Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-24 / 97. szám
4 • PETŐFI NÉPE • ' 1976. április 24. KOLLÉGIUM ÉPÜL A SZAKMUNKÁSTANULÓKNAK KISKUNHALASON Négyágyas szobákban kétszáznegyvenen Kiskunhalason, a 618. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet irodájában arról beszélgetünk dr. Forczek Györggyel, az intézmény igazgatójával, hogy az egy éve elkezdett kollégium építésének milyen haszna lesz? — Nagy — mondja lakonikus tömörséggel az igazgató, majd hozzá kezd, hogy bővebben kifejtse. — A városban tanulók létszáma kilencszázhetvennyolc, és ennek közel kétharmada bejáró. De itt Kiskunhalason más gondok is vannak. A megye egyik „legtanyásabb” településéről van szó, jés ez még mindig csak az egyik oldal. A másik, hogy például a Tompán lakó diákok hat kilométert gyalogolnak a vasútállomáshoz. Körülbelül ennyit a kelebiaiak is. Három éven át nagyon fárasztó az utazás. — Sok általános iskolai kollégium is van... — vetem közbe. — Bizonyára mások az igények is. _ — Az igények pontosan emiatt változnak, illetve már úgy is fogalmazhatok, hogy változtak meg. Aki megszokja, hogy általános iskolás korában kényelmes, modem, fürdőszobás helyen tanul, korszerű konyhába készült ételeket fogyaszthat a tágas ebédlőben, az százszor is meggondolja, hogy ide jelentkezik-e, vagy Kiskunfélegyházára, Kecskemétre, ahol a már megszokott kényelmet találja. — Hányán jelentkeztek szakmunkástanulónak a most folyó iskolaévre? , — Felvettünk háromszázhatr van nyolcadikost. Illetve érettségizettet, de csak háromszázhu- szonhárman kezdtek el tanulni. A várható igényeket ismerjük, de a lemorzsolódásnak számtalan oka lehet. Persze a középiskolákból korántsem jelentkeznek annyian, mint amennyire szükség van. Halas két, Kiskunmajsa és Jánoshalma egy-egy középiskolájából összesen négyen jelentkeztek eddig: egy autószerelő, egy fogtechnikus, egy kozmetikus és egy rádió-televízió szerelő szakmára. — Ha felépül a kollégium, megváltozik-e a helyzet? A világ legjobbjai között Bemutatjuk a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetet — Gondolunk arra, hogy Hajósról, Felsőszentivánról az ottani állami gondozott fiatalok intézetéből is fogadhatunk diákokat, piért el tudjuk őket helyezni. A helyi kötöttárugyárral ideiglenes kollégiumot tartunk fenn, az új elkészülte után korszerűbb „körülményeket” teremthetünk. Textilipari kabinetünk is lesz, ahol középiskolai szintű oktatásban részesítjük a tanulókat. — Mikor lesz kész a kollégium? — A szerződés szerint jövő év szeptember elsején, de hogy be is tudjuk rendezni, ahhoz már 1977 júniusára át kell adni. Jelenleg körülbelül negyven százalékos az épület készültségi állapota ... — Hány diákot tudnak majd , elhelyezni ? — Kétszáznegyvenet, négyágyas szobákban. Ebből százhatvan fiút. Lesz egy myolcszázadagos konyhánk, betegszoba, elkülönítő helyiség, orvosi rendelő. Minden emeleten berendezünk egy szobát arra, hogy a hazulról hozott ételt hűtőszekrénybe tehessék, villanyrezsón megmelegítLész-e áj jégkorszak? A jégárak — gleccserek világszerte több alkalommal megnövekedtek és visszahúzódtak az utolsó jégkorszak óta. Méretváltozásaik áz éghajlat alakulását követik és évezredekre visszamenőleg vallanak a klíma kisebb- nagyobbb ingadozásairól. A gla- ciológusok elsősorban a gleccserüledékek és morénák (a gleccserjég által szállított és feltorlaszolt kőzettörmelékek) alapján igyekeznek felderíteni a jégárak mozgásának méreteit a távolabbi múltban. Az utolsó nagy eljegesedés idején jégmezők borították az északi fáteke nagy részét, az ösz- szés szárazföld felületének mintegy 27 százalékát (a mai mintegy 10 százalékkal szemben). Hanem úgy 7 ezer évvel ezelőtt a Skandináviát borító jég már teljesen széttöredezett, felolvadt az óceán vizében, s az alpesi glecs- cserek ugyancsak apadni kezdtek, sokuk egészen eltűnt. Világszerte magasabbra emelkedett a növényzet határa. A felmelegedési periódus kb. 6 ezer évvel ezelőtt érte el a csúcsát. Mostanában az általános „visz- szavonulási” irányzatot újra elői k rtetörések szakítják meg. Ismereteink még nem érték el azt a fokot, hogy megbízható előrejelzést mondhatnánk a gleccserek jövendő fluktuációjáról. Üj jégkorszaktól azonban nem kell tartani, vélik a kutatók. hessék a diákok. A földszinten stúdió, KISZ-ircJda, étterem, ven. dégfogadó, és sorolhatnám még hogy mi minden épül. — Dolgoznak-e jelenleg az építkezésen? — A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat készíti el a kollégiumot. Ezekben a napokban a brigádok ott dolgoznak, ahol korábbi határidő, van, mint a miénk. De ennek ellenére minden reményünk megvan, hogy időben elkészül minden... Ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy éppen a múlt évben kezdték meg egészségügyi szakmunkácrk képzését a 618. számú szakmunkásképző intézetben, s a siker olyan nagy, hogy szegedi, sőt, szekszárdi diákjaik is vannak, és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Kiskunhalason az új kórház még több szakképzett dolgozót „igényel”, akkor azt mondhatjuk: nagy szükség van a diákotthonra. Ha elkészül, akkor az ebből adódó kedvező lehetőségek kihasználásán lesz a sor... B. J. Antik idők tanúi A bulgáriai Sztara Zagorában, a Városi Múzeum prehisztorikus gyűjteményének egyik legérdekesebb tárgya egy, az időszámítás előtti 4000-ből származó hangszer. A „tarambuka” nevű ütőhangszer agyagból készült, kúp alakú és mértani ábrák díszítik. Az értékes leletet Sztara Zagora közelében, az Asmaker dombnál végzett ásatások során találták viszonylag jó állapotban. Bulgáriában a 30 legrégibb szláv feliratú epigráfiái (iratta- ni) emlék közül 24-re a második bolgár fővárosban, Veliki Presz- lavban bukkantak rá. A legértékesebbek közöttük egy kőlap: „Mostics nemesember sírja” felirattal, továbbá az „Anna, Isten szolgálója” feliratú kőkereszt; a Tudors sírfelirat: egy cirill betűkkel beírt kerámialapé Ezek mind arról tanúskodnak, milyen elterjedt volt Bulgáriában már a 10. században a szláv írás. Nemrég Veliki Preszlavban és Pliszkában, az első bolgár fővárosban, a várfalon 50 eredeti festményre bukkantak, amelyek 9. és 10. századbeli vadász- és harci jeleneteket ábrázolnak. (BtJDA- PRESS—SOFIAPRESS) Gödöllő és Isaszeg között, a vasút mentén, festői fenyves mellett sárga épületek húzódnak meg szerényen. A csirkék, nyulak, méhek birodalma ez: a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet. A nagymúltú, 1898-ban alapított intézet „újkori történetéről” Farkas Jenő tájékoztat, aki egyszemélyben a baromfitenyésztési és az információs osztály vezetője is. IA falak már állnak, a belső szerelési munkák következnek. Baloldalon a fiúk, jobboldalt a lányok jövendő rezidenciája látható. Háttérben a szakmunkásképző épülete, amelyet a tervek szerint folyosó köt majd össze a kollégiummal. (Szilágyi Mihály felvétele.) — A IV. ötéves tervben az intézetben a G 72-es broyler- csirke kikísérletezése és a saját tenyésztői tevékenység J volt a fő feladat. Azonban az utóbbi években az intézetben profilváltozás történt. A MÉM határozata értelmében a tenyésztői tevékenységet a Bábolnai Állami Gazdaság veszi át. Nálunk — a KÁTKI-ban — inkább az alapkutatások, ezek közül is kiemelten. a tyúk, pulyka, gyöngytyúk — tenyésztői ágazatok problémáival kapcsolatos t kutatások képezik a munka zömét. Az ötödik ötéves tervben ezen belül ■bizonyos genetikai alapkutatásokat, élettani és környezeti hatás-alapkutatásokat végzünk elsősorban. Azért az elmúlt öt évben a tenyésztői tevékenység mellett távlati kutatásokkal is föglalko- tak a KÁTKI-ban. Erre példa az úgynevezett törpésített broy- lerrel kapcsolatos munka. E munka lényege: kisebb súlyú broyler-anyákat tenyésztettek ki, amelyek kevesebb takarmányt fogyasztanak, de utódaik a nagy testű kakasok tulajdonságait örökölve közel azonos súlyúak, mint a normális testméretű broyler-anyáktól származó csirkék. Milliós megtakarítások Amellett, hogy az új fajta szaporább, több naposcsibe szár- I L ATÓHA TAR mazik egy-egy tojótól, jelentős takarmánymegtakarítást is eredményez az új módszer. A tenyésztési költségek 5,5 százalékkal csökkennek. A még „hivatalos n^v nélküli” új fajta félüzemi kísérleteit, a „mini-maxi szülőpárokat”, több ezres állománnyal az újszászi termelőszövetkezetben folytatják. 49 nap alatt az új broyler ott 120 dekás súlyt ért el. Egy kilogramm élősúly előállításának költsége így áz új fajtánál 18,50 forint, míg a hagyományos G—72-es gödöllői broyler csirkénél 19,58 fórint. Egy tonna csirkehús előállításánál a megtakarítás már 1080 forint. Az egy tenyésztojásra eső nettó költ. ség'pedig a G—72-es 2 forint 55 fillérjével szemben a törpe-broy- lemél 1 forint 85 fillér, ugyanígy egy naposcsibe önköltsége az eddigi 4,70 forinttal szemben 1,85 forintra csökkent. Azonban nemcsak új bärom- fifajtákkal — új takarmányokkal is kísérleteznek Gödöllőn. A B 73 broylertáp elnevezésű minősített takarmányt Bábolnán 183 ezer csirkével folytatott kísérletek során próbálták ki. 52 nap hizlalási idő alatt egy kilogramm élő húst a bábolnai tápból 71 dkg, a Gabonatröszt új tápjából 65 dkg, míg a B 73-asból csupán 53 dkg importfehérje felhasználásával termeltek. • 1973-ban 872 vagon B "73-as táp készült, ez 2 és fél millió csibe takarmányozását fedezte, 1974-ben 2804 vagon 8,1 millió,, míg tavaly 3850 vagon táp 11 millió csibe számára volt elegendő. Nyuszi, nyérc, méhek Egyéb állatokkal is foglalkoznak azonban a KÁTKI-ban, a száimyasjószág mellett. A Bikái Állami Gazdasággal folytatott tudományos-műszaki együttműködés eredménye például a fehér gyöngy nyúlhibrid, amely a magyar nyúlexport nagyobb részét képezi, (összehasonlításul: a nyúlexport évi tőkés valutabevétele megközelíti már a műszeriparét!) További, új fajtákkal-is kísérleteznek, például az újzé- landi fehér, és a kaliforniai fehér honosításával. A nyúllal való foglalkozás az új ötéves tervben is kiemelt program marad az intézetben. Nyércnemesítő munka is folyik, az értékes prémű kisragadozó is jelentős valutabevételt biztosít az országnak. A méhekkel is foglalkoznak a KÁTKI kutatói. Érdekes módon azonban nem a méztermelés az elsődleges szempont, hanem a parzótevékenység, amelyet a méhek végeznek. Egy vizsgálat szerint csak az állami gazdaságok területén, 65 ezer hektáron 1 milliárd(!) forint hasznot hajtott a méhek porzómunkája. A kitűzött cél: a méhcsaládok számát a jelenleginek legalább az ötszörösére kell országos viszonylatban emelni, mert a mostani szám az országosan szükséges porzómunkának csak gyümölcsösben számolva is csupán a felét lenne képes elvégezni. Szatmári Jenő István Könyv a kurucok hadjáratáról Miért nem tudták kihasználni a kuruc seregek a ritkán adódó nagy lehetőségeket: a franciabajor hadakkal való egyesülést, mely a felkelés fő stratégiai célkitűzése volt? S a nqgy^jiekiru- gaszkodás sikertelenségéért mennyiben okolhatók gróf Károlyi Sándor kuruc generális? És meny. nyiben mások, más tényezők? Mi volt az oka az első, gyors győzelmek utáni megtorpanásnak és kényszerű visszavonulásnak? Ilyen és hasonló izgalmas kérdésekre igyekszik elfogadható, s meggyőző válaszokat adni új könyvében Bánkúti Imre történész. Az érdekfeszitő könyv címe: A kurucok első dunántúli hadjárata (1704 január—április). Az első, bevezetésnek szánt fejezetben a szerző arról számol be, hogy miként értékelték a vesztes hadjáratot az esemény legfőbb szereplői: Rákóczi, Bercsényi és Károlyi. Nagyjából az tűnik ki, hogy a fejedelem és helyettese teljes egészében Károlyit okolja, s maga Károlyi Bercsényit; miközben önmagát mentegeti a történtek miatt. Bánkúti Imre imponáló mennyiségű forrásanyagra támaszkodva a marxista történetírás szellemének és módszereinek megfelelően teljes bonyolultságában és sokféle összefüggésében tárja a mai olvasók elé az akkori dolgokat. A kuruc seregek fő stratégiai célkitűzésé;, jelentette a felkelés első esztendejében a császáriakkal szemben álló bajor—francia csapatokkal való találkozás. Ennek megvalósításához elengedhetetlen volt a Dunántúl elfoglalása és tartós megtartása. A híres zólyomi győzelem után, amely Bercsényi nagy fegyverténye volt, megkezdődhetett a dunai á|fotés.)lsS azt követően, a Dunántúl elfoglalása, A sikerékén felbuzdulva megkezdődtek,, a Bécs és környéke elleni portyázások, rajtaütések. Ezek azonban, nem hoztak különösebb eredményt. Egyik érdeme és érdekessége a kötetnek annak a szemléletes bemutatása, hogyan próbálta megszervezni gróf Károlyi Sándor a dunántúli kuruc hatalmat. Mindenek előtt a seregeket akarta erősíteni. Am ennek megvalósítása lehetetlenné vált, főként, mert az arisztokrácia ellenük volt, a nemesség és a polgárság viszont többnyire közömbös maradt, távol tartotta magát. A hadi ellátást nem sikerült a szükségletnek megfelelően megszervezni. Ezért a csapatok az állandó zsákmányszerzésre voltak kárhoztatva. A polgári lakosság így érthetően a kurucok ellen hangolódott ahelyett, hogy a zászlóik alá állt volna nagyobb számban. . Közben a császáriak, Heister tábornok vezetésével nagyban készülődtek az ellentámadásra, a kurucok visszaszorítására. Sajnos, ezt az eléggé nyílt készülődést Károlyiék közömbösen nézték. Mindaddig, míg meg nem indult Heisterék ellentámadása. Akkor ' viszont minden különösebb ellen, állás nélkül a menekülést választották. Nagy gyorsasággal értek el a Dunához, hogy hamar a solti sáncokba ássák b,e magukat az erősen megcsappant csapatok. Rákóczi ekkor kezdett először igazán a vereségre figyelni, s hamarosan indult Egerből ide, 'környékünkre,. , Tábor,(i-?l zott aztán Patajon, Ordason, Solton és másutt, 'i.. Az utókor, a tudós történészeket is beleértve, mindeddig Károlyit okolta csupán a vereségért. Elsősorban Rákóczi és Bercsényi elfogult vallomásai nyomán. Bánkúti Imre könyve arról győz meg, hogy tágabb összefüggésben kell néznünk ezt a kérdést. Íme, az okok közül néhány: a polgári lakosság ellenséges érzülete; az arisztokrácia ármánykodása; a támadás időpontjának rossz megválasztása; a tisztek felkészültségének hiányosságai és következetlenségük; a hadszíntérről történő ellátás negatív hatása; a vallási egyenetlenségek; a támogatás késlekedése R ákócziék részéről. S még valami: Bercsényi emberi hibái, többek között ellenséges érzülete Károlyival szemben, s részéről az irányítás és ellenőrzés . szinte teljes elmaradása. Hozzájárult a kudarchoz a rácok be-b,eütése, i s a kuruc katonák elszökdösése is. S még több minden. összefoglalva: 1704-ben még nem voltak meg a társadalmi, politikai és gazdasági, feltételei a Dunántúl tartós megtartásának, s a felkelők további területi hódításának. Többek között erről győz meg bennünket Bánkúti Imre kitűnő ,könyve. Varga Mihály Tojás minden mennyiségben Az ünnepi eszem-iszom, továbbá a helyenként változó hevességgel lefolytatott népszokások elmúltával tárgyilagosan leszögezhetjük. Ha visszafogott szószátyársággal is, ám mélységében antul alaposabb ideológiai felkészültséggel mentünk a hús- vétnak. Már csupán a tojásszimbolika szemszögéből nézve is. Summa summárum, elvi és gyakorlati tojásból éppen elegünk volt. De hogy csak magamból induljak ki. Miután húsvét vasárnapján elhatároztam, hogy márpedig a locsolós napon azért is későn kelek —, juszt is hajnalban serkentem. Már fél öt körül felbirizgálta szemhéjamat a rózsaujjú auróra. Próbáltam én visszacsukni, de hasztalan. így aztán ünnepi studirozásba merültem. Ezt lárma nélkül cselekedhettem. Kezdtem memóriáin próbájával : lássuk, mire emlékszem még mindabból, amit a tojásról elemi iskolai fokon kemény fejembe vertek. Hát ugye a tojás egy óriási élő sejt. Kívül van a különböző árnyalatokat viselő héja. Bévül meg a fehérje, sárgája, csírája. Ezenkívül van a tyúkizének — tojásnak mit tudom én hány lélegző pórusa. Meg rémlik valami felfüggesztő rendszer is... Ahá, a jégzsinórkák. Sajnos, ennél többre nem haladtam, pedig ó be sokszor ütöttem tojás-témába az orrom riporterkedésem óta is, midőn barneváli berkeket bújtam. Nincs más hátra, haladjunk kijebb, bele a tojás-szimbolikába. A tojás a kezdet, a születés, az eredet. Omne vivum ab ovo — minden élet a tojásból —, fordítottam szürkén, költőietlenül annak idején Szőke tanár úrnak. S ő ezt szememre is hányta. Pedig ő is értette, miről van szó, s én is. Tojás — megújulás — a tavasz, a születés szimbóluma.. A természet 4 oldalas folyóiratában az első oldal: a kikelet. Ezért jelképe a húsvétnak is. Hogy miért piros tojás? Mert a piros újabb szimbólum: a legyőzhetetlen élet színe. Annyira, hogy ha lila, matyó- vagy kalocsaitarka is az az immár hímes tojás — akkor is piros tojás az. No de miért nyuszi tojás is ugyanakkor az a — mondjuk sárga piros tojás? Miért? Miért pont húsvétra tojik a nyúl piros tojást?! Meg egyáltalán: hogy-hogy tojik? Mármint tojást. Oly erővel dúlt bennem a tudatlanságom fölötti háborgás, hogy amikor meghallottam az újságkihordó motoszkálását az ajtó postalikán, egyetlen szép ívű ugrással elhagytam fekhelyemet. „Félre mindenféle tojással!” — mentettem föl magamat minden további önemésztés alól, és megkönnyebbült lélekkel lopakodtam ki az előszobába. Lelkesen nyaláboltam föl az ünnepi lapokat. Nézzük csak. Aszongya, hogy „Tojáscsata”... Ó, hogy az a! Hát nem ezzel etet ez a lap is. Már hogy ezen a napon Tennessee állam két szomszédközsége azon vetélkedik, hogy hol tojnak a tyúkok keményebb tojást. A hagyományos húsvéti csata keretében több száz versenyző — kiki nyolc tucat keményre főtt tojással harcba indulva — mindaddig ütögeti össze a markába szorított tojásokat, míg valamelyik el nem törik. Az győz, aki utoljára marad ép tojással a porondon. Hát csak beugrattatok a tojásba? Na megálljatok csak. Amerikai tojás. Ha lúd, legyen kövér. Majd most jövök én az ellentojással, a hamburgi Die Weltből! Lássuk, ki bírja tovább. Tessék: Az Egyesült Államokban a tojások 8,8 százaléka törik össze, míg a farmtól eljut a nagy- kereskedőig. Ezzel szemben Angliában csupán 4,2 százalék törik össze szállítás közben. Mivel a csomagolás a legtöbb országban azonos, a törési veszteségek különbsége nyilván abból adódik, hogy a tojáshéj vastagsága különbözik. S ha már benne vagyunk. Kár a gőzért, hős tennessee-tojásosok. A láthatáron búvogat már az óriási tojás, amellyel eleve reménytelenül vetitek össze a ti tojásotokat, mikorra országok közötti erőpróbává fejlődik a tojáshéj-szilárdsági verseny. Egy szovjet kutatócsoport óriási csirkék nevelésére dolgozott ki új eljárást. Ennek lényege, hogy a megtermékenyített ‘tyúktojás fehérjét — pulykatojás fehérjével helyettesítik. Az ilyen tojásból kétszer akkora súlyú csibe bújik ki, mint az „eredetiből”, s mire „ölni való” korba kerül, 4—5 kilós lesz... Ezt már laikus kokas- fővel gondolom: bizonyára a tojások méretaránya is lépést tart majd a tojótyúkéval. Kedd. Még élek, de behunyt szemmel is tojást látok. És kedvelt hetilapom első oldalán, a második hasábban mit olvasok: „A Badacsony környéki községekben még divik a pénzdobálós tojásverseny...” — „A Bakonyalja falvaiban az iskolás gyermekek ... csapatosan vonultak ki a közeli dombokra, ahonnan —■ a szabályok értelmében — sértetlenül kellett legurítani a hí- mestojásokat.” Gyerünk, meneküljünk. Vissza a munkás hétköznapokba, ahol nincs tojás, csak... A lépcsőházban sógorommal ütközöm ösz- sze. Szélesen vigyorog, óvatosan megemeli táskáját. — Tojások! — hunyorít jelentőségteljesen a domborulatokra. — A műhelyben ilyenkor az a szokás, hogy észrevétlenül egy-' más homlokához koppintjuk a főtt tojást. Ügy, hogy összetörjön. Tele a zseb, s mikor a má-' sik félrefordul, clbámészkodik,i neki egy tojást a homolokának. Tavaly nekem kettőt koccantottak ugyanarra a helyre, a hegyes végével... Na most visz- szaadom a kölcsönt. Van a hat tojás közt két nyers is... Tojások, s új népszokások anyja, ne hagyj el! Tóth István
