Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-13 / 88. szám

1976. április 13. • PETŐFI NEPE • 5

Új könyvek

■SZEDŐASZTAL? ORGONA?

Marozsi Feri válaszúton

Felkísértem vendégszereplő orgonaművész barátomat a kecskeméti nagytemplom karzatára, ahol egy ifjú éppen a regiszterek beállításával foglalatoskodott. Kiderült, a délelőtti gyakorlás után a budapesti orgonista kérte segítségét.

Míg közösen kipróbálták a hangszert, én azon gondolkodtam, hogy hol láttam a fiatalembert.

A Petőfi Nyomdában! Kék köpenyben egy kecskeméti üzemi lapot tördelt. Igaz, nem önállóan, de így is szép teljesítmény egy tanulótól.

Marozsi Ferencet a véletlen hozta össze az orgonával.

Jól tanult a leninvárosi iskolában, csak a matematika okozott néha kellemetlen pillanatokat. Szülei rábeszélték, hogy vegyen néhány órát a közelben lakó nyugdíjas tanárnőtől. A hölgy észrevette: a gyerek érdeklődve figyeli pianínójukat. Megengedte, hogy közelebbről megismerkedjék a hangszerrel. A pedagógusnak és kántor fiának föltűnt a Ferenc fiú vonzódása, muzikalitása. Tanítgatták, majd rábeszélték: rendszeresen képezze magát.

Két évig tanult egy zongoratanárral. Közben megbarátkozott a hangszerek királyával, s gyakorolhatott az öregtemplom orgonáján. Ismerőse' mutatta meg a fogásokat, magyarázta a pedálok, sípok működési elveit, praktikáit. Gyorsan haladt. Meglepően gyorsan.

A legutóbbi Kodály-szeminá- riumra1 Kecskemétre érkezett Kistétényi Melinda meghallgatta. Bachot játszott, rögtönzött. A művésznő pedagógiai okokból

(Pásztor Zoltán felvétele)

leplezte a ritka tehetség föltalálásából táplálkozó örömét.

Improvizálási készségét, ügyességét dicsérte és megígérte, még jelentkezik.

Hamarosan jött az üzenet: menjen Budapestre és mutassa be Gergely Ferencnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona tanszéke vezetőjének, hogy mit tud.

A tanár úr megdicsérte és azóta folyamatosan foglalkozik vele. Ingyen, térítés nélkül, ahogyan mondani szokás, társadalmi munkában. Fantáziát lát Marozsi Ferencben. Sejtette: remélhetően rendes, nappali tanítványként is oktathatja néhány esztendő múlva.

Az okos tekintetű, komoly fiút egyelőre jobban izgatja a közelgő szakmai vizsga. Eddig jelesek

sorakoznak bizonyítványában, s nem szeretne csalódást okozni. Magatartásáról, tudásáról, szorgalmáról elismerően nyilatkozott közvetlen főnöke, Labarícz Géza csoportvezető. Dicséri Baksa János, egyik tanítómestere.

A1 VIII. osztály „közepén” határozta el, hogy nyomdász lesz. Nagynénje, a kötészet egyik csoportvezetője mutatta meg a kisdiáknak az új üzemet. Marozsi Feri így emlékszik vissza benyomásaira: „Megragadott a munka szépsége, aprólékossága, míves- sége. Odahaza könyveket olvastam a nyomdászat történetéről, a szakmáról. Tudtam, mire vállalkozom. Közelebbről megismerve a nyomdászatot mégis csalódtam. Szebb, mint hittem.”

Sejtelmünk sincs, hogy Marozsi Ferencből végülis orgonaművész vagy kéziszedő lesz. Azt biztosan tudjuk, hogy mindkét pályán megállná hélyét. Teljes szívvel, elmélyülten dolgozik az adódó feladatokon, a maga elé tűzött célokért.

Gondolatban azokkal a fiatalokkal hasonlítottam össze, akik hagy keservesen elpöngetnek néhány egyszerű ritmust, melódiát gitárjukon és utána csak lóhátról beszélnek a közönséges halandókkal, mivel ők menő „művészek”.

