Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
SK! '’■v'&WBfr-' 1 IRO DA 1.0 M • M l V ESZET »IRODALOM MIN ÉSZÉT •-4ú«A“-*h£ .v,k''jí KÖLTŐIEN A HÉTKÖZNAPOKRÓL A felismerések kötete Raffai Saroltának megjelent a sokadik könyve. Ez egyben a második verseskötete. A címe úgy hangzik, mint egy mai popdal kezdete: Ne félts, ne félj. Odafordul valakihez, de közben magáról beszél. Felszólít, de nem erőszakos, hanem lágy marad a^ hangja. . A Kalocsán élő költőnő versei az otthonosságot keresik a hétköznapokban. Tudja, hogy a forradalmi heviilések és a fiatalos hit korszakai után a hétfő, kedd, szerda és a többiek vannak többségben. Kevesebb a vasárnap. Mégis, hogy lehetne megsokszorozni az érzelmek ünnepnapjait az élétben? Mi gátolja az emberi érzékelés teljességéi? Miért kell vagy kellene beszűkülni ? Súlyos ké' dések. Nincs- mindenkinek elég bátorsága és ereje, hpgv föltegye őket. A hétköznapokat először a hiányokkal. negatívumokkal írja körül: „se trombita, se kürt, se harson V. Nélkülözik a látványosságot, haugzatosságot. Megszabott ritmusban követik egymást, látszólag nem történik semmi rendkívüli. A megszokás már-már természetessé teszi azokat az apró eseményeket, tülekedéseket. hántásokat és tehetetlen hangulatokat, amelyek összegyűlve' viszont .nagyon 'jelentősek. Egyetlen kedd még lehet szimpla, semmi I mondó. De több ezer szimpla kedd már félelmetes. Csapódó ajtók, szárnyas ablakok között, csúszós padlón kelnek a hétköznapok. A zártságból ki kell törni. A zártságnak törvényei vannak, amelyeket a költő érez és kifejez: Ha a külső és belső törvényeket ismerjük, meg lehet találni a boldogabb létezés titkát. Valamennyien félünk a magánytól, a kockaszerű ketrecektől, a bekerítettségtől. a zár ráhkeSűkódó kattanásától és gyűlöljük a megnyomorító korlátozásokat. De annál inkább vonzanak az élet mozgásának, alakít- hatóságának új lehetőségei. * A versek azt sugallják, hogy a legnagyobb veszély a megszokott - Ságból, belenyugvásból szá>;ma- zik'f' \ 'Mégbatárözótf síkra lát," 7 s egyre ismétli önmagát”. Szinte Ady Endre Vigasztalan Horto- bágy-látomáSát idézik az ilyen jelzős szerkezetek: „iszapos élet, iszapba fulladt messzeségek”. Tárgyilagosan tudomásul /.vevő utalások céloznak- egy másik veszélygócra, a túlzott anyagiasságra. Minden mindegy? — kérdezi a verscím. „Aranypor lebeg a világban" — hangzik a keserű felelet. Vagy prózaibb fordulattal így fogalmazza meg a látleletet: „Az ember sose szárnyal — 1 szemlélődik, gyűjt. Ki élményt, ki mást”. ááá-z, -állandóan' növékvő jólét nélkül nincs tartós otthonosságérzet. A mindenféle összkomfort, gépi civilizáció simasága és személytelensége viszont fojtóvá is válhat. Olyan ez, mint amikor valáki annak az árán válik okossá, bölccsé, hogy közben elveszti a reményeit. Ezt a puhán nyugtatgató állapotot az 1- és t-han- gok lágysága, illetve fojtottsága is sugallja a következő strófában : lepénnyé lágyult kis betonlapok megszelídült szövevényére lépek: álompuhákat álmodik a lélek. •De ebből a biztosnak tűnő megállapodottságból fölkiáltások és kérdések csapnak magasra. A megnyugtató elviselhetőség helyett — vagy mellett? — jobbak a nomád remények, vagy az időnkénti vad és boldog szélsőségek. Ezt talán a barátoknak se valljuk be egy bizonyos kor után, mért az évek múlásával egyre kevesebb az elviselhető barát. A konszolidált, kiegyensúlyozott hétköznapokban megjelenik az ember felnagyított képe, aki tiltakozik és fellázad a megszabotton ismétlődő megszokoltsá- gok ellen. Felfokozódnak a színek, „tömény izzás" ragyog, villogások válnak le a mindennapok felületéről. Mintha évszázadok óta kényszerűen lefojtott vágyak és akarások törnének fel, amelyeknek mégis rendezett körülményekbe kell illeszkedniük - oly módon, hogy ne sértsenek senkit fölöslegesen, hanem inkább hasznára legyenek az ugyanilyen indulatoktól fűtött környezetünknek. Nem könnyű leeke!