelepedhes­sen Bács-Kiskun megye székhe­lyén. Legutóbb a kiállítás mű­vész—közönség találkozójára uta­zott Kecskemétre. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy a meg­hívást elképesztő érdektelenség fogadta. Művésztársak híján, a hivatalból ott levő klubvezetővel, a festővel, egy építésszel, a min­den iránt érdeklődő helytörté­nésszel és a városi tanács illeté­kesnek számító előadójával be­szélgettünk. Volt miről. A makói és kalo­csai bemutatkozások után ez a kiállítás is tartogatott meglepe­tést. Bár Muraközy Jánosnak, a múlt század kecskeméti festőjé­nek neve nem kötelez semmi­féle programra, Salamon György a hagyományosabb ábrázolás- mód megújítására törekszik. Azoknak a táborában áll, akik szeretnék visszaadni a közérthe­tőség becsületét. A sok kísérle­tező grafika között a Gáztűzhely című például jelképteremtő ki­fejezőérzékről tanúskodik: a fel­nagyított tárgyias formák között szívósan világít kis kékes láng­gal a melegítő élet. A tájrészle­tek és a műteremsarkok a tágabb és szűkebb környezetet térképe­zik fel mértéktartó ritmusban, sokatmondó csönd-foltok közbe­iktatásával. Halász Ferenc • Salamon György két alkotása. Balra: ülő nő. Lenn: Gáztűzhely. NAPRENDSZERÜNK legna­gyobb bolygójának felszínét sűrű, mély légkör borítja. Közvetlen információink természetesen csak a legfelső rétegről vannak, hi­szen a felhők minden mélyebben fekvőt eltakarnak. Azonban már ennek megfigyelése is nyilván­valóvá teszi, hogy az óriásbolygó meteorológiája nem kevésbé bonyolult és izgalmas, mint belső szerkezetének kérdései. Klasszi­kus csillagászati eszközökkel is megfigyelhetők, s így régóta is­meretesek a felszín bizonyos ál­landó vonásai: az egyenlítővel párhuzamosan húzódó sötétebb sávok és világosabb zónák, vala­mint az úgynevezett Nagy Vörös Folt. Az állandóság természetesen nem úgy értendő, mint mondjuk, egy hegy körvonalaié, végül is lég­köri képződményekről van szó, melyek kontúrjai, színe stb. vál­tozhatnak, néha nagyon is gyor­san, de ettől még felismerhetően ugyanarról a képződményről van szó. PÉLDÁUL a Nagy Vörös Folt több száz éve ismeretes csilla­gászok számára, jóllehet alakja, helyzete és vörössessége jelenté­keny változásokon ment át az idő múlásával. Ennek mibenlétéről egyre inkább teret nyer egy egy­szerű elmélet, ■ hogy óriási (500 millió négyzetkilométer!) méretű hurrikánról van szó, ami, koránt­sem nyilvánvaló okokból, nagyon hosszú ideig él. Azt az elképze­lést látszik alátámasztani, hogy a közelmúltban észleltek egy kö­rülbelül két évig élő kisebb vö­rös foltot is, mely azonban a Pio­neer—11 odaértére már elenyé­szett. VANNAK MÁS típusú, többé- hevésbé periodikusan ‘visszaté­rő viharok is, melyek nem loka­lizáltak a Jupiter felszínén, ha­nem az egész bolygót körülfogó méreteket ölthetnek. Az úgyne­vezett Déli Egyenlítői sávban múlt év július 2-án kis fehér folt jelent meg, s a további megfigye­lések ennek a sávban való ván­dorlásáról, valamint terjedésé­ről tudósítanak. Ha a jelenség a továbbiakban is az eddig megfi­gyelt mintát követi, 1919 óta a tizenharmadik lesz a Déli Egyen­lítői sávot teljesen felforgató nagy viharok sorában. A sáv, melynek színe vöröses, időről időre kifa­kul, s ezután a mostanihoz ha­sonló kataklizmikus események során nyeri vissza feltűnőbb szí­nezetét. A "JELENSÉG oka nem isme­retes. Úgy vélik, kiváltásában szerepet játszik három, mélyen a Jupiter légkörébe temetett „for­ró pont”, ahol hő szabadul fel; valamint a Nagy Vörös Folt, mely kissé belenyúlik a Déli Egyenlítői sávban, s melyet elér­ve várható a vihar gyors el­enyészte. Pajtások! Mintegy hat hét múl­va befejeződik a tanítás. Sport- nyelven úgy mondhatnánk, finis­be érkeztetek, még van egy kis idő a „kétes” jegyek kijavítására. Aztán, pedig itt a vakáció! A nyár, minden örömével, pihenés­sel, táborozással egyetemben. A felnőtt-vezetők már alaposan elő­készítették az úttörő-év befejező részeként sorra kerülő táborozást. Gondosan ügyeltek arra, hogy ti, alföldiek a Balaton-partjára, il­letve hegyek között töltsétek a vakáció napjait, szerezzetek sok esztendőre szóló élményt. Nézzük hát, kik, hol vernek sátrat, vagy költöznek kollégiu­mok, diákszállók üres szobáiba. Az már elöljáróban kiderül, hogv egyre