Marozsi Ferenc munkás marad, akárhogyan alakul sorsa. Rokonszenves, igyekvő, szerény. Jő tolmácsolásban hallottam tőle Bach D-moll toccata és fugáját. Utána arról beszélt, hogy miben érzi gyengének magát, hol javíthat.

Ezért viszi — bízzunk — sokra.

H. N.

A KOSSUTH Könyvkiadó három újdonsággal jelentkezett. A Népszerű történelem sorozatban látott napvilágot V. M. Berezs- kov: Az ENSZ bölcsőjénél című könyve. Fontos közgazdasági témáról szól az Árak a tervgazdaságban, J. V. Jakovec műve. Érdekes kis füzet tájékoztat arról, milyen a politikai információ a Szovjetunióban.

AZ EUROPA Könyvkiadó A világirodalom remekei 6. sorozatában megjelentette William Faulkner A hang és a téboly és a Míg fekszem kiterítve című regényét, egy kötetben. A Napjaink költészete sorozatban került a könyvesboltokba a finn Rinari Vuoreía verseskötete, A pacsirta lépcsői. Megjelent Jurek Becker: A hatóságok félrevezetése, Siegfried Lenz: A példakép című regénye. A Modern Könyvtár legújabb kötetei között találjuk Roland Barthes válogatott tanulmányait és Ann Quin: Három című regéhyét. A Capek-testvérek (Josef és Karel) két komédiáját tartalmazza a most megjelent kötet, benne A rovarok életéből és az Ádám, a világteremtő című komédiákkal. Az öt világrész könyvei sorozatban adták ki újból Roger Martin du Gard: Egy lélek története című regényét. A szovjet irodalom könyvtára sorozatban látott napvilágot Nyikolaj Oszt- rovszkij: Az acélt megedzik című világhírű regénye. Sólem Alé- chem A Motl gyerek című regényét is megjelentette a kiadó.

A GONDOLAT Könyvkiadó újdonságai között /találjuk a Társadalomtudományi Könyvtár népszerű sorozatában közreadott Válságok — választások című tanulmánykötetet, Lackó' Miklós tollából. A neves marxista történész tanulmányai a két háború közötti Magyarországról alkotott képünket teszik teljesebbé.

A KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI Könyvkiadónál látott napvilágot Kertész István, Posta Gyula és Zsiga László közös gondozásában A Munka Törvénykönyve. A kötet a végrehajtásról szóló kormányrendelettel egységes szerkezetbe foglalt szöveget adja közre, magyarázó jegyzetekkel, a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalásaival és a Munka Törvény- könyvével kapcsolatos egyes munkaügyi'" jogszabályokkal kiegészítve.

AZ AKADÉMIAI Kiadó újdonságai közül említsük meg Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatának három új kötetét. Az agrártudományi tanulmányokat közlő három kötet: A mezőgazdaság belterjesítése és szakosítása; Gazdaságosság és termelésfejlesztés; A vállalati gazdálkodás alapkérdései a mezőgazda- ’ ságban. Érdekes tanulmányokat tartalmaz Krejtzoi Miklósné könyve. Az amerikai irodalom kezdetei 1607—1750. Az Irodalomtörténeti füzetek sorozatának legfrissebb körete Czigány Lóránt: A magyar irodalom fogadtatásába viktoriánus Angliában 1830—1914. Ugyanennek a. sorozatnak egy másik kötete Bán Imre tollából származik, címe: A Karthausi Névtelen műveltsége. Dénes Iván Zoltán munkája A „realitás” illúziója címmel jelent meg és a történész Szekfű Gyula pályafordulóját ismerteti. Állandó szükséglet kielégítéseként 2. kiadásban került a könyvesboltokba a Magyar Értelmező Kéziszótár. (KS)

A műhely nyitva áll...

Érdekes és rendkívül tanulságos kiállítás nyílt meg a közelmúltban Soltvadkerten az Ady Endre Művelődési Ház felnőttklubjában. A látogatók a kecskeméti Gyógypedagógiai Intézet növendékeinek a szabad időben és a gyakorlati foglalkozásokon készített munkáinak szép és ötletes bemutatóját tekinthetik meg. A kiállítás közönsége egyben meggyőződhet arról is, hogy a szellemi fogyatékos gyermekek eredményesen képezhetők.