- Legfontosabb ilyenkor az «önismeret. Jól vegzem-e vájjon a dolgaim? Nem lehetne-e változatosabban, több érzéket megmozgatóan tapasztalni és cselekedni? A születés és halál kimért körén belül esjt mindenkinek önmagával — a személyiség érzékenységét fejlesztve —■ kell elintéznie, mert a külső, társadalmi segítségnek határai vannak: Ki mennyit bír annyi teherrel éljen, de minden érzés arcát ön-szívén ismerje az ember! Az élet átrendezhető. Ezt még a versformák is hangsúlyozzák ugyánazpn-lljölteményeir»-belü-l. A letez^^érleímetré-fesz.egetőri Nem egys2eT élünk *eíiúű Verst például keresztrimes strófával indul, majd következetesen ismétlődő, páros összecsengésekkel fejeződik be. Raffai meggyőződéssel hirdeti, hogy „megmaradni minden ellen". Aki ezek után megszerette a költőnőt, őszinte és szép verseiért, többet, is megtudhat róla a Méretlen idő, Szolgáld ha nincsen, Sziklák voltunk, valamint A csoda maga az ember elnevezésű ciklusokból. Az első verses- kötetet folytatja á családi környezet, az apa és anya alakjának felidézése, valamint az elmúlt esztendőkkel való számvetés. A szerelmi j líra pedig az Egyszál magam című kisregényre emlékeztet a vajúdó ellentmondások képeivel. Csupa ellentét tűnik fel a kifejezéseken belül („élőbbé sebző") vagy a dalszerű, köny- nyed forma és a fájdalomról panaszkodó ' kijelentések között. (Szolgád ha nincsen). Több mondat akár szállóigévé is válhatna; annyira tömör és) kifejező: „Tíz ujjam van — tízet fogadj el.” Marad a volt, van: és mire megérti ' az ember, egy a jövendő, s a múlt.” Az aforisztikus fogalmazás vagy máskor a külsődleges leírás ugyanakkor aligha képes pótolni az első ciklus megszenvedett költői hitelét. A kötet befejezése aztán mégegyszer visszatér témáiban — bár nem ugyanazon a színvonalon — azokhoz a versekhez, amelyek alighanem a koronát tették fel a sokműfajú Raffai Sarolta eddigi alkotásaira. Halász Ferenc • Női ábrázolások abból a kis méretű szoborkollekcióból, amelyet a Művészeti Alatt ajándékozott nemrég Baja városának. T 1 a megnyúznak érte, akkor is kimondom: az évezred- fordulón már nem- akarok tanyát látni! Adumnak tisztelt unokám — ismervén hajlott koromat — azt mondja majd erre: sajnos, nagjypapikám, ez a kívánságod már beteljesültnek látszik. És mivel pontosan hat évtizeddel maradtam el mögötte, a precíz fogalmazásban. kénytelen leszek vágyálmaimról szóló vallomásomat így módosítani: szeretném az ezredfordulón látni, hogy a nagy magyar Alföldön már nincsen tanyavílág. Tudom, tudom! A termelés... És honnan vegyünk a városokban annyi új lakást... Hát, bizony széllel szemben nehéz. .. Gyalog is, autóval is. Ez utóbbit személyesen tapasztalom ezen a március eléji szélviharos napon. Dúl az orkán, tavalyi barlangokat kerget a kecskémét—solti betonon keresztül és nyögeti a bólintó jegenyéket, a gólyafészkes, vép ezüstnyárfákat. Tarajos hullámok kergetik egymást a szikes tavakon, s a réteken benn- szprult tavaszit vizek hátán. A fúlüpházi homok ködbe borítja a tájat. Az autók fényes nappal rellektort gyújtanak; a tanyák néhol csak sejtelmes, elmosódó árnyékként tűnnek el a homokfelhő sárgás-szürke. homályában. És