Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-06 / 56. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1976. március 6. Az utóbbi' hónapokban a kecskeméti járás kommunistái sokat foglalkoztak a háztáji és más kisgazdaságok termelésé* nek fejlesztésével. Ezek a kisüzemek a szocialista gazdaság részei, termékeik nem nélkülözhetők. Néhány szövetkezetben mégis elhanyagolták a velük való törődést. Most egy jó pél­dát szeretnék bemutatni, ahol a kommunisták és minden ve­zető törődik a háztáji üzemággal. A szerszámok működése kifogástalan A takarékosság egyik formája az újítás. Lehet, hogy a kijelentés első hallásra fur­csának tűnik, de a gyakorlat ezt' igazolja. A Mezőgépgyártó és Szolgáltató Vállalat kis­kőrösi gyáregységében is bőven akad erre példa. • Hazafi Sándor munkacsoport- vezető és Havasi János szerszám­szerkesztő az általuk tervezett vonalhegesztő­gél> munkáját ellenőrzik. (Szilágyi Mihály felvétele) szedtük össze a szükséges anya­A tiszajkécskei Béke és Sza­badság . Termelőszövetkezet párt­vezetősége állandóan figyelem­mel kísérte a háztáji ágazat eredményeit, gondjait, és kutat­ta a fejlesztés lehetőségeit. — Nálunk már ténylegesen része a szövetkezeti nagyüzem­nek ez az ágazat — mondja Vo- iíák István párttitkár. — A szö­vetkezet minden szakembere se­gíti, szakmai tanáccsal is ellátja a kisgazdaságokat. Az elnök, Budai István kommunista agrár­mérnök is sokat töri a fejét, miképp lehetne előrelépni. A zöldségtermesztés fejlesztése kiemelt feladatok közé került. Erős József kommunista kerté­szeti ágazatvezetővel azon dol­goznak, hogy egyöntetű és jó mi­nőségű palántával lássák el a paradicsomtermesztő háztáji gaz­daságokat. * A szövetkezeti gaz­dákkal mar meg is egyeztek és 40 hollandi-ágyban nevelnek sok százezer palántát. Május­ban már bizonyára sokan ültet­nek majd néhány száz négy­szögöl paradicsomot, amelyeken már tavaly jelentős termésered­ményeket értek el. Megérte, szép summa pénzt kaptak érte. A gazdák a termelő- vagy a fo­gyasztási szövetkezeteknek adják el termékeiket a hat tanyai fel­vásárló telepen, amelyek már az elmúlt évben is sikerrel működ­tek. Kedvelt növény a háztájiban még a paprika, a petrezselyem­gyökér és másféle zöldség is. Összesen 32 hektár a kisüzemi zöldségtermesztés, amely jól ki­egészíti a nagyüzemi táblákat. A kommunisták kezdeményezésére nemrég elhatározták, hogy újabb 50 hektárral bővítik a nagyüze­mi zöldségtermő területet. Az egyesülés utáni első esz­tendőben sem esett vissza a ház­táji gazdaságok termelése más ágazatokban sem. A tanyák ad­ta lehetőségeket jól hasznosítva sok állatot nevelnek, hizlalnak a gazdák. Az elmúlt "esztendő­ben a közös közvetítésével elad-' tak az államnak csaknem 5 ezer hízott sertést, majdnem 300 szarvasmarhát és 30 ezer liter tejet. Az idei évre kötött meg­állapodások számai is arra mu­tatnak, hogy a múlt évi ered- p.ények megismétlődnek. Növeli a, háztáji termelés biztonságát az is, hogy több évre lehet szerző­dést kötni, és aki teljesíti a meg­állapodást, magasabb árat kap. Az anyagi ösztönzők, a sokféle támogatás, a túlzásoktól mentes adópolitika termelési biztonságot jelent a háztáji és a kisgazdasá­gok dolgozóinak. A község és a szövetkezeti ve­zetők szervezik már a kertbará­tok körét, amelyben össze akar­ják hozni azokat' a dolgozókat, akik munkájuk mellett foglal­koznak még a földdel. Ha lesz vállalkozó — mondja a terme­lőszövetkezet elnöke —, még a nagyüzemi táblákból is készítünk elő földet palántával beültetve és adunk át művelésre. A háztáji támogatásának sok­féle lehetősége van még. A Bé­ke és Szabadság Termelőszövet­kezetben összesen 540 hektár háztáji terület