A vándorkiállítás, amelynek létrehozásában a megyei művelődési központot illeti dicséret, azzal a céllal rendezték meg, hogy bebizonyítsák, a csökkent. képességű gyermekek rehabilitációja nemcsak egyéni és családi érdek, hanem munkaerő-gondokkal küszködő társadalmunknak is fontos követelménye. A textil- és bőrgyári hulladékokból készített kézimunkák, párnák, bőrdíszművek, szőnyegek és különféle használati tárgyak szemléletesen

9 A kiállítás részlete.

(Szávay István felvétele)

tanúsítják a gyermekek képességeinek hasznosíthatóságát'egyes kézműves ágazatokban.

A figyelemfelkeltő kezdeményezés azért is rendkívül jelentős, mert hazánk területén Bács-Kiskun megyében él a legtöbb fogyasztékos gyerek. Ennek ellenére gyógypedagógiai intézményhálózatunk és az általános iskolákban működő kisegítő osztályok ellátása, felszereltsége és oktatási színvonala enyhén szólva elmarad a követelményektől. Miként ezt Széli Júlia néhány hete elhangzott rádióriportja is bebizonyította, az illetékeseknek 9. jelenleginél,sok-;, kai nagyobb figyelmet kellene szentelni a szellemi fogyatékos- fiatalok oktatásának,. nevelésének,,,eél-, szerű pályákra való irányításának. A gyermekek többsége ugyanis alkalmas célszerűen megtervezett munkafeladatok részfeladatainak ellátására és hasznos tagja lehet társadalmunknak. Ennek megvalósításáért még igen keveset tettünk.

Nem bonyolult üzemi berendezések működtetésére gondolnak azok, akik a fiatalok munkába állítását szorgalmazzák, a nagyüzemi termelés körülményei között ugyanis nem állhatják meg helyüket a gyógypedagógiai osztályok növendékei. De egyszerűén, kevés költséggel berendezhető műhelyekben szabhatnak, varrhatnak és számos más kézzel végezhető munkafeladatot is sikeresen láthatnak el.

Nem nehéz bizonyítani azt, hogy alkalmaztatásuk milyen jelentős a társadalom számára. A leglényegesebb az, hogy hasznos embereknek tudva magukat, visszakapják önbecsülésüket. Másrészt termelő munkával kereshetik meg a létfenntartásukhoz szükséges anyagiakat, s nem családjuk, nem a közösség terhére élnek.

Ezért igen hasznos lenne, ha a megye településein vándoroltatott kiállítás az eddigieknél nagyobb propagandát kapna. És azt is szorgalmazni kellene, hogy azok is keressék fel, akik esetleg beosztásuknál fogva érdemben is tehetnek valamit a szellemi fogyatékos fiatalok munkába állítása érdekében. Hátha meggyőzi őket a bemutatott anyag bizonysága.

P. M.

NYELVŐR

Újra a „Koc - kocz - korija”

Lapunk április 6-i számában a NYELVÉSZKEDJÜNK rovatban id. Vasa Imre Koc — kocz — kódja címmel ugyané lap február 10-i számának NYELVŐR rovatában megjelent A magyar „kocsi” a nagyvilágban c. cikkemre válaszolva olyan kérdéseket vetett fel, amelyeket nem hagyhatok válasz nélkül.

Elöljáróban megjegyzem, hogy vitatkozó társam a messze kitekintő és minden szerénytelenség nélkül állítva értékes, az adatokat újszerűén összefoglaló cikkemből csak három idegen szót ragadott ki, amelynek írását helyesírási szabályzatunk félreérthetetlenül szabályozza. Különben az idegen szavak kiejtését többnyire közölni) szoktam, a mellékjeles betűkkel írottakat pedig álcíróm magyar kiejtés szerint. Most nem tettem és lám, vitát kavart.