hát, ezek a tanyák... Ezek a tanyák nem azok a tanyák, amelyekről lelkendezve mondják, írják hirdetik mostanában, hogy lám, villany világít bennük százával adják á! baromfit, tucatjával a sertést és, vagonszámra a bort, a gyümölcsöt, no meg, — uram bocsá', — a zugkazánon főzött kotyvalékpálinkát. A garázsokká átalakított kocsiszínben Zsigulik, Wartburgok, Trabantok. Itt bizony nem árulkodnak arról, hogy valami földi mennyország lenne sorsa a homoki parasztságnak. En nem tehetek róla, de csak az omladozó, törött gerincű, haldokló tanyákat látom: utánam csak a sötétség, a tudatlanság, az igénytelenség, vagy éppen a nyomorúság kiabál ezekből a tanyákból. és mindig csak az a hajdani tanyavilág képzik meg előttem, amelyikben éltem, amelyik a Városba küldött, hogy legyek esküdt ellensége ennek a szocialista'nagyüzemi gazdálkodás harmadik évtizedében már végképpen halálra érett gazdálkodási rendszernek, a lejárt, paraszti életformának. Az á’utőőúsz-mégairótői’'szértfer S/éledő iskolásfiúkat, lányokat követi szemem a homokvihar homályába. Erről jut eszembe, hogy a Petőfi Népében olvastam mostanában: eladják a pár éve épült fülüpházi minta tanyai iskolát és tanítólakást. A hír magában nem meglepő, hiszen szerte a megyében már százon is felül van a bezárt, eladott tanyai iskolák száma. „Virrasztók” című filmemben meg is mutattam néhány esetet, ahol profán célokra (magtárnak, istállónak) használják már a tanyai nép szerény művelődésének egykori szentélyét: az iskolát. A’ fülöpházi hír azért lepett meg, mert valaki úgy nyilatkozott, mintha pár évvel ezelőtt vétkes könnyelműséggel építették volna újra ezt, az iskolát és mellé a vadonatúj tanítói lakást. Nos, hát most itt áll a betonút az osztatlan iskolában is többet kapott a tanyai gyerek, mint. azelőtt, mert amíg a pedagógus egy osztállyal foglalkozott, addig ,a többieket a fülhallgatós magnetofon kötötte le. A szakosított iskolák hiányában nagy lépést jelentett ez előre./ — Kísérleti iskolánkat — mondják — a hazai és a külföldi szakemberek sokasága látogatta meg. A megyéből jóformán minden tanyai tanító járt itt, de az ország más tájairól is jöttek. Az itteni kísérlet bevált, és a fülöpházi módszert a megye minden tanyai iskolájában bevezették. Mi LAKATOS VINCE Nekrológ egy mintaiskoláról mellett az elárvult iskola. A vaskerítés kapuján lánc és lakat parancsolja: áll! A kerítésen tábla: „Az iskola eladó.” A tanítói lakban fiatalasszony nyit ajtót. — Eladó még az iskola? — kérdezem. — Igen, eladó. — — Látom, kinn a tábla! — Igen, a televíziósok tették ki. Éppen most végeztek, tessék bejönni! A tévés kollégák már szedik össze a cuccot. Dobozban van a „szenzáció”, de remélem, hogy az igazság is, A kedves, rokonszenves tanítópár holtfáradt ugyan, az egésznapos nyúzástól, úgy kellek én most itt, mint a púp az ember hátára. De szívesen fölkarolnak engemet is. Elmondják, hogy 1970-ben a Hajdúságból kerültek ide, akkor még a régi, rogyadozó iskolába, ahol egy szerény szobácska volt a tanitólakás. Nem építettek, új . .iskolát, csak felújítóit aki a regit^ de az 85 .iapftól' la^gT,ivítlqtiaiC'TÜO L ezer fóriijfőtJ áldozott Fülöpháza. Az újjávarázsolt iskolában a megye segítségével bevezették az audio-vizuális oktatást. Ez azt jelentette, hogy a pedagógusok munkáját rádió, televízió, fejhall- gatós magnetofon segítette. így úgy érezzük, a korszerűsített iskola páréves működése nem volt hiábavaló. A beruházást akkor is megérte, ha a tanulói létszám lecsökkenése miatt tavaly be kellett zárni. Bár tudom, hogy nincs az a hatóság, amelyik, pontosan meg tudná mondani, hány gyerek születik itt, hány fiatal család mond búcsút a tanyavilágnak, az ördög engem is piszkál: •— öt éve nem tudták, hogy hány gyereknek építik újjá az iskolát? — Nem. Nem tudhatták. Régebben az a hír járta, hogy az itteni homokra alapítva valami épületelemgyár létesül. Ez jó ideig visszatartotta a fiatalokat. Aztán kiderült, hogy nem lesz itt gyár. A fiatalok azonnal elköltöztek. Itt, ahol néha három-négy gyerek járt egy tanyából az iskolába, elég négy-öt családnak elköltözni, és már el is fogyott a tankötelesek korosztálya. Hát ez történt! A környező tanyákban szinte csak örege^fJpara^^k^.N^gyobj)-. részt oly^gniom^k§nyt9^i oyegek,, akiknek'”á "csaláaja 'mar '"városlakó lett, vagy olyan közeli tanyába költözött el, ahonnan kényelmesen bejár Kecskemétre, az ottani munkahelyére. Az a néhány fiatal család, akiknek még iskolás gyermekük van, már nem a paraszti munkából él. Számukra a tanya csak második műszak, jövedelemkíegészítés. Az ittma- radottak legnagyobb része olyan magányos öreg, akinek hozzátartozója nincs. Hetven-nyolcvan- évesek, tüzelő, tisztálkodási lehetőség, nyugdíj nélkül tengődnek. A fülöpházi tanács segélyezi őket. — És azt ittmaradt iskolásgyerekek? Mennyire vannak ide a legközelebbi iskolák? —' Egyik tanyai iskola nyolc kilométerre, a másik tíz kilométerre van. De nem oda járnak, hanem a 'hat kilométerre levő Fülöpházára. Mi is ott tanítunk. Ott is osztatlan iskola van, és oda szállították át az itteni berendezést. Hát így áll a bál! A tanyai gye-, rekek, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt mi csináltuk, messze utat tesznek meg, az egyre ritkuló iskolákhoz. Sovány köves- út-hálózatunk miatt hiába szaporodnak az autóbusz-járatok, a gyerekek igen sokszor az autóbuszig sok kilométert gyalogol'- nak. Sorsuk kísértetiesen hasonlítana a mi egykori sorsunkra, ha —‘-kicsit elkésve, de mégis — nem igyekezne segíteni rajtuk a hétközi kollégium. Igen, igen! Sajnálom én nagyon az apró tanyai gyermekeket, akik őszi esőben, téli köd^ ben, hajnali sötétségben gyalogolnak az autóbuszig, vagy a messzire szaladt iskoláig. És mégis, nagy örömmel írom én ezt a nekrológot a fülöpházi mintaiskoláról. Mert gyűlölöm a tanyát. És azért gyűlölöm, mert éltem benne és magam is naponta tizenkét kilométert gyalogoltam annakidején, hogy ne maradjak írástudatlan ökröcske a huszadik században. Európa kellős közepén. Szóval, ha megrónak is érte a tanya istápolói, én még egyszer 1 kimondom: örömmel hallgatom a lélekharangot, amely lassacskán elbúcsúztatja ezt a szomorú, vad világot. A fülöpházi iskola hirtelen elnéptelenülése is csak amellett bizonyol, hogy az évezred-fordulón nem lesz már semmi a klasszikus tanyavilágból. Jó, jé! Egyezzünk meg! Külterületi lakott helyek, külterületi lakóházak maradnak. De annak nem lesz már semmi köze a rács nélküli börtönökhöz, amik még ma is a tanyák. És még egyet! Szikra, Hosszúhát, Városföld, a keceli és a majsai, szakszövetkezetek, közös gazdaságá^ már bizonyítják; hogy a futóhomokon is döntő fölénnyel termel a szocialista nagyüzemi gazdaság-. Persze, ne üssük ágyon! De ne verjünk aranypatkót a döglődő ló patájára. És ne sirassuk a fülöpházi minta tanyai iskolát. KIÁLLÍTÁS A KECSKEMÉTI SAJTÓKLUBBAN Poézis - képekben i— Különös, . szitgJ gesztív útlápban tehetnek sétát a kecskeméti sajtó, klub látogatói Kai. már Sándorné, Horóczi . Margit képeinek a héten megnyílt kiállításán. A húszegynéhány grafika és az olajpasztellel készült alkotások között a szernlé- .lődőnek az a benyomása támad, mintha versek >l- lusztrációit látná. Modern versekét, amelyek a képzelet) és a fantázia belső varázslatának segítségével, áttételesen ad jak vissza a valóságot. Az • illusztráció szó természetesen helytelen Horóczi Margit képeinek jellemzésére, hiszen azok a versek, amelyek műveit ihlették, a valóságban nem léteznek. De alkotói módszere mégis rokon a költőkével — abban az értelemben, hogy a világ jelenségei közül nem azok ragadják meg a figyelmét, amelyek a látványokban vagy a közvetlen tapasztalatokban mutatkoznak meg. Az alkotásra inkább saját egyéni válaszai késztetik. Képei belülről, egyénisége érzékeny idegrendszerének mélyéről, sajátos életútjának és világnézetének fény törő prizmáin átgyűrűző látomások. Évek hosszú munkája során megteremtette azt, amit kevesen mondhatunk magukénak: létrehozott egy sa• Nagyanyám kendője VI. játos, öntörvényű világot. Jelrendszert dolgozott ki, és ennek, segítségével úgy és olyan dolgokról beszélhet, amelyek a sajátjai. Dózsáról készült monotipiái- ban nyoma sincs annak, amit a parasztvezérhez képzeletünk általában társit. Üres trónszék, egy heverő alak s a föld alól felkapaszkodó növényzet jelképezi 1514 eseményeinek a nép emlékezetében megőrzött legendáját. A Nagyanyám kendője sorozatában a népmesékből élet- rekelt asszony szinte szimbolikus nagyságúra növekszik. Képein általában az ember foglalja el a I - :ponti helyet. Az Embersza- hású ház, az Ajtó előtt című grafikáinak súlyát és jelentéseit is azok értik meg igazán, akik jól ismerik a sivár lakótelepek sokszor nem „emberszabásúd házait. Mindnyájan kapcsolatokra vágyunk. Hogy megtaláljuk-e társainkat, vagy sem, az nem mindig rajtunk múlik. Horóczi Margit befeléforduló egyénisége a festészet világában teremti meg az odakünn sokszor hiányzó ösz- szetartozásokat! Olykor heves testi-érzelmi összeolvadásokat „álmodik” (ölelés, Két fa, két ember) olykor csak a csoportkép elrendezése jelképezi a magány oldódását (Emberek között). Az Ünnep, a Tulipános álom vagy a Ballada 'című képeinek indíttatása egyaránt közös költői játékból fagad és azonos a komponáláshoz alkalmazott formai nyelvezet is. Grafikáihoz vázlatot nem készít. Tollal kezd rajzolni a tiszta papírra. Kezevonásai a „benne élő képeket” követik. Evek során csiszolódott ki technikája és formavilága. A Székely Bertalan emlékéremmel kitüntetett Kalmár Sándorné, Horóczi Margit pedagógusként dolgozik. Kecskeméten, a Máriavárosi altalános iskolában tanít. A rajzoktatás mellett kémia, fizika órákat és gyakorlati foglalkozásokat is vezet. Szereti hivatását. A közös megyei tárlatokat követően első önálló kiállítását 1974-ben, a . kecskeméti Katona József Múzeumban rendezte meg. Ezt követően Szentesen és a Csepeli Galériában mutatkozott be. A Művészet című folyóirat múlt éri Bács-Kiskun megyei száma több rajzát közölte, és részletesen elemezte alkotómód- szerének sajátosságait. Pavlovits Miklós Tasnádi Varga Éva Zöld partokon Zöld partokon betűket ír a patak, . mint jegykendőt a legény, úgy adja át a rétnek, cserébe friss gólyahír lágy testét ölelgeti, mert hatalmas március indult el seregével, és én a fűből nézem, ■ meddig tart vonulása, mezei nyulak, cinkék szökdelnek közel hozzám, felvarázsolják arcát, akit tavaly szerettem, s kontyom szálai, közül a legszebbet kihúzom. Építkezés Marostordai Anna műve A megyei művelődési központ emeleti előcsarnokában látható grafikai kiállítás anyagából.
