Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évi. 81. szám Ant! 1,20 Ft 1976. április 4. vasárnap JTT armincegy esztendeje, 1945. ■*-* április negyedikén már csak egy Ms falu szabadult fel, az ország nyugati peremén. De ez jelentett országos leiszabadulást, amelynek azóta április negyediké a dátuma, jelképe és ünnepe. Nem csak egy kis dunántúli falu megtisztítását jelenti április negyediket tíz és fél évszázad minden kínlódása és ígérete s a jövendő minden kilátása benne van. Ahogy november hetedikében nemcsak a Téli Palota sikeres ostroma, hanem ami arra vezetett, egy népkolosszus sok százados meggyötre- tése is benne volt, mindazzal együtt, ami egy tüneményes fel- emelkedés lehetőségében vált aznap esedékessé és lett azóta valóság. S ahogy annak idején ama július tizennegyedikén nemcsak egy Bastille nevű párizsi erőd- börtönt rombolt le a nép, hanem benne volt azokban a szekercék- ben az izmoknak az az ereje iß, amely magával a mozdulattal évszázadok béklyóit pattintotta le, s amely attól a naptól fogva még a kalendáriumban is új időszámítást diktált, vagy másfél évtizedig. Egymás után július 14., november 7., április 4.: egy-egy dátumba foglalt korszakos diadal. Az ország szabad volt már, Április fényei mire 1945. április 4-én az utolsó náci katona is kitakarodott. Olyan ütemben tisztult meg az ország, ahogy az ellenséget maguk előtt kergették a felszabadító seregek. A Nyugat felől behatoló új eszme ezer évvel ezelőtt mind keletebbre, a Kelet felől érkező harmincegy évvel ezelőtt mind nyugatabbra űzte a barbárságot. Mindkét magasabb eszmény jegyében, s mindkétszer barbárt. Harmincegy évvel ezelőtt már olyan barbárt, amelyhez képest jámbor hittérítő volt minden kannibál. Ügy változott, egészségesedéit, pirosult előre az ország, ahogy léptek, zúdultak előre a felszabadító seregek. — Roppant magas határ oszlop április negyediké, ellátszik hátra a honfoglalásig, s előre a határtalan jövőbe. Egyszerre, varázsütésre nem történik semmi sem. Ezredéves történelemnek — s külön annak a hosszú és dicső mondatnak is, amely a keleti országszéltől a nyugati peremig foglalná magában a felszabadító hősregét — zengő felkiáltójele április- negyediké. De olyan mondat ez, amely folytatódik még e felkiáltójel után is. Hiszen hol tart már minálunk is azóta! S mily szépen, logikusan fűzik szavait más hazákban is! Nem, varázsütésre ott sem történik semmi. De aki nem vak, látja, hogy aminek nálunk április negyediké, s aminek világ- rászólván november hetedike véget vetett — s nemcsak Horthy- világ, nyilasvilág, cárizmus, hanem mindaz, ami kisebbségi osztályok uralmának bárminő formája —, annak hatalmi szférája s kilátása mind szőkébbre zárul. Legdurvább európai maradékaik közül a portugált nemrég döntötte meg, a spanyolt most kezdi likvidálni a történelem. Ami a letűnőben levő osztály kisebb ségek uralmának parlamentáris formáit illeti, azokat — Olaszországban, Francia- országban — elöbb-utóbb szemünk láttára veszi birtokába a parlamenti elv lényege, a nép maga. Nem veszélyek nélkül, de okulást merítve múlt dolgok intő példáiból is — viszont mind határozottabban, s már szabad szemmel is láthatóan. A hosz- szú elnyomatás történetére Kubában, Vietnamban s egyebütt már kitették, más földrészeken most teszik ki egymás után a felszabadulás felkiáltójelét. Sehol sem egyszerre: hol itt, hol ott. Idejét sem lehet percekkel mérni, siettetésre sem szorul, de hátráltatni nincs hatalmában már senkinek. A dalban, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”, a holnap nem naptári jóslat, de jövendölésnek biztos jövendölés, Magyarország előtörténetét — e sokszor dicsőt, többször szomorút — lezárónak, s újrakezdőnek nagyszerű lehetősége virradt fel 1945. április 4-én: mindabban, ami azon a napon véglegessé vált. Mi, akik már akkor túl voltunk a harmincon, még bele is szédültünk, mint akinek hirtelen csap szemébe a fény. De csak egy percre, mert roppant munka várt. Akik akkor, vagy azóta születtek, előbb-utóbb az ország többségét teszik, vagy talán máris ők vannak többen. Figyeljük lépteiket a világosságban, amelyet útjukra április negyedikének fénykévéje vet. Sarlós István ünnepi köszöntője Április 4-e alkalmából Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Szombaton ünnepi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Sarlós István beszédét az alábbiakban közöljük. Április negyediké előestéjén az időben mind jobban távolodó, de a tudatunkban és érzelmeinkben elevenen élő felszabadulás eseményeire emlékezünk. Immár 31 év távlatából vizsgáljuk a hazánk életében döntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás napját történelmünk kiemelkedő mérföldkövének. A múlt ismerete fontos föltétele a ma megértésének és a jövő tudatos tervezésének. A múlt bennünk él: forrása szokásainknak és a levonható tanulságok révén ösztönzője tetteinknek. A történelem jó tanítómester azok számára, akik ismerik az események mozgatórugóit, és akik a társadalmi fejlődés érdekében cselekedni, dolgozni akarnak. A magyar nép múltját évszázadokon át az a harc jellemezte, amelyet a függetlenségért, a társadalmi haladásért, nemzeti jogainkért és a szabadságért folytattak elődeink. Folyamatos volt ez a küzdelem, ■ mert mindig éltek hazánkban a népet tisztelő és reális célokat kitűzni tudó hazafiak, ők a kor szellemét megértve, mindig á haladó mozgalmak élére álltak. A kiemelkedő tehetségek sohasem voltak társtala- nok: tanításaik követőkre találtak azokban a hazafiakban, akik az ország sorsának megjavításáért akartak dolgozni. A felszabadulás előtt a legmagasabb csúcsra 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásával, az első magyar proletárdiktatúra megteremtésével jutott a magyar nép. Az 1919-es 133 nap történelmet formáló Volt: megmutatta, miként lehet emberi életet teremteni ebben az országbán, s megmutatta azt is, hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi nemcsak mint ellenzéki erő állja meg a helyét, hanem akkor is, amikor a hatalmat gyakorolja. Ismerjük a magyar uralkodó osztályok válaszát, amit az első munkáshatalomnak 1919. augusztus elseje után adtak: 25 évig terror és nyomor jellemezte a magyarországi életet. Ez volt az a korszak, amikor határainkon innen és túl, sokan már látni vélték ,a sírt, „hol nemzet süly- lyed el”. Közel volt a nemzethalál veszélye, de a végső pusztulást elkerültük, mert éltek a bátrak, akik tenni mertek, s akik a jobb jövőért harcoló tömegeket harcba tudták vinni. Élt a remény az emberekben, hittek abban, hogy 1919 álmai egyszer megvalósulnak. A második világháború legnehezebb napjaiban is bíztunk abban, hogy a világ első proletár-állama, a Szovjetunió, amikor arra lehetőség adódik, segítséget nyújt a végső fölszabadulásért vívott harchoz. Hittünk abban, hogy azok, akik 1917-ben elfoglalták a Téli Palotát, s akik szétverték az intervenciósok ellenforradalmi seregeit, felülkere- " kednek az új betolakodókon is. A sztálingrádi és a leningrádi győzelmek bizonyossá tették, hogy legyőzhetetlen a szovjet nép, és jelezték azt is, hogy közel van már a győzelem napja. A szovjet nép kiverte hazája területéről a fasiszta megszállókat és határain túl is folytatta a fölszabadító háború. Szétverte a német és magyar fasiszták fegyveres erőit, és 1945. április 4-ére befejezte hazánk fölszabadítását. A fasizmust ugyanaz a fegyvert tartó kéz zúzta szét, amely p harcok után kenyeret és szabadságot adott a mindkettőre éhes embereknek. A népért harcoló szovjet katona így lett a szocializmus zászlaja alatt a béke katonája, a népek együttműködésének harcosa. Fölszabadultunk, és lehetőségünk adódott arra, hogy véglegesen a nép vegye kezébe a haza sorsának irányítását. Régi vágyaink a szocializmus fölépítéséről változatlanul tovább éltek, de most már erőnk is volt ahhoz, hogy fölépítsük és megvédjük a nép országát. Megváltoztak nemzetközi körülményeink is: bebizonyosodott, hogy okos politikával, józan tervekkel és együttműködési szándékkal szilárd támaszra és szövetségesre találunk a hasonló módon gondolkodó és dolgozó népekben. Üj világot építettünk és építünk a magunk és az eljövendő nemzedékek számára. Emelt fővel léptünk újra a történelem színpadára, mert volt és van erőnk arra, hogy a magunkén túl más népek sorsának jobbra fordulásával is törődjünk. Ma egy olyan megváltozott világban élünk, melyben a szocializmus és más haladó rendszerek mellett még léteznek a régi társadalmi rendszerek is, anélkül, hogy politikai és gazdasági törekvéseik változtak volna. De vál- , toztak, pontosabban szólva korlátozódtak a lehetőségeik céljaik megvalósítására. Ennek oka, hogy létrejött a szocializmus világ- rendszere, hogy egy sor nemzet önmagát szabadította fel a gyarmati sorból, hogy szemünk láttán erősödjenek a világ forradalmi mozgalmai. Meghatározó a szocializmus erőinek a szerepe, ezért reális a lehetősége annak, hogy kiiktassuk a történelemből a háborút, s hogy minden nemzetközi problémára tárgyalások útján találjunk megoldást. A szocializmus építésének megkezdése, a kedvezően alakuló nemzetközi légkör, együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocializmust építő országgal megalapozta a magyar nép új és egyre szebb életét. Az öndícséret látszata nélkül szólhatunk azokról a változásokról, amelyek pártunk következetes politikájának eredményeként gazdasági, politikai és szellemi életünkben bekövetkeztek. Fejlődésünk során a régi gondok helyébe a növekvő igényeknek megfelelően, új gondok léptek és lépnek. Ez így van jól, mert ez az ember mindennapi törekvéseinek és alkotókészségének a következménye. Sikereink jelentősek, de korántsem lehetünk elégedettek. Jobban élünk, de még nem olyan jól, mint ahogy azt szeretnők. Mindenkinek jut a közösen megtermelt javakból, de még nem mindenkinek kielégítő mértékben. Kitárultak a tudás kapui az egész nép előtt, de még nem mindenki indult el a- nagyobb tudás, a kulturáltabb élet felé vezető úton. Ha most az évfordulón erről és a jövőről szólunk, akkor ismételten ki kell jelentenünk: az a teendőnk, hogy minden magyar ál- lamDolgár számára elérhetővé tegyük a jobb életei; a nagyobb tudást, és a közügyekben való fokozottabb részvételt. Ennek a föltételei adottak: igaz emberi ügyet képviselünk, vannak barátaink, akikkel megoszthatjuk gondjainkat és örömeinket, vannak jól kidolgozott és a lakosság támogatását élvező gazdasági, kulturális és politikai célkitűzéseink. Az ezeket magába foglaló pártprogramot a fejlett szocializmus létrejöttét meggyorsító nemzeti programként fogadta el a közvélemény. A szocializmus megvalósítja a nép szilárd hatalmát, a dolgozó emberek társadalmát. Illő, hogy ki-ki ezt szem előtt tartva he]vt álljon ott, ahol dolgozik, ahol képességeinek megfelelően szolgálhatja jelenünket és jövőnket. Tisztelünk és becsülünk mindenkit, aki bárhol, bármilyen hasznos munkát végez. Arra törekszünk, hogy a jó szívvel végzett, az örömet és elégedettséget okozó munka legyen az egyén értékelésének alapvető mércéje. A jól végzett munka juttassa nagyobb jóléthez a dolgozó embert, és ösztönözze arra, hogy részt kérjen és vállaljon terveink kidolgozásából és végrehajtásából. Fiataljainknak azok legyenek a. példaképei, akik az általuk életpályául választott szakma kiválóságai. A munka az alapja az életnek. A jó politika ad értelmet a munkának, és lehetővé teszi, hogy a ma élő ember szívesen gondoljon a holnapra, s hogy mindig legyen mindenkinek a közösségért végzett munkával elérehető célja és vágya. Terveinket csak munkával, valamennyi állampolgár hasznos tevékenységével tudjuk megvalósítani. Azt mindannyian tudjuk, hogy az ötéves terveink reális és jelentős fejlődést ígérő porgramo- kat tartalmaznak. A ma élő nemzedéknek: munkásoknak, parasztoknak, ' értelmiségieknek vállalniuk kell ezeket a feladatokat, mert érdekünk, hogy a mai és az eljövendő korok javára felépüljön a fejlett szocializmus Magyarországa'. Ismerjük barátainknak és szövetségeseinknek a mienkével egybehangzó terveit és bennünket is lelkesítenek azok a célok, amelyeket a kommunizmus építése érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa: célul kitűzött. Mindennapos tevékenységünkben,* a jövő megformálásában is együtt haladunk fölszabadítóink- kal, a szovjet néppel, és biztosak vagyunk benne, hogy programjaink megvalósulása a világ minden népének a javát szolgálja. Meggyőződéssel valljuk: jó úton járunk, biztató jövő előtt állunk, és így jó szívvel vállalhatjuk a felelősséget tetteinkért az eljövendő nemzedékek előtt. Koszorúzás Kecskeméten Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek Kecskeméten* a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után először Horváth István az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Erdélyi Ignác, a megyei párt- bizottság titkára helyezette el koszorút az emlékmű talapzatára. A megyei tanács nevében dr. Gajdócsi István elnök, dr. Major Imre elnökhelyettes és Szabó Attila a megyei tanács (Folytatás a 2. oldalon.) • Horváth István és Erdélyi Ignác elhelyezi a megyei pártbizottság koszorúját. (Pásztor Zoltán felvétele)