De nézzük a cikk megjegyzéseit. Vitatkozó társam mindjárt az elején azt írja, hogy ném kis meglepetésére „három furcsa szóval” találkozott. Ez a három szó a nemzetközi szóvá lett magyar kocsi, szlovák koc, szerb- horvát kódja és lengyel kocz alakjav Nem azt állítottam én, hogy a kocsi csaknem eredetiben megtalálható a világ nyelveiben (a csaknem eredetiben nyugodtan elhagyható). És azt sem mondtam, nem is mondhattam, hogy ez a sző főként a szláv nyelvekben található. Példáim között’ az angol, francia, német, svéd, olasz, népi román mellett csak a szerb-horvátot, szlovákot és lengyelt említettem, tehát az arány még a felsorolásban is 6:3 a nem szláv nyelvek javára. Azt sem hiszem, hogy a szlovák és a szerb ember a koc, kódja alakot látva „enyhén szólva: bizony összevonja - szemöldökét”. Ha meg összevonja, ám tegye, ránk nem a szlovák, illetve a szerb helyesírási szabályzat érvényes, hanem a magyar. Id. Vass Imre szerint a lengyelek szerencsére megértik, hogy miért kocz a kocs-ijuk, mert a cs-t ilyen esetben cz-vel írják. „Ám nem cézé-vel mondják ki”. (Megkérem vitatársamat, próbálja a cz-t magában kiejteni.) Megemlítem, hogy lengyelül én is tudok, így azt is tudom, hogy az írott ez ejtése cs.

Csodálom, hogy id. Vass Imre épDen a kiragadott három szláv szó írásán akadt fönn, a francia és olasz szó kiejtésén pedig nem. Pedig a francia coche szó kosnak, az olasz cocchio meg kokkio- nak ejtendő.

De ideje talán megnézni, hogy mit mond helyesírási szabályzatunk 282. pontja (igaz, egy kis szépséghibája van, mert csak a tulajdonnevekre vonatkozik, de értelemszerűen minden szóra érvényes). Eszerint „A latin írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot.” Pl. Chopin, Bologna, Latium. „így járunk el természetesen akkor is, ha az idegen szavak a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak. Pl. Balces- cu (az a betűn félkarika van), Francois, (a c alatt úgynevezett horgot találunk), Gdansk (az n betű vesszőt kap). „A mellékjeles betűk helyett tehát az alapbetűtől eltérő más magyar betű alkalmazása, azaz a névnek fonetikus átírása általában nem kívánatos.” (Én emeltem ki. K.

I.) Ez tehát a hivatalos álláspont.

A vitacikk további részében id. Vass Imre Kovalovszky Miklósnak az ő kérdésére a Magyar Hírlapban adott válaszát közli,» de pontosan nem érthető, hogy a válasz lényege Kovalovszky vagy id. Vass Imre véleménye-e: „szerintem fölösleges ennyire bonyolulttá tenni a kérdést; eléggé bonyolult amúgy is!”

De a továbbiakban, amely már nem idézőjelben van, tehát feltétlenül id. Vass Imre véleménye, a kérdés megoldására tett javaslat homályos. „A szerb, a h orvát, a szlovén, a szlovák és a cseh szavak (nevek) mellékjeles betűinek használata érvényesüljön-e a magyar sajtóban? Vagy éppen elhagyhatjuk-e róluk a mellékjeleket, ékezeteket? Erre röviden válaszolhatok: ne!” De mit ne tegyünk? Mert a következőkben ' arra int: „Helyettük inkább nyugodtan írjuk le — magyar latin betűkkel (ilyenek nincsenek, csak latin betűk vannak) a szláv szavakat és neveket. mert akkor nem lesz a kocsiból koc..

Nekem elhiheti, kedves tanár úr...” — nyugtat meg vitatkozó társam. El is hiszem, mert én is azt vallom, hogy a mellékjeles latin betűkkel író (főkéRt) szláv nyelvek szavainak átírását nem megnyugtatóan oldotta meg helyesírási szabályzatunk. Erről cikket készültem írni, és a sürgető ösztönzésre a cikk el is fog készülni.

Még egy vitán kívüli személyes megjegyzés. Említett cikkemet, mivel a nyomdába adás idején éppen kórházban feküdtem, nem én gépeltem le. Abba e«™ súlyos félreolvasási hiba került be. A hálókocsi ugyanis spanyolul nem coche carna, hanem coche cama (kocse kama). Ezt meg kellett írnom, mert talán valaki kisüti rólam, hogy nemcsak a szláv nyelveket nem ismerem, hanem a spanyolt sem.

Kedves Vass elvtárs! Éppen a magyar nyelv hete alkalmából jóleső érzéssel olvastam írását. Nagyon örülök, hogy figyelemmel kísérik Nyelvőr rovatunkat. Így talán nem hiába jelennek meg benne anyanyelvűnk ápolását szorgalmazó cikkeim.

Kiss István

Küzdelem Pagan megmentéséért

Nemrég Burma középső részé- Számos ország kinyilvánította, ben földrengés pusztított. Kö- hogy kész az ősi műemlékváros retkezményei Pagan, az ősi búr- segítségére sietni. A tulajdonmai főváros számára tragikusnak képpeni építési munkálatokat bizonyultak: néhány perc alatt azonban azok a burmai mesterek a város történelmi műemlékeinek végzik majd, akik meg vannak több mint a fele elpusztult. Ezek győződve róla, hogy a súlyosan a VI—XI. században épültek. A sérült, de el nem pusztult Pa- kárt százmillió dollárra becsülik. gant életre keltik.

19.

Egy villanásra a munkácsi emlék ragyogott fel benne, azok a vivá- tozó, kardjukat villogtató, mámoros katonák. Majos, a szeles, nagy szájú kapitány tolakodott legközelébb, megfogta a fejedelem lovának kantárszárát, fiatalos, harcias lázban égő arcáról sugárzott a teljes és tökéletes elégedettség.

— Hát eljött ide a mi urunk! —: kiáltotta. — Hát, kurucok!... Hát, kurucok!... Hát, kurucok! ... — Nem tudott egyebet mondani.

Ahogy távolabbra pillantott, túl ezen a lázba jött csapaton, azt látta, hogy tíz-tizenöt riadt, majdhogynem rémült tekintetű katona áll egy magányos tölgyfa alatt, bizonyosan katonák. Katonák? Nem mindegyiken van egyenruha. Az egyenruhások kétségkívül valamelyik német regimentből valók, ám kik köztük azok, akik csizmásán, mentében. jó módra valló magyar öltözékben ácsorognak, szemmel láthatóan döbbent zavarodottan ? A fejedelem odamutatott, Majos- tól kérdezte:

— Kik azok ott?

Majos nagyot rikkantott.

— Húúú! Azok? Mostantól fogva kurucok, nagyságos uram. Itt, ezen a szent tetthelyen mind egy szálig fel fog esküdni fejedelem urunk hűségére. — Az ácsorgókhoz sietett. — Gyertek, hé, gyertek, urunk elé, németek, magyarok, nemesek hűtlen kutyák, ide gyertek.

Az ácsorgók kelletlenül megindultak a fejedelem felé. A kurucok utat nyitottak nekik.

Rákóczi csak nézte, mint intézkedik Majos.

— Mind letérdepel! Mind! — ordította. Hadonászott, a földre mutogatott, hogy oda kell letérdepelni. A fejedelem rászólt.

— Hagyja csak őket kegyelmed.

Majos a foglyok közé lépett, egyet közülük — derék, vállas, valami érthetetlen módon mosolygó képű magyar — karon ragadott Kirángatta a többiek közül, s a fejedelem lova mellé állította.

— Ez köztük a legbitangabb, nagyságos uram. Megfertéztette a nevet amit az apja reáhagyott aki pedig már Thököly uram rebelliójában is vitézkedett, ez meg orcátlanul, beste kutya módján beállt azok közé, akik minket, kurucokat, meg nagyságos urunk felséges személyét karóba szeretnének húzatni, napon száríttatni — rángatta, cibálta a szidalmazott embert, aki közben folyton röhögött talán részeg ez —, de most kezünkbe jutott, most majd én, én magam fogom tőle megkérdezni, miféle cudar az, aki a Majos nevet megfertéztetni képes, mert Majos ő, nagyságos uram, Majos János, az én édestestvérem, vér

szerinti testvérbátyám, Majos János. No — biztatta foglyul ejtett bátyját, aki csak nevetett az egészen —, csókold meg a fejedelem csizmáját!

Majos János ráhajolt volna, de a fejedelem elrántotta a lábát a kemény mozdulattól a ló megriadt, hátrahökölt, oldalra táncolt, a két Majos most pontosan szemben állt a fejedelemmel. István felhevülten nevetett, úgy látszik, most engedett ki belőle a harc a véres küzdelem, az ölés idegnyúzó feszültsége, ne. vetett, s azt kiáltotta:

— Micsoda kuruc lesz ebből, nagyságos uram! Olyan kurucot nem látott a világ, amilyen ebből lesz! Ráadásul született nemes!

Hátba csapta testvérét, aztán megölelték, megcsókolták egymást, s mindketten nevettek.

— Az a német trombitás, aki megszökött, nem megy ki a fejemből. Nem akar kimenni.

A fejedelem már ledűlt szarvasbőr lepedőjére, ruhástul, csak a csizmáját húzatta le. Sásból font dikóra terítették a bőrt, kemény lesz a fekhely, de ez az éjszaka nem arra való. hogy kényelmesen, párnák közt álmodozzunk. Bercsényinek ágy jutott

— Sokat töpreng nagyságod azon a koszos trombitáson. Hát megéri, hogy róla, éppen most, megemlékezzünk? Ott egye a tetű, ahol van. Pihenjünk inkább.

— Végignyúlt az ágyon, igenigen jól esett a megpihenés, szunyókálni szeretett volna a gróf, nem holmi tetves német trombitáson jártatni az eszét.

— Nem jól gondolja kegyelmed — mondta a fejedelem —, nagyon is megér egv kis kover- zációt az a trombitás. — A fejedelem felült, úgy beszélt a grófhoz. — Hallhatta kegyelmed, szabadon járt-kelt a táborunkban, mindent látott, mindent hallott, mindent tud rólunk. Azt is tudja hányán vannak a seregben, mennyi a puskánk, kardunk, vasviúánk, kaszánk ... Érti már kegyelmed?

— Hújjj, az anyja németjét!

— A gróf is felpattant, ez csakugyan nem tréfabeszéd.

— Hiába küldte szerteszét Esze Tamás az embereit, hireljék el, hogy sok ezerig való svécus, meg lengyel, meg mindenféle tatár, meg kozák segélycsapatokkal özönlünk hazafelé, ha ez a kegyelmed szerint tetves német trombitás megmondja, amit a szemével látott... Megmondja az igazat erről a mi híres seregünkről ...

A fejedelem most már nem bírt magával, járkálni kezdett a szobában, mezítláb, még az a jó, hogy asszonyszőtte szőnyeg borítja a padlót A gróf tűnődve vakargatta a mellét mit tudna ő most mondani. A fejedelemnek igaza van. Ha például azoknak ott odaát a Tiszán, meg a munkácsi várban lakozó németeknek eszük lenne, már a mai éjszakán itt Váriban meglep? hetnék az este vánszorogva ideérkező, teljesén eltörődött, most hortyogva alvó népséget — hát ez nem valami biztonságos állapot

— Azoknak most már — folytatta a töprengő fejedelem — vannak híreik mirólunk. Pontosak. De nekünk nincsen semmi ... semmi... Még akiket kiküldöttünk, lovas legényeket... — Dühösen legyintett mert tudta, hogy tehetetlen. — Papom sincs! Még mindig nincs! .H Úgy látszik, kesergő kedve jött a fejedelemnek.

— Hát nincs. Ha nincs, nincs. Majd magunk imádkozunk magunkért Bercsényi nem tartotta annyira fontosnak, hogy papja legyen a seregnek. — Vitéz kéne inkább, Kuruc. Minél több.

(Folytatjuk)