van, melynek na­gyobb részén kukoricát termel­nek. Helyeselhető, hogy 400 szö­vetkezeti gazda az elmúlt évben kukorica-átlagtermésének meg­felelő mennyiségben kapta meg a háztáji járandóságát, figyelem­be véve azt is,, hogy közülük csaknem 270 a nyugdíjas és já­radékos. A földet művelni' már nem tudják, de a házuk udvarán gondozhatnak anyadisznót, neve­lik a malacokat és a baromfit. Érdemes megemlíteni azt is, hogy öreg szőlőket is művelnek a háztájiban. Tavaly ezekről szü­reteltek és adtak el a szövetke­zetnek 5340 mázsa szőlőt és 60 mázsa gyümölcsöt. Mindent összevetve, az elmúlt esztendőben a háztáji' gazdasá­gokból 23 és fél millió forint ér­tékű árut vásároltak fel. Ez csak­nem másfél millió forinttal több, mint az 1974-es eredmény volt. A jó szervező munka, amelyet most a kommunisták, a szakem­berek és a brigádvezetők végez­nek, bizonyára az idén meghoz­za gyümölcsét," hiszen a sárhal­mi, saékh almi,; tanyákon"1 szorgal­mas parasztemberek élnék, akik1 nem sajnálják a fáradságot, ha annak hasznát látják. Horváth Ignác Márton Tivadar, a gyáregység munkaverseny-felelőse így nyilat­kozott erről: — Az elmúlt esztendőben 13 újítást értékeltünk, amiből ki­lencet már be is vezettünk és ez­zel csaknem egymillió forintot takarítunk meg az üzemünknek. A termelékenység növelésén túl javult a termékek minősége, csökkent a selejt, és ami talán a legfontosabb, könnyebb lett az emberek munkája. A legjelentő­sebb újítások közé tartozik a kör- hegeszfö és a félautomata fedő­poros vonalhegesztő gép. — Ez utóbbit az elmúlt év ne­gyedik negyedében helyeztük üzembe — kapcsolódik a" beszél­getésbe Dávid Ödön műszaki osz­tály vezető.-helyettes. A normaidő 50 százalékkal csökkent, meg­szűnt a kézi hegesztésék után el­engedhetetlen salaktisztítás és nem kell varratköszörülést sem végezni. — A gép előállítása kinek az ötlete volt? — Havasi János szerszámszer­kesztő a Pattantyús brigád tagja ötlötte ki Hazafi Sándorral, a Vö­rös Csillag szocialista brigád munkacsoport-vezetőjével. Nevének említésekor az ala­csony, szőke fiatalember, Havasi János, hamiskásan húzta össze szemöldökét. — Az- NDK-nak szállítunk cu­korrépa és burgonya sorművelé­sére alkalmas kultivátorokat, amelyeknek fő gerendelyeit két szögvasból kézi hegesztéssel állí- tóttuk össze'. Ez hosszadalmas és körülményes munka volt, és egészségtelen is. Az anyag köny- nyen vetemedett, csávarodott, ami a gépi hegesztés bevezetésé­vel megszűnt. — Solton, a MEZÖGÉP-nél láttunk hasonló szerkezetet — mondja Hazafi Sándor. Ez adta az ötletet. Az a gép azonban nem tudja azt produkálni, mint a mi­énk. Annál a szerkezetnél a he­gesztőfej. mozog és a munkadarab áll. Mi ezt megfordítottuk. És tu­lajdonképpen ez az újításunk lé­nyege. A mi gépünkön a hegesz­tőfej áll és a munkadarab mozog, így hosszabb és. vastagabb dara­bokat is össze tudunk hegeszteni.' tervek-és a,rajzok,,elké-, szüífé után helyileg csináltunk mindent — fűzi tovább a gondo­latot Chudi János, a Vörös Csil­lag brigád vezetője. Az udvaron got, csak a villanymotorokat és a csapágyakat vásároltuk. A gé­pet egy hónap alatt készítettük el, és azóta is jól működik. — Mit jelent ez a brigádnak? — Hétköznapi nyelven szólva többet tudunk hazavinni a konyhára. Ha több marad a gyárnak, nagyobb a jutalék is, és könyebb a munka. A brigádom­ban dolgozók közül hatnak van hegesztővizsgája, azt hiszem, ők tudnának beszélni a szakma ne­hézségeiről. — A kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben elért •eredményeikért kitüntették a kol­lektívát ... — Nemcsak minket, másokat is. A 18 szocialista brigád közül 13 jó munkát végzett. Mi és a Kossuth Lajos szocialista brigád arany plakettet kaptunk, a Zrínyi Ilona és a Március 15. pedig ezüs­töt, és még sorolhatnám a bronz, a zöldkoszorús és a zászlós szo­cialista brigádok neveit. Az új munkaverseny feltételeit az V. ötéves terv tiszteletére most dol­gozza ki a gyár vezetősége. Erre a felhívásra eddig 14 kollektíva nevezett be. Köztük a Zrínyi Ilo­na könyvelői brigád, amelynek Kovács Károlyné anyagkönyve­lési csoportvezető is tagja. — A kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben egyik vállalásunk a határidők betartá­sa vplt. A kultivátorok összesze­relésénél személyenként 15 órát dolgoztunk társadalmi munká­ban. De a tanév kezdetén a helyi szakmunkásképző intézet takarí­tásában és meszelésében is se­gédkezett a brigádunk. — A családos anyák is vállal­ni tudják a pluszmunkát? — A gyár segít a gyerekek bölcsődei és óvodai elhelyezés­ben, de sajnos, teljesen nem tud­ják megoldani ezt a gondunkat. Ettől függetlenül mindenki kive­szi részét a kollektív munkából. Találunk megoldást, hogy a vál­lalt társadalmi munkaórát tel­jesítsük. — Mi szocialista együttműkö­dési szerződést kötöttünk a helyi szakmunkásképző intézettel, ve­szi vissza a szót Chudi János. Alapelvünk: egy szocialista bri­gád egy osztály: így a tanulók megismerhetik közösségünk éle­tét és biztosítjuk a gyárnak a szakember-utánpótlást. Segítjük a fiatalok szakmai fejlődését, a rátermett kezdőket pártfogásba vesszük. Közben mi is képezzük magunkat. Én például szakközép- iskolába járok, egy brigádtagunk pedig marxista esti egyetemre. A fiatalok párttaggá nevelésében ő segít a legtöbbet. Hogy ki, hol és milyen iskolában tanuljon to­vább, erre tervet készítettünk, ugyanakkor az önképzést sem. hagyjuk figyelmen kívül. A munkaverseny értékelésénél is egyik döntő tényező a szakmai és művelődés területén elért eredmény. — Ez sokat javít a dolgozók szellemi képességén, elégedettek mégsem vagyunk — mondja Bé­lák József főkönyvelő- — Mind­annak ellenére,, hogy jelenleg is több, mint harmincán tanulnak, a gyár dolgozói közül, különféle közép- és felsőfokú intézmények­ben, vannak olyanok is, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk. Ezek többségében középkorú em­berek, de még nem annyira idő­sek, hogy ne ülhetnének be az is­kolapadba. Ez sok esetben nemi rajtuk múlik, hanem a körülmé­nyeken. Többségük ugyanis a környező falvakból jár be mun­kahelyére, így kötve vannak a tömegközlekedési eszközök érke­zéséhez 4S indulásához. Ez vi­szont legtöbbször nem egyezik meg az iskolakezdés, és befeje­zés, időpontjával. Ettől függetle­nül a szakszervezettel együtt ke­ressük a megoldást, és tervezzük, hogy az IGV helyi gyáregységé­vel közösen indítunk osztályokat. Ebben nagy feladat hárul a szo­cialista brigádokra. Rajtuk is múlik, bogy megkönnyítsék a nyolc osztállyal nem renndelke- ző tagjaik továbbtanulását, szak­mai képzését. Ez utóbbi fejlesz­tésére hegesztő, rajzolvasó, és esztergályos tanfolyamokat is in­dítunk a gyárban. A MEZŐGÉP Vállalat kiskő­rösi gyáregységében a kongresz- szusi és felszabadulási, munka­versenyben tett felajánlásaikat teljesítették a szocialista brigá­dok. Az alkalmazottak 2 ezer társadalmi munkaórát töltöttek a munkapadok mellett, segédkeztek a P—437-es sorművelő kultiváto­rok összeszerelésénél. Így sike­rült időben leszállítani a megren­delt munkagépeket az NDK-nak, amelyekről a torgaui mezőgazda- sági gépgyár termelési igazgató­ja telexben így nyilatkozott: a szerszámok működése kifogásta­lan. Bóna Zoltán Változó viszonyok „kint” Manapság, ha kijelenti az ember, hogy „ebben a községben nincs semmi különös”, vannak, akik azt hiszik, ilyet csak az mondhat, aki „finoman” elmarasztal; önmagában lebecsüli a fejlődés ered­ményeit, pesszimista a jövőt illetően, nem bízik a helyi politika sikerében stb. Pedig Orgoványon nincs semmi különös. Nincs, s ezt az orgoványiak tudják a legjobban, zal a természetességgel mondják, amely mögött , egészséges elégedetlenség van. Valamennyien tudják, hogy a fejlődés eredmé- v ri miatt .nincs okuk melldöngetésre. Nem is tar- l iák egy-egy lépést ugrásnak. Ami van, az a je- n: alap valami máshoz, többhöz, teljesebbhez — ami majd a jövő. Ha tanyákról van szó, azt mondják az emberek: „kint”, s mindenki pontosan érti. Én is kintről kezdtem, mert a község közigaz­gatási területén levő 4300 lakos több mint fele — 58 százaléka — külterületen él. Ha puszta szám­tani arány meghatározó lehetne, azt is mondhat­nánk, hogy Orgovány nem más, mint tanyavilág. De ezt nem mondja senki, mert a formális igaz­ság ebben a vonatkozásban nem társadalmi igaz­ság. A 840 tanya közül eddig 150-be vezették be a villanyt, csak 1975-ten összesen 106-ba. Ha e kom­munális eredményt valamiféle változás alapjának tekintjük, méltán mondhatjuk, a tanyavilágban 1975-ben .kezdődött el igazából valami új, olyan, ami még nem volt. A tanyapolitikai határozat, amely következetesen számol a tanyák gazdasági szerepével, Orgoványon is kétirányú mozgást indított el. Az anyagi gyara­podással együtt lehetővé tette a beköltözés elhatá­rozásának erősödését, s magát a beköltözést is: Másrészt; a tanyai életforma korszerűbb gazdasági feltételekre alapozott változását, s egy másfajta „kint élni érdemes” értékítélet megszüntetését is eredményezte, amely már nem az évszázados vi­szonyok minden áron való konzerválódásával egyenlő. . . „Kintről” a beköltözés, ez utóbbi miatt is bizony lelassul. A beköltözők sorra megtartották tanyái­kat; de azok már szinte kizárólag a gázdálkodás szolgálatában állnak! Évente tíz-tizenöt tanyai család kezd a faluban építkezéshez. Az a tapasztalat, hogy mire elkészül a ház, beköltözhetnek, eltelik öt-tíz év is. Keve­sen tudnak egyszerre 200 ezer forinttal indulni, és „bent” így évről évre kigazdálkodjék a telek, az alapozás, a falazás, a tetőzet költségeit. Orgoványon nincs semmi különös — írtam —, és abban a tekintetben sincs, hogy nemcsak a „kint” élők, hanem a „bentiek” is még alapjában véve önellátásra törekvők. Bizonyítja ezt, hogy a nagy összegű, jelentős hitelektől idegenkednek, s éppen emiatt igen-igen takarékoskodnak. A takarékszövetkezet orgoványi lakosokra vo­natkozó betétállománya meghaladja a 18 millió forintot, de 1974-ben/például csak 2 millió kölcsönt igényeltek. Több kérdés megfogalmazódik az emberben, ha e tényt alaposabban elemezni akarja. Legelőször az, hogy akiknek nagyobb összegű betétjeik van­nak J azok vagy nem akarják, vagy nem tudják befektetni, felhasználni. Másodszor; az anyagi gya­rapodás gyorsabb, mint a tudati. De ez nemcsak Orgoványon igaz. Egyik alkalommal arról beszéltek a tanácsnál, hogy ai község belterületén ezután csak többszin­tes lakóházak építésére lesz med és lehetőség — éppen a község jövője miatt. — Az elmúlt év ok­tóberében — igazodva ehhez — harminc fiatal részvételével lakásszövetkezetet alakítottak. *ök már emeletes házakban, az urbanizáció megköve­telte életformát fogják élni. Ha némi ellenérzésük van is, ez korántsom kibékíthetetlen, mint‘például az, ha egy világéletében tanyán élő idős ember a benti száz négyszögölnél alig nagyobb telken már nem tudja elképzelni hátralevő életét. A szakszövetkezeti gazdasági forma itt is le­hetővé teszi idegen munkaerő alkalmazását. Nyá­ron, erős dologidőben 300 forintot is fizetnek egy­napi napszámért. Ennek ellentéteként viszont erő­södik a gazdasági egységek közötti együttműkö­dés; de megkezdődött a gazdasági integráció fo­lyamata is. Például az Orgovány és Vidéke ÁFÉSZ kötelékéből kivált Jakabszállás. Ez a tény az ÁFÉSZ-t távlatokban életképtelenné tette volna, így elhatároztak, hogy csatlakoznak a kecskeméti UNIVER Szövetkezethez. Hosszan lehetne beszélni még a művelődési szer­vek, a tanács és a gazdasági egységek közötti együttműködésekről, de egy mindenképpen meg­határozó:" Orgovány jövője és abból adódóan erő­teljes vonzása a külterületi lakosságra már a je­lenben is tény. Ha mondják „nincs semmi külö­nös", ez úgy igaz: a. „kinti” és a „benti" viszonyok fejlődése egyre inkább magától értetődik, s az ál­talános társadalmi érdekek helyi vonatkozásban minden irányban kedvezően hatnak. Csató Károly A turisták veszélyeztetik Európa erdeit A FAO-szervezet egyik jelentése szerint Európa erdeit egyre inkább veszélyeztetik a turisták. Azt erdővédelmi szakembereket egyes országokban ko­molyan nyugtalanítja ez a kérdés. Számos ország illetékesei hoztak olyan határozatokat és intézke­déseket, amelyeknek lényege: hadjáratot indítani az erdőtüzek megakadályozására és a szemetelés ellen. Legutóbb, amikor 22 európai ország illetékesei gyűltek össze egy erdővédelmi kongresszuson, csaknem egyöntetű volt .a vélemény, hogy képte­lenek megakadályozni a turistainváziót az erdők területén. Ezért szükséges az olyan hatékony in­tézkedések kidolgozása, amelyek az erdők védel­mét szolgálják a szennyezés, a tűz és egyéb em­ber okozta hatásokkal szemben. Yves Betolaud, a ,,Service des Faux et Forets’’ igazgatója szerint Franciaországban a turisták~es a kiránduló polgárok erdőinváziója nemsokára ag­gasztó méreléket fog ölteni. Az ország lakossága az előrejelzések szerint 2000-re megduplázódik. • A belga delegátus úgy nyilatkozott, hogy a kö­zönségnek . az erdőkbe történő kiözönlése oly mér­téket öltött, hegy rövid időn belül felül kell vizs­gálni az egész belga erdővédelmi politikát. Pickson angol küldött szerint a szigetországban , a magán erdőtulajdonosok nem nagyon lelkesed­nek azért a gondolatért, hogy megnyissák erdei- ket a nagyközönség számára, pedig Angliában je­lentős állami hozzájárulást kapnak az erdők tu-, lajdonosai. Svájc küldötte védelmébe vette a turistákat és szerinte egy orvosság van ezen a téren: megfelelő rendszabályokat hozni és felügyelni arra, hogy ezeket a mindennapi élet gyakorlatában be is tart­sák. „Svájcban minden erdő nyitva áll a polgárok és turisták számára. Eddig egyetlen erdőkárt sem lehet a turisták inváziójára, vagy gondatlanságára visszavezetni." Több ország delegátusa felhívta a figyelmet egy régi és sokat vitatott problémára, arra, hogy nem lehet egyidőben vadászni és a turizmust fejleszteni az erdőkben. Az osztrák• delegátus úgy nyilatkozott, hogy kül­földről is sok i'adász érkezik Ausztriába, hogy ott az erdőkben kedvenc sportjának hódoljon. Az er­dőben élő vadaknak azonban ahhoz, hogy szapo­rodjanak, csendre és viszonylagos nyugalomra vol­na szükségük. A vitasorozatot Coulon svájci erdővédelmi szak­ember zárta le. „Az erdővédelem nem úszhat az ár ellen. Igen sok \ országban egyre nagyobb a nyomás, amely az erdők megnyitását szorgalmaz­za. Ezzel az áramlattal i'égtelenségig nem lehet ■ szembehelyezkedni. Olyan védelmi rendszabályo­kat kell kidolgozni, amelyek védik az erdőket, ugyanakkor messzemenően tiszteletben tartják az állampolgárok jogait is. A kettőt összhangba kell hozni. Ez nem. könnyű feladat, de ezen áll vagy bukik a hatékony erdővédelem." 9 A Kossuth utcában Szelei Imre is már öt éve építi a lakását, cs meg jócskán lesz rajta munka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom