Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-29 / 101. szám
1976. április 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Előretekintés az építőipar távlati feladataira A kapacitás növelesenek feladatai (Folytatás az 1. oldalról.) A várható építési igények alapján a megye szervezett építőiparának kapacitását -1976—1990 között mintegy 2,5—3-szorosára kell növelni, változatlan áron számolva. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi évi 3 milliárd forinttot kitevő építési-szerelési tevékenységnek 1990-ig évi ■ 7,5—9,0 milliárd , forintra kell növekednie. Lehet, hogy ez az előirányzat első hallásra rendkívül nagynak és elérhetetlennek tűnik. Figyelembe kell azonban venni, hogy 15 éves időtávban gondolkodunk. Ha az V. ötéves tervben évi 8,5 százalékkal nő a kapacitás, az öt év alatt 50 százalékot eredményez. A hatodik ötéves tervben 45, a hetedikben pedig 40 százalékos növekedést feltételezve, a háromszoros teljesítménynövelés megvalósul.- Ehhez pedig a VI. ötéves tervben évi 7,7 százalékos, a hetedikben évi 7 százalékos termelésnövekedés szükséges, ami egyáltalán nem minősíthető túlzott követelménynek. A most felsorolt dinamikával 15 év alatt 88 milliárd forint építőipari termelést lehet elérni, ami 10 százalékkal meghaladja 'az igények már ismertetett prognózisát. ' A fejlődést á megye építőiparának jelenleg kialakult szervezetére kell alapozni úgy, hogy egyes szervezetek különböző mértékben veszik ki részüket a feladatok megoldásából. Az átlagosnál nagyobb fejlődési í ütemet/ kell megvalósítani az állami építőiparnak, s ezen belül mind a minisztériumi, mind a tanácsi irányítású vállalatoknak. Átlag körüli termelésbővítés 8Zükséges a szövetkezeti szektorban. ' Átlag alatti fejlesztés, vagy szinten tartás indokolt a különböző házilagos építőszervezeteknél és " költségvetési üzemeknél, amelyek munkájára változatlanul és hosszú távon szükség van. Ugyanez vonatkozik a "nem szervezett építőipari tevékenységre is. Áz igényekkel összhangban a szervezeteknél kiemelten kell fejleszteni a lakásépítési, a közmű- és mélyépítési, a szák- és szerejőipari, valamint a felújítási és karbantartói tevékenységet Á műszaki tervezési, valamint a beruházást előkészítő,' lebonyolító és ellenőrző tevékenységet . mennyiségben és minőségben egyaránt fejleszteni kell olyan mértékben, hogy megfelelő színvonalon ki tudják elégíteni az építési igényekből adódó és rájuk háruló feladatokat. , Tohai László a továbbiakban az egyes építőipari szervezetek feladatait összegezte. Mint mondotta: a minisztériumi irányítású építőipar hosszú távon is meghatározója lesz a megye építőipari kapacitásának, nemcsak volumenénél, de műszaki, technikai felkészültségénél és' felszereltségénél fogva.. 1975—1990. között termelését megháromszorozza, s ezzel a megye szervezett építőipari kapacitásában jelenlegi súlyát 40-ről 50 százalékra növeli. A megye legjelentősebb építőipari szervezete a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Építési tevékenysége legdinamikusabban nőtt eddig is és a jövőben is. Másfél évtized alatt várhatóan 3,2-szeresére növeli a jelenlegi egymilliárd forint értékű éves termelését. A korszerű tömeges lakásépítés bázisvállalata, amely feladat ellátására áz évi 2400 lakást kibocsátó kecskeméti házgyár üzembe ' helyezésével és a komplettációs üzem jelenlegi építésével műszakilag felkészült. Feladata a korszerű technológiát és nagy műszaki felkészültséget igénylő, nagy volumenű Ipari, mezőgazdasági üzemépületek, közintézmények, lakótelepen belüli közművek, fűtőművek és kapcsolódó létesítmények építése. A. vele szemben támasztott igényeket csak a már jelzett ütemű kapacitásnövelés mellett - tudja kielégíteni. A vállalatnál kialakult fejlett műszaki,' technikai és szellemi kapacitás alkalmassá teszi a műszaki bázisvállalat Szerepének betöltésére, a tanácsi és szövetkezeti építőszervezetekkel való kapcsolat kiépítésében. Ezt a szerepét fokozatosan erősíteni szükséges. / Ä bővítés feltételei Az előzőekben már említettem, bogy a megye építőipari kapacitását az országos átlagnál gyor- sább ütemben, tervszerűen kell növelni ahhoz, hogy a jelentkező építési igényeket ki tudja elégíteni, és a pénzügyi fedezettel ' A megyei útépítési és korsze- rűéítési feladatok bázisvállalata a Közúti Építő Vállalat, amely az utóbbi. néhány évben dinamikusan fejlődött, jelentősen , korszerűsödött és további átlagon felüli fejlesztéssel alkalmas a feladatába tartozó építési igények maradéktalan ellátására. A tanácsi építőipar a IV. öt- év^ terv első négy évében tapasztalt stagnálás után a megyei tanács néhány konkrét intézkedésének hatására 1975-ben már újra gyors ütemben fejlődött. A következő 15 évben folytatni kell ezt az ütemes termelésnövekedést, megteremtve ennek 1 a technikai feltételeit is. 1990-ig mintegy háromszorosára kívánjuk növelni a tanácsi szervezetek építési kapacitását mind az építőipari vállalatoknál, mind a vízművek építési tevékenység généi. Ezzel a megyei szervezett építőipari kapacitásban elfoglalt súlyukat a tanácsi vállalatok a jelenlegi 21,8 százalékról 26 százalékra fogják növelni. A tanácsi építőipar szervezetét kialakultnak tekintjük. Fontos szerepet szánunk mindhárom vállalatnak, így mindenekelőtt az Építési- és Szerelőipari Vállalatnak, de a kiskunhalasi és bajai építőipari vállalatoknak is. Feladatuk a BÁÉV gazdaságos nagyságrendjét követő építési igények kielégítése, a lakásépítés, a termelőüzemi és közintézményi beruházások kivitelezéséiben. Kiemelt feladatuknak szabjuk meg a felújítási, karbantartási tevékenység fokozását. E célból előírjuk, hogy termelésük meghatározott hányadát e tevékenységben kell végezniük. A szak- .és szerelőipari tevékenység átlagon felüli fejlesztése szintén a tanácsi ipar egyik kiemelt feladata, amellyel a megyei munkamegosztásba és kooperációba is be kell kapcsolód- . ni.uk. A vízmű vállalatok építési tevékenységét volumenében, technikai színvonalában és szervezettségében úgy kell fejleszteni, hogy továbbra is ki tudják elégíteni az alapközmű, a víznyerő bázis és szennyvíztisztító-művek építési, felújítási és fenntartási igényeit. Ehhez mindkét vízmű vállalat, de különösen az' Eszak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat jó alappal és adottságokkal rendelkezik. A szövetkezeti építőipar utóbbi években tapasztalt csökkenési tendenciáját meg kell fordítani. El kell érnünk, hogy a következő 15 év alatt jelenlegi kapacitásukat megkétszerezzék. Továbbra is vegyék ki* részüket a lakásépítés feladataiból. Tevékenységük súlypontja a közületi és lakossági felújítási, karbantartási igények kielégítése irányában mozduljon el. Fontos feladatuk a szakosodás és az erre épülő technikai korszerűsítés, majd az építőipari szervezetek kooperációjába való fokozott bekapcsolódás. A tanácsi költségvetési üzemek és a különböző házilagos építő- szervezetek továbbra is fontos és nélkülözhetetlen feladatot látnak el. Tevékenységük szinten tartása, sőt kisebb mérvű fejlesztése az igényekkel összhangban hosszú távon is indokolt. Erősíteni kell a tanácsi tervező vállalatot és bővíteni tevékenységét. A házgyár belépésével tarthatatlanná válik a lakótelepi beruházások tervezéséből való kirekesztése. Ez a megkülönböztetés fejlődésének gátjává válik, ezért szorgalmaznunk kell az ÉVM-nél a jelenlegi korlátozó intézkedések feloldását. A beruházási vállalatok — s elsősorban a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat — jó színvonalon látják el feladatukat, de a hövekvő igényekre fel kell készülniük úgy, hogy az előkészítéssel és minőségellenőrzéssel kapcsolatos fokozott követelményeknek is meg tudjanak felelni. Megoldásra váró feladat és a hosszú távú tervben is csak érintett kérdés a szövetkezeti lakóépületek és OTP-társasházak tervszerű karbantartásának, szükség szerinti felújításának biztosítása. Ez az épületállomány még viszonylag új, ezért a kapacitás- hiány jna még nem okoz gondot Az V. ötéves tervben azonban meg kell keresni azokat a szervezeti formákat amelyek megfelelő feltételeket biztosítanak a következő tervciklusokban már szükségszerűen nagy volumenben, jelentkező felújítási igények kielégítéséhez. rendelkező beruházásokat időben meg tudja építeni. Hogy ez mennyire fontos kérdés, azt úgy hiszem, nem kell különösebben bizonygatni. Az utóbbi években egyre nagyobb számban visszautasított építési igények, az indokoltnál hosszabb átfutási idők, a gyakran késedelmes épületátadások és üzembe helyezések, a vállalkozó hiányában leromlott állagú 'épületek problémáival nap mint nap találkozunk, s ezek a gongok önmagukért beszélnek. Nem elég azonban csak látni és kritizálni ezeket az állapotokat, de segíteni és tenni is kell azért, hogy építőiparunk meg tudjon birkózni a jelenlegi erejét meghaladó és örvendetesen egyre növekvő építési feladatokkal. A teendők sokrétűek és sok szerv összehangolt, egyirányba húzó tevékenységét igénylik. A munka oroszlánrésze természetesen magára az építőiparra, az itt dolgozó, vezetőkre és munkásokra hárul. Önmaguk azonban nem küzdhetnek meg minden gonddal és feladattal. Á fejlesztési koncepciókban igyekeztünk csokorba szedni és rendszerezni a különböző teendőket. Ezekből kívánok néhányat kiemelni: A fejlesztés pénzügyi forrásai Gazdaságirányítási rendszerünk egyik alapelve, hogy a vállalatok, szövetkezetek maguk termeljék meg a növekedésükhöz szükséges fejlesztési forrásokat a tevékenységük során elért nyereségükből. Ez azzal a természetes következménnyel jár, hagy az eredményesebben dolgozó és gazdálkodó egységek gyorsabban, a rosszabbul működők lassabban fejlődhetnek. Az utóbbi néhány évben építőipari szervezeteink fejlődésében jól érzékelhető polarizáció következett be a tevékenységük során elért nyereségtől függően. A tanácsi építőiparon belül jó példa erre a Bács- Kiskun megyei' Építési- és Szerelőipari Vállalat és a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat 1970— 1974 közötti fejlődésének aemgyorsabb ütemet várunk az építőipartól, változatlan áron jelenleg évi 8,5 százalékot. Ez csak úgy érhető el, ha a vállalati alapokat külső fejlesztési forrásokkal kiegészítjük, a vállalatok és szövetkezetek pedig belső tartalékaikat maximálisan hasznosítják. A külső fejlesztési, forrásoknál: — az ágazati minisztérium pályázati úton elnyerhető céltámogatása — bankhitelek igénybevétele —, tanácsok pénzügyi támogatása jöhet számításba. Ezeket a lehetőségeket eddig is igénybe vettük. A BÁÉV több célra is kapott központi támogatást és bankhitelt (házgyár, mélyépítő géplánc, stb.). Hasonló lehetőséggel továbbra is élni ki-' vánunk. • Építőipari szakemberek a tanácsülésen. beötlő különbsége, amely lemérhető a termelés növekedésében, a fejlesztési alapok képzésében- és a dolgozók jövedelmének alakulásában egyaránt. Az eredménye", jó gazdálkodás a kiskunhalasi vállalat erőteljes fejlődését tette lehetővé, miközben az Építési- és Szerelőipari Vállalat évekig nem fejlődött. Az első és legfontosabb követelmény tehát a vállalatok, szö- -'»♦kezetek tevékenységének, gazdálkodásának olyan szintre emelése, vagy szinten tartása, amely megfelelő, illetve elvárható fejlődési ütemet biztosít a saját alapok képzésén keresztül. Minden további külső segítségnyújtásnak is ez az előfeltétele. Az új közgazdasági szabályozók — elvárható eredményességű' gazdálkodást feltételezve — önerőből évi 4—4,5 százalékos növekedést tesznek lehetővé országos átlagban. Megyénkben ennél A megfelelően indokolt hiteligényeket az MNB igyekezett kielégíteni, mind a tanácsi vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél. Ezt a készséget a következő évekre is kinyilvánította. Ehhez persze az is kell, hogy az építő szervezetek bátrabban éljenek a hitelfelvétel lehetőségével és hiteligényeik kidolgozásánál kellő gondossággal járjanak el. Az okos célra felvett hitel rendkívül hatékony eszköze lehet a termelésfejlesztésnek, a többlettermék nyeresége pedig a hitel-visszafizetés fedezetéül is szolgál. Az említett lehetőségek mellett — azok kiegészítéseként — a tanácsok fejlesztési alapjából is indokolt és szükséges az építőipari kapacitások növelésének támogatása. A megyei tanács eddig is élt ezzel az eszközzel, s e támogatási formákat továbbra is fenn kívánjuk tartani a támogatási összegek jelentős növelése mellett. , A tartalékok feltárása A megkívánt termelésnövekedés fontos forrása a vállalati, szövetkezeti gazdálkodásban és munkaszervezésben levő tartalékok kiaknázása. Ez mindenekelőtt az építőszervezetek vezetőinek feladata, de az állami szervek közreműködése is szükséges a megvalósításhoz. A lehetőségek közül csak néhányat emelek-ki: A munkaszervezés javítása, a technológia korszerűsítése, az élőmunkával, anyaggal való fokozott takarékosság olyan általános követélmény, amely az építőiparban is az eredménynövelés egyik jelentős forrása. Néhány vállalatunk igen szép eredményeket mutathat fel e téren. Az álló- és forgóeszközök kihasználása az - eszközszegénység és szűkös fejlesztési források miatt fokozott jelentőségű.. Az építkezések mellett • hetekig, sőt hónapokig tétlenül álló értékes gépek, a szükségtelen mennyiségben beszerzett és a vállalati pénzeszközöket hosszú ideig lekötő anyagok szűkítik a termelésnövelés lehetőségét. A BKM Építési- és Szerelőipari Vállalat új vezetősége nagyon helyesen és eredményesen nyúlt az ebben rejlő, igen jelentős tartalékokhoz, s ezzel több millió forintos forgóalapot szabadít fel termelésnövelés céljára. Igen nagy lehetőséget jelent — különösen kisebb, eszközszegény szervezetek számára — a megfelelő irányú szakosodás. Széles tevékenységi kör fejlesztéséhez szükséges erőforrások kis szervezetben nem biztosíthatók, mert a pénzügyi, technikai és szakemberigény megfelelő színvonalon nem elégíthető ki. Az iparban és más termelő ágazatoknál is jól bevált szakosodás megteremtheti a korszerű kis szervezetek kifejlesztésének lehetőségét. Erre mindenekelőtt a szak- és szerelőipari, valamint a felújítási-karbantartási tevékenységben lesz szükség. Jobban ki kell használni az építőszervezetek tevékenységének koordinációjából adódó előnyöket. Az együttműködés fokozását a szakosodás is megköveteli. A műszaki fejlesztésben, a közös beruházásokban, a termelési kooperációkban, szakmunkásképzésben, anyagellátásban, szállításban rendkívül sok ésszerű együttműködési lehetőség van, amelyet tudatosan szerveznünk kell. E feladatot tűzte ki a megyei párt- bizottság az építőipari koordinációs bizottság elé. A hosszú távra szóló együttműködés alapvető feltétele, hogy az kölcsönösen előnyös legyen minden résztvevő számára, hogy a kapcsolatok megbízhatók és korrektek legyenek, amelyre mindenki nyugodtan építheti saját fejlesztési és termelési tervét. Ügy hiszem, | hogy e téren még van javítani való. Gyümölcsöző kapcsolat kiépítését tapasztalhatjuk jelenleg a, BÁÉV és ÉPfeZER Vállalat között, a házgyárnál levő technikaitermelési lehetőségek bázisán. Az ilyen kapcsolatokat keH továbbfejleszteni és szélesíteni. A munkaerő forrásai Munkaerőforrásaink jórészt kimerültek. A munkába vonhatók száma gyakorlatilag alig változik a - következő években. Az egyes ágazatok közötti munkaerő-átcsoportosulás zöme a kiszolgáló ágazatokba irányul. Korábban elfogadott hosszú távú tervkoncepciónk számítása szerint 1990-ig 24 ezer főre növekedhet az építőiparban dolgozók száma. Ez azt jelenti, hogy a háromszoros termelésnövelést 25 százalékos létszámnövekedés mellett kell megvalósítani, vagyis a termelésnövekmény döntő hányadát termelékenység-növekedésből kell elérni. Ez a követelmény méginkább aláhúzza a műszaki fejlesztés, a beruházások kiemelkedő jelentőségét. Az építőipar műszaki-technikai színvonalának fejlődése fokozott igényeket támaszt a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi fejlesztésével szemben. A jelenlegi káros munkerő-mozgás és szakembercsábítás mérséklésének leghatásosabb módja a szakemberhiány felszámolása, vagyis a szakemberképzés fokozása. Ennek feltételeit a szakmunkásképző intézeteknél tantermek, gyakorló udvarok és műhelytermek, kollégiumi helyek létesítésével meg kell teremtenünk. Az V. ötéves tervben már számóltunk ezzel a feladattal, de a későbbi ötéves tervek során tovább kell javítani a szakmunkásképzés- feltételeit. Ebben a kérdésben is/elő- térbe kerül az együttműködés szükségessége. Az anyag előzetes megvitatása során többen sürgették, hogy induljon meg megyénkben a felső- és középfokú oktatás is építész szakon. Ezt az illetékes minisztérium jelenleg nem látja indokoltnak. Kellő érdeklődés esetén a kihelyezett tagozatos oktatás lehetőségét meg fogjuk vizsgálni. Tohai László végül arról beszélt, hogy az építőipari tevékenységben egyre nagyobb jelentőségű az építőanyagokat, szerkezeteket és szerelvényeket előállító ipari háttér. Természetesen egyetlen megye sem törekedhet önellátásra, mert ez ésszerűtlen és gazdaságtalan lenne. Az ipari eredetű termékekkel való ellátás az orságos elosztó hálózaton keresztül valósítható meg. A megyénkben működő ilyen profilú ipari vállalatok is az országos igény meghatározott részének kielégítésére hivatottak. Mégis indokolt szorosabb együttműködés e vállalatok és a megyei építőipar között, a gyártmányfejlesztésben, az igények hosszú távú összehangolásában és esetenként talán a soronkívüli igények kielégítésében is. Elős- nyös lehet ez mindkét fél számára. Külön is meg kell vizsgálnunk az egyedi termékek beszerzésének javítása érdekében teendő intézkedéseket, pl. nyílászárók, beépített bútorok, faburkolatok, stb. esetében. A több építőipari vállalatnál kialakult segédüzemek termelésének fenntartása, vagy gazdaságos növelése és korszerűsítése mellett, ipari üzemek fokozott bevonása, tevékenységük ezirányú fejlesztése is indokolt Ilyen feladattal a tanácsi ipart is meg fogjuk bízni. Megyénk építőipara előtt igen nagy feladatok állnak. Fejlődésünk záloga, hogy erős, cselekvőképes, a feladatokkal összhangban fejlődő építőipari szervezetekkel rendelkezzünk. Ehhez tervszerű, következetes fejlesztő munkára és nem csekély anyagi eszközre van szükség az összes érdekelt összefogott és összehangolt munkája mellett Hosszú távú fejlesztési koncepciónkban a legfontosabb célokat, feladatokat és lehetséges módszereket igyekeztünk rendszerbe foglalni — fejezte be vitaindító szavait a megyei tanács általános elnök- helyettese. 1 Az építőipar távlati fejlesztését tárgyaló vitában elsőnek Ge- ri István megyei tanácstag kért szót, aki a város vezetői előtt a fejlesztés során jelentkező építési gondokról, a megalapozott intézkedési tervek jelentőségéről, az építőipari feszültség feloldásának fontosságáról beszélt, egyetértve az előterjesztéssel. Hangoztatta, hogy szükség volna legalább egy építőipari szakközépiskolára a megyében, a szakember-utánpótlás érdekében. Kanyó Miklós, a Bács megyei Építőipari Vállalat igazgatóhelyettese a termelésbővítés és termelékenység kérdésével foglalkozott felszólalásában, hangsúlyozva a szakosodás, együttműködés és munkamegosztás jelentőségét. Komáromi Attila megyei tanácstag a lakótelepi közösségi igényekről, az építőkkel szemben támasztott lakossági igényekről, a . még bevonható munkaerő szakmai képzésének fontosságáról, a pályaválasztásról szólott. Benkó Zoltán, az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű' Vállalat igazgatója a tervszerű kapacitásbővítés feladatairól beszélt, az alapközművesítés szempontjait elemezve. Szintén kitért a szakosodás, az együttműködés, a gépesítés fontosságára. Páncsity István megyei tanácstag a bajai járás építőipari gondjairól szólott, ahol szintén a kapacitás elégtelensége rrnjtátkozik meg. A nagy számú építőipari egység felszereltsége, ellátottsága nem kielégítő, nagyobb 'támogatásra van szükségük. Foglalkozott a szakmunkás-utánpótlás helyzetével is, szóvá tette, hogy a bajai és kecskeméti tanintézet nem iskoláz be ebben a szakmában. Kifogásolta, hogy a folyamkavics kiadását Baján megszüntették, Kalocsára és Úszódra kell menni a fontos építőanyagért, ami növeli a költségeket. Kincses Ferenc megyei tanácstag arra hívta fel a figyelmet, hogy a távlatilag előrejelzett építési igényeknél megfelelő rátartással kell számolni. Nélkülözhetetlen az építőipar támogatása a helyi tanácsok részéről. Észrevételezte, hogy az ÉPFA Vállalat megkezdte a szalagparketta gyártását, de a terméknek egyelőre nincs felhasználója. Az egyik bajai üzem új típusú ablak gyártásához kezdett, de szintén nincs rá megrendelő. Az igények felmérése nélkülözhetetlen. Fekete László megyei tanácstag a szövetkezeti építőipar elmúlt ötévi fejlődéséről adott vázlatos áttekintést. A jelenlegi tervidőszakban négy lakásépítő és karbantartó szövetkezet forgóalapjához 8 millió forint támogatást nyújt a KISZÖV. Hangsúlyozta: a szövetkezeti építőiparnak a lakáskarbantartásban fontos szerepe van. Ivanics Lajos megyei tanácstag a többi között a házilagos építőipari szervezetek hiányt pótló tevékenységének jelentőségére, a szövetkezeti építőipar munkaerő-ellátása szempontjából- pedig a gépesítés szükségességére hívta fel a figyelmet. Dr. Gátay Ferenc, az ÉPSZER Vállalat igazgatója, abból kiindulva, hogy á kapacitás hiánya hosszú ideje visszatérő probléma, elismeréssel méltatta, hogy az előterjesztés az építőipar minden egyes feltételével számolva szabja meg a távlati tennivalókat. A vállalat figyelemre méltó törekvéseiről szólva, ezek valóra váltásához nagyobb erkölcsi támogatóst kért. Észrevételezte ugyanis, hogy az építők munkáját olykor a bürokrácia, s a meg nem értés nehezíti. Bársony János, az ÉVM főosztályvezető-helyettese, felszólalásában egyebek között kitért az építőiparban változatlanul megmutatkozó néhány fogyatékosságra. így például szóvá tette, hogy sok a folyamatban levő építkezés. Épp ezért még az idén várható a miniszter normatív • előírásokat tartalmazó utasítása. Az előterjesztésről szólva, úttörő munkának, helyesen meghatározott stratégiának minősítette azt, és igen alkotónak a vitát, amely csak tovább erősítette az egységes szemléletet, az építőipar tennivalóit illetően. A tanácsülés a megye építőiparának hosszú távú fejlesztési koncepciójáról szóló előterjesztést a vita és összefoglaló után elfogadta. Az egészségügyi és szociális bizottság munkáját összegező beszámolót dr. Makay László, a bizottság elnöke terjesztette elő. A megyei tanács egészségügyi és szociális bizottsága megalakulása óta igen sokrétű munkát végzett, ezt tükrözte az írásos előterjesztés is. Csak vázlatosan említve, a legfontosabbakat: megvizsgálták helyszíni ülés«) négy város és járás egészségügyi ellátásának helyzetét, fejlesztési szükségleteit és lehetőségeit. Megvitatták és véleményezték a megyei tanács vb elé kerülő egészséjgügyi témájú jelentéseket, beszámolókat. Megtárgyalták a megye általános egészségügyi, valamint a felnőtt-védelmi és szociális gondoskodás helyzetét. A vizsgálatokba külső szakértőket is bevontak, bővítve ezzel is a segítőtársak körét, növelve a munka hatékonyságát. A tanácsülés a beszámolót — a bizottság munkáját elismeréssel nyugtázva —, egyhangúlag elfogadta. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala, 1975. évi utóvizsgálatáról — amely sok segítséget adott a tanácsi munka színvonalának további javításához — dr.~ Arvay Árpád vb-titkár számolt be a testületnek. Végül bejelentéseket tárgyalt és interpellációkra adott válaszokat fogadott el a tanácsülés. P. I. — T. P.