népszerűbb a váltótábor, a több csapat összefogásával kiala­kított hely, amelyet akár egész szünidő alatt fenntartanak. A Baján élő úttörők közül hat- vanan úgynevezett partizán-ván- dortá borozáson vesznek részt. A romantikusnak ígérkező túrák során a pajtások többször változ­tatják táborhelyüket, akár. hajda­nában a partizánok. Vonyarcvas­hegyen vernek tábort a Türr Ist­ván Úttörőcsapat tagjai, míg Ba­la tonberényben a bajaiak váltó­táborát szervezték meg. A tervek szerint csaknem négyszáz pajtás utazik ide. A Tinódi Úttörőcsa­pat tagjai az idén Komló közelé­ben, Kárászon verik fel sátraikat. Ugyancsak a Balatonhoz igye­keznek a tataházi, a mátételki, a csátaljai, a felsőszentiváni és a bácsalmási úttörők. A csátaljai pajtások — és vezetőik — tervei­ben szelidi-tavi táborozás is sze­repel. Érthetően sokan lubickolnak maid a Szelidi-tó vizében a kalo­csai, valamint a környező közsé­gekben élő úttörők közül. Ettől függetlenül két kalocsai csapat cseretáborozást szervezett, Salgó­tarjánba. illetve Pécsváradra. Jú­liusban hatvan úttörő és hatvan kisdobos napközis .jellégű tábor­ba indul Szelídre, de itt vernek sátrat a homokmégyi és dunapa- taji úttörők is. Országjárásra in­dulnak a miskeiek. A Mátra leg­szebb helyeit keresik fel a duna- pataji, apostagi és bátyai pajtá­sok. Óbányán, a Mecsekben ala­kítottak ki váltőtábort a foktői, a solti és a szakmári csapatok. Országos vándortúrát szervez­nek a kiskőrösi Petőfi Úttörőcsa­pat tagjai közül csaknem százan. “A páhi csapat Veresegyházára, a csengődlek Csepregre mennek. A „Partizánok útján” elnevezésű vándortúrán vesznek részt a kas- kastyúi csapat tagjai. Egészen újszerű tábort. szerveztek a ke­celi és a császártöltési csapatok tagjainak: Balatonmárián a víz­parton saját táborhelyüket építik ezen a. nyáron mintegy százötve­nen! Kunfehértón táborozhat vala­mennyi kiskunhalasi úttörő! Itt ugyanis saját táborhelyet alakí­tottak ki, stafétaszerűen egymást követhetik az egy csapathoz tar­tozó úttörők. A Szüts József Út­törőcsapat tagjai vándortúrát is szerveztek a Zemplénbe. A hala­si járásból Balatonakaliba és Si- kondára, váltótáborba csaknem másfél ezren juthatnak el. Kun­fehértón vezetőképzőket tarta­nak, például a kiskunmajsai és a jánoshalmi csapatoknál tevékeny­kedő őrsvezetőket itt fogják ki­képezni. Kétszáz kiskunfélegyházi úttö­rő indul Pusztamaróira illetve Szarvaskőre. Gyöngyösre és az ott felépített úttörővasúthoz is csak­nem százan utaznak el. Szelídre, a napközis táborba hatvanan mennek. A megyeszékhelyen élő úttörők közül nyolcszáznegyvenen az ed­dig bemutatott váltótáborok kö­zül a legnagyobba mennek, Si- kondára. A tanév befejezésétől augusztus 25-ig folyamatosan tá­boroznák majd, innen indulnak különböző kirándulásra a kecs­kemétiek. Csaknem ilyen nagyszabású a Kecskemét járási váltótábor, amelyet Orfün (Baranya megyé­ben) alakítottak ki. Ide több mint hétszáz pajtás juthat el. Az ágas­egyházi úttörők Balatonszárszón a kerekdombiak az NDK-ba(!). a tiszaalpári kisdobosok Sikondára mennek. Pajtások! A felsorolás mégnem teljes, hiszen még most is érkez­nek a csapatokhoz levelek a mát­rai, vagy éppen debreceni csapa­toktól; helyet keresnek, cseretá­borozást ajánlanak fel. Akiknek már semmiképpen nincs további terve, úgy látja, minden kisdo­bosnak és úttörőnek megvan a helye — az továbbküldi a levelet oda ahol még lenne jelentkező — ha lenne hely! Mintegy 25 ezer úttörő él me­gyénkben. Milyen nagyszerű, hogy már nem néhány száz, ha­nem sok ezer pajtás megy. mehet ismerkedni hazánkkal, hegyeink­kel, vizeinkkel a nagy vakáció, a nyár folyamán. Rejtvényfejtőknek írttörőknek szánt rejtvényünk meg­fejtése: Őseimnek véres kardja / Fo­gason függ,! rozsda marja / Rozsda marjar, nem ragyog / Én magyar "ne­mes vagyok.«— Akik ezt a megfejtést küldték be, részt vettek a sorsolás­ban. Könyvet nyertek — postán küld­tük ki címükre — az alább felsorol­tak : Raj esik István, Kerekegyháza; Koncz Mária, Bátmonostor; Boros Gyevf Erika, Csávoly; Szabó Edit, Helvécia; Schindler Teréz, Császár- töltés; Muró Erzsébet, Kunbaja; Kris­tóf Zoltán, Kiskunhalas; Szalontai Csaba, Kecskemét. Selmeci Katalin wmam • Csorba Simon grafikái.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom